Heves Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1994-05-11 / 109. szám
1994. május 10., kedd PÉTERVÁSÁRA ES KÖRZETE 5. oldal „Tedd, hogy meglegyen isteni álmom” Évekkel ezelőtt olvastam először költeményeit Debrecenben, az Egyetemi Élet című lapban. Még szinte gyerek volt. Azóta már „róla is elfordította egy isten a szemét”. Barátai, akik kéziratban olvassák írásait, szeretik, olykor-olykor idézgetik. Egyik segítő „kritikusa”, volt magyartanára így vélekedik néhány verséről. A „Hazafelé” című tiszta formájú, megindító vers, az „Egri ősz” karakteres krétarajz, a „Hexameterek” Radnótira emlékeztető, az „Éji magány” szép, a „Hétfő” gyönyörűen szerelmes, a ”Még egyszer utoljára” olyan Suha Péter-es. Abban a Szenátor-házban beszélgettünk, amelyik különösképp kedves a számára. Még köszöntő versike is íródott a tiszteletére: „Van buborék szódámban száz,/ óvjon az ég, Szenátor-ház!”- Szeret esztergálni?- Nem különösebben, bár nyúlketrecet már hegesztettem. Azért választottam a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolát, mert „pici” voltam még, szerettem bütykölni. Nagyapám kovács volt. Amolyan örökségféle is lenne ez, ha élnék vele. Nem vagyok jó esztergályos, így hát nem esztergálok. „s mert vas volt a rend, melybe született kalapált hajnalban ekét, mert a kenyér akkor is vasszilánk-szigorral forgatta a világ zötyögő kerekét.” (Apám)- Fontos, hogy kitől tanulja az irodalmat az ember?- Mindenképpen. Egy szakiskolában pedig különösen. Itt a humán szakos tanárokra nem kisebb feladat hárul, mint valamiféle általános műveltségre okítani a diákokat. Én rossz voltam, mert ezeken az órákon sem figyeltem nagyon oda. Kárpáti Lajosné, volt magyartanárom egy felelés alkalmával döbbenten kérdezte tőlem, mit csináltam, mikor ezt tanultuk. Illedelmesen válaszoltam, hogy olvastam. A Hamletet. Erre ő bólintott, neki így is jó, és a Shakespeare-drámából feleltetett. Ezek után mertem megmutatni neki a verseimet. Később Farkas Istvánná tanárnő vette át a magyarórákat, és gondjaiba próbálkozásaimat. Gépeljük le, mondta egyszer. Pár hét múlva egy boríték várt otthon, benne újságok. A verseim nyomtatásban. Nem igazán értettem, mit jelent, de jólesett, eltettem. Far- kasné tanárnőnek biztosan nem köszöntem meg.- A szerző maga mit tart verseiről?- Nem tudom. Szeretem őket, mert az enyémek. Az én kínlódásaim. Javasolták már, hogy próbálkozzam festéssel. Nem fogadtam szót. A ló- nyál-lila-rezdülésű-kék-pil- ládnak-hű-de-fájjjü! gondolati)?) és formai)?) „követelményének” nem tudok eleget tenni. Szeretném hinni, hogy annak, amit csinálok, van köze a vershez és az alkotáshoz. Törekszem rá. Ha nem leszek jó versíró, akkor nem fogok írni. Ezt megígérem. „Már nem szerelmeim a szavak, meggyötörnek. Én elejtem őket, Ők összetörnek.” (Elhagyatva)- Mi lesz a versek sorsa? Halála után egy hűséges barát majd kötetbe rendezi?- Ezt hagyjuk! Félek a haláltól, mert a semmit és a végtelent nem tudom felfogni. Nem szeretem, ha a világ végét emlegetik, mert az az „én”-nel kezdődik, és akkor nincs, ha én sem vagyok. És még el sem döntöttem, mire tenném föl az életem. Teszem a dolgom tisztességgel. A pé- terkei művelődési házban élnek és alakulnak közösségek. Bennük hiszek. Amit megfogtam és elejtettem, az már nem az enyém. Őket még tartom, és remélem, összetartom. Ha nem leszek jó népművelő, hát abbahagyom. A verseimet pedig megírom, olykor le is gépelem. Néhány barátommal egy antológia kiadásával kacérkodunk. Talán ez megmérettetés lesz.- Ha a népművelés sem válna be, akkor mi lenne?- Magamat kell idéznem... „lábnak göröngyös út vigasságnak sóhaj víznek beomló kút gondolatnak szó-raj ajtónak tört üveg finálénak kezdet magánynak csődület álmaimból ez lett.” (Ki vagyok én?)- Van valami az életében, ami mindennél fontosabb?- Én. Csak semmi álszemérem! Az öreg Sebők Jánosnak igaza van. Akkora jelentőséget, mint az ember saját magának, senki sem tulajdonít neki. Minden fontos csak az „én”-nel kezdődik. Én a barátommal, én és a részegség, én abban, én és a világ, amibe akaratlanul csöppentem, én és a szerelem.- Apropo’s, szerelem!- A szerelem az élet. Hű, de banálisán hangzik! Bár igaz. Persze, tudom, mire gondol. Szeretek szerelmes lenni, de ez titok.- Mi az, amivel nagyon ki lehet hozni a sodrából?- Ha felébresztenek. Akkor, akár az uradalmi kocsis, se embert, se istent nem ismerek. Ha már magamhoz tértem, akkor szelídebb vagyok. Azért is lehet így, mert sokat éjszakázom. Nappal mindenki mindenfélével foglalkozik, és az igazán fontos dolgokra nem jut ideje. Úgy gondolom, aki éjszaka beszélget velem, vir- raszt a kedvemért, az szeret engem. Ilyenkor „fürösztöm meg arcomat” barátaimban. Az éjszaka kicsit bohém, a nappal jól fésült úriember. „tüzeket nézni jó borokat inni lágy húsú öleken dús ünnepet ülni friss gyümölcsöt enni mocsoktól tisztulni jó lenne...” (Töredék)- Rosszabb a nappal az éjszakánál?- Nem tennék ilyen különbséget. Más. Nappal az ember előveszi a kincstári mosolyait, éjszaka pedig kipucolja - mert levetheti -, mint a kis herceg a vulkánjait. A versek is inkább alkonyattájt születnek.- De nappal olvassák.- Ha már olvassák, nem fontos, hogy mikor. „Kezedben nőnek virággá a szavak, füledben szépül szelíddé az ének, ne hagyd, hogy soraim elhervadjanak, áldozz egy percet elárvult zenémnek, mert tudod, polcra dobva legyen biblia vagy ponyva egyformán szegények.,, (Még egyszer utoljára) Bozsó Bea Társközségi közös képviselő-testületi ülés A parádsasvári Károlyi-kastély végre gazdára talált. Amint arról már beszámoltunk, a Kordax Rt. az új tulajdonos, a cég kilencvenmillió forintot fizetett az impozáns épületért, s legalább ennyit kell majd áldoznia a ma igen elhanyagolt állapotban lévő hajdani vadászlak felújítására. Az mindenesetre biztató, hogy a kastély melletti faházaknál a minap már munkásokat láttunk sürgölődni, bár magát az épületet - lévén az összes kapu zárva - csak a kerítésen keresztül közelíthettük meg. Ám a legfontosabb, és ez a sasváriakat is megnyugtatja, hogy van gazda, aki megállítsa a pusztulást. Ráadásul a Kordax helyi munkaerőt kíván foglalkoztatni úgy a renoválásnál, amiképp a későbbiekben, az üzemeltetésnél, amikor is a kastély gyógyszállóként működik majd. (Fotó: Perl Márton) Eladták a tagok vagyonát Zárszámadás Váraszón húszmillió forintról A tavalyi zárszámadásról tárgyalt múlt heti ülésén Váraszó önkormányzata. A kistelepülés 1993-as költségvetési bevétele meghaladta a húszmillió forintot. Működési kiadásokra ebből csaknem negyven százalékot fordítottak. Hozzávetőlegesen egymillióba került a temetőhöz vezető út kiépítése és a kerítés felújítása, a gázra pedig 4 milliót áldoztak. A gerincvezetéket már lefektették, a lakásoknál is jó ütemben haladnak a belső szereléssel, így rövidesen a hálózatra kapcsolódhat a település. Recski gyermeknap a Búzásvölgyi-tónál Az előzetes hírekkel ellentétben - szervezési nehézségek miatt - május 15-én mégsem lesz tavaszi vigasság helyszíne a Recsk melletti Búzásvöl- gyi-tó. A helybéli horgászegyesület ugyanakkor május 28-án megszervezi majd a vízparton a hagyományos gyermeknapi horgászversenyt. Parádi telefonok: átadás július végén Bővítik Párádon & crossbar telefonhálózatot. Összesen 180 igénylő kívánságának tesz majd eleget a Matáv, amelynek szakemberei május második felében kezdik meg a kivitelezési munkákat, s az ígéretek szerint július végére mindenütt végeznek. Családonként 50 ezer forintba került egy vonal, az április 30-i állapotok szerint pedig több mint 8 és fél millió forint gyűlt össze az e célra rendelt számlán. A Matávnak a község eddig 5 és fél milliót fizetett ki, a telefontársulás számláján ugyanakkor mintegy 154 ezer forintot kamat is keletkezett, amellyel majd a kivitelezés végeztével számolnak el. Területbejárás után: megújul a közvilágítás Néhány nappal ezelőtt az ÉMASZ szakembereivel együtt területbejáráson vett részt Nagy Oszkár, Párád polgármestere. Azt nézték meg, hol szorul rekonstrukcióra a közvilágítás. E célra az önkormányzat némi pénzt is elkülönített már, most pedig - a helyzet felmérése után - megrendelték a munkát. Pétervására és társközségei - Erdőkövesd, Váraszó, Ivád, Kisfüzes - közös képviselő-tes- tülete a múlt hét végén tartotta meg esedékes ülését. Az önkormányzati tagok elsőként a közös fenntartású intézmények, azaz a polgármesteri hivatal, az általános iskola és az egészségügyi központ tavalyi gazdálkodásáról szóló beszámolót vitatták meg. Ezt követően Molnár Pál, a földkiadó bizottság elnöke tájékoztatta a képviselőket a testület munkájáról. Ezzel kapcsolatban több kérdés, észrevétel is elhangzott: Pál László, a város polgármestere például arról beszélt, hogy a közös polgármesteri hivatal igyekezett segíteni a bizottság munkáját, fedezték a felmerült költségeket. (zay) Nemrég jelent meg lapunkban az a tudósítás, amely a Pétervására és Vidéke Áfész váraszói részközgyűléséről szólt. Ehhez levélben fűzött észrevételt az ott élő Pál Albert, aki szerint az említett rendezvényt nem lehet részközgyűlésnek nevezni, hiszen azon csupán tizenegyen vettek részt. A látogatottság mindenütt kifejezi a szövetkezet és a vezetése iránti érdektelenséget - olvasható a levélben. Ennek a vezetésnek a tagság előtt már nincsen tekintélye: eladták a tagok vagyonát, elbocsátottak, illetve „kinyugdíjaztak” 250 dolgozót. A részközgyűlésen a jelenlévők megkérdezték: hogyan lehetett eladni a jól jövedelmező italboltokat? Nincs kamat-visszatérítés a részjegyekre, elmarad a vásárlási visszatérítés, igaz, ez már nem is volna lehetséges, mivel az áfésznak nincs boltja. Felvetődött a „ részközgyűlésnek nevezett beszélgetésen” az is: a tagság megkérdezése nélkül a küldöttgyűlés hozhat-e olyan határozatot, hogy a meglévő vagyont eladhassák, és a részjegyekre ne fizessenek kamatot. „A válasz a küldöttgyűlés határozataira való utalás volt” - írja Pál Albert. Felvetődik azonban a kérdés: a küldöttek és a vezetés mennyire éreznek felelősséget a tagság vagyona iránt. Új és hozzáértő vezetőkre lenne szükség, s e véleményt megalapozza az a tény is, hogy valójában semmitmondó a szövetkezet idei koncepciója: a bérleti díjak emeléséből ugyanis nem lehet a tartozásokat és a működést finanszírozni. A részközgyűlés iránti csekély érdeklődés azt bizonyítja, hogy a szövetkezeti vezetők és a küldöttek hadsereg nélküli tábornokká váltak. Jó lenne, ha ezt végre észrevennék az illetékesek, s levonnák a szükséges konzekvenciát. „Hát így néz ki az egykor szebb napokat is megélt, széles körű tagságot összefogó pétervásári áfész sorsa” - fejeződik be a levél. A Párád Kristály Manufaktúra sikerei Bizony jó lenne, ha a Magyarországon gyártott termékeknek rangjuk, értékük lenne a világ országainak piacain. Beleértve ^természetesen az Egyesült Államokat is, amit sem minőségben - ismerve ízlésvilágukat -, sem pedig árban nem könnyű meghódítani. A parádsasvári üveggyár új vezetősége merész tervekkel indult meghódítani a világot. A gyár hagyományait, termékeinek minőségét ismerve joggal voltak bátrak. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az az üzlet, amit tavaly kötöttek Frankfurtban 60 millió forint értékben. Andai Zsolt igazgatóhelyettes, Bódi Bálint kereskedelmi üzletkötő és Rénes György iparművész, tervező április végén az Egyesült Államokba repült, hogy az üveggyár idei amerikai megrendeléseiről tárgyaljon. Az eredményekről kérdeztem Rénes Györgyöt.- New Yorkban minden évben megrendezik a Table Top Show-1, ahol a lakásdíszítő tárgyakat készítő cégek mutatkoznak be, s ahová meghívják a leendő vevőket is. Csaknem tíz üzleti partnerrel vettük fel a kapcsolatot, s ennek eredményeként összesen 17 millió forintnyi megrendelést kell teljesítenünk.- Mennyire kell önöknek az amerikai ízléshez alkalmazkodniuk?- Az a tapasztalatom, hogy az igazán komoly amerikai kereskedő cégek pontosan ismerik a kézi munka értékét. Az amerikai megrendelők elsősorban egyedi darabokat kértek tőlünk, külön igényesen, esztétikusán megtervezett és kivitelezett, a lakások díszítésére szolgáló tárgyakat. Ebbe a kategóriába sok minden beletartozik, csak véges fantáziánk szabhat határt. Itt az ötletek teremtik meg a profitot, a magas színvonalú kidolgozás a szükséges ráadás. Ha egy-egy kész darab minőséget képvisel és ötletében sincs párja, akkor az árát is megkérhetjük érte. Márpedig Dallasban olyan terveket kellett készítenem, amik apró csodái lehetnek egy-egy lakásnak. Ezek már inkább a műtárgyak rangjával vetekszenek. Szükségünk van erre a sikerre, mert a gyárra ilyen megrendelések mellett ráfér egy kis korszerűsítés. Európához is hűségesek maradunk. Olaszországban jelenleg is tárgyal egyik munkatársunk. Kolléganőnk augusztusban készül Japánba, hogy ott is bemutassa a Kristály Manufaktúra egyedi termékeit. (bo-be) A TOBOZ KFT. parádfürdői Szanatóriuma Heves megye táplálkozási szakembereinek közreműködésével, szakorvosok által vezetett testsúlycsökkentő életmódtanfolyamokat indít. Elhelyezés - igény szerint - 2 ágyas fürdőszobás, vagy 2-3-4 ágyas mosdós szanatóriumi szobákban. Irányár: 24.000 Ft, illetve 20.000 Ft. Jelentkezés: TOBOZ KFT. Szanatórium 3244 Parádfürdő, Kossuth L. u. 372. Telefon: 36/364-004, 364-109. Telefax: 36/364-265. Óriási választékban kaphatók új és használt kerékpárok és alkatrészek. Kerékpárjavítás. Hihetetlenül olcsó árak. Nyitva: hétfőiől-péntekig 9-18-ig, szombaton 9-13-ig. Hiteligénylés, teljes körű menedzseléssel! Tel: 168-6298,167-3221
