Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-17 / 64. szám

HÍRLAP, 1994. március 17., csütörtök Dr. Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány szerint: „Ma jobb az állampolgári megítélésünk, mint a ’80-as évek végén” Amiként akkor tudósítottunk róla, dr. Pintér Sándor, r. altá­bornagy, az Országos Rendőr­főkapitányság vezetője is jelen volt azon a sajtótájékoztatón, amelyen Heves megye bűnüldö­zőinek és bűnmegelőzőinek el­múlt esztendei munkáját értékel­ték. Ez alkalmat adott arra is, hogy a hazánkbeli közvéleményt mostanában különösen foglal­koztató témában is kikérjük a tá­bornok véleményét. így szó esett a nemzetközi szervezett bűnözés magyarországi hatásáról, a kábí­tószerek fenyegető terjedéséről, de arról is, milyen e szakma és képviselőinek megítélése a la­kosság körében. Kelet: éjszakai alvilág, nyugat: gazdasági kalandorság — A Marinko Magda és társai által elkövetett szörnyű bűncse­lekmények kapcsán van oka a rettegésre a hazai lakosságnak. Egyetért ezzel az ORFK vezető­je? — kérdeztük dr. Pintér Sán­dor r. altábornagytól a fentebb említett sajtótájékoztatón. — A tapasztalat az, hogy bi­zonyos tendenciák valóban eu­rópai szintű nemzetközi bűnö­zésre utalnak. E szervezett káros tevékenységi formának két fő jellemzője ismeretes. Keleti irányból jól felkészült vezetők érkeznek, akik főleg a főváros­ban, de más nagyobb városok­ban is az éjszakai életet igyeksze­nek uralmuk áld hajtani Gyako­ri sajnos, a fegyveres megjelené­sük, különösen Szabolcs-Szat- már megyében az ukránoké, a déli vidékeken a volt Jugoszlávia területéről ide beáramlóké. Nyugati irányból leginkább a gazdasági kalandorság tipikus alakjai mutatkoznak. Azt azon­ban el kell mondanom, hogy a szervezett nemzetközi bűnözés Heves megyében szerencsére még nem került előtérbe.-Egyre fenyegetőbb veszély a különböző kemény drogok be­hozatala. Hazánk jó piaca lehet a kábítószereknek. Hogyan lehet felkészülni ez ellen ? — Kétségtelen, ahogy mind konvertibilisebbé válik a forin­tunk, úgy növekedhet a kábító­szerek terjedése. Már sokfelé lát­hatók az LSD-bélyegek, ame­lyek a rászoktatást, a megkedvel- tetést célozzák. A megelőzéshez igen lényeges lépés a jogszabályi váltás. Ugyanígy a megfelelő fi­gyelemfelhívás és oktatás. Na­gyon hasznos e téren a D. A. D. A. program a gyerekek felvilágo­sítására. Ezt el is indították Eger egyik iskolájában. Az is nyilván­való, hogy sűrűbbé kell tenni a vegyipari ellenőrzéseket, hiszen ez hozta meg a nagy fogást pél­dául Borsodban. De az ORFK egymagában nem oldhatja meg ezt a problémát, a Népjóléti, a Közlekedési s a Közoktatási Mi­nisztériumok együttműködésére is szükség van. Indokolatlannak tartom az ilyen esetek orvosi ti­tokként kezelését is. Az elhallga­tás inkább gátja a megelőzésnek, mintsem segítője. Fontos a „szubjektív közbiz­tonság” — Gyakran elhangzott az elő­zőekben a kulcsszó: megelőzés. Abból a szempontból is, hogy a gondok jórésze csak összefogás­sal oldható meg. Ehhez viszont szükség van az állampolgárok együttműködési készségére. Mennyirefogadja el napjainkban az ország lakossága a rendőrsé­get? — Tsrmészetesen nagyon lé­nyeges, hogyan ítéli meg a mun­kánkat a lakosság. Az is, meny­nyire fogadja el a rendőri intéz­kedéseket. Mi ezt nevezzük szubjektív közbiztonságnak. Úgy vélem, ebben előreléptünk. Nyugodtan kijelenthetem, ma sokkal jobb a rendőrség állam­polgári megítélése, mint amilyen a 80-as évek végén volt. Élenjá­rónak tekintem ebben Heves megyét A külföldi szakembe­rekkel, szervezetekkel kapcso­lattartásuk egészen kiemelkedő, jól kiszűrik a hasznosítható mo­mentumokat Itthon pedig való­ban elfogadottakká váltak. Jól mutatják ezt az eredményeik, de az olyan rendezvényeik is, mint 1992-ben Egerben a Dobó téri eskütétel a nagy nyilvánosság előtt, illetve a mült esztendőben a Rendőr-kék Hét és annak ese­ménysora, a gyöngyösi zárónap­pal együtt (-y) Társadalmi összefogás szükséges a kábítószer terjedésének megakadá­lyozásához, íme egy meg­oldás a meg­előzéshez Történelemből elégtelen, rasszizmusból jeles Utózöngék egy bírósági ítélet kapcsán Jobboldali érzelmű fiatalok felvonulása Egerben (Archív fotó: Perl Márton) Ültem a Heves Megyei Bíró­ság tárgyalótermében és kétszer szorult össze a torkom. Először, amikor ápolója kíséretében meg­érkezett Oláh Dezső és beszélni próbált. De akkor is szorítást éreztem ott, amikor ítéletet hir­detett a bíró, s a 18 éves B. Tibort szekrénynyi méretű börtönőrök vették közre egy óriási kutya tár­saságában. Mert a két tárgyalási napon végig az motoszkált a fe­jemben, biztos-e, hogy a történ­tekért, a történteket kiváltó oko­kért a teremben ülő sértett, a vád­lottak és a megjelent tanúk — akik közül már többen ehhez ha­sonló ügyben álltak bíróság előtt — a felelősek. Most mindketten be vannak zárva, elkövető és áldozat egya­ránt. Az egyik kóros elmeállapo­tából nem tud kitörni élete végé­ig, a másik hosszú éveken át a rács mögül. Aztán ott vannak a lányok. E. Tímea és T. Edina. Még 1992. augusztus 20-án, az állami és egyházi ünnep napját úgy fejez­ték be, hogy este megrugdaltak egy, már a földön fekvő cigány­lányt, miközben azt kiabálták fö­lötte: nesze, te büdös cigány. Miért? — szólt a bíró kérdése. E. Tímea nem magyarázta tetté­nek okát, minduntalan a vállát rángatta és gyakran azt ismétel­gette, nem tudom. Cinikusan és unottan. T. Edina először is gye­rekkori élményét idézte föl, mi­szerint a lakótelepen, ahol éh, sok cigány lakott, akik elvették a homokozó játékát és a cukorkát tőle. Aztán cseperedett, és 15 éves korában tagja lett a Nemzeti Ifjak Egyesületének, ahol — mint mondotta—fajgyűlölő esz­méket vall a tagság zöme. Nem kedvelik a cigányokat: „- Elment mellettünk az utcán, cigány és mi nem szerettük.” Ilyen egyszerű­en. Kirándulni járnak, koncertre mennek és Ol-zenét hallgatnak. Jól érzi közöttük magát Azon az estén is egy 50-60 fös skinhead csoporttal vonultak a tűzijáték után a Dobó térről a Szépasz- szony-völgy felé. A többnyire fi­úkból álló, katonai alakzatba rendeződött társaság csattogó bakancsokban, német katonai rohamsisakban, terepszínű ruhá­ba vagy bomberdzsekibe öltöz­ve, zászlókat lobogtatva, induló­kat énekelve masírozott. Szem­betalálkoztak egy 7 tagú cigány­társasággal és sörösüveget hají­tottak feléjük. Azok ijedtükben futásnak eredtek, néhányuk egy arra járó autóba ugrott A csapat végói menekülő B. Ágnest vala­ki elgáncsolta, fejbe rúgta és orr­csontját törte. Majd odaért hozzá a két lány is, s a biztonság kedvé­ért még összerugdosták a comb­ját és a derekát is. Az orrát egy bakancsos fiú törte el, vallotta a sértett a tárgyaláson. De hogy ki lehetett az, arra nem derült fény, ez a fiú nem került a bíróság elé. Viszont megtalálták a lány mellé ejtett Pannon Bulldog című, elő­ször Németországban, később Magyarországon nyomtatott skinhead-folyóirat májusi szá­mát. B. Ágnes olyannyira meg­rémült, hogy csak akkor mert feljelentést tenni, amikor a vizs­gálat után a kórház orvosai érte­sítették a rendőrséget arról, hogy a beteg verekedés áldozata lett. T. Edina édesanyja — akit a bíró­ság szintén meghallgatott, úgy nyilatkozott — tudott róla és nem bánta, hogy a lányának skinhead barátai vannak. így az­tán Edina részese lett egy másik cigányverésnek is. Ültek a lányok a vádlottak padján. Még most is alig 18 éve­sek. A bírónak és az ügyésznek klasszikus költők romantikus verssorai jutottak az eszükbe, amelyek a nőket kedvességü­kért, szelídségükért dicsérik. S végképp nem értették, ez a bru­talitás hogyan férhet össze női mivoltukkal. És jött Oláh Dezső, aki már nem tud térben és időben tájéko­zódni a fejére mért csapás óta. Aki attól a pillanattól, amióta a baseball-ütő nyomot hagyott a koponyáján, még jobban dadog. Aki egyébként is árvagyerekként cseperedett, ezért nevelőszülők vették pártfogásukba, őket is el­vesztette. Az utóbbi években egyedül élt, tisztességesen és dol­gozva. A munka után ment be a kocsmába inni egyet-egyet. 1993. június 16-án például a Do­bó téri Magyar Csikóba, ahol le­het, egy kicsit többet ivott a kel­leténél. T. Edina és S. Beáta el­mondása szerint a női- és a férfi­mosdó közös előterében a nemi­szervét mutogatta és ajánlatokat tett (A mutogatásról egyébként az első kihallgatáson nem tett említést egyik lány sem.) De ők ahelyett, hogy a személyzetet, vagy a rendőrséget értesítették volna, az utcán várták meg a fér­fit, ahol rángatni kezdték és meg is rúgták. Majd a térről odament hozzájuk B. Tibor, aki a nyári meleg ellenére fekete dzsekit vi­selt és tar volt a koponyája. A férfi megrémülve a látványtól, futásnak eredt, még a kezében lévő szatyrot is eldobta, amiből kiesett a fél kiló kenyér és a ciga­retta. Az üldöző fíitás közben elővette farmernadrágjába rej­tett baseball-ütőjét, s amikor egy kapualjban utolérte Oláh De­zsőt, fejbevágta, ó az ütéstől a földre rogyott és erősen vérzett a feje. A kopasz ifjú ezzel mit sem törődött, visszetért a téren üldö­gélő társaihoz és eképp kom­mentálta az eseményeket: adtam a büdös cigánynak! Forró nyári nap lévén a még csak szürkületbe burkolózott utcán sok-sok kirán­duló és városlakó sétált. Az ütle­gelés helyszínével szemben egy vendéglő teraszán egy érettségi­ző osztály ünnepelt. A fiatalok, tartván attól, hogy a rendőrséget hamarosan értesítik, szétszéled­tek. Oláh Dezsővel senki nem tö­rődött közülük. A tárgyalás so­rán kiderült, a kórházban sem részesült jobb bánásmódban. Azt hitték, csak egy részeg em­ber, aki egy kicsit elesett, s majd ha kijózanodik, hazamehet. Csak másnap jöttek rá, koponya- lékelésre van szükség, így heli­kopterrel Miskolcra repítették. De az orvosszakértő szerint a ko­rábbi beavatkozással sem fordult volna jobbra a sértett elmeálla­pota. A maradandó fogyatékos­sággal akkor is szembe kellene nézni. B. Tibornak is megvolt a maga sajátos indíttatása, ő is tagja volt a Nemzeti Ifjak Egyesületének. Amiről még az apja is úgy nyilat­kozott, örült, hogy a fia odacsat­lakozott, mert az összefogja a fia­talokat, olyan, mint a KISZ foly­tatása, és felnőttek is támogat­ják. Tibor is olvasta a magyar és német rasszista kiadvánnyokat és az Egerben május 1-re kiadott Agria Hangja című jobboldali újságot. A lakásáról egy kis és egy nagy baseball-ütőt és egy vas székláncra erősített bicikliláncot foglaltak le. A falán horogkeresz­tes plakátokat, és skinhead-jel- képeket ábrázoló zászlókat talál­tak. Hogy miért nem szereti a ci­gányokat? Mert lopnak, csalnak, bűnöző életmódot folytatnak és nem dolgoznak. Ezt az érvelést a bíró elfogadni nem tudta, mint hogy a vádlottat korábban 16 rendbeli lopásért és rongdldért ítéltek el, amit akkor felfüggesz­tettek. S jelen pillanatban nem tanul, nem dolgozik a fiatalem­ber. Tanúként meghallgatott a bí­róság több fiatalt, akik akkor a téren tartózkodtak és egy társa­ságot alkottak a vádlottakkal. Azok szinte kivétel nélkül vallot­ták, hogy tagjai voltak a Nemzeti Ifjak Egyesületének. Többségük a tárgyalásra is a megszokott egynruhába: bomberdzsekiben, acélbetétes Martens cipőben ér­kezett, és nem tagadták, melyik ideológiai csoportosuláshoz ta- roznak. A Heves Megyei Bíróság vé­gül is nem súlyos testi sértés bűn­tettéért, hanem aljas indokból el­követett emberölési kóér/ef miatt ítélte 4 év szabadságvesztésre a vádlottat, kiegészítve a korábban felfüggesztett 8 hónappal. Eger­ben nem ez volt az első eset, ami­kor fiatalok azért álltak a bíróság előtt, mert cigányokat vertek meg. De ez volt az első eset, ami­kor fény derült a cselekedetek valódi indíttatáséára. S ez volt az első eset, amikor kemény bünte­tést szabtak ki. A bíró ezt már nem tartotta gyerekes csínyte­vésnek, mint korábban egyik kollégája tette ezt. Továbbá fel­hívta az ügyész figyelmét: kezde­ményezni kellene a Nemzeti If­jak Egyesületének betiltását. Igaz, hogy az alapszabálya nem ütközik az alkotmányba, mégis az tapasztalható, hogy olyan cso­portok nőnek ki belőle, amelyek rasszista eszméket vallanak. Az Agria Hangja című folyóirat el­kobzására és betiltására is javas­latot tett. B. Tibor riadtan hallgatta az ítéletet, a lányok zokogásban törtek ki, amikor társuk csukló­ján csattant a bilincs. De a többi­ek bizonyára ott leszenek min­den jobboldali gyűlésen és kivo­nulnak a nemzeti ünnepeken is a felnőttek hívó szavára. S elkép­zelhető, hogy a felfokozott han­gulatban máskor is csattan egy- egy baseball-ütő, netalán egy fo­kos valakinek a koponyáján. Mert az indulatok, ha fellángol­nak, csak nehezen csillapul­nak. Sárközi Judit A. nyomozástól a vád képviseletéig Beszélgetés dr. Konkoly Thege Lászlóval, Füzesabony városi vezető ügyészével A rendszerváltás óta nagyon sok szervnek megváltozott a fel­adatköre. így az ügyészségnek is. Mostanság „rendőrbíróként” emlegetik. Füzesabonyban 1991. január 1-iétől ismételten megalakult a városi ügyészség, melynek vezetésével dr. Konkoly Thege Lászlót bízták meg. Vele beszélgettünk az ügyészség sze­repéről, a büntetőeyarásban, s az eltelt időszak történéseiről: — Melyek ma az ügyészség feladatai7 — A büntetőjogi ügyszakon belül a feladat megoszlik az eljá­rás három fázisára. Mégpedig a nyomozásra, az ügyészségi szak­ra, aminek központja a vádeme­lés, és a bírósági eljárásra. A r nozásban és a bírósági eljá- kban is közreműködik az ügyész. A nyomozásban nyomo­zás felügyeletet gyakorol, a bíró­sági eljárásban pedig képviseli a vádat. A nyomozásfelügyelet azt jelenti, hogy az ügyész elbírálja a nyomozóhatóság intézkedései­vel szemben bejelentett pana­szokat, kifogásokat. Egyfajta „rendőrbíró” szerepet lát el. Eb­ben természetesen az is benne van, hogy az előzetes lezartózta- tás kérdésében is határoz az ügyész — a rendőrség előterjesz­tése alapján — arról, hogy tesz-e indítványt vagy sem a bíróságnak. — A nyomozóhatóság dönté­seinek, határozatainak felülvizs­gálata mit jelent az ügyészség számára? — A nyomozóhatóság min­den nyomozás befejezéséről ér­tesíti az ügyészt: megszüntető vagy megtagadó határozatot küld, avagy vádemelési javaslat­tal megküldi az ügyeket. Ha — az ügyész aggályosnak találja a megszüntetést, vagy a nyomozás megtagadását, esetleg a nyomo zás elrendelését, akkor a rendőr­ség ezen határozatait megváltoz­tathatja. Részben panasz foly­tán, részben pedig hivatalból. — Eljutottunk a vádemeléshez,.. — Ha az ügyész a nyomozati iratok alapián úgy látja, hogy tényleg vádat lehet emelni, ak­kor vádat emel és bíróság elé vi­szi az ügyet. Ha nem, akkor a rendőrség javaslata ellenére az ügyészség megszünteti a nyomo­zást. Illetve: ha az egész kétséges — amikor a bizonyítékok nem al­kotnak nem eléggé zárt láncot —, akkor pótnyomozásra vagy a nyomozás kiegészítésére lehet az adott ügyet visszaadni. Ám az ügyész is folytathat nyomozás­kiegészítő tevékenységet. Ebből az következik, hogy az ügyészség egyben nyomozóhatóság is. Te­hát, ha az ügyészség vádat emel, az ügy a büntetőbíróság elé ke­rül. A bíróság kitűzi a tárgyalást. Az a döntő, ami a tárgyaláson nyilvánosan szóban elhangzik, s mindehhez csatlakoznak a bizo­nyítékok. — Milyen jogosultsága van az ügyésznek a bírósági eljárásban ? — Kérdezhet, felszólalhat, in­dítványozhat, fellebbezést je­lenthet be az elsőfokú ítélet el­len. Ekkor az ügy a másodfokra kerül, s végül ott dől el jogerő­sen. összegezve: a bírói döntés ellen is van az ügyésznek egy jo­gosítványa. — A fentebbi ismertetés után térjünk rá az ügyészség helybéli működésére. S arra is, hogy mi­lyen ügyekkel foglalkozott irodá­juk 1991 óta? — A városi ügyészség illeté­kességi területe gyakorlatilag a régi füzesabonyi járás. Munkánk tárgyi felltételei adottak, a jog­szabályok azonban gyorsan vál­toznak. A személyi feltételek vi­szont nem a legkedvezőbbek, mivel most lehet, nogy hosszabb ideig egyedül kell az ügyészi munkát végeznem s ez sokszor fizikailag is lehetetlen. Rátérvén a hozzánk befolyó ügyekre, el­mondhatom, hogy évente 1000 feletti nyomozásfelügyeleti ügy­ben 50 körül alakul a panaszok száma. Nyomozati határidő meghosszabbítására évente 150 esetben érkezik kérelem. Az elő­zetes letartóztatások kapcsán ki­emelném, hogy 1991-ben 28 ügyben tett az ügyészség indít­ványt a bíróság relé. 1992-ben 20 esetben, 1993-ban pedig 34 esetben. Jelenleg pedig 4 sze­mély ellen folyik így eljárás, rab­lás miatt. A vádemelésekről azt mondhatom, hogy 1991-ben 239 ügy volt, amit vádemelési ja­vaslattal küldött meg a rendőr­ség, s ebből mintegy 200 ügyben emelt vádat az ügyészség. 1992- ben 260 kész nyomozati anyag érkezett, amiből 35 esetben szüntettük meg az eljárást, és 220 vádemelés történt részünk­ről. Ugyanakkor növekedett a feljelentések száma. Tavaly 239 kész nyomozati anyag érkezett, 190 esetben volt vádemelés, 40- ben megszüntettük az eljárák. A pótnyomozások tekintetében le­szögezhetem, hogy 1991-ben 45-, 1992-ben 47-, 1993-ban 45 esetben kellett a rendőrségi hiá­nyosságokból adódóan vissza­adni az ügyeket. — Bizonyára sokakat érdekel az is, hogy az elővezetésekmilyen számszaki tendenciát mutatnak. — Mindenekelőtt szeretném tudatosítani, hogy a szabálysér­tési elővezetés az ügyész jóváha­gyását igényelteti, s ekkor lehet engedélyezni az illető személyi­ségi jogainak korlátozását. 1991- ben elővezetés 31-, 1992-ben 95 és 1993-ban 110 esetben történt. Szajlai Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents