Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-09-10 / 160. szám

1994. jűlius 9-10., szombat - vasárnap Gyöngyös Es Körzete 5. oldal Gyöngyösi sóhajok földje: a szövetkezet Mátyás király bora - Gyöngyöstarjánból Erdélyi gyermekek nyaralnak Kisnánán Erdélyből negyven gyermeket várnak nyaralásra július 20-tól Kisnánán. A vendégeket a nagyváradi Titusz utazásszer­vező iroda hozza, a községben pedig a helyi általános iskola igyekszik megelégedésre elhe­lyezni. A táborozó fiatalok ét­keztetését a kisnánai önkor­mányzat anyagi támogatással könnyíti. Vidróczki-fellépés Franciaországban Az idei nyáron franciaországi vendégszereplésre utazott a gyöngyösi Vidróczki Néptánc­együttes. A gárda - mint isme­retes - július 7. és 26. között nemzetközi fesztiválon szerepel Marseille-ben. A csoporttal tart Ludányi László, az egyik junior táncos édesapja is, aki az új pártoló tagok közül sorsolással vehetett részt a mostani kirán­duláson. Új tüzoltókocsi Gyöngyöshalászon Minisztériumi pályázaton nyert 50 ezer forintot a Gyöngyösha­lászi Önkéntes Tűzoltó Egyesü­let, s ezt az összeget a községi önkormányzat további anyagi támogatásával egy szerkocsi vásárlására fordította. A teljes felszereléssel ellátott dízel IFA autóért a közelmúltban Kórózs János egyesületi elnök ment Drezdába. Domoszlói fiatalok pihennek Ausztriában Július 3-tól 22 domoszlói gyer­mek nyaral az osztrák testvérte­lepülésen, Losensteinben. A vendéglátók július 13-tól a köz­ségi önkormányzat delegációját is fogadják háromnapos látoga­tásra. A küldöttségben helyet kapó önkormányzati képvise­lők, intézményvezetők, hivatali és szövetkezeti dolgozók - élü­kön Krizsó Sándor polgármes­terrel - az együttműködés to­vábbfejlesztéséről tárgyalnak, s a diákokkal együtt érkeznek majd vissza. Lengyel turnén az Ördögszekér Lengyel turnéra készül az Ör­dögszekér Gyermek Néptánc­együttes. A tervek szerint július 29-én indul jó egyhetes útjára. Volt, aki már kaján kuncogás­sal eltemette, mondván: csak az egyéni gazdálkodás hozhat si­kert. Volt, aki reménykedett abban, hogy a kormányzat talán mégis megkegyelmez a szövet­kezeti összefogásnak. Aztán voltak olyanok is, akik korábbi vélt vagy valós megbántódásuk miatt egyre-másra jelentgették fel a vezetőket, hogy káröröm­mel nevessenek a markukba.- Nem voltak könnyűek az utóbbi évek - hallom Nagy Ist­vántól, a gyöngyösi Mátra Kin­cse Szövetkezet elnökétől a kissé panaszos szavakat. - Nemcsak az évszázad aszályá­nak minősített szárazság sújtott bennünket, hanem az a gazda­sági politika is, amely egyálta­lán nem kedvezett a szövetke­zetnek. íme, néhány elkeserítő adat: az őszi árpa a tervezettnek a felét sem hozta. Még ennél is rosszabb volt a búza eredmé­nye. Hasonló arányok alakultak a többi kalászos esetében is. A legrosszabb termést a kukorica adta: 40 mázsa helyett 7,8-et lehetett betakarítani belőle. De ha már Gyöngyös, akkor a szőlőről is szólni kell. Kel­lene...! De ez a főágazat meg­szűnt. A szőlőterületeket kimér­ték. Az érdeklődés a szőlők iránt minden elképzelést felül­múlt. A szőlészeti és borászati tevékenységet átvette a Gyöngyvin Kft. A megváltozott helyzetre való tekintettel megváltoztak a gazdálkodási szervezetek is. Az utóbbi időben megváltozott az ivóvíz minősége, vélik azok, akik Detken, Ludason és Nagy- fügeden a detki bányakútból kapják az ivóvizet. Tóth Zoltán, Két kft.-t és egy bt.-t hoztak létre. A Novus Traktor Kft. a nevében hordja tevékenységi körét. Az Unitrans a teherautó­kat és az autóbuszokat üzemel­teti. A járműveket a szövetke­zettől vette bérbe. A Gyöngy­vin Kft. a szőlő és a bor értéke­sítését végzi, de szolgáltatások­kal is a rendelkezésére áll a megrendelőnek.- Sajnos, azt kell megállapí­tanunk - mondta a szövetkezet elnöke -, hogy sem a kft.-k, sem a bt. nem hozták a várt ered­ményt. A törvények, de a köz­gazdasági környezet sem ked­veznek ezeknek a vállalkozá­soknak.- Semmi biztató jelenséget sem lehet találni?- A nehézségek ellenére is talpon maradtunk - emeli ki nem kis büszkeséggel az elnök. - Fizetőképességünket megőriz­tük. Az adósságainkat törleszt- jük. Emeltük az eredményessé­günket, és csökkentettük a költ­ségeket. Hogy a gyöngyösi gazdák ragaszkodnak a szövetkezet­hez, bíznak ennek a gazdasági formának a fejlődésében, arra bizonyíték a legutóbbi közgyű­lésük. Több mint kétszázan je­lentek meg, és tizenöt hozzá­szólás hangzott el. Nem min­denki és nem mindenben értett egyet az igazgatóság beszámo­lójával. De a végső szavazáskor két nem és egy tartózkodás mellett elfogadták azt a határo­zati javaslatokkal együtt. Bár a tanácskozás közben forrt az a gyöngyösi vízmű vezetője kér­désre válaszolva elmondta: a napokban adták át Detken a re­gionális vízműnél a vas-man- gántalanító berendezést, a vál­indulat időnként, olykor heves szócsaták alakultak ki, a közös­ség jövőjét illetően egységes volt az állásfoglalás. Tisztázó­dott, hogy bizonyos pletykák alaptalanoknak bizonyultak, amit az ügyészi vizsgálat is bi­zonyított. Kiderült, hogy a vá­rosban is vannak olyan szemé­lyek, akik mindent elkövetnek a szövetkezeti gazdálkodás bom- lasztásáért. Szövetségeseket is tudnak találni, akik általában jóhiszeműen fogadják azt, amit súgnak nekik.- Mit várnak a jövőtől? - kérdeztem a szövetkezet elnö­két.- Mindenekelőtt azt, hogy az új kormány segítse a mezőgaz­daságot, mert ennek az ország­nak nemcsak a jelene, hanem a jövője is függ ettől. A meglévő szövetkezeteket erősíteni kell. Arra is fel kellett figyelnünk, hogy nem elég csak termelnünk a gazdaságunkban, hanem a feldolgozást is meg kell szer­veznünk, illetve a termékek ér­tékesítését is. Nem új dolgok ezek, mond­hatnám, hiszen a nyugati orszá­gokban a szövetkezeteknek sa­ját élelmiszeripari üzemeik és kereskedelmi hálózatuk van. Persze, van még egy alap­vető feltétel mindezek mellett és mindezek után: a minőség. A piac csak a kifogástalan ám iránt érdeklődik. Csak a kifo­gástalan ámért lehet jó pénzt kapni. A gyöngyösiek jól tudják ezt is. G. Molnár Ferenc tozás ennek köszönhető. A szabványnak megfelelő minő­ségű víz furcsa ízét a fertőtlení­téstől, illetve a klórozástól kapta. Szőke Mátyás gyöngyöstarjáni szőlősgazda, bortermelő — há­rom esztendeje lett vállalkozó. Mielőtt az önállóságot válasz­totta - 26 évig -, a gyöngyösi Mátra Kincse Mezőgazdasági Szövetkezetben dolgozott, vé­gezte ipari föágazat-vezetőként a munkáját.- Szívesen osztoztam ma­gam is a tsz feladatain, s kenyéradóim eredményesnek, sikeresnek ítélték, amit csinál­tam, megbecsültek érte - ma­gyarázza. - Mégis húzott, ami igazából a véremben volt, s amikor lehetett már, engedtem is a csábításnak. Teljesen visz- szatértem a szőlőhöz, borhoz. A váltásnál azonban inkább már a palackozás felé fordultam. Eb­ben láttam több fantáziát. Első­sorban eladni akartam a bort. S törekvésemben a minőségnek szántam, adtam a legfőbb sze­repet.- Milyen volt az indulás?- Bizony, cseppet sem ne­vezhetem könnyűnek, hiszen egyedül a palackozó gépsor 5 ft millió forintba került! Ráadásul pedig hitel nélkül vágtam a be­ruházásnak. Igaz, kedvezményt azért kaptam a vásárláshoz: az olasz partnernek - akivel köz­ben vegyes vállalatot is létre­hoztunk - csak másfél év alatt kellett kifizetnem a vételárat. S közös cégünk működtetése is segített az indulásban. Másfél év múlva az olasz üzletrészt is megvehettem.- Ma is működik a kft.-jük?- Természetesen. Gyöngyö­sön van az üzlet, amely borá­szati gépeket és segédeszközö­ket árusít. Szükség van rá, nemcsak a városból, a környék­ről, hanem az ország távolabbi részeiből is felkeresik. Különö­sen a Dunántúlra, a Balaton vi­dékére vittek belőle sok kis vá­kuumos palackozót.- Hova mennek a borok?- A divatosabb, előkelőbb hazai és külföldi hotelekkel iparkodtam kapcsolatokat te­remteni, több nagyszállóban be is mutattam boraimat. Már benn vagyok márkás terméke­immel a Pannónia-láncban. S több más mellett azt sem tartom kevésnek, hogy nemrég óta például a német nagykövetség is hetente megkeres vásárlásával. Jelenleg a forgalmunk mintegy fele belföldi, másik része pedig export. Nem titkolt törekvé­sünk, hogy az európai megren­delőkön túl az USA-belieket is megnyerjük. Terveinkhez két pincénk egyikéből rövidesen kihozzuk a feldolgozót, és újra cserélve, a palackozó kisüzem előtt készítünk neki megfele­lőbb helyet még az idei szü­retre. A töltőhelyiség fölötti „be­mutatóterem” a saját palacko­zási saját címkézésű üvegek hosszú sorától is ékes. A meg­lehetősen gyakran megforduló szakmai csoportok, érdeklődő üzletemberek kíváncsian veszik kézbe mindegyik fajtát, s kósto­lásuk után még inkább elisme­réssel adóznak a gazdának. Palackozott kilencféle borá­hoz az elegáns prospektus mel­lől az egyedi üveg sem hiányzik már. S rövidesen az is termé­szetes lesz, hogy a vevő akár névre szólóan kapja a megkí­vánt nedűt.- Mekkora a háttér mind­ezekhez? - kérdem a tarjáni „borkirályt”.- Családi vállalkozásunkban 15 hektárnyi a termő szőlő, s mellette még 20 hektár vissza­kapott földünk is van már, ami­ből évente szeretnénk legalább két hektárt betelepíteni nemes fajtákkal. Magunk végezzük az összes gépi munkát a határban, nagy gondot fordítunk a műtrá­gyázásra, évente talajvizsgála­tot is tartunk. Csak akkor hí­vunk segítséget is, ha nélküle nem bírunk a feladattal. Jelen­leg évi 1500 hektoliter bor érik a pincékben, de bárhogyan is fejlesztünk a későbbiekben, a kétezernél mindenképpen meg­állunk. A fölösleges kapacitá­sunkat inkább bérpalackozás­sal próbáljuk lekötni. Ilyenfor­mán még tokajit is töltünk. Pél­dául a „Mátyás király borát,, rajtunk kívül talán nem is zárja hasonló üvegekbe senki. Gy. Gy. Szőke Mátyás a palackjaival Fejlődik Gyöngyössolymos új kisüzeme Három esztendeje alakult a Prodax Tömegcikkgyártó Kft., amely kezdetben a gyöngyösi volt téglagyár helyén dolgo­zott egyszemélyes üzemével, majd a tavalyi áprilistól gyön- gyössolymosi - lényegesen te­kintélyesebb - telepén, jól fel­szerelt, szemre is tetszetős kis­üzemben folytatja munkáját. A munkahely a fővárosi központú társaság egyetlen termelőegysége - Budapesten a műszaki fejlesztéssel és a kereskedelemmel foglalkoz­nak. Mindkét másik tevékeny­ség eredményei biztatóak. Amíg korábban a profilt je­lentő elektromos kapcsolók és csatlakozók - konnektorok - betéteit vásárolták, illetve sa­ját gépeiken, de bérmunkában készíttették másutt, az utóbbi időkben részben már nemcsak helyben szerelik, hanem itt is gyártják. S külföldön sem is­meretlenek! Szilágyi Gábor termelési igazgató elégedett solymosi kis csapatával, amelynek ver­buválását, betanítását, elhe­lyezését pályázatok útján a Heves Megyei Munkaügyi Központ és a helyi önkor­mányzat egyaránt segítette.- Nem volt könnyű idáig jutnunk - mondja az igazgató.- Ha jól emlékszem: 58 je­lentkezőből választottuk ki első itteni két munkatársunkat. Ma már - mindenkit beleértve- harminc körüli a létszá­munk, s két műszakos üze­münk tovább terjeszkedhet. Az ISO 9000 termékfelelős­ség-biztosításhoz igazodva ugyanis a korszerű raktározási rendszer kialakítása is elke­rülhetetlen. Hatszáz négyzet- méteres a szükséges új csar­nok, ami már épül. Szervezett az igyekezet az üzemben, adnak a rendre, a színvonalra. Nem hiányzik a munkához a modem technika, a számítógép is a mindennapi segédeszközökhöz tartozik. Saját mikrobuszuk szállítja a dolgozókat, biztosítják szá­mukra a szociális helyisége­ket, s az ízléses formaruha is természetes.- Termékeinkkel bemutató­kon, vásárokon is iparkodunk hírt adni magunkról - értesül­tük még Szilágyi Gábortól. - Az idén is voltunk már Han­noverben, aztán a pesti Indust- rián, legutóbb Nagyváradon, s ott vagyunk a Szegedi Ipari Vásáron. (-így) Valóban fogyaszthatatlan-e a detki ivóvíz? A határainkon túl élő magyarok oktatásáért Ezzel a címmel Sallós Gyula egri vállalkozó meghatározat­lan időre alapítványt hozott létre 50 ezer forint induló va­gyonnal - amit már a Heves Megyei Bíróság is bejegyzett. Az alapítvány székhelye a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gyöngyösi Mezőgaz­dasági Főiskolai Kara, amely­nek oktató-, kutatómunkáját kí­vánja a nemes adomány szol­gálni abban a reményben, hogy további támogatásokkal az ösz- szeg majd gyarapszik is a jövő­ben. Egyrészt a főiskola távokta­tási rendszerét próbálják fej­leszteni a pénzből, másrészt pedig a külföldön élő magyar hallgatók magyarországi, il­letve más országbeli részképzé­sét, gyakorlati oktatását támo­gatják belőle, továbbá az inté­zetnek kiemelten a környezet­és természetvédelemmel kap­csolatban álló tudományterüle­tein segítik a fiatalok nevelését. Egyidejűleg pedig a főiskolá­sok tananyaggal történő ellátá­sát könnyítik, konferencián, tu­dományos rendezvényeken, ta­nulmányutakon történő részvé­teléhez igyekeznek hozzájá­rulni. Az alapítvány képviselő, döntéshozó szerve az öttagú kuratórium, amelynek első el­nöke dr. Wachtler István, tit­kára dr. Miller György. Megíté­lés alapján az adott év január 1-jén rendelkezésre álló pénz­nek legfeljebb 80 százalékát le­het felhasználni az említettekre, vagy akár vállalkozási tevé­kenységre. Hol vagytok, ti régi diáktársak? Az idén negyven esztendeje, hogy először búcsúztam az is­kolától, a diáktársaktól. Sok víz lefolyt ballagásunk, záró­vizsgáink óta a „Nagypata­kon” , bármennyire vékonyan csörgedezik az öreg alma ma­ter falai alatt, végig a városon. Akikkel együtt végeztem az általánost, többnyire bizony már nagymamák, nagypapák, néhányuk nem is él. Az eltávo­zott úgy ment el közülünk, hogy kezet sem szoríthatott a maradókkal. Az egyik és a másik is csak az emlékét hagyta nálunk. Távol a gyermekkor színhe­lyétől, olyan barátom próbált figyelmeztetni a hovatovább már halaszthatatlan első össze­jövetelünkre, aki a nyolc osz­tályból mindössze egyet töltött a sorainkban - „hazulról senki sem hívott...” Hallgat a csapat, pontosabban a széthullott tár­saság, annak sem jut eszébe a hajdan annyira tervezett talál­kozó, akivel valahol olykor még összefutok. Amikor itt vagy ott szót vál­tunk, jobbára gépies az érdek­lődés, az élénkebb kíváncsi­ságnak nyoma sincs a futó be­szélgetésekben. Mégis meg­annyiszor a kedvemre van, jobban esik, mint azt észre­venni, hogy egykori pajtásom - miért, miért nem? - egyene­sen kerül. Akkor is elfordítja a tekintetét, netán átmegy az út túloldalára, ha sohasem bán­tottam, rosszat nem okoztam neki. Kesernyésen mormolgatom a költő szavait: „Hol vagytok, ti régi játszótársak?” S talál­gatom távolodásuk okát. Nem kapok választ kérdéseimre. Tudom, hogy mindenkinek megvan a külön élete, gondja, baja és öröme. Ám egy keve­set, órányit, kétórányit bizto­san ez is, az is szakíthatna azokra, akikkel nyolc éven át ugyanoda járt, együtt töltötte a nap jelentős, netán nagyobb részét abban a valamikori gyöngyösi iskolában, meg azon kívül! Nem akarom el­hinni, hogy bármelyikünk számára is közömbös lehet, akivel annyi jóban, rosszban volt részünk a betűvetés meg­ismerésétől a „kis érettsé­giig"­Üzenek is nekik, s hívom őket a távolabbi városból az első közös találkozóra. Hiszen- a hatodik X derekán már igazán gondolhatja az ember!- megeshet, hogy ez az első, talán az utolsó lesz többünk­nek is... (gyóni) Ünnepi miserend Ha a helybeliek körében többé-kevésbé ismert is, a ki­rándulók, üdülővendégek szá­mára közöljük az ünnepi isten­tiszteletek idejét. Gyöngyösön Felsővárosi Szt. Bertalan-temp- lom: 7, 8.30, 10.30 és 18 óra. Szt. Orbán-templom: 7.30. Te­metőkápolna: 15 óra. Alsóvá­rosi ferencesek: 7, 8.30, 10 és 18 óra. Gyöngyöspüspöki: 11 óra. Református templom: 10 óra. Evangélikus imaterem (Vértanú utca): minden máso­dik és negyedik vasárnap 10 óra. A Mátrában Mátrafüred: 15.30, Mátraháza: 16, Galyatető: 15 óra. Mátraszentimre: 9, „Három falu temploma”: 11, Fallóskút: 12 óra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents