Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-20 / 169. szám
6. oldal Horizont 1994. július 20., szerda Mi hordozza a szellemiséget - és hogyan? A DIMENZIÓK - Felső-magyarországi Szemle - nem először kerül kezembe. Miután tudomásomra hozták, hogy a régió egyetemeinek távlati törekvései éppúgy szolgálatra késztetik a szerkesztőgárdát, mint azok a szellemi eredmények - tanulmányok, esszék, monográfiák - is, amelyeket a jelen szellemi munkásai kínálnak fel a periodikának, érdeklődésemet változatlanul ébren tartják. Most meg különösen kíváncsivá tettek, mert ismerős név alatt dolgozat jelent meg a bencés szellemiségről. A szerző is - főképp a téma- minden más iránti érdeklődésemet háttérbe szorította arra az időre, amíg a nem nagy terjedelmű írást végigolvastam. Majd kicsinyég elgondolkodtam hiányérzetemen, kutatni kezdtem okai után, elővettem azt a bizonyos jegyzetelő plajbászt, ami nélkül a dolgok részletes végiggondolása, az elmúlt évtizedek ruti- nírozott munkájának folytatása ma sem megy. A szerző - Cs. Varga István- hosszúra nyúlt és szubjektív alapállású bevezetőjében elmeséli, honnan is támadt ötlete megírni a bencés szellemiséget. A valahai győri kisdiák, a falusi gyerek tanul az iskolapadban, tiszteli tanárait, a diák-tanár kapcsolat, a szerzetes és a hívő katolikus tanuló egymásrautaltsága, az „adok-kapok”, „szeretem őt - ő is szeret engem” elvegyül itt, mint érzelem, mint alá- és fölérendeltség, tekintély és enge- delmességi állapot. Szerzőnk úgy értékeli, utólag is úgy fogalmaz, hogy az ÓRA et Labora, a Monte Cas- sinóból sugárzó szavak, gondolatok, eszmények, a munka és imádság falusi őseinél is meglelhető volt, de számára minden új léptéket, új távlatokat nyitott azzal, ahogyan a bencéseket megismerte. Megszerette. Eddig a bevezető. Azt egészen véletlenül tudnánk meg az írásból, ha máshonnan nem tudnánk - dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát nyilatkozott arról, hogy jubileumi esztendeje van Szent Márton Hegyének, ezeresztendős, és Benedek napjától Szent Márton napjáig, azaz márciustól novemberig tartanak az ünnepségek, a tudományos konferenciák, a művészeti találkozások. Pannonhalma Tihannyal és több más helyszínnel versengve és összhangban kínálja majd az érdeklődőknek a bencés szellem megnyilvánulásait. Ettől a kézirattól is azt szerettük volna kapni. Hogy bemutassa, elmagyarázza, nekünk, aki itt, Eszak-Magyarországon élünk, jutnánk közelebb egy szerzetesrend szellemi arculatához, ahhoz a rendhez, amely szinten az ókori Róma bukása után nem sokkal tanítani-ne- velni-alakítani kezdte az új európai rendet, a kereszténységet, az egyetemesnek hitt európai gondolatot, a Treuga Deit elmagyarázta, vagy megfejteni vélte, miért és hogyan kell vándorolnunk a földi siralomvölgyben, hogyan is kell olyan magasrendű lelki és szellemi életet élni, hogy közben a szerzetesi hármas fogadalom: a szegénység, az engedelmesség és a szüzesség nyűge alá helyezi azt az esendő testet, aminek értékéről és értéktelenségéről személyek és korok emberei mindig is másként és más szempontokból vélekedtek. A kezdetet, akár a Monte Cassinó-it, akár a Géza fejedelme idejéből valót itt, a Duna-Tisza táján felsorolni, tettekben és az idők változásai közepette a helytállásokat végigkísérni, hogy a szellemi diadala, esetleges veresége bizonyítást nyeljen - méltó visszapillantás ezer esztendőre és külsőségeiben azokra a monumentálisnak is mondható épületekre utalással együtt hatásos, amit akár Tihany, vagy néhány más apátság is felvállalhat. Attól függően, honnan is nézzük témánkat. (Művészeti alkotások, könyvtárak, kötetek stb.) Az írásműben az Óra et labora visszatér, nem tud a szerző továbblépni ettől a két szótól. Bűvöletében tartja ez a két fogalom, ő is bűvöli ezt a két szót. Némi toporgás után tanár-egyéniségeket mutatna be, a tisztelet sztereotípiáival, az egyéniségeket néhány odavetett jelző és adat rajzolná, ha a szerző nem fogná oly görcsösen azt a ceruzát, amely nem gondolatokat ír le, csak szavakat, mondatokat szerkeszt ösz- sze, hogy valami módon a beígért szerzői terjedelem összejöjjön. (Miért is kap honoráriumot az az ember?!) Szóba hozza Cs. Varga, hogy erről a számára jelentékeny tanerőről ez nyilatkozott, ez írt valamit, eljut a portré-szerkesztésben Csoóri Sándorig, Kodály Zoltánig, felszínes kapcsolódási pontok és felületek lesznek itt összeillesztve - és csak azért, hogy a jellemzésből valami kerek egész támadjon. De Kodály Zoltán még csak-csak elviszi valameddig az olvasó képzeletét, Csoóri viszont annak ellenére nem hat, hogy versidézetekkel is megtarkítja a szerző a szöveget. Várom és egyre várom, hogy valamilyen fontos bencés író, tudós vagy történelmi személy, Szent Gellértöl kezdve az esztergomi prímási székbe jutó jogtudósig, Seré- diig „megtestesedne” legalább egy mondat erejéig annak bizonyságául, hogy túl az Óra et laborán is akad magyar bencés specifikum, amitől ez a volt bencés diák még ma sem képes elszabadulni. Egy szürke kis jellemzési klisé áll a szerző rendelkezésére. Ott is, Bánhegyi Jób, Nádasy Alfonz, még inkább dr. Kemény Dózsa arcáról vett gyorsfelvétele diákemlék, itt-ott felerősítve azzal az irodalomtörténészi beidegződésből származó szövegfelmondással, ami a karakterfestés, -mintázás szándékát is szétmázolja a papíron. Ha a tartalmat - a tárgy helyett - ilyennek találtam, nem feledkezhetem meg a stílusról sem. A stílus maga az ember - mondja-írja Buffon. Nemcsak a széteső tartalom fárasztja az olvasót, nemcsak az ismétlések és a gondolattalanság beszéli le az érdeklődőt az olvasásról, hanem azok a kopogó hangsorok is, amiket a szavakban és a mondatokban egymásra épít-dobál a szerző. Ezek itt diákélmények meséi inkább, az igazi személye fontosabb, mint a téma. Ami van? Mondják többen: minek itt szólni, ha a szerkesztő valami oknál fogva ezt a szövegkalandozást esszének (vagy minek?) elfogadta, lelke rajta. A periodika hever a könyvtárban, az ítész túllép ezen a botláson. De mi itt két okból is érdekeltek vagyunk: valamelyest jártasak vagyunk a hazai és az egyháztörténelemben és a két stúdiumban, egyáltalán a történelemben több szellemiség van - nem is beszélve a szerzetesekről! -, mint aminek itt az árnyékát sem látjuk. Másrészt: ha a régió szellemi életében Egerből csak ilyen dolgozatokat kémek vagy kapnak, úgy tűnik, mintha ez a barokk város csak selejtgyártásra rendezkedett volna be. Néhai kedves osztályfőnököm szokta volt mondani a nagy semmire, ha a fiú ötölt-hatolt történelem- órán: „Fiam, ez a mondat - nyeletlen bicska penge nélkül.” Nem először notáljuk a Dimenziókat, először nem kellett így „elszólnunk” magunkat. Farkas András Magyar és nemzetközi Ki kicsoda 1994 - és más érdekes könyvújdonságok Most már nem számít különleges eseménynek, hogy a könyvesboltok polcain megtalálhatjuk a Ki kicsoda? újabb kiadását. Ha az előzményeket - az' 1969 és 1981 között megjelent köteteket - figyelmen kívül hagyjuk is, harmadszor vehetjük kézbe a öíográ/kiadásában. Az idei mű minden eddiginél súlyosabb - legalábbis terjedelmet illetően: magyar kortársaink életrajzainak száma megközelíti a nyolcezret, a külföldieké a hatezer felé tart. Ezek az életrajzok persze továbbra sem tartalmaznak értékeléseket - bár a tények maguk is lehetőséget adnak arra, hogy az olvasó értékeljen. A szerkesztőség igyekezett növelni az ellenőrzött és hiteles adatok mennyiségét, felhasználva minden nyilvános és az érintettek által jóváhagyott forrást. Az utolsó adatmódosítás tavaly szeptember 15-én került a számítógépbe, s a gépi feldolgozásnak köszönhetően minden eddiginél aktuálisabb lexikont sikerült előállítani. Néhány kulisszatitok: az elmúlt két évben mintegy húszezer embernek több mint negyvenezer levelet küldött el a szerkesztőség, s közel ugyanennyit kaptak. Az évek alatt összegyűjtött üres borítékok súlya már túl van az egy mázsán. Továbbra is vannak olyanok - bár egyre kevesebben -, akik kérik: hagyják ki őket a kötetből. Visszatérő szerkesztőségi ismerősök azok a telefon- és levélbetyárok, akik furfangos módszerekkel próbálnak bekerülni a kötetbe. Az egyszerű beugratáson túl - „Köszönöm, hogy levelükkel megkerestek...” , írja az, akit nem kerestek meg - szaporodik azok száma, akik pénzért szeretnék megvásárolni helyüket ebben a nagy érdeklődésre számot tartó könyvben. Érdekességek a kötetből: a legfiatalabb benne szereplő személy továbbra is Polgár Judit sakkozó (szül.: 1976. július 23.), a legidősebb Zboray Bertalan gyógyszerész (szül.: 1899. szeptember 11. Ő az egyetlen magyar a kötetben a múlt századból). A lexikonban 210 féle nemzetiség szerepel, köztük abház, kiribati, tuvalui és ingus személyek. Összesen 769 féle foglalkozást vettek fel, többek között a következőket: bioakusztikus, borász, címzetes apát, csipkekészítő, gobelintervező, gondolkodó hajós, komédiás, színkutató... A kiadó terveiben természetesen szerepelnek közkedvelt sorozataik újabb kötetei. Folytatják a Természetes életmód, a Huron’s, az Idézetes könyvek és a Pop-rock sorozatukat egy-egy meglepetéssel, s természetesen készülnek az újabb Ki kicsoda? kiadására. Indítanak sci-fi sorozatot, s fordítási jogokat vásárolnak számos külföldi szerző nálunk is bizonyára érdeklődésre számot tartó műveire is. Kocsis István könyvtárigazgató: „Vakon hiszek Periklész gondolatában” A hatvani városi könyvtárat teljesen átjárja - jó értelemben véve természetesen - a számomra mindig „különcnek” tűnő Kocsis István igazgató szakmai igényessége, személyisége. Az irodája is olyan, mint ő maga: eklektikus és otthonos. A falon Ratkó József képe, egy köröndi csengő és erdélyi festmények. Az asztalon könyvek, gyertyatartó. Ritka kordokumentum-plakátok, feliratok mindenfelé: Tánc közben lekérni tilos!... MAVAG Mozdony- és Gépgyár 1956. Itt beszélgettünk a minap a Ratkó József Közművelődési Egyesületről.- Halála után vettük fel Ratkó József nevét. Egyesületünk azonban nem ekkor kezdte működését: 1985 óta egy hajdanvolt polgárjogi társulásra utalva és gondolva végzünk mindenféle kulturális munkát. Rendezvényeinkkel az értékmentő, igényes művészeti eredményeket támogatjuk... Kiállításokat, irodalmi esteket, vers- és prózamondó versenyeket szervezünk, próbáljuk a hazai és a kortárs lírát-prózát, kulturális értéket minél szélesebb körben népszerűsíteni.- Én vakon hiszek Periklész gondolataiban, melyet a városállamok korszakában fejtett ki. Jómagam hazai területre is át tudom ültetni az ő elképzeléseit, hiszen ellátottak vagyunk már fegyverekkel és emberekkel, az ország vezetése hozza mozgásba ezt az anyagot! Ellátottak vagyunk a szegénységgel, ismerjük a demokrácia ja- vát-sorsát, kölcsönözni kell hozzá olyan mentalitást, hogy az emberek és a városok fejlődni tudjanak. Ha magamba mélyedek és összehasonlítom a tegnapot és a mát, úgy tudom, mit kell tegyek - s ha ebben mélyedek el, nem jár át valami kóros rosszkedv. Sziki Károly Ha én Bródy volnék- Amikor kiszorul a szélre Ott tartottunk, hogy 1967 táján eldőlt a harc: a magyar rockzenekarok már magyarul énekelnek. A leghatásosabb közülük az Illés együttes. Az egyik oszlopos tag, B. J. kínosan ügyel arra, hogy ne tartsák képzett zenésznek. Jellemző az a jelenet az Ezek a fiatalok című filmben, amikor egy frissen elkészült dalszöveget próbálgat az orgonán, rendkívül ügyetlenül. Az Illés együttesbe egyébként Koncz Zsuzsa segítségével került. Ő volt az első, komoly kapcsolata a műfajjal. Ma már világos, hogy Koncz Zsuzsa volt - és maradt - a legfontosabb fegyvertársa is. Barátságuk és munkakapcsolatuk harminc éve tart. Koncz Zsuzsa első - egyetlen - engedélyezett életrajzának a hátára B. J. ezt írta: „Ha jól emlékszem (mert az emlékezet nem a valóság, hanem a lélek tükre), azon a ba- latongyöröki mólón 1963 nyarán éppen nem volt nálam a gitárom (amit pedig állandóan magammal hurcoltam), mert az iskolában alapító tagja voltam a III/C osztály zenekarának, és már több hangnemben el tudtam játszani a You Are My Destiny című Paul Anka-számot, amikor feljött a hold, és a túlsó part fényei elkeveredtek a felizzó cigaretták parazsával, én reménytelenül szerelmes voltam Juliba, akivel az üdülőben nyaraltunk, és Anniba, aki a strandon mérte a fagylaltot, és Katiba, aki mindennap ott biciklizett a parton, és Zsuzsiba, akit egyszer már láttam a tévében, a nagyobb fiúk (akik szintén szerelmesek voltak, de lényegesen több eséllyel) kérlelni kezdték Zsuzsit, hogy énekeljen valamit, de ő azt mondta azon a balatongyöröki mólón, 1963 nyarán, hogy ne haragudjatok, kíséret nélkül, egyedül nem tudok. Akkor a nagyobb fiúk rám szóltak, hogy hozzam a gitárom, és ahogy szaladtam, elbotlottam és nagyot estem (de nem fájt, csak harmadnapra kezdtem sántikálni), végül megérkeztem az ütött-kopott gitárral, és azon a balatongyöröki mólón, 1963 nyarán Koncz Zsuzsa énekelt, én meg kísértem, és eljátszottunk néhány dalt, ha jól emlékszem, az Everybody s Got Somebody to Love címűt többször is, és ahogy a fiúk Zsuzsát hallgatták, a lányok meg néha rám is néztek, úgy éreztem, hogy talán nem is annyira reménytelen. Valahogy így kezdődött.” V. M. e szöveget szívesen olvasná tovább, de nincs belőle több. B. J. nem akar magának emlékművet állítani, nem ír önéletrajzot. Annyi azért biztosan kiderül ebből a papírba zárt hangulatból, hogy milyenek voltak azok az évek. B. J. az Illés együttes kísérő gitárosa volt, általában ő fogta le az akkordokat, Szörényi Levente játszotta a szólókat, Szörényi Szabolcs adta a basszust. Voltak azért számok, amelyeknek a szólóját B. J. játszotta, V. M. emlékezete szerint például a Légy jó kicsit hozzám-ét. Mindenesetre az Illés-korszakban a kísérő gitár volt a legfőbb hangszere. A Fonográf-időszakban - 1973 szilveszterén alakult a zenekar - egyre többet játszott a pedal stell guitar-on, melyet effektusként már az Illés-korszakban is alkalmaztak. Ez lényegében egy hawaii gitár, lábakra erősítve, vagyis asztalkává alakítva és pedálokkal ellátva. B. J. njindent elkövetett, hogy egy ilyen hangszerhez hozzájusson, és szerzett is egyet: elektromos citera néven importálta a Triál. B. J. rendszerint a színpad rendezői jobb oldalán üldögélt a Fonográf koncertjein, a hangszer mögött, V. M.-nek az volt az érzése, mintha valamelyest a zenekar középpontjából a szélére szorult volna, nemcsak helyrajzi értelemben. A Fonográfban Szörényi Levente hangja mögé felzárkózott két kitűnő énekes: Tolcsvay László és Móricz Mihály. B. J. egyre ritkábban nyitja ki a száját, még a vo- kálból is kimarad. Rezignáltan ül a pedal steel guitar mögött. És ha már a hangszereknél tartunk: néha furulyázik is. (Folytatjuk) Vámos Miklós VESZÉLYES HULLADÉKOK ÁRTALMATLANÍTÁSA csomagolóanyag biztosításával előkezeléssel speciális fuvarozással vegyi technológiák semlegesítése, felszámolása T»lj**körű uolgiltntá», korrekt árak! TERSZOL SZÖVETKEZET 1015 Bp. Csalogány u. 6-10. VI7253. Tel./fax: 201-0164. )