Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-30 / 75. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1994. március 30., szerda Hi Tavaszi nagytakarítás Nézem is, nemcsak végzem a tavaszi „lomtalanítást", aka- I ratlanul rákíváncsiskodom a közterületre hordott sok holmira. Kacatnak mondanám, de visszatart tőle számos még | nem egészen használhatatlan tárgy látványa. Többük is lehet | megunt, fölöslegesnek ítélt darab, de értéktelen kidobnivaló 1 aligha. A gondolata is fáj annak, hogy valószínűleg, vagy biztosan a szeméttelepre kerülnek. Kíméletlenül összezúz- 1 zák, elégetik, s a maradékukat bedöngölik a földbe. Hiszen a kitett ócskaságok sem annyira ócskák, hogy ez | legyen a sorsuk. A törött széken tudnának igazítani, a rossz tévékészülékben, mosógépben, centrifugában, vízmelegítő- j ben-tárolóban, s miegymásban legalább alkatrészek lehet- I nek, amelyek mások számára talán éppen hiányoznak. Egy- egy fa- vagy műanyagdobozt, némely fémhengert, tartályt sem szabadna mindjárt az enyészetre hagyni. Mégis rábízzák * a sorsát. S, hogy így van, arra vall: vagy túlságosan jól megy a sorunk, vagy - ami valószínűbb - fölöttébb könnyelműek, kényelmesek vagyunk. Különben jobban meggondolnánk, hogy mitől váljunk meg szemrebbenés nélkül. Valójában csak a 1 nagyon gazdag, a jómódú ember engedheti meg magának a ! pazarlást, a lustaságot. Aki dolgozik a pénzért, keményebb munkával jut a keresetéhez, ragaszkodik az értékéhez, amit szerzett.. Jól emlékszem még gyermekkoromra, amely ha szegény éppen nem is volt, de meglehetős szerénységben telt. íj Édesapám - bizonyára, ahogy a szüleitől látta maga is - még 1 a rozsdás, görbe szeget sem rúgta félre az útjából soha. Lehalj jolt érte fájós derekával is, bizony. í Felemelte, kiegyengette és félretette. Hátha kell, éppen arra vagy hasonlóra lesz szükség valamikor! S így volt még í? seregnyi mással, bármenayire próbálták lebeszélni róla. Tőle ,, tanultuk testvéreimmel még zsenge korban a tárgyak becsü- s letét, amit több-kevesebb következetességgel máig őrzünk. Megeshet, hogy idővel sok minden látszólag feleslegessé / válik körülöttünk, s nem tudjuk, hová is tegyük. S amikor ! már férni sem tudunk tőlük - hát egyszerűen kidobjuk. Praktikusabb, gyorsabb így - gondoljuk -, mintha egy kicsit kér- | dezősködnénk szomszédaink, rokonaink, barátaink, ismerőseink körében; itt vagy ott kereskedőnek, iparosnak is felkínálnánk, eladnánk akármilyen kis összegért, hogy ne vesszen teljesen kárba. Kétségkívül nehezebb lenne így régi „kincseinktől” megválni a tavaszi lomtalanításkor, meg máskor is, talán időnk sem mindig akadna erre. Ám biztosan megérné a fáradságot kinek-kinek, a gazda- i got még gazdagabbá tenné, a szegényt pedig kiváltképp boldogítaná. Takarítsunk hát egy kicsit rossz szokásaink között is! A szemléletváltással valamennyien jól járnánk, mindany- nyian elégedettebbek, nyugodtabbak lennénk - ami, ha valamikor ránk férhet, napjainkban, mostanában kiváltképpen! Gyóni Gyula Ballai Krónika Immár Mátraballán is egy önkormányzati lap indítását tervezik - tudtuk meg Forgó János polgármestertől. A Ballai Krónika című „független önkormányzati hírmagazin” próbaszám'a is elkészült, s ebben olvasható például a helyi tekecsapatról és a futball helyzetéről, de nem hiányoznak az egyházi és az anyakönyvi hírek sem. Ezt a számot eddig csak a képviselő-testület tagjai láthatták: ennek alapján döntenek majd arról, legyen-e saját lapja a településnek. Farkas András új színműve: Zsuzsa és a bírák A zok, akik figyelemmel kísérik a szerző munkásságát, bizonyára csodálkoznak, hogy az utóbbi hat esztendő során tizenkét kötetet publikált. Költeményeket és színműveket. Gondolhatnák: igen túl termékeny tollforgató. Valójában szó sincs erről, hiszen a munkák jó része a diktatúra legzordabb időszakában: a 40-es évek végén, és az ötvenesek elején született. Kevés ember képes arra, amit ő megtett. Mivel tudta, hogy írásai - politikai okokból - nem juthatnak el a nagyközönséghez, az íróasztalfióknak dolgozott. Az sem zavarta, hogy esetleg sosem látja egyiket sem nyomtatásban. Küldetésében hitt, a belső parancsnak engedelmes- kedve vállalta a kettősséget: a jogászi lét hétköznapjait, s a független szellem ezzel aligha összefüggő éjszakáit. Az úgynevezett rendszerváltás után megszűnt a veszély, s a tilalom is, így hát - kerülendő mindenféle megalkuvást - saját pénzén adta közre korábbi alkotásait. Tisztában volt azzal, hogy ebben a vesződséges, gyötrelmes átmenetben nem sokan figyelmeznek az örök erkölcsi intelmeket sugalló szavakra, mégse torpant meg, missziója sürgette: az üzenet továbbításának kényszere. A napokban jelent meg a Zsuzsa és a bírák, ez a bibliai ihletésű, mégis mai aktualitásokban bővelkedő, háromfelvo- násos darab. A sztori lényege nemcsak vallásos berkekben ismert. A már nem éppen fiatal, gazdag és hatalmas férfi szegény lányt vesz feleségül, olyan ifjú hölgyet, akit számosán nemcsak megcsodálnak, hanem meg is kívánnak. Például az a két bíró, aki szeretné őt magáévá tenni. Amikor kísérletük kudarcot vall, természetesen őt vádolják paráznasággal. Megköveznék, de közbelép Dániel, aki diadalra viszi az igazságot. Ezt a tanulságos anyagot hervadhatatlanná formálja a szerző mély humánuma. Veretes, időmértékes soraival frappáns, egyéni ízekben gazdag jelzőivel nemcsak a fő alakokat mintázza élethűvé, hanem a mellékfigurákat is. Mostanság ritka erény az ilyesmi. Mindehhez társul a lendületesen ívelő, a dramaturgiailag úgyszólván hibátlan cselekményívelés, konfliktusizzás és kifejlet. S az a plusz, amelyet csak poéta adhat: a lírai hangoltság, a megtisztító erejű képek. Miért az egész? Elsősorban a számukra hasznosuló katarzisért. Ez a színpadképes munka rádöbbent minket arra, hogy nézzünk messzebb az orrunknál, hogy ne csak személyes vágyaink teljesüléséért viaskodjunk, többnyire önzőén, és félresöpörve az erkölcsi vezérelveket, hanem szálljunk mélyebbre. Vizsgáljuk azt, hogy honnan jöttünk, miért vagyunk itt, s merre megyünk. Ha kialakul bennünk ez a magasabbrendű szemlélet, akkor könnyebben levetkőzzük torz vonásainkat, és talán attól sem húzódozunk, hogy kiáll- junk, sőt küzdjünk mások jogaiért. így cselekszik az ifjú, aki talpraesetten megvédi az ártatlan asszonyt. A z író persze - akárcsak mindnyájan - esendő, hús-vér alkat, empátiával felvértezett, így aztán nem ítél, legfeljebb néhány tanácsot kínál. Huncut, elnéző, azonosuló mosoly kíséretében érzékeltetve, hogy az úton bizony téblábolunk, megtorpanunk, bocsánatosán vétünk a fénylő regulák ellen. S önnemesítést is, olvasással ötvözve. Megfontolandó.. Pécsi István Az európai közlekedés büntetései Itt a tavasz, hamarosan újra kezdődik a kalandozások kora - az autókkal. Vigyázzunk: határainkon túl szinte mindenütt már kisebb vétkek esetén is borsos büntetéseket szabnak ki a helyi hatóságok. Aki Franciaországban 20 kilométerrel túllépi a megengedett legnagyobb sebességet, annak akár 10 ezer forintnak megfelelő frankot kell fizetnie. Olaszországban ugyanezért esetenként csaknem 50 ezer forint is lehet a büntetés, sőt, aki 40- nel megy gyorsabban a megengedettnél, legalább egy hónapra búcsút mondhat a jogosítványának is. Soha ilyen szigorúan nem büntették az ittas vezetést szinte egész Európában, mint manapság. Ha valakinek 0,8 ezrednél magasabb a véralkoholszintje, a dolgok kellemetlen összejátszása esetén Angliában - nem tévedés - akár 750 ezer forint, Dániában pedig jó 600 ezer forint büntetést is kiróhatnak, méghozzá a helyszínen. Magtárból szép fogadó Igencsak kitettek magukért az építők, amikor az M3-as új nyomvonalánál - Encspusztán - átadták a minden igényt kielégítő Nimród Fogadót. A régi uradalmi kúria és a hozzá tartozó, lerobbant állapotú magtárat varázsolták újjá. Ezen kívül hozzáépítettek egy kétállású bowlingpályát, uszodát, szaunát és egy éttermet is. Az emeleten pedig tíz tetőtéri szobát alakítottak ki a vendégeknek. Tavaszra pedig a parkosítás marad, valamint egy teniszpálya és egy lovaglásra alkalmas terület kialakítása. Tehát már minden egyben lesz, hogy a betérő hazai és külföldi vendégek kellemesen töltsék el idejüket a Mátraalján. (Fotó: Szántó György) Az elvileg csomagolt APEH-nyomtatványokról Lapunk március 22-i számában -^,Ha el sem vesztette, akkor is 50 ezret fizet?” címmel - közöltünk cikket olvasóink panasza nyomán. Informátorunk - számos más „sorstársával” együtt - az APEH helyi ügyintézéséről fejtette ki véleményét. Cikkünkre több válasz is érkezett, ezeket adjuk közre. Tisztelt Főszerkesztő úr! • Kérem, hogy a korrekt tájékoztatás érdekében az alábbi cikket szíveskedjen a Heves Megyei Hírlapban közzétenni: Válasz a Heves Megyei Hírlap 1994. III. 22-i számában megjelent Ha el sem vesztette, akkor is 50 ezret fizet? című, Az APEH szerint a számlákat elvileg csomagolták alcímet viselő újságcikkre. A cím arra utal, hogy valaki (adóalany?) valamit elveszít és akkor 50 ezer Ft bírságot kell fizetnie, de előfordul, hogy valaki nem veszít el semmit sem és akkor is bírságot fizet. Az alcím azt sugallja, hogy „ elvileg” csomagoltak valamilyen számlát (hogy milyet, az a cikkből sem derül ki, hiszen a bevallás-nyomtatványokat térítés- mentesen bocsátottuk rendelkezésre, semmit nem számláztunk!), de arról „gyakorlatilag” nem lehet megállapítani, hogy volt-e (mármint a számla) a kiküldött bevallási egységcsomagokban. (Úgy tűnik, a cikk írója nincs tisztában azzal, hogy mi a különbség a bevalláshoz szükséges nyomtatvány és a számla között.) Tájékoztatásul: 1994. II. 15. volt a leadási határideje az egyéni vállalkozók bevallásainak, a 9307. és 9353. sz. bevallás-nyomtatványok beküldésének. Azok az adóalanyok, akik 1992. évről ilyen bevallást nyújtottak be, azok postai úton megkapták egy részletes kitöltési útmutatóval együtt. Az útmutatóból egy vállalkozó részére ki kell tűnnie annak, (ha már a jogszabályt nem ismeri), hogy milyen bevallási kötelezettségei vannak. Az útmutató 7. oldalán, a 8-as: egyéni vállalkozásból származó jövedelem soránál többször történik hivatkozás a 7-es számú bevallás megfelelő soraira. Persze, vannak olyan adóalanyok, akik menthető okból nem tudták beadni határidőre a bevallást, vagy csak 1-2 nap késéssel. Az APEH e lehetőségeket „méltányolva” 5 napos határidőcsúszást még nem szankcionált. A cikk írója szerint a „bonyodalmat” az okozta, hogy a „...vállalkozók számára kötelező 9307-es nyomtatványok egy részének nyoma veszett. Hogy hol és mikor, azt nem tudni...” Ez a talányos kijelentés egy sci-fi könyv borítóján helyénvaló, de egy olyan hivatal, amelynek fel kell készülnie arra, hogy a beérkező bevallásokat rögzíteni, tárolni kell, hogy szükség szerint évek múlva is azonnal elő tudja venni, ilyen „hol és mikor” való eltűnést nem engedhet meg magának. Ezt kikerülendő, szoros nyilvántartást, azonnali jegyzőkönyv felvételét jelenti a beérkező anyagok rögzítésére. (Előfordulhat, hogy a bevallással egy időben adatváltozásokat, méltányossági kérelmet, stb. is benyújtanak, ennek tényét rögzíteni kell.) „...Az APEH állítása szerint az ajánlott küldeményként február 15-ig feladott borítékok egy részéből - közel ezerkétszázból - hiányzott a 9307-es nyomtatvány....” Hogy ki testesíti meg magát az „APEH-ot”, ez idáig nem sikerült kiderítenünk, de azt megállapítottuk róla, hogy a cikk írója vagy nagyon jól értesült, vagy egyáltalán nem tud a dolgainkról. Mondom ezt azért, mert a bevallásgamitúrákat a nyomda csomagolta és postázta. Tehát, ha tudja, hogy hány darabba nem került ilyen nyomtatvány, akkor nem az APEH-ot, hanem a NYOMDÁT testesíti meg, vagy egyáltalán nem tud az itt folyó munkáról semmit, hiszen azt sugallja, hogy valamennyi adóalany, aki a bíróságról szóló határozatot megkapta, csak azért nem nyújtotta be bevallását, mert nem kapott hozzá nyomtatványt. Az eddig beérkező kérelmek alapján is megállapítható, hogy - a bevallást megelőző többszöri tájékoztatásunk, és a pontos kitöltési útmutató megküldése ellenére is - az adóalanyok nagy része nem olvasta el az útmutatót. Nem volt bevétele, emiatt nem gondolta, hogy rá is vonatkozik a bevallási kötelezettség, vagy egyszerűen hanyag volt. - Az okok ezerfélék. Tény azonban, hogy minden évben 16.000 bevallásra kötelezett közül 2-3000 azoknak a száma, akik nem adják be bevallásukat. Az APEH részéről semmiféle túlkapás nem történt, valamennyiünk közösségi kiadása fedezetéül szolgáló állami bevételeket biztosítjuk a törvényben biztosított jogainkkal élve és kötelezettségünknek eleget téve, amikor az első alkalommal maximálisan 100.000,- Ft mulasztási bírság felét kiszabva próbál rászorítani az adózói morál javítására, ám a cikk - a benne foglalt , kétértelmű kijelentések révén - alkalmas arra, hogy félrevezesse az olvasókat. Csak remélni tudjuk, hogy elfogultsága nem egy hasonló levélnek tudható be...” Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Zagyva Béla igazgató „Tisztelt Szerkesztőség! Néhány gondolatot szeretnék írni a „Ha el sem vesztette, akkor is 50 ezret fizet?” címmel megjelent cikkükhöz. Sajnos, én is azok közé a vállalkozók közé tartozom, akiknek a csomagjából hiányzott a 07-es nyomtatvány. Első kétségbeesésemben felhívtam az adóhatóságot, ahol közölték velem, hogy pótolni kell, és méltányossági kérelmet adhatok be, amire 500 Ft-os illetékbélyeg szükséges. A kérvényem alapján a polgármesteri hivatal környezettanulmányt végez, talán figyelembe veszik kérvényemet, ha a „látogatás” során arra jogosultnak tartanak. De ki lehet jogosult? Miért környezettanulmányt végeznek, miért nem az átlagkeresetet veszik figyelembe? Mi nem abból élünk, amit esetleg évekkel ezelőtt a lakásba vettünk - amikor még nem is voltunk vállalkozók -, hanem bérből és fizetésből. Miért nem nézik meg a bevételt, az egy főre jutó jövedelmet? Talán jobban megértenék, hogy egy kispénzű embernek - még ha az vállalkozó is, amire eddig is csak ráfizetett - egyszerűen lehetetlen 50.000 Ft-ot előteremteni. Kérdem én, hogy honnan kellett volna tudnom, hogy a 9353-as. nyomtatvánnyal a 07-est is be kellett volna külde- nem, amikor ilyen nem volt a csomagban? Miből gondolja a tisztelt Adóhatóság, hogy ha a 9353-ast beküldtük időben, akkor a 07-est nem küldtük volna be, ha lett volna ilyen? Ha rájöttek, hogy hiányzik a bevallásból valami, miért nem szólítottak fel bennünket - mint a többi hivatalos szerv is teszi -, hogy ha záros határidőn belül nem pótoljuk a mulasztást, az büntetést von maga után. Miért rögtön a büntetésről szóló határozatot kellett küldeni? Talán az a 60 millió Ft pluszbevétel lebegett a szemük előtt, ami az 1200 vállalkozótól befolyik a kasszába? Nem igazán értem a cikk következő mondatát: A vállalkozók számára az sem egyértelmű, hogy a mulasztásokat milyen számjelzésű nyomtatványon tudják pótolni. Az Adóhatóságnál erről is felvilágosítást kaptam. A 07-es nyomtatványt az APEH portáján az információnál lehet ingyen és bérmentve átvenni, amit én meg is tettem. Szükséges még a 32-es nyomtatvány, ami a nyomtatványboltban megvásárolható. Pótoltam a mulasztást, és kíváncsian várom a folytatást. Nehéz elhinni, hogy 1200 embernek ugyanaz a hazugság jutott eszébe, történetesen, hogy nem volt ilyen nyomtatvány a csomagban. Sokan vagyunk, akik azt hitték, esetleg egy kis vállalkozással plusz pénzt kereshetnek, és ezzel enyhíthetik gondjaikat. Honnan teremtsék elő a büntetésre a pénzt? Egy biztos! Ezek után nem sokan akarnak majd vállalkozók lenni...” K. Lászlóné egy elkeseredett vállalkozó
