Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-04 / 53. szám

HÍRLAP, 1994. március 4., péntek EGER ÉS KÖRZETE 13. Hétvége az MMK-ban A Megyei Művelődési Köz­pontban a drámapedagógia iránt érdeklődő tanároknak tart elő­adást szombaton reggel 9-től a 102-es teremben Kovács And- rásné. Ugyancsak ezen a napon, délelőtt 10-től állnak pódiumra a József Attila vers-, énekelt vers- és prózamondó verseny megyei döntőjének résztvevői. Mindkét programra várják az irodalom­barátokat. Ajándék a felnémeti iskolának Nagy örömet szerzett a Pász­torvölgyi Általános Iskola és Gimnázium tanulóinak és taná­rainak Németh András, az egy­kori felnémeti iskola nyugalma­zott igazgatóhelyettese. A világ­hírű színes, havonta megjelenő amerikai magazin, a National Geographie több évfolyamos példányát ajándékozta az iskolá­nak. A gyönyörű fotókkal gaz­dagon illusztrált kiadványt bizo­nyára nemcsak az angolul tanu­lók lapozgatják majd a jövőben. Neheztel a megyei elnök Levélben fejezte ki nemtetszé­sét ifj. Baranyi Géza, a Magyar- országi Cigányok Kulturális Szö­vetségének megyei elnöke a Ver- peléten megtartott Lungo Drom gyűlésén elhangzottak miatt. Pontosabban azért, amit Botos László, a Cigány Érdekvédelmi Szövetség megyei elnöke mon­dott. Szerinte Horváth Aladár és a Roma Parlament egyáltalán nem képviseli a cigányság érde­keit, ott csak a saját zsebükre gondolnak. Éppen az ellenkező­jét vallja ifj. Baranyi Géza, aki példaként egy múlt évi országos rendezvényt említ, amelynek le­bonyolításáért a cigányság hálá­val és megbecsüléssel gondol Horváth Aladárra. Népviseletek, csipkegallérok A Gárdonyi Géza Színház eg­ri női és férfi népviseleti ruhákat, század eleji csipkegallérokat vá­sárolna az egyes műsorokhoz. Várják a jelentkezőket március 7-én, 8-án a színház portáján. A rajzpályázat nyertesei A Ludas Matyi-rajzpályázat díjkiosztó ünnepségéről készült fotókat és a vásári fotográfiákat a díjazottak ingyen átvehetik a Forst üzletben Egerben, a Szé­chenyi u. 9. szám alatt. „Kerecsendi Gyöngyszemek” Az elmúlt év decemberében félszáz taggal alakult meg a Lun­go Drom kerecsendi tagszerve­zete, amelynek létszáma azóta 75-re gyarapodott. Tevékenysé­gük két hónapja alatt sokat tet­tek a nagycsaládosokért, ruhát, élelmiszert osztottak szét közöt­tük. Megalakították a „Kere­csendi Gyöngyszemek” elneve­zésű mű­vészeti csoportot, részt vettek különböző társadalmi munkák­ban is. Jó kapcsolatot alakítottak ki az önkormányzattal, a község vezetőivel, akik segítik őket. Ter­veik között szerepel az iskolás és óvodás gyerekek étkezésének fi­nanszírozása is. Békebeli kabaré amatőröktől — profi szinten A Megyei Művelődési Köz­pont dísztermében mutatta be az Egri Színműhely „Azok a bol­dog, szép idők” című zenés ka­baréját, amely a két világháború közti fővárosi humort elevenítet­te fel, néhány nevetés, énekhang és tánclépés erejéig. A Szabó Já­nos vezette amatőr színtársulat meglehetősen nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen a kabaré a legne­hezebb műfajok közé tartozik: nagy sikert éppúgy hozhat, mint bukást. A Rejtő Jenő műveiből és a két világháború közti sanzo­nokból, kuplékból összeállított est azonban tetszést aratott, s a publikum vastapssal jutalmazta a fiatal művészek játékát. A tár­sulat bebizonyította, a többéves ének-, tánc-, beszéd- és mozgás­próbák meghozták az ered­ményt, és az előadók profi mó­don tudták elszórakoztatni az egybegyűlteket. A csapat veze­tőjét, az est egyik szereplőjét, Szabó Jánost kérdeztem az elő­készületekről: — Kinek a fejében fogant meg a gondolat, hogy egy zenés-tán­cos darabbal álljatok elő? — A program összeállítása kö­zös munka volt Kovács József ze­nei vezetővel, aki zongorán kí­sérte az énekszámokat, a kore­ográfussal, Korponay Bereniké- vel, és a prózai rész összeváloga- tásában én is részt vettem. A da­rab műsorra tűzésének egyetlen aktualitása volt: nosztalgiázni mindig jó, s ha a közönség egy es­tét kellemesen eltölt velünk, már érdemes volt dolgozni. — Mennyi időbe telt, amíg a munka és a tanulás mellett pró­báló fiatalok ilyen magabiztossá váltak ebben a nehéz műfajban? — A darabbal csak november közepén kezdtünk foglalkozni. Abban az értelemben volt hosz- szú ez a folyamat, hogy másfél éve tanul a társulat a zenei vezető irányításával éneket, s most ju­tott el odáig, hogy egy egész estét betöltő zenés műsort színpadra vigyen. A kabaré mindig is a leg­nehezebb műfaj volt, hiszen a közönség határozza meg annak sikerét. Ha nem „veszik a lapot”, mi bármilyen képzettek vagyunk is, biztos a bukás. Ez a műfaj mindig egyéniségekre épült, és a legtöbb darabot ismert komiku­sokra írták, ami tovább nehezí­tette feladatunkat. — Milyen szempontok domi­náltak a program összeállítása­kor? — Rejtő nagyon sok kabarét (Forgács Iván felvétele) írt, és jó néhányat csak nemrégi­ben ismerhetett meg a közönség. Ezekből szemezgettünk. A sor­rend és az időtartam tetszés sze­rint variálható tíz perctől két óra hosszáig, ezáltal bármikor bővít­hető vagy új darabokkal egészít­hető ki. — A zenés-táncos szórakozta­tásnak nemigen vannak „újkori hagyományai” Egerben. Nem féltek az érdektelenségtől? — Hozzám mindig közel áll­tak az ilyen összeállítások, és nem tartom szerencsésnek azo­kat az előadásokat, amikor az emberek beülnek, mereven vé­gignézik az előadást, tapsolnak, majd elmennek. Sokkal közvet­lenebb, felszabadultabb szóra­kozást jelent egy kávé vagy kóla mellett csevegni, közben jókat derülni, és két nevetés között táncolni... SzuromiRita „Barangolás a barokk Magyarországon” Neumannosok országra szók) sikere Több mint háromezren pró­báltak szerencsét azon az orszá­gos versenyen, amelyet még 1992-ben írt ki a Magyar Televí­zió és a Tájak, Korok, Múzeu­mok Egyesülete Barangolás a barokk Magyarországon cím­mel. A háromfordulós megmé­rettetésen bárki részt vehetett, aki úgy érezte, kellően felkészült a XVII-XVIII. századi Magyar- országból. Éppen ezért roppant figyelemre méltó az a negyedik helyezés, amellyel az egri Neu­mann János Gimnázium és Szakközépiskola három végzős diákja — név szerint Varga Kata­lin, Hágen András és Törőcsik Gábor — öregbíti január végétől iskolájuk hírnevét. A három, érettségi előtt álló fiatal egy-egy, a korhoz kapcso­lódó pályamunkával nevezett be a vetélkedőbe, amelyek — lévén megfelelő színvonalúak — bizto­sították számukra a második for­dulóbeli Barokk Kaszinóban va­ló részvételt, amelyre Gödöllőn került sor. Az itt folytatott ered­ményes zsetongyűjtögetésnek köszönhetően pedig mar a rác­kevei Savoyai-kastélyban meg­rendezett ötnapos döntőre is si­kerrel kvalifikálta magát a neu- mannos trió. A január utolsó he­tében, pompás környezetben ví­vott végső „összecsapásra” az in­dulók létszáma mar alaposan megfogyatkozott, lévén mindösz- sze csak a legjobb negyvennek biztosították a részvételi lehető­séget a szervezők. A döntőben végül nyolc, öt főből álló csapat vette fel egy­mással a „harcot”, így az égnék — két miskolci középiskolás hölggyel kiegészülve — Bükk­csapat néven érték el a már emlí­tett negyedik helyezést. A ragyogó eredmény elérését — a fiatalok történelemszeretete mellett — Simkóné Kiss Ágnes tanárnőnek a felkészülésben nyújtott segítsége is sokban elő­mozdította. A döntő izgalmait — ha egy kicsit megkésve is — a nagykö­zönség szintén átélheti, ugyanis várhatóan márciusban a televízió levetíti a Ráckevén történteket. Kés az aktatáskában Parázs szópárbaj a fűtési dijakról Senki sem hitte — aki február 28-an eljött a „lila iskolába —, hogy az EVAT Rt. által szervezett lakossági fórum kedélyes eszme­csere lesz. Arra viszont megint senki nem gondolt, az indulatok olyannyira elhatalmasodnak, hogy az egyik idős lakó táskájából még a konyhakés is elővillan. Az előadók — Várkonyi György kép­viselő, a részvénytársaság igazgatója és Mondák A/fi/a képviselő, a szociális bizottság elnöke — asztalához iramodó férfit még idejé­ben nyakon ragadta egy hölgy, és határozott mozdulattal tuszkolta a kijárathoz. Mindez a három és fél órás maratoni vita fináléjában történt, és csak azok lehettek döbbenten szemtanúi a jelenetnek, akik türelmesen kivárták a fórum végét. Az intermezzo ellenére is „parlamentáris” körülmények 1 Pontban délután öt órakor Várkonyi Gyógy emelkedett szólásra, és röviden ismertette azokat a kérdéseket, amelyekkel az érintettek őt hivatalában sze­mélyesen, illetve levélben meg­keresték. Válaszai sem maradtak el, amelyeket tényekkel, írásos dokumentációkkal, jegyzőköny­vekkel támasztott alá: az át­alánydíjról azért kellett áttérni a tényleges hőfelhasználás utáni elszámolásra, mert parlamenti és önkormányzati rendelet írja elő; bár 1991 októberétől közismert, sokan mégis úgy tartották, ezen a fórumon hallották először, hogy a fűtéshez kapott központi tá­mogatást az állam megvonta, így több mint hetvenmilliós pluszki­adás „zúdult” az egriek nyakába; a közös képviselőket 1992. de­cember 21-én tájékoztatták a változásokról, és erről a lakókat levélben is értesítették. Ez utób­bit a fórum résztvevői közül töb­ben is tagadták, de néhányan megjegyezték: elég gyakoriak a postaláda-kifosztások az északi lakótelepen. A fűtési rendszer működésének ismertetése köz­ben — néhányan — bekiabálás­sal próbálták az elmondottak el­lenkezőjét bizonyítani, a laká­sukban tapasztaltakkal érvelve. A itt zajlott az esemény. anaszáradat majd csak ezután övetkezett, ki-ki vérmérséklete szerint adta elő mondandóját: Miért számítják be például a lég­köbméterekbe a beépített szek­rényeket, az erkélyeket, a loggiá­kat? Hol, mire használják fel a rendelkezésre állási dijat? Mit te­gyenek azok, akik képtelenek megfizetni a magas számlát? Mi­ért kell azokon is behajtani a nagy összeget, akik évek óta te­lente fagyoskodnak? Miért nem kapcsolja ki a hőközpont a fű­tést, ha azt a lakók kérik? Ho­gyan használhattak fel