Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-23 / 69. szám

HÍRLAP, 1994. március 23., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE * Hangverseny Kompolton Március 26-án, szombaton 15.30 órakor Kompokon, az ál­talános iskolában az Egri Állami Zeneiskola vidéki tagozatának részvételével hangversenyt ren­deznek. A tavalyi után ez lesz a második, ahol balatoni, beköl- cei, egercsehi, kompolti, mátra- derecskei, mikófalvi, novaji, os- torosi és recski tanítványok mű­ködnek közre különböző hang­szereken. A műsor főrendezője Kalmár Gyula, egri zongorata­nár. A rendezvényt a helyi ön- kormányzat, valamint Besenyei András kisiparos támogatja. Megjelent a Feldebrői Hírek Gazdag tartalommal, színes írásokkal jelent meg a feldebrői- ek helyi lapjának legújabb szá­ma. A címlapon Kiss Krisztián 7. osztályos tanuló rajzával, Csa­ládév Feldebrőn is! címmel ol­vasható egy felhívás. Interjúk ol­vashatók a község legidősebb emberével, a vállalkozókkal és a feldebrői születésű szendrői káplánnal. A „gyereksarokban” az iskolások versei és meséi nyúj­tanak kellemes olvasmányt. A sok információ, hír mellett helyet kapott a helyi képviselő- testület által kürt pályázat, a gaz­dakör hírei, valamint további folytatás „Debrő falu” nevének eredetéről. Lendületes munka Mezdszemerén A szeszélyes időjárás ellenére jó ütemben folynak Mezőszeme- rén a Rimamente Szövetkezet­ben a tavaszi munkálatok. Vé­geztek ötven hektár tavaszi árpa vetésével, most folyik az őszi ga­bonák gyomirtása, műtrágyázá­sa, és a kukorica, valamint a nap­raforgó vetésének előkészülete. Száz nektár lucernát is vetnek. A háztájiban 90 mázsa vetőburgo­nyát osztottak ki ültetésre a gaz­dáknak. Műtárgyak nyitása a Tiszán A Közép-Tisza Vidéki Víz­ügyi Igazgatóság a minap értesí­tette a Tisza-tó környéki önkor­mányzatokat, hogy megkezdték Kiskörén és környékén az úgy­nevezett Örvényi és Aranyosi műtárgyak nyitását az érdekel­tek örömére. Berze-emléknap Besenyőtelken A hónap utolsó napján, már­cius 31-én rendezik meg Bese­nyőtelken a hagyományos Ber- ze-emléknapot. Az egész napos program reggel 7.45 órakor ko­szorúzással kezdődik az iskola előtt, de elhangzanak majd elő­adások, és mesejeleneteket is előadnak a művelődési központ­ban a híres meseíró műveiből. Sarudi Híradó Idei első száma ünnepi pél­dányként jelent meg a helyi ön- kormányzat kiadásában. Á Sa­rudi Híradó a ’48-as márciusi események méltatása mellett foglalkozik a közelgő választá­sokkal, a község történetével, az önkormányzat idei költségveté­sével és a kárpótlás aktuális kér­déseivel is. Víz, gáz, költségvetés Tegnap, kedden tartotta ülé­sét Soltész András polgármester elnökletével Újlőrincfalva ön- kormányzata. Elsőnek az elmúlt év munkáiról, költségvetéséről készült beszámolót vitatták meg, de szó volt a vízdijak megállapí­tásáról, a gázfektetés jelenlegi ál­lásáról, majd jóváhagyták a vá­lasztási és szavazatszámláló bi­zottság tagjaira tett javaslatokat is. A jószágtartók összefogtak Sarudi törekvések A beíróban Farkasné Krecz Mária és Molcsán Mária veszi rendelés előtt és után „kézbe” a betegeket Az orvos álma A kápolnai rendelőben Néhány hete adta át rendelte­tésének Kápolnán az új orvosi rendelőt, a gyermek- és kisma­magondozót, valamint a hozzá tartozó szolgálati lakást, külön­böző helyiségeket dr. Surján László egészségügyi és népjóléti miniszter. Az ünnepség után — a csendes hétköznapokon — el­kezdődött a gyógyítómunka, a rendelés, azaz megkezdte min­dennapi életét a Kossuth utcai épület, ahol dr. Berecz József ve­zetőorvos készségesen adott tá­jékoztatót a két rendelési idő kö­zötti szünetben. Amint elmondta a 45 éves doktor, a 15 millió forintból lét­rejött rendelő régi gondját oldot­ta meg a helybélieknek, mert az eddigi elavult, leromlott szem­közti épületben már nagy erőfe­szítést kívánt orvostól, asszisz­tensektől, az ott dolgozóktól a gyógyítómunka mindennapi el­látása. — Szerencsére ez már a múlté — magyarázta nem titkolt öröm­mel hangjában. — Amióta itt va­gyok 17 éve a községben, most teljesült legnagyobb vágyam. Amikor döntés született arról, hogy az önkormányzat, a létre­jött alapítvány és a lakosok tá­mogatásával, önerőből megépít­jük ezt a házat, nem hagyott a buzgalom: esténként tervezésé­vel foglalkoztam. Elképzeléseim szinte maradéktalanul megvaló­sultak. Van számítógépes nyil­vántartásunk, korszerű műszere­ink, kislaborunk, fizikoterápi­ánk, nőgyógyászati, gyermek- és kismama-rendelőnk, gondo­zónk, EKG-készülékünk, vala­mint tágas várakozóink, kezelő, kötözőhelyiségek a szükséges mellékhelyiségekkel, vizesblok­kokkal, öltözőkkel kiegészítve. — A látottak nagy forgalom­ról árulkodnak... — vetjük köz­be. — Naponta 40-60 fő a beteg, influenza idején a duplája. Ez utóbbi elmúlóban van. Különö­sen sok a kopásos, izületi, moz­gásszervi beteg, és „sláger” a szív- és érbetegség. Közel négy­százan vannak ilyenek a telepü­lésen, akiket felügyelni kell. — Hogyan bírja? — Csak késő este veszem ész­re, hogy milyen fáradt vagyok. A szeretet azonban minden reggel­re felfrissít, a családi nyugalom, megértés mellett. Sok egyéb do­loggal, családi életükkel is hoz­zám fordulnak a lakosok, és a jó tanács, a buzdító szó időnként többet jelent, mint egy vérnyo­másmérés vagy tabletta. — Mire lenne még szükségük? — Amit akartunk, elértük: szép környezetben modern ren­delő. Az élet majd a jövőben mu­tatja meg, hogy mire lenne még szükségünk, es a pénz, ha az megfelelően rendelkezésünkre áll. (fazekas) A néphit áprilist tartja bolon­dosnak, szeszélyesnek. Ki tudja, hogy az idei milyen lesz, amikor már a március is sok rossz tréfát űzött velünk? Egy nap alatt le­zajlik az év minden szakja, ter­mészeti eseménye: süt a nap, esik az eső, a jég, a hó, dörög és vil- lámlik, meg olyan viharos szél fúj éjjel-nappal, hogy fákat roppant össze, autókat akar az árokba bontani... Ilyen most az utazás Sarud felé, ahol az emberek nem moz­dulnak ki a házból, ha nem szük­séges. Nem véletlen, hogy az idő­járásról váltunk először szót Kiss István polgármesterrel, aki irata­it tanulmányozza. — Idegenforgalmi szempont­ból még a télen rendbe akartuk volna tenni a tó melletti strandte­rületet. Mint a vadász, figyeltük, mikor lesz egy kis fagy, hogy a só- derfeltöltést elvégezhessük. Végre jött az is, és a pár napos hi­deg idő alatt 200 köbmétert használtunk fel a KIB (Közép- Tiszavidéki Intézőbizottság) tá­mogatásával — mondja. — Az időjárás a kerékpárút építését is akadályozta, de április végére be akarjuk fejezni a 3,2 kilométeres távot, amely a település főutcáját szeli át, és majd csatlakozni fog a Tisza-tó körüli beruházásokhoz. A télen fásítottunk is. A témánál maradva azt is el­mondja a polgármester, hogy es­te önkormányzati ülést tartanak, ahol a sok napirendi pont között szó lesz a vízműtársulásról és a szabad strand kiszolgáló létesít­ményeinek fejlesztési lehetősé­geiről. Vagy a jelenlegi vállalko­zók bevonásával, vagy pedig tár­saságot alakítanak az önkor­mányzat, a vízügyi igazgatóság és egy vállalkozó részvételével, s így oldják meg azt. Persze már elfogadták az idei költségvetésüket is, amelyből az tűnik ki, hogy céljuk: megtalálni a helyes arányokat az intézmé­nyek működtetése és a gázbeve­zetés, mint az egyik legfontosabb beruházás elvégzése között. Hi­telt is fel kell venniük, aminek ügyintézése nehezen halad. A la­kosság a maga részéről folyama­tosan fizeti a saját részét. — Nem szeretnénk lemarad­ni, hátrányba kerülni semmivel — folytatja. — Közeleg a válasz­tás. Már döntöttünk a szavazat­szedő bizottságok személyi ösz- szetételéről, és arról is, hogy in­gyen biztosítunk helyiséget a je­lölteknek programjaik ismerte­tésére a kultúrházban. — Három földárverés volt már eddig a faluban — sorolja to­vább, némi szünet után. — Akik akartak, lényegében aranykoro­nánként 5-600 forintért földhöz jutottak, de az úgynevezett zárt­kertek 2 ezerért keltek el. Május­Április végére a kerékpárút is elkészül ban újabb licitálásra kerül sor. Akik eddig kimaradtak, földhöz juthatnak, az igényeket minden bizonnyal ki tudják elégíteni. Öröm volt a hivatal részére is, hogy a jószágtartó gazdák közö­sen megvették a „Fejősfeneki-le- gelőt”. Már látszik előnye, mert rendezik, gyommentesítik a területet, irtják a töviseket, amit eddig éveken át nem csi­náltak. Van ám egy gondjuk. A meg­választott 16 tagú földkiadó bi­zottság munkája nem folyama­tos, s ezért a részaránytulajdo­nok kiadása vontatottan halad. A legnagyobb gond, hogy a bi­zottság határozatképességét többszöri összehívás ellenére sem tudják biztosítani, mert a bi­zottsági tagok egy része nem tesz eleget vállalt kötelezettségének. Olyan jogszabály-módosításra lenne szükség, amely a felgyorsí­tást elősegítené. Egyébként most szervezik a gazdakört, legalább 30 gazda belépésére számítanak. Áprilisig szeretnék létrehozni. Minél gyorsabban menne, annál jobb volna. Már a falu gazdászát is kinevezték Prisztás Imre sze­mélyében, aki Sarud mellett Po­roszló és Újlőrincfalva közsé­gekben is ellátja az ilyen jellegű feladatokat. Újság még a faluban az is, hogy Poroszlóval közösen terve­zik a szennyvízhálózat regionális kiépítését, áprilistól pedig való­színű, hogy nőgyógyászati szak­orvosi rendelés nyílik, hetente egy alkalommal dr. Szabó Sán­dor nyugdíjas főorvos vállalko­zásában. A rendelőt az önkor­mányzat biztosítja az egészség­házban... Fazekas István Dr. Berecz József a betegével az új rendelőben (Fotó: Perl Márton) Az ötlet Kaiban született Egy segítésre méltó kezdeményezés nyomában Mire a nap áttöri a tejfehér kö­döt, sikerül megtalálni a kom­polti lakást. Váratlanul éri láto­gatásunk, házikabátban fogad. Kicsit fáradt a Marosvásárhely­ről korábban áttelepült Mikó István, de készségesen idéz a múltból. — A Ceausescu-rendszer vég­óráit élte — persze, akkor senki sem sejtette —, s ha ezt tudom, talán maradok. Éjszakánként gyötrődtem, vívódtam, mígnem határoztam. Nem bírom tovább, mennem kell... Talán kintről többet tehetek az ottmaradotta- kért. Betelt a pohár, elegem lett a Secu zaklatásaiból, a megalá- zottságból. Átjöttem... A lakást, amiben élek, egy svájci barátom adta kölcsön. Akkor, azon a ’89-es decem­beri napon hirtelen a télbe csöp­pent egy csipetnyi tavasz. Romá­nia népe megmozdult, elűzte a gyűlölt diktátort és szekértábo­rát. Könnyek között követtük az eseményeket a képernyőn. Ilyes­mi nem minden ember életében adódik. Kétségek közt, remegve vártuk a biztató folytatást. Saj­nos., nem váltak valóra álmaink. Újra redőzik a homloka. — Megmozdult Magyaror­szág is. Teherautók indultak az éhezők, a fázok megsegítésére, így volt ez Kálban is. — Adódott a kérdés: kinek adjunk? Valamikor, évtizedek­kel ezelőtt feltűnt nekem, hogy mennyi hasonló nevű helység van itt és a határ túloldalán. Úgy döntöttünk, hogy mi a székely- káliaknak gyűjtünk. Az ötlet jó­nak bizonyult, a tervezett egy ko­csi helyett kettővel vághattunk neki az útnak azon a januári haj­nalon. Vetőmag, befőttesüveg formájában vittük a szeretet és a segíteni akaró összetartozás üze­netét. Az sem zavart minket, hogy a román rádió említést sem tesz a magyarok segítségéről. Utunk diadalmenet volt. Ott az unitárius lelkész és katolikus plé­bános igazságosan osztotta el az adományokat a háromfelekeze­tű lakosság között. Útitársaim megdöbbentő él­ményénél csak Julianus baráté lehetett nagyobb. Egy ízben, mi­kor vacsora után bőven kóstol­gattuk vendéglátóink Küküllő menti borát, fiatal barátaim egyi­ke így fordult felém: Pista bácsi! Én már azt sem tudom, hogy ébren vagyok- e, vagy álmodom? Hiszen az itte­niek a nótáinkat is mind tudják, sőt még többet, s nagyon szépe­ket!” Aztán elült a harci zaj, elszállt a puskapor-szag, s vele együtt a mámor is. Hétköznapokra vál­tottak a vasárnapok. Megnyug­szik a hangja, egy kortyot iszik az eléje készített tiszta vízből. Mikó István hisz a jó folytatás­ban — Egykori ötletem az azonos nevű falvak kapcsolatteremtésé­ről, kezdett testet ölteni. Segí­tőkre, támogatókra is találtunk a Magyar Johannita Segélyszolgá­lat és az I Ily és A lapitvány szemé­lyében. Felmértük a „drusza” községeket. Meglehetősen kez­detleges módszerekkel mintegy 270 anyaországi és ugyanennyi erdélyi települést tartalmazó névpár-sor állítottunk össze. Íze­lítőül néhányat: Szék — Bükk­szék, Kál — Székelykál, Halmaj- ugra — Marosugra, Hévíz — Maroshévíz, Mikófalva — Mikó- újfalva. Úgy találtuk, hogy az évezredes összetartozást bizo­nyító névazonosság növeli a ba­rátkozókedvet. Körleveleket in­dítottunk az érintett települések vezetéséhez. Félszáznál több po­zitív válasz érkezett. Következ­tek az első ismerkedő utak. Ki- lencvenegy nyarán indultak a káliak autóbusszal, nyomukban a karácsondiak, felsőtárkányiak, kunmadarasiak. Következő év tavaszán a tarnaméraiak látogat­tak el a kalotaszegi Mérára. Nem a névazonosság alapján alakult ki nagyon jó kapcsolat Aldebrő és a festői fekvésű Nagykend kö­zött. Az Illyés Alapítvány be­kapcsolódásával lehetőség adó­dott az útiköltségek egy részének átvállalására. Lapoz a könyvtárnyi irathal­mazban, s új megvalósított té­nyekkel érvel. — Időközben rájöttünk, hogy a látogatások, a kapcsolatok, a szeretetcsomagok mellett valami mással is elviselhetőbbé tehetjük a mindennapokat. A „halak ajándékozása helyett a halászat­ra tanítás” gyakorlatát követve bábáskodtunk a svájci-magyar segélyből készülő backmadarasi kenyérsütöde létrejötténél, a Bi­har megyei Micskén és Kápol- násfalun egy-egy tejüzem építé­sénél. — Mára 28 testvérpár jött lét­re, többen az első lépéseknél tar­tanak. A pártérdekeket teljesen kizárják, ez a Johannitáknál szó­ba sem jöhet. A segítésre méltó kezdemé­nyezés ötlete Kálban született, s ha valaki jónak találja, akkor ke­resse Kompokon Mikó Istvánt. S ő is megnyugodhat: jól dön­tött, amikor elindult ide... Kirilla Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents