Heves Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-13 / 163. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. július 13., szerda Amikor a kevesebb több lett volna... Jóleső érzéssel olvastam a lap június 15-i számában B. L.-nek az egri sebészeti osztályt és annak néhány orvosát kiemelten is méltató sorait. Külön említi dr. Erdélyt (helyesen Erdélyi), dr. „Kurázsi” főorvost, azaz dr. Adám Attila főorvos urat - „Szenyor Dottore” is kiérdemelte dícséretét. Gondolom, dr. Conrado Moscosóról van szó, mivel ő az egyetlen spanyol ajkú sebész az orvosi karban. Levelére reagálni két okom van. Egyrészt: 12 évig vezettem az említett osztályt. Sikereinket, kudarcainkat együtt éltük meg, mint ahogyan együtt kovácsoltuk ki ezt a stílust, amely B. L. úr/nő megtisztelő sorait ihlette. Am mindezek említése még nem késztetett volna írásra. Az angol idézetben azonban annyi súlyos hiba van, hogy ezek mellett ironikus mosoly nélkül elmenni egyszerűen nem lehet. Az angol szöveget nem idézem, azt bárki elolvashatja. Magyar fordításban viszont így hangzik: „Ön/ök1 nem egy nagyon jó doktor/ok/ és nem igazi humanista férfiak. Köszönöm.” Ennyi! Tudom, hogy a levélíró ennek pont az ellenkezőjét akarta kifejezni. De hát néhány an értenek-értünk angolul. Az ilyesmire mondják, hogy a kevesebb több lett volna. Avagy: aki nem tud arabusul, ott az ara busul... Czenkár Béla dr. A segítőkészségről Idős asszony vagyok. Az évek múlásával egyre több gondot okozok családom tagjainak és az orvosoknak szaporodó egészségi problémáim miatt. Az utóbbi időben úgy adódott, hogy egy egészségügyi mű- s/erre lett volna szükségem. Érdeklődtem az Egri Gyógy- technikai Szolgáltató Kft.-nél. -Van - mondta egy barátságos hang a telefonba. - Tessék bejönni. - Nagyon örülök, hogy kapható - feleltem -, de én járóképtelen vagyok. A további beszélgetés számomra szinte nem is remélt módon, kellemesen folytatódott. Asszonyom - folytatta az előző hang -, ha Ön beteg, elküldöm Önnek a kért műszert a kollégámmal, aki üzembe helyezi. Nem sokáig kellett vámom. Az említett vállalat dolgozóinak segítőkészsége eredményeként nagy gondtól szabadultam meg. Most már magam (és itthon!) tudom ellenőrizni egészségi állapotomat. Hogy ez mit jelent számomra, nem kell külön részleteznem. Örülök, hogy sok csalódás után is bízni tudtam embertársaimban, és köszönöm a segítséget az egri Gyógytech- nikai Szolgáltató Kft. dolgozóinak. Hálás köszönettel: egy idős nyugdíjas Egy modern ÖMV-benzinkutat létesítünk az Ön számára - olvashatjuk már közel egy éve Egerben, a Ford autószalon mellett. A benzinkút helyett azonban csupán gazos, bozótos teret láthatunk... (Fotó: Kaposi Tamás) Akié a hatalom, vajon azé a jog is...? A Hírlap 1994. évi július 4-i számában megjelent „A lakásbérlők túlkapásai és a tények” című, Angyal Olga-féle válaszra az alábbiakat tartjuk szükségesnek válaszolni: Az a bizonyos EVAT-hoz intézett „kérő” levél szó szerint a következőket tartalmazza: „Amennyiben a vételár számunkra irreálisan magas, vételi szándékunktól eltekintünk, azonban az ingatlan értékesítéséhez - az általunk jelenleg is biztosított, de ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett szolgalmi jog fejében - csak abban az esetben járulunk hozzá,, ha az udvar használatával kapcsolatos jogainkat megállapodásba foglalják, és azokat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetik.” Az udvar területével foglalkozó adatok is tévesek, de ezzel nem foglalkozunk. Válaszolunk azonban arra, hogy mi motiválta a levél megírását, bár azt, aki olvasni tud, a leközölt levelünkből is megállapíthatta. Csupán az motiválta, hogy több mint egy éve a lakásunkat nem tudjuk megvásárolni, mert az Angyal Olga-féle társasház - a jegyző úr támogatásával - ezt minden módon akadályozza. Az udvarra nem támaszthatnak igényt, mert ezt a törvény kizárja. Korábban nekünk volt elővásárlási jogunk, most pedig az új törvény 56. paragrafusa akként rendelkezik, hogy az önkormányzati lakásokhoz tartozó, közös használatra szolgáló területet önálló ingatlanként nem lehet elidegeníteni. Az udvart - akárki tulajdona lenne is - közösen használtuk és közösen is fogjuk használni, ez nemcsak a Deák F. u. 6. sz. társasházra vonatkozott, hanem a velünk szomszédos, Deák F. u. 4. sz. társasházra is. Mi tehát nem akadályoztuk - és a jövőben sem tesszük - abban a társasházat, hogy az udvart rendeltetésszerűen használják. Ami dr. Estefán Géza jegyző úr válaszát illeti, arra az alábbiakban szeretnénk rá reagálni: A jegyző úr arra hivatkozik, hogy nekünk azért érdekünk, hogy a társasház megvásárolja az udvart, mert mi csak az ő bejáratukon keresztül tudjuk megközelíteni a lakásunkat. Elfelejti a jegyző úr, hogy 1963-ban, amikor a társasház épült, a mi kapubejárásunkat is beépítették, és ezzel bennünket a kijárástól elzártak volna, ha nem a korábbi bejárattal azonos helyen létesítettek volna kapubejárót. Természetes, hogy aki valamely ingatlan megközelítését gátolja, az köteles szolgalmi jogot biztosítani. A jegyző úr jogász, tehát tudnia kell, hogy ez a szolgalmi jog - akár bejegyezték azt az ingatlan-nyilvántartásba, akár nem - a kedvezményezett ingatlan tulajdonosait megilleti, főként akkor, ha ezt a jogukat már több mint tíz éve háborítatlanul gyakorolják. Ami pedig azt a megjegyzését illeti, hogy köztünk és a társasház között folyna bármilyen egyezkedés is, alapvetően tévedés. Nem folyt és nem folyik, sőt, a jövőben sem fog kerül majd sor ilyen egyeztetésre, mert: 1. / Amikor mi bejelentettük vételi szándékunkat, úgy illett volna a jó szomszédság okán is, hogy eljönnek hozzánk, és megbeszélik, hogy ők is szeretnének egy részt vásárolni az udvarból. Emberséggel megoldható lett volna. Ők azonban hatalmi pozícióból diktáltak nekünk. 2. / Az EVAT Rt. ügyintézői a megmondhatói annak, hogy mi hányszor sürgettük az ügy megoldását. Mi meg akartuk vásárolni a lakást még úgy is, ha az udvar fele a társasházé lett volna. Csakhogy ők és a polgármesteri hivatal másként gondolták, egyszerűen nem intézkedtek, és akadályozták a lakás megvételét. Azt írja a jegyző úr, hogy ez nem 30 napos ügy, de nem is több mint egyéves. Ha 1993-ban már kész volt az udvar megosztása, akkor egy év alatt miért nem került sor az udvar és a lakásunk eladására? A jegyző úr úgy gondolta: „kifárasztanak” bennünket, addig, amíg hajlandók nem leszünk elfogadni azokat a feltételeket, amelyeket a Deák F. u. 6. sz. társasház szószólói diktálnak. Kijelenthetjük, hogy 1994. március 31-ig nem tettünk volna észrevételt az udvar fele részének megvásárlása ellen, még akkor sem, ha bennünket megilletett az elővásárlási jog. Most azonban az új törvény kizárja a társasház vételi lehetőségét, tehát mi a joghoz ragaszkodunk. Ha a jegyző úr a sértegetés helyett jogszerűen kíván eljárni, oldja fel az általa jogtalanul fenntartott eladási tilalmat a mi ingatlanunkra, és engedje, hogy végre megvegyük bérleményeinket, mielőtt komolyabb károsodás érhetne egy esetleges lakbéremeléssel, vagy más jogszabályi módosulással. A cikk megírására nyilvánvalóan nem került volna sor, ha nem észleltük volna, hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem vásárolhatjuk meg a bérleményeket. Azt vártuk volna a jegyző úr válaszától, hogy bejelenti: az ingatlan eladását már nem akadályozzák, biztosítják a társasháznak a használati jogot. Más lehetőség most már a törvényes rendelkezések szerint nincs. Egyben fenntartjuk magunknak a jogot, hogy a jegyző úr sértésével kapcsolatban a bírósághoz forduljunk. A joggal lehet élni, s lehet visszaélni. A mi ügyünkben ez az utóbbi történik. Bárok Lászlóné, dr. Horváth Ferenc Eger, Deák F. u. 8. sz. lakásbérlők Nem koldulni akarunk Tisztelt Főszerkesztő Úr! Levelemben csupa nyitott kérdést fogalmazok meg. 1993 áprilisában költöztünk Aldebrőre. Sok problémával járt az ideköl- tözésünk. Először is azzal, hogy nem találtunk segítő kezeket, csak elutasításokat. Mindjárt azzal kezdődött, hogy nem tudtam elhelyezkedni dolgozni, segélyért folyamodtam a polgármesteri hivatalhoz, s kaptam 5000 forintot, azzal, hogy vissza kellett fizetnem a segélyt. Milyen segély az, ha vissza kell fizetni? Másodszor: amikor a faluban megtudtuk, hogy létezik olyan, mint első lakástulajdonú vásárlás, s ennek jog szerinti támogatása is van, éltünk a lehetőséggel, és mindenféle papírt beadtunk, mégis elutasítottak minket. Ugyanis a lányunk nevére vettük meg a lakást, nekünk csak haszonélvezeti jogunk van rajta. Azzal indokolták az elutasításukat, hogy a lányunk nem lakik itt. Kérem Önöket, válaszolják meg, jogos-e a polgármesteri hivatalhoz intézett kérésünk, vagy sem. Mert nem tudom, hogyan működik a polgármesteri hivatalban ez a dolog. A faluban van olyan család, ahol családon belül egy-két kocsi is van, azok segélyt és még gépkocsivásárlásra pénzt is kapnak, nekünk meg még azt is el kellett adni, amink volt - ahhoz, hogy meg tudjunk élni. Nem beszélve arról, a férjem rokkantnyugdíjas, én ugyan dolgozom, de jelen pillanatban betegállományban vagyok, idegi állapotom labilis. A férjemnek el kellett adnia a kocsiját, miáltal nem tudunk létezni. A lányom terhes, betegállományban van, az anyó- sáéknál laknak, mert ha szükséges, mi nem tudjuk ellátni. Nem beszélve arról sem, hogy ott van a 73 éves édesanyám, aki szintén ápolásra szorulna, de mi nem tudunk rajta segíteni. A lányomnak Szerencsen volt a munkahelye, már csak azért sem lakhatott itt velünk. Itt nem tudtak neki munkahelyet biztosítani. Vagy azért utasítanak el minket minden támogatással kapcsolatban, mert magyarok vagyunk? Olvastuk a Heves Megyei Hírlapban az erről szóló cikket, ezért bátorkodtunk Önöknek megírni a gondjainkat. Szeretnénk, ha erre is tudnának válaszolni. Kérem, hogy a további gondok és problémák elkerülése végett a nevünk és címünk ne kerüljön be az újságba. Férjemnek és nekem a havi nettó jövedelmünk 14.600 forint. Ez egy személy nettó jövedelme, ha jól tudom. Nem könyörögni és koldulni akartunk, hanem szerényen megélni, s ettől is megfosztanak minket. Mi csak azt szeretnénk, ami megillet bennünket. Segítségüket köszönöm. (Név, cím a szerkesztőségben) Mi történt a vasutassal? Kérelemmel fordulok Önökhöz a július 9-én megjelent, „Megharapta a nyomozót a becsics- csantott vasutas” című cikk miatt, mert az esemény nem úgy történt, ahogy leírták. 1994. július 5-én 10.30 és 11 óra között Apcon, a templomnál mentünk felfelé X. József apci lakossal. Négy rendőrkocsi állott az úttest szélén, és rendőrök is álltak ott. Elindultak felénk. Személyazonossági igazolványt kértek. Nyúltam a farzsebembe, erre egy civil ruhás férfi mellbe vágott. „Te szemét biciklitolvaj - kezdte -, nem tudod magad igazolni.” Erre nekem estek, és verni kezdett öt-hat egyenruhás és a civil. Megjegyzem, egy civil rendőr bent ült az egyik autóban. Majd megbilincseltek, és megint elkezdtek ütni kézzel, gumibottal. (A kezem mindvégig hátra volt bilincselve). Majd rendőrautóba tettek, és bevittek az apci őrsre, és ott - megbilincselve - ugyanazt tették velem, mint az utcán: megint vertek kézzel-lábbal, gumibottal. Kb. fél egykor levittek a körzeti orvoshoz, hogy adjon nekik papírt. Ő nem adott, mert már nem az ő hatáskörébe tartozik az ügy, mert külsérelmi nyomokat látott. Majd átvittek a lőrinci rendőrőrsre, és ott fogdába zártak. Okirataimat, illetve személyi irataimat elvették, s hiányosan akarták visszaadni, azaz a jogosítványomat vissza akarták tartani. Úgy szóltam, hogy a jogosítványomat adják vissza. Majd fél háromkor bevittek a hatvani rendelő- intézetbe, a baleseti sebészetre. Ott az orvosi vizsgálat lezajlott, és négy órakor elengedtek. Én kimentem a vasútállomásra, és a MÁV-kórházba mentem látlelet-kérelemmel. Ott elvégezték a vizsgálatot, amelyről mellékelem a fénymásolatot. Kérem, levelemet jelentessék meg a Heves Megyei Hírlapban. Úgy vélem, ha öt-hat civil ruhás rendőr kell ahhoz, hogy egy megbilincselt állampolgárt megverjenek, hát akkpr ez nagyon nagy visszaélés. És ha az állampolgár megivott egy pár sört és féldecit reggel hétkor, az még nem azt jelenti, hogy kerékpártolvaj, akit szidalmazni kell, s jól elverni. A rendőr „megharapásához” csak annyit fűznék, hogy mit keresett a számban a kezével? Kérem megjelentetni ezt az írást, mert a munkahelyemen is erkölcsi kár ért a cikk miatt. Tisztelettel: Dániel László A Rákóczi Regionális fejlesztési Bank Rt. (3530 Miskolc, Mindszent tér I.) igazgatósága részvényesi kérésre közli a tisztelt részvényesekkel, hogy az 1994. július 18-án 19 órai kezdettel Miskolcon a Nemzetközi Kereskedelmi Központ színháztermében (3530 Miskolc, Mindszent tér I.) tartandó rendkívüli közgyűlés "Egyebek" napirendi pontjában az igazgatóság beszámol az Általános Vagyonkezelő Kft.-vel kascsalatas iaaviiárál. m TflKflRfKMNK A TAKARÉKBANK RT. EGRI TERÜLETI IGAZGATÓSÁGA EGER, SZÉCHENYI U. 18. sz. ALATTI SZÉKHÁZÁBAN IRODAHELYISÉG KIADÓ ÉRDEKLŐDNI LEHET SZEMÉLYESEN A FENTI CÍMEN SEBŐK LÁSZLÓ ÜGYINTÉZŐNÉL. mmitmsMs A SAS ÚTI ÜZEMANYAGKÚTON 1994. JÚLIUS 16-ÁN 10 ÓRAKOR! A betelt törzsvásárló kártyák tulajdonosai között az alábbi ajándékokat sorsoljuk ki: 1. díj: utazási bőn, amelyért Ön választhatja meg, hová utazik; 2 díj: 2 db autós rádiómagnó; 3. díj: 3 db vasaló. Szeretettel várjuk az ajándéksorsoláson! A díjak átvehetők: Eger, Sas u. 94. (Tanép udvar) J A nyertesek névsorát közöljük! §: nméksontoik
