Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)
1994-04-12 / 85. szám
HÍRLAP, 1994. április 12., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5 Palócnap és üvegfúvás Parádsasváron A közelmúltban készült el Heves megye 1996-os, világkiállítási eseménynaptára, amely számos érdeklődésre számot tartó programot tartalmaz. Ennek tanúsága szerint az expo évében, 1996-ban a parádsas- vári üveggyárban ismét megrendezik majd a nemzetközi üvegfúvóversenyt, amelyhez a gyár történetét bemutató kiállítás és vásár is kapcsolódik. Ugyancsak júliusban ad otthont Párád a palócnapoknak. Erre az időre nemzetközi tudományos tanácskozást terveznek, s persze, nem hiányoznak majd a nagyszabású folklórprogramok sem. A növényvédelemről Sírokban, Recsken és Mátraballán Dr. Brózik Sándor, a Ciba Hungária Kft. szaktanácsadója az aktuális tavaszi növényvédelmi kérdésekről tart ma tájékoztatást mezőgazdasági termelőknek a körzet több településén. Sírokban délután háromtól, Recsken fél öttől, Mátraballán pedig este hattól kerül sor az előadásra, a helyi polgármesteri hivatalban. A recski falugazdász fogadóórái Köztudott, hogy március 1 .jétől falugazdász-hálózat működik a mezőgazdaságban. A recski körzet falugazdásza Csepregi Béláné mezőgazdasági mérnök, aki a nagyközség polgármesteri hivatalában keddenként és csütörtökönként reggel 8-tól 12-ig tartja fogadóóráit. Használt ruhák a rászorultaknak A Magyar Vöröskereszt Heves megyei szervezete nemrég in- gyenruha-akcióval segítette a recski rászorultakat. Ennek keretében a nagycsaládosokat, a nehéz szociális helyzetben lévőket részesítették előnyben. Mintegy húsz család kapott a Svédországból származó használt, ám még jó állapotú ruhaneműkből. „Már vénülő kezemmel...” Egy rendkívüli házasság Az „ifjú pár” kártyázás közben (Fotó: Perl Márton) Ha most zenélő újságot írnék, egy örökzöld francia sanzont választanék bevezetőnek. Könnyeket, mosolyt előcsalogató rendkívüli esküvőt tartottak március 31-én Parádfürdőn, az Idősek Szociális Otthonában. Tóth Júlia nyugdíjas vegyésztechnikus és Weiner István nyugalmazott fényképész házasságot kötöttek. Még ha nem is annyira ritka, mindenképpen szokatlan az esemény. Vajon miféle érzések vezették őket, miféle titkok tudói ők - vagy csak egyszerűen szeretik egymást? Meglátogattuk az ifjú párt, hosszú boldog éveket kívántunk nekik, és természetesen beszélgettünk.- Mi a szerelem? T. J.: Egymásnak biztosítjuk a nyugalmat, a békességet. Jó érzés tartozni valakihez, és az nem függ semmiképpen a kortól. A szeretet igénye, a mást szeretni akarás természetes életérzés. Nem férfit vagy nőt, kicsit vagy nagyobbacskát szeretünk, hanem embereket. Elég, ha megfogjuk egymás kezét esténként, villanyoltás után. W. I.: A szerelem öregkorban azt jelenti: jó valaki mellé lefeküdni este, és nem felriadni arra éjnek idején, hogy egyedül vagyok. Mindkettőnk mögött gondterhelt évtizedek vannak. Persze örömök, boldogság is. Én egyszerre veszítettem el apámat, anyámat, feleségemet. Ez már a kínok kínja volt. A Baktai úti kórházban sokáig kezeltek, beszédemben is zavarok támadtak. A gyerekek intézetbe kerültek. Úgy éreztem, minden szétszakadt, összeroppant bennem, mert csak én vagyok a világon, és egyes-egyedül. Az idő azonban minden bajra jó orvosság. A gyerekek felnőttek, már unokám is van, a kisebbik lányomnak is udvarolnak. Mind-Gazért, amit elmondtam, csodálatos, amit Júlia iránt érzek most, és érzek már régóta. Rejtély az emberi lélek, ahogy beletörődik fájdalmaiba, és ahogy folyvást újrakezd. T. J.: Jól érzem magam István társaságában. Nem mérlegeltem, nem leltározgattam az érzéseimet. Szeretem, ennyi az egész. Nem szabad telhetetlennek lenni, és nem szabad fölösleges gondokkal nehezíteni az életünket. Én egy szegény, vak embert hagytam el. A válásunk sokáig elhúzódott. Hogy miért váltam el? Én is megbetegedtem. Hónapok hosszú sorát töltöttem kórházban. Nem tudtam ellátni a volt férjemet, nem tudtam mint feleség helytállni. Már hozzá is mint vénkisasszony mentem. Az én életem így alakult. Úgy gondolom, nem vagyok telhetetlen, ha szeretnék még egy kicsit szeretni, szeretnék boldog lenni. W. I.: Júlia az én szememben szép asszony, a legszebb. Aki nem élt ennyit és így, nem az utolsót éli éppen, az nem tudja, mit jelent az utolsó lehetőség, az utolsó boldogság. Júlia művelt, intelligens ember, melegszívű teremtés. Jó vele élni, jó vele egy levegőt szívni.- Ha valaki ilyen idős korában házasodik meg, gondolnia kell arra is, hogy elveszítheti a másikat. T. J.: Nekem is sokat járt a fejemben ez a gondolat, de jobb ezen nem rágódni. Elég lesz, ha megtörténik. Nem szabad ennek a félelemnek a súlya alatt leélni a hátralévő életet. W. I.: Nem veszíthetjük el egymást. Ilyen nem lehet. Én boldog vagyok, hogy kikerültem a kórházból, hogy életben maradtam. Az utolsó boldogság nem lehet boldogtalan. Szépnek kell lennie ennek a kapcsolatnak. Arra kell gondolni inkább, hogy hogyan kezdődött, és nem arra, hogy hogyan múlik el.- Tényleg, hogyan kezdődött? W. I.: Néztük a tévét - és egymást is időnként. Hamar szimpatikusak lettünk egymásnak, és ez másoknak is feltűnt. Hát csak így, ilyen egyszerűen kezdődött az egész. T. J.: István megbetegedett. Nem is tudom, miért, de úgy éreztem, gondját kell viselnem. Hordtam neki a tiszta zsebkendőket, aztán egyszer csak én is elkaptam a kórt. Szerelmi zálog...- Jó itt az intézetben élni? W. I.: Az intézet számunkra nem intézet, hanem olyan, mintha az otthonunk lenne. Az igazgatónő volt olyan figyelmes, és felajánlotta nekünk ezt a kis szobát, hogy kipróbálhassuk, milyenek az együtt töltött hétköznapok, ünnepek. Már a házasságkötésünket megelőzően is együtt éltünk. Persze, nekünk is vámunk kellett a sorunkra. Mielőtt átvettük a szobát, gondosan kifestették és kitakarították nekünk. T. J.: Ez így volt. Segítettek nekünk abban, hogy kialakíthassuk itt az életünket úgy, hogy jó legyen. Nagyon sok kis boszoranyó lakik az otthonban, akik aranyosak, igazán, imádom őket, de hosszú távon fárasztó velük együtt élni. így kettecs- kén kényelmesebb, nyugod- tabb. Sokat köszönhetünk az intézetnek.- Hogyan telik egy-egy napjuk? T. J.: Tévézünk, kártyázunk, én kézimunkázok, és szeretek főzőcskézni is.- István, tudja-e, mi Júlia kedvenc étele? W. I.: Természetesen. Nagyon szereti a csirkelevest. Ha bosszantani akarom, kis grízes tésztára vagy tejbegrízre invitálom, azt ugyanis nagyon nem kedveli. T. J.: István ízlése sokkal kifinomultabb. Ő valósággal imádja a bifszteket, hiába győzködöm, hogy drága mulatság. A főzésen kívül nekem, mint feleségnek, a dolgom a szobát rendben tartani. Ha szétnéz, beláthatja, hogy nem könnyű feladat. A szívem szakadt meg, amikor teherautóval vitték el a könyveimet az antikváriumba. Pedig én is és István is nagyon szeretjük a verseket, olyannyira, hogy szavalóversenyen is voltunk már együtt. Az egyik ilyen alkalommal István saját versét is elszavalta.- Hallhatnánk belőle néhány sort? W. I.: „Gyere velem, drága szentem Menjünk messze, távol innen Kék tengernek közepében Leszünk boldogok mi ketten.” Bozsó Bea Falunézőben Ivádon Régen itt a községben mindenki Ivády volt Mint ahogy a legidősebb házaspár is Ivády Ivádon - Ivády Imre és felesége, Rozália. A falu múltjáról, jelenéről és megálmodott jövőjéről beszélgettünk a polgármesterrel - s ez itt érdekesség -, a nem „Ivády” nevet viselő Bacsó Istvánnal. A települést 1300 óta jegyzik, helye van a térképen, bár soha nem éltek itt sokan. Napjainkban is mindössze 521-en laknak a faluban, ebből 240 nyugdíjas. Kis helység, kis gond, vélhetnénk, ám ezt az elvet nem mindig tartja be az élet. Ivádon immár 30 éve megtörtént a közművesítés, pontosan annyi ideje, hogy a rendszer mára sok helyen meghi- básodhasson. Gondok voltak a falu vizével is, pontosabban a víz mennyiségével. A péter- vásárai tsz-tanya ivádi telepe sok vizet igényelt, ezért a falu vízellátása akadozott. De hát - mondta a polgármester - Ivádon nem lehet kormos a kéményseprő! A tanyán egy szerencsés kútfúrással az állatok elegendő vízmennyiséghez jutottak. Az itt dolgozókhoz pedig csatornán vezetik az emberi fogyasztásra alkalmas vizek És mint a környék sok más településén, a gáz bevezetése is hamarosan befejeződik. 132 házban már ott a komfortot biztosító gáz, a gerincvezeték kiépítése folyamatos. Papírforma szerint a hivatalos átadás a kenyér ünnepén lesz, ám a polgármester törhetetlen optimizmusa szerint májusra is elkészülhetnek a munkálatokkal. A telefon 102 házban csörög, és kisebb zavarok után újból működik a kábeltelevízió. A település életét - mint országosan is - leginkább a fokozódó munkanélküliség nehezíti. Volt idő - emlékszik vissza a polgármester -, mikor tömött buszok vitték reggelente a munkásokat Ózdra a vasgyárba, a borsodnádasdi lemezgyárba, a Nógrád megyei bányákba. Ma mindössze egy ember jár Sírokba dolgozni. A tsz is csak keveseknek ad munkalehetőséget. A szigorú számítások szerint 35 fő a keresőképes a faluban. Talán az is segítene valamicskét, ha végre gazdára találna a néhai Ivády Gábor hagyatéka, s az elhanyagolt állapotban lévő Ivády-kastély- nak gazdát és feladatot találnának. Kár lenne, ha csak az enyészet költözne a kastélyba. A faluban nincs sok fiatal. A többgyerekes családok java része cigány. Az alsó tagozatban csak az első három osztályt tudják befejezni a gyerekek. Felső tagozatba - összesen 32 nebuló - Pétervásárára jár. A helyi óvodában 20 apróság virgonckodik nap mint nap. Középiskolába, illetve gimnáziumba 21 ivádi gyerek jár. A polgármester szeretné, ha minél több gyermekáldás lenne a faluban, hogy a legnevezetesebb ivádi ünnep, a minden évben megrendezésre kerülő falunapok alkalmával minél többen és minél jobban érezzék magukat. (Bozsó) Bacsó István, a bizakodó ivádi polgármester (Fotó: Perl Márton) A nyárra elkészülnek vele Épül a várt gázhálózat Tarnalelesz utcáiban Amint arról korábbi lapszámainkban már beszámoltunk, a tarnaleleszi körjegyzőséghez tartozó településeken - Lele- szen, Szentdomonkoson, Bükk- szenterzsébeten és Fedémesen - vezetékes gázhálózat épül. A kivitelező cég, a Grundo- mat Kft. szakemberei gyorsan haladnak a munkával: Bükk- szenterzsébeten például már az összes mellékutcával végeztek, Tamaleleszen pedig a napokban történt meg négy utca hálózatának műszaki átadása és átvétele. Palkovics Ákos tarnaleleszi polgármestertől a napokban megtudtuk: ettől a héttől kezdődően már a három településen - Leleszen, Erzsébeten és Szentdomonkoson - keresztülhúzódó 23-as főúton dolgoznak a „gázosok”, ezért ott forgalomkorlátozásra számíthatnak az arra járó autósok. Közlekedési lámpát helyeznek el a torlódások elkerülése végett, így a forgalom némiképp lassul, de biztonságossá válik. A polgármester elmondta azt is, hogy az önkormányzati intézmények - általános iskola, szociális otthon, művelődési ház, polgármesteri hivatal - gázzal kapcsolatos belső kivitelezési munkálataival egy pályázat alapján két egri céget, a Tüzkévet és a Prometheust bízták meg. A külső kivitelezést végző, már említett Grundomat Kft. egyébként azt ígérte: még a hivatalos, augusztus 31-i határidő előtt befejezi a munkát. lehet-e adót csökkenteni? Kuncze Gábor válaszol Igen. Enélkül elképzelhetetlen a gazdaság fellendítése, hiszen ma minden 100 forintból a kormány 70 forintot elvon. Ezért mi • eltöröljük a minimáladót, • megszüntetjük a forrásadót, • lehetővé tesszük az átalányadózást, • beruházási adókedvezményeket adunk. Az adófizető polgár gyarapodjék, ne az állam! Szabad Demokraták Szövetsége Recski Hírmondó A napokban kerülhetett az olvasók kezébe a Recski Hírmondó című lap legújabb száma. A negyedévenként jelentkező kiadványban ezúttal is számos érdekesség található. Fekete József polgármester például a telefontársulásról fejti ki gondolatait, annak nyomán, hogy nemrég a faluban is megalakult ez az önerős testület, s várhatóan ez év július végéig be is kapcsolja a recski igénylőket a Matáv a crossbar-hálózatba. Olvashatók azután tudósítások képviselő-testületi ülésekről, egy másik anyag a tervezett aszfaltüzemről szól, de kiderül az is, hogy Kónya Imre belügyminiszter szerint a rendőri munka nem nőknek való. Választási tudnivalók és programok is szerepelnek a lapban, amelyből a sport sem hiányzik.
