Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-19 / 168. szám
1994. július 19., kedd Nyugdíjasok Fóruma 7. oldal r „Eletet az éveknek”- díj Több mint húsz éve aktívan dolgozik a Hevesi Nyugdíjas Klub alapító tagja, Ötvös Imre. Ez idő alatt számos programot is szervezett a tagság számára, így például évente három-négy alkalommal országjáró utazásokat, kirándulásokat, színház- látogatásokat, rendezvényeket. A klub működésének krónikáját, az emlékeket albumokban is megörökítették, több száz fotóval, melyek a meghitt együtt- lét emlékeiről készültek a közös kirándulásokon, eseményeken. Ötvös Imre a napokban kapta meg az „Eletet az éveknek" díjat, sokéves munkájának elismeréséül. Klubja legutóbbi taggyűlésén ünnepélyes keretek között köszöntötte elnökét. Tisztelt Szerkesztő Úr! Örömmel olvastam a Heves Megyei Hírlap június 28-i számában a panaszommal kapcsolatos cikkét. Mérhetetlen örömömre szolgált, hogy ilyen gyorsan intézkedett az ügyemmel kapcsolatban. Szavakban nem tudom kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok Önnek. Elég szomorú, hogy a polgármesteri hivatal így bánik az emberekkel. Mint írja, a hivatalnak lehetősége van másképp is elintéznie ezt az ügyet. Mégis a legegyszerűbb módon akarta behajtani az összeget. Fenyegetéssel. Az idős emberek nincsenek tisztában a rendeletekkel, így a hivatal kellőképpen vissza is él ezzel. Azóta írásban még nem, de szóbeli üzenetet kaptam, hogy ügyem el van rendezve. Remélem, az értesítést írásban is megkapom. Még egyszer nagyon-na- gyon szeretném megköszönni, hogy intézkedett. További munkájához sok sikert kívánok. T. F.-né Márkáz * Munkánk két - azt hiszem, legalapvetőbb - elve: az igazság keresése, és az, hogy segítsünk másokon. A levél, majd a polgármesteri válasz meglehetősen nagy port vert fel a község hivatalában. Megkereste szerkesztőségünket az ügyintézők egyike is, felháborodásának hangot adva. Véleménye szerint semmi sem úgy történt, ahogy leírtuk lapunk hasábjain, kitartottak amellett, hogy tévedés nem (?) történt. Mi annak örülünk a legjobban, hogy az ügy igazságosan zárult le, s továbbra is várjuk azon nyugdíjas olvasóink leveleit, akik napi gondjaikon túl megoldhatatlannak látszó problémákkal küszködnek. Kézen fogva a Centrál Parkban Akár a szerelmes tinédzserek, úgy andalognak kéz a kézben, New York szívében, a Central Parkban, miközben a férfi különösen ügyel arra, nehogy túl gyors lépteivel zavarba hozza a mellette haladó asszonyt. Azl993- as év nagy „lőve story”-ja, ahogyan a világot szinte kizárva, csak magukkal törődve, mennek egymás mellett. „Mindketten tudják, nincs sok idő hátra, ezért minden napnak le akarják szakítani a gyümölcsét - mondja egy közeli barát. - Ha pedig eljön Jackie végórája, azt akarják, hogy Maurice asszonyaként temessék el.” A két főszereplő egykorú, hatvannégy esztendősek, de az asszony, Jackie Kennedy- Onassis nagyon beteg. Kemoterápiás kezelésben részesül nyirokmirigy rákja, non- Hodgkin lymphomája miatt, s orvosai nem tudták sok jóval biztatni. Ilyen körülmények között tudódott ki az eddig kölcsönösen féltve őrzött titok: Jackie és a sokszoros milliomos ékszerkereskedő, Maurice Tempelsman 14 éven keresztül szoros kapcsolatban állt egymással. Jackie kétszeres özvegy volt, Tempelsman - különélése ellenére - nem akarta felrúgni huszonnégy esztendősen kötött házasságát. De most az asszony valósággal megkérte a férfi kezét, s az rögtön hajlandónak mutatkozott a válásra, valamint arra, hogy feleségül vegye. Jelenleg ugyan még egymás szomszédságában, de külön lakásban élnek, Maurice azonban minden idejét szerelmének szenteli, s megható gondoskodással veszi körül. Szűk egyházi esküvőt terveznek, a legbensőbb családi kör, így a Kennedy gyermekek, Caroline és John Junior részvételével, s magukban reménykednek, hogy az esküvői harangok előbb szólalnak meg a lélekharangnál. A Gárdonyi-ház titkai Akik nem kedvelik a kánikulai utazásokat, Egerben is talállnak tanulságos látnivalót. Az író otthonában megismerkedhetnek életének fordulóival (Fotó Szántó György) Hatvaniak féléves biztosítási kálváriája K. J.-né Hatvanból írta szerkesztőségünkhöz címzett levelében: Most úgy gondolom, le kell írnom azt a kálváriát, amit az AB-Aegon hatvani fiókja művelt velünk. Mi kibírtuk, de ha ezt özvegy anyósomnak kellett volna végigszenvednie, nem hiszem, hogy kibírta volna. Tavaly karácsony másnapján balesetben elveszítettük apósomat. Mivel anyósom nehezen mozog, szinte mindent mi intéztünk helyette. Mivel volt lakásbiztosításuk, a biztosító arra is fizet, gondoltuk. Januárban bementünk a biztosítóhoz, ahol nyomtatványt kaptunk. Ki is töltöttük annak rendje, módja szerint. Bevittük, de közölték, hogy addig nem fizetnek, amíg a lap hátoldalát ki nem tölti az az orvos, aki a boncolást elvégezte. Februárban megérkezett a hiányzó igazolás, az orvos aláírásával. Újra bementünk a biztosítóhoz. Az ügyintéző közölte, hogy anyósomnak nem adhatják ki az összeget, csak az örökösöknek, várjuk meg a hagyatéki tárgyalást. Májusban ez is megtörtént. Lányom ismét felkereste az AB-Aegon hatvani fiókját, de ugyanez az ügyintéző kifogásolta, hogy nincsenek kihúzva a nem megfelelő rovatok. Pótoltuk. Másnap közölte, hiába van rajta az orvos aláírása, mert hiányzik a bélyegző. Ekkor már júniust írtunk. Bementem a vezetőnőhöz, aki megkérdezte tőle előttünk, hogyan lehetséges a februártól tartó huzavona. Kitérő választ adott. Megígérték viszont, hogy hivatalból megkérik a bélyegzőt Egerből. Az ügyintéző utána közölte: a pénzt akkor vehetjük fel, ha az örökösök felhatalmaznak. Megvolt a felhatalmazás, de semmi nem ment még mindig rendben. Még mindig ugyanaz az ügyintéző közölte a férjemmel, hogy nem vehetjük fel a pénzt, mert az az anyósomat illeti meg, menjen végig minden testvéréhez, kérjen tőlük lemondó nyilatkozatot, és az édesanyjuk átveheti, ami jár. Ekkor férjem türelme elfogyott. Azt tanácsolták neki, hogy menjen el az édesanyjához, írasson alá vele egy nyilatkozatot, hogy lemond a neki járó „kamatról” a gyermekei javára. Hogy milyen kamatról volt szó, ma sem értem. Miután - már júliusban - megvolt a papír, ismét bement a biztosítóhoz. Az ügyintézővel találkozott, de hiába várt rá, nem jelent meg. Egyik kolléganője arrogánsán rászólt, hogy mi van, nem tud fél órát várni? Az ügyintéző hölgy viszont már ott sem volt. Ezeket az alkalmazottakat senki sem oktatja ki, hogy ők vannak az ügyfelekért? Sem a hangnemük, sem pedig a hozzáállásuk nem felel meg egy valamit magára adó, szolgáltatást végző intézménynek. Végül mégis kifizettek. Egyébként, hogy milyen összegről volt szó? Nem százezrekről, mindössze 12 ezer forintról, mely összeget a testvérek mind odaadják özvegy édesanyjuknak. Dr. Ütassy László igazgató, az ÁB-Aegon Általános Biztosító Rt. Észak-magyarországi Igazgatóságáról az alábbi választ adta panaszosunk levelére: Ügyfelünk halála miatt a hatvani egységünkhöz benyújtott szolgáltatási igény elbírálásához hivatalos okiratok csatolására volt szükség. Miután közúti baleset történt, és a rendőrhatóság is eljárt az ügyben, az iratok megérkezését vártuk. A biztosítási összeg feltétel szerint az elhunyt örökösét illeti, melynek kifizetése hagyatékátadó végzés alapján történhetett meg. Munkatársunk túlzott szigorúsággal, de az előírás szerint járt el, amikor az orvosi bizonyítványról hiányzó hivatalos bélyegző pótlását kérte. Ezt valóban megtehette volna az első alkalommal, még február hónapban. Ügyfelünk leveléből is kitűnik, hogy az elbíráláshoz szükséges okmány - különösen a hagyatékátadó végzés - eltekintve a pecsét hiányától, június elején állt rendelkezésükre. Tehát legkorábban ekkor voltunk olyan helyzetben, hogy a jogosultak személyét hitelesen meg tudtuk állapítani. A kifizetés a pénztárban július 4-én megtörtént, a levélíró férje mint örökös, örököstársaitól kapott meghatalmazás mellett vehette fel az őket illető összeget. Az igény hosszadalmas ügyintézése részben munkatársunk pontatlan tájékoztatásából ered, amiért ügyfelünkhöz írott levelünkben elnézést kérünk. szeZsákbamacska - örökség A fonák helyzet leginkább a bibliai idézettel jellemezhető: „jóllehet, a lélek kész, a test erőtelen”. A nyugdíj- biztosítás érzékeli ellátottai nehéz helyzetét, szándéka szerint - például a régen megállapított járadékok korrekciójával - enyhítene is a legelesettebbek gondjain, de máig sem tudta tisztázni, meddig ér önmaga pénzügyi takarója.- Az egységes társadalombiztosítástól kapott örökségünk afféle anyagi zsákbamacska - jellemzi a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat gazdasági állapotát dr. Károlyi Miklós, a felügyelőbizottság elnöke.- Legfeljebb becsülni lehet, de tudni nem, hogy például a mintegy 150 milliárd forintos kintlévőségből ténylegesen mennyi realizálható.- Az előd, a tb-főigazga- tóság rendszeresen közzétette az adósok listáját, gondolva, hogy sokan inkább fizetnek, mintsem fölkerüljön nevük a nem fizetők lajstromára.- Sajnos, a módszer éppen ellentétes hatással járt. A pénzintézetek nemigen hiteleznek az adóslistán szereplő cégeknek. így sem tartozásukat, sem a most esedékes tb-járulékot nem tudják befizetni. A jogerős ítélet alapján elrendelt végrehajtásokból sem számíthatunk jelentősebb összegekre, hiszen az adós cégeknél jobbára csak az évek óta raktárban heverő, eladhatatlan készleteket lehet lefoglalni.- Örökölt viszont az ön- kormányzat értékpapírokat és részvényeket is. Hozamuk vélhetően pontosan számbavehető.- Teljes gőzzel „leltározunk”, s csak e meglehetősen időigényes munka után derül fény arra, hogy a 3,5 milliárd értékű részvény és a mintegy 18 milliárdot képviselő értékpapír menynyit kamatozott az elmúlt években. Alig hihető, pedig tény: nemhogy napra, de évre kész számlája sincs a nyugdíjbiztosításnak!- Mindent elkövetünk persze, hogy a „zsákbamacska” tartalmát mielőbb pontosan számba vegyük. Szeretnénk még az idén átadni az önkormányzatnak a nyugdíjbiztosítás ’93-as zárómérlegét, már csak azért is, mert ennek ismeretében körvonalazhatók a lehetőségek és a tennivalók - mondta befejezésül Károlyi dr. FEB • • Összetört az új gépkocsi - hová tűnt az elgázolt vad? Adott egy autóút, mondjuk Eger és Sírok között, valamint egy újonnan vásárolt gépkocsi, mely ebben az esetben Volkswagen, és ezen az útszakaszon hajt Eger felől Mátraderecske irányába. Az események kulcsszereplője egy szarvas, amely kellő körültekintés nélkül kiugrik a gyanútlan autós elé a fák és bozót közül, mire természetesen az véletlenül elgázolja. Hasonló esetek ebben az évben számos alkalommal történtek már, de még a vitatott balesetek károsultjainak is megnyugtatóan rendeződtek problémáik. Horváth József mátrade- recskei nyugdíjas olvasónk ennek ellenére sehogy sem boldogul, esetében senki sem tud igazságot tenni, remélhetőleg nem sokáig. Történt, hogy Eger felől hazafelé hajtva gépkocsijával, természetesen féltve az új autót, kellő körültekintéssel és az útviszonyoknak megfelelően hajtott, mikor Sírok előtt két kilométerrel a nagyvad a jármű elé került. A baleset során negyvenezer forintos kár keletkezett, összetört a jármű első része.- A balesetem színhelyétől kétszáz méterre két vadászt pillantottam meg, szóltam nekik, s tanácsolták, minél hamarabb adjam le a vadat. Ez meg is történt, a Rábca-völgye Vadász- társaság egyik tisztségviselője, S. J. átvette, de nem volt hajlandó elismervényt írni az átvételről. - meséli bosszúságainak kezdetét Horváth József.- A biztosító, melynél a gépkocsira a kötelező felelősségbiztosítást megkötöttem, elmondta, hogy a szükséges papírokat annak a vadásztársaságnak kell kiállítania, amelyik területén a baleset történt. A károsult ekkor még úgy gondolta, minden simán megy majd, de reményei idővel szertefoszlottak. A probléma akkor kezdődött, mikor nyomozása közben rájött arra: az út két társaság, a Rábca-völgye és a Mátra Múzeum (ez utóbbinak semmi köze a gyöngyösi intézményhez - a szerk.) határvonala. Megkezdődött a huzavona. Először meglátogatta Szalay Gábor elnököt, gondolván, az ő társaságának adta le az ominózus szarvast, majd kitölti a papírokat, minden rendben lesz, a biztosító pedig fizet. Nem így történt. Közölte, hogy a másik társaságra tartozik a problémája, keresse fel a Mátra Múzeum elnökét, dr. Kőházi Pétert, aki viszont ugyanezen indokkal visszaküldte a Rábca-völgyiekhez. Horváth ezt követően megpróbált minden tőle telhetőt, hogy igazságosan járjanak el az ügyében, nem sok sikerrel. Pedig járt a Vadászkamaránál, a Vadászati és Halászati Felügyelőségnél, ahol nem tehettek semmit az érdekében. Megkerestük Szalay Gábort, a Rábca-völgye Vadásztársaság elnökét, hogy megtudjuk: miért utasította vissza a papírok kitöltését? Kérdésünkre elmondta, hogy nem rájuk tartozik az ügy, mivel területük határa az út felezővonaláig terjed. Mivel a jármű menetirány szerinti jobb oldalon közlekedett, a baleset nem az ő területükön történt, hanem a Mátra Múzeumén. Amennyiben fordítva hajtott volna az autós, Sírokból Eger felé, minden további nélkül kiadnák a papírt. Arra a kérdésre, hogy hová tűnt az elgázolt vad, elmondotta: nem hinné, hogy eltűnt volna, értékesítve lett, s mivel a másik vadásztársaságé (?), annak árát átutalják a számukra. A papíroknak valahol meg kell lenniük - említi. A Mátra Múzeum elnöke, dr. Kőházi István viszont a törvényre hivatkozik:- A törvényben többek között az szerepel, hogy azé a társaságé a kár, amelyik területéről a vad a jármű elé ugrott. így semmiképpen nem érint minket, ami történt. Nem értem Szalay Gábort, miért küldte hozzánk a károsultat. Ebben az évben már három esetben a szabályok és előírások szerint aláírtuk a károsultak papírjait. De a vad az államé, nem pedig valakik tulajdona. Sokak szerint olvasónknak egyvalamiben van szerencséje, ha perre kerül sor: tanúi is vannak. Bár bennfentesek kifogásolták, hogy a helyszínen nem kért írásos nyilatkozatot tőlük. Mellesleg, számos telefon és utánajárás ellenére sem sikerült az áldozat, a szarvas nyomára bukkannunk. Hol, melyik falon díszeleghet a trófeája? (szegedi)
