Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-05-06 / 54. szám
10. KÖZLEMÉNYEK HÍRLAP, 1994. március 5—6., szombat—vasárnap Közlemény Az el nem hangozhatott hozzászólásokból... Kivonat az Egri Csillagok (Mgt)sz. 1994. február 27-i közgyűlése apropójából Az Egri Csillagok Mgtsz-ből egyénileg és csoportosan kivált tagok és kívülálló üzletrész-tulajdonosok részt kívántunk venni az 1994. február 21-éré a Heves Megyei Hírlap 1994. II. 14- én megjelent hirdetése, valamint az 1992. évi II. tv. értelmében — ami a szövetkezetek átalakulásáról és abból való kiválás lehetőségéről rendelkezik — a gazdaság közgyűlésén. A közgyűlés időpontjában sem a tagok, sem a kívülálló üzletrész-tulajdonosok — akik korábban a kiválás mellett döntöttek — számunkra érthetetlen okból nem juthattak be a közgyűlésre. Ügy gondoltuk és úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos lett volna a találkozás, a szóváltás a bentmaradás mellett döntő tagokkal és a kívülálló üzletrésztulajdonosokkal, hiszen 1992. december 28-a óta a vagyonmegosztással kapcsolatosan semmilyen közös tanácskozás nem lett összehívva. Ezen a közgyűlésen a kiváló tagokat és a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat képviselő bizottság az alábbi témakörökben kívánta volna tájékoztatni a közgyűlést, illetve kivonatosan az alábbi kérdésekre szeretett volna választ kapni: — Ismertetni szerettük volna, hogy az 1992. december 28-ai közgyűlési határozatainak értelmében az árverésekkel való vagyonmegosztás a mai napig nem fejeződött be. Ennek elsősorban az az oka, hogy az 1992. évi II. tv-ben leírt, az árverésre vonatkozó meghatalmazásokat a szövetkezetképviselője, Tóth István nem szerezte be, így azok hiányában árverezett és jutott vagyoncsoportokhoz. A Legfelsőbb Bíróság végzése értelmében Tóth Istvánnak be kell szereznie- a szükséges meghatalmazásokat. Ezen végzés egyértelműen bizonyítja, hogy 1993 januárjában Tóth István nem rendelkezett meghatalmazásokkal. Ezzel a Legfelsőbb Bírósági határozattal az elkövetkezendő árveréseken lehetőség nyílik a bentmaradó tagok és kívülálló üzletrész-tulajdonosok számára, hogy eldöntsék, hogy kinek milyen mértékben és milyen feltételekkel adnak meghatalmazást a vagyonuk jövőbeni működtetését illetően, akár úgy is, hogy sem az Egri Csillagok Szövetkezet elnökének, sem a kiválás mellett döntők számára nem adnak meghatalmazást, hanem önállóan vagy saját csoportjaik számára szereznek tulajdont az árveréseken. Ebben a döntésben benne foglaltatik az is, hogy amennyiben az árverés tovább folytatódik, úgy mintegy újra ki lehet válni a szövetkezetből. — Tájékoztatni szerettük volna továbbá a közgyűlést arról, hogy a gépek, berendezések vagyontárgyának árverezésekor a szövetkezet vezetése nem a közgyűlési határozatnak megfelelően, erőgépenként és munkagépenként hajtotta végre az árverést, hanem az árverés napján reggel tájékoztatta az árverezésen résztvevő egyéneket és csoportokat, hogy olyan összevonásokat eszközölt, hogy az erőgép csak akkor vásárolható meg, ha az árverező megveszi a hozzá tartozó munkaeszközöket is. így amennyiben valamely kiválás mellett döntő egyén egy munkagépet vagy erőgépet szeretett volna megvásárolni, csak úgy juthatott hozzá, ha az egyedi erővagy munkagépnek két-három- szorosát fizette. Ezzel a döntésével a vezetés egyértelműen korlátozta vagy teljes egészében megakadályozta, hogy az egyéni kiválók az általuk igényelt eszközökhöz hozzájussanak. — El akartuk mondani, hogy az árverési nyereség visszaosztására a szövetkezet vezetője milyen módszert alkalmazott. Nevezetesen arról van szó, hogy a törvény értelmében egy-egy vagyontárgy árverezése után az elköltött vagyonrészt be kell vonni, és amennyiben licitnyereség keletkezik, a megmaradó üzletrészre a licitnyereséget vissza kell osztani. Ezzel szemben az igazgatóság nem minden vagyontárgy árverése után, hanem egy-egy nap eltelte után osztotta vissza az árverési nyereséget, mégpedig úgy, hogy nem üzletrészek maradványértékére, hanem egy-egy nap eltelte után osztotta vissza az árverési nyereséget. Mégpedig úgy, hogy nem az üzletrészek maradványértékére, hanem mindig az eredeti bruttó üzletrészek értékére. Számításaink szerint így a kiválás mellett döntő tagok és üzletrész-tulajdonosok mintegy 20 millió forint értékű vagyonrészszel lettek becsapva. Az már csak a helyzet komikuma, hogy miután a mi nyomásunkra és az FM leiratának megfelelően elismerték, hogy januárban az árverési nyereséget nem jól osztották visz- sza, de arra való hivatkozással, hogy a kiválás mellett döntők ezt korábban nem kifogásolták — ők úgy a januári árverési nyereség visszaosztását „törvényesnek” tekintik —, de az árveresek folytatásakor 1993 augusztusában már a törvénynek megfelelően, vagyis a maradvány üzletrészre kívánják visszaosztani az esetlegesen keletkező árverési nyereségeket. Nem a törvény rossz, hanem az az ember rossz, aki egy laikus ember számára is megérthető — az árverési nyereség visszaosztásáról rendelkező törvénycikkelyt — szándékosan nem tart be. A fenti magatartásával a vezetés a kisebbségben lévő 476 embert akarja kijátszani. — Szerettük volna megkérdezni, hogy Tóth úr, elbújva az igazgatóság és 1400 fő helyett 120 fős közgyűlés — törvényes??? — mögé, honnan vette a jogot és a bátorságot, hogy az Egervin FA Vállalat felszámolásából a kiválókat megillető üzletrészek értékével, a kiválás mellett döntők tudta, akarata és megkérdezése nélkül a „guruló” forintjainkat részvény megvásárlására fordítsa az Egervin Rt.- be. Felolvastuk volna Tóth úr azon két levelét, amelyet az rt.-be való belépéssel kapcsolatosan a kiválók részére, valamint az Egervin Rt. igazgatósága részére írt. A levelek tartalma nem felel meg az 1992. december 28-i közgyűlési határozatnak, és teljes egészében ellentmond egymásnak. Az Egervin FA-tól a követelésért kapott 50 millió forint nem szolgálta volna jobban a tagok és kívülálló üzletrész-tulajdonosok érdekét? Az Rt.-be bevitt vagyonnal a szövetkezet 9 százalékos tulajdoni hányadot képvisel, véleményünk szerint a 9 százalékkal sem rövid, sem hosszú távon az rt. stratégiai és rövid távú politikájába a szövetkezet beleszólni nem tud. Mellesleg megjegyezzük, hogy Tóth úr a Részvény- társaság Felügyelő Bizottságának a fizetett tagja... — Választ vártunk volna a vagyonkezelésre vonatkozó, Tóth úr által tett kijelentésekre, miszerint a számlák és a pénztár zárolva vannak. Ki akartuk nyilvánítani, hogy 1993 májusában és októberében vizsgáltuk a szövetkezet vagyonával kapcsolatos adminisztrációs és termelési intézkedéseket. Megállapítottuk, hogy 1993 májusáig főkönyvi könyvelés nem történt, az októberi ellenőzésünkkor az 1993. évi borkészlet-mozgások a főkönyvben rögzítve nem voltak. Tájékoztatni szerettük volna a tagságot, hogy 1993 októberéig egyetlenegy banki számla és pénztár, ami a korábbi Egri Csillagok Mgtsz-re vonatkozott, nem volt es nincs zárolva, arról az ügyvezetés nemcsak a közös tevékenységek érdekében felmerülő kiadásokat finanszírozza, hanem az ÚJ? szövetkezet működését is. — El akartuk mondani, hogy a szövetkezet vezetése 1992 decemberében 6400 hektoliter vörösbort 19 forintos egységáron értékesített az Egervinnek. Ebben az időben ezért az árért majdnem 1 kilogramm kék szőlőt lehetett értékesíteni. Jól járt valaki a bentmaradók és a kiválni szándékozók közül az elveszett mintegy 6 millió forinttal? Rá szerettünk volna mutatni, hogy a határban lévő épületek, építmények, valamint a tanyák olyan leromlott állapotban vannak, hogy itt vagyonkezelésről nem lehet beszélni. A gépek, berendezések, amelyek központilag vannak tárolva és védve, úgy kerültek árverésre, hogy azok vagy nem voltak meg — ennélfogva az árverés a hiányra vonatkozott —, vagy pedig nagyon sok fődarabja hiányzott. (Az 1993. január 26-i árverésen elnyert erő- és munkagépek egy része a mai napig nem kerültek átadásra). — Meg akartuk kérdezni, hogy igazak-e azok a hírek, hogy a termőföldkárpótlással kapcsolatban a szövetkezet vezetése határidőben nem jelölte ki a földalapokat, ezért hatósági földalapkijelölésre kerül sor, melynek értelmében a juttatott aranykoronákat részben vagy teljes egészében elveszítik a bent maradó és a kiválás mellett döntő tagjaink? Javasoltuk volna, hogy ameny- nyiben ez bekövetkezik, az e tárgykörben érintett személyek legyenek felelősségre vonva. — Tiltakozni akartunk a földjáradék és az osztalék fizetésének azon módja ellen, hogy azokat a bentmaradás mellett döntő tagok és üzletrész-tulajdonosok részére számfejtenek és folyósítanak. 1992. december 28-án közgyűlési határozatban vállalta a vezetés, hogy minden évben elszámol a befolyt és kifizetett közös pénzekkel. Kérdezzük: mikor számol el? Mikor fizeti ki a járandóságainkat? Erre vonatkozóan mihamarabb be kívánunk tekintem az elszámolásokba (1993. október második felében ígérte a Tóth úr, hogy erre lehetőséget kapunk, de a mai napig nem történt meg), mert feltételezhetően vagy az osztalék mértéke nem állja ki az idők próbáját, vagy pedig a közös vagyon működtetésének eredményéből is történik a számfejtés. — Javasoltuk volna, hogy minél előbb fejeződjék be a vayonmegosztás, hagyjuk abba a íróságokhoz való jarkálást, válasszunk egy új igazgatóságot és felügyelőbizottságot — természetesen olyan összetételben, amely hűen tükrözi a bentmaradás es a kiválás mellett döntők arányát. Ezen tisztségviselőknek az lenne a feladata, hogy belátható időn belül közgyűlési döntésekkel a vagyon megosztásra kerüljön, a kárpótlás elindulhasson, a tagok és a kívülálló üzletrész-tulajdonosok konkrétan megtudhassák, hogy milyen vagyontárggyal rendelkeznek. A fenti dolgokat akartuk elmondani a közgyűlésen, azon a közgyűlésen, amelyre a Tóth úr testőrszolgálatot vezényelt ki, hogy megakadályozza a kiválás mellett döntő tagokat és a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat, hogy a törvény adta joguk alapján elmondhassák véleményüket, javaslatukat. Kirekesztette azokat a 60-70 éves alapító tagokat és kívülálló üzletrész-tulajdonosokat, akik vagy akiknek az örökösei alapító tagjai voltak annak a szövetkezetnek, amelynek a Tóth úr hosszú időn keresztül elnöke volt. Nem engedte be azokat az embereket, akik korábban részére nem kevés jövedelmet és prémiumot szavaztak meg. * * * 1994. február 27-i magatartásával kapcsolatban az alábbi észrevételeket tesszük: — Nem tudjuk, hogy Tóth úr mitől vagy kitől félt? Ha attól félt, hogy szemére lesz olvasva és számon lesz kérve tőle az eltelt egy év alatt végzett törvénytelen tevékenysége — amit az Egri Városi Bíróság 1994. február 15-i (nem jogerős), a Legfelsőbb Bíróság 1994. február 16-i (jogerős) és a Cégbíróság 1994. február 16-i (nem jogerős) ítéletei is alátámasztanak, akkor volt mitől félni. Ha attól félt, hogy siettetni akarjuk Eger város mezőgazda- sági területein a tulajdonviszonyok rendezését, a mai „gyo- mos” állapotok mielőbbi megszüntetését, a történelmi borvidék és borai hosszú évek óta tudatosan rombolt hírnevének visz- szaszerzését — emiatt nem kellene félni, inkább ezért kell élni! Egyet azonban figyelmébe ajánlunk! A történelem már sokszor bizonyította, hogy a fegyveres erőkkel fenntartott hatalom nem lehet hosszú életű. Az egyszerű dolgozó embereket nem lehet leváltani! Tóth úr az 1994. február 26-i Heves Megyei Hírlapban háborút emlegetett. A nyilvánosság előtt kijelentjük, hogy mi korábban és most sem akarunk háborút. Ahhoz viszont ragaszkodunk, még ha kisebbségben vagyunk is, hogy a minket megillető szövetkezeti vagyonhoz minél előbb teljes mértékben hozzájuthassunk. Amennyiben Tóth úr háborúzni akar — mivel ez jogállam —, javasoljuk, menjen Afganisztánba... Tájékoztatjuk továbbá a közvéleményt, hogy ezen hirdetést a kiválás mellett döntő tagok és kívülálló üzletrész-tulajdonosok saját erőből finanszírozzák, tekintettel arra, hogy működésükhöz az Új? Egri Csillagok Szövetkezet elnöke és igazgatósága oly kis összeget biztosított a közös vagyonúnkból, amely 1993. évben borítékra és postaköltségre sem volt elegendő. Eger, 1994. március 5. Az Egri Csillagok Mgtsz-ből kivált tagokat és kívülálló üzletrész-tulajdonosokat képviselő bizottság, valamint az Egri Pinceszövetkezet és az Egri Gazdák Szövetkezet (X) A megyei önkormányzatok figyelmébe Mennyit fizessünk a vízért? Részese kíván lenni az önigazgatásnak A Magyar Gazdasági Kamara sajtótájékoztatója Eger város keddi közgyűlésén a képviselők hosszasan tárgyalták az ivóvízért, illetve a közüzemi csatornamű használatáért fizetendő dijak megállapításáról szóló határozati javaslatot. Dr. Hódi Zsuzsanna, a Heves Megyei Vízmű Rt. gazdasági igazgatóhelyettese az ott elhangzottakat kiegészítve kiemelte: az igazgatótanács első ülésén tárgyalta az ármegállapítást, és ennek során megyei átlagárat fogadott el. Ez az üzleti terv alapján készült el, annak figyelembevételével, hogy a díjváltozásra leghamarabb április 1-jével nyílik lehetőség, így az első negyedévben még az illetékes minisztérium által 1992-ben megállapított — áfa nélküli — 36,60forint/köbméter víz-, illetve 22,70 csatornadíj érvényes. Az rt. által javasolt, áfa nélküli árnövekedés a két év alatti infláció felét sem éri el, a vízdíjnál 25, a csatornadíj esetében pedig 40 százalékos emeléssel számolt a vállalat. — Az ártörvény múlt év végi módosítása a víz- és csatornadíj módosításának árhatósági jogkörét a minisztériumtól a települési önkormányzatoknak adta át. A törvény értelmében ezt úgy kell megállapítani, hogy a vállalkozó ráfordításaira és a működéshez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson. Az igazgatóság által javasolt árakról a közelmúltban tájékoztattuk az önkormányzatokat. Szeretnénk a döntéshozók figyelmét felhívni, hogy az árkalkuláció az április 1-jei bevezetéssel számol. Az említett törvény ugyanakkor kimondja: az ármegállapító hatóságoknak 30 napon belül kell döntést hozniuk az előterjesztett árról, lévén a jelenleg alkalmazottak csak június 30-ig maradhatnak hatályban. Ezt követően a Vízmű már semmilyen árat nem alkalmazhat. — Amennyiben egy település úgy dönt, hogy csak július 1-jétől alkalmaz új árakat, akjpr a vízdíj 50,90, a csatornadíj pedig 36.70 forint/köbméterre kell hogy emelkedjen áfa nélkül — a fentiek miatt. Nyolc település április 1-jei hatállyal már elfogadta az ajánlott díjakat. Az egri közgyűlés két fordulóban tárgyalja e kérdést, ám első alkalommal a júliusi ármódosítás lehetőségével számolt, amennyiben ez így marad, 50,90-nel, illetve 36,70- nel kell kalkulálnia a megyeszékhelynek. Mi ugyanakkor reméljük, hogy a képviselő-testületek a lakosságra nézve dinamikájában kisebb terhet jelentő eredeti változatot fogadják el. A Magyar Gazdasági Kamara (MGK) aktív részese kíván lenni az elfogadott kamarai törvény alapján létrejövő gazdasági, ön- igazgatási rendszernek. Az MGK a piacgazdasághoz szükséges intézményrendszer kiépítésében fontos lépésnek tartja, s üdvözli a törvény elfogadását — mondta el az MGK pénteki sajtótájékoztatóján Orbán István, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke. Az MGK eddigi tevékenységében ötvöződtek a munkáltatói, érdekképviseleti és a gazdasági szervezési funkciók. Á szervezet alapvetően érdekképviseletként működik majd tovább, de részt vesz a gazdasággal ösz- szefüggő közfeladatokat is ellátó kamarák létrehozásában is. Az MGK márciusban befejezte megyei tagszervezeteinek létrehozását, melyek jelentős szerepet játszhatnak majd a törvény alapján felálló területi kamarák megszervezésében. Az MGK több adatbázis felhasználásával mintegy 800 ezer vállalkozót regisztrált, ezeknek körülbelül 50 százaléka lehet majd a kézműveskamarák, 25-25 százaléka az ag- ráy-, illetve az ipari és kereskedelmi kamarák tagja. ' A kamarai, az országgyűlési és az önkormányzati választások időpontjának összeegyeztetése nem okozhat problémát — mondta Tolnay Lajos, az MGK társelnöke. A kamarai választásokra a kora ősz a legmegfelelőbb időpont, amikor lezárultak a parlamenti választások és a nyári szabadságolások. A területi kamarák létrehozásának határideje a törvény szerint október 30., az országos kamaráké december 31. A kamarai törvény végrehajtásával kapcsolatos feladatokról az országos munkáltatói érdekképviseletek egyeztetni kívánnak egymással. Ennek megkönnyítése érdekében hamarosan országos tanácsadó testületet hoznak létre. (MTI) Könnyűzene, komolyzene... A címben szereplő jelzők nem ellentétpárok. Előbbi- , nek a nehéz, utóbbinak a vidám lenne a megfelelő ellenpólusa. Egy világhírnek örvendő muzsikusunk dallamait (?) egyik nagybátyám — enyhén szólva — nem kedvelte. (Én sem...). E vélemény természetesen kinek-Jcinek legbensőbb dolga, ízlése. Ám bácsikám indoklása e már- már kakofon zenéről, illetve szerzőjéről töprengésre késztetett. Azt fejtegette ugyanis, hogy bárki utálhatja a könnyűzenét, hódolhat bár az úgymond legfajsúlyo- sabb — és talán éppen ezért sokak által érthetetlennek és élvezhetetlennek tartott muzsikának, de olykor az értet- lenkedők kedvéért, csak amúgy hecc kedvéért meg kellene mutatnia, hogy tüdő egy Csajkovszkij, vagy éppenséggel Lehár-szeru dallamot is elővarázsolni. Ilyesmi azonban soha nem került ki tarsolyából... Per analogiam: egy absztraktfestőtől is elvárható lenne néha egy realista portré, bizonyítandó, hogy nemcsak festeni, de rajzolni is tud. Mindez Miller Lajos, méltán világhírű operaénekesünk minapi rádiószereplése kapcsán jutott eszembe. A sümegi születésű, a mikrofonon át végtelenül szimpatikus dalnok az opera és a dalirodalom legfajsúlyo- sabb számait adta elő. Műsorának vége felé a riporter mintegy é vöd ve megkérdezte, tartogat-e valamilyen „könnyűr is a tarsolyában? És akkor a szó legnemesebb értelmében vett sztár minden nógatás nélkül elénekelte a híres film tán még híresebb dalát, a „Séta az esőben”-!. Egyszerűen tökéletesen. Nincs az az előadó vagy táncdalénekes, aki ezt a produkciót felülmúlhatta volna. Hát valahogy így kell ezt csinálni! Mindegy, hogy könnyű vagy nehéz, vidám vagy komoly a műfaj. Egyszerűen de nagyszerűen, tudni kell. Dr. Czenkár Béla A szülők panaszolták: „...ilyen szegények vagyunk?” WC-pénz az iskolában „Hihetetlen” panasszal kereste meg szerkesztőségünket egy egri szülő, akinek a gyermeke a 4. számú gyakorló általános iskolába jár. Mint a kisdiák édesanyja elmondta: WC-kefére és -papírra 100 forintos kötelező hozzájárulást kell vinniük a tanulóknak, különben... — Igaz-e mindez— kérdeztük Papp László igazgatót. — Nem teljesen -r- kezdte a választ az iskola vezetője. — Kefére nem, papírra viszont valóban kértünk pénzt a gyerekektől. A száz forint is igaz, de nem kötelező beadni. Egyetlen gyermeket sem ér hátrány, ha a szülők nem tudnak erre áldozni... — Mi indokolja ezt a „ kéregetést”? — A közelmúltban az iskolánkat is elérte a hepatitisz-jár- vány, s a tisztiorvosi szolgálat vizsgálata azt írta elő, hogy meg kell szüntetnünk bizonyos higiéniai hiányosságokat, így kulturált körülményeket kell teremtenünk a WC-kben, mosdókban. Ehhez tartozik az is, hogy legyen például papír az illemhelyeken, s mivel azokat a gyerekek használják, gondoltuk, a szülők hozzájárulását kérjük. A pénzügyi helyzetünk ugyanis olyan... — ... Épp ezt vetette fel az érintett szülő is, hogy „... ilyen szegények vagyunk?” — Sajnos, igen. Nem tudjuk másként megoldani a problémát, ilyesmire végképp nem kapunk pénzt. Nem vigasztaló tény ugyan a szülőknek, de — tudomásunk szerint — más iskolában is így járnak el. Hogy is szól a mondás? Valami bűzlik... Agriában! (s)
