Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-15 / 62. szám
HÍRLAP? 1994. március 15., kedd ÜNNEPKÖSZÖNTŐ 13. Magyarországot kilenc oldalról megtámadták! Kossuth Hírlapja 1848. dec. 14-én Ellenségeinknek a volt nádor irományai közt is feltalált azon tervezete, hogy a magyar hazánkat országos önállásából kivetkeztetni, s az önálló nemzetek sorából kitörölni vágyó ellenség hazánkat 9 oldalról fogja megtámadni, immár valósítva van. A 9 oldalróli megtámadás közül utolsó azon a 8-9000 főből álló ellenségé, melly Schlick vezérlete alatt Galícziából Sáros vármegye felé beütött. Ezen csapatnak ellenében sem mulasztá el a kormány a hon védelmének eszközeiről gondoskodni, azonban az első rohamnak ellenébe állított nemzetőri s önkénytes seregek, minthogy a gyakorlat s fegyelem hiányát a hazafiúi lelkesedés nem egészen pótolhatja. Schlick serege előtt a kassai hegynél szét- futamlottak, s Schlick Kassát elfoglalta, s lehet, hogy elbizako- dásban, előbbre is vonult Mis- kolcz felé. Balhírek a fegyvertelen lakosságot könnyen megfélemlítik, az ország kormánya annálfogva kötelességének véli az ország hazafiúi lakosságát figyelmeztetni, hogy nevetséges dolog attól tartani, mintha 8-9000 kényszerí- tett zsoldosokból álló csorda a hazát veszélyeztethetné, egy-két napi járóföldnek átutazása még nem honfoglalás, s minél beljebb nyomuland a hitszegő ellenség, annál bizonyosabb, hogy vesztére rohan előre, mint vesztére Roth serege, s mint a főváros köA korabeli metszet egy testvérpárt ábrázol ellenségként zelébe vonult Jellasich, hogy hit- szegően megszökni legyen kénytelen. A kormány annak okáért igaz ügyünkbe vetett nyugodt bizalommal szólítja fel a nemzetet, egy kis illy pillanatnyi baj által ne hagyja magát önbizalmában megzavartatni; keljen fel Abauj, Sáros, Szepes, Torna, Gömör, Zemplén, Ung, Schlick háta megett: előtte pedig Borsod, Heves, a Jász-Kunság s Pest telepi lelkes népe; a kormány gondoskodott, hogy rendes hadsereg is egy alkalmas ponton s a nemzet bizalmát méltán bíró főparancsnok vezérlete alatt összpontosít- tassék. Állítsák tehát ki Borsod, Heves, Jász-Kunság s Pest lelkes magyar népe mozgó csapataikat, hogy az illető vezér felső felszólítására a kijelölendő helyre összpontosuljanak, s legyen a nemzet meggyőződve, hogy egy ilyen 8-9000 emberből álló ellenség nem egyéb, mint egy jó fegyver liferans, mellyet el fogunk fogni, s fegyvereivel annál több honvéd zászlóaljat felszerelni. Fel hát, magyar nép! velünk van isten, mert velünk van az igazság, - mi nem támadunk meg senkit, de az igazságtalan megtámadást a nemzet visszaveri, s az ország törvényes szabadságát, nemzetünk léteiét biztosítandja. Kelt Pesten, dec. 13. 1848. A honvédelmi bizottmány elnöke, Kossuth Lajos Kossuth Lajos levele Teleki Lászlóhoz a magyar «‘migrációs mozgalmakról (12. Regents Park Terrace. London, Május 27. 1860.) Kedves Barátom! ...Nincs nemzet a magyaron kívül, mely számkivetett testvéreiért valamit ne tett volna; a magyar nem tett soha semmit a magyar emigrációért, legalább tudtomra, míg én baromi munkával összekapargattam keserves keresményemből 100.000 pft-nál többet költöttem a magyar emig- ratió felsegellésére, amint nyug- tatványokkal bebizonyíthatom. Időnként kiküldtek egy-egy hírnököt hozzám a hazából(egé- szen a múlt évig mindig az én költségemre), sürgetve, hogy tegyem ezt, tegyem amazt a külföldön a politikai conjuncurák fordulata szerint - felkelési készséggel, complét organisatiókkal, tovább nem várhatással, stb. biztatva; s így történt, hogy véteknek kelle tartanom, elmulasztani egy alkalmat is anélkül, hogy megkísérteném, nem fordíthatom-e az európai conjuncturákat hazánk hasznara. Tudták, hogy e tevékenység tömérdek pénzbe kerül, hogy Konstantinápolyban, Belgrádban ágenseket tartani, a becsi überaus elemekkel rapportot feltartani, az olaszhoni garnisonokat végig-végig utaztatni pénzbe kerül; soha egy fillér segítséget nem adtak, de tőlem a cselekvést követelték; legalábbis egy másik 100.000 ft-ot költöttem reá. Nőm zseb- és konyhapénzéből egynéhány nyomorult ezer ft-ot meggazdálkodott, s egy barátomnál hagyá a hazában. Szegény anyám magához vette, hogy kihozza; 600 ft-ot kicsikartak belőle szegénytől otthoni mozgalmakra - kölcsön! —, soha senki meg nem téríté. A hírre, hogy Törökországot elhagyom, kiküldték hozzám a Deciusi jellemű Mayt - üres kézzel. Útban talált Gémükben, nem volt egy garasa, amivel visz- szamenjen. Mindent, mit a Szultán kegyéből kapott havi élelempénzemből meggazdálkodtam, erszényébe öntem - s 16 font sterlinggel zsebemben érkeztem nőmmel, gyermekeimmel Angliába. May megvitte a hírt, hogy milyen szegény vagyok, tudták, s utam a Földkózi-tengeren hosz- szúra zúzódván, ki pénzt kért s (kölcsönt vettem volt fel) vitt haza belmozgalomra. (részlet) Európa népeihez Közlöny, 1849. jún. 29. A magyar kormány a magyar nemzet nevében, de minden szabad nemzetek érdekében, kötelesnek érzi magát ünnepélyesen felszólalni: A magyar földön a szabadság vív a szolgasággal harcot, a jog vív erőszakkal, a humanitás küzd az embertelenséggel életre-ha- lálra. Isten megáldotta csoda módon igazságos fegyvereinket, s az osztrák hadsereg kikergettetvén hazánk szent földjéről, többé már nem bírta megtámadni határainkat, hanem félelmében Bécset és Olmützöt őrizte. A másik hadsereg Slavoniába menekedett. A harmadik Oláh- és Szerbországba tolatott ki, anélkül, hogy a népek közti jog szerint ott le- fegyvereztetett volna. Isten megáldotta fegyvereinket, mert ügyünk igazságos, mint az erény, ellenségeinké igazságtalan, mint a bűn. Az uralkodó ház vétkeket követett el egy, a vakságig hűséges nemzet ellen, melyeket ember nem felejthet el, s Isten nem bocsáthat meg soha. Tudniillik, az uralkodott ház ünnepi esküvel szentesített alkotmány s státusélet eltörlésére fegyverrel támadta meg alattvalóit, kik ellene fel nem lázadtak, sőt, akik fegyvert csak akkor és egészen készületlenül fogtak, midőn az udvar által pártütésre felhívott Jellasich Pesttől már három órányira volt. Az uralkodott ház az ország területi épségének erőszakos el- darabolását s megcsonkítását elhatározta s meg is kezdette, amelynek fenntartására hittel megesküdött. Az uralkodott ház idegen fegyveres erőt, szerbeket és muszkákat használt saját alattvalóinak legyilkolására s törvényes alkotmányuk elnyomására. E bűnöket a Habsurg-Lotha- ringi ház mind együtt és egyszerre követte el, s elkövettetett any- nyi árulás, annyi rablás, gyújtogatás, öldöklés, kegyetlenség közepette, mihez hasonlítót nem mutat fel a történet, sem az új, sem az ó. Csak innen magyarázható azon rögtönös és óriási fordulat, melly a nemzet gondolataiban, nézeteiben, érzelmeiben végbement, előbb imádta királyát és most gyűlölőjévé lett. Előbb hitt az eskünek - és most bizodalmát minden régi tekintély iránt elvesztette. - A békét a bűnig megszokta, a szelídséget az elpuhulá- sig megkedvelte a nemzet, és most bosszút lehel, harcot kíván, a győzelemérti halálban gyönyörködik. - A szabadságot, mint ajándékot várta, most mint jogot követeli, s a nemzet lelkében az elpusztult s kiölt országrészek világánál nincs más rém, mint a királyi kép, melly gyötrő- je, kínzója, öldöklője, gyújtoga- tója, pusztítója, legalávalóbb hitszegője az országnak. A közérzelem és közhit elfordult, az nem egyes emberek, nem izgatóknak műve. - Az uralkodott ház bűnei idézték elő mindezt. Tetteiknek természetes gyümölcse. Vallja a nemzet, bizonyítani fogja a történet. Innen van, hogy míg a határokon dühösen folyik a harc, benn az országban paradicsomi béke és egyetértés uralkodik. (Részlet) Bujdosók ...Az első éj egy puszta közepén talált bennünket; nagy zivatar keletkezett, hosszú villámok cikáztak az égen, s a mennydörgés rettentő futamokat játszott a boltozaton. Teljes tájismeretlenségünkben ott botorkáltunk a puszta közepén, csontig átázva. Végre megláttunk valami lobogó tüzet, s arra irányoztuk lépteinket. Be is értünk. Valami csárda romjaiból megmaradt ereszféle alatt lobogott a tűz, körülülve rejtélyes, de éppen nem vonzó alakokkal. Máig sem tudom: betyárok voltak-e? Vagy gazdátlan csavargó nép, vagy micsoda. Lehettek vagy tízen, s ott pipáztak a tűz körül buta hallgatagságban. Köszöntünk nekik, de nemigen fogadták el, s egy-egy kedvetlen, gyanakodó pillantáson kívül nem méltattak egyébre. Csak később, midőn már ruhánkat a tűznél vagy fél óráig szárítgattuk, fordult felénk egy magas, botra támaszkodó alak, ki a többi fölött valami elsőséget látszott gyakorolni. Pipájából előbb nagy füstöt eresztett, s a nélkül, hogy állát a botról levette volna, kérdezé:- Hát voltaképpen kicsodák az urak?- Honvédek vagyunk, Világosról jövünk.- Hát a magyarok csakugyan letették a fegyvert?-Le!- Hát Kossuth hol van?- No látják kendtek? - fordult a magas alak leírhatatlan szomorúsággal társaihoz - No ugye, mondtam?- Úgy látszik, e szegény csavargók már előbb is a haza sorsa fölött búslakodtak. E percben erős ének hallatszott az eresz előtt. Szép sudár, barna legény közeledett, kezében fölemelt kulaccsal; úgy látszik, valami közeli csárdából bort hozott, s mutogatta, hogy itt van; lerázta tagjairól az esőt, s még nagyobbakat kuijantgatott.- Ne lármázz, Pista - szólt hozzá felsőbbséggel a botra támaszkodott alak —, elveszett az ország. A sugár legény leeresztette kezét, nagy szemeket meresztett ránk, s leült a többi búslakodó közé. Az a sok szegény csavargó pedig csak bámult a tűz közé, leírhatatlan állati szomorúsággal arcukon, melyet a hamvadozni kezdő rőzse bronz-színűre festett. Mi azután a tűz mellett hamar elaludtunk, s reggel, midőn fölébredtünk, már egy sem volt ott a csavargók közül. Én ekkor csak tizennyolc éves ifjú voltam: de később, midőn már gondolkodni kezdék, sokszor elmélkedtem ezen pusztai jelenet felől. Hát mi köze van az ilyen félpásztor, félbetyár embereknek a hazához? Hát mért fáj ezeknek, ha elvész is az ország?... Hát mit veszthetnek ők? Nem mindegy-e ezeknek, ha itt a tatár, muszka vagy éppen a német uralkodik? A honvédek siratják elhunyt bajtársukat Gárdonyi Géza: Az öreg honvéd Tudod-e mit jelent: Isaszeg, Branyiszkó, Kápolna, Segesvár, Budavár, Nagy-Sarló? Ez az óreg honvéd beszélhetne róla! De hallgat ő. S hallgat a zöldel- lo róna. S tudod-e mit jelent Najgebáj- dc s Arad, Kufstein és Jósefstadt? Jobb is, ha nem tudod... ...IVIikor eléd kerül egy ily rokkant alak. Emeld meg fiacskám szépen a kalapod! (részlet)- Elbujdosott. Tóth Kálmán Véres megtorlás követte a forradalmat és a szabadságharcot
