Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-12-13 / 60. szám
HÍRLAP, 1994. március 12-13., szombat - vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Viktoriánus korszak a Fehér Házban Bili Clintontól mindig várható meglepetés, azt azonban alig gondolta volna bárki, hogy egy elnök, aki szaxofonozik és szereti a popkultúrát, a Fehér Ház lakószobáit XIX. századbeli viktoriánus stílusban rendezi be. Bili és Hillary asszony vonzódása a múlt évszázad pompájához a közelmúltban került nyilvánosságra, amikor kiválasztott újságírók egy csoportja megtekinthette az elnöki pár felújított lakosztályát a Fehér Házban. Köztük volt a DPA német hírügynökség tudósítója is, aki leírja, hogy az elnök dolgozószobáját bársony, nehéz szövetek, rajtuk ghirlandok és rojtok díszítik. Ugyanilyen pompával rendezték be az elnök olvasószobáját is. Az átalakított lakosztály legérdekesebb darabja egy 116 éves kabinetasztal, amelyet Clinton íróasztalnak használ. Ezen írták alá Izrael és a palesztinok alapszerződését. A lakosztály berendezésére a Clinton házaspár Kake Hoc- kersmithet, arkansasi otthonuk belsőépítészét kérte fel. - Célunk az volt, hogy visszahozzuk a történelmet a Fehér Házba - magyarázta Hillary asszony, aki 40 könyvet tanulmányozott át az épületről. Az átalakítás 400 ezer dollárba került, de az amerikai adófizetők megnyugtatására közölték, hogy a teljes összeget privát adományokból szedték ösz- sze. Az Egyesült Államokban hagyomány, hogy az elnöki család saját képére formálja át a Fehér Ház lakószobáit. Jackie Kennedy a tv-ben is bemutatta, milyen szakértő a belsőépítészetben. Nancy Reagan mintegy 800 ezer dollárt költött lakberendezésre. Könyv, mint államügy Nemrégiben kiadták Kínában „Teng Hsziao-ping válogatott műveinek” harmadik kötetét. Publikálását állami ünnepség- sorozat köszöntötte, a sajtó pedig valóságos „nemzeti ünneppé” avatta az eseményt. Az ünnepségek közül kiemelkedett a kommunista párt központi bizottsága által összehívott gyűlés. Az ország parlamentjének épületében megtartott összejövetelen ott volt mindenki, aki számít a kínai közéletben: a párt, a kormány, a hadsereg, a tartományok, a parlament és a népfront vezetői. Csiang Cö-min államfő-pártfő- titkár minden kommunista párttagot a mű lelkiismeretes tanulmányozására szólított fel. Időben e kötet az 1982 és 1992 közötti évtizedet öleli fel, amelyben Teng a kelet-ázsiai ország egyszemélyi vezetője volt. A cím ellenére nem a szó szoros értelmében vett írásművekről van szó, hanem beszédekről, külföldi politikusokkal, államférfiakkal folytatott beszélgetésekről és levelekről. A kötetben publikált 129 cikk (illessük feltételesen ezzel a gyűjtőnévvel a különböző műfajú szövegeket) zöme „a kínai sajátosságokkal épülő szocializmus” elméletét fejti ki. Érdekes megfigyelni a teória evolúcióját: először 1984-ben használja e kifejezést, a röviddel azelőtt bevezetett nyitási és reformpolitika összefoglaló neveként, akkor még az elméleti megalapozás igénye nélkül. 1985-ben bukkan fel az a tézise, hogy a piacgazdaság és a szocializmus között nincs kibékíthetetlen ellentmondás. 1987-ben fejtegette először, hogy a piacgazdaság és a tervgazdaság csak gazdaság- szervezési formák, egyikük sem kötődik szorosan ehhez vagy ahhoz a társadalmi rendszerhez. Akkor hibáztatta először Kína gazdaságának évtizedes pangásáért a „szovjet modell” követését. Akkor tett egyenlőségjelet a tervgazdálkodás és a szovjet modell közé, és akkor jelölte meg a kínai szocializmus fő ismérveként a piaci módszerek alkalmazását. Terjedelmileg jelentéktelen részt foglalnak el a kötetben Teng 1989-es megnyilatkozásai, mégis azok keltették a legnagyobb érdeklődést Kínában és külföldön egyaránt. Kínában egy „néphit” foszlott szerte e korábban nem publikált megnyilatkozások nyilvánosságra kerülésével. A kötet megjelenése előtt a társadalom széles rétegeiben élt az a hiedelem, hogy Tengnek a demokratikus mozgalom elfojtásában és az azt követő megtorlásokban nem volt szerepe. E „néphit” egyik verziója szerint az első számú vezető 1989-ben, a diáktüntetések láttán elbizonytalanodott reformpolitikájának helyességét illetően, és félreállt. Egy másik verzió szerint a kommunista párt maoista konzervatívjai elszigetelték és félretájékoztatták Tenget a hadsereg bevetésének jellegét, mértékét és következményeit illetően. Végső fokon e változat sem tette őt személyesen felelőssé a tragikus eseményekért. Az újonnan megjelent kötetben azonban Teng személyes felelősséget vállal a demokratikus mozgalom leveréséért, igazolni próbálja a hadsereg bevetését és a megtorlásokat. Kifejezetten hangsúlyozza saját kezdeményező szerepét: ha nem is kizárólagosan, de kiemelkedően saját „érdemének” tudja be „a zavargások elfojtását”. Önként adódik a kérdés: kinek volt érdeke e kötet megjelenése? Az egyik érdekelt minden jel szerint maga Teng. Ez már abból is látszik, hogy személyesen bábáskodott a szerkesztés munkálatai felett. Aprólékosan ellenőrizte a Központi Bizottság kijelölt szerkesztőbizottságnak a munkáját, egyetlen sor sem került a kötetbe az ő jóváhagyása nélkül. A 89 éves vezető most láthatólag életműve halhatatlanná tételén fáradozik: igyekszik társadalomalkotó elképzeléseit teljes egyértelműséggel közzétenni, hogy elejét vegye a halála utáni önkényes értelmezéseknek. Megannyi jel utal arra is, hogy e kötet megjelenése a jelenleg hivatalban lévő vezetőknek is igen fontos volt. Erre vallanak egyebek között a publikálást kísérő fényes külsőségek, állami szertartások. A jelenlegi vezetők hatalmának forrása és hivatkozási alapja Teng áldása. Az idős vezető halála után nagy szükségük lesz Teng tanainak „kánoni” szövegére, amelyhez képest politikai, hatalmi vetély- társaik nézeteit „apokrifnek”, „eretneknek” lehet nyilvánítani. A hagyománytisztelő Kínában a hatalomgyakorlás el sem képzelhető másként, mint valamilyen hagyomány folytatásaként. A folytonos hivatkozás - egy vagy néhány, tévedhetetlen tanítóra - elengedhetetlen. A mindenkori hatalom örökös előnye kihívóival szemben, hogy övé a helyes értelmezés kiváltsága. Ehhez viszont mindenképpen kell a tanok hiteles, írott forrása. Paradox módon mindez nem nyújt semmilyen garanciát a tengi politika fennmaradására. A lényeg ugyanis a hivatkozás, nem a megtartás. Éppen Teng politikája a legjobb illusztrációja ennek: a kínai vezető Mao Ce-tungra hivatkozva, de annak politikáját gyökeresen megváltoztatva alakította ki a „kínai arculatú szocializmus” elméletét és gyakorlatát. Varsó állig felfegyverkezik A rendszerváltás óta Lengyelországon is végigsöpört a növekvő bűnözés hulláma. Ezzel összefügg, hogy a hadsereg után a rendőrség lett az országnak az az intézménye, amely iránt az állampolgárok a legnagyobb bizalmat érzik. De egyre többen vélik úgy: az egyébként szeretett rendőrség őket és vagyonukat már nem képes megvédeni, s ezért fegyverviselési engedélyért folyamodnak. 1992-ben több mint 52 ezren rendelkeztek lőfegyverrel a bűnözéstől leginkább sújtott fővárosban, ezek közül 3,5 ezer volt pisztoly, vagy revolver. Tavaly több mint 5000 fegyverviselési engedélyt adtak ki, nagy többségében könnygázfegyverekre, de 800-at lőfegyverre is. Hogy mennyi fegyver van illegálisan magánkézben, a rendőrség még találgatni sem hajlandó. Az utóbbi időben megszigori- tották a fegyverviselési engedélyek kiadását, és a kerületi kapitányságok már csak légfegyverekre és íjakra adhatnak engedélyt, minden más eset egy központhoz tartozik. Az engedélyek nem örökre szólnak: vadászfegyverre legfeljebb 5 évig, más fegyverekre maximum 3 Mire jó a fejfájás? Dr. Oliver Sacks, a New York-i Albert Einstein Egyetem neurológus professzora meglepő válasszal szolgál. Az orvos ezzel a problémával már karrierje elején találkozott, amikor egy migrénben szenvedő beteget gyógyszerekkel sikeresen kezelt. A páciens, egy 32 éves matematikus egész héten át fontos alkotó munkát végzett, és minden vasárnap fájdalmas migrén tört rá. Miután meggyógyították, a matematikus panaszkodott, hogy hiányzanak vasárnapi fejfájásai. A gyógyszerek nemcsak migrénjét mulasztották el, hanem képzelőerejét is megbénították - mondta. Nem sokkal ezután egy máévre érvényes engedélyt adnak ki. Mint Jerzy Olszewski, az engedélyek kiadásáért felelős osztály vezetője a Gazeta Wyborcza című lapnak kifejtette, a legtöbb embernek csupán arra kellene a fegyver, hogy javuljon a közérzete, de e célra ő a maga részéről megfelelőbbnek tartja az orvost. Mint a főkapitányságon elárulták, elsősorban üzletemberek és politikusok folyamodnak fegyverviselési engedélyért. Mint egy magát megnevezni nem kívánó rendőr mondta, azt még megérti, hogy ha egy ügyész szeretne fegyvert kapni, de a politikusoknak nem illene ennyire félniük az emberektől. A legtöbb engedélyt magándetektív és vagyonvédelmi irodák, ügyészek, bírák, pénzváltók és benzinkutasok kapják. Gyakorlati vizsga nincs, de vizsgázniuk kell a fegyverhasználatra vonatkozó előírásokból. Sokkal könnyebb sportfegyverhez jutni, pedig ezek is alkalmasak emberélet kioltására. Az engedélyhez elegendő igazolni, hogy az illető két éve tagja egy sportlövőklubnak, és elvégzett egy kéthetes lőtanfo- lyamot. sik, migrénben szenvedő beteg, akit az orvos meggyógyított, panasszal fordult hozzá. - Vasárnapjain migrénben szenvedett, most unatkozik, és nem tudja, mivel töltse a napot. A professzor szerint betege valósággal visszakívánta fejfájásait. Dr. Sacks legutóbb visszatért szülővárosába, Londonba, hogy szakkörökben megvitassa Migraine című könyvének legújabb kiadását. A neurológiai rendellenességek és a személyiség között szoros összefüggés van - hangoztatta az orvos. A kérdés az, hogy a betegség formálja-e a személyiséget, vagy megfordítva? Van-e különbség az „igazi” személyiség és egy kémiai szerekkel befolyásolt szeVannak, akik ezzel élnek vissza. A súlyos anyagi gondokkal küszködő sportegyesületek ugyanis állítólag szívesen elfogadnak két évi tagdíjat egy összegben, és két évre visszamenőleg beírják a jól fizetőt tagjaik közé. Ahhoz képest, hogy Varsóban évente mintegy 100 ezer bűncselekményt regisztrálnak, jelentéktelen a lőfegyverrel elkövetettek száma - például a tavalyi év első felében mindössze 62 ilyen eset volt. Ennél lényegesen több halálos áldozatot követeltek a vasrudak és a franciakulcsok. Nem szívesen adnak fegyverviselési engedélyt a magányosan álló villák félénk lakóinak. Mint Olszewski kifejtette, egy betörés esetén, ha a ház gazdája fegyverrel próbál védekezni, az eset könnyen tragédiával végződhet, mert a banditák azt elvehetik tőle, és ellene fordíthatják. Éppen ilyen eset áldozatává vált egy rendőr, akit hátulról lepett meg a betörő, leütötte, majd szolgálati pisztolya tárjának mind a nyolc golyóját beleeresztette. Miután elfogták, azt állította: azt hitte, gázpisztoly van a kezében... mélyiség között? Az orvos hangoztatta, hogy páciensei nem hipochonderek, akik betegségüket kifogásnak használják, hogy aktivitásukat csökkentsék. Ellenkezőleg. Nem mindenki, de több ember úgy hozzászokott betegségeihez, hogy nem képesek nélküle elképzelni életüket. Az orvos ír egy 24 éves fiatalemberről is, akinek arca rendszeresen rángatózik. Az orvos egy gyógyszerrel elérte, hogy mindez megszűnt. A fiatalember visszatért, és közölte: hiányoznak a személyiségéhez tartozó arcrángatózások. Sacks kénytelen volt megállapodni vele, hogy az orvosságot csak hétfőtől péntekig szedi. Politikusok és autók A lengyel kormány mindig is politikai kérdésnek tekintette, hogy milyen kocsikon járnak tagjai. A kötelező szocialista szerénység jegyeként Piotr Ja- roszewicz kommunista miniszterelnök 504-es Peugot-val járt. Utóda, Mieczyslaw Rakowski Lanciákra ültette a kormány tagjait, mintegy józan kompromisszumot vezetve be az utazási kényelem, az elegancia és az ár között. Az önmegtartóztatásból Suchocka kormányának lett elege, s egyes hírek szerint 60 Mercedest rendeltek, ezek sorsa azonban a kormányváltozással erősen kérdésessé vált. Waldemar Pawlak miniszter- elnök, akinek Parasztpártja hitet tett a hazai termékek támogatása mellett, úgy döntött, hogy szolgálati autója az FSO gyár Poloneze lesz. Példáját azonnal követte Marek Pol ipari miniszter és Leszek Miller munkaügyi miniszter, ez utóbbi azzal, hogy hosszabb utakra megtartja a Lanciát, mert az gyorsabb. Arról, hogy az ország vezetői milyen kocsikat használnak, elméletileg a kormányőrség (BOR) dönt, de természetesen a politikusok ezt felülbírálhatják. Nyilatkozni persze, nem kívántak e kérdésben, de szakértők szerint a vezetők biztonsága iránt világszerte támasztott követelményeknek nem felel meg a Polonez. Ráadásul, mivel elég gyakori meghibásodásuk, a konvojba be kell majd állítani egy tartalék autót is. Reprezentációs alkalmakra és külföldi vendégek számára megmaradnak az eddig is kedvelt Volvo limuzinok, amelyek meghosszabított karosszériájukkal hét személynek is kényelmes utazást biztosítanak. A legutóbbi pápalátogatásig ilyet használt Walesa államfő is. Akkor II. János Pál számára beszereztek egy Mercedes Trasco limuzint. Áz egyházfő csak egyszer ült a titán páncélzatú, 260 kilométeres óránkénti sebességre képes autócsodában - nos, azóta Walesa ezt használja. Együtt élni a fejfájással? Vajon ki is ölte meg John F. Kennedyt? Kubában pontosan ismerik azt az öt gyilkost, akik 1963-ban kioltották John F. Kennedy elnök életét. A Havannában nemrégiben bemutatott, kubai-brazil közös produkcióban készült dokumentum- film-sorozat néven is nevezi az illetőket, egy teljesen új változatot tárva a nyilvánosság. Eszerint Kennedy meggyilkolásában ugyanazok a körök voltak érdekeltek, amelyek 1959 és 1966 között tervek sokaságát szőtték Fidel Castro kubai vezető eltüntetésére. A film Fabian Escalante Font tábornoknak, a kubai kémelhárítás vezetőjének több éven át végzett vizsgálataira támaszkodva eleveníti fel az egykori összeseküvések némelyikét, olyanokat, amelyeket a havannai biztonsági szolgálat leleplezett. Escalante, aki sokáig Castro testőrségének a vezetője volt, maga is többször megszólal a sorozatban, s mellette a kémelhárítás más vezetői és a CIA soraiba sikeresen beférkő- zi'tt kubai ügynökök idézik fel a sorra meghiúsult gyilkossági terveket. Ä másik oldalról is megjelentet szereplőket: elfogott ügynökök filmszalagra rögzített vallomásait és Richard Helmsnek, a CIA egykori vezetőjének az események után sok évvel, a washingtoni kongresz- szus egy bizottsága előtt tett nyilatkozatát használták fel az alkotók. A látottak szerint a CIA és a kubai emigráció a legkülönfélébb módokon próbálta Castrót eltenni láb alól; lelőni őt és a kormány tagjait az egykori forradalmi nagygyűlések terére néző ablakból, mérget befecskendező injekciósszerkezetté preparált töltőtollal kedveskedni neki, ciánkapszulákat csempészni az italába - ez csak néhány példa az ismertetett esetek közül. A kubai biztonsági szolgálat egyébként összesen mintegy hatvan, a „forradalom főparancsnoka” ellen tervezett merényletről tud - hangzott el a filmben. De hogyan vált a Castro megbuktatásán fáradozók célpontjává Kennedy? A kubai változat szerint az elnök beiktatásától kezdve harcot hirdetett a szervezett bűnözés ellen. Emellett az 1961-es, sikertelen Disznó-öböl-beli partraszállás után inkább a békés megoldást,- a Kubával és Szovjetunióval való közvetlen konfrontáció elkerülését választotta, röviddel halála előtt felvetette a tárgyalások lehetőségét is a Castro-rendszerrel. Mindezzel kihívta maga ellen a „héják”, a CIA, a vele együttműködő maffia és a kubai emigráció haragját egyaránt. A kubai kémelhárítás azt állítja: bizonyítékai vannak arra, hogy valójában három chicagói maffiatag és a kubai emigráció két ügynöke hajtotta végre a dallasi merényletet, miután gondosan felépítették a hivatalosan máig is egyedüli tettesként ismert Oswald „legendáját”: a volt FBI-ügynököt a Szovjetunióba küldték, s Kubába is be akart utazni, ám nem kapott vízumot. Az összeesküvéssel Havannát akarták belekeverni a gyilkosságba - fejtegették a sorozat szereplői, s az értelmi szerzők között az egykori CIA-vezetők és maffiavezérek mellett olyan neveket is említettek, mint Nixon és Bush... rr SP0R0LJ0N AZ IDOVELt Március 7-tőllakosíáyaprohirdetését a Hév« Megyei Hiflapba TELEFONON is feladhatja! Teleftnsfaim(H) 410-880-hite ' ( A A, \ resszJíír d de. 10.30-ig várjuk szöveget \ Tudni*- Lakossági-ápróhirdeté:- Hívásulcrajcollégáink kö- Ezt követoe; Lí-fil ellenőrzik a Tarifáink (I sor=35 karakter)
