Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1994-05-28-29 / 124. szám
8. oldal Hétvégi Magazin 1994. május 28—29., szombat — vasárnap Tóth Béla: Pipolphen lovag, Frenolon törzskapitány A „C” pavilon környéke volt a kórház legszebb része. Tizennégy óriási gesztenyefa körbeállta, ezért a tér túloldalán csak a Carlone-tervezte plébániatemplom barokk tornya mutatta magát. A templomkert kovácsoltvas kerítése innen, az első emeletről nem is látszott. Ide nem ért el a kisváros amúgy is elviselhető lármája, benzinfüstje. A portás szaftos, forró páros kolbászra és egy jó korsó sörre gondolt. Kellemesek voltak a rádió örökzöld melódiái is. Brahms A-dúr keringője: Sir Eric és Royal Garnen. Szemben a szokásos fekete tábla .Ügyeletes orvos: Dr. Omar Musztafa. Arca puffadt volt és a szeme táskás. Csigás-göndör vörös haja alig őszült. Szeplői virítottak, belganyűl szeméből gyűlölet és forradalmi tűz villogott.- Elvtársnő, engem megint becsaptak!- Csak... Krisztina nővér vagyok, Porcsint úr. És nem csapta be senki.- Porcsint elvtárs vagyok, elvtársnővér! A gyógyszereim! Fehér, zöld, sárga!. Hol vannak a vörös szemek? És eltüntették Bugyonnij elvtárs titkos üzenetét is! Követelem a kapcsolatot Vele, és a Ti- zenhetes szobával!- Porcsint úr... itt nincs ti- zenhetes szoba. Nincs itt Bugyonnij, és mindjárt vége az évszázadnak.- Azt én jobban tudom! Bár itt csak fehérgárdista újságok vannak. De a párnám alatt van Bugyonnij elvtárs Mauser-pisztolya. Tüzet nyitok!- Inkább egy kis teával ezt vegye be. Cotazym Forte. Akkor az emésztése is nyugod- tabb lesz.- Vodkát, elvtársnő!- Az itt nincs. Tudhatja...- „Sétált az Urálban Csapá- jev vitéz...”- Most ne tessék zengeni. Mindenki pihen. Hívjam a doktor urat?- Tűnjön el, elvtársnővér! Maga is opportunista, mint az a renegát Kautsky! 19/45-ös Megfigyelő Támpont. Távmondatok Frunze elvtárs törzsének: „Legyőztük Komyilovot és Markovot, stop. Most Gyenyikin következik, stop. Itt nincs vodka, és a tejbegrízt utálom, kivált ha hideg és göbös, stop. A cárt és az igazgató főorvost már Mo- giljovban seggbe kellett volna rúgni, üdvözlöm Félixet, stop. Komisszárovics Porcsint. ...Majd Portásovics leadja. Tudom, hogy egy Hughes-ké- szüléket rejteget a WC-ben. A mi emberünk, mert forradásos az arca. De azért lekáderczem. Most jön valaki. A távirat... no ide, a Mauser mellé!- Mit akar maga szőke középutas? Ne merészeljen a párnám alatt kajtatni!- Porcsint úr, újságokat hoztam. Képes is van, tessék nézegetni.- Nem érdekelnek. Fehér szemetek. De Félix azt üzente, hogy a tévé egyenesből közvetíti a Romanov-banda és Jelcin érkezését Jekatyerinburgba. Az Ipatyev-házba. Hogy lerombolták? Nem igaz! Huszonhárom lépcső kopp, kopp, lefelé! Na, most meglepődött, mi?- A tévé a Vadkacsát közvetíti a Nemzetiből. Tetszik tudni: Ibsen.- Háhá, vadkacsa! Bezzeg itt csak látszólag szelíd kacsák vannak az ágyak alatt. Gyanús! De majd Félix megvizsgálja mindegyiket. Belül is!- Már bocsásson meg: ki az a Félix?- Megtagadhatnám a nyilatkozatot. De mi, kommunisták, különös anyagból vagyunk gyúrva. Mi a fene bűzlik itt? Na, mindegy. Hát tudja meg: Félix Dzserdzsinszkij! Most távozhat! Az idős portás szolgálata már lejárt, de még megvárta a Fradi-Vasas találkozó végeredményét.- Pszt, elvtársam...- Nem... Nem szabad lejönni... tessék visszamenni... talán segítek! Porcsint kihúzta magát vörös fürdőköpenyében.- Mondd, elvtársam: le tudnál adni egy rádiogramot a budiból Frunze elvtársnak, Bugyonnijnak vagy Vorosi- lovnak?- Hogy mit...? Doktor úr!- Veheti a Népbiztosok Tanácsa is. Figyelj csak: mi ez a forradás az arcodon meg a homlokodon? Hol szerezted? Az egykori őrmester az időhúzás miatt úgy döntött, hogy válaszol.- Az arcomra Korotajaknál. A homlokomon Székesfehérvár mellett.- Van még... elvtársam?- A vállamon. A Széna téren kaptam ötvenhatban. Egy ávéhás eltalált. De megláttam. Leszedtem. Hát mesterlövész voltam én annak idején, megmondhatná vitéz Csetényi László százados úr, Isten nyugosztalja...- Omar doktor úr... nem tudom, hogy jutott le. Én nem mentem sehová. De hát most csak hárman vagyunk, és... Az arab orvos hatvannégy fogas mosollyal válaszolt. Am a szeme sohasem nevetett.- Nem történt baj, nővér. Nyugodjon meg... A beteg most szerény, de igen hasznos koktélt kap... Jöjjön innen velem...- „A junker, a gyáva úgy reszket, mint a nyúl...” 19/45-ös Megfigyelő Támpont. Frunze elvtárs törzsének: „Szorul a hurok, de helytállók. Stop. Portásovics fehér ügynöknek bizonyult. Vodka nincs, stop. Felbukkant Mo- mentov környezetéből egy francia katonai tanácsadó, lovag Pipolphen, stop. Meg Kolcsak kártyapartnere: Frenolon törzskapitány, hogy kerülték el ezek a kötelet, stop. Tud erről Félix? Javaslom, hogy a dini, kubányi, uráli at- amánokat, meg ezt a piszok szakácsot vágott ólommal lőjék agyon, stop. A junkereknek meg én vágom le a... betűzze, maga hülye! Nem lerágom, hanem levágom, stop. Üdvözlöm Félixet, stop.” A nővér lereszelte a két ampullát, és légtelenítette a fecskendőt. Az arab orvos - civilben Omar bey - jelenléte némileg megnyugtatóan hatott.- Testvér... Te a Harmadik Világ szülötte vagy. Te velünk tartasz! Győzünk, és hazádban is feltűzzük a vörös zászlót a piramisokra!- Nálunk nincsenek piramisok, uram. Nálunk sivatag van, olaj, meg oázisok. És még mindig hatvan teve egy karaván.- Nem baj, majd építünk! Hadd legyenek!- De azért most forduljon oldalra. Na, látja, épp így. Csöppet sem fog fájni. Köszönöm. ...Aztán mindez lassan mellékessé vált. Hát itt a Téli Palota! Rastrelli elvtárs építette. Ja, nem volt az. De a Cirkáló toronytüzérei értik a dolgukat! Nem vak-töl-tés-sel lőttek! Én tudom! ... Becsapódnak az ekrazitg- ránátok, aztán rohamra! Harsog a felfegyverzett forradalmárok indulója: „Cotazym Forte!) Ott vagyok... Matrózok, katonák, bolsevisták, szindikalisták, anarcho-szin- dikalisták és egyéb alkoholbetegek. ... Hol vagy, Kerenszkij? Az Ideiglenes Kormány pofájába vágok egy marék Anti- colt, kezet rázok Leninnel, lekenek egy irtózatos pofont az igazgató főorvosnak, letépem a Krisztina nővér köpenyét, és mindenütt kikiáltom a proletárdiktatúrát... ahol még nincs... ahol... Illatos, szép kisvárosi este volt. Telihold fénye ölelte a templom tornyát, és már régóta nem hoztak ennyi virágot a gesztenyefák. De hát mindig is a „C” pavilon környéke volt a kórház legszebb része. Elárverezték Sosztakovics szerelmes leveleit Rekordáron keltek el Londonban, a Sotheby’s cég árverésén Dmitrij Sosztakovics orosz zeneszerző eddig publikálatlan szerelmes levelei. A többségükben 1934-ben keletkezett levelek, amelyek a házas zeneszerzőnek egy alig ismert, leplezett szerelmi viszonyába engednek bepillantást, csaknem 11.000 fontért találtak gazdára- jelentette a DPA. A Lalának nevezett leány egy 20 esztendős bölcsészhallgatót takar, név szerint Jelena Konsztantyi- novszkaját, aki Sosztakovicsot németre tanította, és tolmácsolt neki az 1934-es leningrádi Nemzetközi Zenei Fesztiválon. A zeneszerző igyekezett titokban tartani szerelmét, mert a sztálini kultúrterror éveiben bármilyen botrányt könnyen ellene fordíthattak volna. A levelek páratlan anyagot szolgáltatnak Sosztakovics alkotói tevékenységének érzelmi hátteréhez, elénk állítva a félelmei és szenvedélyei között őrlődő nagy zeneszerzőt. Sosztakovics 1935-ben mutatkozott először a nyilvánosság előtt Jelenával. A főiskolások elhelyezik a kegyelet koszorúját, tisztelegve a hősök emléke előtt Szomorkás, borongás főhajtás Aradon Azon az áprilisi napon virágbontó tavasznak örvendezhettünk Aradon. Az egri tanárképző főiskola tanára, dr. Mi- sóczki Lajos nem feledkezett meg arról, hogy hallgatóit elza- rándokoltassa ahhoz az emlékműhöz, amelyet a kivégzett honvédtábornokok, a szabadságharc hőseinek tiszteletére emeltek. Először jártam ebben a valaha patinás városban, amelynek egykor elegáns épületeit a kiegyezés után emelték, s amelyek egyedi hangulatot árasztanak. Mégis elkomorított mindnyájunkat az, hogy az elmúlt évtizedek nem is olyan érdektelensége megkoptatta ezeket a relikviákat. Olyannyira, hogy egyes negyedek az elmúlás atmoszféráját sugallják. Ezt a helyet elképzeltem magamban. Korábban - régi tévéközvetítések során - láttam, amint kiemelkedik a környezetéből, azaz hamisítatlan fenséget áraszt. Sajnos, ennek nyoma sem volt. Elhűltünk, a valóság szinte fejbe kólintott valamennyiünket. Nem éreztünk semmiféle monumentalitást, ugyanis a hatóságok meglehetősen ravasz, de félreérthetetlen módon körbeépítették, s ezáltal rangjától fosztották meg. A fiatalok elhelyezték - főhajtás kíséretében - a koszorút. Figyeltem az egész ceremóniát. Idéztem volna a múltat, de hát erre nem adódott mód, mert körülöttünk az egyik pályán harsány futballisták üvöltöztek, serkentették, korholták egymást. A lehető legnagyobb hangerővel. Köztük honunkból érkezett magyarok is, akik közül egyik sem döbbent rá, hogy mit tesz, talán nem is tudta, hogy illene az a hangfogó, valószínű nem is sejtette, hogy mire illene gondolnia. Nem értem, miért történt ez, hiszen az átlagpolgárok nem vicsorítanak egymásra, köny- nyen barátkoznak, s nem azonosulnak az egymást váltó rendszerek irányítóinak nézeteivel. Nekik csak az a fontos, hogy eljussanak oda, ahová kívánnak, s találkozzanak azokkal, akikkel szeretnének, megnézzék mindazt, amit az elődök hagytak ránk. Függetlenül attól, hogy a kőbe mintázott üzeneteket milyen nemzetiségűek továbbították az utókornak. A művészet nem ismer ideológiai különbségeket, az erkölcsi nagyság bőrszíntől, nyelvtől független. Lenyűgözi mindazokat, akik hajlanak az igazra, a jóra. Hiszem, hogy egyszer itt sem vélekednek másként. Pécsi István Farkas András: / Az En megalkotása írom, amit a toliam ad, Amit a toll ma tollba-mond, Végigcsurog a toliamon Ez a súlyos motolla-gond, Szemem hunyom, de nem vakon Olvasom és olvastatom, Betűm, szavam, tőmondatom Legkisebb közlésem tövén, Mert ilyen e kúszónövény, A mag, a hang, készség, tömény, Virulna önnön ösztönén Felejteném a toliamat, Ez a motolla-pillanat, Átjár, halad a toliamon, így kell, úgy kell őt hallanom, Szavalja is: Emberfia, Mi ez az újabb nyavalya? Kinek kell ezt felfognia? Ez a téboly hivatala? Nem, nem, nem, ezt nem mondanám, Nem kényszerített az anyám, Ez a jelen nem „ha jdanán” Keletkezett, bizony nem ám, Én itt megvallom magamat, Azzal, amit a toliam ad, Amit a toliam épp ma mond, Végigremeg az agyamon, Akár a reszkető növény, Ha magjában, gyökértövén Teremtés munkál és remény, Fel is buzdul nagy érdemén, így tudhatom, hogy ez tömény Valóság, nem is tünemény, Nem hiúság, lét, hit, kemény, Nem is csak én teremteném, Csak elrágódom toliamon, Addig nem is kell szólanom, Amíg a toll a tollba-mond, Az még nem az a szólamom, Mégis hang, szó! A hangokon Elmélázhat élő rokon, Barát, vendég -, csillogtatom Bolondságom, gyalázatom, Mert játék rágni toliamat, Mert játék minden pillanat, A játékok is játszanak, Mint léha államférfiak A játék is csak tollba-mond, Csak a tollat kell tartanom, S ami végigfut toliamon, Derű -, összhanggá száll a gond, Mert ennyi az emberfia, Addig nem illik szólnia, Amíg a külső lét, a tárgy A forma lényegére vár. Tony Curtis, a festőművész. A 68 éves világhírű filmszínész, a magyar származású Tony Curtis, legújabb festményeiből készült kiállítást Londonban mutatták be. A megjelent kritikák szerint éppen olyan jó képzőművész, mint filmszínész.
