Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1994-05-16 / 113. szám

6. oldal Horizont 1994. május 14-15., szombat - vasárnap Hospice - avagy: „eliramlik az élet „Amikor megkérdezzük, miért került szociális otthonba, még az aránylag önellátó idős emberektől is azt halljuk: a mai fia­taloknak nem kell az öreg...” - dr. Szegő Imre főorvos, a he­vesi Gerontológiai Gondozó - idősek otthona - vezetője ösz- szegzi így tapasztalatait.- Erről az egyre aggasztóbb jelenségről már csak azért is beszélnünk kell, mert napról napra gyarapszik azoknak a száma, akik időskorukra tá­masz nélkül maradnak - teszi hozzá az előbbiekhez az idő­sek gondozásának jeles szak­embere, aki az országban el­sőként hozta létre a gerontoló­giai gondozót. A hevesi intézmény köve­tendő példaként működik ma is. Már csak az évtizedek so­rán összegyűlt tapasztalatok miatt is.- Hogy valamit tennünk kell, az már húsz évvel ezelőtt is sürgősnek látszott - idézi a múltat Szegő doktor -, mert az idős emberek aránya növeke­dett, s az úgynevezett „három- generációs”. nagy családtípus egyre ritkábbá vált, ez tovább rontotta a magányosok helyze­tét- Nem is beszélve arról, ha az idős ember ráadásul még beteg is volt...- ...Netán, ha eliramlott az élete... Mondjuk ki őszintén: ha gyógyíthatatlan betegség­ben szenvedett, vagy éppen az utolsó óráit élte. Mondjuk ki, mert erről eddig nemigen be­széltünk. Valahogy háttérbe szorult a haldoklóval való fog­lalkozás. Hevesen mára fellebbentet- ték a fátylat erről a korábban „tabuként” kezelt témáról. Szegő doktor azt írja egy ta­nulmányában, amelyet a Soros György támogatta Magyar Hospice Alapítvány kuratóri­umához címzett: „...Akik gyó­gyíthatatlan, súlyos betegség­ben szenvednek, átélik állapo­tuk egyre fokozódó romlását. S közben megélik azt is, hogy környezetük egyre sűrűbben hagyja magára, s még arra sem ad alkalmat, hogy el­mondja, mitől retteg. Ha azonban ebben a helyzetben talál valakit, aki meghallgatja, akkor nyugodtabban, lelkiek­ben felkészültebben fogadja a véget.” Mindez sürgeti, hogy a haldoklóval pszichésen fog­lalkozni kell - erősíti meg ál­láspontját a főorvos -, tehát a testi fájdalom enyhítése mel­lett ugyanolyan fontos szere­pet kell játszania a lelki gon­dozásnak is. És itt lép be a képbe a „hos­pice-módszer”, amely egyko­ron Angliában honosodott meg, majd Franciaországban is követőkre talált. Maga a ki- fejezés^ menhelyet, ápolást je­lent. Úgy tűnik, lassan ha­zánkban is gyökeret ereszt, s - mint annyi mindenben ezen a téren - elsőként Hevesen épül be a mai gondozói hálózatba. Ismét csak példaértékű kez­deményezésként.- Olyan modell ez - tájé­koztat Szegő doktor -, amely a súlyos betegek és a haldoklók gondozását biztosítja. S amely elsősorban az ápoló nővérekre épül, hiszen ők vannak együtt a legtöbbet a rászorulókkal. Ez a leendő hospice-szolgálat egyfajta sajátos stílust igényel majd, viselkedéskultúrát köve­tel meg tőlük az ápoltak kö­zött. Magyarán: a beteg egyet­len percben se érezze magát • •• egyedül, ne erősödjék fel j benne a magányosság gondo- [ lata. Legyen kihez szólnia, ki­vel megosztania legbensőbb érzéseit is.- Aggódom, főorvos úr, hogy netán a „rossz nyelvek” elkeresztelik majd ezt az új részleget afféle „haldoklószo­bának”, és semmi többnek...