Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1994-04-07 / 81. szám

HÍRLAP, 1994. április 7„ csütörtök HATVAN ES KÖRZETE A MÁV hatvani kertészetében. A Magyar Államvasutak egyik legrégebbi - több mint 100 éves - kertészete a hatvani. Feladata a körzet mintegy félszáz állomásának parkosítása, fásí­tása. Az itt dolgozók az idén több százezer növényt, díszcserjét, fát ültetnek ki. A piac felé is nyitnak, egyre több vállalkozóval keresik a kapcsolatot, színes termékskálájuk értékesítésére. (Fotó: Szabó Sándor) Lengyelországban voltak a hatvaniak A legfőbb tapasztalat: Jarocinban hatékonyan támogatják a rendőrséget A kitüntetett herédi polgármester Hatvan újabb külföldi testvérvárosa A hatvani Francia-Magyar Baráti Társaság szervezésében - a korábban kialakított jó kap­csolatok eredményeként - 5-én, kedden küldöttség utazott a franciaországi Tours városába, viszonozva a francia fél hasonló jellegű látogatását. A vizit célja, hogy testvérvárosi kapcsolatot készítsenek elő a két település között. A kirándulásra maguk­kal vitték az önkormányzat meghívását a 94-es Hatvan Ex­póra. / Általános iskolai beíratások Heréden Megyénk legfiatalabb váro­sában április közepére tervezik a leendő általános iskolások be­iratkozását. Az erőműnél 13-án 8-tól 13-ig, és 14-én délután 2-től 6-ig várják a nebulókat. Lőrinciben három napon át ­13-a és 15-e között - lehet je­lentkezni 8-tól 16 óráig, Sely­pen 13-án 8 és délután 4, 14-én déli 12 és fél négy között fogad­ják a legkisebbeket. A szülőket kérik, hogy személyi igazol­ványt, óvodai látogatási bizo­nyítványt, valamint 50 forint biztosítási díjat vigyenek ma­gukkal. A szennyvízelvezetés menetrendje megvan A horti képviselő-testület a napokban egyeztette a szenny­vízhálózat kiépífésének menet­rendjét. A kivitelezés három­éves futamidő-terv keretében valósul meg, és a költségek 50 százalékát az állam fedezi. A fennmaradó részt az önkor­mányzatnak kell előteremteni, de az már biztosnak tűnik, hogy az első időszakban lakossági hozzájárulásra nem lesz szük­ség. Különleges ásványok bemutatója Különleges köveket, féldrá­gaköveket, csigákat, kagylókat és ezekből készült fülbevalókat, nyakláncokat, ékszereket lát­hatnak az érdeklődők Hatvan­ban, a Művelődési Központban a hétvégén - 9-én és 10-én - délelőtt 10-től délután 5 óráig. Tanulhatnak a „kispapák” Bizonyára sok kispapa lenne jelen, amikor gyermeke első­ként pillantja meg a napvilágot. Erre készíti fel őket az a három­hónapos tanfolyam - amit kellő számú jelentkező esetén indíta­nak. Bővebb információt a 37/342-383-as telefonszámon lehet kérni. Közmeghallgatás A napokban kerül sor az idei közmeghallgatásra Zagyvaszán­tón: április 13-án, szerdán a művelődési házba, 14-én az ál­talános iskola épületébe várják mindazokat, akiket érdekel az eltelt négy évrőf szóló beszá­moló, illetve az idei fejlesztési elképzelések. Az új beruházási tervek között egyébként szere­pel egy gyógyszerszoba kialakí­tása is, amely - ha a megyei fő­gyógyszerész jóváhagyja az el­képzelést - a Bajcsy-Zsilinszky úton, az ABC és a Centrum kö­zött kerül kialakításra. Amikor március 15-én átnéz­tem a kormánykitüntetettek névsorát, elégedetten nyugtáz­tam: körzetemben él az az egyetlen Heves megyei polgár- mester, aki elismerést kapott. A herédi Temesvári József szerényen fogadta jókívánsága­imat, s arra kért, ha nem muszáj, ne kerítsek túl nagy feneket az ügynek: a Magyar Köztársaság Érdemrenden Kiskeresztjét kapta, a tény már megjelent az újságban is, ő maga szóra sem érdemes. Én azonban kíváncsi voltam, miért adják a „településfejlesz­tésben végzett kiemelkedő munkássága elismeréseként” járó kitüntetést. Mit tett vajon az elmúlt négy esztendőben?- Nem négy volt az, hanem harminckettő - mondja a pol­gármester. -1962-ben kerültem a tanácselnöki székbe, s a la­kosság bizalmából évről évre maradhattam. Nem számítottam arra, hogy ittragadok, de vala­hogy megszerettem ezt a mun­kát...- Honnan került Herédre?- Itt születtem, de Budapes­ten tanultam. Vasöntő lettem, azonban vékonyka kis gyerek voltam, orvosi tanácsra abba­hagytam a szakmát. Gépipari szakiskolába mentem tovább, s mikor elvégeztem, a Ganz Hajó- és Darugyárban dolgoz­tam. A Mátravidéki Hőerőmű­ben kerestem a kenyeremet 1955-től, közben '57-től bevo­nultam sorkatonának, s mint már említettem, '62-től végleg itt a helyem.- Hogyan lett a „vasas” em­berből ellöjáró?- Elvégeztem a tanácsaka­démiát, s ezáltal közel került hozzám az államigazgatás. Ér­dekelt ez a téma, több szakcik­kem is megjelent. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy fej­lődjék a falu, szorosan kapcso­lódjon a városhoz és környeze­téhez, s a többi településsel tár­sulva, együtt gyarapodjon a jö­vőben. Tanácsi pályám legelején be­fejeződött Heréd teljes villamo­sítása, később utak épültek, megoldódott az ivóvízellátás, s most, ha végigsétál a községen, láthatja, rendezettek a parkok.- Mi mindent tudhat még magáénak a falu?- Az alapellátást nyújtó or­vosi és fogorvosi rendelőt, gyógyszertárat. Védőnő-szolgá­lat látogatja a kismamákat, az idős emberekhez pedig házi be­tegápolók járnak. Új az óvo­dánk és a művelődési házunk, könyvtárunk, az iskolások tor­nateremben edzhetnek, bekötöt­ték Herédre a telefont, vagyis úgy gondolom, minden adott, ami a lakosságnak kell...- ...Gáz- és szennyvízcsa­torna-hálózat is?- Jelenleg tárgyalásokat foly­tatunk, hogy ez is meglegyen. De a megvalósításra még várni kell. Majd a következő válasz­tási ciklusban...- Ismét jelölteti magát?- Szívesen csinálnám még négy évig, de erről még korai beszélni.- Szeretnék többet tudni a magánéletéről is.- A kertemben töltöm a sza­badidőmet, szívesen ápolom a növényeimet. Régtől fogva gyö­tör a reumám, tíz éve visz- sza-visszatérő vendége vagyok a hajdúszoboszlói gyógyüdülő­nek. Káros szenvedélyem nincs, nem iszom, nem dohányzom, nem kártyázom, és semmi olyat nem teszek, amit még idesorol­nak a férfiak...-A család...?- A feleségemmel 1959-től élünk együtt, egy lányunk szü­letett. Családcentrikus vagyok. Aki a legtöbb örömöt jelenti nekem, az a kisunokám. Elfogadták a szíves invitá­lást, s március közepén a hat­vani rendőrkapitányság dele­gációja felkereste Lengyelor­szágban Jarocin városát. A ma­gyar küldöttség tagjai voltak: Szinyei András polgármester, a város vezető ügyésze: dr. Gyet- ván Mihály, dr. Jusztin Ferenc, a városi rendőrkapitány, Kis Endre, Lőrinci őrsparancsnoka, Sára Péter r. hadnagy és Virág János r. zászlós. Útjukról, tapasztalataikról kérdeztük dr. Jusztin Ferencet. A rendőrkapitány elmondta: a két város kapcsolata nem újke­letű. Jarocin, Kalisz vajdaságban található, Poznantól 80 kilomé­terre, 30 ezren élnek itt. A vendéglátók - hivatkozás­sal hagyományos lengyel-ma­gyar barátságra - örömmel fo­gadták az érkezőket, akik a szakmai tanácskozásokon túl kulturális programokon is részt vettek.- A jarocini kapitányság ha­sonló létszámmal dolgozik, mint mi - mondta dr. Jusztin Ferenc. - Mint megtudtuk, ez a vajdaság bűnügyi szempontból kevésbé fertőzött, mint Heves megye. Amíg Hatvanban az el­múlt évben 1992 bűncselek­mény történt, addig náluk csak a fele, 957 eset. Amit irigyeltünk tőlük: egy remek Volkswagen transpofterből kialakított jármű, amivel az előállítottakat szállít­ják. A jarociniak viszont a szá­mítógépparkunkat kívánták meg, nekik csupán egyetlen gé­pük van, mi pedig hússzal büszkélkedhetünk. Hasonló gondokkal küszködnek, de jobb anyagi feltételek között, ön- kormányzatuk lényegesen több támogatást nyújt a rendőrség­nek.- Született-e valamiféle meg­állapodás, hogy a későbbiekben esetleg még szorosabbra fűzik majd a szálakat a két város kö­zött? j>, ír- Polgármestereink előzetes szerződést írtak alá erre vonat­kozóan. A hatvani diákok meg­hívást kaptak a májusi jarocitji gyermekdal-fesztiválra. A len­gyelek ígéretet tettek, hogy részt vesznek a hatvani expón, és eljönnek a szeptemberi me­gyei rendőrnapra. j j Aj- Bizonyára azzal kapcsolat­ban is tájékozódtak, hogy ho­gyan is élnek az ottani bűnüldö­zők...- Úgy tapasztaltam, hogy hozzánk hasonló színvonalon. Ellátogattunk egy családhoz,5-s így bepillantást nyerhettünk a mindennapjaikba. Örülök ennek a kirándulásnak, mert elleshet­tünk olyan módszereket, ami­lyeneket nálunk is be lehetne vezetni. y/n m (n. Zain fi Elment a cukros bácsi így nevezték u. hatvaniak Gyimesi Dusánt. Dusi bácsi nápolyit, rágógumit: s min­denféle finomságot árusított kicsiny pavilonjában - a rendőrkapitánysággal szem­közt - és a vásártéren. Az öregembernek nemcsak a por­tékái, hanem a szíve is cukor­ból volt. Ha egy édesanya eleresz­tette füle mellett kisfia kérő szavait: „Mama, vegyél ne­kem törökmézet!”, s igyekezett arrébb ráncigálni a bódé előtt gyökeret eresztett gyermekét, Dusi bácsi átnyúlt a pulton - celofánba csomagolt selyem­cukorkával kedveskedett a ki­th-3\<taQ nesism ilaaiv áivlsM csinek. Lehetetjgz üzleti fogás is — légy int hetnek néhányon kétkedők, közül -n nhiszen egyi ilyen attrakció után az. anyu­kák többsége meglágyult és pénztárcája Mélyére nézeftl De akik ismerték a cukros bá­csit. jól tudják, az öreg ezt jó­ságból tette. Imádta a gyere­keket, és azok is őt. Generá­ciók gyarapodtak nyalánkság gain- ! [ I Március 31-én kísérték \ M családtagjai, barátai és isme-j rősei utolsó útjára. Dusi bácsi már csak az dad gyaloknak szerezhet örömet... (né-zi) Azok az „átkozott” apci földek (Folytatás az 1. oldalról) Mennék az elnökhöz, ám ez nem is olyan könnyű feladat. Akikkel útközben szóba ele­gyedek a témáról, szinte kivétel nélkül ontani kezdik a sérelme­iket. A legtöbbet előforduló pa­nasz: a kárpótlási folyamat kez­detén teljes tájékozatlanságban- mások szerint félreinformálva- hagyták az embereket. A té- esz-elnök, a földkiadó bizottság elnöke és mások lecsaptak a zsí­ros - sok esetben 30 aranykoro­nát érő - földekre, a kisembe­reknek már csak a maradékot hagyva. Ezt is jó távol a falutól, valahol Jobbágyi határában... A hoppon maradottak úgy vélik, ezek az ügyletek jogilag alátá­masztottak ugyan, ám etikusnak nemigen nevezhetők. A következő sirám a telepü­lési gázvezetéssel kapcsolatos. A beruházást nagy várakozás előzi meg Apcon, ami abból is kitűnik, hogy a lakosság 80 szá­zaléka a csatlakozás mellett döntött. Egybehangzó állítások szerint van azonban néhány ügyeskedő, akik kapcsolataik révén megtudták, mely terüle­teken kívánják kiásni a gerinc­vezeték helyét, és gyorsan fel­vásárolták ezeket a földeket. Akadt közöttük olyan is, aki há­rommillió forintot kér a szol­galmi jogról való lemondásért. Történetesen az egyik miniszté­riumunk munkatársáról van szó... Noha a jogszerűséghez itt sem férhet kétség, hiszen ma­gángazdálkodás céljából, szabá­lyosan licitált a területre, és hogy miből fizetik ki a három­millióját, nem az ő gondja. Ak­kor kié? - kérdezik többen. A lakossággal folytatott be­szélgetések során egyre több­ször vetődik fel a téesz neve. Eleinte csak azt emlegetik, hogy van, aki már két éve nem kapott földjáradékot - se pénzt, se terményt -, persze a „fejese­ket” kivéve. Később már azt is vitatják, hogy van-e még egyál­talán téesz, vagy csak névlege­sen létezik? Az említett Szineg Kft.-ről mindenki hallott, tud­ják, kik a tagjai: az elnök, a földrendező-bizottság vezetője, a földkiadó testület elnöke és még két másik személy. Az egykori szövetkezetben már csak két adminisztrátor dolgo­zik, a többieket szélnek eresz­tették. Mint hírlik, a személyi átfedések miatt nehéz eldönteni, ki az eladó és ki a vevő. Ugyanez vonatkozik a gépekre, termelőeszközökre is, amelye­ket a kft használ. Fizet-e értük, és kinek? Hogy még bonyolul­tabb legyen a helyset, az elbo­csátott alkalmazottak egy részét átvették, a többieket - a tervek szerint - idénymunkára foglal­koztatják. A temérdek véleményt meg­hallgatva, kíváncsian keressük fel Varga János téesz- és kft.-elnököt. Nem lepődik meg: mint mondja, ő is nap mint nap szembesül az észrevételekkel. Csupán azt furcsállja, hogy már személyesen is megválaszolta valamennyit.- A legtöbben ezt a kettős el­nökségemet hánytorgatják fel - előzi meg a kérdést -, de hát mondjanak jobbat. A szövetke­zet csődben van, bármikor meg­indíthatják a felszámolást. Vál­lalkozásba kellett fogni, hogy a földek ne maradjanak parlagon. Néha furcsák az emberek... Ha csinálunk valamit, az a baj, ha nem, akkor az. Különben is, a kft. nem egy zárt társaság, nyu­godtan be lehet lépni bárkinek.- Akkor mások miért nem él­nek a lehetőséggel?- Hát ez az. Megalakulásunk­kor a volt téesz-tagok közül többen aláírták a szándéknyilat­kozatot, ám amikor be kellett fizetni a részletet, mégsem vol­tunk elegen.- Most tehát van, aki megmű­veli a területeket, de mi lesz, ha megszűnik a kft is?- Nem azzal a céllal jöttünk létre, ám előfordulhat, hiszen a folyamatos működéshez biztos fedezet kell. Mindenesetre csak egyéves szerződéseket kötöt­tünk.- Azt mondják, hogy az egy­kor alacsony értékű szőlős ára jelenleg indokolatlanul magas...- Szerintem is. A telek­könyvben azonban ezen a mű­velési ágon szerepel, így nem járhatunk el másképp.- Folytassuk a sort! Az egy­kori apci birtokok hogyan kerül­tek más települések tulajdo­nába?- Nem éltem még itt, amikor ezek a dolgok lezajlottak, ezért csak a meglévő dokumentu­mokra hivatkozhatok. Úgy tu­dom, a háború után a helyi gaz­dák - kilencven százalékuk kis­birtokos volt - a mezőgazda­ságból nem tudtak megélni, így egyéb területeken próbálkoztak. Többségük az ipart választotta. A földtől megváltak, a tulajdo­nuk máshová került. Ehhez jött még a téeszesítés, s mint tudjuk, ekkor „önként” felajánlották a javakat. Amikor a szövetkeze­tek megalakultak, az akkori földrendező bizottság - a tanács közreműködésével - a táblásí- tott „bebírási” területeket közö­sen rendezte más települések­ávlo adás ázön 3 i >íii kel. így alakult ki az új tulajdo­nosi kör, köztük a téeszek, az ál­lami vagy az erdőgazdaság/- A kárpótlást illetően megfe­lelő volt a tájékoztatás? tjon- Aki sértettnek érzi magát, az féligazságokba kapaszkodik. Tény, hogy a törvény rövid ha­táridőt szabott a végrehajtásra, ám a telekkönyvek jelentős ré­sze sem volt teljesen rendben. Azon sincs mit tagadni, hogy aki előbb szerezte az értesülé­seit, az előbb lépett. így történt ez a gázvezetésnél, s a szol­galmi jog esetében is. rí- Erről is szerettem volna kérdezni...- Nézze, a szolgalmi jogról való lemondás a tulajdonos és- a beruházó közötti alku tárgya. Ha nem tudnak megegyezni, a bíróság dönt. A magánvélemé­nyem az, hogy a köz érdekét előtérbe kell helyezni, ám in­gyen ez senkitől nem várható el.- Végezetül a járadékról - amit sokan a mai napig nem kaptak meg - tudna valami biz­tatót mondani?- 1992-ig rendesen folyósítot­tunk, noha a kívülállók addig sem részesültek juttatásban. Az elmúlt évi bérleti díjakat már számfejtik, így napokon belül elkezdődhet a kifizetés. Tari Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents