Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-20 / 169. szám

6. oldal Horizont 1994. július 20., szerda Mi hordozza a szellemiséget - és hogyan? A DIMENZIÓK - Felső-magyarországi Szemle - nem először kerül kezembe. Miután tudomásomra hozták, hogy a régió egyetemeinek távlati törekvései éppúgy szolgálatra késztetik a szerkesztőgárdát, mint azok a szellemi eredmények - ta­nulmányok, esszék, monográfiák - is, amelyeket a jelen szel­lemi munkásai kínálnak fel a periodikának, érdeklődésemet változatlanul ébren tartják. Most meg különösen kíván­csivá tettek, mert ismerős név alatt dolgozat jelent meg a bencés szellemiségről. A szerző is - főképp a téma- minden más iránti érdeklő­désemet háttérbe szorította arra az időre, amíg a nem nagy terjedelmű írást végigolvas­tam. Majd kicsinyég elgondol­kodtam hiányérzetemen, ku­tatni kezdtem okai után, elő­vettem azt a bizonyos jegyze­telő plajbászt, ami nélkül a dolgok részletes végiggondo­lása, az elmúlt évtizedek ruti- nírozott munkájának folyta­tása ma sem megy. A szerző - Cs. Varga István- hosszúra nyúlt és szubjektív alapállású bevezetőjében el­meséli, honnan is támadt öt­lete megírni a bencés szelle­miséget. A valahai győri kisdiák, a falusi gyerek tanul az iskola­padban, tiszteli tanárait, a diák-tanár kapcsolat, a szerze­tes és a hívő katolikus tanuló egymásrautaltsága, az „adok-kapok”, „szeretem őt - ő is szeret engem” elvegyül itt, mint érzelem, mint alá- és föl­érendeltség, tekintély és enge- delmességi állapot. Szerzőnk úgy értékeli, utó­lag is úgy fogalmaz, hogy az ÓRA et Labora, a Monte Cas- sinóból sugárzó szavak, gon­dolatok, eszmények, a munka és imádság falusi őseinél is meglelhető volt, de számára minden új léptéket, új távlato­kat nyitott azzal, ahogyan a bencéseket megismerte. Meg­szerette. Eddig a bevezető. Azt egészen véletlenül tud­nánk meg az írásból, ha más­honnan nem tudnánk - dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát nyilatkozott arról, hogy jubileumi esztendeje van Szent Márton Hegyének, ezereszten­dős, és Benedek napjától Szent Márton napjáig, azaz márciustól novemberig tarta­nak az ünnepségek, a tudomá­nyos konferenciák, a művé­szeti találkozások. Pannonhalma Tihannyal és több más helyszínnel ver­sengve és összhangban kínálja majd az érdeklődőknek a ben­cés szellem megnyilvánulá­sait. Ettől a kézirattól is azt sze­rettük volna kapni. Hogy bemutassa, elmagya­rázza, nekünk, aki itt, Eszak-Magyarországon élünk, jutnánk közelebb egy szerze­tesrend szellemi arculatához, ahhoz a rendhez, amely szin­ten az ókori Róma bukása után nem sokkal tanítani-ne- velni-alakítani kezdte az új eu­rópai rendet, a kereszténysé­get, az egyetemesnek hitt eu­rópai gondolatot, a Treuga Deit elmagyarázta, vagy meg­fejteni vélte, miért és hogyan kell vándorolnunk a földi sira­lomvölgyben, hogyan is kell olyan magasrendű lelki és szellemi életet élni, hogy köz­ben a szerzetesi hármas foga­dalom: a szegénység, az engedel­messég és a szüzesség nyűge alá helyezi azt az esendő testet, aminek értéké­ről és értéktelenségéről szemé­lyek és korok emberei mindig is másként és más szempon­tokból vélekedtek. A kezdetet, akár a Monte Cassinó-it, akár a Géza feje­delme idejéből valót itt, a Duna-Tisza táján felsorolni, tettekben és az idők változásai közepette a helytállásokat vé­gigkísérni, hogy a szellemi di­adala, esetleges veresége bi­zonyítást nyeljen - méltó visszapillantás ezer esztendőre és külsőségeiben azokra a monumentálisnak is mondható épületekre utalással együtt ha­tásos, amit akár Tihany, vagy néhány más apátság is felvál­lalhat. Attól függően, honnan is nézzük témánkat. (Művé­szeti alkotások, könyvtárak, kötetek stb.) Az írásműben az Óra et la­bora visszatér, nem tud a szerző továbblépni ettől a két szótól. Bűvöletében tartja ez a két fogalom, ő is bűvöli ezt a két szót. Némi toporgás után ta­nár-egyéniségeket mutatna be, a tisztelet sztereotípiáival, az egyéniségeket néhány odave­tett jelző és adat rajzolná, ha a szerző nem fogná oly görcsö­sen azt a ceruzát, amely nem gondolatokat ír le, csak szava­kat, mondatokat szerkeszt ösz- sze, hogy valami módon a be­ígért szerzői terjedelem össze­jöjjön. (Miért is kap honorári­umot az az ember?!) Szóba hozza Cs. Varga, hogy erről a számára jelenté­keny tanerőről ez nyilatkozott, ez írt valamit, eljut a portré-szerkesztésben Csoóri Sándorig, Kodály Zoltánig, felszínes kapcsolódási pontok és felületek lesznek itt összeil­lesztve - és csak azért, hogy a jellemzésből valami kerek egész támadjon. De Kodály Zoltán még csak-csak elviszi valameddig az olvasó képzele­tét, Csoóri viszont annak elle­nére nem hat, hogy versidéze­tekkel is megtarkítja a szerző a szöveget. Várom és egyre várom, hogy valamilyen fontos ben­cés író, tudós vagy történelmi személy, Szent Gellértöl kezdve az esztergomi prímási székbe jutó jogtudósig, Seré- diig „megtestesedne” legalább egy mondat erejéig annak bi­zonyságául, hogy túl az Óra et laborán is akad magyar bencés specifikum, amitől ez a volt bencés diák még ma sem ké­pes elszabadulni. Egy szürke kis jellemzési klisé áll a szerző rendelkezé­sére. Ott is, Bánhegyi Jób, Nádasy Alfonz, még inkább dr. Kemény Dózsa arcáról vett gyorsfelvétele diákemlék, itt-ott felerősítve azzal az iro­dalomtörténészi beidegződés­ből származó szövegfelmon­dással, ami a karakterfestés, -mintázás szándékát is szét­mázolja a papíron. Ha a tartalmat - a tárgy he­lyett - ilyennek találtam, nem feledkezhetem meg a stílusról sem. A stílus maga az ember - mondja-írja Buffon. Nemcsak a széteső tartalom fárasztja az olvasót, nemcsak az ismétlések és a gondolattalanság beszéli le az érdeklődőt az olvasásról, ha­nem azok a kopogó hangsorok is, amiket a szavakban és a mondatokban egymásra épít-dobál a szerző. Ezek itt diákélmények meséi inkább, az igazi személye fontosabb, mint a téma. Ami van? Mondják többen: minek itt szólni, ha a szerkesztő valami oknál fogva ezt a szövegka­landozást esszének (vagy mi­nek?) elfogadta, lelke rajta. A periodika hever a könyvtár­ban, az ítész túllép ezen a bot­láson. De mi itt két okból is érde­keltek vagyunk: valamelyest jártasak vagyunk a hazai és az egyháztörténelemben és a két stúdiumban, egyáltalán a tör­ténelemben több szellemiség van - nem is beszélve a szer­zetesekről! -, mint aminek itt az árnyékát sem látjuk. Másrészt: ha a régió szel­lemi életében Egerből csak ilyen dolgozatokat kémek vagy kapnak, úgy tűnik, mintha ez a barokk város csak selejtgyártásra rendezkedett volna be. Néhai kedves osz­tályfőnököm szokta volt mondani a nagy semmire, ha a fiú ötölt-hatolt történelem- órán: „Fiam, ez a mondat - nyeletlen bicska penge nél­kül.” Nem először notáljuk a Di­menziókat, először nem kellett így „elszólnunk” magunkat. Farkas András Magyar és nemzetközi Ki kicsoda 1994 - és más érdekes könyvújdonságok Most már nem számít különle­ges eseménynek, hogy a köny­vesboltok polcain megtalálhat­juk a Ki kicsoda? újabb kiadá­sát. Ha az előzményeket - az' 1969 és 1981 között megjelent köteteket - figyelmen kívül hagyjuk is, harmadszor vehet­jük kézbe a öíográ/kiadásában. Az idei mű minden eddiginél súlyosabb - legalábbis terje­delmet illetően: magyar kortár­saink életrajzainak száma meg­közelíti a nyolcezret, a külföldi­eké a hatezer felé tart. Ezek az életrajzok persze továbbra sem tartalmaznak értékeléseket - bár a tények maguk is lehetősé­get adnak arra, hogy az olvasó értékeljen. A szerkesztőség igyekezett növelni az ellenőrzött és hiteles adatok mennyiségét, felhasz­nálva minden nyilvános és az érintettek által jóváhagyott for­rást. Az utolsó adatmódosítás tavaly szeptember 15-én került a számítógépbe, s a gépi feldol­gozásnak köszönhetően minden eddiginél aktuálisabb lexikont sikerült előállítani. Néhány kulisszatitok: az el­múlt két évben mintegy húsz­ezer embernek több mint negy­venezer levelet küldött el a szerkesztőség, s közel ugyan­ennyit kaptak. Az évek alatt összegyűjtött üres borítékok sú­lya már túl van az egy mázsán. Továbbra is vannak olyanok - bár egyre kevesebben -, akik kérik: hagyják ki őket a kötet­ből. Visszatérő szerkesztőségi ismerősök azok a telefon- és levélbetyárok, akik furfangos módszerekkel próbálnak beke­rülni a kötetbe. Az egyszerű beugratáson túl - „Köszönöm, hogy levelükkel megkeres­tek...” , írja az, akit nem keres­tek meg - szaporodik azok száma, akik pénzért szeretnék megvásárolni helyüket ebben a nagy érdeklődésre számot tartó könyvben. Érdekességek a kötetből: a legfiatalabb benne szereplő személy továbbra is Polgár Ju­dit sakkozó (szül.: 1976. július 23.), a legidősebb Zboray Ber­talan gyógyszerész (szül.: 1899. szeptember 11. Ő az egyetlen magyar a kötetben a múlt századból). A lexikonban 210 féle nem­zetiség szerepel, köztük abház, kiribati, tuvalui és ingus szemé­lyek. Összesen 769 féle foglalko­zást vettek fel, többek között a következőket: bioakusztikus, borász, címzetes apát, csipke­készítő, gobelintervező, gon­dolkodó hajós, komédiás, szín­kutató... A kiadó terveiben természe­tesen szerepelnek közkedvelt sorozataik újabb kötetei. Foly­tatják a Természetes életmód, a Huron’s, az Idézetes könyvek és a Pop-rock sorozatukat egy-egy meglepetéssel, s ter­mészetesen készülnek az újabb Ki kicsoda? kiadására. Indítanak sci-fi sorozatot, s fordítási jogokat vásárolnak számos külföldi szerző nálunk is bizonyára érdeklődésre szá­mot tartó műveire is. Kocsis István könyvtárigazgató: „Vakon hiszek Periklész gondolatában” A hatvani városi könyvtárat tel­jesen átjárja - jó értelemben véve természetesen - a szá­momra mindig „különcnek” tűnő Kocsis István igazgató szakmai igényessége, szemé­lyisége. Az irodája is olyan, mint ő maga: eklektikus és ott­honos. A falon Ratkó József képe, egy köröndi csengő és er­délyi festmények. Az asztalon könyvek, gyertyatartó. Ritka kordokumentum-plakátok, fel­iratok mindenfelé: Tánc közben lekérni tilos!... MAVAG Moz­dony- és Gépgyár 1956. Itt beszélgettünk a minap a Ratkó József Közművelődési Egyesületről.- Halála után vettük fel Ratkó József nevét. Egyesüle­tünk azonban nem ekkor kezdte működését: 1985 óta egy haj­danvolt polgárjogi társulásra utalva és gondolva végzünk mindenféle kulturális munkát. Rendezvényeinkkel az érték­mentő, igényes művészeti eredményeket támogatjuk... Kiállításokat, irodalmi esteket, vers- és prózamondó versenye­ket szervezünk, próbáljuk a ha­zai és a kortárs lírát-prózát, kul­turális értéket minél szélesebb körben népszerűsíteni.- Én vakon hiszek Periklész gondolataiban, melyet a város­államok korszakában fejtett ki. Jómagam hazai területre is át tudom ültetni az ő elképzelé­seit, hiszen ellátottak vagyunk már fegyverekkel és emberek­kel, az ország vezetése hozza mozgásba ezt az anyagot! Ellá­tottak vagyunk a szegénység­gel, ismerjük a demokrácia ja- vát-sorsát, kölcsönözni kell hozzá olyan mentalitást, hogy az emberek és a városok fej­lődni tudjanak. Ha magamba mélyedek és összehasonlítom a tegnapot és a mát, úgy tudom, mit kell tegyek - s ha ebben mélyedek el, nem jár át valami kóros rosszkedv. Sziki Károly Ha én Bródy volnék- Amikor kiszorul a szélre Ott tartottunk, hogy 1967 táján eldőlt a harc: a magyar rockze­nekarok már magyarul énekel­nek. A leghatásosabb közülük az Illés együttes. Az egyik oszlopos tag, B. J. kínosan ügyel arra, hogy ne tartsák képzett zenésznek. Jel­lemző az a jelenet az Ezek a fia­talok című filmben, amikor egy frissen elkészült dalszöveget próbálgat az orgonán, rendkívül ügyetlenül. Az Illés együttesbe egyéb­ként Koncz Zsuzsa segítségével került. Ő volt az első, komoly kapcsolata a műfajjal. Ma már világos, hogy Koncz Zsuzsa volt - és maradt - a legfonto­sabb fegyvertársa is. Barátsá­guk és munkakapcsolatuk har­minc éve tart. Koncz Zsuzsa első - egyetlen - engedélyezett életrajzának a hátára B. J. ezt írta: „Ha jól emlékszem (mert az emlékezet nem a valóság, hanem a lélek tükre), azon a ba- latongyöröki mólón 1963 nya­rán éppen nem volt nálam a gi­tárom (amit pedig állandóan magammal hurcoltam), mert az iskolában alapító tagja voltam a III/C osztály zenekarának, és már több hangnemben el tud­tam játszani a You Are My Des­tiny című Paul Anka-számot, amikor feljött a hold, és a túlsó part fényei elkeveredtek a fel­izzó cigaretták parazsával, én reménytelenül szerelmes vol­tam Juliba, akivel az üdülőben nyaraltunk, és Anniba, aki a strandon mérte a fagylaltot, és Katiba, aki mindennap ott bi­ciklizett a parton, és Zsuzsiba, akit egyszer már láttam a tévé­ben, a nagyobb fiúk (akik szin­tén szerelmesek voltak, de lé­nyegesen több eséllyel) kérlelni kezdték Zsuzsit, hogy énekel­jen valamit, de ő azt mondta azon a balatongyöröki mólón, 1963 nyarán, hogy ne haragud­jatok, kíséret nélkül, egyedül nem tudok. Akkor a nagyobb fiúk rám szóltak, hogy hozzam a gitárom, és ahogy szaladtam, elbotlottam és nagyot estem (de nem fájt, csak harmadnapra kezdtem sántikálni), végül megérkeztem az ütött-kopott gitárral, és azon a balatongyö­röki mólón, 1963 nyarán Koncz Zsuzsa énekelt, én meg kísér­tem, és eljátszottunk néhány dalt, ha jól emlékszem, az Everybody s Got Somebody to Love címűt többször is, és ahogy a fiúk Zsuzsát hallgatták, a lányok meg néha rám is néz­tek, úgy éreztem, hogy talán nem is annyira reménytelen. Valahogy így kezdődött.” V. M. e szöveget szívesen olvasná tovább, de nincs belőle több. B. J. nem akar magának emlékművet állítani, nem ír önéletrajzot. Annyi azért bizto­san kiderül ebből a papírba zárt hangulatból, hogy milyenek voltak azok az évek. B. J. az Illés együttes kísérő gitárosa volt, általában ő fogta le az akkordokat, Szörényi Le­vente játszotta a szólókat, Szö­rényi Szabolcs adta a basszust. Voltak azért számok, amelyek­nek a szólóját B. J. játszotta, V. M. emlékezete szerint például a Légy jó kicsit hozzám-ét. Min­denesetre az Illés-korszakban a kísérő gitár volt a legfőbb hangszere. A Fonográf-idő­szakban - 1973 szilveszterén alakult a zenekar - egyre többet játszott a pedal stell guitar-on, melyet effektusként már az Il­lés-korszakban is alkalmaztak. Ez lényegében egy hawaii gi­tár, lábakra erősítve, vagyis asztalkává alakítva és pedálok­kal ellátva. B. J. njindent elkö­vetett, hogy egy ilyen hang­szerhez hozzájusson, és szerzett is egyet: elektromos citera né­ven importálta a Triál. B. J. rendszerint a színpad rendezői jobb oldalán üldögélt a Fonográf koncertjein, a hang­szer mögött, V. M.-nek az volt az érzése, mintha valamelyest a zenekar középpontjából a szé­lére szorult volna, nemcsak helyrajzi értelemben. A Fonog­ráfban Szörényi Levente hangja mögé felzárkózott két kitűnő énekes: Tolcsvay László és Mó­ricz Mihály. B. J. egyre ritkáb­ban nyitja ki a száját, még a vo- kálból is kimarad. Rezignáltan ül a pedal steel guitar mögött. És ha már a hangszereknél tar­tunk: néha furulyázik is. (Folytatjuk) Vámos Miklós VESZÉLYES HULLADÉKOK ÁRTALMATLANÍTÁSA csomagolóanyag biztosításával előkezeléssel speciális fuvarozással vegyi technológiák semlegesítése, felszámolása T»lj**körű uolgiltntá», korrekt árak! TERSZOL SZÖVETKEZET 1015 Bp. Csalogány u. 6-10. VI7253. Tel./fax: 201-0164. )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents