Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-20 / 169. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. július 20., szerda Pályakezdő fiatalok Tisztelt Szerkesztőség! A Miskolci Postaigazgatóság vezetői az elmúlt napokban fogadták azokat a pályakezdő fiatalokat, akik a füzesabonyi Remenyik Zsigmond Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola, valamint a miskolci Baross Gábor Közlekedési és Postaforgalmi Szakközépiskola postaforgalmi tagozatán ez évben fejezték be tanulmányaikat. A két iskola postaforgalmi tagozatán 109-en tettek sikeres érettségi vizsgát, és szereztek középfokú postai szakképzettséget. Sajnálatos, hogy a most végzettek közül csak 57 fiatal jelentkezett postai szolgálatra. Részükre kéthetes felkészítő tanfolyamot szervezünk, amelynek befejezése után kis postákon vezetők, illetve távol levő dolgozókat helyettesítők lesznek. A postaigazgatóság több végzett fiatalnak is tudott volna munkalehetőséget ajánlani. A postaigazgatóság vezetői remélik, hogy azok, akik most a postai munkát választották, elégedettek lesznek a munkáltatóval. Takács Ferenc Vajon miért? Tisztelt Szerkesztőség! Vajon mi az oka annak, hogy csak néhány szakközépiskolában (például az élelmiszeripari, a vegyipari, a földmérési, a kereskedelmi, a vendéglátóipari) van érettségizettek részére kétéves levelező tanfolyam? Szerintem a kertészeti, illetve mezőgazdasági szakközépiskolákban is lehetne érettségizettek részére kétéves levelező tanfolyamot indítani. Vagy talán tévedek??! Vajon miért nincs a kertészeti, illetve mezőgazdasági szakközépiskolát már elvégzettek számára felnőtt, illetve levelező technikusképzés? Az is egy kérdés-probléma, hogy a kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolákban tudomásom szerint nincs technikusképzés. Vajon miért? Régen ugyanis volt. De az is egy kérdés, hogy vajon a szeptemberben induló kétéves kiegészítő levelező vendéglátóipari szakközépiskola tandíja hogyan lehet 25 ezer forint, ha a vendéglátóipari főiskoláé ennél kevesebb? Székesi László Olvasószolgálat A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének nevét és címét nem közöljük, de a levelet a közérdeklődésre való tekintettel ismertetjük. A nyári kánikulában az egyik legnyugodtabb hely a gyermekek számára egy modern vonalú, kastélyt utánzó dühöngő. (Fotó: Kaposi Tamás) Neumann Robi, avagy kevesebb a több A hónapok óta tartó, már-már az unalomba hajló, naponta többször hallott holocaust ünnepek, megemlékezések, félek, visszájukra fordulhatnak. Ha valamit - rendszerint ugyanazt - sokszor ismételnek, az az ellenkező reakciót válthatja ki. Kezdetben unalmassá, később egyenesen bosszantóvá válik. Tetézi mindezt, hogy az események ötven évvel ezelőtt történtek, így az akkor élt magyarságnak ma már csak mintegy negyedrésze a történelem tanúja. Úgy vélem, a kevesebb több lenne. Ehhez a kevesebbhez szeretnék egy régi, kamaszkori barátság emlékeinek idézésével hozzájárulni. Neumann Robi, egy zsidó fiú, nagyon jó barátom volt. Losoncon élt, évekig boldogan. Házuk a Nagy bég utca páratlan oldalán lapult. Apja kövér, pirospozsgás arcú, már fiatalon is tohonya, pocakos, szuszogós, ám mindig derűs ember, aki ha reverendát ölt, inkább látszott volna plébánosnak, mint ami valójában volt: benzinkút- és taxi-tulajdonos. Robi édesanyja szép lány lehetett. Mint zsenge kamasz, úgy emlékezem reá, hogy ke- rekded formái voltak, fekete haja, hófehér fogai, és gyakran nevetett. Családjaink gyakran összejártak. Öskeresztény őseim, szülők, nagyszülők és a tipikus zsidó család a jószomszédság okán a legteljesebb barátságban éltek. Szép nyári estéken együtt sütötték-főzték az égre törő gesztenyefák alatt a flekként, a gulyást. Béla bácsi, Robi édesapja, két-három taxi tulajdonosa fuvarozta néhanapján családom tagjait Balassagyarmaton át Budapestre. Ez a harmincas években óriási élmény volt. Egyrészt Neumann Béla taxija 30 kilométeres sebességgel robogott a makadámúton, másrészt ott volt a Losoncot és a magyar fővárost elválasztó, az idegeket kellemesen borzong- tató trianoni határ - akárcsak ma! Jól emlékszem, édesanyám mindig cipőt vett Pesten, de hogy az akkor sokkal szigorúbb vámosok eszén túljárjon, a fénylő cipőtalpat jól besározta... Szóval így éltünk együtt, zsidók és nem zsidók. És jött a ’44-es esztendő. Menet csendőrkísérettel, gettó a téglagyárba, vagonírozás... Robitól el sem búcsúzhattam. Akkor föl se fogtuk, mi történik a zsidókkal. Jómagam 14 éves voltam... Környezetem itt-ott tán még tapsolt is a deportálásokhoz. De tudom, hogy mindenkinek volt egy-egy kedves zsidó barátja, ismerőse, vagy kedvenc családja. Skizofrén lett az ember. A társadalom antiszemita, de az egyén filoszemita volt. Kedves Robi! Nem hiszem, hogy soraimat valaha is el fogod olvasni. Lehet, hogy irdatlan távolság, vagy a Styx vize választ el már minket. De gyakran gondolok Rád, a mindig derűs, kicsit ha- bókos, fekete-göndör hajú barátomra. Ha meghaltál, béke Veled! Ha élsz, jelentkezz! Ölel: Czenkár Béla dr. Pf. 23. Olvasóink írják, kérdezik Kocsis Imréné, Eger, Szarvaskői u. 9. sz. alatti lakos arról panaszkodik szerkesztőségünknek. hogy ez év elején különböző újságokra fizetett elő az Egri 1. Sz. Postahivatalban. Többek között az Őszidő nyugdíjasok lapjára, a Hevesi Apró hetilapra. Az előző havonta egyszer, az utóbbi pedig hetente jelenik meg. Olvasónk azt írja, hogy a befizetett előfizetői díjért szinte csak bosszúságot szerzett magának, hiszen a lapokat nem kézbesíti a posta. Eddig 11 alkalommal reklamált, de mind a mai napig nem történt érdemi intézkedés. Olvasónknak fáj a lába, így nem tud nap mint nap bejárni a postahivatalba. Már csak abban bízik, hátha e cikk olvastán végre történik valami hathatós intézkedés. Több olvasónk, így Kovács Józsefné füzesabonyi lakos is hiányolja, hogy lapunkból több olyan közkedvelt rovat kimaradt az utóbbi időben, mint pl. a Vásárnaptár, következő heti naptár, miserend. A közeljövőben ezek a rovatok újra helyet kapnak a lapban, közkívánatra. Két szék közül a földre Szeretnénk, ha az alábbi levelünket az Olvasók Fóruma rovatban tennék közzé. Dupla vagy semmi, avagy: két szék közül a földre. Az iskola dolgozói dupla, azaz júliusi és augusztusi illetményünk felvételének reményében érkeztünk munkahelyünkre július 1-jén, az egészségügyi és óvodai alkalmazottak pedig a július havi bérükért. Amivel aztán mindannyian távozhattak, az volt a semmi. így tehát ránk nézve találó a cím második részében megfogalmazott szólás is: két szék közül a földre. Az önkormányzat részéről gáláns lépésnek tartottuk, hogy hozzájárult kéthavi illetményünk egy időben történő kifizetéséhez, a problémák mégis ebből adódtak. A fizetési jegyzékek átvételekor egy szóval sem közölték, hogy fizetés csak július 4-én. hétfőn lesz. A közalkalmazottak fizetési napja - tudomásunk szerint - minden hónap 3-án esedékes a mi munkahelyünkön évek óta, kivéve, ha a bérfizetési nap pihenőnapra vagy munkaszüneti napra esik, akkor viszont a megelőző munkanapon kell kifizetni a munkabért. Esetünkben ez az utolsó munkanap július 1 -je, azaz péntek volt. Legnagyobb megdöbbenésünkre a polgármesteri hivatalban a következő információkat közölték: 1. Mivel július 3-ához a legközelebb eső munkanap a hétfő, így ez lesz a fizetési nap. 2. Mivel pénteken, július 1-jén fizetik a munkanélküliek járandóságait is, ilyen nagyság- rendű pénzösszeget azon a napon a bankszámláról felvenni nem tudnak. 3. Szerintünk az általunk fentebb említett, a fizetés napjára vonatkozó rendeletben az is benne van, hogy legkésőbb a tárgyhó 10-ig kell kifizetni a bért. 4. Amennyiben valaki számára annyira létfontosságú lett volna a bér kifizetése, úgy alapos indokkal, írásbeli kérelmére azt kifizették volna - „a fizetés napján” —, mint ahogy ez meg is történt néhány esetben (nem iskolai és nem óvodai alkalmazottról van szó). így véleményük szerint nem érthető felháborodásunk, ők ugyanis jogszerűen jártak el. Úgy érezzük, nem okozott volna ekkora feszültséget a bér későbbi kifizetése, amennyiben a megfelelő időben és módon tájékoztattak volna bennünket a késedelem okáról. Mert bizony jó néhány családban nagyon is számítottak a fizetés felvételére, volt, akinek másnapi külföldi útjához, volt, akinek távolból érkező családtagja fogadásához, volt, akinek családtagja kórházi kezeléséhez, volt, akinek erre a napra esedékes nagyobb összegű befizetéshez szüksége lett volna a pénzére is, meg egyébként is... Véleményünk szerint itt valakinek a részéről mulasztás történt. Lassan elcsépelt szóhasználat, de demokráciában élünk, és a tolerancia hiánya, valamint az emberek nem emberszámba való vétele - lám, pattanásig feszítheti a húrt. Talán a levél megírására nem is került volna sor, ha az ön- kormányzat a fizetési nap önkényes módosításáról időben tájékoztatott volna bennünket. Sérelmünk közzétételét be is fejezzük annak reményében, hogy igazságkeresésünkért véleményünk megírását nem követi retorzió. A kápolnai önkormányzat közalkalmazottai közül többen. (Több név a szerkesztőségben) Végre itt a nyár... és a vízben a legjobb, ha teheti az ember. (Fotó: Kaposi Tamás) A® CONCORDIA KÖZRAKTÁRÉT Az ország legnagyobb gabonatároló Közraktár hálózata. Az általunk gabonára kibocsátott közraktári jegyekre felvett hitelek után a kormány 10 százalékpont kamat támogatást nyújt Vegye igénybe komplex mindenre kiterjedő ri^ szolgáltatásainkat Bővebb felvilágosítást kaphat Közraktárainktól - melyek az ország 20 pontján táláíiiatók - ill. Központunk Raktárgazdálkodási Igazgatóságától, 1095 Budapest, Soroksári u. 24. Tel.: 218-68-85,215-41-18 Fax:218-68-93 H RQÚMI
