Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-09-10 / 160. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1994. július 9-10., szombat - vasárnap Kréta szigetének virágcsodái A terpentin pisztácia bogyói barnára érnek Korábban volt már szó Kréta virágairól, de akkor csak olyan mélységig, amit a természet iránt kevésbé fogékony turista is észrevesz. Most kissé részle­tesebben szeretnék egy-két nö­vényre kitérni. A ma közel két­ezerre becsült faj közül csak 160 tehető a hazai, itt őshonos növény közé. Ezért a vízben gazdagabb, tengerközeli nyara­lóhelyeken sétálva ugyanazok­kal a növényekkel találkozha­tunk, mint a legtöbb, hasonló technikájú országban. Az „igazi”, valóban „idevalósi” kultúra a természetvédelmi te­rületek kincsei, amikhez a tu­rista is közel kerülhet, ha a fá­radságot nem sajnálja. Közülük a leggazdagabb természetes bo­tanikuskertről már tettem emlí­tést (Samaria-szurdok). A szenvedélyes növénybarát hehezen tud ellenállni, hogy úticsomagjában ne hozzon ma­ciival egy-egy sarjai, hajtást vagy magot valamelyik meg­csodált virágról. Ez a gyűjtöge­tés több okból veszélyes: védett növény lehet, növényvédelmi szempontból vétünk a szabá­lyok ellen (kártevők behurco- lása) stb. "f Ráadásul nem is biztos, hogy megmarad, és nálunk jól érzi magát. Elsősorban az egyéves Virágzó és pozsgás növények tartoznak ide. Lehet szedni vi­szont a sziget nyugati részén lévő hegyekben oreganót, ami nem védett és nagy mennyiség­ben található. Az ottani klíma alatt pár nap alatt megszárad, összemorzsolva egy zacskóban hazahozhatjuk. így már nem vétünk a szabályok ellen, és a saját szedésű oreganóval hosz- szú ideig fűszerezhetjük étele­inket (pizza, saláták, marhasült, vadételek), nyári élményeinket felidézve. Görögországban ez olyan gyakori fűszer, mint ná­lunk a bors. Pisztáciát legjobb, ha csak mint élelmiszerüzletben vásá­rolt magot hozunk haza, jólle­het, a növény is dekoratív. A pisztácia örökzöld bokor, 1-3 méter magas, bőrszerű, leán- derre emlékeztető levelekkel. Több faja ismeretes. A Pistacia lenticus illatos, jelentéktelen vi­rágai március-júniusban nyíl­nak, termése piros, majd meg­feketedik. Törzsét megrágva, az abból kifolyó nedvet gyó­gyászati célra, ételízesítésre használják. Bogyójából olaj nyerhető. A terpentin-pisztácia maga­sabb, később nyílik, bogyói barnára érnek. Színanyaga a növény értéke. Azt a pisztáciát, amit mi az édességboltokban csemegeként vásárolunk, a ter­pentin-pisztácia és az ázsiai pisztácia keresztezéséből állí­tották elő. Az egyik legfeltű­nőbb, Krétán idegenlégiós nö­vény a Jacarande fa. Mint cse­repes dísznövény, nálunk is is­mert. Fagyérzékeny, legalább 8-10 fok szükséges számára a téli időszakban is. Nyáron sza­badban, magas, meleg helyen tartjuk, télen világos, fagymen­tes helyen pihentetjük. V. Pénzes Judit ___________MINDENNAPI NYELVÜNK Z aklatott világunk jelenségei mai nyelvhasználatunk tükrében Napjaink emberteremtette környezetében, történéseiben jelentkező nemkívánatos je­lenségekről megfogalmazott közlésekben a sajtóbeli hír­adások, tudósítások, interjúk, a rádiós és tévés riportok fel­tűnő gyakorisággal olyan szö­vegrészieteket tárnak olvasóik és hallgatóik elé, amelyekben kulcsszerepet játszanak ezek a szavak és nyelvi formák: za­var, zaklat, felizgat; nyugtala­nít, felháborít; feldúl, felboly­gat, felbosszant, feldühít; ha­ragra gerjeszt, felkavar, kibo­rít; megrázkódtatást okoz, idegmegterhelést jelent; meg­rendít, feszültséget kelt; letar­gikus cinizmusba vagy lehan­goló lelkiállapotba vagy ép­pen célszerűtlen türelmetlen­ségbe kerget; hisztérikus kitö­résekbe kényszerít, világfáj­dalmas életuntságra hangol. A felsorakoztatott nyelvi formák együtt és külön-külön fogalmi tartalmukkal és hasz­nálati értékükkel lelki teher­ként, s szorongásainkat táp­láló tényezőként is minősíthe­tők. Gyakran súlyos pszichés problémák okozói lehetnek. Azok az újabban jelentkező szavak, amelyek egyre gyak­rabban kulcsszerepet vállalnak nyelvhasználatunkban, arra utalnak, hogy szervezetünk erős pszichikai (lélektani) megterhelése társadalmi jelen­ségként érzékelhető. Nem vé­letlenül hallhatjuk és olvashat­juk ezeket a szóformákat: sokk, sokkol, sokkolás; dep­resszió, depressziós; stressz; trauma, traumatikus; neural­gia, neuralgikus, szplín (spleen), szplínes; letargia, le­targikus. Mint idegen eredetű nyelvi formákat, az orvosi szaknyelvbe sorolt szókészleti elemeknek minősítették. Nap­jaink közállapotait tekintve, zaklatott világunk történései­nek láttán és hallatán megért­jük, hogy egyéni és közéleti szóhasználatunkban közszói szókészletünk szócsaládját bővítő, színesítő közlési ele­mekké váltak, s hangzásukban is szervesen beilleszkedtek szókincsünkbe. Közhaszná­latú és közérthető szerepválla­lásukban fogalmi tartalmuk és használati értékük sajátos stí- lusámyalatokkal, olykor hu­moros vagy éppen rosszalló áthallásokkal megzavart kö­zérzetünket is minősítik. A testi-lelki sérüléseket okozó idegmegterhelő félelmek és bizonytalanságok, a politikai viszályok forgószelei nap mint nap mai költőink alkotó érzé­kenységét is megérintették. Hogy milyen mértékben és minőségben, arról az idézett versbeli szövegrészietek bi­zonykodnak: „ Most ütött órája a sokknak / A széjjelrob­bant nyugalom / megsebezte egész valóm” (Szemlér Fe­renc: Sokk). A sokk szó fo­galmi értékén túl a versbeli mondanivaló emberi oldalá­nak kiemelésére is alkalmas kulcsszó ebben a versrészlet­ben: „Kórtermek, sokkok, kli­nikák / bérlete lapul zsebed­ben, / és állok eléd, csak állok itt / gyógyszerek garmadával” (Turbók Attila: Anyám). Sajá­tosan újszerű lírai közlésfor­mának és költői motívumnak bizonyult szavunk ebben a szövegösszefüggésben: „A melltörő szorításból, / mint vasba vert rabot / az idegrázó ráspoly / reszelt ki - már a sokk'’ (Márki Zoltán: Múljon el a földtől). A versbeli be­szédhelyzetek pontosabb és egyértelműbb megértését is elősegíti Andrássy Lajos Tán kinövöm e sokkot című költe­ményének e rövid részlete: „Tán kinövöm e sokkot, / s a sírig nem kísér”. Fábián Sán­dor orvos és poéta egy bal­esete kapcsán napjainkban oly gyakran tapasztalható esemé­nyek, sérülések nyomán írta: „Siettetett a rém: a sokk, mely ilyenkor beállhat” (A baleset, első segély). Bár szellemes nyelvi játéknak tűnő vers­mondatot formál e szólásból: Jóból is megárt a sok Szilágyi Domokos, amikor így alakítja át a közismert szólásformát: „Jóból is megárt a sokk.” A gyakori heves érzelmi riadt- ságban, léleknyomasztó zsib­badtságban személyiségünk is sérülést szenvedhet. Nem vé­letlen az sem, hogy gyakran hallhatjuk és olvashatjuk a depresszió, depressziós, a mé­labú, mélabús, a malankólis szavakat versbeli kulcsszere­pekben is: „Finom szövésű depresszió, búskomorság” (Dobai Péter: Hanyatt). - „Depressziós vagyok, / nincs öröme az éjnek, / még kevésbé a napnak: / türelmetlen va­gyok" (Hajnal Gábor: Érte­lek). Egyéni és közéleti napja­ink lelkefázós hisztériái, letar­giái, nosztalgiái, szplínjei és depressziói ellen a rock-or­giák, a magnók, a rádió és tévé hangoskodó ricsajozásába menekülünk. Az elviselhetet­len reklámok rikoltásai, bu­gyuta és bárgyú bőbeszédűsé­gének valóban sokkot kiváltó kép- és hangzásvilága, társa­dalmi méretű torzításai szeny- nyezik környezetünket. A céltalanul megszaporo­dott sokkoló tényezőkről valla­nak ezek a nyelvi formák is: kamatsokk, versenysokk, vere­ségsokk, eredménytelen sokk­terápia, idegsokk-kezelés, a durva, trágár szóhasználat okozta érzelmi sokk, az egész­séges közérzetünket megza­varó indulatsokk, a gazdasági bajokkal együtt járó sokkhatá­sok kivédését elősegítő elektro-sokk kezelés, stb. Va­lóban sok a közszavasult sokk nyelvi forma szerepvállalása, s miatta háttérbe szorulnak a megfelelő magyar kifejezések. Hogy ezt megszüntessük, ah­hoz már nemcsak a nyelvvédő, nyelvművelő, nyelvápoló buzgalom és szakértelem szükségeltetik, hanem azok­nak a társadalmi és gazdaság- politikai eseményeknek meg­gyorsítása is, amelyek révén háttérbe szorulnak egyéni és közösségi szorongásainkat tápláló sokkoló történések és jelenségek. Dr. Bakos József Mivel gazdagít minket a lélekvándorlás? Nagy Péter olyan, mint a többi huszonéves egyetemista. Kül­sőre semmivel sem különbö­zik tőlük. Aki azonban meg­ismerkedik vele, pár mondat után rájön, hogy ez az ifjú olyan alkat, aki soha nem a felszínre, hanem a mögötte megbújó lényegre kíváncsi. Azt keresi, kutatja, méghozzá ritka szívóssággal, kitartással. Világlátása szerint a Krisna-tudatúak magyaror­szági közösségének tagja, aki ezer szállal kötődik a keleti hagyományokhoz, s budapesti központjukban lakik, él, s az itt lévő templomban teljesít szolgálatot. Többször találkoztunk már. Jártam centrumukban is. Mi tagadás: elbűvölt a légkör. Az a manapság majdhogynem el­érhetetlen csend, nyugalom. Partneremben megnyerő az, hogy nem hittérítő, hiszem az effajta emberektől mindig ria- doztam. Ő csupán fogadja azokat, akik felkeresik, akik érdeklődőek, akik kíváncsiak, s beszél nekik az ősi tradíciók­ról. Abban mindjárt meg­egyeztünk, hogy tisztelni kell a másságot, kollégáink, isme­rőseink vélekedését, meglátá­sait. Most már indulhatott a szel­lemi portya, mert aranyfedeze­tét adta a kölcsönös nyitottság, az értékrendek megbecsülése. Közben - amolyan szíves­ségként - indiai vegetáriánus ételekkel kínál. Készséggel íz­lelgettem valamennyit. Kez­deti fanyalgásom mindjárt megszűnt, mert egyik fino­mabb volt a másiknál. Az sem zavart, hogy az édest meré­szen keverték a csípőssel. Ért­hető, hiszen az összhatás való­sággal elbűvölt. Az jutott eszembe, hogy érdemes lenne szélesebb körben megismer­tetni ezeket a recepteket... Aztán a megyeszékhelyen is összejöttünk. Társaival és vele nyilvános riportot készítettem, akkor, amikor - ilyen ez a kis ország - honszerte támadták őket az uniformizálást követe­lők. Nekem is jutott egy névte­len levél — sejthetően nem polgári körökből amelyben figyelmeztettek arra, hogy óvakodjak e „szektától”, mert tévútra csal nemcsak engem, hanem másokat is. Nos hát azon a rendezvényen felolvas­tam ezt a nem éppen jellem­erősségről tanúskodó üzene­tet, hozzátéve, hogy szerzője se befutó az igazság útján. Az ottlévők érdeklődéssel figyelték a bemutatkozást, a bepillantást a tőlünk földrajzi­lag is távoli hitvilágba. E fogadtatás adta az ötletet, hogy ismét meghívjam őket, hogy újra diskuráljunk mind­erről. A legizgalmasabb téma természetesen a lélekvándor­lás. Az a magasrendű erkölcsi- ségű tan, amelyet sok száz . millió ember vall magáénak. Annak idején - 1957-ben, az egyetemen - engem is ez babonázott meg, ez indított el abba az irányba, amelytől mindmáig nem tértem el.- Megértem, hiszen én is így vagyok. Az eltérés csak annyi, hogy a papi hivatást vá­lasztottam, azaz küldetésnek tekintem mindazt, amit teszek.- Szólhatnék szakszerűen, de hát nem az a cél, hanem az, hogy jelezzem e nézetrendszer átgondoltságát, több évezre­des kontrollját, azt, hogy a szeretet gyakorlását telanti meghatározónak. Ha valaki - az egymást követő „leszületé- sek” során - csökkenti karma­ládájának terheit, azaz mind tisztábbá, igazabbá, neme­sebbé válik, akkor egyre fen­tebbi régiókba kerülhet. El­lenkező esetben viszont visz- szaesik, méghozzá az alsóbb szférákba. Ez egyébként azt jelenti, hogy valamennyien végigiskolázzuk magunkat, s mindenki számára adatott az, hogy eljusson Krisnához, akit nevezhetünk Istennek is. Hadd jegyezzem meg, hogy őt sokfé­leképpen közelíthetjük meg. Az ösvények közül az egyik ka- nyargósabb, a másik egyene­sebb, de minden lélek arra tö­rekszik, hogy eljusson oda, ahonnan tanulásra rendelték. Kétségkívül akadnak eltérések fogalmaink és a nyugati minő­sítések között, de nem ez a fontos, hanem az azonosság, az, hogy egyetlen feladatunk létezik: segíteni, és nem ár­tani. Megkaptam tőle bölcs könyvüknek, a Bhagavad Gita-nak köteteit is. Azóta is - ha módom adódik rá - tanul­mányozom mindannyit. Nem éppen könnyű olvasmány egyik sem. Ám ha valaki elsa­játítja a kifejezéseket, ha me­ditálva forgatja a kiadványo­kat, akkor rájön: a filozófia sű­rűjében találja magát, s egy­fajta választ kap azokra a töp­rengésekre, gyötrődésekre, amik végigkísérték sorsát. Például a honnan jöttünk, hol vagyunk, hová megyünk iz­galmas, s mindmáig 100 szá­zalékosan meg nem válaszolt dilemmájára. Ám mindezen túl feledhetetlen perceket sze­reznek ezek a sorok: tudatosít­ják valamennyiünkben azt, hogy a káprázatos világegye­tem részei vagyunk, s ma­gunkban hordozzuk annak összes rezdülését. Ha ráérzünk ezekre, akkor lehetünk igazán emberségesek, kiegyensúlyo­zottak, jóságteljesebbek. Tessék megpróbálni...! Pécsi István XXX A fenti írás riportalanyával és társaival találkozhatnak az ér­deklődők az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében július 13-án, szerdán délután 4 órakor az új Szilágyi Erzsébet Gimnázium ebédlőjében (Eger, Ifjúság út 2.). Az előbbi cikk szerzője készít velük riportot, amely­nek során nemcsak az előbbi­ekről lesz szó, hanem a jelen­lévők megízlelhetik a vendé­gek által hozott ételeket is. Az egyesületi tagok fényképes igazolványuk felmutatásával ingyenesen vehetnek részt a programon. Új jelentkezőket a helyszínen szívesen fogadnak. Milyen is Kacsmarek menyasszonya? A nősülés előtt álló Kacsmare- ket faggatják barátai, hogy mi­lyen a menyasszonya.- Sok nő elbújhatna mel­lette...! - mondja Kacsmarek, cseppet sem lelkesedve.- Olyan csinos és szép? - kérdezik tőle. A választ lásd a vízsz. 1. sz. sorban. VÍZSZINTES: 1. Kacsmarek^ úr válasza (zárt betűk: E, ő) 14. Alvás közben képeket látó. 15. Tizen­két hónapra vonatkozó elképze­lés 16. Népköztársaság, röv. 17. Levegővel kapcsolatos 19. A mostani évből származó 20. Részben leég! 21. Ének 23. Személygépkocsi-márka a volt SZU-ból 25. Felügyelő 26. Gépkocsi - angolul (CAR) 27. Egy német autómárka 29. A leghidegebb évszakban pihen valahol 31. Meggyes sült tészta 33. A személyemről 35. Elavult súly mérték 36. Valakit a vízből partra segít 37. Szelíd erdei ál­latok 39. Tengerparti városka Venezuelában (MITARE) 40. Európa-kupa, röv. 42. Létre­hozni, megteremteni 44. Az ar­gon vegyjele 45. Színművésznő (Józsa) 47. Pertuban van vele 49. Férfinév 50. Kis házikó 51. Csekély mértékben, alig 53. Rendfokozat 54. Nagyon öre­gek 56. Menekülési lehetőség vészhelyzetből 57. Vanádium és nikkel 58. Idősebb férfi né­pies megszólítása 59. Savany- kás vaj jelzője 61. Részben keskeny! 62. Ajándékozik — népiesen 63. Fővárosunk ré­gebbi része 65. Felvigyáz rá 67. Arany - franciául (OR) 68. Ne­héz, lélekölő munkát végző 71. Hat hónapja 73. Egy humán tárgy történetét vizsgáló tudo­mányos tevékenység. FÜGGŐLEGES: 1. Egy törökökkel vívott üt­közet jelzője 2. Menekülőt fii- lön csípő 3. Milliméter, röv. 4. Merre 5. Női név 6. Biztat, ösz­tökél 7. Máthé Éva monog­ramja 8. Óvoda - a kicsinyek nyelvén 9. A földre borul 10. Folyó Belgium és Franciaor­szág területén 11. Autóközle­kedési Tanintézet, röv. 12. Til­tószó 13. Készítmény, produk­tum 18. Lábát erre a helyre te­szi 22. Vadat fegyverrel elejt 24. Formálni 26. Dunna, párna huzata 28. Hanyagság, fegyel­mezetlenség 30. Klasszikus kö­tőszó 31. Megalázkodó módon rimánkodik. 32. Egy kilométer hosszúságú 34. Nemzetközi nagymester angol sakkozó 36. Melyik személynek 38. Felső végtag 39. Földbe vetik 41. Szélhámos, gátlástalan személy 43. Csavaró 46. Zalatnay Sa­rolta beceneve 48. Szombathe­lyi szálloda 50. Folyadék 52. Kiváló cseh-szlovák tenisze­zőnő 54. Valakit tett elköveté­sével gyanúsít 55. Görög sziget a Jón-tengerben 58. Ostoba 60. Összevissza 63. A Magyar Nemzeti Bank elnöke (Péter Ákos) 64. Halom része! 66. Schütz ... (kiváló színésznő) 69. Bór és oxigén 70. Róma kö­zepe! 72. Táplálkozásra utaló szócska Báthory Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents