Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1994-05-19 / 116. szám
1994. május 18., szerda Tudomány Es Világa 7. oldal Számos hazai intézmény - közük a hajdani Budapesti Tudományegyetem is - viseli a nevét. A legnagyobb magyar fizikusként tartja nyilván a tudománytörténet Eötvös Lorándot. Több mint másfél évtizedig volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Törvényt ismert fel a folyadékok felületi feszültsége és molekulasúlya között. A 75 esztendeje elhunyt tudós nevét viselő torziós inga feltalálásával megalkotta a kőolaj- és a földgázkutatás első - és sokáig egyetlen - műszerét. Miután kiváló hegymászó is volt, így róla nevezték el az Alpokban levő dolomitok egyik, közel háromezer méteres csúcsát. Nevét máig díj is őrzi. A „titokzatos varázsvessző” diadalútja Eötvös Loránd - egy fiatalkori arckép a tudósról A híres torziós inga. A nemzetközi közvélemény előtt 1906-ben mutatta be műszerét, a torziós mérleget Eötvös Loránd. A rendkívüli sikerre való tekintettel a magyar kormány támogatta is a tudós terepen végzendő méréseit. Tulajdonképpen ebből a vállalkozásból fejlődött ki a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet. A nagy tudós halála után tanítványai folytatták az általa megkezdett munkát. Az említett intézet létrehozásában jeleskedő Pékár Dezső megszerkesztette a kettős mérleget, amely lehetővé tette a mérési idő felére való csökkentését. Eötvös másik tanítványa, Rybár István pedig önműködő regisztráló műszert szerkesztett. Egy igen fontos bejelentés a nemzetközi konferencián A neves író és politikus, báró Eötvös József fia volt, aki az 1848-as szabadságharc évében, július 27-én született Budapesten. Középiskoláit a fővárosi piaristák gimnáziumában végezte. Később Németországban, Heidelbergben a kor akkori neves tudósainak, Kirchof- nak, Burtsennek és Helmholz- nak a növendéke volt. Eötvös Loránd hazatérése után - a Budapesti Tudományegyetem fizikai tanszékét vezette. Később, 1891-ben és 1892-ben az egyetem rektora, majd a századforduló táján - hat éven át - a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Nem követte az arisztokráciánál szokásos életpályát, mert a tudomány művelésére és az egyetemi oktatásra szánta el magát. Már fiatalon megadatott neki a ritka tudományos és társadalmi elismerés, s ő a hozzá fűzött reményeket egy termékeny élet kimagasló eredményeivel, felelősségérzettől áthatott helytállással hálálta meg. Lelkesedéssel választotta a tudósi pályát, mert - önvallomása szerint - kecsegtették „azok a babérok, amelyek e pálya mentén elég magasan teremnek ahhoz, hogy azokat csak az igazán erős szakíthassa le...”. Apja nevét „öröklött kincsnek” tekintette, amely folyton arra intette, hogy a munka által váljék érdemessé rá. Eötvös Loránd életművét három részre lehet felosztani: a tudós, az egyetemi tanár, valamint a tudomány-, illetve a kul- túrpolitikus tevékenységére. Nemzetközi hírnevet tudományos felfedezései révén szerzett magának. Ezek olyan jelentősek, hogy örökre bekerültek a fizikatörténet legszebb lapjaira. Eötvös nevéhez több fontos törvény felismerése is fűződik. A legjelentősebb a súlyos és a tehetetlen tömeg anyagi minőségtől független arányosságának rendkívül pontos kísérleti igazolása. Galilei híres szabad- esési kísérletei mutattak arra először, hogy a két tömeg arányos egymással, ugyanis azt tapasztalta, hogy a testek egyformán esnek a Föld nehézségi terében. A kérdéssel Newton is foglalkozott, és őt követően még többen. A tudós munkássága több mint három évtizeden át a gravitációval volt kapcsolatban. Ennek során kimutatta kétszázmilliomod pontosságig a kétfajta tömeg azonosságát. Ezzel az Eötvös-kísérlet később az Einstein-féle általános relativitáselmélet tartóoszlopa lett. Tudományos munkásságát a nagyközönség jórészt a róla elnevezett Eötvös-ingáról ismeri. Ez nem is inga, hanem egy finom fémszálon felfüggesztett vízszintes mérlegkar, egyik végén egy rögzített súllyal, a másikon pedig egy körülbelül 20 centiméter hosszú, fémszálon függő másik súllyal. A Föld alatti tömeg a mélyebb helyzetű súlyt maga felé vonzza, miközben a mérlegkart felfüggesztő, különlegesen kiképzett fémszál megcsavarodik. Ennek mértéke arányos a nehézségi erő változásával. Ez a torziós mérleg egészen a közelmúltig a világ legérzékenyebb műszere volt. Eötvös találmányát a magyar köztudatban legenda övezi. Eszerint a műszer amolyan „titokzatos varázsvessző”, amely megmutatja, hogy a föld mélyében hol található kőolaj. Tudományos idealizmusától vezéreltetve, nem szabadalmaztatta találmányát, mert azt akarta, hogy az emberiség r.özkincsévé váljon. Csakhamar felismerték - világszerte -, hogy a torziós mérleg alkalmazásával jelentős eredményeket érhetnek el. Ezzel elkezdődött a tor dós mérleg diadalútja szerte i világon, Amerikától Japánig. Európától Afrikáig. A munkából hazad szakemberek is kivették részüket, közöttük Pékár Dezső, Fekete Jenő, Renner János és Szecsődy Miklós. Eötvös 1919-ben bekövetkezett halála után a Pékár Dezső által létrehozott Magyar Királyi Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet folytatta a munkát. A második terület, amelyen nagyot alkotott Eötvös, az egyetemi tevékenysége volt. Javaslatára hozták létre Budapesten az elméleti fizikai tanszéket, ahol bevezette a szemináriumi rendszert. Lényegében európai rangra emelte az egyetemi fizikatanítást. Közreműködött a tehetséges, szegény diákok felkarolásában is. Ennek érdekében létrehozta az édesapjáról elnevezett Eötvös Kollégiumot, amelyből a szellemi élet kiválóságainak egész sora került ki az évtizedek alatt. A harmadik tevékenységi kör, amelyben a mai napig maradandót hozott létre: a tudomány- és kultúrpolitika. Egyik írásában feltette a kérdést: „Kell-e Akadémia?” S ő igennel válaszolt, s ezt súlyos érvekkel támasztotta alá. Az Akadémia azért kell, hogy ott tudományt is műveljenek a tagjai, valamint ugyancsak kell az egyetem is, ahol hasonlót végeznek - mondta. Azért, hogy az említett helyeken olyan tudományt műveljenek, amely eredményeivel felhívja a magyarságra a világ figyelmét! Mindig küzdött az ellen a nézet ellen, hogy az egyetem egyszerűen szakemberképző intézet. Az oktatók elsőrendű kötelességének tekintette a hallgatók tudományos szakképzettségének és önálló gondolkodásának kifejlesztését. Világosan látta, hogy a nemzet kulturális felemelkedése milyen nagy mértékben függ a közoktatástól és azon belül a tanárok munkájától. A képzést az egyetem legfontosabb feladatának tekintette. Meggyőződéssel vallotta: a tudományos színvonalat döntően a tanárok egyénisége biztosítja, s emellett az egyetemek szervezeti és működési szabályai csak másodrendüek. Kevesen tudják, hogy az Eötvös-család híres fiának életútját nemcsak a tudomány kísérte végig, hanem aktív sport- tevékenysége is. Eötvös Loránd ugyanis korának legkiválóbb és leghíresebb hegymászói közé tartozott. A sport és a természet szeretetére ifjúkori hegymászásainak sikerei buzdították. Tizennyolc évesen feljutott a Monte Rosso legmagasabb, 4638 méteres Dofour-csúcsára. Ettől kezdve több tucat hegycsúcsot mászott meg elsőként az Alpokban. Negyven éven keresztül minden nyarát a Dolomitokban töltötte, ahonnan később két lányával, Rolandá- val és Ilonával együtt indult hegyi túráira. Hatvannyolc esztendős korában a Magas-Tátrá- ban mászta meg a hegyeket, mert az első világháború miatt nem mehetett Dél-Tirolba. Nemcsak a magas hegyeket szerette, hiszen — Thiring Gusztávval és Théry Ödönnel - megteremtette a középhegységi túrázás alapjait. Ebbeni elismertségét bizonyította, hogy az alpesi Dolomitokban, a Ca- din-hegycsoport második legnagyobb csúcsát, a 2837 méter magas sziklatornyot Cima-Eöt- vösnek nevezték el. Még a Holdon is viseli nevét az említett földrajzi alakzat. Eötvös a sikereit nem dicsőségnek, hanem szolgálatnak tekintette. Egész életével népét, illetve az emberiséget segítette. Hetvenegy évet élt, 1919. április 12-én - 75 esztendeje - hunyt el. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. Azon ritka emberek közé tartozott, akik életükben meg tudták valósítani azt a célt, amelyet legszebben Arany János fogalmazott meg: „Legnagyobb cél pedig itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben...” Mentusz Károly Eötvös Loránd a Földmérők Nemzetközi Szövetségének hamburgi konferenciáján, 1912-ben bejelentette, hogy a sík vidékeken - ahol a felszínen nincsenek kimutatható földtani indikációk - a torziós mérleg hasznos segítséget nyújthat azoknak, akik ott földgázlelőhelyet kutatnak fel. Mindezek alapján E. L. de Gloyer, egy amerikai olajvállalat elnöke már 1914-ben megrendelt egy torziós mérleget, hogy azt Mexikóban kőolajkutatási célra Eötvös hazai és nemzetközi elismerését nem kell különösképpen bizonygatni. Ám emlékét hazánkban jelenleg mindössze egy szobor őrzi. Talán ideje lenne maradandóbb emlékművet állítani a legnagyobb magyar fizikus tiszteletére. Nevét 1949 óta a budapesti használja. Ám a műszert az első világháború kitörése miatt nem kaphatta meg. Az első világháború után - 1921-ben és 1922-ben - két amerikai vállalat is elküldte szakembereit, hogy sajátítsák el a módszert, és vásárolják meg a már megrendelt műszereket. Hazatérve, az amerikai olajmezőkön, köztük a Spindle Topon kipróbálták, és megállapították, hogy mind a műszer, mind pedig a módszer megfelel a kívánalmaknak. tudományegyetem, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat és számos oktatási intézmény viseli. Ezek mellett minden évben átadják az Eötvös Loránd-díjat is... Remélhetőleg nemcsak születésének és halálának évfordulóján emlékeznek rá a jövőben, hanem más alkalmakkor is. Emlékét csak egy szobor őrzi „Itt, lábaink alatt terjed el az Alföld rónasága...” Eötvös Loránd 1901. május 12-én nyitotta meg a Magyar Tudományos Akadémia akkori ünnepi közgyűlését. Beszédében - mint a tudományos testület elnöke - szólt azokról a kísérleteiről is, amelyet kollégáival végzett az általa szerkesztett inga segítségével: „Több mint tízévi munka és javítgatás után ma már egy bizonyos fokig megállapodottnak mondhatom módszeremet. Kiállta azt a tűzpróbát a Gellérthegy tövén és a Ság-hegy tetején, ahol adatainak helyes voltát a felszínén fekvő tömegeknek kiszámítható hatásaival ellenőrizhettem, laboratóriumomban és szentlőrinci kertemben pedig segélyével már a mélységben elterülő tömegeket tudtam felismerni. A befagyott Balatonon volt először alkalmam arra, hogy nagyobb területre terjesszem ki a vizsgálatot. Ott több mint 30 különböző állomáson végzett mérésekből meg tudtam állapítani, merre görbül erősebben, merre kevésbé a nyugtató víz szintje, merre és mennyivel nagyobbodik a nehézség, s mindezek alapján a jég és a víz, a fenék homokja alatt, egy Kenésétől majdnem Tihanyig elhúzódó tömegfelhalmozódás, mondhatjuk hegygerincet fedeztem fel. Az én ismeretle l vidékem ott feküdt mélyen, a jég sima tükre alatt... Azután máskor itt a lábaink alatt terjec .t el - hegyek koszorújával ö”ezve - az Alföld rónasága. A nehézség, lesimítván, kedve szerint formálta felületét...” Gravitációs mérés. Ritka felvétel, amelyet 1891-ben rögzítettek, arról a mérőcsoportról, amelyet Eötvös Loránd irányított. A távcsőnél a tudós, észlelés közben. Lukács György búcsúztatta Eredményekben, küzdelmekben gazdag élet után 1919. április 12-én búcsúztatták a Nemzeti Múzeumban. Óriási gyászoló tömeg vette körül az épületet. A ravatal előtt Lukács György filozófus búcsúztatta a a tudós Eötvös Lorándot: „ Végtelen fájdalommal és szomorúsággal tölt el bennünket az a tudat, hogy nélkülöznünk kell Eötvös Loránd lángeszét és munkáját... Ki nem tekintve egyéni érvényesülést, osztályérdeket, csak a tudománynak élt, csak a tudományért küzdött, dolgozott." És annak a tudósnak a ravatala előtt, akinek először sikerült Magyarországon a tudomány zászlaját a világszint magasságáig emelnie, ezt a zászlót határainkon túl is meglátták, és megadták neki az illő tiszteletet. Neve ma is ékesen cseng.
