Heves Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1994-04-12 / 85. szám

HÍRLAP, 1994. április 12., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5 Palócnap és üvegfúvás Parádsasváron A közelmúltban készült el He­ves megye 1996-os, világkiállí­tási eseménynaptára, amely számos érdeklődésre számot tartó programot tartalmaz. En­nek tanúsága szerint az expo évében, 1996-ban a parádsas- vári üveggyárban ismét meg­rendezik majd a nemzetközi üvegfúvóversenyt, amelyhez a gyár történetét bemutató kiállí­tás és vásár is kapcsolódik. Ugyancsak júliusban ad otthont Párád a palócnapoknak. Erre az időre nemzetközi tudományos tanácskozást terveznek, s per­sze, nem hiányoznak majd a nagyszabású folklórprogramok sem. A növényvédelemről Sírokban, Recsken és Mátraballán Dr. Brózik Sándor, a Ciba Hun­gária Kft. szaktanácsadója az aktuális tavaszi növényvédelmi kérdésekről tart ma tájékozta­tást mezőgazdasági termelők­nek a körzet több településén. Sírokban délután háromtól, Recsken fél öttől, Mátraballán pedig este hattól kerül sor az előadásra, a helyi polgármesteri hivatalban. A recski falugazdász fogadóórái Köztudott, hogy március 1 .jétől falugazdász-hálózat működik a mezőgazdaságban. A recski körzet falugazdásza Csepregi Béláné mezőgazdasági mérnök, aki a nagyközség polgármesteri hivatalában keddenként és csü­törtökönként reggel 8-tól 12-ig tartja fogadóóráit. Használt ruhák a rászorultaknak A Magyar Vöröskereszt Heves megyei szervezete nemrég in- gyenruha-akcióval segítette a recski rászorultakat. Ennek ke­retében a nagycsaládosokat, a nehéz szociális helyzetben lé­vőket részesítették előnyben. Mintegy húsz család kapott a Svédországból származó hasz­nált, ám még jó állapotú ruha­neműkből. „Már vénülő kezemmel...” Egy rendkívüli házasság Az „ifjú pár” kártyázás közben (Fotó: Perl Márton) Ha most zenélő újságot ír­nék, egy örökzöld francia sanzont választanék beveze­tőnek. Könnyeket, mosolyt előcsalogató rendkívüli eskü­vőt tartottak március 31-én Parádfürdőn, az Idősek Szo­ciális Otthonában. Tóth Júlia nyugdíjas vegyésztechnikus és Weiner István nyugalmazott fényképész házasságot kötöt­tek. Még ha nem is annyira ritka, mindenképpen szokat­lan az esemény. Vajon miféle érzések vezették őket, miféle titkok tudói ők - vagy csak egyszerűen szeretik egymást? Meglátogattuk az ifjú párt, hosszú boldog éveket kíván­tunk nekik, és természetesen beszélgettünk.- Mi a szerelem? T. J.: Egymásnak biztosítjuk a nyugalmat, a békességet. Jó érzés tartozni valakihez, és az nem függ semmiképpen a kor­tól. A szeretet igénye, a mást szeretni akarás természetes életérzés. Nem férfit vagy nőt, kicsit vagy nagyobbacskát sze­retünk, hanem embereket. Elég, ha megfogjuk egymás kezét es­ténként, villanyoltás után. W. I.: A szerelem öregkorban azt jelenti: jó valaki mellé lefe­küdni este, és nem felriadni arra éjnek idején, hogy egyedül va­gyok. Mindkettőnk mögött gondterhelt évtizedek vannak. Persze örömök, boldogság is. Én egyszerre veszítettem el apámat, anyámat, feleségemet. Ez már a kínok kínja volt. A Baktai úti kórházban sokáig ke­zeltek, beszédemben is zavarok támadtak. A gyerekek intézetbe kerültek. Úgy éreztem, minden szétszakadt, összeroppant ben­nem, mert csak én vagyok a vi­lágon, és egyes-egyedül. Az idő azonban minden bajra jó orvos­ság. A gyerekek felnőttek, már unokám is van, a kisebbik lá­nyomnak is udvarolnak. Mind-G­azért, amit elmondtam, csodála­tos, amit Júlia iránt érzek most, és érzek már régóta. Rejtély az emberi lélek, ahogy beletörődik fájdalmaiba, és ahogy folyvást újrakezd. T. J.: Jól érzem magam Ist­ván társaságában. Nem mérle­geltem, nem leltározgattam az érzéseimet. Szeretem, ennyi az egész. Nem szabad telhetetlen­nek lenni, és nem szabad fölös­leges gondokkal nehezíteni az életünket. Én egy szegény, vak embert hagytam el. A válásunk sokáig elhúzódott. Hogy miért váltam el? Én is megbeteged­tem. Hónapok hosszú sorát töl­töttem kórházban. Nem tudtam ellátni a volt férjemet, nem tud­tam mint feleség helytállni. Már hozzá is mint vénkisasszony mentem. Az én életem így ala­kult. Úgy gondolom, nem va­gyok telhetetlen, ha szeretnék még egy kicsit szeretni, szeret­nék boldog lenni. W. I.: Júlia az én szememben szép asszony, a legszebb. Aki nem élt ennyit és így, nem az utolsót éli éppen, az nem tudja, mit jelent az utolsó lehetőség, az utolsó boldogság. Júlia mű­velt, intelligens ember, meleg­szívű teremtés. Jó vele élni, jó vele egy levegőt szívni.- Ha valaki ilyen idős korá­ban házasodik meg, gondolnia kell arra is, hogy elveszítheti a másikat. T. J.: Nekem is sokat járt a fe­jemben ez a gondolat, de jobb ezen nem rágódni. Elég lesz, ha megtörténik. Nem szabad ennek a félelemnek a súlya alatt leélni a hátralévő életet. W. I.: Nem veszíthetjük el egymást. Ilyen nem lehet. Én boldog vagyok, hogy kikerül­tem a kórházból, hogy életben maradtam. Az utolsó boldogság nem lehet boldogtalan. Szépnek kell lennie ennek a kapcsolat­nak. Arra kell gondolni inkább, hogy hogyan kezdődött, és nem arra, hogy hogyan múlik el.- Tényleg, hogyan kezdő­dött? W. I.: Néztük a tévét - és egymást is időnként. Hamar szimpatikusak lettünk egymás­nak, és ez másoknak is feltűnt. Hát csak így, ilyen egyszerűen kezdődött az egész. T. J.: István megbetegedett. Nem is tudom, miért, de úgy éreztem, gondját kell viselnem. Hordtam neki a tiszta zsebken­dőket, aztán egyszer csak én is elkaptam a kórt. Szerelmi zá­log...- Jó itt az intézetben élni? W. I.: Az intézet számunkra nem intézet, hanem olyan, mintha az otthonunk lenne. Az igazgatónő volt olyan figyel­mes, és felajánlotta nekünk ezt a kis szobát, hogy kipróbálhas­suk, milyenek az együtt töltött hétköznapok, ünnepek. Már a házasságkötésünket megelő­zően is együtt éltünk. Persze, nekünk is vámunk kellett a so­runkra. Mielőtt átvettük a szo­bát, gondosan kifestették és ki­takarították nekünk. T. J.: Ez így volt. Segítettek nekünk abban, hogy kialakít­hassuk itt az életünket úgy, hogy jó legyen. Nagyon sok kis boszoranyó lakik az otthonban, akik aranyosak, igazán, imádom őket, de hosszú távon fárasztó velük együtt élni. így kettecs- kén kényelmesebb, nyugod- tabb. Sokat köszönhetünk az in­tézetnek.- Hogyan telik egy-egy nap­juk? T. J.: Tévézünk, kártyázunk, én kézimunkázok, és szeretek főzőcskézni is.- István, tudja-e, mi Júlia kedvenc étele? W. I.: Természetesen. Na­gyon szereti a csirkelevest. Ha bosszantani akarom, kis grízes tésztára vagy tejbegrízre invitá­lom, azt ugyanis nagyon nem kedveli. T. J.: István ízlése sokkal ki­finomultabb. Ő valósággal imádja a bifszteket, hiába győz­ködöm, hogy drága mulatság. A főzésen kívül nekem, mint fe­leségnek, a dolgom a szobát rendben tartani. Ha szétnéz, be­láthatja, hogy nem könnyű fel­adat. A szívem szakadt meg, amikor teherautóval vitték el a könyveimet az antikváriumba. Pedig én is és István is nagyon szeretjük a verseket, olyannyira, hogy szavalóversenyen is vol­tunk már együtt. Az egyik ilyen alkalommal István saját versét is elszavalta.- Hallhatnánk belőle néhány sort? W. I.: „Gyere velem, drága szentem Menjünk messze, távol innen Kék tengernek közepében Leszünk boldogok mi ket­ten.” Bozsó Bea Falunézőben Ivádon Régen itt a községben mindenki Ivády volt Mint ahogy a legidősebb házaspár is Ivády Ivádon - Ivády Imre és felesége, Rozá­lia. A falu múltjáról, jelenéről és megálmodott jövőjéről be­szélgettünk a polgármesterrel - s ez itt érdekesség -, a nem „Ivády” nevet viselő Bacsó Istvánnal. A települést 1300 óta jegy­zik, helye van a térképen, bár soha nem éltek itt sokan. Nap­jainkban is mindössze 521-en laknak a faluban, ebből 240 nyugdíjas. Kis helység, kis gond, vélhetnénk, ám ezt az elvet nem mindig tartja be az élet. Ivádon immár 30 éve meg­történt a közművesítés, ponto­san annyi ideje, hogy a rend­szer mára sok helyen meghi- básodhasson. Gondok voltak a falu vizével is, pontosabban a víz mennyiségével. A péter- vásárai tsz-tanya ivádi telepe sok vizet igényelt, ezért a falu vízellátása akadozott. De hát - mondta a polgármester - Ivá­don nem lehet kormos a ké­ményseprő! A tanyán egy sze­rencsés kútfúrással az állatok elegendő vízmennyiséghez ju­tottak. Az itt dolgozókhoz pe­dig csatornán vezetik az em­beri fogyasztásra alkalmas vi­zek És mint a környék sok más településén, a gáz bevezetése is hamarosan befejeződik. 