Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-07 / 132. szám

1994. június 7., kedd Panoráma 7. oldal Aki belakta az országot: Horváth Péter, az író-rendező Fiatal, csinos, gazdag és híres... ez Robert Kelker Kelly, mint a szappanoperák sztárja vált híressé. Lelki tényezők a meddőség hátterében „Szüleim színházi emberek, szinte mindegyik vidéki város­ban laktunk pár évig” - írja első könyve, az 1976-ban megjelent Egéridő fülszövegében. Hor­váth Jenő és Szentirmay Éva fia ekkor már megszerezte a szí­nészdiplomát, sőt játszott is egy ideig Szolnokon. Aztán írni kezdett, majd filmet forgatni. A Szerelem első vérig például Szegeden készült. Tavaly a Dollárpapát ren­dezte Szolnokon, nemrég pedig saját darabját, az ABC-t vitte színre Miskolcon. S hogy teljes legyen a kép, legújabb regénye, a Színház a magasban egy közelebbről meg nem nevezett vidéki színházban játszódik. Bár nem lennék meg­lepődve, ha a szegedi meg a békéscsabai olvasók sok rész­letre ráismernének.- Van egy javaslatom: játsz- szunk! Én városneveket említek, Ön pedig emlékezik. Szeged. Mi jut az eszébe?- Tisza, csónakház.- Milyen volt a szegedi gye­rekkora?- Borzalmas. Mi a Mars tér 13-ban laktunk, velünk szem­ben a Csillag börtön. 1957 után ott lakott az apám.- Békéscsaba?- Kisebb a víz. Szegeden el­vették a lakásunkat, bútorunkat, minden virágunkat, nem volt semmink. Utána ment anyám Csabára.- Akkoriban az volt a fővá­rostól legmesszebb lévő szín­ház. Egy gyereknek nem volt büntetés oda költözni, a szegedi aligátorok után?- A körgátnál laktunk. A Kö­rös-partot nagyon szerettem. A zsilipnél tanultam meg csőbefe- jest ugrani. Oldalról kellett, azonnal a zsilip csövébe. Aki­nek nem sikerült, arra a lányok nem figyeltek.- Csakhogy a csőben, a víz színén erős volt a szembe jövő sodrás. Tehát sok-sok gyakor­lás után beugrott végre az em­ber, aztán a fickók egy pillanat alatt eltűntek, én meg a mezte­len csigák között ültem, nem tudtam kiúszni, mert a víz min­dig visszasodort a vashoz. Közben sötétedik, változnak a fények a Körös vizén, és az ember ott dekkol a csőben, úgy érzi, innen többé az életben ki nem kerül. Akkor a többiek el­árulták, hogyan kell lebukni, majd a víz alatt úszva kijönni. Ez Békéscsaba.- Megijedt?- Be voltam szarva. Viszont csabai emlék az is, hogy meg­mentettem két kislány életét. Akkor már tudtam csőbefejest ugrani.- Sokoldalú ember. Játszott, ír, rendez. De hogy életet men­tett! Kapott érte jelvényt is?- Semmit. Viszont a párt­házba jártunk tévét nézni. Azt szerettem. A pártházat vagy a tévét?- A kettő összetartozott. Csak ott volt tévé, oda járt az egész utca.- Szolnok?- A szállodát szeretem a színházzal szemben, meg azt a kétszáz métert, mellette jobbra és balra.- A színészdiploma megszer­zése után a fővárosban kezdett játszani, majd Szolnokra szer­ződött. Miért?- Akkoriban Székely Gábor szolnoki színháza az egyik leg­jobb volt az országban. Egy évig játszottam a fővárosi gye­rekszínházban, aztán én szól­tam Schwajda György drama­turgnak, hogy mégis elmennék Szolnokra.- Rangot jelentett ott ját­szani. Fél évig maradtam.- Nem sokáig bírta.- Szerződést kaptam az első könyvemre. Azonnal fölmond­tám a színházban, és soha többé nem tettem be a lábam.- Dehogynem, tavaly, ami­kor a Dollárpapát rendezte.- Színészként nem tettem be többé a lábam a színházba.- Újabb városnév: Eger.- Apám ott olyan helyen la­kott, ahol belső udvar volt a házban. Az ablakon át ki lehe­tett lépni a vadregénybe.- Egyszer a szabadtéri mozi­ban fáról néztük az Odüssze- uszt, nem volt pénzünk jegyre. Tizenegy-tizenkét éves lehet­tem. Szóval, Eger jó hely.- Győr? Ott is van víz.- Inkább már szennyvíz. Néha valami úszik benne, de hogy hal-e, abban nem vagyok biztos. Győrről az jut eszembe, hogy tizenvalahány évvel ez­előtt Maár Gyulával elmenekül­tünk onnan.- Játszottam volna egy sze­repet az általa rendezett darab­ban, amikor a harmadik próba után rám nézett szomorúan, be­ültünk a FIAT ötszázasomba, s a kegyetlen hófúvásban dezer­táltunk Budapestre.- Veszprém?- Szeles. Strapás ott sétálni. A színház viszont jó helyen van, szeretem a dombot is mel­lette. Apám dolgozott ott is, meg-megfordultam nála.- Kaposvár?- Kicsi.- Viszont van színház.- De hol? Az állomás mel­lett.- Legalább onnan is könnyen lehetett volna dezertálni.- Ez azonban szintén azt mu­tatja, hogy kicsi Kaposvár. Bár szépül. Apám ott is lakott. A színészházban az öcsém kimá­szott az ablakon, a párkányon araszolt, lent nézték az embe­rek. Jött haza apám, rémülten fedezte föl a magasban a kilencéves öcsémet. Az egyik ablakból apám felesége, a má­sikból én mondtam, hogyan kell fogódzkodni. Nem esett le. Ez Kaposvár.- Debrecen?- Szép, nagy, lapos pala­csinta. De ott az Alföld című irodalmi kiadvány, amely a fo­lyóiratok közül elsőként kö­zölte egy novellámat, ezért Debrecennek megbocsátok.- Kecskemét?- Ott a Kodály-intézet, aztán Melocco Miklósnak egy szép szobra, ahol pisilni szoktunk. Meg van egy-két jó kávéház. De alapjában véve ez is Alföld. Elnyúlik. Por van.- A Dunántúl izgalmasabb számomra, arrafelé az emberek dinamikusabbak, többet moso­lyognak.- Azt veszem ki a szavaiból, hogy bár a fővárosban él, job­ban szeret néhány vidéki vá­rost.- Pest nem embernek való. Ronda és sokan vagyunk. Min­dig patkánynak érzem magam, amikor nincs nálam bérlet, és nem tudok feljönni a föld alól, mert állandóan bemondják, hogy ellenőrök állnak a kijárat­nál. Én meg utazom fél órát, hogy találjak végre egy helyet, ahol föl lehet jönni. Szoktam jegyet venni, csak néha elfelej­tek lyukasztani. Nemrég Mis­kolcról jöttem haza: szinte to­vább tartott a budapesti metró­zás, mert minden lyuknál vissza kellett fordulnom.- Szeret kimozdulni a fővá­rosból?- A Vígszínházban szíve­sebben rendeztem volna, oda azonban nem hívtak. Szolnokra hívtak, Székesfehérvárra, Mis­kolcra. Jó egy időre eltűnni in­nen, de nem ez a mozgatórugó.- Régen voltak vidéken író-olvasó találkozók. És ma?- Régen se voltak. „Szólva lett” katonáknak, irodalomtaná­roknak, egy-egy osztálynak. Ha negyven ember közül véletle­nül egy olvasott egy sort tőled, akkor már jó napod volt. Vi­szont fizettek.- Az ember elutazott, meg- etették-megitatták, körbevitték a nevezetességeken, mintha ő is nevezetesség lenne.- Dedikálni már nem kellett, mert nem volt mit. A könyvek ugyanis általában nem érkeztek meg.- Szíve szerint hol élne? Ba- latonfökajáron, ahol épített egy házat? A víz mellett és a vízen, a hajóján?- Leginkább valahol a Csen­des-óceán egyik szigetén. Jó messze innen. Forró égövben, de légkondicionált villában, a víztől négy-öt méterre.- Egyelőre maradjunk Ma­gyarországon.- Ha rajtam múlna, minden­hol laknék néhány évig. Vajon miért nincsenek itt rendes vi­déki városok? Miért van ez a borzasztó, kiszolgáltatott hely­zet, hogy sugárutak, gyárkémé­nyek, óriáshirdetések között, dzsungelben kell élni? Miért kénytelen mindenki Budapestre jönni, aki minimális vissz­hangra vágyik? Különben nem kap a következő munkájára kétszáz forintot sem. Budapes­ten van a tévé, a rádió, itt van­nak a kiadók, szóval, itt a piac, a munka.- Pedig nem ebben a ször­nyű, idegbajos nagyvárosban kellene élni, hanem egy szép, kisebb léptékű helyen.- Ahol viszont mindenki tud a másikról mindent.- Az a jó. Egy kisvárosban lehet tudni: velem vannak, én meg velük vagyok. Meg lehet ismemi az embereket. Budapes­ten hosszasan kell szervezni a baráti összejöveteleket is. Ezek a gigászi fővárosok emberi életre alkalmatlanok. Bátrab­ban kellene mindenkinek ott­hon éreznie magát azon a he­lyen, ahol lakik.- Kemény kézzel kellene megvédeni azt a települést, ahol az ember meg tudja vetni a lá­bát. Nem volna szabad megen­gedni például, hogy Szegedből vágóhíd legyen.- A nagy helyek nem életre valók, hanem a termelésre, amely viszont zsákutca, mert ózonlyukak sokasága lesz nem­sokára, és még a lányom életé­ben véget ér a világ. Azért, mert ilyen nagyvárosokban élünk. Nem kellene.- Szerencsére ezt már sok­felé felismerték. Ha létezik kedvező változás a világon, ak­kor ez az.- De nem nálunk. Ha valaki így utálja Budapestet, miként bírja itt ki, ráadásul egy hatal­mas lakótelepen? Vagy Kispest olyan, mintha egy kisvárosban élne a nagyvároson belül?- Kisváros? Az például Kő­szeg. Gyönyörűséges, több száz éves házaival, normális léptékű utcáival, gömbölyű kapualjai­val.- Nincsenek tízemeletes ka­szárnyák, ahol kísérleti egerek laknak ketrecekben.- A lakótelepi lét elmebe­teggé tesz. A kisváros meg az a hely, ahol lehet élni.- El kell költözni a ketrecből.- Nem tudok.- És ha írna egy darabot, mondjuk az Árpádok bejövete­léről?- Akkor kereshetnék har­mincmillió forintot.- Nem akar keresni?- Én csak a magam színda­rabját tudom megírni, amit néha meg is rendezek. Eszéki Erzsébet Gyakori, hogy a gyermeket akaró fiatal párok orvostól or­vosig járva keresik a gyermek- áldás elmaradásának egészség- ügyi okait. S nem megnyugvással, in­kább értetlenül és tanácstalanul fogadják, ha a vizsgálatok férj- ről-feleségről egyaránt kimutat­ják: nincs semmi olyan szervi elváltozásuk, ami utódok létre­hozását gátolná. A házasságot, a párkapcsola­tot általában akkor lehet med­dőnek tekinteni, ha a nő két év elteltével sem esik teherbe. A külföldi és hazai kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy ennek hátterében sokszor lelki okok rejtőznek. Az orvo­sok és pszichológusok megíté­lése szerint az esetek mintegy 15 (!) százalékában ilyen ténye­zők miatt nem kerül sor a várva várt terhességre. A „lelki impotencia” megér­téséhez annyit: az agy gyako­rolja szervezetünk fölött a ha­talmat, s agyunk szabályozza a szervezetünkben végbemenő folyamatokat is. Tudományo­san igazolt tény, hogy a lelki élet zavarai, különféle konflik­tusai - tehát az agyhoz kötött pszichikai jelenségek - befo­lyást gyakorolnak a peteérés ciklusaira. Egyáltalán nem ritka jelen­ség, hogy az agykéreg - ahon­nan a lelki impulzusok szerve­zetünk legkülönbözőbb pontja­ihoz kiindulnak - leblokkolja a köztiagyban található létfontos­ságú képződményt, a hipotala- muszt. így a peteérés nem megy végbe, a teherbe esés nem következhet be. A kedvej- zőtlen blokkoló hatás létrejöttét sokféle probléma előidézheti Ilyenek lehetnek például Aa gyermekkori negatív élmények, a szülők valamelyikéhez fű­ződő kapcsolatok zavarai. Sok esetben a hivatás és a női szerep vállalása, betöltése közötti el­lentmondás, máskor a súlyo­sabb érzelmi konfliktus, a pár- kapcsolatban előforduló kriti­kus helyzet idézi elő az említejt leblokkolást. Némelykor pedig éppen a teherbe esés felfoko­zott vágya és az egyre erősödő türelmetlenség következménye a meddőség. Hazánkban ma már széles körben és eredményesen al­kalmazzák a meddőség vizsgá­latának és kezelésének tudo­mányosan megalapozott mód­szereit. Ezért is indokolt, hogy az olyan gyermektelen párok, amelyeknél fizikális okok nem mutathatók ki, igénybe vegyék a klinikai pszichológusok segít­ségét is. Ilyen szakemberek ma már gyakorlatilag az ország minden régiójában rendelkezésre áll­nak. Dr. Takács Ilona Küszöbön a malária elleni oltóanyag megtalálása Afrika több országában egy olyan új, malária elleni vakci­nát próbálnak ki, amely veszé­lyes mellékkövetkezmények nélkül készteti az emberi szer­vezet immunrendszerét arra, hogy legyőzze a gyilkos kórt. Brit kutatók egy csoportja a Vaccine nevű brit egészség- ügyi folyóirat közelmúltbeli számában számol be részlete­sen arról, hogy az oltóanyaggal végzett kezdeti próbák sikere­sek voltak, és már utolsó, em­bereken végzett szakaszába ju­tottak Tanzánia Kilombero el­nevezésű tartományában. A cikk szerzői szerint ha ezek a kísérletek is sikerrel járnak, nagy esély van arra, hogy már 1998-ban egy hatékony és szé­les körben alkalmazható malá­ria elleni oltóanyag jut az em­beriség birtokába. Jelenleg nincsen olyan vak­cina, amely hatásos megelőző védelmet nyújtana a betegség ellen, amelyben évente 300- 500 millió ember szenved, és amely minden évben csaknem egymillió gyermeket öl meg elsősorban Afrikában, ahol a legelterjedtebb a kór. Tore Godal, a trópusi beteg­ségek kutatására létrehozott program vezetője elmondta, hogy a SPf66 kóddal ellátott vakcina eddigi kipróbálása azt mutatja: alkalmazása_ nem jár veszéllyel a gyerekele esetében sem, náluk is erős immunvá­laszt fejleszt ki.- A tanzániai eredmények alapján ki lehet jelenteni: túl vagyunk a felén annak az út­nak, amely az első hatékony ol­tóanyag kifejlesztése felé vezet - vélekedett Godal. - Bár van­nak még bizonyos tudományos problémák, amelyeket le kell küzdeni, ez nem jelenthet gon­dot, ha a kutatásra szánt össze­gek a jövőben nem apadnak el - tette hozzá. A kutatók közlése szerint az embereken, köztük csaknem 600 gyermeken végzett tanzá­niai kísérletek végső eredmé­nyei a következő év októberére várhatóak. Csak akkor lehet majd meg­bizonyosodni arról, hogy az új vakcina valóban megvédi-e a gyermekeket a maláriát ter­jesztő rovarcsípésektől. Godal értékelése szerint, ha az új oltóanyag segítségével sikerül a maláriás megbetege­désekek számát a felére csök­kenteni, és ezáltal a halálesetek száma is a felére csökkenne, akkor ez minden évben 500 ezer afrikai gyermek életének megmentését jelenti majd. A tanzániai Kilombero ideá­lis hely a vakcina tesztelésére: az afrikai kontinensnek ezen a részén az esős évszakban az ember egy éjszaka alatt akár 25 csípést is „beszerezhet” malá­riát terjesztő moszkitótól. Az SPf66 kódú vakcina szintén kipróbálás alatt van Gambiá- ban és Thaiföldön (itt az ered­mények csak 1995-re várha­tóak), valamint Kolumbiában. Az oltóanyagot először majmokon próbálták ki, majd embereknek is beadták Ko­lumbiában, ahol 22-77 száza­lékos csökkenést értek el a ma­láriarohamok mennyiségében: a legnagyobb esés a fiatalok és a nagyon idősek körében volt tapasztalható. A malária a felnőttek között kevés halálesetet idéz elő, mert a kifejlődött emberi szervezet­ben a jelenleg alkalmazott szé­rumok egy idő után ellenállást alakítanak ki az immunrend­szerben. A gyermekeknek azonban még nincsen kifejlett immunrendszerük, ezért szá­mukra a mostani ellenszerek inkább mérget, semmint gyógyszert jelentenek. Az SPf66-ot egy kolumbiai tudós, Manuel Patarroyo fejlesztette ki. A szer tulajdonképpen egy szintetikus peptidekből álló keverék, amely arra kényszeríti az immunrendszert, hogy meg­támadja a malária parazitáját, még mielőtt az szétáramol­hatna a vérkeringésban. (A ma­láriát egy kicsiny élősködő okozza, amely a nőstény moszkitóktól kerülhet a szer­vezetbe.) Különféle rovarölő szereket is bevetettek már a maláriát terjesztő moszkitók kiirtására, ez a módszer azonban nem bi­zonyult hatásosnak, és óriási pénzeket emésztett fel Afrika, Latin-Amerika és Ázsia sze­gény térségeiben. A szakértők egyedül attól tartanak, hogy az Egyesült Ál­lamokból és más fejlett orszá­gokból (ahol már csökkentet­ték az ezekre a programokra előirányzott összegeket) el­apadnak a kutatási támogatá­sok. Állításuk szerint ugyanis a magáncégeknek nem érdeke a malária elleni vakcina kifej­lesztését célzó kutatások pénz­ügyi támogatása, mivel a jövő­ben a szegény országokban az ezen a téren várható tőkebefek­tetések nem kecsegtetnek nagy bevétellel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents