Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-15 / 139. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. június 15., szerda Nem jó az általánosítás Tisztelt Főszerkesztő Úr! Folyó hó 6-án (hétfőn) megje­lent dr. Czenkár Béla úr „Vi­gyázat, csomagküldők!” című cikke, amelyre ezúton szeret­nék reagálni. Tisztelt Czenkár doktor! Ön e hó 6-án a Hírlap hasábján észrevételt-kritikát közöl, ame­lyet egyrészről természetesen csak üdvözölni lehet, hisz azon sokak nevében fogalmaz (lát­szólag), akiket hiszékenységük visz bele kétes értékű-eredetű holmik megvásárlásába, sok­szor „ingyenes - kockázatmen­tes — kipróbálással!”, amelye­ket (s ezt nem a „csomagkül­dők” mentségére mondom, hi­szen én nem tartozom közéjük) nem kötelező megrendelni!” Ami miatt azonban „válaszo­lok” Önnek, csak az, hogy Ön nem átallja szemérmetlennek, s ezzel együtt gátlástalannak ne­vezni az üzletek-butikok tulaj­donosait, üzemeltetőit, akiknek többsége (bár ezek szerint Ön nem ezen üzletekből vásárol) tisztességgel, becsülettel teszi a dolgát, szolgálatnak tekintve tevékenységét, s akiknek na­ponta szembe kell nézniük ál­landó vevőikkel! Sajnos, Ön a cikkében álta­lánosít - nem mérlegel -, s ez­zel együtt talán vádol is! Idé­zem: „attól függően, kit hogy lehet becsapni!” Ez hiba, legalábbis oly mér­tékű, mint ami ellen joggal szót emel és tiltakozik! Éppen oly hiba lenne, ha az orvostársa­dalmat is egy kalap alá ven­nénk, s azt mondanánk: szem­rebbenés nélkül várják el, fo­gadják el a hálapénzt - sokszor a már „halálra ítélt” betegtől, netán annak valamely hozzátar­tozójától! Tudjuk, van ilyen, de - sze­rencsére - nem minden orvos tartozik közéjük. Éppen ezért általánosítani - főleg a sajtó hasábjain - vétek, felelőtlenség! Nem lebeszélni akarom tehát a kritikai észrevé­telek megtételéről, sőt...! De emlékeztetni arra - úgy érzem - jogom és kötelességem tisztes társaim, kollégáim ne­vében, hogy a tevékenységek mögött „EMBEREK" vannak, így tehát jó lenne, ha csak azokról szólna a történet, akiket meg lehet - vagy meg is kell - nevezni. És csak akkor, ha erre min­den jogalapunk megvan. Szabó József magánkereskedő Eger Szent János u. Hírlap-reklám. Jó bornak is kell a cégér - tartja a mondás. Nos, egy újságnak sem árt a reklám. Ezért tö­rekszünk arra,- hogy minél több helyen hívjuk fel a figyel­met lapunkra, amely Hevesben a legnagyobb példány- számú napilap. Naponta több mint 30 ezer példányban jut el az olvasókhoz. Az önálló terjesztői hálózat révén már kora reggel mindenki a kezébe veheti a Hírlapot. (Fotó: Kaposi Tamás) Látogatás szülővárosomban, avagy: az embert néha meglepetések érik... Szeretetteljes meghívót kaptam Losoncról (ma Lucenec) az egykori losonciak és Nógrád megyeiek baráti találkozójára. Jómagam tényleg elég régi fel­vidéki vagyok. Éppen június 14-én volt 49 éve, hogy - 14 évesen - elhagy­tam szülővárosomat. A költözés meglehetősen szokatlan körülmények között zajlott. Egykori lakásunkon megjelent öt-hat fegyveres, és közölték szüleimmel, hogy két órán belül, fejenként ötven ki­lós csomaggal Magyarországra dobják át a családot. Eltekintve a puszta ténytől, maga a „do­bás” is különleges volt. A tett­helyen megjelent egy lovasko­csi. Arra felraktuk a lábbal (!) telegyömöszölt bőröndöket és hátizsákokat, szüleimmel pedig felültünk a málha tetejére. Mö­génk kászálódott még egy fegyveres őr, a kocsis pedig a lovak közé csapott... így hajtottunk déltájban vé­gig a város főutcáján. Akkor még nem tudtam, hogy szégye­nemben az ülés alá bújjak, vagy büszkén, emelt fővel valljam meg magyarságomat. Az egyéb, önmagukban is meglehetősen drámai részlete­ket éppen csak megemlítem. A fegyveresek közt ott volt haj­dani, pár évvel idősebb bará­tom... búcsú a nagymamáktól... átrakodás Kalondán, a határő­rőrsön, az Ipolytamócon, lovak nélkül kölcsönkapott fogatba, mivel az igavonókat a „felsza­badítók” elrabolták. Bár mindezek eszembe jutot­tak, a meghívásnak mégis örül­tem (megbékélés!). Azóta sok víz lefolyt az Ipolyon is - bár egyre kevesebb -, és többször megfordultam Losoncon. A régi sebek lassan behegedtek, az indulatok lassan lecsitultak. Az egykor 80-90 százalékban magyar városban ma már csak kb. 20 százaléknyi magyar él. A szlovákok elérték céljukat, és úgy tűnik, már nem is nagyon haragszanak ránk... A találkozó tényleg jól sike­rült. A gyönyörűen rendbe tett Vigadóban - amelyről a ma­gyar tévében is láthattunk tudó­sítást - magyar és szlovák egy­aránt jól érezhette magát. Az üdvözlőbeszédet a város igen takaros - természetesen szlovák - polgármesternője tar­totta. Természetesen magyar szinkrontolmácsolással. Ezután a háromnegyed órán át szlovák siratódalokat előadó énekesnő műsorát tüzes dixilendek és klasszikus magyar operettek követték. A hajnalig tartó tánc során egy nagyon csinos szlovák asz- szonnyal hozott össze a sors. Ráadásul úgy tűnt, szimpatizá­lunk egymással. Am a férje is ott volt. Kiderült azonban, hogy szót — jól-rosszu] — csak ango­lul válthatunk. Ő jól, én rosz- szul... Ekkor döbbentem rá, hogy itt, ebben a kies Kárpát-meden­cében, mi mindnyájan nagyon elrontottunk valamit. Hogy a határtól 20 kilométernyire eső szép kis szlovák-magyar város­kában az angol legyen a megér­tés nyelve?! Mi minden veze­tett idáig? Hát, például a Ka- londától Ipolytamócig vezető két kilométernyi országút... kö­zepén egy határsorompóval. Szállodánk kissé kopott volt, kevés vendéggel. A hazajövet napján - bőröndjeinket ott hagyva - még egy utolsó baráti találkozóra mentünk. Úgy ter­veztük, hogy délben irány haza­felé, Egerbe. De ember tervez, a portás végez! Visszasétáltunk hát holminkért a szállóhoz, ahol - legnagyobb megdöbbenésünkre - az ajtót lelakatolva találtuk. Egy teremtett lélek nincs sehol! A szikrázó déli napsütésben, de kellemetlen, hűvös szélben a helyzet egy Kafka-regény szín­helyére emlékeztetett. Nem­hogy ember, de még egy kóbor kutya sem volt se közel, se tá­vol. Az ajtón végre felfedeztünk egy telefonszámot, szlovák ki- sérőszöveggel. Felhívtuk. Köl­csönösen nem értettük egymást. Végül tolmácsot kerestünk, s ennek alapján megtudtuk, hogy a portásnő azonnal rendelkezé­sünkre áll, mihelyt vasárnapi ebédjét elkölti. így is történt. Másfél óra múlva már roboghattunk haza­felé... Egyébként a Somoskőúj­falui vámnál minden illetékes gyors és udvarias volt. A látogatás emléke mégis felemás. Lehet, hogy a Balkán tényleg a Lajtától keletre kez­dődik...? Czenkár Béla dr. A jó bor eltartható Tisztelt Szerkesztőség! 1994. június 7-i lapszámukban hibás információk jelentek meg a borok „életével” kapcsolatban (a Bormúzeumról szóló cikk­ben). Az igazán jó borok eltartha­tósága nagyon hosszú. Az angol királyi udvar bor­katalógusa az 1600-as évek kö­zepétől kezdődően tartalmaz érzékszerviig értékelhető mi­nőségű borokat, a legöregebbek természetesen tokaji borok - egy Windischgratz herceg ajándékozta az Udvarnak - de tucatszám találhatók francia és portugál borok is - már a 18. századtól - a katalógusban. A legismertebb francia kasté­lyok pedig rendszeresen szer­veznek ún. vertikális kóstolókat 50-100 éves borokból, amelye­ket az ismert szaklapok (Decan- tor, Wine Spectater, Vinum, Falstaff, Alles über Wein) fo­lyamatosan ismertetnek az ol­vasókkal, így nyugodtan mondhatom: az Önök által kö­zölt „szakvélemények” szak­mailag egyáltalán nem állják meg a helyüket. A „muzeális” minősítésről annyit, hogy az igazán komoly borokat 6-8 éves korukig nem szívesen mutogatják termelőik. Gál Tibor mérnök Népzenei tábor A kazincbarcikai művelődési központ augusztus 8-a és 14-e között népzenei tábort rendez hazai, valamint határainkon túl élő népzenei csoportok és szó­listák részére kezdő és haladó szinten, az alábbi csoportosí­tásban: citera, vonós hangsze­rek, furulyajáték. A jelentkezőknek szállást tud­nak biztosítani. Jelentkezési határidő: 1994. június 20. Részletes információ kérhető a művelődési központ címén, il­letve a 48/312-413 és a 313-384-es telefonon Barta Ist­vántól. Keresse a Hírlap olvasószolgálatát! A szerkesztőség fenntartja ma­gának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tar­talmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének ne­vét és címét nem közöljük, de a levelet - a közérdeklődésre való tekintettel - ismertetjük. Lelki segély Továbbra is működik Egerben a telefonos lelkisegély-szolgá- lat. Hívható: szerdától hétfőig, este 7 órától reggel 7 óráig a 06-36/321-488-as telefonon. A segélyszolgálat ingyenes. LEVELEK A KÓRTEREMBŐL „Dr. Kurázsi” főorvos és társai Hiszem, hogy nem a súlyos, többórás műtét utáni pszichés felszabadulás késztet az alábbi gondolatsorra. A több mint egy hónapos idő alatt - amit az egri kórház sebészetén töltöt­tem - nemcsak beteg voltam, hanem figyelő és sokszor megértő, sőt ámuló ember is. A létszámhiányt is tudva, hihetetlen mennyiségű munka, nagy szakértelem és tudatos, valódi humánum jellemzi ál­dásos munkájukat. Láttam roskadtan az osztály nagy tu­dású főorvosát, amint este fá­radtan révedt maga elé, mert a műtétje sikerült, de a beteg szíve nem bírta ki... Termelő szférában dolgoz­tam, tudom, mi a sok munka. De ennyit sosem képzeltem el, reggeltől estig szüntelenül küzdenek, mütenek itt - az em­berért. A ballagás napján szinte mindenki ünnepelni volt. Ép­pen dr. Adám főorvos úr volt az ügyeletes. Láttam, hogy akárcsak Brecht Kurázsi ma­mája, maga vitte szobáról szo­bára a kötszereskocsit, és vé­gezte asszisztencia nélkül az elmaradhatatlan kötözéseket. Lehet-e feledni a mindenki ál­tal becsült „Szenyor Dottore” humánumát, akinek minden­nap és mindenkihez van egy kézszorítása, bátorító szava. Neki mondtam, de mind­egyiknek ismétlem: „ You are' nt one wery good Doctor, and wery human Men. Thank you!” Rajtam kívül is bizonyára sokan mondják még - dr. Er­dély, dr.„Kurázsi” főorvos és társainak: az Isten áldása kí­sérje munkájukat. B. L. Eger Emberség az ortopédián Egy hónapig tartó kezelésen voltam az egri Markhot Fe­renc Kórház ortopédiai osztá­lyán. Műtéttel járó fájdalmas betegségemet az osztály va­lamennyi dolgozójának hiva- tásszeretete és emberséges hozzáállása tette elviselhe­tővé. Egyik éjszaka nyo­masztó álomból arra ébred­tem, hogy ágyam egyik olda­lán a nővér, másikon a kezelő­orvosom áll. Nincs semmi baj, minden rendben van” - mondták. Az emberi, meleg, vigasztaló szavak hallatán megnyugodtam, s mély álomba merülve pihentem reggelig. Köszönöm emberi segítségüket és kívánom, hogy az életben legyen sok örömük jótetteikért... B. M. a 8/3-as szoba volt betege FALU FORUM A poroszlói illetőségű Szalay-Család Kft. nyilvános falu fórumot rendez Poroszlón (Tömegszervezetek háza Poroszló, Fő tát 2.) 1994. június I7-én pénteken este 18 órakor, melyre TISZTELETTEL MEGHÍVJA Poroszló község minden lakóját. A fórumon az érdeklődők részletes tájékoztatást kapnak a Tisza mellett Üdülőfalu beruházásáról, a beruházással kapcsolatos munkalehetőségekről, valamint a fentieket érintő egyéb kérdésekről. •JzaA/y - Tá/u/or oá/Ai/Aoztl Javítják a Dobó teret. Állítólag a legutóbbi földrengés hatására púposodtak fel a kő­lapok az egri Dobó téren. A javításra nem sokáig kellett várni, mert szorgos munkáskezek hamar elvégezték a munkát. (Fotó: Kaposi Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents