Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-01 / 50. szám

HÍRLAP, 1994. március I., kedd SPORT 7. Hangulatfelmérés az Eger körzetben Meddig szorul még a hurok? A napokban tartotta meg köz­gyűlését az Eger Városi és Kör­zeti Labdarúgó Szövetség, ame­lyen szép számban jelentek meg a csapatok képviselői. Azzal kezdtek a tanácskozást, hogy megszavaztak néhány, 1992-ben elfogadott alapszabályt érintő módosítást. A Helaszjavaslatára az utánpótlás-bizottság vezeté­sével Bárdi István nyugdíjas test­nevelőt bízták meg, ami meg­nyugtató megoldásnak látszik, hiszen a szakember már bizonyí­totta, hogy érti a dolgát. A gazdálkodást érintő beszá­molókból megtudtuk, hogy ta­valy 150 ezer forint önkormány­zati támogatásban részesült a szövetség, amelyet hagyomá­nyos rendezvényeik — Teli Ku­pa, Húsvéti torna, Bajnokcsapa­tok tornája stb. — lebonyolításá­ra fordítottak. Az idén csaknem félmillió forintbólgazdálkodhat- nak, ami beosztással elég kell hogy legyen. Az ez évi versenynaptárról az a legfontosabb tudnivaló, hogy a körzeti I. osztályban a bajnokság tavaszi idényének kezdete az ere­detileg tervezett március 19-hez képest — a csapatok kérésére — három hetet tolódik. Tehát a rajt időpontja: április 9-10. Várkonyi Ferenc, a Helasz fő­titkára, aki meghívottként vett részt a közgyűlésén, elmondta, A Szerencsejáték Rt. tájékoz­tatása szerint a totó 8. fogadási hetének nyereményei a követke­zők: 13 plusz egy találatos szel­vény 42 darab, nyereményük egyenként 188.637 forint, 13 ta- lalatos szelvény 9 darab, nyere­hogy az MLSZ által az utánpót- f lás-nevelés finanszírozására minden megyének kiutalt 300 ezer forintból a klubok aligha látnak egyetlen forintot is, mivel ezt az összeget felemésztik a kü­lönböző erőpróbák rendezésével összefüggő költségek. Jól tudja pedig, hogy nagy szükség lenne a támogatásra, hiszen például a futball-labda ára is emelkedett 20 százalékkal, s nagyobb mérté­kű áremelésre lehet számítani a gáz és az áram esetében is. Az or­szágos szövetség megígérte, hogy az idén még további egy­milliót átutal, amiből már „csep­penhetne” valami a szorult hely­zetben lévő kluboknak is. Az sem aratott zajos tetszésnyilvání­tást, hogy ismertette azt az év ele­jén kibocsátott rendeletet, amely szerint a játékvezetői díjak tíz százalékát a kifizetést követő hó­nap 20-áig a klub köteles az APEH-nek befizetni. Ha ezt az oldalát tekintem a rajt előtti hangulatfelmérésnek, akkor a barometer enyhén szólva „nem imponál”. Van viszont az éremnek egy másik oldala is. Ez pedig azt mutatja, hogy a csapa­tok a labdarúgás legalacsonyabb osztályában is focizni akarnak, s mindent el is követnek azért, hogy játszhassanak. (buttinger) ményük egyenként 110.038 fo­rint. A 12 találatos szelvényekre egyenként 4821 forintot, a 11 ta- lalatos szelvényekre egyenként 424 forintot, a 10 találatos szel­vényekre egyenként 98 forintot fizetnek. Sakk OB I. A papírforma szerint HMÖ SE - DUTÉP SC 3,5:8,5 OB I-es sakk csapatbajnoki mérkőzés, Eger. Győzött: dr. Gara. Remiztek: Kiss P., Kecskés G., Hevesi, dr. Boros, Csőm E. A várakozásnak megfelelően győzött a kecskeméti gárda, a kissé tartalékos egriek ellen. A bajnokságból még négy forduló van hátra, a megyeszékhelyi sak­kozók egy kivétellel a mezőny második felében lévő csapatok­kal játszanak a továbbiakban. Remélhetőleg a katonáskodó Seres is rendelkezésre áll majd a kiesés elkerülése szempontjából fontos mérkőzéseken. Kevés a jegy a labdarúgó vb-re A jegyeladási csúcsokat hozó lillehammeri téli olimpia után hasonló rekorddal büszkélked­het az Egyesült Államokban sor­ra kerülő labdarúgó-világbaj­nokság szervezőbizottsága is. Három hónappal a vb kezdete előtt ugyanis már mind a 3,6 mil­lió belépő elkelt. — Ez az első világbajnokság, ahol minden jegyet sikerült elad­ni —jelentette ki büszkén Guido Tognoni, a Nemzetközi Labda­rúgó Szövetség (FIFA) sajtófő­nöke. — Ebben bizonyosan nagy szerepe van az Egyesült Álla­moknak, mint helyszínnek, hi­szen rengeteg turista érkezik ide. Tény: sokkal több belépőt is el­adhattunk volna. Totónyeremények Lehetünk optimisták Az elmúlt hétvégén több helyszínen is feltűnő élénkséget mutatott a megyei sportolói utánpótlás. A legkisebbeknél kezdve, Eger város alapfokú ok­tatási intézményeinek sakk csapatbajnokságán lá­nyok és fiúk vezették hadba a figurákat, néhányuk „nagyos” gondolkodással késztette megadásra el­lenfelét. Szülők és pedagógusok kísérték a kicsinye­ket, akiket nyugodtan magukra lehetett hagyni, amikor kezelésbe vették a bábukat. Szépszámú kísérő akadt a birkózók diák A-kor- csoportos országos versenyén is, a szőnyegeken 88- an küzdöttek. Volt izgulnivaló, lehetett szorítani a másiknak, vereség alkalmával bizony néhányszor összetört még a „mécses” is. Az edzők nem győztek rohangálni, hol az egyik, hol a másik küzdőtéren osztogatták tanácsaikat, amelyeket gyakorta elnyo­mott a gyerekzsivaj. Az újonc, serdülő és ifjúsági asztaliteniszezők megyei bajnokságán már nem volt éppen tömeg­nyomor, de néhány szép labdamenetet azért megfi­gyelhettünk. A tollszárfogással játszó kicsiny fiúcs­ka nem tisztelte ellenfeleit; nyesett labdáit, taktikus játékát látva nem volt nehéz megállapítani: tehetsé­ge nyomán még sokra viheti. A foci sem maradhat ki a felsorolásból, a Na­rancs-kupa teremtorna adott alkalmat az erők fel­mérésére. Szebb időket megélt legnépszerűbb sport­águnkban most is vannak tehetségek, gondozásuk a felnőttek feladata. Akik több helyszínen is figyelő tekintettel vették körül ezen a hétvégén a fiatalok versenyeit. Mert tudni akarták a jelent, és egyben lát­ni szeretnék a jövőt. Lehetünk optimisták. , . (fesztbaum) Ahogyan a csapatvezető látta Magyar mérleg a téli olimpián Greminger János negyedszer vezetett téli olimpián fellépő ma­gyar csapatot. Áz MTI munka­társa az olimpia zárónapján kér­te fel az egykori kiváló kosárlab­dázót egy rövid értékelésre. — Mi volt a legmaradandóbb élménye a lillehammeri napok során? — Az a hatalmas érdeklődés, amely a versenyek iránt megnyil­vánult. Az a hangulat, amely az olimpiát végigkísérte, és az a sportszerűség, amellyel több tíz­ezer norvég drukkolt saját ked­venceinek, ugyanakkor megtap­solt minden sportolói erőfeszí­tést, függetlenül annak eredmé­nyességétől. — A magyarok szereplését mi­ként értékeli? — Természetesen a sport­ágaknak, a szakágaknak majd ott­hon, szövetségi keretek között kell elvégezniük a mélyebb elemzést. Elsődlegesen nem a külső körülmények okolása, ha­nem az esetleges szakmai hibák felvetése és megbeszélése lehet a téma. A különböző sportágakat természetesen más-más „szem­üvegen keresztül” illik megvizs­gálni, amikor összképet kívá­nunk festeni a magyarok szerep­léséről. — Ha sorban haladna! A kor­csolyasportban egy gyorskorcso­lyázó, egy műkorcsolyázónő és egy jégtáncospár versenyzett. — A korcsolyázók tulajdon­képpen azt hozták, amit vártunk. Talán egy-két helyezéssel jobbat is elérhettek volna, de végül is Egyed Krisztina két országos csúccsal megjavította élete addi­gi legjobbját. A Berkes Enikő, Tóth Szilárd táncospár pedig azt hozta, amit tud. Nem érheti őket elmarasztalás. Czakó Krisztina 15 évesen a legjobb olimpiko­nunk volt. Ő az egyetlen, aki va­lóban a sportága közvetlen élme­zőnyéhez sorolható. — A bobosok startja már ön­magában is szenzáció volt, hi­szen Nicholas Franki és Gyulai Miklós bérelt bobbal, néhány hónapos komoly felkészüléssel érkezett ki Lillehammerbe! — A két fiú tiszteletre méltó eredményt ért el azzal, hogy 15 egységet megelőzött. Gyakorla­tilag amatőrök és kezdők ebben a sportágban. Jövőjük nem kizá­rólag rajtuk, hanem a támogatók összefogásán is múlik. — A biatlonisták eléggé ve­gyes képet „festettek”! — Panyik János két eredmé­nyéről egyértelműen az elisme­rés hangján kell szólni. A gyön- gyössolymosi fiatalember helye­zése relatív értelemben Czakó Krisztina produkciója után a leg­értékesebb. A nőknél is külön kell választani a négy olimpi­kont. Bozsik Anna nem okozott csalódást. A legjobb magyar, Be- reczki Brigitta valamennyi rajtja kudarccal végződött. — Várható volt-e, hogy a női biatlonváltó ennyivel a többiek mögött„ kullog ” utolsóként a cél­ba? — Azt tudtuk, hogy a staféta „nem rúghat labdábá”. A téli Vi­lágkupa-versenyek eredményei ismeretében nem számítottunk ekkora lemaradásra. Bereczki- nek volt jó néhány értékes helye­zése. A váltó sem maradt el eny- nyivel a legjobbaktól. Minden­esetre valami hiba csúszhatott a felkészítésbe vagy a forma- időzítésbe. — Az alpesi síelők itt döbben­tek rá arra, hogy az olimpia más, mint a többi verseny! — Az alpesi síelésben, át kell értékelni a helyünket a mezőny­ben. A felkészülés irányán feltét­lenül változtatni kell. Azzal, hogy az idényben egyetlen ko­molyabb versenyen sem álltak rajthoz a magyarok, hihetetlen hátrányba kerültek. Nem arról van szó, hogy az ellenfelek erő­sebbek, hanem arról, hogy sok­kal kisebb követelmények elé ál­lították őket a könnyebb pályák, így azután az olimpiai futamok sokszor megoldhatatlan felada­tot jelentettek. Rácz Ofélia és Koch Éva nem tudott értékelhe­tő eredményt elérni. Litter Ág­nes egyetlen számában nagyot hibázott. Őt legalább lehet di­csérni sportszerűségéért, küzdő- szelleméért. Azzal, hogy vissza­állt a pályára, versenyben ma­radt, és egy értékes helyezést gyűjtött be a csapatnak. Keszthe­lyi Szvetlána és Bónis Attila iga­zolta, hogy magyar viszonylat­ban ők a legjobbak. Előbbi a mű­lesiklásban, utóbbi a műlesiklás­ban és a kombinációs olimpiai számban bizonyított. Koncepció' nélkül Csak vergődik a sport Hatvanban A hatvani kerekasztal-beszélgetés résztvevői Aki csak meglehetősen felszínesen ismeri is megyénk sportját, ar­ról azért bizonyára tájékozott, hogy szűkebb hazánkban két-három éve Hatvanban van legmagasabb szinten a labdarúgás. Nem túlzás, hogy tavaly az egész megye lázban égett, amikor az FC Hatvan lab­darúgói osztályozót játszottak az NB I-be jutásért, élvonalba kerü­lésük az UTE-val szemben csekélységen múlt. A működését nagy­részt vállalkozásokból fedező klub az elmúlt évben a helyi önkor­mányzattól mintegy hárommilliós támogatásban részesült, az idei elfogadott városi költségvetés viszont egyetlen fillér segítséget sem irányoz elő labdarúgásra. Utóbbiakról értesülve keres­tük Mátrai László önkormánya zati képviselőt, a művelődési és sportbizottság vezetőjét, aki mindenekelőtt annak látta értel­mét az ügy kapcsán, ha a sajtó képviselőjének jelenlétében szé­lesebb körben megtárgyalják a város sportjának helyzetét. A megbeszélésen a bizottsági veze­tőn kívül részt vett Palásti Pál, a polgármesteri hivatal sportszak­referense, Nagy István önkor­mányzati képviselő, Páldiné Pál Ilona, az atlétika, Pólónkat Jó- zsefné, a női kézilabda helyi ve­zetője, Kláben György, az FC Hatvan elnöke, továbbá Tóth Dénes testnevelő. Bevezetőként Mátrai László a bizottság munkájáról szólva visz- szatekintett az elmúlt hetek és napok történéseire, majd vi­szonylagos elégedettségének adott hangot, mondván: — Vál­tozatlanul látok lehetőséget arra, hogy megőrizze korábbi pozíció­ját a sport Hatvanban. A labda­rúgás ugyan külön téma, de az asztalitenisz, az atlétika, a sakk, a kézilabda, a lövészet tovább működhet— összegzett a bizott­sági elnök. A jelenlevők egyre türelmet­lenebbül mondták el az általuk legfontosabbnak vélt gondokat és problémákat, jó ideig alig győztük jegyezni az elhangzotta­kat. T. D.: — Évek óta csak forgá- csolódik Hatvan sportja. Nincs sportkoncepció, minden csak esetleges. Sze­mélyek jóindulatán múlik, hogy jut-e pénz a sportra, vagy sem. Ä városi vezetés nem támogatja a sportot, hűtlenül kezeli az után­pótlást. Sajnos, országos jelen­ség a sport elsorvasztása, ami bűn a fiatalsággal szemben. Hat­vanban kísérlet sincs arra, hogy a sportélet problémáin felülemel­kedjünk. Vajon ki a felelős, hogy nem vettünk részt a tornaterem­építési programban? A testneve­lők futkosva intézték az ügyeket, a városi vezetés pedig nem to­vábbította a pályázatokat. M. L.: — Á pénztelenség min­dent behatárol, felelőtlenség lett volna elküldeni a pályázatokat. P. P.: — A városnak jelentős adósságai vannak, és amikor „alakult” a költségvetés, a műve­lődést és a sportot igen megnyir­bálták. A labdarúgásra semmi sem jutott. Nagyon nehéz lesz mindenre pénzt biztosítani, hi­szen vannak városi szintű hagyo­mányos tömegsport-programok, a diáksportot sem lehet hanya­golni, nem beszélve a városi szakszövetségekről. K. GY.: — Évekkel ezelőtt, már a pártállam idején is jelez­tük, hogy sorvad a sport Hatvan­ban. Kétségbeejtő helyzetek ala­kultak ki minden év elején, a pénzforrások sorra elapadtak. Hiába tettünk javaslatokat, hiá­ba hívtuk fel a figyelmet arra, hogy teljesen leépül a város sportja, nem volt vezető, aki mozdult volna a sport irá­nyában. Senki nem tett cemmit a visszaesés megakadályozására. A jelenlegi helyzet törvénysze­rűen következett be. N. L: — A minőségi összevo­nás idején kezdődtek a bajok. In­duláskor ugyan még volt pénz, de aztán folyamatosan csökken­tek az anyagi lehetőségek. A HKVSC 1992-ben jogutód nél­kül megszűnt, a megalakult kis egyesületek csak vergődnek. Az FC Hatvan esetében kialakult egy profi labdarúgóklub, de az önkormányzat nem tud mit kez­deni az FC-vel. Lehet, hogy ön­hibáján kívül, de képtelen kezel­ni a sportot az önkormányzati testület. K. Gy.: — Mi ajánlottuk, hogy gazdasági bázisokra helyezzünk egy-egy szakosztályt, de a pénz­hiánnyal ez is elvesztette értel­mét. Ha a képviselők felelősen gondolkoznak a sportról, találni fognak megoldást. Sajnos, a költségvetésben nem jelenik meg külön tételként a sport. Csak a maradványból részesül. Ha lenne sportkoncepció, ak­kor nem kellene külön kezelni a labdarúgást, mint tették eddig. P.-né: — Az atlétika léte telje­sen az önkormányzattól függ, mert mi képtelenek vagyunk szponzorokat találni. Csak vege­tálunk, nem tudjuk, hogy mi lesz velünk. Alapsportágak haldok- lanak, mert a legcsekélyebb el­képzelés is hiányzik. Valami megoldást kellene feltétlenül ta­lálni, esetleg más városok példá­ján elindulni. Az önkormányzat feladata a sport segítése, ezen nincs mit vitatkozni. Ha az isko­lai DSE nem segítene az atlétiká­nak, már régen meghalt volna, mert 350 ezerből nem lehet lé­tezni. N. I.: — A sport már az indu­láskor kimaradt az önkormány­zat profiljából, valójában mostohagyerekké vált. T. D.: — A város összes okta­tási intézménye lemondott a 6-os iskola javára, amikor a korszerű tornaterem épült. Most óránként 1500 forintért senki sem tudja bérelni. P. J.-né: — Ha a lányokkal megnyerjük a megyei kézilabda­bajnokságot, nem tudjuk majd, hogy mit csináljunk, hiszen pén­zünk nincs. Minket a játék szere- tete visz előre. Rettegek a költsé­gek miatt. Jó lenne, ha a kis szak­osztályok egy közös egyesületet alkotnának, mert ez az önállóság túlságosan költséges, és a sza­bályszerű működés alig lehetsé­ges. Sok a rendezetlen ügy körü­löttünk, ami felőrli erőinket. Meddig várható el, hogy a kézi­labda szeretetéből éljünk — a sa­ját pénztárcánkra. M. L.: — Jobb együttműkö­désre lenne szükség az FC Hat­van és a Lokomotív között, re­mélhető, hogy a MÁV jobban bekapcsolódik majd a város sportéletébe. Sajnos, az összevo­náskor mostohán bántak a vasút sportértékeivel. Szeretném, ha az önkormányzat újra megvizs­gálná a vitás kérdéseket, mivel nálunk a költségvetésből csak 0,14 százalékban részesül a sport. K. Gy.: — Nem kértünk pénzt az NB Il-es csapatra, csak az utánpótlásra. Ne utaljanak a mi számlánkra, de az utánpótláscsapatok hely­zetét anyagiakban oldja meg a város. A létesítmény fenntartása is az FC Hatvan feladata, pedig a pályát nemcsak a futballisták használják. Megférnek együtt a sportolók, de ne várja el a város, hogy mindent mi fizessünk. Az érvelések özöne eltartott legalább két órán át. Az elhang­zottakat nem szükséges kom­mentálni, az indulatokat a kese­rűség, a tehetetlenség, a hiábava­lóság érzése gerjesztette. Néhány dologban megfogalmazódtak a tanulságok is. A művelődési és sportbizottság, valamint az ön- kormányzati sportreferens leg­sürgetőbb tennivalóit fogalmaz­ták még meg az egybegyűltek, aztán reménykedve elköszöntek egymástól. Fesztbaum Béla Tómba ott lesz Spanyolországban is Két évvel azután, hogy nagyot kortyolt egy üveg vörösborból, melyet egy rajongójától kapott, Al­berto Tómba ismét bombaként robbant, ezúttal vi­king földön, a műlesiklásban. Az itáliai „Bomba” igen szerény tizenkettedik helyéről síelte fel magát az ezüstéremig, amellyel kiegészíthette három olimpiai aranyat magába fog- talp medálkollekcióját. Úgy hírlik, a „Bomba” Lillehammerben befejez­te olimpiai pályafutását, de céljai még vannak: — Szeretnék ott lenni jövőre a világbajnokságon. Spanyolország gyönyörű... — mondta még Alberto lomba.

Next

/
Thumbnails
Contents