Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-16-17 / 166. szám

4. oldal Szemtől Szembe 1994. július 16—17., szombat - vasárnap Arc a jelenből - Szekeres Imre Nem talány, nem mélypszichológia, lehetne akár vaskos poli­tika, sőt pártpolitika, amit a következő sorokban leírok, még­sem az. Egy ember, egy közéleti szereplő, egy vidéki akárki, egy kopaszodó, vagy inkább magas homlokú, mosolygós ér­telmiségi, Szekeres Imre, élete derekán elmondott néhány mondatot. Rövidet, sommásat, csattanósat, válaszokat provo­katív kérdésekre. Amikből kiderülnek az alábbiak... Szekeres Imre - mára már politikus... Ezelőtt két évvel jószerivel azt se tudta, hogyan kell eljut­nia Pesten az MSZP székhá­zába. Talán nem is akarta, nem is akarhatta. Mára őt ott nem kerülheti ki jóformán senki. Még a főnöke sem, aki nem egyéb, mint a most hivatalba lépő miniszterelnök, a magyar társadalom, a gazdasági és közélet irányítója, felelőse, Horn Gyula. Ez a Szekeres Imre mára már politikus. Nem róla mond­ják, ő maga vallja ezt. Alkal­masint vakmerőségnek tetszik napjainkban ilyen személyi­ségmeghatározással előállni, annyi emberfia „lebőgött” az utóbbi hetekben-hónapokban, mert azt hitte, tetteiből azt su­gallta, hogy politikus - hogy a politológusokról most ne essék szó! -, noha világossá vált mindenki előtt: nem egyéb jó- akaratű dilettánsnál, akinek megtetszett valahol, valamikor az a csábítás, hogy a hatalom közelébe férkőzhessen. Mérnök. Tessék csak fi­gyelni ezt a fordulatot, amit az interjúban használ.-Már régen nem vettem elő a személyi -igazolványomat, abba azt hiszem, a beosztáso­mat írták be, tehát hogy az MSZP ügyvezető alelnöke. Gondolom, most azt írnák be, hogy országgyűlési képviselő. Maradjunk egy kis ideig en­nél a két mondatnál, annyire jellemző a gondolatmenetre, a kinyílásra és a rejtőzködésre. Azonnal elárulja, hogy énjét, belső tartalmait nem adja ki. Állítja, hogy régen nem vette elő személyi igazolványát. No de kérem, ezt a „dokumentu­mot” ki-ki mindennap, amikor kilép az utcára, magával viszi. Kell vinnie! Be van varrva a kabátja belső zsebébe? De­hogy, ott van az... Szekeres Imre tökéletesen tudja, hol van, ő hol tart, de azt is látja tudatának monitorán, hogy ez a kimondott szó, majd a leírt szöveg több tízezer pél­dányban az utcára kerül, az emberek megrágják a szava­kat, csócsálják, mint ahogyan én teszem ezt most, értik vagy értelmezik, vagy csak azt hi­szik, hogy helyén értik, jól ér­telmezik. Pedig csak annyit rögzít az újság, hogy ő, a poli­tikus állandó mozgásban lele­dzik, őt nem érdekli, mit írnak be róla a nyilvántartásba, bal­lag, megy, ha kell, fut, ha kell, iramlik előre, meddig? Mit is mond még?- 1991 végén, ’92 elején már rendelkeztem annyi ta­pasztalattal, hogy el tudjak igazodni a dolgokban... Nem diploma, nem egyéni­ség, nem kapcsolati rend - bár lehet, az is -, de elsősorban a tapasztalat. Ajánlanám szíves figyel­mébe mindazoknak, akik csak a könyöküket használják az előrejutáshoz; tudnánk példá­kat sorolni. Jön a következő mondat.- ...nagyon kevés igazi poli­tikust ismerek Magyarorszá­gon. Pedig nyüzsögnek körü­lötte, ellene, érte, olyanok is, akik a közéleti színjátékban Macchiavellit megszégyenítő magabiztossággal lihegik túl a magukra kiosztott szerepet. Tovább:- ...a politika is mesterség, vannak szabályai, van belső etikája, vannak viselkedés- módjai - bizony! - (a szerk), van technológiája... kevés poli­tikust ismerek, de évről évre szaporodik a számuk.- Milyen optimista - csú­szik ki meggondolatlanságom miatt a számon, de hiszen egy vérbeli szakember mondja, aki ráadásul a frappáns monda­tokból kiolvashatóan erre is született. Nem is tehet mást, mint a saját érdekében akar teremteni olyan légkört, olyan környeze­tet, ahol van etika, van körül­határolt érdekrendszer, a vi­selkedés, az emberi méltóság némi tisztelete, és főleg techno­lógiája a dolgoknak, érdekek­nek, eseményeknek, ahogyan az állandó cselekvés előre- hajtja-hajtaná ezt a társadal­mat. 1989-ben még csak Veszp­rémben választják meg a re­formkörök nyomására megyei első titkárnak - Papp János bi­rodalma volt egykoron -, de a pünkösdi királyság mindössze két napig tart, mert megszűnt az MSZMP. Ekkor harminckilenc éves. Hívták vállalkozni, de ő ma­radt: „Ha a fene fenét eszik is.” Ez az a mondat, amelyet csak az az ember tud és akar kimondani, tettekre átváltani, aki sorsszerűén hisz magában. Itt kezdődik és itt is ér véget az egyéniség titka és annak min­denre kiterjedő elviselőképes­sége. Újabb mondat:- Én egy vidéki lobby em­bere voltam. Azt is mondhatná, hogy az ő személye senkit nem érdekelt igazán. De: odament Hóm Gyulához, és azt mondta, hogy „én vagyok az új országos tit­kára”. Majd mivel semmi ha­tást nem keltett, hazament Veszprémbe, majd megint jött, és akkor már a Parlamentben kereste fel Horn Gyulát, hogy akkor most ő csinálja - azaz: Hóm - vagy Szekeres - azaz: ő -, azt a nagy országos szer­vezést. Hóm rábízta. Ezután a pártapparátusban mindenkinek felmondott. Ő, aki kurta idő­nek előtte a térképen keres­gélte, hogyan is találna el Pes­ten a Köztársaság térre. Ti­zenöt embert tartott meg a négyszázból. Akinek némi realitás- és humorérzéke még maradt az utóbbi évek tomamutatványai után is, elképzelheti, mekkora sértődöttség telepedett rá az adminisztratív szerkezetre - nem nevezzük most appará­tusnak ezt a képződményt -, amikor sorban az ajtón kívülre sétálhattak. És lézengett a nagy-nagy épületben tizenöt emberrel. De fel kellett szá­molnia egy nyolcszázezres lét­számú pártot kiszolgáló „verk­lit”. Most lendült bele, negy­venöt évesen. Nekem a tévés híradók képsorai közvetítik ezt a nyitott arcú, a szemével előre beszélő, a tekintetével, a min­dig is valamit mondani akaró mozdulataival együtt dinami­kus férfit. Nem mellénéz a kérdező­nek, hanem bele a szemébe, kemény kapcsolatteremtő készségét nem kipróbálja, használja; nem érdeklimeddig is bírja a vele való szellemi vagy kíváncsisági küzdelmet a kérdező, hanem vall magáról. Akkor is, ha csak a véleménye a fontos, vagy csak egy tétel, személy felől faggatják. Nincs felesleges gesztusa, nem tér ki, se mellé nem akar sandítani a kérdésnek, amit feltettek. Mintha megtanulta volna már a viselkedés technológiáját. Az etikája majd még ezek után vizsgázik, csak most ve­szi kezdetét az a kormányzati korszak, aminek ő az egyik szürke eminense. De hány vál­tozata adódik a szürkének? Nem hiszem, hogy utoljára rajzoltam róla egy ilyen, pár mondatos skiccet. De azt min­denképpen lényegesnek és nemcsak záróötletnek tartom e kurta jellemzésben, hogy Sze­keres Imre akkor érzi jól ma­gát, ha a Veszprémi Színházra gondol, az ottani bemutatókra. Vidéken van otthon, olyan ér­telmiségi, aki szerepre szüle­tett. Most már csak az a kérdés, hogy a szerepkört ő választja-e majd, vagy a fordítottja is be­következik: a szerep választja meg őt? Mivé? Ez itt a kérdés. Talán nem is hamleti. Farkas András Az ellőtt lábú kisbojtár Háromlábú fehér kutya csaholja meg a Szilvásvárad-közeli Pün- kösd-völgy-tanyába tévedőt. Apró állat, mint Fekete Pista bácsi Bogáncsa volt hajdanán a filmvásznon, s bár messze nem nézem tisztavérű pulinak, láthatóan a tipikus pásztorkutyák közül való. Göndör-gubanc szőrét az ilyennek nem kedveli még a kullancs sem: ha beléeszi magát, sem halad benne, így hát nem is bántja in­kább. * Mózes - később tudom meg majd a nevét - megáll aztán előt­tem, épp három lépésnyire: nem harap, érzem jól az ugatásán: in­kább csak jelezni, mint elűzni akarja véle az idegent. Kijön aztán a gazda is a házból: délidő van, ebédtől állhatott fel, látom, ahogy szalonnától zsíros bicskáját a díszes tokba rejti. Egyetlen pisszentéssel csendesíti le a nagyhangút, s csak azután fordul a jövevényhez. Nemes István juhászember. Apja, nagyapja, de meg sokadízig- leni szépapja is a karcagi pusztán őrzötte a birkanyájat - kevés be­szédű, halkszavú volt közülük mindenik: ő is ilyenné vált. Sokáig ő maga is az Alföldön terelgetett, míg azt megtehette: munka után kajtatva került föl aztán a hegyek közé. Feleségével, lányával és fi­ával lakja most a karámók megetti tanyát.- Négyszáz birkát őrzök - bök maga elé egyszerűen a botjával, a másik irányba meg már csak a szemével int, ahol inkább csak sej­teni, mint látni lehet a másik állományt. Rekkenő a hőség, nem le­gel ilyenkor az állat: fa alatt keres csöndesen hűs menedéket ma­gának. A szalmaszínre égett fűről különben sem nehéz lemonda­nia: nem is eszik inkább, csak nap ne süsse a hátát. Maga a juhász fiatal ember - alatta gyanítom a negyvennek. Keménykötésű, mint a pusztába születettek általában. Fejét kalap nem fedi, vállát guba nem borítja, csak a korcából kilógó ing, egy színehagyott, viseltes nadrág meg a marhalábszárból készült míves bicskátok az öltözéke. Tekintete, kiadagolt szavainak csöndessége aztán teljessé teszi, amit a juhászokról olvashat az ember: ha nem lenne a háromlábú kutyája is, biztos lehetnék, hogy jó helyen járok.- Februárban lőtték el a lábát - inti magához inkább csak moz­dulattal, mintsem hangos szóval időközben elcsendesült szolgáját, amire az hozzábiceg farkcsóválva (Istenemre mondom, még moso­lyog is hozzá), aztán, mint aki nem is nyomorék, fél lábával elru­gaszkodik, s az egyetlen megmaradottal kapaszkodik a nadrágszíj biztos kötésébe. Simogatás persze a derék állat jutalma, ami a tere­lőkutyák csöpp fejében bizonyára a legmagasabb rendű elismerés­nek minősül. Hogy ki követte el a merényletet, inkább csak sejti, mint tudja Nemes István. Jobb is ez így neki is, meg a nagy testű tohonya va­dásznak is, akire gyanakszik. Hárman voltak azok ott akkor, s kettő közülük már készülődött a csurdításhoz - csakhogy a juhász szeme az állatok természetes őszinteségéhez vagyon szokva: hogy is gon­dolhatták azok ott hárman hazug szóval megtéveszthetni őt?!- Megnyúztam volna - esküdözik most a juhász, s magam is be­leborzadok, annyira komolyan mondja. Három napig nem mutat­kozott akkoriban a kutya, a szembe-fenyvesben bujdokolt, mint aki már meghalni készül, de a gazdi nem hagyta őt. Megkereste, főnökének kocsiján Egerbe vitte, ahol kemény pénzekért megmű­tötték a Kisbojtárt. Felajánlották ugyan, hogy egyszerűbb - meg olcsóbb is -, ha elaltatják, de mondtam már: keményfajtájú a juhá­szember. Mózes azóta három lábon terel. Nagy ívben kerüli meg a nyájat, s mert fél szemét mindig is a gazdin tartja, elegendő annak egyet­len lépést tennie jobbra vagy balra, az okos kutya ért belőle, hogy merről merre kell hajtania az engedetlen birkák seregét. Kezem nyújtom Mózes felé - örülnék neki, ha megnyalná. Nem azért, mert azután már biztos nem bánt, hanem mert szeretném, ha barátjának tartana. Mózes azonban nem mozdul. Gazdája szerint nem is fog. Ember - rajta kívül - még meg nem simogatta, mint ahogyan az ételt is csak a gazdi kezéből hajlandó elfogadni. Megint rajtam a sor, hogy tisztelegjek Mózes előtt. Nemes István időközben másik kutyáját szólítja magához. Őt is Mózesnek hívja, de ez a Mózes már nyugdíjkorú, kiszolgált ka­tona. Évek hosszú során dolgozta ki magának, hogy fogatlansága ellenére ma is megbecsüljék. És terel, hát persze, hogy terel. Lét­eleme ezeknek itt, hogy szolgálják, aki így megbecsüli őket. (Hi­ába, ráérez az állat: Nemes István számadó juhász azért volt kény­telen eljönni legutóbbi munkahelyéről, mert nem adtak elegendő abrakot a jószágnak. Márpedig, ahol nem veszik emberszámba a birkát, ott nem marad ő egy perccel sem tovább). Beleremeg forróságába a levegő: mintha csak izzana az úton túli csipkebokor. Harapni lehet a kánikulát. Nemes Istvánt szótlanná teszi a fojtott meleg; ámbátor ki tudja: lehet, csak a szülőföldjére gondol vissza elmélázva. Haza, a karcagi pusztákra, a végeláthatat­lan rónaságon. Ahol apja mellett bojtárkodott gyermekkorában, az meg az ő apja mellett. Az idő tájt, messzi földön még délibáb bolondította jótékonyan a hozzá hasonlatos juhászembereket... Hubai Grúber Miklós Munkanélküliség: az országos átlag felett Az elmúlt hónap végén 20 ezer All állástalant regisztrált a He­ves Megyei Munkaügyi Köz­pont. Ez a szám háromszázalé­kos csökkenést mutat. Ezzel szemben a jelenlegi munkanél­küliségi ráta - amely 13,6 szá­zalék - még mindig meghaladja az országos átlagot. Az utóbbi hetekben minden körzetben tapasztalható ilyen csökkenő tendencia, de a hevesi régióban így is kiugróan ma­gas, huszonegy százalékos a munkanélküliség. Az idén végzett fiatalok je­lentkezése most is júliusban várható. Júniusban 1805 pálya­kezdőt tartottak nyilván az iro­dák, ez százzal több, mint egy évvel ezelőtt volt. Továbbra is csökken azok­nak a száma, akik „kiszorul­nak” a munkanélküli-ellátás­ból, ezzel párhuzamosan vi­szont nőtt a jövedelempótló tá­mogatásban részesülök aránya. Az előbbihez csaknem kilenc és fél ezren, utóbbi körhöz im­máron majd nyolcezren tartoz­nak. Csak összehasonlításként: egy évvel ezelőtt még több mint 18 ezren kaptak járadékot, illetve segélyt. A munkaerőpiacot illetően kedvező változásról ad hírt a megyei központ tájékoztatója: az előző hónaphoz képest hu­szonöt százalékkal nőtt a sza­bad álláshelyek száma, június­ban 1800 munkahely volt betöl­tetlen. A kereslet főként az épí­tőiparban, a vendéglátásban szembetűnő, de sok esetben a felajánlott alacsony kereseti le­hetőségek miatt a közvetítés eleve kudarcra van ítélve. A cégek emellett magasan kvali­fikált, szakmával és gyakorlat­tal rendelkező munkatársakat várnak. Az aktív eszközök közül a legismertebb és egyben a leg­keresettebb továbbra is a köz­hasznú munkavégzés. A megye intézményeiben már nem keve­sebb, mint 1306 állástalant fog­lalkoztatnak ebben a formában. A bértámogatás is mind jobban a vállalatok érdeklődésének középpontjába kerül. Júniusban már 306 cég igényelte ezt a se­gítséget, s hozzávetőlegesen ezer tartósan munkanélküli ju­tott ily módon álláshoz. Alkalmazkodva az iskolai tanévhez, a munkaügyi központ szervezésében, illetve támoga­tásával nem indult új átképző tanfolyam. A szigorú előírások miatt megcsappant a munka­helyteremtő beruházások tá­mogatását kérők száma, és ugyanígy a mezőgazdaságban vállalkozó munkanélküliek kö­zül is csak nagyon kevesen jut­nak hozzá a kétszázezer forin­tos hitelhez. fi HEVESMEGYEI VÁLLALKOZÓI KÖZPONT A Heves Megyei Vállalkozói Központ az Innsbrucki Vásáron (1994. szeptembert 24,-október 2.) üzleti tárgyaláson résztvenni kívánó vállalkozókat támogat. A HMVK az utazási és a háromnapos kintartózkodás (két éjszaka) szállásköltségét fedezi. A HMVK által kiállítóként támogatásban részesült vállalkozók jelentkezhetnek az alábbi címeken: Heves Megyei Vállalkozói Központ 3300 Eger, Dobó tér 6/a. Tel.: 36/410-724 Fax: 36/413-265 Vállalkozói Központ Vállalkozói Központ Vállalkozói Központ 3000 Hatvan, Kossuth tér 2. 3200 Gyöngyös, Fő tér 13. 3336 Bátor, Petőfi u. 19. Tel/Fax: 37/342-258 Tel/Fax: 37/310-663 Tel.: Bátor 1 Jelentkezés határidő: 1994. augusztus 1. Tisztelt Partnerünk! Tájékoztatjuk Önt, hogy a Generali Budapest Biztosító Rt. Egri Vezérképviseletének címe megváltozott 1994. 07. 21-től Új címünk: Generali Budapest Biztosító Rt. Egri Vezérképviselet Eger, Széchenyi u. 18. Pf. 351. Tel: 310-693 Munkatársaink továbbra is készséggel állnak rendelkezésére. Ne feledje: HOZZÁÉRTÉSSEL SZOLGÁLUNK! Generali Budapest Biztosító Rt. Egri Vezérképviselete sj

Next

/
Thumbnails
Contents