Heves Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-10 / 187. szám

6. oldal Horizont 1994. augusztus 10., szerda KÉRDŐJELEK Több támogatásra számíthatunk-e? Egy dolog, hogy több támogatást szeretnénk kapni a modem Magyarországhoz vezető űt megalapozásához. Más kérdés: számíthatunk-e több kézzelfogható segítségre? Ami eddig kide­rült: a szociál-liberális kormány hivatalba lépése nem okozott gondot a világnak. Ez világossá vált Horn Gyula miniszterelnök első hivatalos találkozóin. Csak politikai támogatás? Két példával is il­lusztrálhatjuk, hogy "pénz is áll a házhoz". So­ros György - akiről nemrég tudtuk meg, hogy 1993-ban övé volt a legnagyobb bevallott jöve­delem - éppen az űj kormány beiktatásakor kö­zölte, hogy 150 millió dollárt fektet be a bankvi­lágba, s most azonnal 50 milliót az OTP-be. S véletlen volna, hogy Andrew Sarlós ugyancsak most szán 50 milliót a kereskedelemre, úgy, hogy barátjának nevezi Sorost, társának Demján Sándort és "a legnagyobb realistának" Békési László pénzügyminisztert? Gyors profitot aligha remél a két "S", de a lábát nyilván meg akarja vetni itthon is. Nevük és befektetéseik pedig biz­tatást jelentenek másoknak, akiket ugyan nem köt ide a magyarságuk, de az üzleti érdekeik ide húzhatnak. S ez kormányokra is vonatkozhat, amelyeknek pénzük talán nincs számunkra, de befolyásuk a pénzvilágra annál nagyobb. Könnyebben juthatunk a jövőben külföldi hi­telekhez? Ez nem biztos. De talán többen lesz­nek azok, akik abban bíznak, hogy jó üzlet lehet nekik Magyarországgal kereskedni. S nekünk is... Kocsis Tamás (FEB) Új katalógus - a Nemzeti Múzeumról A Helikon Kiadó - együttműködve a milánói Electa-val, amely a világ nagy múzeumainak bemutatására törekszik - most a maga nemében rangos múzeumi vezetőt, kiállítási katalógus könyvet ad az olvasóközönség kezébe a Nemzeti Múzeumról, amely tartalom művészi kivitel és ár tekintetében is elnyeri tet­szését. A Magyar Nemzeti Múzeum­ról szóló kötet szerkezete átte­kinthető: bemutatja múltját, fej­lődését, épületét, leírja állandó kiállításait. A könyv szerzői - élükön Fodor István főigazgatóval - az egyes múzeumi szakterület olyan reprezentánsai mint Ko- valovszki Júlia, Kovács Tibor, Lovag Zsuzsa és Tóth Endre. A kötet fotósai is remeikéinek képmás színhatásaikkal. Fodor főigazgató tanulmá­nyából kitőnik: Nemzeti Múze­umunk feladata a magyar nép és az ország történetére vonat­kozó tárgyi emlékanyag gyűj­tése, őrzése, tudományos fel­dolgozása és bemutatása. A magyar közművelődés és tudományosság első modem in­tézményét intézményét gróf Széchényi Ferenc (1754-1820) alapította és hozta létre. A kor neves szakemberei támogatták: az éremtan területén, egykori tanára, Schönwisner István, a magyar címertan megalapítója, Kovacich Márton György, a régi oklevelek nagy szakértője, s a Martinovics-féle összeeskü­vés későbbi vértanúja, Haj­nóczy József, aki könyvtára kia­lakításában segített. Széchényi a tudományosan megalapozott gyűjteményét a nemzetnek ajánlotta fel. Azzal a szándék­kal, mely Bessenyei György és Kazincz Ferenc jeles tetteit is mozgatta: a magyar nyelv és nemzeti kultúra korszerűsítése s intézményes alapjainak lera­kása. Látták, hogy e nélkül nem alakulhat ki a modem nemzeti öntudat s ez az út vezet a társa­dalmi előrehaladáshoz. 1. Ferenc császár és király 1802. november 25-én (190 esztendeje) adta hozzájárulását, így ez a nap a Magyar Nemzeti Múzeum születésnapja. A továbbiak során az 1836-os országgyűlés megsza­vazott összegével új múzeumé­pületet építését kezdték meg. A tervezéssel József nádor Pol­lack Mihályt (1773-1855) a magyarországi klasszicista épí­tészet legnagyobb mesterét bízta meg. Pollack ekkorra hírnevet szerzett a vidéki magyar kúriák és kastélyokkal (ő építette a ná­dor alcsuti kastélyát), Pesten a régi Nemzeti Színház, a régi Vi- gadó és a Ludoviceum. Munkái közül legkimagaslóbb a Nem­zeti Múzeum épülete. A múzeum gyűjtemény­anyaga napjainkra óriásivá nőtt, mintegy egymillió 300 ezer tár­gyat foglal magába. Épületében jelenleg három állandó kiállítás található: a régészeti, a magyar nép története és a koronázási jelvények kiállítás. A Koronateremben találha­tók a magyar koronázási jelvé­nyek. 1978-ban - 33 évi távol­iét után - az Egyesült Álla­mokból kerültek vissza. Az együttes tartalmazza a közép­kori királykoronázások legfon­tosabb jelvényeit: a koronát, jogart, országalmát, a kardot és a palástot, amelyekkel koro­názáskor a szertartást végző fő­pap az Istentől származó ha­talmat ráruházta szentelt olajjal az uralkodóra. A magyar koronát már a 13. századtól „Szent Koroná”-nak nevezik. A koronázási jelvé­nyek közül a palást bizonyítha­tóan Szent Istvántól származik. István király és Gizella királyné készíttette és adományozta 1031-ében a székesfehérvári Szűz Mária tiszteletére szentelt templomnak. Magyarország népeinek tör­ténete az őskortól a honfoglalá­sig kiállításvezető fejezetek két szakavatott szerző munkája. A Kárpát-medence történelme természetes földrajzi egységből fakad s válik majd a régi, törté­nelmi Magyarország kereteivé. Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig kiállítás különösen látványos.. A magyar nép történelme a keresztén ma­gyar királyság kialakulásával vett új irányt. Szent István ki­rály intézkedései a korábban félnomád magyarságot a ke­resztény Európa államainak so­rába emelte. Ä magyar történe­lem legjelentősebb uralkodóját is megismerhetjük a tárlók so­rán: Hunyadi Mátyást (1458-1490). Apja Hunyadi János, személyes vitézsége és hadvezéri képességei révén emelkedett az ország kormány­zójává. Európai jelentőségű nándorfehérvári győzelme (1456) - emlékére a keresztény világban szól a déli harangszó - visszavonulásra kényszerítette a török hadakat. A mohácsi vészt követően három részre szakadt országban leginkább az Erdélyi Fejede­lemség őrizte meg függetlensé­gét. Az 1830 körül az új nemzeti reformmozgalom egyik vezéra­lakja, a kor legkiválóbb és ál­dozatkész főnemese gróf Szé­chenyi István volt. Az 1832-36-os pozsonyi magyar országgyűlésen kezdte politikai működését fiatal ügyvédként Kossuth Lajos, a későbbi sza­badságharc vezéralakja. A mú­zeumban láthatjuk, hogy a ma­gyar forradalmat Ausztria ke­gyetlenül megtorolta. A forra­dalom és szabadságharc tárgyi emlékeit itt ereklyeként őrzik. A bemutatott tárgyak sorát a ti­zenhárom aradi vértanú tábor­nok arcképe, Batthyány Lajos ereklyéi és a magyar rabok bör­tönben készített emléktárgyai és a megtorlás éveiből szár­mazó magyar női gyászruha zárja le. A történelem kerekét azonban nem lehetett visszafelé forgatni. Magyarország megin­dult a polgári átalakulás útján. A remekmívű kötet kutatásokra is ösztönző bibliográfiát is ad. Dr. Domonkos János A Troickaja jellegzetes hagymakupolái Szibériai napló: folyamatos istentisztelet Június 26. vasárnap. Tamara, a konyhafőnök elvisz minket a város egyetlen mű­ködő templomába, a görögke­leti Troickaja templomba. Nincs túl sok ember odabenn, bár nem most van a csúcsidő. Az oszlopok tövében hatalmas gyertyatartók. Középen egy nagy becsben tartott szentkép - ugyanis előszeretettel csó­kolgatják -, s mindegyik mel­lett áll valaki és csiszatolja. Egy tizenöt évesnek kinéző fiatal pópa áll a hívőknek hát­tal és valamiféle éneket kántál, amit egy három tagú kórus a hívőkkel együtt ismételget. Közben időről-időre keresztet vetnek és meghajolnak. A szertartás egész nap folyama­tosan tart, non stop. Ha valaki betér, bekapcsolódik, aztán távozik s megint újak jönnek. A templom előtt rengeteg koldus. Nem kémek, nem szólnak egy szót sem, csak fá­sultan tartják a tenyerüket. A templomból kijövő, lelkileg megtisztult ember rögtön gya­korolhatja az együttérzést, szinte automatikusan adják az alamizsnát. A városban hetven százalé­kos a munkanélküliség, föl- foghatatlan, hogy miből élnek. A munkanélküli segély épp hogy csak elegendő egy kevés élelemre. A főutcán láttam több kilométer hosszú bazár­sorokat, emberek tömegei ott próbálnak meg egy kis csen- cseléssel pénzt szerezni. Min­ket távol tartanak a nyüzsgés­től, az idegen szóra így is so­kan kapják fel a fejüket, hi­szen nem nagy a város idegen- forgalma. A szökőkútnál sétálgatunk, mögöttünk Lenin hatalmas bronz alakja, elmenőben. Szo­borból akad bőven, szocialista munka hősei bronzba öntve, tank, sajnos lefényképezni nem sokat tudok, megint csak suhanunk a Volgán. Gyalogszerrel szinte sehova sem engednek el minket, ha hétszáz métert kell megtenni, akkor is kocsi jön értünk. Bi­zonyára oka van a féltésnek, de kezd egy kissé idegesítő lenni. (Folytatjuk) Kép és szöveg: Ótós Réka Hét tanács: hogyan orvosolhatjuk reumánkat és izületi fájdalmainkat? A könyv világhírű szerzője kor­társunk, az 1924-ben született Barnard^Christian. Dél-afrikai sebész. Ő végezte az első szívá- tűltetéses műtéteket. Barnard professzor munka­csapatával 1967-ben Louis Washkanskyn - a világon elő­ször - szívátültetést hajtott végre. Akkor kezdett a Minnesotai Egyetem sebészeti munkacso­portjában dolgozni, és akkor ál­lapították meg az izületi gyul­ladását. A reumás izületi gyulladás igen elterjedt betegség. Világ­szerte milliók szenvednek benne. A betegek többsége (három­negyede) nő. Az izületi gyulla­dásban szenvedő betegnek meg kell tanulnia együtt élni a fájda­lommal. A könyv hét jó taná­csot fejt ki: hogyan lehet együtt élni a fájdalommal. A könyv közérhető formában mutatba be az izületi gyulladás eseteit, kezelését, az alternatív gyógymódokat. Az étrend és a testgyakorlásról szóló fejezet természetes terápiákat nyújt, amit a betegek otthon is végez­hetnek, ezáltal a betegségben szenvedő saját maga küzdi le betegségét. Végső kicsengése is reményt ébreszt, melyeket Christiaan Barnard kitűnő kötetében így summáz: "Vérmérsékletemnél fogva soha nem rendezkedtem be arra, hogy izületi gyulladá­sos vagyok. Ez a betegség túl­ságosan félreérthetetlenül utalt az idő előtti öregségre és arra, hogy mozgásképtelen lehetek életemnek egy olyan szakaszá­ban, amikor az embernek tevé­kenynek kell lennie. A betegsé­gemmel szembeni dacosságom­nak köszönhetem, hogy sikerült képességeim legjavát adnom, hosszú órákon át keményen dolgoznom, eredményekben gazdag életet élnem. Hiba lenne hát, ha önsajnálatba süp­pednék egy olyan baj miatt, amely nem veszélyezteti az éle­temet, és - mindent egybevetve - nem is olyan gyakran kínoz." Az író, az orvos-szerző szán­déka volt, hogy megossza olva­sóival tapasztalatait és megkí­sérelje átadni azt a kincset, amelyet minden másnál többre tart: a REMÉNYT. Megállapít­hatjuk, hogy ez sikerült neki. D.J. Egri nyár - Mi van a késő-romantikában? Ebben az „Egri Nyárban”, vagy nevezzük most AgriArt Fesztiválnak, kellemes megle- ' petéssel szolgált nekem négy fiatal ember: Fehér István há­rom társával, Gyenes Rékával, Ivády Erikával és Horváth Fe­renccel vállalkozott egy össze­állítás elővezetésére, amely csupa vers, csupa zene, sza­vakban, mozdulatokban és természetesen zongorán, hege­dűn, gitáron és még valami­lyen fúvós hangszeren össze­édesítve az emberi hanggal, | abban is azzal a játékossággal, j hajlékonysággal, ami semmi | mással nem cserélhető fel, nem | helyettesíthető be. Á produkció címe: A kérész napja. Mint tudjuk, a kérész - kifejlődve néhány óráig élő kis szárnyas rovar. Mi, magyarok többnyire tiszavirágnak emle­getjük. De szárnya van, pará­nyi élete van és repülni tud. Vagy szeretne. Amíg bele nem hal. Innen már csak egy lépés ahhoz a négy költőhöz, akiktől ezek a fiatalok a szövegeket elorozták. E. L. Masters (1869-1950) a legelső áldoza­tuk, még a színpadkép is tőle való, a Spoon River Antho- logy-ból. Ä folyó menti kisvá­ros temetőjében támadnak új szövegre, új életre ezek a ha­lottak, akik így-úgy elsiratják, elszatírizálják előttünk magu­kat. Mert milyen furcsa is az, hogy itt vagyunk, vagy idehul­lunk valahonnan, meg-megso- dor minősíthetetlen esetleges­ségével a Világszellem - mondja ezt E. E. Cummingers (1894-1962) is, az amerikai irodalom fenegyereke, olykor frivol akcentussal. (Emlék­szünk is rá, mikor megjelent egy válogatásnyi anyaga, kis­betűvel szedték a nevét, a köz- pontosítás meg az istállóban, azaz a nyomdában maradt va­lahol.) De hát mit is akarunk mi itt, ebben a nem sok értel­met felmutató játszadozásban, ahol és amikor az eufória, amit mások boldogságnak nevez­nek, úgy elillan, mint az ing a gyerek fenekén. Kései romantika - mondjuk mi, akik hallottunk és olvas­tunk valamit Nietzschéről, Dosztojevszkijről, misztikum­ról. Mert ugyebár Lewis Car­rol (1838-1899), aki megírta az Alice a Csodaországban című nagy-nagy világsikert, már rég nincs az élők sorában. De ele­ven mindaz, amit az életről, no meg önmagáról összeírt. És ezekből a versekből, szóze­nékből, no meg persze valódi zenei alkotásokból - itt ugrik be John Lennon (1940-1980), miután merénylet áldozatává lett, bár őt nem a Spoon River temetőjébe rakták le nyugodni - a bukfencező szócsavarások, mágikus ráolvasás-szerűségek között fellobognak a nmek, a játékok a magán- és mással­hangzókkal. Azt is érzékel­tetve, milyen jeles műfordítói gárda érdeklődik nálunk a vi­lágirodalom iránt. Az Installációt Kiss Miklós állította össze, a zenei anyagot Fehér István, Horváth Ferenc és Pistyur Attila szűrték egy­kor, úgy hogy C. Morgenstern (1871-1914) akasztófa-dalai­nak árnyéka ne dőlhessen rá egésze a produkcióra. Örülök annak a szellemes­ségnek, amivel a négy, egy­mástól viszonylag távol álló költőből és a cementező ze­nékből ezt a szilárd egységet elénk-teremtették. Nem elő­ször találkozom, kellemes meglepetésként azzal a friss szemlélettel, eleven irodalmi értesültséggel, amely nem en­gedi megrekedni a szemet és a lelket az általában elfogadott ékaperspektív ánál. Miért nem figyelnek fel rá­juk? Hogyan nem veszik észre, mennyi-mi-minden fészkelő- dik itt az anyagkban és a szí­vekben? Mi is, a sajtó is, hibá­sak vagyunk, hogy csak akkor eszmélünk, ha ezek a kedves gyyerekek kínjukban ránk kia­bálnak! Tegyék ezt, ne kímél­jenek minket, köös érdekein vannak. Farkas András Diszkóbalesetek Videoklip készül az úgyneve­zett diszkóbalesetek megelő­zése érdekében. A klip elrettentő és - alkotó­inak reménye szerint - vissza­tartó hatású példázatban mu­tatja be egy hétvégi mulatság végzetes autóbalesetbe torkolló tragikus történetét, amely - saj­nos - az életben manapság egyre gyakrabban lezajlik. Szereplői hétköznapi fiata­lok, akik egyikük apjától köl­csön vett kocsival mennek szó­rakozni. A vezető nem tud elle­nállni az alkohol csábításának, hazatérőben ittasan ül a volán mögé, és a vidám este gyá­szosra fordul, mert az autó a ha­lálba száguld négy fiatal utasá­val. A Bányai Gábor kaszkadőr közreműködésével készülő vi­deofilmét a siófoki Fiirt Discó- ban és a hatos út szigetvári sza­kaszán forgatják a városi rend­őrkapitányság segítségével.

Next

/
Thumbnails
Contents