Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-28 / 176. szám

6. oldal Horizont 1994. július 28., csütörtök ________________ERDÉLYI LEVÉL________ „ Ne csüggedjél, kicsiny sereg...” Whoopi Goldberg - Deloris van Cartier apácaruhás szerepében E heti film- és videopremierek Most, amikor e sorokat írom, nem tudhatom még, hogy vé­gül is megkezdődnek-e rövi­desen vagy sem a kolozsvári főtéri, úgynevezett feltáró ré­gészeti ásatások. Azt viszont már most tudom, hogy a ter­vezett ásatások valójában csak álcázni akarják a hatalom bi­zonyos erőinek kifogyhatatlan magyarellenes akcióit és pro­vokációit. A szomszédban új magyar kormány kezdett munkához, új célkitűzésekkel, reményt keltő nyilatkozatokkal, gesz­tusokkal a szomszédos orszá­gok felé. Miért ne vetnék be egyesek „nehézágyúikat” is, hogy valahogy megakadá­lyozzák a kibontakozást? Provokációkról szóltam fentebb, olyanokról, amelyek 1990 márciusában kezdődtek Marosvásárhelyen, s amelyek - szinte várhatóan és szabály­szerűen helyezkedtek át a Ro­mán Nemzeti Egységpárt köz­ponti irodáival, tovább vadult eszméivel együtt - Kolozs­várra. S hogy nyilvánvaló provokációról van szó, bizo­nyítja az a tény is, hogy körül­belül június közepe táján je­lent meg az egyik kolozsvári román napilapban az a kis in­terjú az egyébként Funar-párti Kolozs megyei alprefektussal, amely mindannyiunkat meg­döbbentett. Az illető „úr” se szó, se be­széd kinyilatkozta, hogy az esetleg sorra kerülő főtéri ré­gészeti ásatások során való­színűleg kénytelenek lesznek (szegények!) máshová költöz­tetni a világhírű Mátyás- (alias: Mátéi Corvin) szobor- csoportot. Valamivel később ugyanezt a bejelentést megerősítette a hírhedt Funar polgármester is, sőt az említett napilap „bizo­nyítékokat is nyilvánosságra hozott, miszerint szoborköl­töztetések mindig is voltak és lesznek. Lám, Kolozsvár főte­rén száz évvel ezelőtt még az úgynevezett Karolina-obeliszk állt, amely a császári pár ko­lozsvári látogatásának állított „örök” emléket, de a század- forduló után helyét Mátyás szobra foglalta el. Tehát ne felejtsük: a szo­borcsoport elköltöztetésének a terve szinte hamarabb meg­született, mint magáé az ása­tásoké. Az állítólag feltárandó római kori emlékek, falma­radványok, cserepek pedig ta­gadhatatlanul azt fogják bizo­nyítani, hogy lám: itt volt a román nép „bölcsője”. Talán a merészebb, fantáziadúsabb régészek azt a bizonyos böl­csőt is megtalálhatják majd! Hogy mennyire tudathasa­dásos gondolkodásra és álla­potra vallanak ezek a képzel­gések, azt vitatni nem érde­mes, hiszen a római kori építé­szeti emlékek maradványait egyáltalán nem lehet egy ka­lap alá vonni a románok ősha­zájával. Ez a kettő egyáltalán nem egy és ugyanaz, hiszen a tör­ténelem elmélyült tudós kuta­tói (inkább nyugatibbak, mint­sem magyarok!) bebizonyítot­ták, hogy az egykori valach törzsek a Balkán térségéből húzódtak fel és keltek át a Du­nán a második évezred első századaiban, onnan érkeztek, ahol hosszú évszázadokig olyan népekkel éltek együtt, amelyek szoros kapcsolatban voltak a rómaiakkal. Innen a nyelv őslatin beüté­sei! Azon az amlített balkáni vidéken (Bulgáriában, Albá­niában, Macedóniában, Gö­rögországban) jelenleg is tíz- és százezrével élnek az egy­kori nép- és nyelvrokonok. No de nem történelmi fejte­getésekről lenne itt szó, hanem a nyilvánvaló provokáció té- nyéről, arról, hogy bizonyos erők mindenképpen és minden eszközzel zavargásokat, etni­kai konfliktusokat akarnak ki­robbantani Erdély központjá­ban, a funari sötét erők biro­dalmában, s ebbeli igyekeze­tükben a hazugságoktól és az igen súlyos sértegetésektől sem riadnak vissza! Azóta már, ugyebár, szó sincs a szobor eltávolításának sötét szándékáról! Ezt - állító­lag - csak a magyarok fundál- ták ki, s most az egész világot riogatják vele! Lélekjelenlét és józan ítélő­képesség kell ahhoz, hogy ne szoruljon görcsösen ökölbe az ember keze akkor, amikor egyesek úgymond rangjukkal és állítólagos tekintélyükkel visszaélve súlyosan megfe­nyegetik, nyugodtan mondhat­juk: megalázzák a magyarsá­got. Jómagam, személy szerint, annyira sem érdemesíteném szülővárosom jelenlegi pol­gármesterét, hogy háborgásait, kifakadásait idézgessem, de az, amit Kolozsvár Város Ta­nácsának ez év július 4-i rend­kívüli (ásatások ügyében ösz- szehívott) ülésén mondott, olyan dolgokat, amelyek a fa­siszta kiadványokban is dicső­ségesen megállnák a helyüket, íme a mindent eltipró, a ha­talmi gőgből fakadó kinyilat­koztatás: „Térjetek végre ész­hez! Két hete terrorizáljátok (mármint a magyarok!) a vá­rost! Azt hiszitek, hogy a Fő tér a tietek? Jegyezzétek meg végre, hogy Romániában él­tek, és nincs jogotok a polgári engedetlenség eszközével élni! Őrizzen meg benneteket az Úr­isten attól, hogy szándékaink­nak ellenálljatok. Türelmünk elfogyott! Dicső múltunk érté­keinek a felszínre hozatalában senki sem akadályozhat meg bennünket! Hogy képzeli az a 20 százalék magyar, hogy ő fog nekünk diktálni?! A pi­maszságnak is vannak hatá­rai! Az RMDSZ-tanácsosok szemtelensége odáig fajult, hogy még magyarul írott do­kumentumokat is osztogattak a tanácsban! Ez már több a soknál! A magyarok távozza­nak innen! Menjenek kül­földre! Az RMDSZ-tanácsoso- kat pedig, ha itt lennének (ők az első sértő mondatok után kivonultak a teremből - szerk. megj.), kényszeríteném, hogy kérjenek bocsánatot! Stb., stb.” Amikor e sorokat géppel ütöm, fél szemmel a szobám ablakából, ifj. báró Wesselényi Miklós egykori lakosztályából a főteret nézem. Azt a teret, amelyet sokan, tekintélyes külföldiek is, Délkelet-Európa egyik legszebb, legarányosabb városközpontjának tartanak. Valóban szép, sőt szívet me­lengetőén magasztos - ismé­teltem én is, aki immár több mint hat évtizede szinte min­den egyes kövét megismer­tem, és magaménak „is” ér­zem. A július 7-i térfoglaláskor, amikor visszavonulásra kész­tettük az ásni jött embereket és álnok vezetőiket, parancsolói- kat, fél óráig is szemtől szem­ben álltam egy gumibotos, mindenre elszánt csendőrle­génnyel, a kétszáz tagú kordon egy tagjával. A tűző napon ugyancsak izzadt a terepruhás, és dühösen rám kiáltott: pusz­tuljak előle, mert... A lelki- pásztorok zsoltárokba, egy­házi énekekbe kezdtek. Laká­somba is beszűrődött a 279. ének: „Ne csüggedj el, kicsiny sereg, bár egész föld tör elle­ned... A lélek ellen földi por harcolhat, de mit ér el...” Ma­gasztos és felemelő érzés volt tudni, hogy megvédtük a teret. S érdekes: e percekben ezeket a kivezényelt, de magatehetet­len kiskatonákat vagy „csend­őrjelölteket” „sajnáltam”. Furcsán. Úgy, ahogyan csak azokat lehet sajnálni, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy kik, és főképpen, hogy miért, kiktől védelmezve foglalták el a teret. A teret, amely e sorok írá­sakor még úgy-ahogy ép és tetszeti magát. De vajon né­hány nap múlva elmondhat- juk-e ugyanezt? A kincses vá­rosban, ahol - sajnos - immár fasisztaszínezetű és csengésű szavak, mondatokba öntött gyűlölködő gondolatok fertő­zik az emberi lelkeket! Ne csüggedj hát, kicsiny se­reg! Okos György Kolozsvár Apáca-show 2. A St. Francis zárda apácái nya­kig ülnek a pácban. Ennek az az oka, hogy a züllött belvárosi gimnáziumban - ahol a tanárok az új oktatási programjuk meg­valósítására törekszenek - a di­ákok között végleg elszabadul a pokol. Ebben az áldatlan helyzetben egyvalaki mentheti csak meg őket - Deloris van Cartier (Whoopi Goldberg). Meg kell tehát keresni a tavalyi „vendé­güket”. Rá is lelnek Las Vegasban, s Deloris elhatározza: viszonozza a tartozását... Újra apácaruhát ölt, és Mary Clarence énektanárként tér vissza. A neveletlen ördögfió­kák tantervét saját ízléséhez igazítja, és a pokoli osztály Az Ausztriába utazók vámmen­tesen magukkal vihetik az úti­célig vagy az első szálláshelyig szükséges élelmet is. Csirke hal- és nyúlhúst csak feldolgo­zott állapotban, konzervek kö­zül pedig csak a hőkezeiteket engedik be. A tizenhét évnél idősebbeknek személyenként legfeljebb 200 cigaretta, 2 liter bor vagy égetett szeszes ital bevitelét is engedélyezik. Ajándékot - dohány és égetett szesz kivételével - 400 schil­ling értékig lehet vámmentesen bevinni. Csehországba havonta csak egyszer engednek be 3000 ko­rona értékű, nem kereskedelmi mennyiségű ámt, minden to­vábbi belépésnél 500 koronára csökken az értékhatár. A Cseh­országba utazóknál ne legyen meglepő kórust hoz létre. A vígjátékot az egri Uránia mozi mutatja be. A hajsza Jack Hammond (Charlie Sheen), akit fegyveres rablásért - véletlenül ártatlanul - jó pár évre a sittre vágtak, kereket old, mikor egyik börtönből a má­sikba szállítják. A véletlen azonban két zsa­rut is útjába ejt. Egyetlen lehe­tősége van: a frissen vásárolt, rúd alakú csokoládés nugátot fenyegető fegyverként hasz­nálva, egy arra tévedt lány há­tába nyomja jó mélyen, és tú­szul ejti azt. Beülnek a lány tűzpiros BMW-jébe, és kezde­tét veszi a szédült hajsza. A lány egy milliárdos egyet­len örököse, így tehát hamaro­fegyver, lőszer, kábítószer és tiszta szesz. Csehországból - nemesfémek, bélyegek, muzeá­lis tárgyak, régiségek kivételé­vel - minden olyan terméket kihozhatnak a magyar utasok, amelyet igazoltan konvertibilis valuta átváltásából vagy Ma­gyarországon hivatalosan forin­tért vett koronáért vásároltak. Fontos tudnivaló: az itthon­ról engedély nélkül kivihető 10 ezer forint átváltásából szár­mazó, illetve a korábban meg­maradt koronáért vásárolt áru nem hozható ki Csehországból. Szlovákiában magyar útle­véllel korlátozás nélkül tartha­tunk magunknál forintot és konvertibilis fizetőeszközt. 100 szlovák koronát lehet igazolás nélkül átvinni, illetve behozni a határon, aki pedig nagyobb san egész Kalifornia rendőr­sége a „rettegett” emberrabló nyomában liheg. Az izgalmas és humoros ak­ciófilmet az egri Uránia mozi nézői tekinthetik meg. Indokína A ’30-as években kezdődik a látványos filmeposz története. Egy képaukción találkozik egymással egy francia tiszt és a környék leggazdagabb asszo­nya (Catherine Deneuve). Bonyodalmas szerelmük in­dul így, s kapcsolatuk egyre jobban elmélyül, amikor azon­ban a fiatalember találkozik szerelme adoptált vietnami lá­nyával, a három ember sorsa tragikusra fordul. A film megtalálható az egri Videotop videotékában. mennyiségű szlovák koronával rendelkezik, őrizze meg a be­váltáskor kapott bizonylatot. Saját szükségletre vámmente­sen 3000 korona értékű áru vi­hető be, 8000 koronáig 5 száza­lékos vámot kell fizetni, 8000 korona felett folyamatosan emelkednek a vámtételek. Hazafelé a saját szükségletre vásárolt árut korlátozás nélkül és vámmentesen átengedik. Bevinni nem szabad fegyvert, lőszert, kábítószert, élő állatot, húst és gyökeres növényeket. Ukrajnába a különféle árukat 5000 dollár értékig lehet vám­mentesen bevinni, fegyver, lő­szer, kábítószer, muzeális érték kivételével. Kifelé csak akkor vámmentes az áru, ha azt kon­vertibilis valutáért vagy annak beváltásából vásárolták. Utazás előtt illik tudomásul vennünk: a szomszédos országok vámelőírásairól Ez a kislány egyáltalán nem olyan... M iért ne lenne pontosan olyan, mint a többi? Csak rá kell nézni. Rövid szoknyája alól kivillan a formás lába. Bő­rének barna színe a tejszínha­bos fekete képzetét idézi. Sze­mének színe, mint a haragvó tengeré. Ha mosolyog, apró kis rőzsetüzek villannak fel íri­szén.- Én pontosan olyan va­gyok, mint minden tizennyolc éves lány manapság - tiltako­zik határozottan az őt a többi­től megkülönböztető sajátos megállapításom ellen.- Jó, hát akkor kezdjük. Mi­lyennek ítéled meg a külsőd?- Elég jó alakom van, amit az is bizonyít, hogy a fiúk meg­jegyzéseket tesznek rám, ha az utcán elmegyek mellettük, vagy a diszkóban vagyunk. Csak a csípőm és a combom vastagabb, fogynom kellene. De most nem megy, mert erősí­tek. A barátnőmet akarom jó alaposan megpofozni, meg­verni, ha hazajön külföldről. Alapos okom van rá...- Megverni?- Igen, megverni. Előbb csak csendesen elkezdem mondani a véleményem neki, de ha úgy viselkedik, akkor megpofozom...- Milyen belső vonásokat látsz magadban?- Okos vagyok. Időnként tü­relmetlen. Barátságot nem tu­dok gyorsan kötni. Sokszor mondták már, hogy addig, amíg nem ismertek meg, egé­szen másnak tartottak.- És a fiúk? Velük hogyan vagy?- Nem szeretem az egy na­pig tartó kapcsolatokat. Főként azt nem, ha a fiú azt gondolja, hogy az első éjszaka már min­dent megkap.- Nehezen állsz kötélnek?- Attól függ. Ha a fiú meg­tetszik, akkor... Ki nem szereti a szexet?- Milyen partner vagy?- Eleinte olyan vagyok, mint egy homokzsák. De ha a fiú olyan, akkor mindent megte­szek neki és megteszek érte.- Mindent?- Mindent, ami jó neki és jó nekem.- Sokszor voltál már szerel­mes?- Még óvodás koromban, de az úgynevezett nagy szerelem tizenhat éves koromban ért utol.- Amikor először adtad oda magad, milyen volt?- Olyan, amilyennek képzel­tem. Nagyon jó volt. Az, hogy egy lány még szűz, sokat jelent neki is, de általában az embe­reknek is. De ebből nem csi­nálnak már ügyet a mai lányok. Csak el kell menni egy disz­kóba, és amit ott lehet látni...! Mindent szabad. Kivéve azt az egyet.- Te hogyan viselkedsz a diszkóban?- Oldottan. Megtörtént már, hogy négy-öt fiúval csókolóz- tam egyszerre. Nem kellett volna. De azt hiszem, a szesz is közrejátszott ebben.- Azt akarod mondani, hogy szájról szájra jártál?- Pontosan.- Ha ez az öt fiú mást is akart volna tőled?- Sorba azért nem feküdtem volna le velük. Bár vannak lá­nyok, akik ebben sem látnak semmi különöset.- Nem félsz attól, hogy ösz- szeszedsz valamilyen betegsé­get?- Mire való az óvszer? Én anélkül nem vagyok hajlandó senkivel sem együtt lenni. Ki tudhatja ma azt a másikról, hogy nem AIDS-es-e? Nincs-e már fertőzése, amiről ő sem tud?- Mondd, a fiúk képességeit, adottságait fontosnak tartod?- Természetesen. A fiúk te­nyerének a nagysága árulkodik erről. Ezért is van az, hogy minden lány, aki kapcsolatot akar teremteni egy fiúval, jól megnézi, mekkora tenyere van a kiszemeltnek.- Ezt a fajta életformát te természetesnek tartod?- Igen. Addig élje ki magát az ember, amíg fiatal. Kóstol­jon bele az életbe. Ismerje meg az élet minden lehetőségét. Ha felnőtt lesz, ha családot alapít, akkor pedig komolyodjék meg. Ne akkor akarja bepótolni azt, amit fiatalkorában elvesztege­tett.- Hogyan látod a lányok szerepét a kapcsolatok kialaku­lásában?- Mindig minden a lányon, illetve az asszonyon múlik. Egy okos nő úgy csavarja az ujja köré a férfit, ahogyan akarja. Vonatkozik ez az asz- szony és a férj viszonyára is.- Szerinted milyenek hát a mai fiatalok?- Nem szeretem az általáno­sításokat. Az egyik ilyen, a másik olyan. Láttam már én rendes fiatalokat verekedni, a diszkóban fejbe rugdosni egy férfit. Láttam már fiatal lányt hullarészegnek. És láttam nagyon rendes fia­talokat. Ez az én korosztályom olyan, hogy meg fogja változ­tatni a társadalmat. Okosak, ügyesek, céltudatosak. N em is igazi fiatal az, aki­nek nincs világmegváltó terve. Csak attól tartok, ez a vi­lág nem hagyja magát egy­könnyen megváltani. G. Molnár Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents