Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-21 / 67. szám

HÍRLAP, 1994. március 21., hétfő Több kifogásolt döntés miatt Szigorítják az ellenőrzést 10. 02 MIAMI V\(,V(l\KiV\(HvSi:( A nyilvános ellenőrzés a legjobb módszer Beszélgetés Hatvani Szabó Jánossal, az ÁVÜ ügyvezető igazgatójával Sokan tudják, de van, aki talán nem, hogy mielőtt az ÁVÜ ügy­vezető igazgatói posztjára ke­rült, az Ellenőrzési Igazgatósá­got vezette. Már üj minőségé­ben adott első nyilatkozatában közölte, erősíteni kívánja ezt az ellenőrző tevékenységet. Miért érzi ügy, hogy erre szükség van? — Nagyon sok kritika és vád fogalmazódott már meg a priva­tizációval kapcsolatban. Rögtön hozzátenném: a kritikák között sok a jogos is, a vádak döntő többsége azonban alaptalan! Kétségtelenül előfordulnak ki­sebb szabálytalanságok, emberi mulasztások is. Azt kívánjuk el­érni a fokozottabb nyilvános el­lenőrzési rendszerrel, hogy a mendemondákat eloszlassuk. Azokat az állampolgári bejelen­téseket, jelzéseket, amelyek akár pártoktól, szakmai szövetségek­től, érdekvédelmi szervezetektől érkeznek, rövid időn belül ki­vizsgáljuk. S az eredményről a nyilvánosság előtt tájékoztatást adunk. — Eddig ez nem így volt? — Részben így volt, de most az ellenőrzés módozata változik majd. Eddig döntően utólagos, tehát lezárt privatizációs ügyek ellenőrzése volt jellemző. A jö­vőben folyamatban lévő ügyekre is kiterjesztjük. Egy komplex rendszer lesz, amely a teljes pri­vatizációs folyamatot átfogja. Vagyis már az eljárás menetébe független ellenőrzési láncszemet kapcsolunk be. Egy pluszember lesz minden ügynél. — Tudhatják az érintettek, hogy ki az őellenőrzőjük? Vagy ez egy titkos akció? — Azt tudhatják, hogy az egész folyamat közben ellenőrzés van, de hogy személy szerint kit jelöltünk a feladatra, azt nem. Akár jogszabály-ellenességet, akár etikátlanságot észlel az elle­nőr, azonnal közbelép. — Ez két különböző dolog. Pontosan mit jelentenek? — A jogszabály-ellenességet nem kell ragozni. A privatizációs folyamat, a pályáztatási és elbí­rálási rend az ÁVÜ-n belül meg­nyugtatóan szabályozva van. Előfordulhat azonban olyan ma­gatartás, amely ezen szabályok­ba nem ütközik ugyan, de még­sem elfogadható. Például, ha az egyik pályázónak lényegesen több információt szivárogtatnak ki, mint a másiknak... — Előfordulhat ilyen eset az ÁVÜ apparátusán belül? — Ez döntően inkább a taná­csadók esetében fordul elő. Bi­zonyos pályázók téves informá­ciót kaptak, amivel már eleve be­folyásolható a pályázó ajánlata. — Ez a tanácsadó felelőssége. — Igen, de előfordulhatnak például olyan esetek, amikor a bankra vetül az etikátlanság gya­núja. Amikor a pályázók esetleg azonos banknál kérik a kedvez­ményes hitelt, és furcsa módon igen kis különbséggel érkeznek be az ajánlatok. Olyan is megtör­tént, hogy egy társaság MRP- szervezete kívánt a privatizáció­ban részt venni. Minden feltétel­nek megfeleltek, meg is kapták a banki ígérvényt, amit aztán egy nappal a határidő letelte előtt visszavontak tőlük. Eközben egy másik pályázó megkapta. — Mit tesznek, ha bármilyen gyanú merül fel? — Akár a pályázat megismét­lésével, akár a tanácsadó megbí­zásának visszavonásával, akár a vagyonügynökségi dolgozónak az adott privatizációs ügyből va­ló kizárásával megelőzhetjük azt, hogy később bárki megóv­hassa a döntést, amelyet egyéb­ként soha nem egy személy, ha­nem — kollektív bölcsesség alap­ján — az igazgatótanács testületé hozza meg. — A privatizációs folyamattal mégis gyakran összefüggésbe hozzák a korrupciót. — Egy biztos, ezen a területen óriási a kísértés. — Kit kísértenek meg? — Akik ezekben a döntések­ben részt vesznek. Vagyis a pri­vatizációs folyamat szereplői — a vállalatok menedzsereitől a ta­nácsadókon, vagyonértékelő­kön, bankokon keresztül az ÁVÜ döntés-előkészítésében résztvevő munkatársaiig széles a skála. A bizonyítás nehéz, ezért inkább menet közben az ellenőr­zéssel próbáljuk kiszűrni még a lehetőséget is. — Gyakori az „elkótyavetyé­lés” vádja. Esetenként valóban irreálisan alacsonynak tűnő árakról hallani. — Hatalmas állami vagyon ér­tékesítése zajlik most, példa, ta­Tényképek A magyar háztartások 10 szá­zaléka rendelkezik valamilyen vállalati részvénnyel vagy kár­pótlási jeggyel. A vállalati rész­vények döntő hányada MRP, vagy kedvezményes dolgozói részvényvásárlás utján jutott tu­lajdonukba. Február elejéig 108 gazdasági társaságnál alakult MRP. Az érintett társaságok 43 ezer dolgozót foglalkoztatnak, közülük 34 ezren MRP-tagok. Az MRP tulajdonban lévő rész­vényekért a dolgozók összesen 15 milliárd forintot fizettek ki. Kedvezményes dolgozói tulaj­donszerzés: a dolgozói részvény- vásárlásban érintett társaságok jegyzett tőkéje meghaladja a 109 milliárd forintot (125 Rt., 205 Kft). 1993-ban több mint 3 milli­árd forint értékű részvényjegy­zést és másfél milliárd üzletrész­jegyzést regisztráltak. A növeke­dés 1990-hez képest 30, illetve 60-szoros. Döntés a részletfizetési kedvezményről Csak a második meghirdetésnél Az ÁVÜ igazgatótanácsa meg­tárgyalta az ügyvezetés által be­nyújtott javaslatot az állami va­gyon részletfizetési kedvezmény­nyel történő értékesítésének ál­talános feltételeiről. A döntés ér­telmében a pályázóknak bár­mely fizetési módnál nyilatkoz­niuk kell arról, hogy amennyiben a fizetéshez hitelt vettek igénybe, a hitelező milyen biztosítékokat kötött ki. A kisebbségi vagyonrész meg­őrzése mellett eladandó társasá­gok alapszabályába ezenkívül be kell építeni az ÁVÜ kisebbségi tulajdonrészeit védő garanciá­kat. A részletfizetés feltételrend­szere a lejárati idő, a türelmi idő, a felszámított idő, a felszámított kamatok és a megkövetelt saját erő tekintetében megegyezik az E-hitelével. pasztalat erre eddig nem volt. A helyzet az, hogy bizonyos állami vagyonelemeket a társadalom sokkal nagyobb összegűre érté­kel, mint amennyit az a működ­tetés, a piac szempontjából ér. Hiába akarunk mi egy volt válla­lati üdülőt 100 millió forintért el­adni, ha csak 20 milliót hajlan­dók érte adni. Itt az a kérdés, hogy a pályáz­tatás, az értékesítés megfelelő nyilvánosság mellett zajlik-e. Ha igen, akkor én nem látok gondot e tekintetben. — Végül ejtsünk szót a külföl­di tőke szerepéről. Az eddigiek­ből — és a Vagyonügynökség más vezetőinek nyilatkozataiból is így tűnik — a magyar polgárság tulajdonlását szorgalmazzák. Már 1993-ban is nagyobb arány­ban vettek részt a privatizáció­ban,-mint a külföldiek. Ezek sze­rint már nem is lenne szükség to­vábbi működötökére, vagy csak „kiárusítást” ostorozó kritikák miatt szorult háttérbe a külföldi tulajdonlás? — 1994-ben az ÁVÜ tulajdo­nában 400 milliárd forint értékű vagyon van még most is. Elkép­zelésünk szerint azt a részét — amely nem igényel nagy tőkét, gyökeresen új technológiát, és másfajta marketing-stratégiát — azt valóban hazai tulajdonosok­nak szánjuk. Ott azonban, ahol jelentős tőkebevonásra, techno­lógiai megújulásra van szükség a talponmaradáshoz, új piacok szerzéséhez, ott továbbra is szá­mítunk külföldi szakmai straté­giai befektetőkre. Ez sem zárja ki azonban, hogy mellettük hazai vállalkozók is tulajdonosok le­hessenek. Nincs szó tehát a kül­földiek diszupreferálásáról. In­dokolt esetben természetesen az ésszerű privatizáció érdekében ennek lehetőséget adunk, sőt szorgalmazzuk is. Az Állami Vagyonügynökség megerősíti privatizációs tranzak­cióinak ellenőrzését, és várható­an még ebben az évben átvizsgál­ják a vagyonügynökség vala­mennyi, korábbi döntésének hátterét is — jelentette be Hatva­ni Szabó János, az ÁVÜ ügyve­zető igazgatója. A vizsgálatokat az ÁVÜ 18 főre gyarapodott ellenőrzési igazgatósága végzi majd, Hajdú László igazgató vezetésével, jogi és közgazdasági szakértők segít­ségével. Az átvilágításokat az tette szükségessé, hogy a közelmúlt­ban több, az ÁVÜ-nek a korábbi években született döntéseit kifo­gásoló észrevétel is érkezett a szervezethez. Az ügyvezető igaz­gató hangsúlyozta, hogy a bírála­tok többsége jogi kifogásokat tartalmaz. ABC a privatizációhoz E-hitel: állami vagyon megvá­sárlásához vehető igénybe ter­mőföld, gazdasági társaság üz­letrésze, részvénye, bérleti jog, többségében állami tulajdonú kft., rt. vagyona. Olyan mérték­ben nyújtható, amilyen mérték­ben az ellenérték 75 százaléka szolgál az államadósság törlesz­tésére, akkor a vételár 75 száza­lékáig. Az arányról a vagyonke­zelő szervezet nyilatkozik. Az ál­lami vállalat kezelésében lévő vagyontárgy értékesítése úgy le­hetséges, hogy a szóban forgó vagyont elvonják a vállalattól, és azt az ÁVÜ, az ÁV Rt. értékesí­ti, az állami vállalatok ugyanis nem jogosultak ilyen kedvezmé­nyes eladásra. Ha a befolyt vételár egy része az önkormányzatot illeti meg, akkor ennek erejéig a vevő rész­letfizetési kedvezményt kap. A meghirdetett privatizációs költ­ségekre nem vehető igénybe sem E-hitel, sem részletfizetés. E-hi- telt vehetnek igénybe olyan ma­gyar állampolgárok, akiknek ál­landó lakhelye Magyarországon van, s olyan külföldi állampolgá­rok, akiknek lakhatási engedélye van. E-hitelt kaphatnak még az ilyen személyekből álló társasá­gok és szövetkezetek, valamint az MRP-szervezetek. A kamat jelenlegi mértéke 3 százalék. Az így vásárolt vagyont csak a hitelt folyósító bank hozzájárulásával lehet eladni. Időleges tulajdon: Az állam vállalkozói vagyonának túlnyo­mó többsége — a tartós állami tu­lajdon kivételével — privatizál­ható, és az a cél, hogy mielőbb privatizálják is. Ez csak időlege­sen van állami tulajdonban. A tulajdonosi jogokat az Állami Vagyonügynökség gyakorolja. Tartós állami tulajdon: A kormány rendeletben sorolja föl azokat az állami vállalatokat, il­letve gazdasági társaságokat, amelyek csak részben privatizál­hatok. Azok a szervezetek kerül­tek erre a listára, amelyeknél ezt gazdasági-stratégiai, nemzetgaz­dasági vagy más fontos érdek in­dokolja, vagy a vagyon országos közszolgáltatási célt szolgál, egy­séges rendszerben működtethe­tő gazdaságosan, koncessziós te­vékenységet végeznek, különö­sen hosszú időt venne igénybe az előkészítés az értékesítésre. A kormány kétévente fölül­vizsgálja a besorolást, de hama­rabb is lehet változás a listán. Mátra Cukor Rt. Nagyobb francia érdekeltség A Mátra Cukor Rt., a Szerencsi Cukorgyár Rt. és a Szolnoki Cu­korgyár Rt. — melyekben a fran­cia Eridania Béghin-Say S. A. je­len — március elején rendkívüli közgyűléseket tartottak. Ezeken a részvényesi szerkezet módosí­tására került sor. Ennek értelmé­ben az Eridania Béghin-Say — alaptőke-emelések és részvény- vásárlás eredményeképpen — az eddigihez képest megnövelt ré­szesedésre tesz szert. A szóban forgó három vállalat Magyarország cukortermelésé­nek körülbelül 40 százalékát biz­tosítja, és mintegy 40 ezer hektá­ron — elsősorban a Dunától ke­letre — termelt cukorrépát dol­goz fel. Az új szerkezet lehetővé teszi a vállalatok pénzügyi hely­zetének megszilárdítását, előse­gíti további fejlesztésüket és megerősíti az Eridania Béghin- Say stratégiai elkötelezettségét a magyar cukoriparban. A cég a világon körülbelül 130 termelési egységében: főként az Európai Unió országaiban, Magyarorszá­gon és Észak-Amerikában min­tegy 20 ezer embert foglalkoztat. A tavalyi forgalma 50 milliárd francia frank volt. A vállalatcso­portot Magyarországon aktív szerepet játszik az említett cu­korgyárakon kívül a növényolaj­ágazatban és az állati takarmá­nyok előállításában is. Tallózás a lapokból Az ÁVÜ erősíti az ellenőrzést Az ÁVÜ-höz 1993-ban beérkezett bejelentések száma többszörö­se az 1992. évinek — mondta Hajdú László, az ÁVÜ 1991-ben alapí­tott Ellenőrzési Igazgatóságának új igazgatója a tavalyi év vizsgálatai­ról és az idei tervekről tartott bemutatkozó sajtótájékoztatóján. (Vi­lággazdaság, II. 26.) Felülvizsgálat, nem szerződésbontás Az ÁVÜ ellenőrző stábja kifejezetten csak felülvizsgálja a koráb­ban megkötött szerződéseket, szó sincs azok esetleges módosításáról, amikor e megállapodások utóéletéről érdeklődnek. Megmásíthatat­lan jogi kategória egy adásvételi szerződés megkötése, és más kategó­ria annak utóélete — hangsúlyozta Halmi Gábor, az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettese. (Világgazdaság, III. 1.) Figyelik a befektetőket Idén új befektetői figyelő programot indít az ÁVÜ azoknak a vá­sárlóknak a kiszűrésére, akik már szerződést kötöttek a Vagyonügy­nökséggel, de mégsem teljesítették fizetési kötelezettségüket. (Pesti Hírlap, II. 26.) Pilléres hírek Március 16-tól jegyezhetik a kárpótlásijegy-tulajdonosok a Pillér II. alap jegyeit. A társaság induló vagyona 2 milliárd forint lesz, mely belvárosi irodaházakat foglal majd magában. A papírok futamidejéé év, szemben a Pillér I. Alap tíz évével. Ä cserearány is kedvezőbb, hi­szen két kárpótlási jegyért három új papírt adnak. Valószínűleg első­sorban az eredeti kárpótoltak jegyeznek majd a befektetési jegyek­ből, hasonlóan a Pillér alapéhoz. (KÁPÉ, II. 24.) Lesz mód a válogatásra Az Állami Vagyonügynökség arra inti a kárpótlásijegy-tulajdono- sokat: ne akarjanak szabadulni jegyeiktől. Nem valószínű ugyanis, hogy a jegy árfolyama sokáig marad a mostani, hosszú idő óta mély­pontnak számító 57-62 százalék közötti árfolyamon. Az elsődlege­sen kárpótoltak, de a többi jegytulajdonos is hamarosan komoly pri­vatizációs kínálattal találkozhat, és lesz mód a válogatásra. (Népsza­va, III. 01.)

Next

/
Thumbnails
Contents