Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1994-04-28 / 99. szám

1994. április 28., csütörtök Hatvan Es Körzete 5. oldal Amy Schacht tanít - a diákok tolmácsolnak (Fotó: Szántó György) Amerikából jöttem, mesterségem... Diáklánynak gondoltam Amy Schacht-ot, nem pedig tanár­nak, amikor bemutatták őt a hatvani Bajza József Gimná­ziumban. Nők esetében nem il­lik a korról beszélni, de ő még oly fiatal, hogy talán megbo­csátja nekem, ha bevallom: csak egy „tízest” tévedtem. Csöngetéskor érkeztem a Bajzába, épp órára sietett Amy is. Tört magyarsággal (bár én beszélnék így angolul!) meg­hívott a foglalkozásra. A 4/B-ből és 4/E-ből álló ti­zenegy tagú csoport láthatólag nem haragudott okvetetlenke- désemért — talán azért sem, mert dolgozatírás „lógott a le­vegőben”. Rendkívül készsé­gesen, kollektíván vállalták a tolmács szerepét. Megtudtam, hogy Schacht tanárnő az amerikai Békehad­test önkéntese. Magyarország­ról, a „vasfüggöny” mögötti államról küldetése előtt nem sokat tudott. Afrika és Ke- let-Európa között választha­tott.- Talán nem is lehettem volna igazi önkéntes, ha kije­lentem, én csak ebben vagy abban az országban akarok dolgozni. Újságokban olvas­tam a politikai változásokról, s kíváncsi lettem, milyen is le­het Európa keleti fele. Ezért kértem magam erre a területre.- Mit szóltak a szülei, nem féltették ettől a „kalandozás­tól" ?- Megpróbáltak lebeszélni, de végül beletörődtek. Nálunk hagyományai vannak az ön­kéntességnek, s ez azért is jó, mert így olyan tájakra utazha­tunk el, ahol más embereket, más kultúrákat ismerhetünk meg. Nem bántam meg, hogy eljöttem, de most már, két év után, honvágyam van.- Hogy érezte magát eddig nálunk? Milyen benyomásokat szerzett Magyarországról?- Úgy tapasztaltam, hogy itt nagyobb szerep jut a család­nak, melegebb a kapcsolat a szülők és a gyerekek között. Az viszont meglepett, hogy ebben az országban nincs mindenkinek lakása. A televí­zióban csak azok foghatják a külföldi adásokat, akiknek pa­rabolaantennájuk van. A tele­fonvonalra is várakozni kell. Talán még a bürokrácia dzsungelét emelhetném ki, mint érdekességet. Ez nagyon szokatlan volt nekem.- Nyáron lejár a szerző­dése. Visszajön-e hozzánk?- Néhány év múlva elkép­zelhető, de erről még korai be­szélni. Előbb szeretnék otthon lenni... (négyessy) Szövetkeznek a vasutasvárosok A horti rendőrőrs egy éve Kossuth és kora - vetélkedő Hatvanban Műveltségi vetélkedőt szerve­zett Hatvanban a gyerekeknek a Városi Gyermekkönyvtár. A 7— 8. osztályos tanulók közül ki­lenc csapat indult a versenyen. Az első helyezést a Kossuth La­jos Általános Iskola diákjai ér­ték el: Jánky Andrea, Kiss Or­solya, Marton Zsuzsanna és Szécsi Mária Katalin. A do­bogó második és harmadik lép­csőjére a 2. számú általános is­kola csapatai léphettek. A Vöröskereszt sikeres hatvani akciója A hatvani kórház vértranszfú­ziós állomása az első negyed­évben 176 liter életmentő vérrel lett gazdagabb. A helyi Vörös- kereszt szervezésében ebben az időszakban 441 donor jelent meg, hogy segítsék a betegek gyógyulását. Ennek következ­tében nem kellett operációkat elhalasztani, sőt szívműtétek­hez is jutott a vérből. Pályázatot nyertek hídépítésre Horton A településen a napokban érte­sültek róla, hogy a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Miniszté­rium kedvezően bírálta el a ko­rábban benyújtott pályázatukat. Ennek értelmében a 30-as úton és a Szarv ágy-patakon a híd megszélesítésére, illetve gyalo- goshíd kialakítására nyertek támogatást. A munkálatok az év második felében kezdődnek. Traffipaxos autó a hatvani rendőrségen Ezentúl jobban kell majd ügyelniük a száguldozóknak Hatvanban és környékén, ugyanis sebességmérővel fel­szerelt autót kapott a napokban a hatvani rendőrkapitányság. Akit gyorshajtáson érnek, an­nak nemcsak fizetnie kell, de még a jogosítványának is bú­csút inthet egy időre. Szakmai tanfolyam a TIT szervezésében Könnyű- és nehézgépkezelői képzést indított a hatvani TIT- egyesület. A tanfolyam már megkezdődött, de aki szeretné megtanulni a szakmát, még je­lentkezhet az Ady Endre Könyvtár és Közösségi Ház­ban. Meghatározó szerepet játszik a települések életében a vasút. Munkát ad az ott élőknek, fel­lendíti a kereskedelmet és a kultúrát is. Ezért jutott arra a gondolatra a MÁV Rt. Budapesti Üzlet- igazgatósága, hogy életre hívja a Vasutas Települések Szövet­ségét. A hatvani Kristály-kastély­ban rendezték meg az első ta­lálkozót, amelyre polgármeste­rek és állomásfőnökök érkeztek az ország több tájáról. Képvi­seltette magát Pusztaszabolcs, Dombóvár, Celldömölk, He­gyeshalom, Adács, Gyömrő, Záhony, Cegléd, Szentes, Mu- rakeresztúr, Dunaújváros, s természetesen a vendéglátó Hatvan, valamint a szervező Budapest. Az egybegyűltek fontosnak ítélték településeik összefogá­sát és a szövetség létrehozását. Az elnöki funkció betöltésére Szinyei András hatvani polgár- mestert kérték fel. Az alapsza­bály-tervezetükben rögzítették a feladatokat: „...annak elősegí­tése, hogy a vasúti áru- és sze­mélyszállítás meg tudja őrizni azt a súlyát a nemzetgazdaság­ban, amelynek megőrzése vagy elvesztése visszahat az érintett települések gazdasági helyze­tére is. Együttműködés kialakí­tása a környezetbarát közleke­dést támogató környezetvédő egyesületekkel. (...) A vasutas- családok szociális problémái­nak kezelése." A szövetség érdekképviseleti szerv, tagjai kölcsönösen támo­gatják egymást, és a külföldi városokkal is igyekeznek fel­venni a kapcsolatot. A Vasutas Települések Szö­vetségének gazdálkodására a tagdíjak (2 forint/lakos telepü­lésenként), a jótékony célú ren­dezvények bevételei, a vasutat népszerűsítő kiállításokon tett önkéntes felajánlások nyújta­nak fedezetet. A jelenlévők mindezt elfo­gadták, de az önkormányzatok határozata teszi majd fel az „i”-re a pontot. Csaknem esztendeje már, hogy a helyi önkormányzat és a Hat­vani Rendőrkapitányság kez­deményezésére létrejött a horti rendőrőrs. Az elképzelésekhez partnernek bizonyult a megyei főkapitányság is, így 1993. jú­nius elsejével megkezdhették működésüket. Idén márciustól Novák János r. százados személyében új pa­rancsnoka van az állománynak, melynek körzetéhez tartozik egyébként Csány, Ecséd és Ró- zsaszentmárton is. Novák János elődjét, Kis Endre századost - akivel különben jó barátságban vannak, mi több, együtt végez­ték el a Kossuth Lajos Katonai Főiskolát is — a lőrinci őrs veze­tésével bízták meg, s ekkor vál­totta fel őt Horton Novák szá­zados.- Jól ismerem a környéket - mondta találkozásunkkor -, hi­szen kilenc évig Hatvanban dolgoztam. Eleinte nyomozó­ként, később a közrendvédelmi osztály helyettes vezetőjeként tevékenykedtem.- Horton milyen állapotok fogadták?- Az elődömnek és a munka­társaknak köszönhetően az or­szágos átlagnál jobb, 70 száza­lék körüli a felderítési ará­nyunk. A bűncselekmények többsége vagyon elleni, de mind gyakrabban találkozunk súlyos testi sértéssel is. Gondot jelentenek a diszkókkal kapcso­latba hozható balesetek, melyek megelőzésére részletes tervet dolgoztunk ki. Ennek részeként - néhány hete - meglepetéssze­rűen lezártuk valamennyi, a te­lepülésről kivezető utunkat, és teljes ellenőrzést tartottunk, a csomagtartó átvizsgálásától az alkoholszondázásig. Az akció igen eredményesnek bizonyult.- Ehhez csak gratulálni le­A hatvani Ady Endre Városi Könyvtár három szakon - szövő, hímző és kosárfonó - indított képzést még 1992-ben. Elsősorban munkanélküliek je­lentkeztek az iskolába. S most, két év múltán szóbeli vizsgát tettek tudásukról. Székely Éva vizsgaelnöktől megtudtuk, hogy a szaktárgya­kon kívül közismereti tárgyakat is oktattak azoknak, akik a nyolc általános elvégzése után választották ezt a tanfolyamot. Az érettségizettek pedig nép­rajz-, művészettörténet- és an­golórákat hallgathattak. Az első évfolyamban hu­szonheten vettek részt, de mivel az intézet tavaly már tűzzo­mánc, fazekas és csipkeverő szakkal is kiegészítette kínála­tát, jelenleg lényegesen többen tanulnak itt. Idén szeptemberben is indul hét! Melyek azok a területek, ahol fejlesztésekre volna szük­ség?- Köszönettel tartozunk az önkormányzatnak az épületün­kért, ám átalakításra lenne szükség, hogy megfeleljen a speciális követelményeknek. Jelenleg egy szolgálati lakással vagyunk „társbérletben”, és ez senkinek sem jó. Egyébként rengeteg támogatásban részesü­lünk. A képviselő-testület a megyei önkormányzattal közö­sen hozzásegített bennünket egy járőrkocsi vásárlásához, a települések ezenkívül egy rendőr költségeit is fedezik.- A vállalatokat, egyéni gaz­dálkodókat nem keresték meg?- Természetesen rendszere­sen élünk ezzel a lehetőséggel, melynek eredményeként pél­dául Szentannai András üzem- anyagkút-tulajdonos havi 100 liter benzint ad járműveink működéséhez. Hasonló ügyben tárgyalunk a csányi Barrel-kút vezetőjével, és egyéb ígéretek­ben sincs hiány.- A távlati elképzelésekben milyen tervek szerepelnek?- Szeretnénk valamennyi járőrünket felszerelni rádiótele­fonnal, de szükség lenne az iro­dagépek korszerűsítésére is. Mindezek még hatékonyabbá tehetnék a munkánkat.- Azért így sem panaszkod­hatnak...- Valóban, hiszen jól ismer­jük a környék alvilágának va­lamennyi jellegzetes figuráját. Fő céljaink közé tartozik, hogy a tisztességes állampolgárok ne féljenek tőlünk, mert tevékeny­ségünk az ő érdekükben törté­nik. Akinek viszont takargatni- valója van, biztos lehet benne, hogy előbb-utóbb úgyis talál­kozunk! (t. o.) mind a hat szak, s már most le­het jelentkezni. Az iskolások alkotásaiból ki­állítást rendeznek a hatvani ex­pón. Kik jártak ebbe az iskolába? A pályakezdőktől a negyven­évesekig, férfiak és nők egy­aránt. Az idősebbeknek furcsa volt ismét „padba” ülni, de most már bánják, hogy ilyen hamar elszaladt a két év. A fia­talok közül többen újra beirat­koznak, természetesen más szakra. Hárman-négyen vállalko­zásba kezdenek, bár úgy véle­kednek, hogy „a kézi munkát sosem fizették meg”. Sokan látják úgy: már akkor is megérte ezt végigcsinálniuk, ha csak családtagjaikat lephetik meg munkáikkal. Z. K. M. Hatvani szakiskolai tanulók gyakorlati vizsgája Az ecsédi iskola: öröm a tanárnak és öröm a diáknak... Egy anyuka hívta fel a figyel­memet az ecsédi általános is­kolára. Ez az intézmény feltét­lenül megérdemli, hogy bemu­tassák - mondta, majd büszkén sorolni kezdte az eredményei­ket. Beszélt az oktatási módsze­rekről, a pedagógus-diák kap­csolatról, s én magamban azon elmélkedtem, hogy ha min­dennek csak a fele igaz, már megéri körülnézni ott egy ki­csit figyelmesebben. Meredek útszakaszon lehet feljutni az épülethez, amely már vagy negyven éve készült, de nemrégiben tatarozhatták. Atellenben bitumenes sportpá­lyák, a gyerekek éppen trénin­geznek rajta. Barátságos hely annak da­cára, hogy a temető is a közel­ben helyezkedik el. Mint va­lami toronyból, belátható az egész környék.- Ahhoz képest, hogy nincs tornatennünk, valóban nem ál­lunk rosszul a sport terén sem - mondja Paulikovics Tibor igazgató, miközben leülünk az irodájában. - Heti 11 óra tö­megsport-foglalkozást tartunk, és - hála a megvilágított pá­lyáknak - késő estig van élet az udvaron. Megtudom, hogy különösen az asztaliteniszezők és a mezei futók tesznek ki magukért. Utóbbiak közül Lázár Katalin nyolcadikos kislány megyei bajnokságot nyert korosztályá­ban, és az országos viadalon is előkelő helyezést ért el. Mind­ezt úgy, hogy közben tanulmá­nyi eredményével is a legjob­bak közé tartozik. Az iskola egyébként azon a helyen épült, ahol valaha Rich­ter Gedeon, az ismert gyógy­szervegyész és feltaláló szüle­tett. Az ő tiszteletére rendezik meg évente a Richtofit-kupát, melyre meghívást kapnak a környező települések iskolásai is. Természetesen nemcsak a sportélet jelentős az intéz­ményben. Ötödik éve már, hogy órarendbe illesztve tanít­ják a népi táncot, az első osztá­lyosoktól kezdve egészen a végzősökig. A háromszáz diáknak több mint a fele ezen a téren is na­gyon aktív. A legjobbak már kiléptek az iskola falai közül, megyeszerte kezdik megis­merni' tudásukat. Az igazgató vaskos albumokat tesz elém, melyekben a fellépések doku­mentumai láthatók. A tanári kar jó összetételű, tisztességesen dolgozó, több­nyire fiatalokból álló testület - mondja az igazgató. Vala­mennyien korszerű pedagógiai elveket vallanak, s hogy ezek megállják a helyüket, a mind gyakrabban jelentkező ered­mények is bizonyítják. Ma már nem kell nógatni a gyerekeket, ha közös feladatról van szó. Legutóbb például a vers- és prózamondó verse­nyen nyolcvanan vettek részt. Hatékonyan működik a diák­önkormányzat is. Szervezik a programjaikat, önálló munka­tervvel és költségvetéssel dol­goznak. Amikor a felvételi arányról érdeklődöm, elmondják, hogy csaknem mindenki bekerül abba a középiskolába, ahová jelentkezik, tovább öregbítve az iskola hírnevét. A gyerekek általában helytállnak új intéz­ményükben, amit a kitűnő bennmaradási arány is alátá­maszt. Sok új kezdeményezésről beszámolnak még a nevelők, köztük a képességfejlesztő csoportokról, és a Maksa Lajos vállalkozó által támogatott rendezvényeikről. Ám hogy ne csak pedagógu­sokkal beszélgessek, rövidesen betoppan az iskola két büszke­sége is: Lázár Kati, a már emlí­tett mezeifutó-bajnok, és Lu- dányi Nikoletta, a diákönkor­mányzat vezetője, aki „melles­leg” arról is híres, hogy nyol­cadikos koráig jelesnél rosz- szabb osztályzatot nem kapott. A lányok barátságosak, köz­lékenyek, szépek. Míg beszél­getünk - korosztályukhoz hí­ven -, nevetgélnek. Nem oko­zott gondot számukra a felvé­teli, tanulmányi eredményük­nél fogva könnyedén vették az akadályt. Kati szeptembertől a fővá­rosban folytatja a tanulást, testnevelés tagozatos gimnázi­umban, Niki pedig bajzás diák lesz. Sajnálják itthagyni mos­tani iskolájukat, mert - mint mondják - nagyon jó közös­séggé kovácsolódtak az évek során. Kati különösen fájlalja, hogy abba kell hagynia a népi táncot. A távolabbi jövőre még nem akarnak gondolni. Szívesebben beszélnek a ballagásról, ami hamarosan eljön, meg persze az itt töltött évekről. Arról, hogy milyen jó is volt Ecséden diáknak lenni. (tari)

Next

/
Thumbnails
Contents