Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-30-31 / 178. szám
4. oldal Szemtől Szembe 1994. július 30-31., szombat - vasárnap Kocsmáknak méltó dicsérete - kihallatszik belőle a víg muzsikaszó Bolond az, aki kocsmába csak inni jár. Elemzés következik. A bolond nem szó szerint értendő, lehet normális ember is, aki szomjas éppen, és beszalad egy sörre, lehet alkoholista is, aki nem bírja ki, folyamatosan lőnie kell magát, lehet papucsférj is, akit bevásárlás címén engedett le az asszony, az ivásra jutó ideje tehát nem sokkal több egy pillanatnál. De ezek kimaradnak minden jóból, ezért bolondok. A kocsma nem csupán azt a vendéglátóegységet jelenti, ahol szeszt tartalmazó nedűket mérnek helyszíni elfogyasztás végett. Megmagyarázni igazából nem tudom, csak a visszájáról talán; nem kocsma az étterem, a tegnapelőtt nyílott söröző, a diszkó és éjszakai bár, nem az a hurkás és hamburgeres, amelyik bár pálinkát is árul, nem feltétlenül az egy talponálló, vagy egy vasúti resti. A kocsmát egyfajta hangulat lengi körbe - kocsmahangulat, bizony -, atmoszféra van, mely jobbára értelmezhetetlen elemekből tevődik össze, hiszen alapjában nem függ attól, hogyan fest például a kocsma épülete, miképp alakul a nyitva tartás, vagy milyen odabenn az italválaszték. Fontos ellenben a szerepe annak a momentumnak, hogy oda nem csak inni járnak. Nem csak, mert persze azért is - hogy még miért, arról alant -, és járnak, tehát a látogatás rendszeres; de az utóbbiból nem vezethető le, hogy ugyanarról a kocsmáról kellene beszélni, hogy aki egyszer ezt, másszor azt a kocsmát keresi fel, az hibázna. Ettől még az illető rendes kocsmázó lehet, a lényeg, hogy megfelelő érzékkel válassza ki a felszínesen csillogó kavicsok közül az igazi drágakövet. ♦ Maga a fogalom egyébként absztrakt, olyan, mini az, hogy „fa”; ilyesmi ugye, gyakorlatilag nem létezik, mert tölgy van, meg bükk, meg fenyő. Nyilván „kocsma” sincsen, az egyes konkrétan létező kocsmák ismertetőjegyeiből vonható le csupán konzekvencia az általánosra, szükségeltetik de facto olyan alap, mint például Firmina kocsmája Parádsasváron. Én először azt gondoltam, ez valami zugkimérés, ilyen árakkal hogyan dolgozhatnának másképp, de nem az, teljességgel legális üzlet, és Fir- minához még mindig el lehet menni száz forinttal, nem egy körre elég. Ami pedig kiemelendő, az a munkaszervezési funkció. Itt foglalkoztatás szerveződik, elsősorban nem a tulaj megbízásai nyomán, hanem a vendégek között: mennyiért vakolod be a házam falát, kaszálod le a füvet, teszel új nyelet a baltámba. A hely kiválóan alkalmas efféle megbeszélésekre, sokszor pedig a számla rendezése is itt történik, oly módon persze, ahogyan arról a felek megállapodtak. Két feles és két sör, ritkábban bankjegyek. Vagy ha a viszonosságból indultak ki - én kaszálok neked, te vakolsz nekem -, a szóbeli szerződés pedig teljesedésbe ment, Firminánál lehet ünnepelni az együttműködés sikerét. Estefelé némi kártya, diszkrét hangoskodás, nyolckor záróra. Aztán új nap, új feladatok. Kívülálló számára jószerivel eldönthetetlen, a Legyes Szajlán van-e, avagy Terpe- sen. A szajlai polgármester szerint az elvileg szajlai terület, ám e kijelentéssel gond egyfelől, hogy nincs értelme - milyen az, amikor egy falu elvi területtel rendelkezik? -, gond másfelől, hogy a terpesi polgármester kapásból cáfolja. Legjobb annyiban maradni: Isten is csak sejti, hol a határ a két összenőtt község között. A Legyes mindazonáltal közös használatú létesítmény, tehát a limes, bármerre húzódjék is, átjárható, úgyszólván légies. A legyek is természetszerűleg repülve érkeztek ide anno a hatvanas évek közepén az egyik nyáron, amikor a későbbiekben általuk {is) elhíre- sült kocsma épült. Úgy mondják, a falak fehérségének fokozása végett a leleményes kivitelezők tejet tettek a festékbe, e körülmény pedig meglehetős vonzerővel bírt a közeli té- esz-tehenészet felett bóklászó szárnyas dögök körében. Hamar helyi specialitássá lett így a léggyel dúsított árpaszörp, csak úgy potyogtak a kedves állatkák a plafonról a söröskorsókba. Persze nemcsak ez a sztori tudható meg ám a Legyesben, hanem minden, ami számít Szajlán s Terpesen. Ha jól informált akar lenni, a kocsma előtt a lábát se tegye be senki semmilyen hivatalba, mert onnan akkor dolgavégezetlen kényszerül távozni, a hír legfeljebb annyi lesz, hogy milyen jó, újra épült két méter járda a faluban. Nem szajlai (vagy terpesi) sajátosság ez, egy kocsma, ha tényleg az, mindenütt kiköveteli magának a prioritást, és még neheztelni sem ildomos a községbéli fontos emberekre, hogy nem árulják el rögvest, hanem az előzetes tájékozódást követően harapófogóval húzandó ki belőlük mindaz, ami számukra szerintük kellemetlen lehet. Két dolog hiányzik a parádóhutai kocsmából, ami egyáltalán nem baj, bár fene tudja, ebben megerősít-e valaki, italboltok, presszók szinte mellőzhetetlen kellékei lassan már ezek. Az egyik a húszaselnyelő gép, ami fejben úgy működik, hogy bedobjuk a pénzt, az a lenn mozgó fémtálcáról lelök egy másik érmét, amaz még néhányat, utóbbiak pedig kiesnek alul, mint nyeremény. A valóságban viszont az esélyek körülbelül úgy alakulnak, hogy ötszáz forint befektetéssel könnyen nyerhetünk akár százat is. Mármint ennyi marad a félezerből összesen. A másik a biliárd, hat lyuk, csíkos és teli golyók, a feketét a végén kell eltenni; ilyen sincsen Óhután, van ellenben rex, az évszázad elején készült, magyar szabadalom. Van továbbá a sarokban megkülönböztető jelzéssel ellátott játékasztal is, ahol sakkozni, kártyázni illik, aki csak hörpöl, üljön máshová. Mondjuk, ki a teraszra, valamelyik fapadra, aztán merengjen el itt a Kékestető alatt a jó levegőn, látott-e már Óhutánál szebb kis falut, akármerre vetette is eddig a világban a sors. S hogy egyáltalán, hova az a nagy rohanás. Szólnunk kell arról az alapfunkcióról, amellyel minden kocsma természetéből fakadóan bír. Tisztázott: nemcsak inni járunk, de hát az sem elhanyagolható szempont, öblö- geti-e azért a torkát az emberfia. E tevékenységnek nagyszerű terepe Bodony, ahol főképpen Laci bácsinál érdemes időzni kicsit. Laci bácsinál csapolt sör van, és házi jellegű pálinkák vannak, és aki Bodonyban jártában nem keresi fel őt, az később nem is mesélheti, hogy Bodonyban volt, mert senki nem fogja elhinni neki. Laci bácsi intézmény, s ugyan kocsmájának a vállalkozások korának beköszöntével több versenytársa is akadt - az öreg panaszkodik is emiatt -, olyan konkurencia ez csupán, mint hatvanfokos vegyesnek a csokilikőr. Laci bácsi kocsmája hodályszerű épület, belül sem emlékeztet semmi a Palócföldre, üzemi étkezdékre sokkal inkább, a budi az udvaron lelhető fel, mégis itt tölt órákat, aki teheti. Szemben a buszmegálló, ha úgy néz ki, darab ideig várakozik a jármű, meg lehet próbálkozni egy gyors kanyarral, itt még az is megbocsátható, mert egyébként alapfelfogással ellenkezik ilyen kocsmát egy perc alatt otthagyni, de hát a busz indul tovább, Laci bácsi viszont nem mulasztható el. Maga Laci bácsi lehet ennek az oka, azt hiszem. Egykoron szebb napokat látott Pétervásárán a Döglött Kakas, a neve sem ez volt, egyszerűen csak Kakasnak hívták, mígnem megépült vele átellenben az új Kakas Fogadó, ami meleg ebédet, szobákat, hét végén zenés-táncos mulatságokat, diszkót kínál, pár éve még orosz ribancokat is lehetett kapni ott - illetve, de jure, a lányok éjszakánként erotikus műsort mutattak be -, de azok eltűntek, sok volt már a pár ezres lélekszámú kisvárosnak a jóból. Az eredeti Kakasból mindenesetre Döglött Kakas vált, noha semmi ilyesmi nem olvasható a bejárat felett: a nép nevezi ekképp. Ám tisztában kell lennünk azzal, akárhogyan gúnyolódjék is az istenadta, csak ott szeret inni, ahol évekig ivott, egy átlagos napon általában kétszer annyian ücsörögnek a transzcendensbe átlépett baromfiról elkeresztelt egységben, mint életrevalóbbnak vélelmezett társában, légyen bár mára ócska, koszos lebuj az előbbi. Mert halott kocsma nincs. Rénes Marcell „Van miért aggódni!”- véli dr. Lukács Tamás Családjával békésen fürdő- zött, mikor találkoztunk a bogácsi strandon. Izgága kérdéseimmel gyötörtem hosszú perceken át, de ö békésen állta az ostromot, mint tette azt négy esztendőn át. így állt össze Lukács Tamás, volt parlamenti képviselő monológja.- Az ember sohasem adhatja fel a reményt, különösen nem az, akinek reménye a hitből fakad. Az ország döntött, melyet minden demokratikusan gondolkodó ember fegyelmezetten vesz tudomásul... Mindennek alapja a helyes önértékelés, és nem a másokra való mutogatás. Végig kell gondolni, mik voltak azok a motivációk, amelyek a választókat arra késztették, hogy úgy döntsenek, ahogy döntöttek. Van egy alaptétel, mely szerint a voksoló polgárt leváltani nem lehet. A Julius Caesarból és más világirodalmi és hazai drámákból már megtanulhattuk: a tömeg mindig amorf. Ennek ismeretében is a tisztes gondolkodás abban áll, hogy a politikus felméri a választók igényét, és soha nem szolgál elvtelenül. Inkább veszít egy választást, de nyer egy politikai életpályát.- Ha az ember úgy gondolkodik, hogy egy megszerzett hely bérelt páholy, akkor nem gondolkodik demokratikusan. Nekem azt kell tennem, amit eddig cselekedtem. Ha valaki egyszer vezető szerepet vállal, annak egyenes derékkal kell járnia továbbra is. Ha megszorítják a kezemet Eger utcáin, akik ehhez a kerülethez tartoznak, nekem kell lelket vernem beléjük. Most ez a kötelességem. Ebben a pillanatban másodlagos, hogy belül mit érzek. Ezt a hétezer-egynéhányszáz szavazót, akik rám adták a vok- sukat, tovább kell vezetnem.- Vannak persze félelmeim is, de ezek nem a végeredményből adódnak elsősorban, hanem abból a politikai sakkjátszmából, amely esetleg azt vonja maga után, hogy olyan hatalmi koncentráció jön létre, melyben a 72 százalékhoz társul a köztársasági elnök, társulnak az önkormányzatok, a sajtó java része, és a szakszervezetek. Nem tudok megnevezni olyan országot a világban, ahol ilyen központosított hatalom van - demokráciában. Sajnos, komoly jelek utalnak arra, hogy van miért aggódni, s különösképpen egy olyan embernek, aki az Emberjogi Bizottság al- elnöke volt. Korábban ilyen bizottság nem működött, s négy éven keresztül nagyon sok olyan üggyel kellett foglalkoznunk, amely egy demokratikus, civilizált országnak alappillére kell, hogy legyen. De ha a mai újságban arról értesülök, hogy el akarják venni az egyházi iskolák támogatását, és ebben az MSZP és SZDSZ megállapodott már a koalíciós tárgyalások során, ha a Hét műsorát cenzúrázni kívánják, ha az újságok egy részét meg akarják szüntetni, ha arról szerzek tudomást, hogy Demszky Gábor főpolgármester 1996-ra tolná el az önkormányzati választásokat, mert mint mondja: „megtehetjük” - ezek aggodalommal töltenek el. Nagy a kísértés, nagy a visszaélés lehetősége.- Egy ilyen ellenzéknek milyen súlya, szava lehet az alkotmányos törvények létrehozásánál? Hadd utaljak Bibó Istvánnak egy 1946-os tanulmányára, melyet „A koalíció lehetősége és az önkormányzati választások” címmel írt. Ebben arról szól, hogy a Kisgazda- és Kommunista Párt koalíciójában a mentelmi joggal való visszaéléssel tökéletesen szét tudták forgácsolni a koalíción belül is a kisgazdákat. A lehetőség most is fennáll. Visszaélhetnek a kétharmados többséggel, az alkotmányos jogokkal, az ön- kormányzati választásokat eltolhatják, a köztársasági elnök jogkörét eldönthetik egyedül is. Nem lesz szükség alkotmánybírósági értelmezésekre sem az alkotmány módosításához.- Történnek persze látszatdolgok. is. Azt mondják, hogy a bizottsági helyek egyharmadát az ellenzéknek juttatják, azaz felosztják az állva maradt négy párt között. Ez az állítás majdnem nevetséges propaganda csupán. Tudniillik egy 25 tagú bizottságban 66 és 72 százalék közötti különbség betöltésére egynegyed ember szükséges. Egynegyed ember pedig a Parlamentben nincs.- Egyetértek azzal, hogy alapvető pártérdekek miatt az SZDSZ nem akar még négy évet ellenzékben tölteni. De ha nem lesznek garanciák arra vonatkozóan, hogy az ellenzék ellenzékként működhessen, fölvetődik annak a lehetősége, hogy a Parlamenten belül nem kezelt kérdéseket Parlamenten kívül próbálják majd megoldani. Émlékezzünk arra, amikor az 58 százalékos kormányzat négy hónapon belül el tudta veszíteni az önkormányzati választásokat, és az ötödik hónapban még egy taxisblokádot is kezelnie kellett. Ez a kérdés visszavihető volt a Parlamentbe.- Az ember azt szeretné, persze, hogy szeretné, hogy jó kormányzás jöjjön létre. De ez csak kiegyezéssel képzelhető el. Többszörösen válsághelyzetben lévő ország kívánja az erős kormányzást, ez minden állampolgár érdeke. Pártérdektől függetlenül tehát a szavazópolgárokat kell szolgálnia minden győztes és vesztes politikusnak. Sziki Károly Megkérdeztük Hack Pétertől: a házszabály - ellenzéki szájkosár? Az Országgyűlés házszabálya - ez ihár a múlt ciklusban bebizonyosodott - reformra szorul. Megújításának tervezete a ciklus-zárás előtt elkészült, de előterjesztésére nem volt idő. A napokban ismét a parla- | menti hatok asztalára került a } reformterv. Ám már az egyeztetés kezdetén megfogalmazódott az ellenzék ítélete: a koalíció házszabály-tervezete az Országgyűlés plénumán és a bizottságokban leszűkíti a kisebbség véleménynyilvánítási, \ szólási lehetőségeit. Ezek után váratlanul hatott a bejelentés, hogy megszületett a konszenzus: az Országgyűlés működési rendjét meghatározó dokumentum még a szeptemberi ülésszak előtt törvényerőre emelkedhet.- Mi történt? Alaptalanul minősültek politikai szájkosárnak a koalíciós elképzelések, vagy érdemben változtak a javaslatok? A kérdésre Hack Pétertől, az alkotmányügyi, törvény- előkészítő, igazságügyi és ügyrendi bizottság SZDSZ-es elnökétől kértünk választ.- Három napon át tárgyaltunk, s már az első fordulóban megegyeztünk mindenben, amit az ellenzék lényegesnek tartott. Azután pedig jószerével minden technikai és egyéb kérdésben egyetértésre jutottunk- Mi változott az önök eredeti javaslatához képest?- Előrebocsátom: semmiféle tervezetünk nem kívánta korlátozni a frakciókat, az egyes képviselőket, hogy a plénumon kifejthessék véleményüket. Eredetileg optimális ellenzéki létszámmal kalkulálva hol egyharmados, hol kétötödös jogosítványt javasoltunk a bizottságokban az ellenzéknek. Időközben a bizottságok ösz- szetétele úgy módosult, hogy egyes testületekben egyharmados jelenléte sincs. Ezért elfogadtuk azt a módosítást, hogy például parlamenti vizsgálóbizottság felállításának kezdeményezéséhez és a döntéshez elég a szavazatok egyötöde. Sőt azt is, hogy ha a bizottság a kormány vagy valamely kormányzati szerv tevékenységét vizsgálja, akkor annak csak ellenzéki képviselő lehet az elnöke.- Eddig a bizottságokon belüli kisebbségi vélemények csak a testület egyhaimadának egyetértésével hangozhattak el a Parlamentben. Az új házszabályban most az szerepel, hogy a kisebbség, függetlenül a támogatottság arányától, előadót állíthat a plénumon. Koós Tamás (Ferenczy Europress) \ 7 |\ A BERVA Finomszerelvénygyártó Rt. (EGER) Pályázatot hirdet főállású JOGTANÁCSOS munkakör betöltésére /I Az állás betöltésére fiatal, agilis, szakmai gyakorlattal már rendelkezők jelentkezését várjuk. Feladata: a cég egészét érintő jogi munka összehangolása és a cégjogi képviselete. Alkalmazás feltétele: jogtanácsi végzettség. Előny: Külkereskedelmi szakjogász A pályázatot (szakmai önéletrajz, bizonyítvány másolatok) a vezérigazgató tirkárságára (3301 Eger, Pf. 2.) 1994. augusztus 10-ig kell eljuttatni. A pályázat eredményéről 1994. augusztus 20-ig minden pályázót értesítünk. (6938) Á »