132 házban már ott a komfortot biztosító gáz, a gerincvezeték kiépítése folyamatos. Papír­forma szerint a hivatalos át­adás a kenyér ünnepén lesz, ám a polgármester törhetetlen optimizmusa szerint májusra is elkészülhetnek a munkála­tokkal. A telefon 102 házban csörög, és kisebb zavarok után újból működik a kábelteleví­zió. A település életét - mint országosan is - leginkább a fokozódó munkanélküliség nehezíti. Volt idő - emlékszik vissza a polgármester -, mikor tö­mött buszok vitték reggelente a munkásokat Ózdra a vas­gyárba, a borsodnádasdi le­mezgyárba, a Nógrád megyei bányákba. Ma mindössze egy ember jár Sírokba dolgozni. A tsz is csak keveseknek ad munkalehetőséget. A szigorú számítások sze­rint 35 fő a keresőképes a fa­luban. Talán az is segítene va­lamicskét, ha végre gazdára találna a néhai Ivády Gábor hagyatéka, s az elhanyagolt ál­lapotban lévő Ivády-kastély- nak gazdát és feladatot talál­nának. Kár lenne, ha csak az enyészet költözne a kastélyba. A faluban nincs sok fiatal. A többgyerekes családok java része cigány. Az alsó tagozat­ban csak az első három osz­tályt tudják befejezni a gyere­kek. Felső tagozatba - össze­sen 32 nebuló - Pétervásárára jár. A helyi óvodában 20 apróság virgonckodik nap mint nap. Középiskolába, il­letve gimnáziumba 21 ivádi gyerek jár. A polgármester szeretné, ha minél több gyermekáldás lenne a faluban, hogy a legne­vezetesebb ivádi ünnep, a minden évben megrendezésre kerülő falunapok alkalmával minél többen és minél jobban érezzék magukat. (Bozsó) Bacsó István, a bizakodó ivádi polgármester (Fotó: Perl Márton) A nyárra elkészülnek vele Épül a várt gázhálózat Tarnalelesz utcáiban Amint arról korábbi lapszá­mainkban már beszámoltunk, a tarnaleleszi körjegyzőséghez tartozó településeken - Lele- szen, Szentdomonkoson, Bükk- szenterzsébeten és Fedémesen - vezetékes gázhálózat épül. A kivitelező cég, a Grundo- mat Kft. szakemberei gyorsan haladnak a munkával: Bükk- szenterzsébeten például már az összes mellékutcával végeztek, Tamaleleszen pedig a napokban történt meg négy utca hálózatá­nak műszaki átadása és átvétele. Palkovics Ákos tarnaleleszi polgármestertől a napokban megtudtuk: ettől a héttől kezdő­dően már a három településen - Leleszen, Erzsébeten és Szent­domonkoson - keresztülhúzódó 23-as főúton dolgoznak a „gá­zosok”, ezért ott forgalomkorlá­tozásra számíthatnak az arra járó autósok. Közlekedési lám­pát helyeznek el a torlódások elkerülése végett, így a forga­lom némiképp lassul, de bizton­ságossá válik. A polgármester elmondta azt is, hogy az önkormányzati in­tézmények - általános iskola, szociális otthon, művelődési ház, polgármesteri hivatal - gázzal kapcsolatos belső kivite­lezési munkálataival egy pályá­zat alapján két egri céget, a Tüzkévet és a Prometheust bíz­ták meg. A külső kivitelezést végző, már említett Grundomat Kft. egyébként azt ígérte: még a hi­vatalos, augusztus 31-i határidő előtt befejezi a munkát. lehet-e adót csökkenteni? Kuncze Gábor válaszol Igen. Enélkül elképzelhetetlen a gazdaság fellendítése, hiszen ma minden 100 forintból a kormány 70 forintot elvon. Ezért mi • eltöröljük a minimáladót, • megszüntetjük a forrásadót, • lehetővé tesszük az átalányadózást, • beruházási adókedvezményeket adunk. Az adófizető polgár gyarapodjék, ne az állam! Szabad Demokraták Szövetsége Recski Hírmondó A napokban kerülhetett az olva­sók kezébe a Recski Hírmondó című lap legújabb száma. A ne­gyedévenként jelentkező kiad­ványban ezúttal is számos érde­kesség található. Fekete József polgármester például a telefontársulásról fejti ki gondolatait, annak nyomán, hogy nemrég a faluban is meg­alakult ez az önerős testület, s várhatóan ez év július végéig be is kapcsolja a recski igénylőket a Matáv a crossbar-hálózatba. Olvashatók azután tudósítá­sok képviselő-testületi ülések­ről, egy másik anyag a tervezett aszfaltüzemről szól, de kiderül az is, hogy Kónya Imre bel­ügyminiszter szerint a rendőri munka nem nőknek való. Vá­lasztási tudnivalók és progra­mok is szerepelnek a lapban, amelyből a sport sem hiányzik.

Next

/
Thumbnails
Contents