Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-05 / 156. szám

6. óldal Horizont 1994. július 5., kedd Európa puskaporos hordója: a 80 évvel ezelőtti szarajevói merénylet Az autó, amelyben Ferenc Ferdinándot és feleségét a halálos lövések érték (Bécs, Had­történeti Múzeum) Nyolcvan éve, 1914. június 28-án Gavrilo Princip bosz­niai szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinándot, az Osztrák-Magyar Monarchia trónjának örökösét. Ferenc József osztrák császár és ma­gyar király unokaöccse a mi­litarista politika képviselője volt, aki a Monarchia dua­lista rendszerét át akarta alakítani. Azonban valószí­nűleg nem egy trialista biro­dalmat képzelt el, sokkal in­kább a központi hatalmat szerette volna megerősíteni. Magyarországon népszerűt­len volt, és úgy vélte, ilyen nemzet megbecsülésére nincs is szüksége. A nemzeti moz­galmak iránt általában nagy­fokú ellenszenvvel viseltetett. 1914-re Ferenc Ferdinánd a Monarchia legfelső szintű ve­zetésében elszigetelődött. Bosznia-Hercegovinába azért utazott, hogy saját (és a két központú állam) presztízsét megerősítse. Bosznia-Hercegovinát a Monarchia 1878-ban szállta meg, 1908-ban pedig bekebe­lezte. A századforduló idején az 51 ezer négyzetkilométer területű tartomány hat kerü­letre oszlott, ezek egyike volt Hercegovina. A lakosság száma meghaladta a másfél milliót, a többség ereiben szláv vér folyt. A megosztottság in­kább vallási téren mutatkozott meg, mivel a mohamedánok aránya elérte az 1/3-ot, a gö­rögkeleti vallásúaké még na­gyobbnak bizonyult, de a kato­likusok száma is több százezer volt. Bosznia-Hercegovina a korabeli Európa legfejlettebb területei közé tartozott, a me­zőgazdaság túlsúlyával és az urbanizáció alacsony fokával. A kontinens mércéjével mérve még Szarajevó sem számított nagy városnak. A tartomány lakosságának többsége ellenezte a Monar­chia fennhatóságát. Sok híve akadt a délszláv egység megte­remtésének, s közülük egyesek úgy vélték, ehhez minden esz­közt igénybe lehet venni. Az utóbbiak szervezete az Ifjú Bosznia nevet viselte. Jórészt fiatal értelmiségiekből, diá­kokból állt, akikre egyebek mellett a nacionalista és anar­chista eszmék hatottak. Az ifjú Bosznia azonban nem csupán az idegen uralom megdöntését, hanem a társadalom primitív­ségének és egyenlőtlenségei­nek felszámolását is céljának tekintette. Tagjai maguk mö­gött tudhatták a szomszédos Szerbia szélsőséges köreit, leg­inkább az Egyesülés vagy Ha­lál (Fekete Kéz) nevű, nagy­szerb ideológiát valló, titkos szervezetet. 1913 nyarán már mind több szó esett körükben egy hatásos merényletről. A trónörökös szarajevói látoga­tása egyértelmű lehetőséget je­lentett számukra. A szükséges fegyvereket Szerbiában sze­rezték be. Az ottani kormány, amely egyelőre nem akart ösz- szeütközésbe kerülni a Monar­chiával, tudomást szerzett a tervről, de már nem tudta megakadályozni, hogy a me­rényletre készülők átjussanak a határon. Végül heten várták az alkalmas pillanatot Szara­jevóban. Öten még a huszadik életévüket sem töltötték be. Nemzetiségi szempontból a hat fiatalember boszniai szerb, egy pedig hercegovinai muzulmán volt. Ferenc Ferdinánd 1913-ban határozta el, hogy a következő évben két hadtest hadgyakorla­tának megtekintése után meg­látogatja a tartomány főváro­sát. Azonban ahogy közeledett az utazás időpontja, úgy sza­porodtak a figyelmeztető han­gok. Közvetlen környezetében is mindinkább ellenezték a tervet, mert a biztonsági intéz­kedések a lehetséges keretek között sem voltak kielégítőek. Végül az utazás mellett dön­tött. Sokat adott arra, hogy bá­tornak és félelmet nem isme­rőnek tartsák. Kevéssé ismere­tes, hogy Ferenc Ferdinánd és felesége 1914 júniusában két alkalommal is járt Szarajevó­ban. Először június 25-én, de ekkor csak egy rövid vásár­lásra került sor. A hadgyakor­latot, amellyel a trónörökös elégedett volt, a következő két napon tartották. Még június 27-én is felvetődött a hivatalos látogatás elhalasztása, de Poti- orek tábornok, a tartomány kormányzója ragaszkodott hozzá. Ferenc Ferdinánd és fe­lesége 1914. június 28-án reg­gel érkezett meg a szarajevói parádéra. Az állomás melletti kaszárnya megtekintése után, Potiorekkel együtt egy hat járműből álló kocsisor harma­dik autójába szálltak be. Az Appel rakparton a merényletre készülő fiatalemberek elve­gyültek a bámészkodók között. A több kilométer hosszú úton viszonlag kevés volt a rendőr és a detektív, mert a rendőrfő­nöknek eleve kevés embere volt. Az első incidens ekkor történt: Nedeljko Cabrinovic gránátot dobott a trónörökös kocsijára, amely azonban az autó lehajtott ernyőjéről a földre gurult, s a következő kocsi mellett robbant. Ferenc Ferdinánd némi habozás után folytatta programját. Úgy vélte, a merénylet már megtör­tént, és így jóval kisebb a ve­szély. Mindössze az útvonalat változtatták meg, de erről a konvoj élén haladó jármű ve­zetőjét elfelejtették tájékoz­tatni. így az első két autó az eredeti terv szerint kanyarodva folytatta útját. A magas rangú vendégeket szállító kocsi so­főrje követni akarta őket, de Potiorek tábornok utasította, hogy forduljon vissza egye­nesbe. A sofőr éppen ott féke­zett, ahol Gavrilo Princip állt. Egy detektív ugyan észrevette, mire készül, de amikor el akarta kapni a karját, egy má­sik fiatalember leütötte. Prin­cip egyik lövése a trónörököst, a másik a feleségét, Zsófiát ta­lálta el. Mindkettő halálos volt. A merénylők perét a háború kezdete után szintén Szaraje­vóban tartották. Összesen 25 embert állítottak bíróság elé, olyanokat is, akik csak segítők voltak, vagy ismerték a tervet. Princip és Cabrinovic a 20 éven aluliakra kiszabható leg­súlyosabb büntetést kapták, 20 év szigorított börtönt. Mind­ketten meghaltak még a há­ború befejezése előtt. A többi­ekre is súlyos ítéletet mondtak ki. Egyiküket, a merénylők út­ját segítő két férfival együtt, kivégezték. Ferenc Ferdinánd maga is hibáztatható a Szarajevóban történtek miatt. Nem volt haj­landó lemondani a parádéról még az első merénylet után sem, s nem követelt hatéko­nyabb intézkedéseket saját biz­tonsága érdekében, holott erre a katonaság bevonásával lehe­tősége lett volna. Az első vi­lágháború természetesen nem a Monarchia trónörökösének meggyilkolása miatt tört ki. Az imperialista hatalmak két tá­bora már 1907-re létrejött. A fő ellentét Anglia és Németor­szág között feszült. Az utóbbi 1914-ben felkészültnek érezte magát érdekei érvényesítésére. Szövetségese, az Osztrák- Magyar Monarchia a szaraje­vói merénylet után ezért kül­dött ultimátumot Szerbiának. (Vége) Dr. Makai János Eger régmúltjából: a Rókus temető kálváriája Eger egyik legrégibb múltra visszatekintő temetője a város­falon kívül - a Makiári út északi végének keleti oldalán emelkedő dombon — az 1709-ben dúlt pestisjárvány al­kalmából az itt élő német pol­gárok által létesített temető, melynek kápolnáját még Rá­kóczi püspöke, Telekesy István kezdte el építeni. A kápolna homlokzatán fel­tüntetett évszám szerint 1714-ben kezdték az építkezést. A kápolnát Szent Rókus, Szent Rozália és Szent Sebestyén tisz­teletére szentelték. Ide a me­gyeszékhely zömében német polgársága temetkezett, de a magyarokban sem volt hiány. A kápolna néhány értékét sikerült a háború pusztításai elől meg­menteni, de bizony a temetőre a lassú feledés és pusztulás bo­rult, s meglehetősen elhanya­golttá vált. Az 1950-es években a te­mető egy sor szépen faragott síremlékét a Buttler-ház udva­rának kerítése körül helyezték el, de miután a ház az Idegen- forgalmi Hivatal kezére került, a szép s értékes síremlékeknek lassacskán nyoma veszett. Aki ma ellátogat a Rókus temetőbe, egy szó, mint száz: kétségbeejtő helyzet fogadja. A Rókus temetőnek a máso­dik világháború utáni története valóságos regénybe illő, s nem kevésbé tragikus história. 1949-ben a város még foglal­kozni kívánt e terület nemesnek mondható használatával, s a már használaton kívül álló te­metőt hangulatos, szép sírem­lékeivel és kápolnájával mint zöldterületet kívánta közkincs- csé tenni. El is készítették egy szerpentinút kiviteli tervét. Ez a terv azonban ismeretlen körül­mények között dugába dőlt, s a földhivatalban már 1952-ben bizonyos kisebb területek kisa­játítására került sor. Egy adat szerint 1963-ban az ingatlanke­zelő vállalat vette használatba a temető bejáratához közeli ré­szét. Értékes irat került elő, mi­szerint 1964. március 10-én a városi tanács építési osztálya az akkori Népújságban három egymást követő napon a követ­kező „felhívást” tétette közzé: „Eger Város Tanácsa Építési és Közlekedési Osztálya közli, hogy a Diófakút utcai Rókus temetőt építkezés miatt felszá­molják. Ézután kéri mindazo­kat, akik elhunyt hozzátartozói­kat exhumáltatni akarják, il­letve az ott található családi síremlékekre igényt tartanak, igényeiknek április hó 15-ig te­gyenek eleget. A fenti időpon­ton túl a temetőben lévő kegy­tárgyakért nem vállalunk fe­lelősséget.” Kulcsfontosságúnak bizo­nyul az Egri Vegyesipari Válla­lat néhány nappal korábbi le­vele a városi tanács építési osz­tályához. „1964. március 14-én 13.746-2/1964. VII. Angyal jel­zésű utasításukra szabad le­gyen az alábbiakban vála­szolni. Tudomásunk szerint az egri Rókus temető telekkönyvi- leg az Egyházmegye tulajdonát képezi, ugyanis mi 1960. au­gusztus 18-án a Főegyházme­gyei Hivatal közbenjárásával az egri Jézus Szívé-plébánia vezetőségétől bérbe vettük, és bérleti szerződést kötöttünk bi­zonytalan időre. Amikor ezen bérleti szerződést megkötöttük, a Város Tanács V. B. Építési és Közlekedési Osztályának veze­tőjével is megtárgyaltuk, sőt amikor arra volt szükség, hogy a bérelt területet különösen éj­szakai időben sorompóval le­zárhassuk, ezen kérelmünket is a plébánia vezetőségéhez juttat­tuk el Hevessi Sándor volt osz­tályvezető tudtával...” A Rókus temető észak­északnyugati jelentős kiteije- désű területe ma már a Heves Megyei Településtisztasági Vál­lalat kezelésében van, s mint a földhivatalban megtudtuk: e vállalat a közeljövőben talán ötven-egynéhány(?) vállalat, il­letve szerv között privatizálásra kerül. Tehát a Rókus temető egy igen számottevő része 1965. október 20-án kisajátításra ke­rült. Előzőleg, 1964. december 9-én az Országos Műemléki Felügyelőség hozzájárult, hogy a temetőtől lekapcsolt területen álló Lengyel Miklós-féle kripta lebontásra kerüljön. De a mai napig semminemű építésre nem került sor! Sajnos, de való: a Rókus te­mető láthatóan ma szinte senki földjének látszik. De említésre méltó, hogy a városi önkor­mányzat jóváhagyta a Mak- lári-hóstya rendezési tervét, melyben ,kegyeleti parkot” kí­vánnak a temetőben - egy ta­nulmányterv alapján - kialakí­tani. Sőt a Makiári útról, a 15. számú telekről egy utat tervez­tek a temetőbe, de úgy, hogy a másik oldalon, a Diófakút ut­cába is nyissanak egy új utat. A terv valóban szép... A temető­ből 1965-ben kisajátított és a vele szomszédos, Makiári út 5- 7. számú ingatlanokon a rende­zési terv egy meg nem nevezett „intézményt” kíván kialakítani. De vajon minő lesz az az in­tézmény? Mert - jegyezzük meg - a Rókus temetőt érintő rendezési tervet igen komolyan és behatóan meg kellett volna tárgyalni a tervezetet jóváha­gyó Jézus Szívé-plébániával, netalán az Egri Érseki Hivatal­lal is. Akárhogyan is áll ma a Ró­kus temető ügye, a polgármes­teri hivatalnak a legsürgőseb­ben és legmegnyugtatóbban rendeznie kell, tisztáznia kell a temető helyzetét és állapotát. Sugár István Mikor avatják boldoggá Mindszentyt? Mindszenty József születésének 100. évfordulóján, 1992-ben je­lentette be Paskai László bíboros, hogy kérelmezték Magyaror­szág egykori hercegprímásának boldoggá avatását. Magát az el­járást még a nyolcvanas évek végén külföldön kezdeményezték. Kikben és miért vetődött fel Mindszenty bíboros boldoggá ava­tásának gondolata? - kérdeztük dr. Mészáros István profesz- szort.- Amíg itthon hallgattak róla, addig a nyugati országok­ban a magyarság iránt érdek­lődő közéleti személyiségek és az emigráció magyarsága is hirdette Mindszenty József bí­boros emberi és főpapi nagysá­gát, imádságos, engesztelő lel­kűidét.-Milyen „hivatalos” eljárás előzi meg az egyház döntését?- A boldoggá avatást nem egyszerűen elrendelik az egy­házi vezetők, hanem konstatál­ják az illető személy őszinte, szívből fakadó tiszteletét. Mindszenty bíboros boldoggá avatási kérelmét a bécsi bíbo­ros-érsek 1987-ben nyújtotta be a Vatikánhoz, majd magyar kérésre az eljárást áttették az Esztergom-Budapesti Érsek­ségre. Kinevezték az egyház­jogban előírt ügyészt, dr. Erdő Péter professzort, a jegyzőt, Süllei Lászlót és a történészbi­zottságot, melynek jómagam is tagja vagyok. Mi a bíboros hite­les életrajzát állítjuk össze, má­sok pedig az imameghallgatá­sokról szóló tanúságtételeket gyűjtik, azoknak a vallomását rögzítik jegyzőkönyvben, akik­nek fohászát a bíboros „fönt­ről” meghallgatta, teljesítette. Összeírják a személyéhez kö­tődő csodákat, azokat a jelen­ségeket, amelyek a tudomány mai állása szerint nem lehet megmagyarázni. A teljes do­kumentumot tüzetesen tanul­mányozza majd az illetékes va­tikáni testület és a népnyelven az „ördög ügyvédjének” neve­zett tisztviselő, aki azt vizs­gálja, hogy felhozhatók-e, s ha igen, milyen érvek az illető boldoggá avatása ellen. Ha minden rendben „találtatik”, a Szentatya kihirdeti, hogy Mindszenty Józsefet ezentúl boldogként kell tisztelni.- Boldog Margitot csak több évszázaddal halála után avat­ták szentté. Ilyen sokáig elhú­zódhat Mindszenty bíboros boldoggá avatása is?- Bizony, sok éven, évtize­deken át elhúzódhat. Az egy­házi szervek nagyon körülte­kintőek, s igencsak alaposak, mi több, szigorúak e kérdésben.- Mi az azonosság vagy a kü­lönbség a boldogok és a szentek között?- Lényegét tekintve alig van eltérés. A boldogot egy kisebb közösség, például egy nép, egy ország tiszteli, míg a szentté avatott személy tisztelete az egész világra kiterjed.-A magyarok közül kik lettek boldogok, illetve szentek?- Az ismert történelmi szen­teket: Istvánt, Imrét, Lászlót, Árpád-házi Szent Erzsébetet, valamint TV. Béla leányát, Mar­gitot említhetem; a boldogok közül a három kassai vértanút, de hivatalos boldoggá avatás nélkül is így tiszteljük a 13. századi esztergomi kanonokot, Özsébet, a pálosok szerzetes- rendjének megalapítóját. Végkiár árukból:- színes póló- férfi alsó- női alsó- különböző ruházati cikkek 50 % árengedménnyel- vegyes háztartási cikkek 50 % árengedménnyel,- szigetelő szalag 18 Ft/db,- porcelán figurák, szobrok 70 % árengedménnyel. Nagyker. áron kínáljuk: (folyamatos ellátással)- üdítő, Apenta ásványvíz,- konzervek,- vegyiáruk,- kozmetikai cikkek,- játékok,- édességek. Egri ÁFÉSZ Nagyker. Kistályai u. 5. 311-141 Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 7.30-15 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents