Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-04-05 / 130. szám
4 t 4. oldal Szemtől Szembe 1994. június 4-5., szombat - vasárnap A szőlészet-borászat francia nagykövetei Angers-ből - honi tanulmányúton Christel Gentie: - Van még pótolnivaló e szakmában Magyarországon is A magyar szőlészet-borászat fejlesztését, európai mértékkel is mérhetővé tételét különösképpen szívükön viselik a franciák. Ez derül ki abból is, hogy az ottani Mezőgazdasági és Halászati Minisztérium 1993 februárjában megszervezte a terület felsőfokú oktatási intézményeinek hálózatát. Épp azért, hogy előmozdítsák a közép- és kelet-európai országok irányítási akcióit. Tavaly májusban jegyezték be illetékes helyeken a Pannó- nia-TET, azaz a francia és magyar szőlészeti-borászati kultúra fejlesztéséért elnevezésű átfogó tervet. A magyarországi rendszer felelőse többek között az Angers-ben található Ecole Superieure d’Agricul- ture. Ennek az angers-i mező- gazdasági egyetemnek két ötödévese amolyan előkészítő missziót teljesített hazánkban, két hetet töltöttek Heves megyében is, az egri Mezőgazda- sági Szakközépiskola vendégeiként. Mind Christel Gentie, mind pedig Jean Marc Re- nauo készséggel adtak tájékoztatást küldetésükről a Hírlapnak - kísérőjük, Zay Zoltán segítségével.-A mezőgazdasági általános szak hallgatói vagyunk - említették elöljáróban. - A miénk egy magánegyetem, ahová ezer jelentkező közül évente legfeljebb nyolcvanat vesznek fel. Aki nálunk diplomát szerez, abból lehet mezőgazdasági vállalkozó, dolgozhat az agrárkamarában, de mezőgazdasági bank alkalmazottja is válhat belőle. Franciaországban egyébként öt hasonló tanintézet van, közülük az egyik legerősebb az angers-i.- Miért pont Magyarországot választották a szőlészeti-borászati kultúra tanulmányozására?- A Pannónia-TET program megvalósításának egyik felelőse a bordeaux-i és a ma- coni mellett a mi oktatási intézményünk - felelte Christel. - S mivel a diplomamunkánk témája éppen az önök hazájának szőlő- és borkultúrája, ezért kaptuk a megbízatást. Itthon a szimpatikus franciák öt mezőgazdasági iskolát térképeztek fel, természetesen a szakmához tartozó egyéb szervezetekkel együtt. Az egri középfokú tanintézet mellett a' kecskemétit, a sátoraljaújhelyit, a balatonfüredit és a kiskőrösit. Mindegyik helyen két-két hétig tartózkodtak. Ennek alapján már rövid ösz- szehasonlításra is vállalkozhattak, ahogy erről Jean Marc beszélt nekünk:- A francia intézményekben általános, sokkal szélesebb körű ismereteket nyújtanak a képzés során a diákoknak. Ezzel szemben önöknél inkább egy-egy részterületre helyezik a hangsúlyt.- Csak jó szándékkal mondom - vette át a szót Christel - , van még pótolnivalójuk, hiszen nem elég csak megismerni a termékeket, nagyon fontosak a kereskedelempolitikai tudnivalók is! Például az, hogy miként értékesíthetők ezek az árucikkek. Többek között pontosan erre szolgál a már emlegetett Pannónia-TET program is. S hogy annak mi a lényege?-Egy francia-magyar közös szőlészeti-borászati kultúra kialakítása - kaptuk mindkettőjük egybehangzó válaszát. - Azért, hogy minél teljesebbé tegyük az együttműködést, s ne a verseny legyen a jellemző a viszonyunkban! Együtt keressük inkább a piacokat. Ezentúl, mivel a magyar szőlőterület főleg kis- és középbirtokokból áll, ezért különféle gépekre, ipari termékekre lesz önöknek szükségük. A tervezet szerint ezt a mi országunk biztosítja majd. A jövőben technológiai bemutatótermeket kívánunk Magyarországon létesíteni. Igen lényeges, hogy megfelelő számú szakember legyen a program végrehajtásához. Ehhez a képzésben is új megoldásokra van szükség. Olyanok, amelyek szorosan kapcsolódnak a gazdasági jellegű akciókhoz. Jelenti ez azt, hogy négyen Bordeaux-Blanque- fort-ban szőlészeti-borászati, négyen Macon-Davayéban kereskedelmi szakmában vehetnek részt - persze, francia nyelvtudással, kellő előisko- lával- kétéves minősítő oktatásban. Érkeznek Magyarországra a mi szakembereink közül is többen, akik helyben tájékozódnak és szolgálnak szakmai tanácsokkal. Szó van Jean Marc Renauo: Az angers-i az egyik legerősebb francia oktatási intézmény (Fotó: Perl Márton) még francia és magyar oktatási intézmények között osztályok cseréjéről is. Miként angers-i vendégeink elmondták, a program valóra válása a magyar illetékes szervek válaszán, hozzáállásán múlik. Semmiképpen sem lenne haszon nélküli e hálózat megteremtése, hiszen olyan nagy frankhonbeli cégek lennének ennek részesei, mint a Vaslin, a traktorgyártó Bo- bard, a hordókészítésben jeleskedő Vicard. Bekapcsolódna szívesen a Creyer és a Renault mezőgazdasági részlege is. Rákérdeztünk persze a nálunk szerzett tapasztalataikra, élményeikre is.- Nekem nagyon tetszik ez az ország - mondta Christel. - Különösen az, hogy igen gazdagok a szőlészet-borászat hagyományai.-Egészen más nyelv, mások a szokások - folytatta Jean Marc -, de az biztos, hogy a magyar emberek rendkívül vendégszeretők.-Mennyire sikerült megismerkedni a magyar borokkal?- Némiképp ez is hozzátartozik a munkánkhoz - közölte a fiú -, ezért mondhatom, az önök borait nagyobbrészt felismerjük.-A mi hazánkban ez már nehezebb - toldotta meg a lány -, hiszen ott óriási a választék. Egy-egy nagyobb bor- fesztiválon 11 ezer fajta bort kóstolnak...-Mondhatjuk, hogy Ónok lesznek nálunk a szőlészet-borászat francia nagykövetei?-Tervünk, hogy mindketten külföldön dolgozzunk. Miért ne lehetne az Magyarország?! Igen, szeretnénk, ha itt folytathatnánk munkánkat, akár a Pannónia-TET program képviselőiként. Szalay Zoltán Napkeltétől holdvilágig - Erdőtelken Míg az 1215-ös oklevél Erdev néven emlegeti az akkor 52 lelkes települést, napjaink 3600 lakosú nagyközsége megőrizte a vidék maiságára jellemző gazdasági, társadalmi, kulturális értékeit, amelyekből egy szeletet nyújtunk át az olvasónak. Bizton állítom, hogy Erdőtelken Solti László pék a falu első embere... - mármint a hajnali ébredést illetően. Éjjel egykor bedagaszt 2-3 mázsa lisztet, s mire a hajnal derengeni kezd keleten, friss, ropogós kenyérrel kínálja a munkába indulókat. Mert munkahely is akad itt a virradatkor meglóduló falu népének. Többségüknek ma is a helyi - Tenkkel közös - Agrárszövetkezet biztosítja a megélhetést. A háromezer hektáron gazdálkodó, 600 tagú közös gazdaság új vezetésének az elmúlt év volt a legnehezebb. Várallyai László elnök szerint a múlt adósságainak törlesztése mellett szépen gyarapodik a növény- és állattenyésztésen, kertészeti tevékenységen alapuló, de lakossági szolgáltatást is végző gazdaság. Céljuk, hogy megfeleljenek a korszerű piacgazdaságnak, s biztos megélhetést teremtsenek tagjaiknak. A Ramona ISZ 24 évvel ezelőtt 80 helybélivel a hazai piac akkori igényét elégítette ki gyermekruházati termékek készítésével. A jelenleg 300 dolgozóból álló kollektíva évi 100 milliós értékben szállít férfife- hémeműt német cégeknek, valamint nejlonharisnyát és -nadrágot olasz megrendelőnek - tájékoztat Nagy Istvánná üzemvezető.- Az idén 90 asszony- nyal-lánnyal növekedett a létszám, s így immár 132 milliós bevétellel számolunk, s több mint 2 milliós nyereséget tervezünk. A másik üzemben, a Színtér Regalban hűtőgép- és fagyasztókosarakból 500 ezret, huzalpolcokból pedig 1,5 milliót gyárt két műszakban 120 dolgozó. Ugyaninnen tízmilliós értékben szállítanak nikkelezett, horganyzott és ónozott termékeket német megrendelésre. Az áfész 49. számú boltja - a havi csaknem hárommilliós forgalmával - a község egyik legnagyobb üzlete.- Nagy a konkurencia - mondja Kassa Ferencné -, mert a faluban még három élelmiszer-, egy tüzép- és egy iparcikkbolt üzemel az áfész kereteiben. Magánkézben pedig három élelmiszer-, három takarmánybolt s egy zöldséges árul, ezek mellett még tíz vendéglátóhely is van a településen. A szomszédos iskolában Forgács Miklós szerint manapság a legfőbb téma a továbbtanulás.- Az egyik kimenő évfolyamon szakosított tantervű matematikaoktatás folyik - mondja. - Az osztály többsége gimnáziumba és szakközépiskolába jelentkezett, míg a normál tanter- vűekből szakmunkásképzőbe. Az oktató-nevelő munka feltételei kielégítőek, jó a szakosellátottság. Öröm, hogy az ön- kormányzaton kívül magánerők is segítenek, legutóbb Pintér Béla két hektár erdővel ajándékozta meg az iskolát. A két, magánvállalkozásban lévő orvosi rendelő meglehetősen nagy betegforgalmat bonyolít le, nemkülönben a fogorvosi rendelő sem. Munkájukat nemcsak odafigyeléssel, hanem komolyabb fejlesztéssel is segíti az önkormányzat, mint legutóbb a számítógép-vásárlásnál tették. Az orvosi rendelő forgalmával azonos a helyi gyógyszertár látogatottsága is. A gyógyszer- ellátást illetően dr. Négyesi Imre gyógyszerész optimista. Szerinte kettősség uralkodik az ellátásban.- A magángyógyszertárak több forrásból szerzett készítményekkel rendelkeznek — mondja de hála Istennek széles a gyógyszerpaletta, a ritka orvosságokat is lehet helyettesíteni, s így megfelelő az ellátás. Az óvodások sziesztája alatt dr. Négyesiné Sneider Györgyi óvodavezető-helyettestől megtudtuk, hogy a 160 óvodás nevelését 5 csoportban 10 óvónő látja el.- Nagy a zsúfoltság - mondja nem tudtak mindenkit fölvenni, pedig itt jól érzik magukat a nebulók, van Mini- mat, szemléltető képsor, tv, magnó, video, az idén 70 leendő iskolás „ballagására” készülünk. Erdőtelken az igazi csendet, nyugtot a Buttler-család által 1715-ben alapított arborétum kínálja.- Folyamatos gondozás eredményeként most 26 hektáron fenyők és lombos fák, cserjék több mint hétszáz változata található itt - tájékoztat Novák Károly igazgató. - Időközben új tóval és újfajta növényekkel gazdagítottuk a 18 hektáros érláppal bővült környéket mindenki örömére. A kettős funkciót ellátó kultúra háza egyrészt a kisközösségek otthona, másrészt az olvasni vágyók temploma. A házban büszkék az Idősek klubjára, amelynek tagjai gyakran járnak az egri színházba. A 14 ezer kötetes könyvtárnak 470 - többségében iskolás - olvasója van, évente 60 ezret költenek könyvre, 20-at folyóiratok vásárlására, s egyre kevesebb jut irodalmi rendezvényekre. Öreg estére jár, amikor a polgármesteri hivatalban végszóra kérjük Oszlánczi István polgármestert.- Eredményeink szemtanúi nap mint nap az itt élők - szögezi le. - Mit szeretnénk még? A közintézmények jó színvonalú működésén túl újabb járdákat, utakat építeni, a telefongondot megoldani, a legális szeméttelepet kialakítani, a Buttler-kastély jogi dolgát rendezni. Mit kívánnék? - tűnődik el. - E falu népe mindig összefogott, ha értelmét látta. Hegyet is meg lehet itt mozgatni, ha a szükség úgy hozza. Maradjon meg az erdőtelki ember olyan szorgos-dolgosnak, mint eddig, hogy közösen érhessük meg a gazdagabb éveket. Cseh Béla Utazási kedvezmények - fiataloknak Lassan itt van a nyári szünidő, s ezzel megkezdődik a fiatalok ország- és világjárása. Az útra- kelőket - jó tudni - bizonyos kedvezmények illetik meg. A nemzetközi diákutazási igazolvány az ISIC STUDENT. Az iskolások és az egyetemek, főiskolák nappali tagozatán tanulók válthatják ki 300 forintért az arcképes igazolványt. Világszerte elfogadják, és országonként váltakozó, 10-50 százalékos kedvezményre jogosít, felmutatásával olcsóbban lehet vasúti és egyéb közlekedési jegyet, múzeumi belépőt venni. Hasonló a tanárok arcképes igazolványa, a TEACHER CARD is, amely ugyancsak 300 forintba kerül. Nemzetközi ifjúságiszál- lás-igazolvány, a YOUTH HOSTEL. A nevétől eltérően korhatár nélkül váltható, és a világ több mint 5000, Európában 3000 — itthon 150 - „fiatalos” szállóban lehet az igazolvány felmutatásával az adott ország árszínvonalához képest olcsóbb szállást kérni. Az ifjúsági hotelek címét, komfortfokozatát, a szállás árát, a helyfoglalás rendszerét - az esetleges korhatár-korlátozásokat - és minden egyéb tudnivalót meg lehet tudni a Youth Hostel katalógusaiból. A hely- biztosításhoz 10 forintért szállásfoglaló levelezőlapot lehet venni. Fiatalok - 12-25 év közöttiek - 300 forintért válthatják ki a nemzetközi turisztikai kedvezményekre jogosító igazolványt, a GO 25 YOUTH CARD-ot. Az utazási költségekhez és étkezéshez adott 10-50 százalékos engedmény mellett a sportintézményeket, szállókat, múzeumokat is olcsóbban vehetik igénybe az igazolvány tulajdonosai. Lívia néni evesen szerettük Lívia nénit. Különös vénlány volt, leginkább Darvas Ivánra hasonlított, ami egy nő esetében nem igazán érdem. Férfias külsejére még rá is tett egy lapáttal, egész kurtára nyíratta ritka szálú, keseszín haját, ingeket hordott feltűrt ujjal, nadrágban járt és lapos sarkú cipőben. Szigorúan csillogó szemüveget viselt - a lehető legelőnytelenebb kerettel -, erősen dohányzott, s ettől olyanná vált a hangja, mint egy varjúé. Ritkán mosolygott, s ilyenkor nem képződtek arcán kedves lyukacskák, mint például a kontyos Etelka néninek, akit meg lehetett „etetni”: otthon maradt a füzet, ha nem készült el a lecke. Lívia néni zord volt, szemrebbenés nélkül véste be az egyest, és betyárosan jól emlékezett mindenre. Tecának még másodikban beígérte, nem engedi őt leérettségizni, mert rajtakapta, hogy puskázott. És az eminens Tecának az ötösei mellett kettese lett magyarból. Merthogy Lívia néni a magyartanárunk volt. Egy olyan középiskolában, ahol a gyerekeket a közgazdaságtan rejtelmeibe vezetik be, könyvviteli példákkal gyötrik az életét, statisztikai összefüggésekkel kell bizonyítania, mitől gazdaságosabb a sálgyár a kesztyűgyárnál. Itt tanított bennünket Lívia néni arra, hogy muzsika legyen számunkra a szó, képben lássunk, olvassunk a sorok mögött, s írjunk magunk is olyat, amit így is, úgy is lehet értelmezni. A készletekre, grafikonokra, logikusan felépített gazdasági számtanra hangolt agyak nehezen fogadták be az allegóriát. „Gondolta a fene”, legyintettek a lányok Arany Jánost idézve, egy-egy vers elemzésénél. Szükséges rossznak ítélték a magyarórákat, kínzásnak a házidolgozatokat. Lívia néni nem kegyelmezett. Megadta a témát és a terjedelmet, s a következő óra elején kíméletlenül beszedte a fogalmazásokat. „Beleírtam azt is, hogy kézcsókom Lívia néni, ezzel is telik a spr” - mesélte egy alkalommal Ági -, ’’kizárt dolog, hogy ennyi ökörséget egyvégtében elolvasson!” Néhány nap múlva tanárnőnk hozta a leosztályozott do- likat. Letette az asztalára a füzeteket, intett az ügyeletesnek, hogy kioszthatja, s csak úgy mellékesen odaszólt Áginak: „Szervusz, kislányom!” Egymásra néztünk az osztállyal, és kibuggyant belőlünk a vihogás. Ez volt az egyetlen magyaróra, amikor kollektive röhögtünk. Virgonc társaság volt a miénk, ha kellett, ha nem, kuncogtunk, sokszor azt sem tudtuk, min, csak nevettünk az órákon, a szünetekben, az utcán, a buszon, a boltban, bárhol és bármikor. De magyarórán soha. Lívia néninek fanyar humora volt, néhányan voltunk csak vevők rá, ilyenkor a lányok összesúgtak, „mit mondott?”, elképzelni sem tudták, miért mulattunk, „ezek hülyék”, vélekedtek rólunk, s azt hitték, stréberségből díjaztuk a tréfát. Mi öten nemcsak a gunyoros vicceiért szerettük őt. Jó volt vele beszélgetni, lekísértük a tanáriig, s tippeket kaptunk tőle, mit olvassunk. Neki köszönhetem József Attilát, Ub- dike-ot, Heilert, Jókai Annát, Kertész Ákost. Hálás vagyok érte, hogy általa másként látok sok mindent, mint mások, és gyönyörűséget jelent, ha írhatok. Bizseregnek az ujjaim, ha témát találok, és éjszaka is kiugróm az ágyamból, ha „megtámad” a kényszer - mondatokba öntsem gondolataimat. Amikor először láttam nyomtatásban a „művemet”, gondosan kiollóztam az újságból. Arra készültem, megmutatom Lívia néninek. Úgy éreztem, örülne nekem - pontosabban a munkájának, hogy mégsem volt hiábavaló könyvelőknek szánt gyerekek között beszélni versekről és prózákról. Nagyon ritkán jutok el Budapestre, s ha arra visz is az utam, sokat akarok „markolni”. Megfoghatatlanul iramodik el az idő, ha otthon vagyok. így Lívia néninek szánt borítékom egyre tekintélyesebbre duzzadt, már ki is dobtam néhányat féltve őrzött „gyöngyszemeim” közül. Mosolygós május délelőtt volt, amikor végre rászántam magam, hogy visszamenjek régi iskolámba. Ötpercnyire járhattam a sulitól, és egy cipőbolt kirakatában megpillantottam a II. Rákóczisok tablóját. Harminc végzős lány, ismerős és ismeretlen tanárok néztek vissza rám. És köztük volt Lívia néni fényképe is. Gyászkeretben. C sak álltam ott bénán, homlokomat nekinyomtam a kirakatüvegnek, és éreztem, amint az orrom mentén gurulnak a könnyeim. „Rosszul van, hölgyem?” - szólt ki egy férfi az üzletből. Megráztam a fejem, és az első, utamba eső kukába vágtam a borítékot. Elkéstem. Négyessy Zita [