ennyi energiát, amikor — novembert kivéve — odakinn pluszokat je­leztek a hőmérők? A fogyasztó hogyan győződhet meg, illetve hogyan igazolhatja a lakásokra terhelt felhasznált energiameny- nyiséget? Hogyan bontható fel mindez fűtésre és vízmelegítés­re? Ezt a felosztást a fogyasztók hogyan ellenőrizhetik? A sok­sok gond és probléma hallatán a résztvevők akaratlanul is egyéni és családi tragédiák részeseivé váltak. Az idegeket próbára tévő szó­csatákban időnként nehéz volt megtalálni a megfelelő hangot, és ez érvényes volt mindkét félre. Ezért fordulhatott elő, hogy a se­gítő szándékkal, a lakók gondjait enyhítő tervekkel ide érkezett Mandák Attila többször éles vi­tába keveredett a hozzászólók­kal. De legalább ennyire nem voltak odaülök azok a sértegető megjegyzések sem, amelyek a nézők soraiból hallatszottak ki. Kétórás meddő vita után — így jellemezte a fórumot az egyik hozzászóló — a társaság fele eltá­vozott, köztük sokan elégedetle­nül. Voltak ugyanis olyan kérdé­sek, amelyekben az önkormány­zat az illetékes, a hivatalt azon­ban senki sem képviselte ezen az estén. így nem kaptak választ a résztvevők arra, hogy az önkor­mányzat mit kíván tenni a fűtés- rendszer javításáért, mennyivel járul mindehhez hozzá? Miért csak kétmilliót adnak az idén a korszerűsítésre? Sok-sok ötlet, javaslat hangzott el a bajok or­voslására mindkét oldalról, de többségét most még kétkedve fogadták az emberek. Igazán meggyőző csak az a tájékoztató volt — sajnos, akkor már a kö­zönség nagy része elment —, amely a korszerű, az egyéni mé­résekre is alkalmas berendezése­ket mutatta be, mert igenis léte­zik olyan eljárás, amellyel taka­rékoskodhatunk. Külföldön, de Magyarországon is már 26 vá­rosban a távfűtés a legolcsóbb energia. Persze, a magas fűtész- számlák láttán ma még nehéz ezt elhinni, de Egerben is van rá pél­da, a jövő útja csakis ez lehet. Egyedül viszont nem megy: az EVAT Rt.-n kívül fontos szere­pet kell ebben vállalnia az önkor­mányzatnak és a lakosságnak is — mindannyiunk érdekében. (szüle) Nincsenek már bajszos sármányok sém! Bélkő-sirató... Igen, siratom a Bélkőt! Nem, nem estem anakronizmusba, vagy­is nem leledzek időrendi tévedésben. Sirattam én már a Bükk máso­dik legmagasabb csúcsát akkor is, amikor ez főbenjáró bűnnek, rend- szerellenesnek minősíttetett. Nos, az a rendszer, a kedvelt* sztereo­típiával, gépiesen ismételgetett „átkos” jelzőjű ántivilág megszűnt. De nem emlékszem, hogy bárki is bűnéül rótta volna fel a Bélkő tönk­retételét. Nekem személyes okaim vannak a Bélkő siratására. Először is a hajdanvolt, méltóságosan fölmagasló fehér sziklaoromzat a Bükkal- ját megszálló kun-palóc néptörzs pogányoltáravolt (még az 1200-as években is). Az irdatlan fenségű, hatalmas, roppant tömegű mészkő­tömb tetejében, a szél beretválta kőcsontok szirtfokán álló szent ős­fák alatt pogány őseim tisztelegtek messzire világító áldozati tüzeik fényjeleivel az éjszaka csillagainak. Ezt a szent helyet megmocskolták és semmivé tették. És még ez volna a legkevesebb, hiszen a pogányol- tár elpusztításával kivételesen ritka, egyedüli és pótolhatatlan termé­szeti-tájképi értékünk veszett oda. Ugyanakkor a növény- és állatvi­lág, a flóra és fauna különleges unikumainak egész sorát semmisítet­ték meg itt. Szülőhelyem Balaton faluja, szemben a Bélkővel, így én gyermekkorom mindennapjaiban még épségben, eredeti szépségé­ben láthattam a bükki pogányoltárt, sajnos a pusztulását is — ezért fájdalmasabb a mai látványa mindennél. Csodálatos volt a napkelte felgyújtó látványa: amint a Bélkő szirtfokái, csipkés kősziklái mögül előbukkan, és az égen mind magasabbra kapaszkodik a felkelő nap. Még borzongatóbb gyönyörűség volt az alkonyat: a lépcsőzetesen ki­alakított mészkőfal, mint roppant óriás tükörlap, ragyogtatta és szik- ráztatta a vidékre a lenyugvó nap sugarait, s a Bükk oldalából kibugy- gyanó dombok, hegyek és völgyek bájos, kies, vadregényes szépsé­gekben tobzódó tája a sötétség leszálltáig bíborban, rózsás színekben, lilásvörös izzásban lángolt és fürödött. S aztán még az éjszakában is sejtelmes, izgatott remegéssel meredtünk kelet irányába, mert a mennybolton szétszóródott bárányfelhők bodros szélein még sokáig különösen felcsillámló fények viliództak; teljesen úgy tűnt, mintha csillag-isteneiknek hódoló pogány eleink újból és újból felgyújtott ál­dozati tüzeinek lángjait látnánk a hegyfokán. A'60-70-es években volt Heves megyének természetvédelmi bi­zottsága. Sajnos, tehetetlen volt arra Jiogy a bélapátfalvi cementgyár mészkőbányászatának Bélkövet romboló, esztelen és teljesen felesle­ges műveleteinek gátat szabjon. Mert esztelen és felesleges volt a Bél­kő hegycsúcsának átvágása, ugyanis a cementgyártáshoz alapanya­got szolgáltató márgabánya megközeh'tése ezt egyáltalán nem kíván­ta. Az átvágás mégis megtörtént. Ma már Eger magasabb pontjairól is látni lehet a csúfosan megpiszkolt, megcsonkított Bélkő átvágásá­nak undok sebnyomát. Dr. Pócs Tamás, az egri tanárképző volt tan­székvezető tanára, a zuzmók és mohák tudósa sírva panaszolta, mi­lyen értékeket öltek meg, pusztítottak el. Szomorú, hogy nincsenek már bajszos sármányok sem, sehol... Pataky Dezső Balassi-toborzó Kisiskolások a számítógépnél Az egri Balassi Bálint Általá­nos Iskola szeptembertől öt első osztályt indít testnevelés, német tagozaton, és jelentkezőket vár­nak a Nyelvi Irodalmi Kommu­nikációs (NYIK), normál tanter­vű és kis létszámú osztályokba is. Testnevelésből a felvételi vizsga március 25-én délután 4-kor, míg németből március 28-án délután 2 órakor lesz az intéz­ményben. Szeptembertől a 4. osztályban számítógép-technika oktatás in­dul, amelynek felvételijét márci­us 25-én délután 2 órakor tartják a Balassiban. Bővebb felvilágo­sítást erről a 312-464-es telefon­számon Eperjes 7dz.se/igazgat0- helyettestől kaphatnak a szülők. Az írásban benyújtott jelentke­zési lapokat március 15-ig kell eljuttatni a következő címre: Eger, Malomárok út 1. Emlékművek, díszsírhelyek Mindenki sírja... Folytatjuk sorozatun­kat: amelyben a II éves múltra tekintő Egri Vá- rosszépítő Egyesület ed­digi tevékenységéről számolunk be képek­ben. Ötleteik, valóra vált álmaik láthatók a megyeszékhely utcáin, terein, Megújult ; szob­rok, emléktáblát, kegye­leti helyek, lámpaoszlo­pok, újjávarázsolt épü­letek parancsolnak megálljt mai rohanó vi­lágunkban. Gyönyör­ködjünk bennük! (Mindkét felvétel az egri Hatvani temetőben ké­szült.) A kápolnai csata emlékére *r A finálé a kabaréban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents