Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1994-04-22 / 94. szám

1994. április 22., péntek Eger Es Körzete 13. oldal Székelyföldi vendégek A Csíkszeredái Kájoni János Közgazdasági és Szolgáltató Szakközépiskola háromtagú de­legációját - Molnár Zsuzsa igazgató vezetésével - látta vendégül a Neumann János Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium tantestülete. A Hargita megye székhelyén mű­ködő középiskola és az egriek a szorosabb kapcsolat, valamint az együttműködés kialakítását határozták el. Az idős néni köszöneté Irataival, kevéske nyugdíjának maradékával egy idős néni el­veszítette (ellopták?) a táskáját. Nem kért segítséget, csupán el­panaszolta bánatát. Mégis so­kan voltak, akik bajában támo­gatták: a Delikátesz dolgozói, a „cipész” Tibor és felesége, a „csirkés” Tóni a piacról és Molnár Imre. Öller Imréné ez­úton köszöni meg a jótevők emberségét. Egyházi hangverseny Az Egri Bazilika liturgikus énekkara két évvel ezelőtt Olaszországban járt, ahol mű­sorukkal szép sikert arattak. Vendéglátóik, a casellei Leg­szentebb Üdvözítő Plébánia kó­rusa most viszonozza a látoga­tást. Közös koncertjükre szom­baton este 7 órakor kerül sor, míg másnap a 10 órás szentmi­sén énekelnek együtt. A prog­ram díszvendégei: dr. Pintér Lajos konzul, Pietro Sambu- garo, Caselle, valamint dr. Ringelhann György, Eger pol­gármestere. Térítők, futók, viseletek Húszéves születésnapja meg­ünneplésére készül a demjéni kézimunka-kör. A kultúrház- ban április 29-30-án kiállítás keretében mutatják be a lányok és asszonyok legszebb hímzé­seit. Európa reményei „ A vén és az új Európa remé­nyei" - ezt a címet adta festmé­nyének az egri Botos László, a Mezőgazdasági Szakközépis­kola volt tanulója, aki az Euró­pai Közösség által meghirdetett nemzetközi rajzpályázat egyik győztese. Alkotását a többi dí­jazottal együtt a miskolci Avasi Gimnáziumban állították ki. A természetjárás a tanulást is segíti Az általános iskolába járó gye­rekek közül egyre többen pa­naszkodnak állandó fejfájásra, a stressz különböző tüneteire. A napi 7-8 órás folyamatos tanu­lás, a szakkörök, a különórák mellett egyre kevesebbüknek jut ideje a mozgásra, a test­edzésre. Éppen ezért figye­lemre méltó az egri Deák Fe­renc Római Katolikus, valamint a 4-es Számú Gyakorló Általá­nos Iskola kezdeményezése: a diákokat hétvégi kirándulásra viszik, ahol az élményen túl je­lentős ismereteket szerezhetnek a nebulók. Kékesi Györgynével, a Deák Ferenc-iskola túravezetőjével és Pupp Lászlóval, a gyakorló- iskola igazgatójával beszélget­tünk céljaikról, elképzeléseik­ről. — Hogyan kezdődött a hét­végi természetjárás az iskolá­ban? Kékesiné: Még korábban adódott egy lehetőség túrave- zető-vizsgát tenni, így 1988 óta folyamatosan útra kelünk a gyerekekkel. Sok beteg - főleg asztmával és gerincproblémák­kal küszködő diák is - elkísér bennünket, ők rendszerint a rö- videbb utakat választják, de ez is sokat segít bajukon. Időköz­ben Farkas László kollégám is letette a túravezetői vizsgát, ezért most már külön szervez­hetünk az alsósoknak rövidebb, a felsősöknek hosszabb utakat. Papp László: 1976-ban, mint fiatal pedagógus, gyakran jár­tam túrázni a közeli hegyekbe. Eleinte csak egyedül, a saját szórakozásomra, majd a gyere­kek hírét vették és kérték, hadd jöjjenek velem. így alakult egy lelkes csapat, a régi tagok idő­közben kikerültek az iskolából, ám mindig jöttek újak, így a természetjárás hagyomány lett.- Milyen útvonalakon szok­tak elindulni? Kékesiné: Az elmúlt idő­szakban már nagyon meghatá­rozta „kiruccanásaink” irányát, hogy mennyibe kerül az úti­költség. A busz- és vonatjegyek ára emelkedett, így hosszabb távra kevés lehetőség nyílik. Elsősorban a Bükk és a Mátra útvonalai kedveltek. Aki szep­tembertől májusig teljesíti a 100 kilométert, az a diákön­kormányzat jóvoltából az év végi értékelésen ajándékot kap. Ezek jelképes értékek, például egy új Bükk-térkép, vagy egy kulacs. Papp László: Meghatározóvá vált a kirándulás költsége, ezért az elmúlt néhány esztendőben főleg a környező hegyekbe mentünk, de évente egy-két al­kalommal tervezünk hosszabb utakat is. Jártunk már a Mecsek hegységben, Parádfürdőn van egy saját táborunk, emellett mindig szervezünk télen sí-, nyáron vízitábort.- Hányán vesznek részt ezekben egy-egy alkalommal? Kékesiné: Á legkevesebb eddig 12, a legtöbb 92 tanuló volt. Túráink mindig nyitottak voltak, szülők, volt tanítványok is jöhetnek. A felső tagozatosak hosszabb utakra mennek, 16-18 kilométerre, az alsósok körében a „babatúrák” kedveltek, ame­lyek 10-12 kilométeres távok. Szeretik a forrás- és barlangtú­rákat, régi természetjáróink pe­dig már csoportvezetésre is vál­lalkoznak. Papp László: Vannak rend­szeres túrázók, és vannak al­kalmiak. Ez utóbbiak rövid távra vállalkoznak, hisz aki nem rendszeres hegymászó, az nem bírja a keményebb, fárasz­tóbb szakaszokat. Átlagosan 18-20 gyerekkel indulunk el, de előfordult már, hogy 150-en húztuk fel a túrabakancsot. Legtöbben akkor jönnek, ha jelvényszerző „akció” van, de a megtett út hossza után is kü­lönböző minősítéseket lehet el­érni.- Az iskolai tanulásban hasznosíthatók a természetjá­rás tapasztalatai? Kékesiné: Rendszeresen jön velünk a biológia szakos kol­léga kis növényhatározóval, és nézik a védett növények listá­ját. A barlangtúrák a földrajz­órán válnak a gyerekek hasz­nára, de mint magyartanár, én is szívesen készíttetek leíró fo­galmazást a látottakról. Papp László: Szinte minden tárgyhoz nyújtanak valami pluszt ezek az alkalmak, nem beszélve arról, hogy a gyerek fizikuma, állóképessége erősö­dik, aminek nemcsak a jelen­ben, hanem a jövőben is hasz­nát veszi.- Gondoltak-e már arra, hogy a két iskola közösen vág­jon neki egy-egy útnak? Kékesiné: A természetbarát szövetség által rendezett túrá­kon más iskolákkal is együtt vagyunk, de mi azt szeretjük, ha magunk oszthatjuk be időn­ket. Papp László: A gyerekek szívesebben kirándulnak saját közösségükkel, ismert társa­ságban, ezért nem gondoltunk arra, hogy másokkal közös programot kellene rendezni. Szuromi Rita Kiváló egészségügyiek versengése A megmérettetésre a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában és az Egészségügyi Szakközépis­kolában került sor. A csecsemőgondozási kate­góriában első a Tinódi Sebes­tyén. A legjobb elsősegélynyúj­tók pedig: az első a 2. sz. gya­korló^, a második a Balassi Bá­lint Általános Iskola. A középiskolások közül a legjobban versenyeztek a Gép- és Műszeripari, valamint az Egészségügyi Szakközépiskola tanulói. Egy régi álom: balett-tagozat Egerben Nagy sikerrel lépett színpadra nemrégen a Gárdonyi Géza Színházban — az egri Táncstú­dió '13 vendégeként - a Com­pany „Art of Dance” modem- tánc-együttes. A meghívás nem volt véletlen, kaptuk az infor­mációt Gyuricza Liliantól. a Táncstúdió ’ 13 vezetőjétől.- Még pécsi színésznő ko­romban ismerkedtem meg Je­szenszky mesternél - akinél együtt tanultunk - Földi Bélá­val - mondta a tánctanámő. - Már akkor föltűnt kitartó, meg­újító lelkesedése a modem tánc iránt. Tíz éven át kísérte figye­lemmel minden útján Raza Hammadit, a világhírű párizsi táncművészt és koreográfust. Ezek a hatások alakították ké­sőbb a társulat teljesen egyedi stílusát.- Mihez hasonlít ez a stílus?- Az Art of Dance speciális táncstílust képvisel. Gyökerei a klasszikus és a modem balett­hez nyúlnak vissza, de azoktól sokkal emocionálisabb, tánco­sabb. A stílus lényege: a moz­dulat kifejezőerejénk láttatása.- Kik a tagjai?- Fiatal táncosok az Operá­ból, a Madách Színház táncstú­diójából, amit szintén Földi Béla vezet. Egy éve alakultak együttessé, és azóta több önálló műsorral is sikerrel szerepeltek, nemcsak Budapesten, hanem külföldön is.- Melyek a Táncstúdió ’13 tervei? — Régi dédelgetett álmunk egy balett-tagozat létrehozása Egerben. A megvalósításhoz az alapítványi formát találjuk a legszerencsésebbnek. Elképze­lésünket Gáli László személyé­ben az egri Gárdonyi Géza Színház vezetése és a városban mások is támogatják. Alapító és kuratóriumi tagságot vállalt - többek között - Bernáth István, a bécsi Volksoper szólótáncosa, Frenák Pál, a párizsi Modern Balett Együttes vezetője, Dem- csák Ottó, a Győri Balett szóló­táncosa. Még az út legelején tartunk, de nagyon bízom benne, hogy valóra válhat ez a szép álom, és az egri színház balett-tagozattal bővül. Június végére elkészül az orvosi rendelő Önerőből - orvosi rendelő Nagy tervekkel vágott neki az idei esztendőnek Bekölce. Gon­dolták: építenek orvosi rende­lőt, szereznek bele modem mű­szereket terveznek gázhálóza­tot, a kézi kapcsolású telefon helyett pedig bevezetik az iga­zit, mert félő, hogy az öregedő, ma még kilencszáz lelket szám­láló faluból előbb-utóbb „holt” község válik. Mint Dorkó János polgár- mester mondja: Bekölce és má­sik öt település - Balaton, Nagyvisnyó, Szilvásvárad, Mi- kófalva, Bükkszentmárton - a gázvezeték-hálózat kiépítése érdekében még 1993 elején összefogott. Mivel négyen - köztük Bekölce is - elmaradott településnek számítottak, jog­gal reméltek némi támogatást e célra a területfejlesztési alaptól. Márciusra aztán kiderült: az új szempontok szerint felállított listán már nem szerepeltek.- Ezzel az átsorolással ren­geteg pénztől, támogatási lehe­tőségtől esett el ugyan a falu, ennek ellenére úgy gondoltuk, mégis megcsináljuk a gázháló­zatot, mivel az itt élők jó része már be is fizette a részesedését. Az áfa nélkül 24 millió forintra tervezett költség felét a lakók, a fennmaradó részt az önkor­mányzat - hitelfelvétellel - állná, ugyanakkor remény van arra is, hogy a Környezetvé­delmi Alap a beruházás tíz szá­zalékát biztosítja. Április köze­pén már kezdődhetnek a mun­kálatok, október elsejére pedig a gerincvezeték nyomás alá ke­rülne, majd ezután a lakossági bekötésekre is sor kerülhet. Valamivel jobban alakul az új rendelő sorsa: az önerőből - 15 millió forintból - készülő épület június végére kész is lesz. A műszerparkra sem lehet panasz, mintegy 2,8 milliót köl­tött az önkormányzat. A már létszükségletnek szá­mító telefonra azonban még várni kell, mivel a Matáv - is­meretlen okok miatt - leállí­totta a digitális központ kiépíté­sét, noha immár több mint szá­zan adták be igényüket. A címlapon a Carlone-ház Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke, dr. Fejérdy Tamás ajánlja az olvasók fi­gyelmébe a laikus számára is érdekes, hasznos folyóiratot, amely az Építés - felújítás ne­vet viseli. A műemlék-helyreál­lítási munka ismertté, tanulsá­gainak közkinccsé tételére vál­lalkoztak a szerkesztők, akik mindannyian a történeti épüle­tek, építőművészeti alkotások iránt elkötelezettek. A legfrissebb példány cím­lapján az egri Carlone-ház sze­repel, és a 76. oldalon olvas­ható az épület története, felújí­tásának körülményei, mai álla­pota. Szinte segélykiáltásként hangzik az írás szerzőjének kérdése: mi lesz a sorsa ennek a gyönyörű műemléknek?. A ház funkciói ugyanis működnek, ál­lapota viszont romlik, karban­tartására senki sem gondol. Sok-sok fotó, valamint az épületegyüttes, a helyreállítás tervezőjének, Komáromi Pé­ternek a rajzai, metszetei il­lusztrálják a nemcsak építészeti szempontból érdekes és tanul­ságos cikket. Évszázadok történeteit idéző fegyverek Fegyverkiállítás nyílt Tóth Sándor egri gyűjtő anyagából a Dobó István Vármúzeumban, a gótikus püspöki palota föld­szinti termében. Olyan magán- gyűjteményről van szó, amely­nek egyes darabjait - ritkasá­guk miatt - gyűjtők és múzeu­mok egyaránt megirigyelhet­nék. A tulajdonossal a tárlatot járva évszázadok történeteit és embereit idéztük meg. Mind­egyik tárgyhoz fűzött tudniva­lót és érdekességet.- Milyen élmények vezették a fegyverek gyűjtéséhez?- Először is a történelem sze- retete volt a meghatározó. Szü­lőhelyem, Felsózsolca és kör­nyéke a középkortól kezdődően fontos stratégiai pontnak számí­tott, mivel a Sajón Miskolc irá­nyába ezen a helyen lehetett át­kelni. Sok híres csata zajlott le itt. Gyermekkoromban ezeknek a történetét tanulmányozva ju­tottam el a múzeumokba, ahol a fegyverek nagy hatással voltak rám. Volt a padláson egy kar­dom, amit még nagyapám talált valahol. így a gyűjteményem első darabja egy kozák szablya, illetve saska volt. Ma már 150 tételből áll a kollekcióm. A legkorábbiak a csiszolt kőkor­szakból származnak, de a ro­mán kortól kezdődően a XIX. századig magyar, török, fran­cia, osztrák, német, olasz, szerb és lengyel harci és díszfegyve­rek találhatók benne.- Miért nem gyűjti a ma oly divatos, világháborús emléke­ket?- Kezdetben érdekeltek, ké­sőbb viszont a nehezebben megszerezhető fegyverek kezd­tek foglalkoztatni. Az utóbbiak ugyanis magukon viselik az adott kor iparművességének és ötvösművészetének magasisko­láit. Az alkotó embereket cso­dálom általuk, akik koruk tech­nikai színvonalán tudásuk leg­javát adva, remekműveket hagytak ránk.- Nem olcsó szenvedély, amit űz, hogyan tudja kollekcióját gyarapítani?- Áz országban 400 gyűjtőt tartanak számon, a különféle börzéken tudunk cserélgetni. De jó szem és szerencse sem árt. Volt olyan eset, hogy hiva­tásos ácsoknál találtam harci bárdokat, azzal faragták a ge­rendákat. Máskor egy építkezé­sen bukkantam puskacsövekre, azokkal támasztották ki a zsa­lut. Az egyik például a XVI. századból származik. A szí­vemhez legközelebb egy ma­gyar hegyes tőr áll, csaknem 400 éves, ritka példány. Boldog vagyok, hogy bemutathatom gyűjteményemet a közönség­nek. Célom: a jövőben méltó helyet teremtsek értékeimnek, nemzeti kincseinknek. B. Papp Györgyi * óvakodj azoktól, akik ma másképp í ü beszélnek, mint tegnap . ft rgte cselekedtek! /KDNP 1947-es hirdetés/ BSSeMIPI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents