Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-15 / 139. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1994. június 15., szerda Nem jó az általánosítás Tisztelt Főszerkesztő Úr! Folyó hó 6-án (hétfőn) megjelent dr. Czenkár Béla úr „Vigyázat, csomagküldők!” című cikke, amelyre ezúton szeretnék reagálni. Tisztelt Czenkár doktor! Ön e hó 6-án a Hírlap hasábján észrevételt-kritikát közöl, amelyet egyrészről természetesen csak üdvözölni lehet, hisz azon sokak nevében fogalmaz (látszólag), akiket hiszékenységük visz bele kétes értékű-eredetű holmik megvásárlásába, sokszor „ingyenes - kockázatmentes — kipróbálással!”, amelyeket (s ezt nem a „csomagküldők” mentségére mondom, hiszen én nem tartozom közéjük) nem kötelező megrendelni!” Ami miatt azonban „válaszolok” Önnek, csak az, hogy Ön nem átallja szemérmetlennek, s ezzel együtt gátlástalannak nevezni az üzletek-butikok tulajdonosait, üzemeltetőit, akiknek többsége (bár ezek szerint Ön nem ezen üzletekből vásárol) tisztességgel, becsülettel teszi a dolgát, szolgálatnak tekintve tevékenységét, s akiknek naponta szembe kell nézniük állandó vevőikkel! Sajnos, Ön a cikkében általánosít - nem mérlegel -, s ezzel együtt talán vádol is! Idézem: „attól függően, kit hogy lehet becsapni!” Ez hiba, legalábbis oly mértékű, mint ami ellen joggal szót emel és tiltakozik! Éppen oly hiba lenne, ha az orvostársadalmat is egy kalap alá vennénk, s azt mondanánk: szemrebbenés nélkül várják el, fogadják el a hálapénzt - sokszor a már „halálra ítélt” betegtől, netán annak valamely hozzátartozójától! Tudjuk, van ilyen, de - szerencsére - nem minden orvos tartozik közéjük. Éppen ezért általánosítani - főleg a sajtó hasábjain - vétek, felelőtlenség! Nem lebeszélni akarom tehát a kritikai észrevételek megtételéről, sőt...! De emlékeztetni arra - úgy érzem - jogom és kötelességem tisztes társaim, kollégáim nevében, hogy a tevékenységek mögött „EMBEREK" vannak, így tehát jó lenne, ha csak azokról szólna a történet, akiket meg lehet - vagy meg is kell - nevezni. És csak akkor, ha erre minden jogalapunk megvan. Szabó József magánkereskedő Eger Szent János u. Hírlap-reklám. Jó bornak is kell a cégér - tartja a mondás. Nos, egy újságnak sem árt a reklám. Ezért törekszünk arra,- hogy minél több helyen hívjuk fel a figyelmet lapunkra, amely Hevesben a legnagyobb példány- számú napilap. Naponta több mint 30 ezer példányban jut el az olvasókhoz. Az önálló terjesztői hálózat révén már kora reggel mindenki a kezébe veheti a Hírlapot. (Fotó: Kaposi Tamás) Látogatás szülővárosomban, avagy: az embert néha meglepetések érik... Szeretetteljes meghívót kaptam Losoncról (ma Lucenec) az egykori losonciak és Nógrád megyeiek baráti találkozójára. Jómagam tényleg elég régi felvidéki vagyok. Éppen június 14-én volt 49 éve, hogy - 14 évesen - elhagytam szülővárosomat. A költözés meglehetősen szokatlan körülmények között zajlott. Egykori lakásunkon megjelent öt-hat fegyveres, és közölték szüleimmel, hogy két órán belül, fejenként ötven kilós csomaggal Magyarországra dobják át a családot. Eltekintve a puszta ténytől, maga a „dobás” is különleges volt. A tetthelyen megjelent egy lovaskocsi. Arra felraktuk a lábbal (!) telegyömöszölt bőröndöket és hátizsákokat, szüleimmel pedig felültünk a málha tetejére. Mögénk kászálódott még egy fegyveres őr, a kocsis pedig a lovak közé csapott... így hajtottunk déltájban végig a város főutcáján. Akkor még nem tudtam, hogy szégyenemben az ülés alá bújjak, vagy büszkén, emelt fővel valljam meg magyarságomat. Az egyéb, önmagukban is meglehetősen drámai részleteket éppen csak megemlítem. A fegyveresek közt ott volt hajdani, pár évvel idősebb barátom... búcsú a nagymamáktól... átrakodás Kalondán, a határőrőrsön, az Ipolytamócon, lovak nélkül kölcsönkapott fogatba, mivel az igavonókat a „felszabadítók” elrabolták. Bár mindezek eszembe jutottak, a meghívásnak mégis örültem (megbékélés!). Azóta sok víz lefolyt az Ipolyon is - bár egyre kevesebb -, és többször megfordultam Losoncon. A régi sebek lassan behegedtek, az indulatok lassan lecsitultak. Az egykor 80-90 százalékban magyar városban ma már csak kb. 20 százaléknyi magyar él. A szlovákok elérték céljukat, és úgy tűnik, már nem is nagyon haragszanak ránk... A találkozó tényleg jól sikerült. A gyönyörűen rendbe tett Vigadóban - amelyről a magyar tévében is láthattunk tudósítást - magyar és szlovák egyaránt jól érezhette magát. Az üdvözlőbeszédet a város igen takaros - természetesen szlovák - polgármesternője tartotta. Természetesen magyar szinkrontolmácsolással. Ezután a háromnegyed órán át szlovák siratódalokat előadó énekesnő műsorát tüzes dixilendek és klasszikus magyar operettek követték. A hajnalig tartó tánc során egy nagyon csinos szlovák asz- szonnyal hozott össze a sors. Ráadásul úgy tűnt, szimpatizálunk egymással. Am a férje is ott volt. Kiderült azonban, hogy szót — jól-rosszu] — csak angolul válthatunk. Ő jól, én rosz- szul... Ekkor döbbentem rá, hogy itt, ebben a kies Kárpát-medencében, mi mindnyájan nagyon elrontottunk valamit. Hogy a határtól 20 kilométernyire eső szép kis szlovák-magyar városkában az angol legyen a megértés nyelve?! Mi minden vezetett idáig? Hát, például a Ka- londától Ipolytamócig vezető két kilométernyi országút... közepén egy határsorompóval. Szállodánk kissé kopott volt, kevés vendéggel. A hazajövet napján - bőröndjeinket ott hagyva - még egy utolsó baráti találkozóra mentünk. Úgy terveztük, hogy délben irány hazafelé, Egerbe. De ember tervez, a portás végez! Visszasétáltunk hát holminkért a szállóhoz, ahol - legnagyobb megdöbbenésünkre - az ajtót lelakatolva találtuk. Egy teremtett lélek nincs sehol! A szikrázó déli napsütésben, de kellemetlen, hűvös szélben a helyzet egy Kafka-regény színhelyére emlékeztetett. Nemhogy ember, de még egy kóbor kutya sem volt se közel, se távol. Az ajtón végre felfedeztünk egy telefonszámot, szlovák ki- sérőszöveggel. Felhívtuk. Kölcsönösen nem értettük egymást. Végül tolmácsot kerestünk, s ennek alapján megtudtuk, hogy a portásnő azonnal rendelkezésünkre áll, mihelyt vasárnapi ebédjét elkölti. így is történt. Másfél óra múlva már roboghattunk hazafelé... Egyébként a Somoskőújfalui vámnál minden illetékes gyors és udvarias volt. A látogatás emléke mégis felemás. Lehet, hogy a Balkán tényleg a Lajtától keletre kezdődik...? Czenkár Béla dr. A jó bor eltartható Tisztelt Szerkesztőség! 1994. június 7-i lapszámukban hibás információk jelentek meg a borok „életével” kapcsolatban (a Bormúzeumról szóló cikkben). Az igazán jó borok eltarthatósága nagyon hosszú. Az angol királyi udvar borkatalógusa az 1600-as évek közepétől kezdődően tartalmaz érzékszerviig értékelhető minőségű borokat, a legöregebbek természetesen tokaji borok - egy Windischgratz herceg ajándékozta az Udvarnak - de tucatszám találhatók francia és portugál borok is - már a 18. századtól - a katalógusban. A legismertebb francia kastélyok pedig rendszeresen szerveznek ún. vertikális kóstolókat 50-100 éves borokból, amelyeket az ismert szaklapok (Decan- tor, Wine Spectater, Vinum, Falstaff, Alles über Wein) folyamatosan ismertetnek az olvasókkal, így nyugodtan mondhatom: az Önök által közölt „szakvélemények” szakmailag egyáltalán nem állják meg a helyüket. A „muzeális” minősítésről annyit, hogy az igazán komoly borokat 6-8 éves korukig nem szívesen mutogatják termelőik. Gál Tibor mérnök Népzenei tábor A kazincbarcikai művelődési központ augusztus 8-a és 14-e között népzenei tábort rendez hazai, valamint határainkon túl élő népzenei csoportok és szólisták részére kezdő és haladó szinten, az alábbi csoportosításban: citera, vonós hangszerek, furulyajáték. A jelentkezőknek szállást tudnak biztosítani. Jelentkezési határidő: 1994. június 20. Részletes információ kérhető a művelődési központ címén, illetve a 48/312-413 és a 313-384-es telefonon Barta Istvántól. Keresse a Hírlap olvasószolgálatát! A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének nevét és címét nem közöljük, de a levelet - a közérdeklődésre való tekintettel - ismertetjük. Lelki segély Továbbra is működik Egerben a telefonos lelkisegély-szolgá- lat. Hívható: szerdától hétfőig, este 7 órától reggel 7 óráig a 06-36/321-488-as telefonon. A segélyszolgálat ingyenes. LEVELEK A KÓRTEREMBŐL „Dr. Kurázsi” főorvos és társai Hiszem, hogy nem a súlyos, többórás műtét utáni pszichés felszabadulás késztet az alábbi gondolatsorra. A több mint egy hónapos idő alatt - amit az egri kórház sebészetén töltöttem - nemcsak beteg voltam, hanem figyelő és sokszor megértő, sőt ámuló ember is. A létszámhiányt is tudva, hihetetlen mennyiségű munka, nagy szakértelem és tudatos, valódi humánum jellemzi áldásos munkájukat. Láttam roskadtan az osztály nagy tudású főorvosát, amint este fáradtan révedt maga elé, mert a műtétje sikerült, de a beteg szíve nem bírta ki... Termelő szférában dolgoztam, tudom, mi a sok munka. De ennyit sosem képzeltem el, reggeltől estig szüntelenül küzdenek, mütenek itt - az emberért. A ballagás napján szinte mindenki ünnepelni volt. Éppen dr. Adám főorvos úr volt az ügyeletes. Láttam, hogy akárcsak Brecht Kurázsi mamája, maga vitte szobáról szobára a kötszereskocsit, és végezte asszisztencia nélkül az elmaradhatatlan kötözéseket. Lehet-e feledni a mindenki által becsült „Szenyor Dottore” humánumát, akinek mindennap és mindenkihez van egy kézszorítása, bátorító szava. Neki mondtam, de mindegyiknek ismétlem: „ You are' nt one wery good Doctor, and wery human Men. Thank you!” Rajtam kívül is bizonyára sokan mondják még - dr. Erdély, dr.„Kurázsi” főorvos és társainak: az Isten áldása kísérje munkájukat. B. L. Eger Emberség az ortopédián Egy hónapig tartó kezelésen voltam az egri Markhot Ferenc Kórház ortopédiai osztályán. Műtéttel járó fájdalmas betegségemet az osztály valamennyi dolgozójának hiva- tásszeretete és emberséges hozzáállása tette elviselhetővé. Egyik éjszaka nyomasztó álomból arra ébredtem, hogy ágyam egyik oldalán a nővér, másikon a kezelőorvosom áll. Nincs semmi baj, minden rendben van” - mondták. Az emberi, meleg, vigasztaló szavak hallatán megnyugodtam, s mély álomba merülve pihentem reggelig. Köszönöm emberi segítségüket és kívánom, hogy az életben legyen sok örömük jótetteikért... B. M. a 8/3-as szoba volt betege FALU FORUM A poroszlói illetőségű Szalay-Család Kft. nyilvános falu fórumot rendez Poroszlón (Tömegszervezetek háza Poroszló, Fő tát 2.) 1994. június I7-én pénteken este 18 órakor, melyre TISZTELETTEL MEGHÍVJA Poroszló község minden lakóját. A fórumon az érdeklődők részletes tájékoztatást kapnak a Tisza mellett Üdülőfalu beruházásáról, a beruházással kapcsolatos munkalehetőségekről, valamint a fentieket érintő egyéb kérdésekről. •JzaA/y - Tá/u/or oá/Ai/Aoztl Javítják a Dobó teret. Állítólag a legutóbbi földrengés hatására púposodtak fel a kőlapok az egri Dobó téren. A javításra nem sokáig kellett várni, mert szorgos munkáskezek hamar elvégezték a munkát. (Fotó: Kaposi Tamás
