Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-09 / 134. szám
1994. június 9., csütörtök Bűnügyi Kaleidoszkóp 7. oldal TOLLVÉGEN Nyári ártalmak gyermekeinkre Hamarosan kitör a nagy szabadság, mehetnek vakációzni, a sulit gyorsan feledni a nebulók. A jó bizonyítvány fejében egyre több szülő lepi meg csemetéjét ilyen-olyan ajándékkal, mint például egy kerékpárral vagy kismotorral, a tehetősebbek középiskolás, illetve érettségizett lányu- kat-fiukat autóval, esetleg azzal, hogy odaadják neki a gyors nyugati autó vagy a vízparti nyaraló kulcsát. A felhőtlen öröm azonban - ez már hosszú évek szomorú tapasztalata - néha súlyos balesetekhez vezethet, komoly tragédiákba fulladhat! Arról még nem is beszélve, hogy a világ dolgaiban nemigen jártas diák könnyen keveredhet bűnözők közé. Mindig szívszorító látvány, amikor a helyszínelők fiatalok élettelen testeit kénytelenek kiemelni különböző járművek roncsai közül. Márpedig mind többször kapunk hírt szörnyű balesetekről, amelyeknek nagyon gyakori oka, hogy az ifjú pilótákat elragadja a hév. A figyelmetlenség, a nem kellő óvatosság a mai közúti forgalomban bizony egyhamar válhat végzetessé. Megelőzhető persze a baj! Például azzal, hogy addig nem engedjük a volán mögé gyermekeinket, amíg el nem érnek egy meghatározott kort, megfelelő gyakorlatra szert nem tesznek. Köztudott, a természetes vizek elsősorban a kicsikre jelentenek nagy veszélyt. Annak érdekében, hogy elhárítsuk ezt, a legfontosabb az állandó, megbízható felügyeletük. Legyen elég figyelmeztetőül az a tény, hogy az elmúlt esztendőben az országban száznál is többen lelték közülük halálukat a hullámokban. Egészen új jelenség a kábítószerek terjedése. Ez nem véletlen, hiszen hazánk még „szűz terület” az ezekkel kereskedőknek. Ők pedig módszeresen legelébb is az ifjakat keresik meg, hogy rászoktassák mindannyiu- kat. Meg kell tehát értetni a gyerekekkel, miért ne éljenek ilyenekkel. Sem a hatóságoknak, sem a szülőknek, sem pedig az egészségügyi intézményeknek nem szabad tabu témaként kezelni a kábítószerezést! Egy szó, mint száz: utódaink a vakáció idején talán még nagyobb odafigyelést igényelnek, mint tanév közben... (-y) Egy élet a falvak közbiztonságáért Nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük: Lőrinci és a környező falvak egyik legismertebb rendőre Pásztor Sándor. Az 1987-ben nyugállományba vonult törzszászlós ma is aktív: a rendőrőrsön ügyeleti teendőket lát el. Miután a szolgálata több mint 20 éven át - pontosan 1965-tól - a településhez kötötte, szinte mindenkit ismer, és őt is mindenki ismeri. Arra kértük, lapunk olvasóit is avassa be életébe, beszéljen munkájáról.- Azzal kezdeném - mondta legutóbbi találkozásunkkor hogy nagyon szeretem a rendőri munkát. Ezért is jöttem vissza az első hívó szóra.- Senki nem születik rendőrnek. Ön hogyan választotta ezt a pályát?-Borsod megyében, Ernőd községben születtem, édesapám ott volt állomásfőnök, édesanyám pedig Miskolcon banktisztviselő. Apám foglalkozásából eredően sokat költözködtünk. Mindig ott lakott a család, ahová őt helyezték. Tizennyolc éves voltam, amikor Egerben egy hirdetésre jelentkeztem. így lettem rendőr. Érdekességképpen megemlíteném, hogy a tanítómesterem egy lőrinci ember volt, Tóth Jóska bácsi. Akkoriban még nem gondoltam, hogy én is itt kötök ki egyszer.- Milyen volt az ’50-es évek rendőrsége? Nem kellett politikai feladatokat ellátni?- Nyugodtan kijelenthetem, hogy - legalábbis a mi szintünkön - nem. Természetesen a jeles napok előtt fokozott szolgálat, összetartás volt, de politikamentesen. Személy szerint én állandóan a törvényességet tartottam szem előtt, a mindenkori politikai széljárástól függetlenül. A kezdetekben számos kollégával dolgoztam együtt, akik a Horthy-rendszerben kezdték a szakmát.- Ritkaság a rendőrségen bePásztor Sándor: „Sosem akartam kitűnni, de utolsó se szerettem volna lenni” lül az önéhez hasonló, meglehetősen hosszú körzeti megbízotti szolgálat...-Valóban, hiszen 1965-ben kerültem Lőrincibe. Előtte Szilvásváradon és Bélapátfalván voltam. Amikor ide helyeztek, akkor szűnt meg a régi őrs. Annak még Kazinczi János volt a parancsnoka. A kezdetekben Balogh Józseffel ketten kezdtük, s miután ő nyugdíjba vonult, Gyurgyik László, majd Juhász József kerültek mellém. Később következett Pető János.- Ez már a ’ 70-es évek elején volt?- Igen, ekkoriban alakult meg a körzeti megbízotti csoport, és a létszámot is feltöltöt- tük. Együtt dolgoztunk itt Hegyaljai Józseffel, Szita Zoltánnal, Bartalos Istvánnal, később Szabó Attilával, Csirke Józseffel. Utóbbiak, mint a környező települések körzeti megbízottjai tartoztak hozzánk. En voltam a csoportvezetőjük 1987-ig, nyugdíjba vonulásomig.- Milyen volt a csoport technikai felszereltsége abban az időben?- Meg kell mondanom, az akkori tanács kevésbé támogatott bennünket, mint most az önkormányzat. Eleinte csak egy motorkerékpárral rendelkeztünk, ehhez később kaptunk egy Zsigulit is. Az irodánk is vándorolt az egyik helyről a másikra. És hogy el ne felejtsem, volt egy kutyánk is...-Ön szerint szükséges volt ismét létrehozni az őrsöt Lőrinciben?-Nagyon helyes döntésnek tartom! Mindig is ez a környék számított a Selypi-medence legfertőzöttebb részének, ami a bűnözést illeti. Soha nem unatkoztunk, de - napjaink helyzetét ismerve - a követelmények most jóval magasabbak. Szeretném elmondani, hogy kár volt „szélnek ereszteni” az önkéntes rendőröket, legfeljebb meg kellett volna rostálni az állományt. A mai napig szívesen emlékszem vissza Mészáros Józsi bácsira, Ugrai Lacira, akikkel sok ügyet oldottunk meg együtt.-Ennyi szolgálati évvel a háta mögött bizonyára rengeteg emléke van...- Sok eseményben volt részünk. Egy-két évente előfordult gyilkosság, ezek közül is kiemelkedett a Táncsics és a Rákóczi utcai... A kisebb ügyeknek se szeri, se száma. Természetesen mi a tyúklopásokat is lelkiismeretesen kezeltük. De volt olyan esetem is, hogy egy illetőtől a jogosítványát kértem, erre a piros könyvét akarta ideadni. Persze, hogy nem fogadtam el...-Itt építkezett Lőrinciben. Mint rendőrnek, nincsenek haragosai?- Nem hiszem, hogy sok ellenségem lenne a környéken. Mint mondtam, mindig a törvény szellemében jártam el. Soha nem akartam kitűnni, de utolsó sem szerettem volna lenni. (-ri) Oroszországi sanyarú gyermeksorsok: mind több köztük a bérgyilkos Oroszországban a gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények száma az elmúlt évben a tízszeresére nőtt. Tavaly mintegy 3 ezer gyermeket gyilkoltak meg. Ugyanakkor a gyermekek is gyilkolnak: a hajléktalan kiskorúak között egyre több a bérgyilkos. Moszkvában a „gyermek-killerek" általában 12-14 év közöttiek, Szentpétervárott pedig akár 8 éves profi bérgyilkost is lehet találni. Az összeállítást a Novaja Gazeta közölte. Az újság egy sokkoló esettel indította az összeállítást. Egy autómosó kisfiút Moszkva kijevi pályaudvarának környékén elütött egy teherautó. A holttestet órákon át kerülgették a gépkocsik anélkül, hogy bárki is megállt volna. A múlt évben eltűntnek nyilvánítottak mintegy 24 ezer gyermeket, közülük kétezer hollétéről mind ez ideig semmit sem tudnak. Oroszországban mintegy 200 ezer hajléktalan gyermek él, nyaranta pedig a számuk eléri a 300 ezret. Szentpétervárott bűnbarlangok egész láncolata működik, ahol gyermekpornófilmeket készítenek. Oroszországban és a FAK-tagországokban rabszolgamunkára is kényszerítik időnként a gyermekeket. Sok gyermek esik szülői kegyetlenség áldozatául. A szülők több mint fele választja nevelési módszerként a testi fenyítést. Egy év alatt 3500, családon belül elkövetett nemi bűn- cselekmény vált ismertté. Megesik, hogy a szülők eladják gyermekeiket külföldi örökbefogadóknak, akik akár 250 ezer dollárt is kínálnak. Az utóbbi három évben mintegy kétezer gyermeket szállítottak külföldre. Bizonyos cégek a gyermekkereskedelem mellett donori célra felhasználható gyermekszervek közvetítésével is foglalkoznak. Sok esetben a szülőotthonokban elrejtik az újszülötteket, hogy később eladják őket külföldre. Piti bűnözök nagy tervekkel Korábban már beszámoltunk a tényről: az egri Kobra terrorista elhárító egység hathatós közreműködésének köszönhetően május 31-én, a délelőtti órákban egy hevesi lakásban különösebb probléma nélkül sikerült őrizetbe venni M. S. - egyébként már régebb óta körözött - algériai állampolgárt. Kicsit korábban Egerben a megyeszékhely nyomozói pedig B. T. és B. L. hevesi lakosokat „kapcsolták le” - ugyanazon okokból kifolyólag. A rajtaütéssel - mint utóbb kiderült - több gyilkosságot is megelőztek a rendőrök. A Heves megyei nyomozók információi szerint M. S. még májusban megszökött a kere- pestarcsai gyűjtőtáborból. Ide azért került a jómadár, mert magyarországi itt-tartózkodása alatt - noha megnősült, ám elvált - több ízben összeütközésbe került a törvénnyel. Akkor a hatóságok úgy látták: ^ jobb, ha az arab legény otthon folytatja tovább áldásosnak aligha nevezhető tevékenységét, így kiutasították az országból, távozásáig pedig Kerepes- tarcsára „száműzték”. Szökése után M. S. hevesi ismerőseit kereste fel, kérve őket, rejtsék el az avatatlan szemek elől. Időközben a kis trió úgy ítélte meg: számukra is elérkezett a nagy lehetőség, megcsinálhatják életük nagy „buliját”. Azt gondolták ki, hogy M. S. - aki amúgy kábítószer-élvező - korábbi kapcsolatait felhasználva egy budapesti drogneppert megkeresnek azzal, hogy vennének tőle öt kilogramm kokaint. Ennek piaci értékét csak megbecsülni lehet, a rendőrség szerint 30 és 60 millió forint közé tehető. Mivel azonban a szükséges pénznek csupán egy részét sikerült előteremteni, a tervet is tovább kellett gondolni. Ekkor születhetett a nagy ötlet: bevonnak a buliba egy negyedik személyt, akivel — mint vevők - bejelentkeznek június 4-én a kábítószer-kereskedőnél. A találkozó helyszínéül megjelölt budapesti lakásban ez a negyedik ember lelövi a neppert, majd a pénzzel és a droggal külföldre szöknek. A lövéssel megbízott egyén családja sem maradt volna hoppon, ők 200 ezer forinttal lettek volna gazdagabbak. Be is szereztek egy TT típusú pisztolyt és a hozzá szükséges lőszereket, amiket a hevesi szeszfőzde udvarán kipróbáltak. Tovább gondolkoztak azonban a fiúk: nem jó négyen osztozni, M. S.-re már nincs szükség, hiszen a kapcsolat már megvan, útközben majd tőle is megszabadulnak. Végül is a rendőrségi akció eredménnyel járt, elfogták a nagy terveket dédelgető kis csapatot, meglett a pisztoly is, tizenhét tölténnyel. M. S.-ék ellen - akik bűnügyi őrizetben várják sorsuk alakulását - emberölés előkészítésének alapos gyanúja, valamint lőfegyverrel és kábítószerrel való visszaélés miatt indított eljárást a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Vizsgálati Osztálya. (KG) A kerékpárost ne csak a KRESZ védelmezze! A legmelegebb évszakban, mint minden esztendőben, most is ezrek és ezrek pattannak kerékpárra, egyedül vagy csoportosan vágnak neki az országiaknak. Sokan közülük ismerik a közlekedési szabályokat, sokan nem. Pedig a kerékpározás különösen veszélyes módja a közlekedésnek, a bicikli nyergében ülő védtelenebb minden más jármű utasánál. A KRESZ is megkülönböztetett figyelmet fordít a kerékpárosok védelmére, de a legjobb jogszabály is hiábavaló, ha nem tartják be. A KRESZ kimondja például, hogy a kerékpáros főútvonalon, lakott területen kívül csak úgy kanyarodhat balra, ha lehúzódik az út jobb szélére, leszáll a járműről, és a gyalogosokra vonatkozó szabályok szerint halad át az úttesten. Ezt a módszert szoktuk javasolni minden kerékpárosnak még lakott területen belül is, mert a biciklin ülve sokkal nehezebb megbecsülni a közeledő járművek távolságát, sebességét, mint mondjuk álló helyzetben tenni ugyanezt. Nehéz volna megmondani, hogy a kerékpárosok és az autósok közül melyik tart jobban a másiktól. Különösen sötétben, rossz látási viszonyok között rettegnek az autósok a kivilágítatlanul, netán részegen imbolygó biciklistáktól. Sem az egyre szigorúbb előírásokkal, sem a kilátásba helyezett súlyos büntetéssel nem lehet rávenni minden kerékpár-tulajdonost, hogy szereljen lámpát, fényvisszaverő prizmát a járművére. Ha nem is sokat, egy lépést talán már tettünk előre is: számos vidéki önkormányzat döntött úgy, hogy a fejlesztésre rendelkezésre álló forrásaiból legalább a településeken áthaladó főútvonalak mentén megépíti a kerékpárutakat. Itt—ott már a szomszédos községek között is épültek bicikliutak. S amíg mindez általánossá válik? Nem marad más: a kerékpárost ne csak a KRESZ, hanem az autós is védje. (kalanovics) Ferenczy Europress A rablók igen megfontoltan szemelik ki áldozataikat Az egész csupán egyetlen pillanat müve is lehet Belső békéjétől eltelve ballag a jámbor halandó, amikor merőben váratlanul egy hangos kiáltást hall, majd arra kell rádöbbennie, hogy páran körbeállják, a ruháját, a táskáját rángatják. S ha netán - felocsúdva a kábulatból - ellent mer állni, könnyen megkaphatja a magáét. Ráadásul - miközben a földre gyűrik, esetleg bele is rúgnak néhányat - az értékeit elragadják.- Akár bevalljuk önmagunknak, akár nem, bármikor válhatunk hasonló támadás áldozatává - magyarázza Kakuk György r. őrnagy, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési főelőadója. Hihetünk neki, hiszen a bűnügyi statisztikák adatai szerint igen gyakori bűntényfajta a rablás. Igaz ez sajnos, megyénkre is. Ezért sem árt tudni, hogyan készüljünk fel a hamis gondolatúak fogadására, bűnösen túláradó közvetlenségük elhárítására. Kakuk őrnagy mindezek okán készséggel segít ebben. — Egyre több esetben a lakásukon törnek rá emberekre, főképp idősebbekre, de gyerekekre is. Miként cselekedjenek az ártatlanabbjai?-A lakás megfelelő^ védelme elengedhetetlen. Érdemes a bejárati ajtó belső oldalára láncot szereltetni, amit csak akkor szabad kinyitni, ha már megbizonyosodtunk a kopogtató, becsengető személyéről. Nagyon fontos, mondhatni alapszabály, hogy idegennek sohase nyissunk kaput, feltétlenül várjuk meg, amíg az illető valamilyen okmánnyal igazolja magát.-Az otthonból azért ki is kell lépni. Manapság pedig - már nemcsak sötétben, hanem fényes nappal is - az utca egyáltalán nem biztonságos...- Ha nem szükséges, akkor lehetőleg ne hordjon senki magával nagyobb összeget. Ám ha például ingatlan árául szolgáló pénzt vesznek fel a takarékból, vagy nyereményt kívánnak hazavinni, a legokosabb, ha kéri, kísérjék el rokonai, barátai. Hasznos dolog óvatosan viselkedni. Ameny- nyiben valaki észreveszi, hogy követik, igyekezzen mielőbb nyilvános helyre jutni.- Mi a teendő akkor, ha vadidegen személy megpróbál mindenáron szóba elegyedni velünk?- Abban az esetben, amikor a járókelő számára teljesen ismeretlen egyén egyszerűen leszólítja őt, még ha válaszol is, feltétlenül érdemes pár lépéssel távol maradni a nem kívánt tolakodótól. Sosem lehet tudni, melyik pillanatban kísérel meg támadást. Az is lényeges, hogy senki ne kérkedjen azzal, milyen sok pénzzel rendelkezik, és ne viseljük feltűnően értékes ékszereinket sem a nyílt utcán, sem pedig tömegközlekedési járművön! Utóbbiakon - különösképpen az éjszakai órákban nem árt alaposan szemmel tartani az esetleges gyanús kinézetű útitársakat.- Nagyon sok esetben a rablások kiindulópontja valamiféle szórakozóhely, amikor is a bűnözők kiválasztják a már hazafelé igyekvő, erősen illumi- nált polgárokat...- Ez bizony így igaz. Az adatok azt bizonyítják, hogy a leggyakoribb szenvedő alanyai az efféle bűncselekményeknek éppen azok, akik szesszel teletankolták egy vendéglőben vagy kocsmában magukat. Utánuk lopóznak az elkövetők, s lecsapnak rájuk. Hogy miként előzhető ez meg? Mindenekelőtt azzal, hogy sose igyunk nyilvános helyen annyi alkoholos italt, amelytől elveszíthetjük az ítélőképességünket! Ha csak tehetjük, ne kössünk ismeretségeket ivóhelyeken! Olvasóink bizonyára hallottak már az úgynevezett markecdásos esetekről. Olyanokról, amikor hölgyek ajánlják fel magukat, majd a vendéglőből való távozás után - a nő becsületének megvédése ürügyén - rárontanak^ férfira, elszedik az értékeit. Épp ezért határozottan el kell utasítani a szórakozóhelyeken a könnyűvérű lányok közeledését.- Vannak azért olyan személyek is, akik elesettségüknél, koruknál, valamilyen maradandó testi fogyatékosságuknál fogva nem képesek e tanácsok megtartására...-Őket az egészségeseknek kell segíteni, oda kell figyelnünk rászoruló szomszédainkra, ismerőseinkre! Már csak azért is, mert - amiként arról már beszélgetésünk elején is szóltam - valamennyien kerülhetünk szorult helyzetbe. A jelmondatunk is ezt jelzi: „Válassza a biztonságot!”: (szalay)
