Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-29 / 74. szám

HÍRLAP, 1994. március 29., kedd PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE ____________ E gy szép példa a tollrajzok közül Meglátni a szépet a világban Nem vagyok festőművész Gyermekkora első tíz esztendejének kedves emlékei Tarnaszent- máriához kötik. Ahogy ifjúsága nyiladozott, úgy szerette meg Mi­chelangelo, Rembrandt képeit, különös módon vonzódik Van Gogh művészetéhez. Az éjszakai csöndben rajzolni szeret, fényes nappal festeni. Radnóti emberi tartása, volt tanárai művészi egyé­nisége, embersége példaként állnak előtte. Az alkotómunka az éle­tet jelenti számára. Kollégái, barátai ötvenedik születésnapja előtt tisztelegtek annak a kiállításnak a megrendezésével, amit képeiből március 10-én nyitottak meg a siroki polgármesteri hivatalban. A múlt héten csütörtökön — a hagyományokhoz híven — a Vö­röskereszt helyi vezetősége szer­vezte meg Pétervásárán a vér­adást. A helyszínen, a városi mű­velődési házban csaknem százan jelentkeztek, s a tapasztalat az, hogy a rendszeres véradók mel­lett egyre több a fiatal. Az orvosi vizsgálat alapján a megjelentek nagy része alkalmasnak találta­tott arra, hogy ily módon segít­sen embertársain, így az ese­ményt a megyei szervezők ered­ményesnek minősítették. Önkormányzati ülés Tarnaleleszen Március 29-éntartja soron kö­vetkező ülését Tarnalelesz kép- viselő-testülete. Ez alkalommal nevezik ki az Általános Művelő­dési Központ igazgatóját: az egyetlen pályázó Földi Ferenc, akit a dolgozók többsége is.tá- mogat. A napirenden szerepel továbbá a község tavalyi zár­számadása, s szó lesz az intézmé­nyi gázbevezetési munkáira be­adott pályázatokról is. Ideiglenes felosztás Kovács Ferenc tamaleleszi fa­lugazdász és a helyi körjegyző közreműködésével a napokban a településen élő gazdák megálla­podtak a községi legelők és a ka­szálók egy évre történő ideigle­nes felosztásában. A megbeszé­lésen arról is szó volt, hogy a földkiadások és a licitálás során szeretnék közös tulajdonba kér­ni a legelőket, hogy az állattartás alapja a jövőre vonatkozóan is biztosított legyen. A költségvetésről Tegnap este tartotta meg havi rendes ülését Mátraballa önkor­mányzata. A képviselők beszá­molót hallgathattak meg a falu tavalyi költségvetésének végre­hajtásáról, szó volt az Új Baráz­da Termelő- és Kereskedelmi szövetkezet munkájáról, a köz­ség lakóinak foglalkoztatási helyzetéről és a polgármesteri hivatal tevékenységéről is. A festményekben csupán tíz napig gyönyörködhetett a kö­zönség. Gyönyörködhetett, hi­szen Borics József festő-tanár műveivel hitét örökíti meg: látni kell a világot és a szépet nem sza­bad elfelejteni. — Mindig idegenkedtem a modernizmustól. Hamar meg- éreztem azt is, hogy szeretve tisz­telt főiskolai tanárom, Blaskó János non-figuratív ábrázolásra emlékeztető stílusát nem szabad követnem. Nagy hatással voltak rám a síkszerű, a sötét színek harmóniáját árasztó képei, de mégsem az az én világom. Job­ban szeretem lefesteni azt, amit látok: tájat, embereket. — A helybéli látogatók szíve­sen időztek a képei előtt. Ön me­lyik festő munkáit szereti legin­kább? — Michelangelo, Rembrandt csoda a számomra.. Nagyon iz­galmas Manet festészete, és kü­lönös módon vonzódom Van Gogh-hoz. Van Gogh művészete semmi­képpen sem rokonítható azzal a kifejezésmóddal, amit ön ked­vel... — Talán éppen ezért szere­tem. Az utolsó néhány képen, amit festettem, már nem ragasz­kodom annyira a formák hűsé­géhez. Rabul estem az impresszi­onizmus, a szürrealizmus érzé­kenységének. Szeretem és hasz­nálom a pasztellszíneket, a folt­szerű ábrázolásmódot alkalma­zom. — Akkor stílusváltásnak le­hetünk tanúi művészetében... — Ez butaság. Nem vagyok festőművész: a kor, amiben élek, nem dönthet képeim értéke felett, csak az idő. Természetesen lehet bírálatot mondani róluk, tetszhet a közönségnek, avagy nem, de pusztán ettől az értékeléstől még nem válhatok művésszé. Ezt majd az idő kiforrja. Ha ez, az egyébként igen konok és szigorú kritikus úgy dönt, hogy képeim a falon maradhatnak, akkor való­ban művész leszek... A stílusvál­tás igaz. Lendületesebben, szür- realisztikusabban festek. Na­gyon érdekel, egyenesen izgat ez a kifejezésmód. — Mit szólnak a tanítványok az ön szerelméhez? — Megszokták már, mint ahogyan a kollégák is, és az itt élő emberek is. Természetesen visel­kednek, természetesen viselik. Ha rajzszakkört tartok a tanítvá­nyoknak, hetente egy alkalom­mal, akkor szinte egész délután ott vagyok az iskolában. Nem minden gyerek ér rá egy idő­pontban. Ahogy szállingóznak, úgy kezdem mindig újra és újra a velük való foglalkozást. Szeret­ném megszerettetni velük mind­azt, amit én szeretek, amiben én hiszek. Legfőbb vágyam és cé­lom, hogy látni tanítsam meg őket. Nézni sokkal könnyebb, az velünk született adottság. Hogy érzékeltessem: meg akarom ta­nítani őket arra, hogy észre ve­gyék az út mentén heverő követ, lássák meg egyediségét, megis- mételhetetlenségét. Jártasságra szeretném megtanítani őket, technikai fortélyokra, hogy ha unalmukban is, de szabályosan rajzolgassanak kockát, hengert. — Fogékonyak a gyerekek er­re? — Alsótagozatban igen. A felsősök már sokkal racionáli­sabban gondolkodnak, ez köti a kezüket. De azt talán sikerül el­érnem, hogy szeressenek rajzol­ni. Akad tanítványom, aki ko­molyan érdeklődött. Olyannyi­ra, hogy Sírokból a miskolci ipar- művészeti középiskolára jelent­kezett. Ez már csupán ráadás. Hogyan indult ez a tanári-mű­vészi pálya? — Sosem akartam tanár lenni. Igaz, művész sem. Festeni akar­tam. Ahhoz, hogy a szakma alapjait elsajátítsam, a Képző- és Iparművészeti Főiskolára kellett jelentkeznem. Mivel szüleim iparosok voltak, nem vettek fel. így kerültem Egerbe a főiskolá­ra, rajzszakra. Köztes megoldás­nak tűnt, de szerencsém volt, mert kitűnő tanároktól tanulhat­tam. Amikor Sírokba jöttem ta­nítani, furcsán éreztem magam. Ez a község soha nem tudta pó­tolni a tamaszentmáriai gyerek­kori kötődéseket. De azóta már megszerettem: 1954 óta itt élek, az itteni tájat festem, a Mátrát, a Bükköt, az itt élő emberekről ké­szítek portrét. — A festészetnek melyik ágá­hoz vonzódik leginkább? — Egyszerű nagyszerűsége miatt nagyon szeretem a grafi­kát. Ha ilyenre adom a fejem, mindig éjszaka dolgozom. A li­nómetszést, a rézkarcon* nagyon kedvelem. Ha festek, csakis fé­nyes nappal, de ahhoz ragaszko­dom, hogy egyedül legyek. Nem tudok dolgozni, ha mások néz­nek. Kivéve természetesen, ha portrét festek. — A tavaly meghirdetett „Ar­cok és sorsok”portré-biennálén Ezüst Diplomával jutalmazták a „Linda” című képet. Az 1992-es Tájfestészeti Biennálén pedig Hatvanban a „Tisza” című kép bekerülhetett nyolcvan rangos festmény közé. Ez igen szép elis­merés. — Igen, erre az utóbbira való­ban büszke vagyok. Ez tényleg rang. Bár én soha nem akartam a kortárs festészet élvonalába be­kerülni. Úgy gondolom, a legna­gyobb eredmény ez az Ezüst Diploma. Többre nem vagyok képes. Ötven kép alá oda merem írni a nevem: ennyi eleddig az életművem... Nem tudok leszok­ni a festésről, a rajzolásról, kell nekem, s nagyon hiányzik, ha nincs rá időm. Az élettől, a sors­tól csak annyit kérek: legyen még időm ceruzával, ecsettel dolgoz­ni, legyen hozzá erőm, kitartá­som. Szükségem van erre, mert nagyon nehéz jó képet festeni. Bozsó Bea Megegyezés született Szövetkezet kontra horgászok Hosszú vita végére került pont néhány nappal ezelőtt Sírokban: a polgármesteri hivatalban Tar­jányi Lászlóné jegyző jelenlété­ben megegyeztek egymással a szajlai Búzakalász szövetkezet és a recski horgászegyesület képvi­selői. Mint köztudott — lapunk­ban többször írtunk róla —, a Búzásvölgyi tó miatt álltak egy­mással ellentétben a felek, s bár még legutóbb is úgy tűnt, olyany- nyira elmérgesedett a viszony, hogy bíróságnak kell majd dön­tenie. Végül azonban mégis fe­lülkerekedett a józan ész. Az alábbiakban ismertetjük a siroki egyezségi tárgyaláson, március 22-én készült jegyzőkönyvet. A szövetkezet a következő ja­vaslattal állt elő: „A bérleti szer­ződésfelbontására tett lépésünket továbbra is jogszerűnek tartjuk, azonban ha továbbra sem sikerül egyezségre jutni, a bírói út csak az időt fogja húzni, s ebből egyik fél­nek sem lesz előnye. Ezt elkerü­lendő az a javaslatunk, hogy a horgászegyesület fizessen 1994. és 1995. évekre 300-300 ezer fo­rint bérleti díjat, s elállunk a szer­ződés felbontásától, mindenféle intézkedést a tavon megszünte­tünk, s a szerződés feltételei hely- reállnak, annak lejártáig. ” A horgászegyesület részéről ez hangzott el: VA bérleti díj eme­lésével egyetértünk, azonban csak az inflációs rátával emelt összeget tudjuk ajánlani. Ez 1994. évre 180 ezer forint, 1995- re 220 ezer forint. Ha a szerződés szerinti állapot helyreáll, vissza­vonjuk a birtokháborítási bead­ványunkat. ” A felek végül — egymást köl­csönösen meggyőzve — az alábbi egyezséget kötötték: „ 1. A felek az 1991. április 23-i haszonbérleti szerződés értelmé­ben a horgászegyesület által fize­tendő haszonbérleti díjat 1994. évre200ezer, 1995. évre250ezer forintban állapítják meg. 2. A haszonbérleti díjat a hor­gászegyesület 1994. szeptember 30-ig, illetve 1995. szeptember 30-ig fizeti meg a tsz. részére. 3. A Búzakalász Mgtsz, a Bú­zásvölgyi Horgászegyesülettel 1991. április 23-án kötött ha­szonbérleti szerződés felmondá­sát visszavonja, az eredeti, szer­ződés szerinti birtokállapotot helyreállítja. 4. A Búzásvölgyi Horgász­egyesület a birtokháborítási eljá­rásra irányuló kérelmét vissza­vonja. 5. A felek együttesen kérik az itt megkötött egyezség jóváha­gyását. ” A jegyzőkönyvet a szövetke­zet részéről Harcsa József fő­könyvelő és Vahalcsik Istvánírta alá, a horgászegyesület részéről pedig dr. Dékány László megbí­zott jogi képviselő. Kovács Jó­zsef egyesületi elnök, valamint Kiss Imre, Kívés Tamás és Fábi­án János. (rénes) Emelkedik a vízdíj Eredményes évet zárt a PEVIK Kft. A pétervásárai PEVIK Köz­üzemi és Szolgáltató Kft. az el­múlt héten taggyűlést tartott. Ezen, mint a társaság alapítói, az önkormányzatok — a város és társközségei — képviseletében a polgármesterek, a dolgozói ala­pítvány képviselője, valamint a felügyelőbizottság elnöke vett részt. A kft. általános helyzetéről, tavalyi tevékenységéről Danyi László ügyvezető igazgató tájé­koztatta a jelenlévőket. Elmond­ta, hogy a cég a múlt évet ered­ményesen zárta. Az árbevétel — a kisebb létszám mellett — a ko­rábbiakhoz viszonyítva jelentő­sen növekedett, így 1993-ban meghaladta a 45 millió forintot. Az ezt megelőző veszteséges működéssel szemben a tavalyi évet szerény mértékű nyereség­gel — mintegy félmillió forinttal — zárták. A mély- és magasépítési rész­leg bevételének növekedése mellett a szolgáltatás, vagyis konkrétan a szemétszállítási dí­jak bevétele hatmillióról 9 mil­lióra nőtt. Ezt a tevékenységet egyébként a városban és vonzás- körzetében 23 településen vég­zik, és több mint tízezer lakástu­lajdonossal, családdal van kap­csolatuk. Az összejövetelen szó esett ar­ról, hogy a települések lakói, a családok nagy része időben és rendszeresen kifizeti a szemét- szállítás költségeit, de sajnos je­lentős azoknak a száma, akik többszöri kérésre, felszólításra sem teljesítik kötelezettségeiket. Az év végén a kintlévőség teljes összege mintegy másfél millió forintra tehető. Vannak olyan községek — így például Bükk- szenterzsébet, Verpelét, Tarnale­lesz, Mátraderecske, Istenmezeje —, ahol a be nem fizetett összeg a százezer forintos nagyságrendet is meghaladja. A hátralékosok egy részé a számítós, spórolós, „azértsemfizetek” kategóriába sorolható, míg másik csoportjuk — idős nyugdíjasok, egyedül élők — a szűkös anyagiak miatt képtelen a dijat kifizetni. Ilyen esetekben a szociális kö­rülményekre való tekintettel ar- íól is szó lehetne, hogy az önkor­mányzatok segítsenek: vállalják át a dijat. így történt ez például Erdőkövesden, Szúcson, Terpe- sen, Szajlán, Bükkszéken és Egercsehiben. Ez a tevékenység egyébként nullszaldós, tehát nem hoz nyereséget. Ennek elle­nére nem esett szó a tarifaemelé­séről, amennyiben viszont a hát­ralékosok számát nem lehet csökkenteni, illetve a kintlévősé­geket nem tudják behajtani, úgy a kft. kénytelen lesz az adott tele­pülésen a szemétszállítást szüne­teltetni, illetve a megállapodást felmondani. A taggyűlésen szó esett más olyan témákról is, amelyek fon­tosak az érintett települések la­kói számára. Mint ismert, az eze­ken a helyeken üzemelő vízmű­vek a megyei vízmű vállalattól kiválva 1994. január elsejével az önkormányzatok kezelésébe ke­rültek. A vízművek és a hozzá­tartozó vízhálózat üzemben tar­tásával az önkormányzatok a PEVIK Kft.-t bízták meg, s ez a tevékenység 5-6 millió forint be­vételt eredményezhet majd. A vízmű vállalat öt dolgozója is át­került a kft-hez, így a feladat el­látásához a személyi feltételek is biztosítottak. A jelenlévők tárgyaltak a víz­díj emeléséről is. Az erre vonat­kozó előterjesztés szerint a kö­vetkezőképpen növekedik a tari­fa: 1994. május 1-től a mostani 39 forinttal szemben 48 forintot kell majd fizetni egy köbméter ví­zért. Ez a díj egyébként a megyén belül a legalacsonyabb, és keve­sebb a megyei vízmű által alkal­mazott vízdíjnál is. A javasolt emelést az érintett települések önkormányzatai áprilisi ülései­ken tárgyalják majd meg, és ak­kor hagyják jóvá. Zay József Lapunkat ma több mint 100 ezren olvassák! 4* e/VÉ$$4ieoK (Eger, Egészségház út 11. sz.) ÜZLETÜNK KÍNÁLATA: •v-1 B88889 " ■■ kelyhek. tálak, készletek -porcelántányérok, csészék, készletek, dísztárgyak műanyag használati cikkek Színvonalas kínálattal, szolid árakkal és húsvéti meglepetéssel várunk minden kedves vásárlót. Nyitva: H - P 9-17-ig, Szó.: 9-12-ig Tel.: 317-860 /IMPER Göngyöl, Sít. Bertalan u. 2. Telefon: (37| 312-0*5 Eger, Dobó tör 1. Telefon: (36| 316-352 I TAVASZ/ AJÁNDÉK- ES NYEREMEMES0! Minden vásárló aki március 28-tól CK 5051 típusú, 51 cm-es SZÍNES TELEVÍZIÓT vásárol, a következő ajándékok mindegyikében részesül:-1500 Ft értékű Julius Meinl élelmiszervásárlási utalvány,- 24 liter Coca-Cola, amellyel 7 milliós házat nyerhet- 1 üveg márkás ital.- Sorsolás útján ott lehet az amerikai I.abdarúgó-VB döntőn Továbbá az Amper Üzletház nyereményakcióján videokamerát, tv-t vagy mikrohullámú sütőt nyerhet. AZ ÉLETRE KELTETT TECHNOLÓGIA! Mezőszemerei „Rimomente" Mg-i Termelőszövetkezet Igazgatósága értesíti a KÍVÜLÁLLÓ üzletrésszel rendelkező tulajdonosokat: 1993. évi zárszámadó közgyűlésünket 1994. április 15-én de. 9 árakor tartjuk. Közgyűlés helye: Szihalem Művelődési Központ. Borics József az alkotó- műhelynek kinevezett szobában A „Linda” című kép, amit ezüst­diplomával jutalmaztak (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents