Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-18 / 167. szám
1994. július 18., hétfő Panoráma 7. oldal Júniusi őzbak az egri Berva-völgyben Abban az évben mindkettőnknek volt egy bak-járandósága az erdészet területén, és Gö- möri Jóska barátommal együtt indultunk ki a Berva-völgybe. Ő a Meleg-oldalt választotta ma esti cserkelésre. Júniusban leghosszabbak a nappalok és legrövidebbek az éjszakák. Kívánatos vadászs- zsákmány a sima, vörös csu- hájú bak teljesen érett barna agancsa. A nyár eleji lombos erdő, a vadvirágos rét, az üde zöld mező júniusban a legszebb (meg júliusban, meg augusztusban - meg mindig mindig...). Nehéz ám ilyenkor őzekkel találkozni, mert bőséggel találnak mindenütt nekik való ínyenc csemegét. Sokat kell hát júniusban egy-egy őzbak után járni, míg terítékre kerül, de szebb is, értékesebb is ez a trófea, mint kora májusban. A Nyugodó-tető alsó részén ismertem - már harmadik éve - egy derék bakot. Nem szabályos agancsa volt, hanem abnormális, laposra nyomott szárakkal. Rövid, sima, sötét, öreg legény a hordozója. Hirtelen meleg jött a hosszú, esős tavasz után, s úr lett végre a nyár. A tikkasztó melegben az egész természet mintha valamit várt volna, valamiről álmodozott volna. Állt a levegő,- a teljes szélcsendben mozdulatlan volt minden falevél. Hiába óvakodtam végig a cserkészutakon, majd a szálerdőben a régi szekérúton, a bak eltűnt, mintha föld nyelte volna el. A szálas túloldalán zabtábla volt, a zsenge zabot nemcsak a disznó; az őz is kedveli. Reménykedtem, hátha kint van rajta a bak. Amint csendesen lopakodók az erdő széle felé az ösvényen, golyólövés csattant a Meleg-oldalból, s vagy két perc múlva újabb lövés hangzott. - Na, Jóska barátom már meglőtte a bakját. - Mert csakis az lehet, első lövésére sebezte, és a második már a kegyelemlövés volt. Na, gyerünk tovább, nem megyek át Jóskához, ki mit lőtt, tegye rendbe, különben is, lent a völgyben kanyargó műúton áll a kocsija. A cserkészösvény végén őrt állva terebélyesedett egy hatalmas, tán több száz éves tölgyfa, az egész környék legnagyobb fája, nálunk hagyásfának nevezik az ilyen famatuzsálemet. Kiérve az erdő széléig, a nagy fa alatt megálltam. Jó takarásban, messzelátómmal alaposan végigkutattam a zabtáblát. A bak kint volt. Megtaláltam! Alig 120 méterre feküdt a zabban, csak agancsos feje magaslati ki belőle. Sokáig nézegettem, amint meg-megrázta a fejét, füleivel csapdosva a körülötte rajzó legyeket, szúnyogokat. Néha bele-belecsípett a még tejes zabba. Agancsa olyan, amilyennek korábban megismertem; rövid, vastag, majdnem fekete, és az agancstőhöz közel már elágazik. Lőni való, nekem igen kívánatos, jó selejt. Ilyen közelről, ilyen nyugodtan még soha nem sikerült meglátnom. Próbáltam megcélozni, de a testéből semmit se láttam. Míg magamban tanakodtam, múlt az idő és nőttek az árnyak, kö- zelgett az alkony a Bükk táján is. Valamit tennem kellett hát... Nekikészülődtem a lövésnek, majd kettőt vakkantot- tam. A bak felugrott, s amint figyelve kereste a kutyát, már csattant a lövésem, és végig- morajlott a hosszú völgyön. A bak a sebzést alig jelezte. Nagy ugrásokkal futásnak eredt, de csakhamar lassult irama, támolyogni kezdett, és az erdő szélétől vagy 50 méterre hirtelen megállt, majd eldőlt... Nagyon jólesett most a pipámat elszívni, mert a szúnyogok igen csípős megjegyzéseket tettek nyakamon, arcomon, kezemen. Kicsi a pipám, olyan „félórás”, érdekes, Jóska barátomnak szintúgy, ő is pipázik, neki is ilyen „kaliberű”. Amúgy a pipás emberek a megbízhatóak - mondjuk mi, vagy igaz vagy nem, de ez a mondás se árt senkinek. Aztán odaballagtam a bakhoz... Sima, vörös, nyári ruhájában valóban derék agancsú bak volt. Leültem mellé kicsit ünnepelni egymagámban, majd kizsigereltem - na, ez az, amit nagyon nem szeretek, még szerencsém, hogy jól lőttem, magas lapockán érte a golyó. A nap lehanyatlott már, mire végeztem, valahonnan a látóhatár mögül világította meg a még fölöttünk úszkáló gömbölyű kis felhőket, vöröses-sárgás színnel szegve be a szélüket. Csodaszép volt... Az alko- nyatot jelezve két lappantyú megkerült, hát most már igazán ideje lemenni a kocsihoz. Nehezen cipeltem le a bakot, többnyire a füves szekérúton húztam. Már Jóska is ott volt, fülig a szája, mert nagyon jó bakot lőtt. Kölcsönösen örültünk és gratuláltunk egymásnak, és itt a kocsi mellett adtunk is töretét egymásnak.- Hát megvagytok! Hallottam a lövéseket, már tudtam, ti vagytok, és gondoltam, megnézem, mit lőttetek - messziről láttam a kocsit is délután, csak nem akartam zavarni! - Nahóczky Laci bácsi volt, a szarvaskői erdész-vadász. Vagy harminc éve járta már a Paphegy - Cseres-bérc - Berva-völgy környékét, jó erdész, jó vadász és jó EMBER volt. Sajnos, csak volt, meghalt már régen, sőt annak is több tíz éve, hogy a fia - ugyancsak Laci - ott most a kerületvezető vadász. Ekkor került elő a kocsiból egy kis üveg tokaji, nemes ital pár kortya - illik megünnepelni a két bakot. Teljesen beesteledett ezenközben. Mi is mindhárman a kocsiba ültünk, Laci bácsit hazavittük Szarvaskőre. Másnap aztán Jóskáék kertjében főztük le a koponyákat, készítettük ki a trófeát... Szép vadászemlékek; júniusi őz- bak-trófea, s még inkább feledhetetlen akkor, ha ahhoz egy erdőt-vadat egyaránt szerető, atyai jó barát emléke is fűződik... Ferenczy Ferenc HUMOR Két férfi sétálgat a műszaki egyetem előtt, nézegetik az épületet. Megszólal az egyik:- Te egykomám! Sokat gondolkoztam a dolgokon, és úgy vélem, bizony el kéne végezni nekem is ezt az egyetemet.- Ne légy már gügye, hiszen írni sem igen tudsz.- Ugyan má’! Hát nem levelezőre gondoltam. Az autószerelő kérdi a sofőrt:- Hogyan tudott így elrepedni az autógumija?- Ráhajtottam egy üvegre.- És nem vette észre?- Nem bizony! Az üveg egy férfi zsebében volt!- Önöknél mikor lesz szabad szombat? - kérdezi a férfivásárló az üzlet egyik eladónőjétől.- Én a jövő szombaton vagyok szabad, mert a mostani szombaton otthon lesz a férjem...- Szóval, ön feleségül akarja venni a leányomat. Az én döntésem az ön anyagi helyzetétől függ.- Az én anyagi helyzetem pedig az ön döntésétől fiigg. Jeges őszibarack, fagylalttal 6 személyre. Elkészítési idő: 20 perc. Könnyű étel, 220 kalória adagonként. Hozzávalók: 3 nagy sárga- belű őszibarack, 6 gombóc vaníliafagylalt, 3 kanál méz, 3 kanál fahéjas cukor, 2 kanál citromlé, 6 dl rozé bor, 2 ágacska citromfű. Mossuk meg alaposan a barackokat, vágjuk félbe, és vegyük ki a magjukat. Öntsük a bort egy akkora lábosba, amiben majd elférnek egymás mellett a fél barackok. Tegyük a borhoz a cukrot, a mézet, a citromlevet és egy kis citromfüvet. Forraljuk fel, és merítsük bele a barackokat, először a homorú oldalukkal lefelé, azután fordítsuk meg, és főzzük 5-10 percig, attól függően, hogy mennyire volt érett a barack. A lábasból kivéve jól csö- pögtessük le, és hagyjuk kihűlni. Tegyük vissza a bort a tűzre, és addig főzzük, amíg szirup állagúvá nem válik. Mikor már elég sűrű, vegyük le a tűzről, és kavargassuk, amíg ki nem hűl. Helyezzük a barackokat egy tálra, közepükbe tegyünk 1-1 gombóc fagylaltot, tetejüket locsoljuk meg a teljesen kihűlt sziruppal. Citromfűágacskákkal díszíthetjük. Híres emberek könyvekről, olvasásról Könyvtárakban az ember érzi azt a hatalmas tőkét, amely egyre magasabb kamatot fizet. (Goethe) Mindig nehezen válók meg a könyveimtől, és nem szívesen hagyom el a könyvtárakat. Már régen kétségbeestem volna könyvek nélkül. (Schopenhauer) Könyvre, mindig több könyvre van szükségünk. Nem karddal, hanem a nyomtatott betű segítségével győzi majd le az emberiség a hazugságot és az igazságtalanságot, hogy megvalósítsa a népek közötti békét. (Emile Zola) Azt a könyvet, amelyet nem érdemes kétszer elolvasni, kár egyszer is kézbe vennünk. (K. J. Weber) Akinek sok a könyve, de egyikben sem mélyed el, úgy jár, mint a fösvény, aki egyre csak halmozza kincseit. (Fr. Rücken) Ha jól olvasunk, a betűkből új világ születik lelkűnkben. (Novalis) Azok közül a világok közül, amelyeket az ember nem kapott ajándékba a természettől, hanem szelleme segítségével maga alkotott - a könyvek világa a legnagyobb. (Hermann Hesse) A jó olvasó tovább szövi a szerző gondolatát. Egyetlen költő sem adja a kék eget, csak nekitámasztja a létrát szép földgolyónkról az égi tájnak. (Eichendorff) Bőrápolás. Ha télen 1 gfamm krémet kenünk az arcunkra, akkor nyáron ennek a háromszorosát igényli bőrünk. A legfontosabb, hogy azok a bőrfelületek legyenek krémmel a legjobban ellátva, ahol a ráncképződés a legkönnyebb. Szemünk alatt, szájunk körül, homlokunkon bőven krémezzünk. Divatparádé menyasszonyoknak Párizsban a Montmartre-on 100 menyasszonyi pár mutatta be Zelia divattervező esküvői ruháit. A hitelesség kedvéért a bemutató rizs-záporban zajlott le, szerencsét kívánva a manökeneknek és a ruháknak.
