Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-21 / 170. szám
1994. július 21., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal A horti téesz levele a „szétválóknak” Csányi költségvetés - milliók a rászorulóknak A csányi önkormányzat 100 millió forinttal gazdálkodik, amelyből 7,5 milliót fordít szociális ellátásra. Rendszeres nevelési támogatást nemcsak a kérelmezők kapnak. Több mint másfél millió forinttal járulnak hozzá az iskolai juttatásokhoz. A gázberuházás törlesztése - az építés tavaly fejeződött be - negyedévenként ötmillió forintot visz el a .kincstárból”. Ki gyógyítja meg a beteg állatokat? Dr. Keszthelyi Ferenc önkormányzati állatorvos szabadsága alatt Apc, Zagyvaszántó, Petö- fibánya és Lőrinci lakói dr. Pajták Istvánt (Rózsaszentmárton, Iskola utca 42.) értesíthetik, vagy hívhatják a 37/384-286-os telefonszámon, ha szenvedni látják jószágaikat, kis kedvenceiket. A doktor úr ellátja az egyéb állategészségügyi feladatokat is. Anna-napi miserend a lőrinci kápolnánál Javában közeledik a lőrinciek messze földön híres búcsújának, Szent Anna-napjának az ünnepe. Ebből az alkalomból július 26-án reggel 7 órakor a kápolnánál szentmisét tartanak. Az ezt követő vasárnapon 31-én - az első istentiszteletre reggel 7 órakor kerül sor szintén a kápolnánál, majd ugyanitt 8 órakor diákmisét celebrálnak. Az ünnepi körmenet fél 10-kor indul a templomtól, melynek végén a hívek a kápolnai nagymisén vehetnek részt. Az este 6 órakor kezdődő liturgiára a templomban kerül sor. Újabb fazekastábor indul Hatvanban Semmiről sem késtek le azok, akik nem tudnak résztvenni az e heti táborozáson. Július 25-től és augusztus 1-től újabb, képzéssel egybekötött foglalkozás kezdődik a Delelő úti szabadidőparkban. A jelentkezők megismerhetik a fazekasmesterség fogásait a tervezéstől a korongozáson át az égetésig. A munka után vetélkedő, strandolás és lovaglás egészíti ki az egyhetes programot. A találkozót az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Ház szervezi. Lapjuk, a Heves Megyei Hírlap ez év június 30-i számában Né- gyessy Zita tollából „Horton kiválnának, ha mernének" címmel olyan témájú cikk jelent meg, amely rontja a szövetkezetünk jó hírnevét, hitelét, sérti és rágalmazza szövetkezetünk vezető szerveit, vezetőit, valótlanságokat állít, és a sajtószabadsággal visszaélve, egyoldalú információn alapszik. A cikkíró informátora névtelenségbe burkolt személy („A” úr), aki nem is tagja szövetkezetünknek. Általában nem szoktunk névtelen „véleményekkel” foglalkozni, s a magyarázkodás sem kenyerünk. Amiért most mégis a reagálást választottuk, annak oka az újságcikk szokatlan hangvétele, mocskolódása. De erre kötelez bennünket a tagság méltósága is, hogy visszautasítsuk és tételesen megcáfoljuk a valótlan állításokat. A cikk végig azt sugallja, hogy „A” úr és a listája „kiválnának” a szövetkezetből, de „nem mernek”, mert „megfélemlítik, terrorizálják” a „kiválókat”. Ha az informátornak nem is, de a cikkírónak - ha ilyen témáról „ír” - tudni kellene, hogy a „kiválás” intézményét nem ismerik a mai jogszabályok. Ä szövetkezet tagságának 10 százaléka kezdeményezheti a „szétválást" két, vagy több szövetkezetre, amelyhez a külső üzletrész-tulajdonosok is csatlakozhatnak. A szétváláshoz a határozatképes közgyűlés 2/3-os hozzájárulása szükséges. Furcsa, hogy a szövetkezeten kívüli „A” úr a kezdeményező, és mindezek ellenére sincs egyetlen tag részéről sem „szétválási” szándék-bejelentés ezi- dáig. Úgy látszik, a szövetkezet tagsága tartja magát ahhoz a két évvel ezelőtti döntéséhez, amikor a tagság 98,7 százaléka továbbra is a szövetkezést választotta, és jobban hallgat a saját maga által demokratikusan választott vezetőire, mint a felelőtlenül ígérgető, névtelen, fo- gadatlan prókátorokra. A megfélemlítéssel kapcsolatos vádakról csak annyit, hogy két évvel ezelőtt is, aki akart, kiválhatott. A tagság ma is ismeri jogait a „szétválással” kapcsolatosan. Sem korábban, sem ma egyetlen tagunkat sem kényszerítettünk döntésének megváltoztatására, annak ellenére sem, hogy a tagság döntő többsége akkor is, ma is a megújult szövetkezetét akarja, amely még ma is közel 100 embernek nyújt foglalkoztatást, tisztes megélhetést, és a korábbi intézményrendszerének megtartásával 350 nyugdíjasának ad különböző szintű támogatásokat (tagsági pótlék, hűségjutalom, ingatlanhasználat, szolgáltatások, stb.). Helyes lett volna, ha az említett „megfélemlítettek” közül akár egyetlen szövetkezeti tag is megszólalt volna, elmondhatta volna véleményét, hogy melyik szövetkezeti vezető, hol és mikor akadályozta meg „szétválási” szándékában, hovatartozásának eldöntésében. A megfélemlítés többi felsorolt eseteit, mint pl. „a kiválók házastársát elbocsátják”, vagy „megvonják az öregek nyugdíját”, stb: abszurdnak, bizonyí- tandónak, és szemenszedett hazugságnak tartjuk. Az sem igaz, hogy „2-3 éves fizettséggel tartoznak”, „a paradicsomtermelők sosem kapják meg a jussukat”, stb. Nem a szövetkezet tehet arról, hogy a DEKO csődbe ment, hogy botrányos körülmények között felszámolásra került, és emiatt a kistermelőinktől, tagjainktól az 1991- ben átvett, közel 40 millió Ft értékű paradicsompénznek csak a 40 százalékát, 15,5 mFt-ot fizettek ki, azt is csak 1992- ben. Arról sem tehetünk, hogy mind a mai napig is 23 millió Ft a DEKO még meglévő tartozása. Ezekről a folyamatokról a szövetkezet belső fórumain a tagság rendszeres, részletes tájékoztatást kapott. Az pedig, hogy a DEKO által kifizetett 40 százalékot a szövetkezet saját pénzeszközéből előbb 75 százalékra, majd a közelmúltban 100 százalékra kiegészítette tagjainak, tagságunk jogos elégedettségét váltotta ki. (Megjegyezzük, hogy a kifizetésekhez kollégájuk jelzett írásának semmi köze nem volt!) „A” úr „bagónak” nevezi a külső üzletrészekért felajánlott 20 százalékos árfolyamot. Valószínű, nem ismeri a piaci folyamatokat. Szét kellene néznie, talál-e egyetlen helyen is ilyen árfolyamot. Mindenesetre, az tény, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok igen jelentős része elfogadta az ajánlatunkat, ékesen cáfolja „A” úr minősítését. Valótlan az az állítás is, hogy „a keresetek 40 százalékkal csökkentek”, „sokan kerültek az utcára”, stb. Tény, hogy 1993- ban az évszázad aszálya közel 60 százalékos kiesést okozott, így sajnos jóval kevesebb lett az elvégzendő munka, a betakarított termés is. Ennek ellenére is 20 százalékos alapbér-rendezést hajtottunk végre, a kiegészítőbér felét alapbéresí- tettük, 13. havi bért is kifizettük, sőt 15 százalékos évvégi kiegészítő bér is kifizetésre került. Az átalakulást, a piacgazdaságra való átállást is sikerült különösebb „vérveszteség” nélkül elvégezni, hiszen 1993. év végén mindössze 3 lejárt munkaszerződés nem került megújításra a teljes munkaidőben foglalkoztatottak közül, míg az adminisztrációs állományból 2 fő került felmentésre. Az indokolt létszámcsökkentések legnagyobb részét az „előnyugdíjazás” intézményesítésével sikerült levezetni. Ami pedig a földárverésekkel kapcsolatos észrevétel, talán a megyei kárpótlási hivatal az illetékes a véleménynyilvánításra, ahol valószínű, megerősítenék, hogy Horton ví- szonylag rendezetten, békésen, és talán szabályosan is lejátszódtak ezek a folyamatok. „A” úr félti a szövetkezetét, „hogy vezetői csődbe viszik”. Bár elismerjük nagylelkűségét, de kérjük, ezt ne tegye, most ez felesleges, mert a tagság ezt nem tőle várja. A tagság nagyon félt, de nem attól, hogy az általuk választott vezetőik viszik csődbe a szövetkezetét, meg vagyonukat kft.-be, hanem a megbukott kormánykoalíciótól, akiknek elsődleges célja volt a szövetkezetek szétverése, a tagság utcára juttatása. Szövetkezetünk átvészelte ezt az időszakot. A tagság bölcs döntésének megfelelően, roppant nehéz körülmények és kihívások mellett, mégis pénzügyileg - gazdaságilag szilárdan próbál az új követelményeknek megfelelni. Végezetül „A” úrnak a leghatározottabban visszautasítjuk a munkavállalóink, a tagság nyomdafestéket nem tűrő minősítését, a személyeinket ért mocskolódó, becsületsértő, rágalmazó, valótlan kijelentéseit. A hívatlan cikkírónak pedig véleményünk szerint - a sajtó- szabadság leple alatt - egyetlen célja volt, a szenzációhajhászás. Mert, ha nem ez lett volna, akkor nem egyoldalúan tájékoztat, nem csúsztat névtelen informátorok véleménye alapján, sároz be egy közösséget, annak vezetőit. Kozsda András elnök Horváth Sándor az Igazgatóság tagja Juhász Arpádné a Felügyelő Bizottság elnöke * Tisztelt Asszonyom és Uraim! Hívatlanul bár, de előre jelzett időpontban kerestem fel Kozsda Andrást, hogy meghallgassam a másik felet. Sajnálom, hogy az üzenetnek, amit hagyott számomra, nem tehettem fel a kérdéseimet. Levelükből azonban sokmindenre választ kaptam, s remélem azok is, akiket „A.” úr képvisel. Gondolom, ezek után eldöntik: „szétválnak”-e, avagy vezetőiket megkövetve maradnak a téesznél. Egy ember „mocskolódása” még nem szenzáció. Az már sokkalta inkább, ha valaki akkor bírálja a „bukott kormánykoalíciót”, amikor az még hatalmon van. Boldogan megírtam volna ezt is, ha Önök akkor szólnak. S még valamit. Magam mögé hajíthatnám a toliamat, ha kizárólag azokról írnék, akik szívesen látnak. Ahová nem lehet hívatlanul érkezni, ott nincs minden rendben. Négyessy Zita Egy kép a legkedvesebbek közül Egy fotós és a képei Meghökkentő látvány tárult a szeme elé annak a látogatónak, aki felkereste a hatvani expón Váradi Károly „Hatvan ma” című kiállítását. Közvetlenül a bejáratnál egy felborított hulladékgyűjtő éktelenkedett, körötte „ízlésesen elrendezett” papírgalacsi- nok, cigarettacsikkek, műanyag flakonok, összetaposott sörösdobozok és gyomnövények díszelegtek.- Hazudnak a képeim - adta meg a magyarázatot a fotóművész. - Csak a szépséget örökítem meg, s ezáltal megfosztom a nézőit a valóságtól. A mi városunk egy ékszerdoboz. A fő téren szomorkodó, lepusztult kastélyunk egy kis „Versailles” lehetne. Ehelyett..? Már arra is gondoltam, csak a negatívumokat fotózom, készítek belőle egy albumot. Talán azzal könnyebb lenne kilincselni - hátha megszán bennünket egy mecénás, aki adna pénzt a felújítására. A képeket nézve tényleg másnak látom a várost, mint „élőben”. Itt, a paravánokon minden tökéletes. Ragyognak a színek, s azokra az apró finomságokra is rácsodálkozom, amik mellett egyébként elszáguldanék.- Hobbim a fotózás - mondja a mester. - Hosszú ideig Németországban dolgoztam, és szeretném az ottani tapasztalataimat kamatoztatni. Ezért is készítem ezeket a felvételeket. Úgy gondolom, ha ezeken keresztül megismertethetném a városomat, külföldről is eljönnének hozzánk.- Ezért mutatja csak. a „ napos oldalt” ?- Tulajdonképpen, igen. Ugyanakkor - s ezért is hoztam magammal ezt a szemetesvödröt - fel akarom rázni a helybélieket: ahhoz, hogy olyan legyen a lakóhelyünk, amilyennek a fotóim mutatják, áldozniuk kell. Egy kis törődéshez - faültetés, takarítás - nem szükségesek a milliók. ,- És a fotózáshoz?- Bevallom, anyagi gondokkal küzdők. Ezt a tárlatot sem nyithattam volna, ha nincsenek segítőim. Anyagilag és erkölcsileg a polgármester, a Hatvan Városért Alapítványa, a Mátra Cukor Rt. vezérigazgatója, a helyi Kereskedelmi és Hitel Bank igazgatója, Kovács István könyvtárigazgató, a Duna Füszért, a Heves megyei Vállalkozói Központ és a Tüzép támogatott. Tóth József autószerelő megígérte, hogy ingyen javítja a kocsimat. De köszönettel tartozom a megértő feleségemnek is. Szólnom kell a kisfiámról, aki még csak öt éves, de már érdekli a fotózás. Jó lenne, ha nem válna közömbössé, és felnőttként is meglátná a szépet. (négyessy) Egy „szépkorú” rímfarago Zagyvaszantorol A Zagyvaszántón élő Gyuráki Andrásra Borsos Istvánná, a helyi könyvtár vezetője hívta fel a figyelmemet. Van itt egy ember - mondta -, aki verseket fabrikál, és részt vett egy országos szavalóversenyen. A találkozót követő napon kerestem fel Bandi bácsit. A hatvankilenc éves férfival a konyhában foglaltunk helyet, és egy oklevelet rakott büszkén az asztalra: a „Szépkorúak országos versenyé” -n szerezte.- Hatvanegyen indultunk - idézte fel az eseményt. - Már a fogadtatás is lenyűgöző volt. Ahogy megérkeztünk Szolnokra, kísérő vezetett bennünket a MÁV-szállóba. Szürke verébnek éreztem magam a hat elemis végzettségemmel. Mindját az első éjjel arra gondoltam, megszököm, de hát nem jellemző rám a megfuta- modás... Jól tette, hogy maradt! A zsűri két csoportba osztotta a résztvevőket, akik közül huszonötén jutottak tovább. Bandi bácsi a „Változás” című költeményét adta elő. Izgatottan várták az eredményhirdetést, ám hiába, a bírák nem tudták eldönteni, ki győzzön.- Talán jobb is így - gondolt vissza a történtekre az idős poéta. - Nem lett volna szép, ha bárkit kiemelnek.- Mások is szerepeltek a környékről?- Egerből, Atkárról, Gyöngyöspatáról többen is eljöttek, de volt velünk egy istenmezejei fellépő is. Még egy 86 éves asszony is a közönség elé állt!- Mi adta az ötletet Bandi bácsinak, hogy verseket írjon?- 1931-ben jártam első osztályba. A tanítónőm láthatott bennem fantáziát, mert már karácsonyra színpadra állított. Ekkoriban plántálódott belém az irodalomszeretet. Az első versem rá két évre született meg, a határban, ahová édesanyámat elkísértem. Ettől fogva rengeteg költeményt szereztem, de a háborúban valamennyi elveszett.- Ha ekkora tehetsége volt, miért nem tanult tovább?- Mehettem volna polgáriba, a falu elöljárói összeszedték volna a költségeket. Én azonban azt mondtam apámnak, nem járhatok úri iskolákba, ha a testvéreimnek kenyérre is alig telik. így aztán nem képeztem magam.- Később, a háború után...?- Amikor a hadifogságból hazatértem, novellákkal kezdtem próbálkozni. Az ötvenes években bemutattam az egyik művemet egy híres írónak - nem mondom meg a nevét -, aki elhárította a véleményezést. Később egy pályázaton nyertem egy könyvet, amelyben viszont láttam a munkámat, némileg átalakítva... Nagyon elkedvetlenedtem. Aztán belefogtam egy regénybe, de azt is abbahagytam. Engem igazán a versek érdekelnek.- Ha egyet elmondhatna, melyiket választaná?- Az elsőt, ami ott, a kukoricaföldön született. A címe: Ábránd. Ha költővé leszek Adj világosságot Hatalmas nagy Isten, Ki néped kormányzód. Ha paraszt kell, legyek, Adj hát földet nékem Mert én a jó földet Vérző szívvel nézem. Hallgattam e sorokat és elgondolkodtam. Úgy éreztem, Bandi bácsi ábrádjainak mindkét fele megvalósult. T.O. A doktor úr és a sajtó Nem tudom, megrögzött újságolvasó-e dr. B., a hatvani kórház főorvosa. Ha igen, úgy minden bizonnyal ö is az első kézből származó, friss információkat részesíti előnyben, s elismerően bólint, ha az olvasottak maradéktalanul kielégítik kíváncsiságát. Amennyiben viszont nem vesz lapot a kezébe..., de hát erre gondolni se merek. Mostanában „hivatalból" néhányszor összefutottunk. Az események kiszámíthatatlansága folytán Hatvan csöndjét többszöri fegyverdörrenés zavarta meg, s a sérültek az osztályán kötöttek ki. Kézenfekvőnek tűnt, hogy azon „melegében" meginterjúvoljam őket, vagy - ha állapotuk nem engedné - a legilletékesebbtől érdeklődjem hogy létük felől. Sajnos, egyik alkalommal sem volt szerencsém - a főorvos úrral. Először az ambulancia „sűrűjében” tett helyre fennhangon, mondván, semmit nem tud, csak a kötelességét teljesítette. „Még valami?" - vetette oda, s továbbszáguldott. Legközelebb már meg sem állt, amúgy futtában „viccesnek” titulálta „ezt az egészet”, én meg törhettem a fejemet, vajon mire érti..? Közben eszembe jutott néhány frázis a stílus meg az ember összefüggéséről, de aztán nem őrlődtem sokáig. Ha alkalomadtán rászorulna, hogy valamely laptársunk segítségével bővítse ismereteit, és - ne adj 'Isten - nem állna össze a kép, bizonyára neki is hiányérzete támadna. Nem biztos, hogy az újságíró lenne a hibás. (tari)
