Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1994-05-07-08 / 106. szám
6. oldal Horizont 1994. május 6., péntek Ez nem a magányos szívek klubja... A társadalom támaszkodik ránk. az erőnkre, a szaktudásunkra, otthont teremteni akaró vágyainkra. Dolgozunk, családot alapítunk, gyermekeket nevelünk, s ha valamilyen okból magunkra maradunk, hiába nézünk szét támaszt keresve ugyanabban a társadalomban. Mi leszünk a fura alakok, akiknek a háta mögött összesúgnak a szomszédok. Talpalatnyi föld sem marad, ahol otthon érezhetnénk magunkat, mert a közösségek is kihalóban vannak. Tácmulatság volt a közelmúltban az egri Megyei Művelődési Központban: az Egyedülállók Klubjának soros találkozójára került sor. Az est szervezői az egriek voltak, a vendégek a gyöngyösi, a kazincbarcikai, a mezőkövesdi Egyedülállók Klubjából érkeztek. Van már tíz esztendeje is, hogy kölcsönösen vendégül látják egymást, annak ellenére, hogy anyagi lehetőségeik erősen eltérőek.- Mi nem panaszkodhatunk - mondja Tóth Istvánná, a gyöngyösi klub vezetője. - A helyi művelődési ház nagyon sokat segít abban, hogy a klub működőképes maradjon. Mi is, mint a többi hasonló társaság, alapvetően csak a tagsági díjból gazdálkodhatunk, ami nem sok - havonta száz forint. Ehhez még hozzáteszem, hogy átlagban hatvan tagot tartunk nyilván. Egy-egy rendezvény megvalósításához szponzorokra van szükségünk. Eleddig még mindenki megértette a célunkat, szándékainkat, és tehetségük szerint támogattak is bennünket. A karácsony hagyományosan az ajándékozás ünnepe nálunk is, hiszen ez a legfájóbb ünnep az egyedülállóknak. Kis műsorral készülünk, a zeneiskola tanárai muzsikálnak, és iskolás gyerekek is fellépnek ilyenkor. Számon tartjuk a klubtagok névnapjait is. Igyekszünk szerető gondoskodással körülvenni társainkat. A mezőkövesdiek jóval nehezebb helyzetben vannak. Az emberek gyanakvóan néznek a csoportra, idegenkednek tőle. A településen sok a szóbeszéd és kevés a pénz, pedig itt is csak ugyanolyan magányos a magányos, mint másutt. Hargitai Imre, akinek nevéhez fűződik a mezőkövesdi klub beindítása, most Kazincbarcikán él, ahol szintén megalapította az Egyedülállók Klubját. - Bennünket is gyakran összekevernek másfajta társaságokkal. Az emberekkel nehéz megértetni, hogy nem partnerkereső szolgálat, nem házasságközvetítő, nem nyilvánosház vagyunk, hanem egy klub, ahová az egyedül maradtak járnak. Azok, akik elváltak, megözvegyültek, gyerekkel nehezebben teremtenek akár baráti kapcsolatot is. Ők nem selejtjei a társadalomnak, ugyanolyan vágyakkal és érzésekkel bírnak, mint akik harmonikus családban élnek. A foglalkozások alkalmával mindig gondolunk a gyerekekre is. Nekik külön teremben mesefilmet vetítünk, és egy felnőtt vállalja közülünk a felügyeletüket. Hargitai Imre a kazincbarcikai polgármesteri hivatalban dolgozik, a gyámhatóságon, így sokat tud segíteni a klubtagoknak ügyes-bajos dolgaik jogi rendezésében. Molnár Jánosné vette át a mezőkövesdi klub vezetését. Nincs könnyű dolga, semmilyen támogatásra nem számíthat, sőt társadalmi munkájában olykor még gátolják is. Ő azonban úgy érzi, nem okozhat csalódást azoknak a klubtagoknak, akiknek részint szükségük van erre a közösségre, részint pedig vállalják a tagságot. Molnár Jánosné erején felül szervezte meg azt a nyári vakációt, ahová a klubtagok gyerekeikkel együtt utazhattak el egy rövid pihenésre. Mindegyik klubban volt már példa arra, hogy a rendbontókat, az értetlenkedőket kizárták, mint ahogy arra is, hogy két ember egymásra talált. Egerben és Gyöngyösön is köttettek már házasságok, születtek „klub-bébik”. Meghatározó többségben 40-60 év közöttiek keresnek fel bennünket, persze, ha van bátorságuk - mondja Márkus Judit, aki szeptemberben vette át az egri klub vezetését. Az emberek restellik, hogy magukra maradnak. Hová mehet egy elvált nő, vagy akár egy férfi? Az ő helyzetük sem jobb. Előfordul gyakorta, hogy az egyetlen társ a pohár marad. A szórakozóhelyek nem alkalmasak az ismerkedésre. A vendéglátók a fiatalokra és tehetősebbekre építenek, a középkorosztályra nem gondolva, pedig nekik is igényük a kulturált szórakozás, még ha pénztárcájuk köti is őket. Az Egyedülállók Klubja nekik kíván segítséget nyújtani. A találkozások alkalmasak arra, hogy az ember szóljon valakihez, felszabaduljon egy kicsit a hétköznapok feszültsége alól, hogy tanácsot kérjen azoktól, akikkel megoszthatja gondjait, vagy éppen a másikon segítsen, hiszen mindettől érezheti magát embernek. Olyan társaságban lehet, ahol jobban vagy kevésbé szeretik, de mindenképpen elfogadják, és ha nincs, hiányzik. Annak, aki másként gondolja, aki alkalmi partnert keres, vagy olcsó kocsmának tekinti a klubot, nincs helye közöttünk. Nem szabad lenézni ezeket a közösségeket, hiszen bármelyikünket érhet tragédia, és lehet még szükségünk társra, barátra, aki átsegít bennünket a kritikus időszakon... Bozsó Bea A koleszterin: ősellenségünk vagy „barátunk”, szeressük vagy le vele?! A koleszterint valaha az emberi nem ősellenségének gondolta a közvélemény, azután néhány szakember figyelmeztetett az „érdemeire” is, aminek folytán a táplálkozásban ismét lényeges helyet kapott. A világ húsiparának, illetve az egészségi szempontokból előnyös margarin fogyasztásától magát veszélyeztetve érző tejiparnak olyan komolytalan érvei is voltak a koleszterin érdekében, hogy alacsony szintje fokozza az öngyilkossági hangulatot. (Jóllehet, senki sem vetette le magát ez Empire State Building tetejéről egy margari- nos kenyér elfogyasztása után.) A British Medical Journal nemrégiben azután olyan - tizenhét országban végzett - kutatások eredményeit publikálta, amelyek egyértelműen alátámasztják, hogy a koleszterin sokkal inkább felelős például a szívbetegségekért, mint bármi más. A vizsgálatok szerint ha tíz százalékkal csökkentjük a koleszterin szervezetbe vitelét, ezzel felére csökkentjük a negyvenéves kori infarktus veszélyét, s még hetvenesztendős korunkban is egyötödével csökken veszélyeztetettségünk. A rangos brit lap orvos szerzői azt mondják, e tízszázalékos csökkentés nem is nehéz: zsír helyett margarinnal vagy olajjal kell főzni, kerülni kell a zsíros sertéshúsok és részben a marhahús fogyasztását (nem tilos, csak kevesebbet!), és némileg több zöldséget, gyümölcsöt kell enni. Két év múlva a koleszterinszint 0,6 millimollal csökken. A Kötelező táncok egyik jelenete E heti film- és videopremierek Kötelező táncok Sok történet ábrázolja a profi táncosok látszólag csillogó, de valójában hihetetlen szenvedéssel teli világát. Egyik sem pillant azonban olyan kegyetlen realizmussal a színfalak mögé, mint a Kötelező táncok. Scott Hastings, a film főhőse gyermekkora óta egyetlen vágyat dédelget: megnyerni az Ausztrál Nemzeti Táncbajnokságot. Erre minden esélye meglenne, de váratlanul partnert kell változtatnia, s ő - mindenki megrökönyödésére - nem egy jól bevált partnemőt választ, hanem Fran-t, egy szürke egeret. Kegyetlen intrikák próbálják kiejteni az új párost, de minden hiába... A zenés, táncos filmet az egri Prizma mozi mutatja be. The Commitments A helyszín: Írország fővárosa, Dublin. Jimmy Rabbité, a film főhőse zenekart alakít. A történet lényegében ennek az együttesnek a sztorija ritka jó zenével, sikerekkel, féltékenykedésekkel, kudarcokkal. Alan Parker rendezte a filmet (Angyalszív, Pink Floyd, A fal stb.). Az évtized egyik legjobb zenés darabját készítette el a kiváló rendező. A műsoros kazetta - amely bizonyára jó szórakozást ígér - megtalálható az egri Videotop videotékában. Kossuth - másképp és más dolgokról Ezekben a napokban többször emlegetjük a szokásosnál a tu- rini remetét, a ’48-as szabadságharc nagyszerű szónokát, a forradalmi idők kormányzójában megint egyszer felfedezni véljük azt a váteszt, aki esetleg eligazítana minket sanyarú napjaink ezernyi gondjában. Sziki Károly, ez a nyughatatlan, örökmozgó színész Amerikában járván-kelvén kutatott a negyvennyolcas hősök után. És mert ez az írónak nevelődő színész folyton rá akar bukkanni valamire, amire a társak, a kortársak is kíváncsiak lehetnének, kiásta azt a levelezést, ami Kossuth, a nyolcvankét esztendős férfi és egy tizenkilenc éves erdélyi lány között bonyolódott. Ha ezt a pár mondatos üzenetekből álló híradást, szemérmes mellébeszélést bonyo- lódásnak foghatjuk fel! Nem több, de nem is kevesebb, mint a szemérmes megmutatása annak, hogy a kapcsolatnak itt is, ott is örülnek. Sőt talán jobban örülnének, ha a kínzó adottságok, az elképesztő korkülönbség, a szemforgató társadalom nem gördítene akadályokat közéjük. Számunkra a leveleket felolvasó Sziki, a férfi és a hamvaslelkű lány, Zeyk Sarolta szerepében Tátrai Gabi ad képi fogalmat arról, mi loboghatott itt is, meg ott is. Pár méter távolságból szinte véletlenszerűen pillantanak egymásra, hogy a testiségnek, ennek a nagyon ravasz ördögnek még csak az árnyéka se vétessék észre. Pedig ebben a levelezésben is megbúvik ez a huncut jószág. Annak ellenére, hogy a mondatok eltűnt és talán meg sem történt eseményekről ábrándoznak, a kor divatja szerint - akár be lehet azonosítani a közlések kezdő és záró sorait, a korban kiadott levelezési mintákkal is, tapintat és tisztelet „folyik” mindkét oldalon. Pedig... Nem a mai világ, a mai szabadosság íratja le velünk: itt nem is egyébről van szó, mint a lelki és szellemi vonzalom mellett a testi megkísérlésről. Az egyik oldalon a fiatal lány nyerni akar ezt-azt, a másik oldalon a túlkoros gavallér elhiszi, hogy még megértésre, sze- retetre, a két felhám, a hús, a szív, a két test bizonytalan örömére is ácsingózhat. Párhuzamként említeném Arturo Toscaninit, a világhír által körüllobogott karmestert (1867- 1957), aki nem átallotta hajlott korában elfogadni unokahúga közellétét, több mint rajongását. S hogy kissé mi is álszentek legyünk, más egy művész csak úgy, a világban, és megint más egy nemzet „szentje”, „szabadságeszménye”, akár még ma is. Pedig én nem bántam volna, ha a Réti Árpád által felolvasott kiegészítés helyett ráközelítettek volna egymásra a dialógus szereplői és az ártatlan, mert ártalmatlan testiségben is „kimutatták” volna az intimitást: a csók, az ölelés meg mindig hűséges és látható-tapintható jelzete annak a bensőségességnek, ami nélkül a szerelem elképzelhetetlen. Szikinek érdemes újból végiggondolnia ezt, és Tatár Ga- bival, a Saroltát mondó kedves jelenséggel, a hegedűjével hangulatot teremtő Szabó Violával továbbragozzák ezt a félfelvo- násnyi ünneplést. Vagy ezt inkább a szerkesztőnek, Bodor Saroltának üzenjem, a nénémnek, hogy a bátyám is értsen? Farkas András Egri figyelő - éles szemmel és nyitott füllel Nyílt szemmel és éber füllel járva-kelve megyeszékhelyünkön, itt s ott olyat hall vagy netalán olyat lát az ember, amit mindenképpen méltatlannak ítél városunkhoz. S ez önkéntelenül is arra serkenti, hogy azt semmiképpen sem bántó éllel, de tiszta szívből fakadó, jó és nemes szándékkal szóvá tegye. A közelmúltban egy 23-25 főnyi, német idegen csoportot vezetett egy budapesti hölgy, s elhaladva a Kossuth Lajos utcai megyeháza előtt, egy széles, patetikus karmozdulattal a jeles épület felé mutatott, s kö- j zölte: „Comitathaus”. j Egyik-másik vendége érdeklődött az épület homlokzatán látható három címer után, de a jeles ciceróné oda se figyelve továbbhaladt. Ekkor bátorkodtam felhívni a láthatóan kellő ismeretekkel nem rendelkező hölgyet a két csodálatos szépségű, Fazola-készítette kovácsoltvas kapura, de a válasz tömören velős és elutasító volt: ,JVincs időnk ilyen haszonta- lanságokkal tölteni a drága időnket!” S a csoport sebes vágtában haladt a vár felé. Két idősebb hölgy azonban visszamaradt: megmutattam és ismertettem a két kovácsoltvas remeket, mire meleg hálával köszönték meg szívességemet. Az egyik éppen würzburgi születésű volt, ahonnan a Fa- zola-család Egerbe származott... Egy idegenvezetővel beszélgetve érdeklődtem: mi a véleménye német vendégeinknek a Dobó téri, igazán csodálatos szépségeket kínáló palóckiállításról. A derék honfi azt sem tudta, hogy hol van ez a kiállítás. Sőt, meglehetősen őszinte hangon megjegyezte: „Valahogy nem kedvelem a palócokat!" Egyébként jól emlékszem, hogy tavaly nyáron látogatást téve a kiállításon, úgy informált egy ott szolgálatot teljesítő hölgy, hogy sajnos nem mutatják be az idegenvezetők ezt a szép, érdekes, s kivált a nyugati vendégek között igen kedvelt népviseletet reprezentáló anyagot. Egy nyugdíjas egri gimnáziumi tanár azt tette szóvá: hibásnak találja a belvárosban a Sándor Imre utca névtábláit, ugyanis hiányzik róluk a „dr.”, azaz a doktor megjelölés. Hivatkozott, s ezt joggal és méltán említette, hogy a Kossuth Lajos utcából nyíló utca névtáblái helyesek, feltüntetve, hogy az dr. Hibay Károlynak állítanak emléket. Doktor Sándor Imréről pedig minden egri polgár tudván tudta, hogy rendkívül népszerű, közkedveltségnek örvendő doktor volt, aki 1944-ben Dunántúlon a fasiszta terror áldozatául esett. Az utóbbi két évben igazán több városunkban fordultam meg, de Egerben kaptak előttem ismeretlen „alkotók” láthatóan korlátozás nélküli „lehetőséget” arra, hogy épületek, transzformátorházak falát szerintük művészi értékkel bíró ábrázolásokkal „díszítsék”, magyarán szólva: rútítsák, csúfítsák...! Egyik-másik ábrázolás mellé még nemegyszer fasiszta jelképeket, szövegeket pingáltak. Hála Istennek, nem egy esetben akadtak olyan fiatalok, akik legalább a förmed- vényeket átfestették. Jól és szellemesen illusztrálja a „festőművészeket” egy, az Északi-lakótelep egyik transzformátorháza falára pingált torz figura melletti angol nyelvű szöveg: „I'am barbar”, azaz barbár vagyok! Ez azután tőrólmetszett és őszinte önvallomása a jeles piktornak... Vajon önkormányzatunk tetszésével egyezik-e a váro- sunkszerte látható műalkotás-sorozat? S mivel hihetően nem, mindenképpen érdemes lenne ennek az egyre jobban burjánzó „képzőművészeti garázdaságnak” gátat vetniük a lokálpatrióták egyesületével közösen. Sugár István Az Egervölgye Szövetkezet ügyvezetése meghirdeti az alábbi épületek, ingatlanok azonnali és folyamatos bérbeadását vagy értékesítését: Központi iroda, Kovácsmühely, Berki tanya, Állattenyésztési telep állatállománnyal együtt vagy külön, Makiár, gépműhely, Makiári volt irodaház, Makiár nyári szállás, Nagytálya: Szentkereszti malom, Hajdúszoboszlói üdülő. A bérlet vagy az értékesítésről személyesen Andornaktálya, Rákóczi út 160. szám alatt, telefonon a 313-567-es számon lehet munkanapokon 9-14 óráig érdeklődni.