- Ezzel mi is számolunk, de nem erről van szó, mint emlí­tettem. Éppen ezért az egyéb­ként 140 gondozottat ellátó in­tézményben nem különítjük el ezt az egyelőre háromágyas szobát. Biztosítani akarjuk, hogy az ide kerülőkkel folya­matosjegyen az emberi kon­taktus: az éjjel-nappali törő­dés, a nyugalom, az őszinte­ség, a türelem és a szenvedés enyhítésére való törekvés. A tervek szerint - mondta el az intézet vezetője - június­ban, de legkésőbb az ősszel már tudják fogadni az első be­tegeket az egri kórházból: ke­zelésre, illetve utókezelésre. Ez az egészségügyi ellátás há­rom variációban - a folyamat előrehaladására épülve - tör­ténik majd a gyógyszeres ke­zelés, illetve a lelki gondozás formájában. A nővérek mind­kettőre alapos és speciális képzést kapnak.- Tisztában vagyunk azzal - mondja dr. Szegő Imre -, hogy a beutaltak nagy része a céltalanság és a kilátástalan- ság tudatával érkezik majd ide. Azzal a lemondóan meg­fogalmazott kérdéssel, hogy „mit remélhetek még az élet­től, tartogatnak-e még valamit számomra a jövendő hónapok, évek?” S nekünk meg kell győznünk őket - mert ez a hi­vatásunk -, hogy igen... Szilvás István A képzés, mint stratégiai eszköz A közelmúltban megtartotta so­ros ülését a Heves Megyei Munkaügyi Tanács, amely ér­tékelte a munkanélküliek kép­zésének és átképzésének ta­pasztalatait. Tavaly egyéni és csoportos formában 2550-en tanultak, hogy állást találjanak a szűkös munkaerőpiacon. A megyei munkaügyi központ által támo­gatott programokban 32 képző vett részt, s tavaly 124 millió forintot fordítottak e célra. Eb­ből 14 millió jutott az állástala­nok átképzésére. Az idén is arra törekszenek, hogy a képzést végző vállalko­zások, iskolák maximálisan megfeleljenek a szakmai köve­telményeknek. Természetesen nemcsak ezen múlt, hogy a kurzus végén milyen sikerrel találtak munkát az állástalanok. Pozitív változás, hogy a lemor­zsolódók fele elhelyezkedett, il­letve többségük már munka mellett tette le a vizsgát. Á munkaügyi tanács a to­vábbiakban megtárgyalta az időközben beérkezett munka­helyteremtő beruházási pályá­zatokat. Az idén kamatátválla­lást kérhetnek a vállalatok, vál­lalkozók: garantálva például azt, hogy a regisztrált munka- nélküliek köréből felvett dolgo­zóiknak három éven át biztosí­tanak állást. A testület 11 pályázatot bí­rált el: tízet tartott támogatásra érdemesnek. Ezáltal a megyé­ben 77 munkahelyet létesíte­nek, míg a pályázók felvett be­ruházási hitelkamatainak egy részét átvállalja a munkaügyi központ. A teljes összeg 23 és fél millió forint. A nyertes pályázók között van például a Csépány és Társa Kft.-t, amely Gyöngyösön a Zöldért egykori hűtőházában alakít ki konzervüzemet. Az Eqvin Mgtsz szintén gyöngyösi érdekeltségű, s a város délnyu­gati részén lovas idegenfor­galmi centrum létrehozásán fá­radozik, gondolva a két év múlva esedékes világkiállí­tásra. A felsőtárkányi Juhász Péter vendégháza három állás­talannak biztosít majd elfog­laltságot, az ő pályázatát is si­ker koronázta. Csakúgy, mint a hatvani Nagy Pongrácét, aki kapuk, rácsok, lakberendezési tárgyak készítésével foglalko­zik és új üzemcsarnokot épít. A munkaügyi központ ez­úton is felhívja az érdeklődők figyelmét, hogy az újabb pályá­zat beadási határideje augusz­tus 31-e. Ezeket részletes érté­kelés, banki véleményezés után szeptember végéig bírálják el. A feltételekről bővebb in­formációt Egerben a központ szakemberei adnak. A szenvedély, amit a vegetáriánusok nem néznek jó szemmel Koncz Gábor sajnálja az időt az alvásra- Amikor legutoljára láttam, nagyon nyúzott volt.- Pech, leginkább nekem. Igazán álmos csak akkor va­gyok, ha napokig nem látok ágyat. Aznap este játszottam. Utána egy nagyot kártyáztunk a barátaimmal. Hajnalban már indultam Szilvásváradra az is­merősökhöz és a pisztrángok­hoz. Nem volt időm aludni. Itt is beleszaladtunk az éjszakába, másnap pedig sürgősen Tiszafü­redre kellett gurulnom, halaszt­hatatlan ügyben.- Ugyan, nevezzük nevén a valóságot: Ón száguld. Egyszer még pórul jár. - A fél éle­tünket átalusszuk. Engem ez felettébb bosszant. Látnom, dolgoznom, örülnöm kell, amíg vagyok. A reflexeimben pedig megbízom. Szöveget is tudok vezetés közben tanulni: kétszáz kilométer egy jelenet. De ne ter­jessze illetékes körökben! Soha egy korty alkoholt nem iszom, csak kávézom és bagózom. Ezek a káros szenvedélyeim.- A színházat hová sorolja?- A szerelmeimhez. Hál’is- tennek mindennap játszom.- Mi az, amit még nagyon szeretne megélni?- Annyiszor megesik, hogy feltörik a kocsimat, egyszer szeretném már látni is. Bozsó Bea Modernizáció és/vagy népiség? - a megválaszolhatatlan kérdés „Magyarországon az irodalom baloldali volt, a politika jobbol­dali. Bal- és jobboldal azonban egyaránt csak egy-egy akolnyi ember érdekképviselete; a tömegek érdekeit a politikában lé­nyegében nem képviselte semmiféle oldal sem.” A harmadik út gondolatát su­galló Németh László-i idézet lett a mottója az egri történész, dr. Szőke Domonkos legújabb munkájának, amely Moderni­záció és/vagy népiség? címmel került a közelmúltban a köny­vesboltok polcaira. A kötet a két világháború közötti időszak eszmei, politikai, ideológiai vi­szonyait, annak néhány prob­lémakörét járja körül, de üze­nettartalma nem nélkülözi az aktualitásokat sem. A tanulmány apropójául az erős politikai felhangokkal kí­sért, megismételt szárszói talál­kozó szolgált, ahol a kritikusan gondolkodó értelmiségi réteg által a ’80-as évek végén kez­deményezett rendszerváltás „rossz irányba fordulása” két kérdést is felvetett: létezik-e más út, és kik a felelősek a „ki­siklásért” . A kötet tanulmányai három nagy kérdéskört vizsgálnak: miért nem sikerült 1848-ig visz- szavezetve a magyar polgári átalakulás? Miért került vál­ságba a XV11I-X1X. századi jogegyenlösító elveket hirdető liberalizmus? És: reális alter­natíva lehetett-e a ’30-as évek­ben a modernizáció és a népi­ség válaszútja? A XVIII-XIX. századi fejlő­dés sugallata szerint - derül ki a könyvből - a polgári átalakulás hiányának döntően két oka van. Ezek a status quo fenntartására, a Habsburg-birodalom életben tartására berendezkedett nagy­hatalmi politika, illetve, hogy nem volt olyan következetes polgári erő, amely sikerre vitte volna a polgári átalakulást. A másik problémakör vizs­gálatából kiviláglik: a liberali­záció túlzottan gyors adaptá­lása gyakrabban volt elriasztó, mint megnyerő. 1919 után főleg Bethlen István személyében ér­hető tetten az a realista gondol­kodású politikus, aki világosan látta: a liberalizmus értékei fon­tosak, a XX. század elején vi­szont az eszme angol változatát kellett volna alkalmazni, „a fontolva haladás", a történelmi tradíciók jobb figyelembevétele mellett. A liberalizmus és a konzervativizmus egyensúlya felelt volna meg leginkább a térségnek, míg a radikaliz­musba, forradalomba torkolló francia liberalizmus és az áldo­zatvállalásra hajlandóságot nem mutató merev konzervati­vizmus ugyanakkor e logika szerint elvetendő. Végezetül harmadikként a modemizáció-népiség mester­ségesen szembeállított kettős­ségére keres választ a tanul­mány. Itt az a modernizáció le­het az elfogadható - mutat rá a szerző -, amely nem túl gyors, nem túl radikális, hiszen ezek eleve bukásra ítéltettek. A népi- ségnél viszont a rossz emlékű népies-urbánus vita köszön vissza ránk. A végül is megvá­laszolhatatlan kérdés tehát e szerint: modernizálni - utána haladni, vagy élvezzen elsősé­get a szociális biztonság, min­den más csak ezt követhesse? Mindkettő lehet igaz, de le­het hamis is. (kg) Miért Hollandia a tulipánok hazaja? Kalandos utazás után került a tulipánhagyma Hollandiába. Pedig szerte a világon úgy tud­ják, hogy ez az ország a tulipán hazája. A tények azonban mást mutatnak, mert a tulipán- hagyma Kis-Ázsiából került a hollandiai Lejdenbe. Miután a kertészeti kultúra olyan magas fokon áll ebben a kis országban, hogy Rotter­damban minden tavasszal vi­rágkiállítást rendeznek. Ennek kapcsán olyan tervekről hallot­tunk, hogy mostanában meg akarják ismételni azt az utat, amelyen a tulipán átkerült Eu­rópába... Mivel egykoron az emberek postakocsival utaztak, felte­hető, hogy a tulipánhagyma útja Törökországból vezetett a hollandiai Lejdenbe. Úgy ter­vezik, ha valóban sikerül ezt az utazást megismételni, akkor a valamikori sárga postakocsit ló húzná. A postakocsi már régi­ség, és azok a cégek, amelyek­nek a tulajdonában van még ilyen régi postakocsi, szívesen rendelkezésükre bocsátanák azoknak, akik ezt az utat meg­ismételnék. Ez a sárga postako­csi most az amszterdami lovas­istállóban van. Valamikor 430 évvel ezelőtt a flandriai Ogier Grislain de Busbecq, aki az osztrák csá­szárságot képviselte a török szultán udvarában, küldött né­hány tulipánhagymát barátai­nak Európába. Nos, itt jön a nagy fordulat, amikor visszajött a diplomáciai szolgálatból Tö­rökországból, postakocsival magával hozott több tulipán- hagymát. Ezt a kalandos útját részlete­sen leírta. Minden ember, aki csak tudja, hogy az út Törökor­szágból a Balkánon át vezet, tisztában van azzal is, hogy ez az utazás kész kaland volt. Gondolják el, hogy a Bren- ner-átkelőhelyen ez milyen ne­hézségek között történhetett. Tehát az út neheze itt kezdő­dött, amíg a hagymák a hollan­diai Lejdenbe kerültek. A diplomata megajándékozta barátait néhány tulipánhagy­mával. így a botanikus Clussiu is kapott a hagymából pár dara­bot, és elkezdett ezekkel a hagymákkal kísérletezni. A kí­sérlet sikerrel járt, mert valami szép virágot termelt. És most térjünk vissza a ter­vekhez, amelyet meg akarnak valósítani. Vagyis: postakocsi­val bejárni azt az utat, amit va­lamikori hazatértekor a diplo­mata is megtett. Mostanra az a nagy sárga postakocsi, amit egykor Londonban készítettek 1880-ban, állítólag készen áll a nagy útra... Ebben az utazókaravánban részt vesz majd patkolókovács, számos lógondozó kocsis, sza­kács, és természetesen konyha­kocsi is. Ezen az úton a posta­kocsit 16 személy kísérné majd. Természetesen lesz egy külön kocsi a lovak számára is, ahol éjszaka pihennek majd. Visz­nek még számos tartalék kere­ket is, mert ezen a nagy úton biztosan szükség lesz rájuk. Az utazás vezetője a Hol­land-Török Baráti Társaság el­nöke lenne. A terv már készen van, most már a kivitelezés van hátra, s sok, nem várható ne­hézség. Gondolom, erről az izgalmas útról - ha ténylegesen megtör­ténik - az újságok színes írá­sokban számolnak majd be... Id. Zakar János Női-férfi farmerek Gyermek és felnőtt pólók Színes rövid ujjú ingek Női - férfi alsó Tornacipők Gyermek váltócipők Gyermek és felnőtt papucsok 900-1050 Ft-ig 1Z0-Z00 Ft-ig 580-6Z0 Ft-ig ZZO Ft/H db H50-550 Ft-ig 380-H80 Ft-ig Z10-H80 Ft-ig Hernyóselyem dzsekik, ingek, blúzok, együttesek Selyem köntösök, fürdőköpenyek, táskák nagy választékban! Szeretettel várjuk Egerben, a Széchenyi u. 25. sz. alatt Tel.: 310-683 Nyitva tartás: H-P 9-18 óráig Szó. 9-13 óráig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents