Heves Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-11 / 59. szám
HÍRLAP, 1994. március 11., péntek EGER ÉS KÖRZETE 13. Bekölcén A napokban Bekölcén mutatkozott be a 2. sz. választókerület KDNP-s képviselőjelöltje, dr. Lassányi Ferenc. A helyi párt tagjait, a meghívottakat Dorkó Albin, a helyi szervezet elnöke köszöntötte, illetve mutatta be a képviselőjelöltet. A résztvevők meghallgatták ezután dr. Lassányi Ferenc programismertetését, majd Dorkó János polgármester tájékoztatta a hallgatóságot a helyi gondokról, a megoldásra váró feladatokról. Különös figyelmet szentelt a gáz- és a telefonhálózat fejlesztésére, amelyet a szűkös pénzügyi források mellett is szeretnének megvalósítani. Párbeszéd a nyugdíjasokkal Az Egri Nyugdíjasok Érdek- védelmi Szervezete nemrégen tartotta soron következő közgyűlését, majd a tagság megerősítette Papp Jánosné elnök, dr. Kamrás István alelnök, valamint a vezetőség tagjainak megbízatását. Gazdag program várja az idén is az időseket: a sikeres nőnapi összejövetelt március 16-án a Tévedések vígjátéka című előadás követi a Gárdonyi Géza Színházban, majd az időjárástól függően kirándulást szerveznek. A képviselő-választásokig hétfőnként — a rendszeres foglalkozások keretében — várják párbeszédre a megye 1. sz. választási körzetének képviselőjelöltjeit. Elsősök beiratása Az egri Deák Ferenc Római Katolikus Általános Iskola értesíti a szülőket, hogy az 1994/95- ös tanévre az elsősök behatását két időpontban tartják: március 17-én, csütörtökön reggel 8-tól 12 óráig, és 18-án, pénteken 12 órától 16 óráig. A beiratkozásra a szülők hozzák el személyi igazolványukat és az óvodai szakvéleményt a Szvorényi út 61. szám alatt lévő tagiskolába. Szüi-játék Az egri Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium folytatja a kortárs amatőr művészek bemutatóját. Tegnap az intézmény galériájában Agyagási Dezső, a városi művelődési iroda kulturális csoportvezetője ajánlotta az érdeklődők figyelmébe Mátyás- né Hrk Mária olajfestményeit, amelyek egész hónapban megtekinthetők. Anikó, a tiszteletbeli indián A környezet- és természetvédők Egerben tartott háromnapos országos találkozóját egy Barátunk a természet címet viselő képzőművészeti kiállítás színesítette. A művészek egyikét, Or- goványi Anikót nem véletlenül szólítottuk meg, hiszen ő nem csupán kiállítóként érkezett ide 22 képével, de előadóként is, mint a Zöld Szív ifjúsági természetvédő mozgalom vezetője. Egy pomázi általános iskolában új tantárgyat — maga találta ki —, környezeti nevelést tarnt. Diplomáját 1985-ben szerezte az egri főiskola biológia-rajz szakán. Nagyméretű, fekete kartonra rajzolt pasztellképein — egv kivételével — közös, ám számomra ismeretlen motívum- és jelkép- rendszert vélek felfedezni. Anikó nemrégiben egy csendes-óceáni kis szigeten, indiánok között töltött két hetet. — Ez az élmény ihlette rajzait ? — Igen, de azért az én képi világom egy kicsit más. Az indián grafikák általában fehér alapon fekete kontúrokkal és csak tiszta színekkel (piros, sárga, kék) jelennek meg. Ezt úgy ültettem át, hogy nálam fekete-fehér a forma. — Az Örök harcmezők, A nagy szellem üzenete, a Testvéreim a szellők stb. című, szinte költői elnevezésű képeknek mi az üzenete? Önarckép: Orgoványi Anikó — Azt mondanám: indián „családom” tiszteletére. Érdekes, hogy nekem el kellett utaznom a világ másik tájára, hogy hasonló lelkületű emberekkel találkozzam. Több önálló kiállításom is volt már az indiánokkal való találkozásom előtt, de be kell vallanom, az indián grafikákat egyáltalán nem ismertem. Akkoriban a képeimet szemlélve többen megkérdezték, van-e valami rokonságom az indiánokkal. Volt, aki megjegyezte, előző életemben biztosan indián voltam... Csak mosolyogtam rajta. A pomázi „zöldszives” gyerekekkel — szokásunkhoz híven — gyakran kimegyünk a szabadba, a rétre, ahol egy nagy fűzfa áll. Előtte mindig megfogjuk egymás kezét, és fejet hajtunk. Ezzel fejezzük ki, hogy alazattal közeledünk a természethez. Egy ismerősöm, aki látta ezt a rítust, azt hitte, egy indiánkönyvből vettem, mert nekik vannak hasonló szokásaik. — Nem csodálkozom már, hogy a törzs tiszteletbeli indiánná választotta! — Amikor az indiánok megbántották, széttárták a kaiju- at, majd megöleltek, és maguk közé vezettek. Befogadtak. Talán a lelki nyitottságot érezték meg bennem. írást is adtak arról, hogy törzsbélinek tekintenek. Elfialmoztak ajándékokkal, és az asztaluknál étkezhettem. Indián nevet is kaptam tőlük, ami magyarul azt jelenti: „fényes csillag”. — Nemcsak a rézbőrűek, de a sápadtarcúak gyerekei is ragaszkodnak önhöz, aki a Zöld Szív mozgalmat életre hívta. — Gyermekkoromban különcnek tartottak, mert nagyon jól el tudtam játszani egyedül a vadvirágok között, és arra is rájöttem, hogyan lehet rovarokat szelídíteni. Éelső tagozaton nem voltam hajlandó bogarakat gyűjteni. Később tanárként is agitáltam a rovargyűjtemények ellen. A tanítványaimnál azt tapasztaltam, hogy ők is úgy ereznek, ahogyan én. Ekkor határoztam el, megkeresem a hozzám hasonlóan gondolkodókat tágabb körben is. Ma már mintegy 4 ezer 600 tagunk van hazánk körülbelül 300 településén és túl a határainkon tizenkét országban. Például Clinton elnök és Cousteau kapitány leányai, valamint az indián törzsfőnök unokája, az én indián „kishúgom” is tagjai a mozgalmunknak. — Mire készül a kiállítás bezárása után? — Március 22-én első alkalommal rendezzük meg a „Zöld Szív napját”. Jövőre pedig nemzetközi „zöldszíves” tábort tervezünk. Indián motívumok fekete-fehérrel Ilosvai Ferenc A kárpótlásról — Yerpeléten A Keresztény Demokrata Néppárt a minap kárpótlási fórumot szervezett Verpeléten, amelyen dr. Lassányi Ferenc, a pétervásárai választókerület kereszténydemokrata képviselője volt a vendég. Bevezetőjében először az országban és a választókerületében végzett infrastruk turális fejlesztésekről szólt, s az elmúlt négy esztendő sikereinek könyvelte el azokat. A következő időszak feladatai közül pedig legfontosabbnak az erkölcsi megszilárdítást tartotta. Ezután dr. Tóthpál Ferenc a megyei kárpótlási ravatal vezetőhelyettese tájékoztatta az egybegyűlteket az eddig beérkezett és elbírált kérelmekről. A jelenlévők kérdéseire válaszoltak ezt követően az illetékesek, köztük dr. Nagy Lajos Ferenc, aki a megyei falugazda-hálózatot képviselte a rendezvényen. Az elsősorban technikai es tartalmi kér déseket feltevők többsége választ kapott problémáira, felvetéseire. Szóba kerültek azonban olyan ügyek is, amelyekre — a jelenleg érvényben lévő törvények miatt — nem kaptak megnyugtató feleletet. Ami vigasz: a már beterjesztett új törvényjavaslatok az ilyen bajokra is találnak orvoslást. Premier előtti bemutató az Ifjúsági Házban A második levél Irénnek — 18 év után Kerecsend tisztaságáért Immár hagyomány, hogy az első igazán kellemes tavaszi hétvégét a kerecsendiek nagytakarítással töltik el. így lesz ez holnap is, amikor a faluvédő egyesület szervezésében — a lakosság közreműködésével — megtisztítják a települést a szeméttől, a téli hordalékoktól. Több gépkocsi járja majd az utcákat, hogy összeszedje a lakásokban felgyülemlett felesleges holmikat, hulladékokat. Ezért kémek mindenkit, hogy délelőtt 11 órára házuk elé pakolják ki a már hasznavehetetlen dolgokat. A „rendcsinálók” felszámolják a falu szélén és az utcák végén lévő illegális szemétlerakókat, elszállítják az autók és egyéb járművek roncsait is. Megyei kapcsolat révén Diákok Felsó-Ausztriában Nem új keletű Heves megye és Felső-Ausztria kapcsolata, ídes- tova több mint tíz esztendeje szövődnek a baráti szálak. Most a megyei önkormányzattal újabb lendületet vett ez a barátság, ismét lehetősépet keresnek az együttműködésre. Ennek a jegyében látták vendégül a felsőausztriai partnerek február 24. és március 6. között azokat az egri fiatalokat, akik a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolából indultak el. Tizenegy napos sítábort szerveztek szamukra, melynek során megismerkedtek Linz-cel, s a környék más nevezetességeivel. Az Alpesekben egy olyan helyen táboroztak, ahol legutóbb a férfi sívilágbajnokság zajlott. A résztvevők szerint kitűnő ellátásban részesültek, s a mintegy másfél ezer méter magasságban megfelelő hó is állt rendelkezésre a síeléshez. Elkísérte őket Csanálosi István, a megyei ön- kormányzat munkatársa, aki szerint az osztrák vendéglátók nagy érdeklődést tanúsítanak megyénkkel kapcsolatban. Onnét ez év júliusában viszonozzák a látogatást, s nemcsak iskolások érkeznének, de egy ottani cserkészegyesület is felajánlotta már az együttműködést. A közeljövőben a közgyűlés elnöke, dr. Jakab István ellátogat Felső-Áusztriába, hogy ezt a nagy lehetőséget kínáló kapcsolatot megerősítsék, s megtalálják a további lehetőségeket a talál- kozásokra, az ismerkedésre. A sikeres NEDŰ Vállalkozási alapismeretek iskolán belül Mint arról lapunkban korábban már beszámoltunk, két egri oktatási intézmény diákjai — így a Közgazdasági Szakközépiskola és a Neumann János Gimnázium és Szakközépiskola tanulói — is részt vesznek azon a „nem hivatalos világbajnokságon”, amelyet az amerikai Junior Achievement programban induló iskolák számara írtak ki. A magyarra nehezen lefordítható kifejezéssel — ami valami olyasmit tesz, hogy „fiatal és eléri célját” — fémjelzett rendszer a gyakorlati kérdésekkel foglalkozó alkalmazott közgazdaságtan rejtelmeibe vezeti be a fiatalokat — állítja Király Sándor, aki a Neumannban felügyeli a vállalkozó szellemű tizenéveseket. A program szerint az iskolásoknak egy önálló diákvállalat megalapítása és a lehető legsikeresebb módon történő működtetése a feladatuk, és mindezt úgy kell tenniük, mint a valóságban. A tavaly szeptemberben indult „kísérlet” gyümölcseként megszületett NEDŰ Rt. időközben sikeresnek bizonyult, egy hónap alatt megduplázta tőkéjét a vál- lalat. A dolog komolyságát mutatja, hogy a második évfolyamosok közül huszonöt részvényessel megalapított cég — ahogy az illik—saját zsebből ösz- szeadott indulótőkével vágott az üzleti világnak, egy maguk közül választott igazgatótanács vezetésével. Az alkalmazottak — merthogy ilyenek is vannak — rendes fizetést kapnak, sőt a tevékenye séget ellenőrizendő, számlát is vezetnek a NEDÜ-nél. A vállalkozás maga többirányú, főprofiljuk a sajtóval és az írószer-kereskedelemmel áll kapcsolatban, de oldalágon kiskereskedelmi tevékenységet is folytat az rt. A cég Neumannon belüli súlyát érzékelteti, hogy jelenleg az iskolaújság bekebelezéséről folytatnak tárgyalásokat. És hogy még komolyabb legyen a dolog, a hosszú távú cél nem más, mint bejegyeztetni a NE- DÜ-t a cégbíróságon, bár—mint a vezetőség megjegyzi — a jövő még meglehetősen képlékeny. Bizonyára vannak jó nehá- nyan, akik mindezt csak megmosolyogják, mondván: na, ezt azért már mégse. Lehet, hogy sokaknak ez csak játéknak tűnik, ám az ötlet a tengeren túl már tökéletesen bevált. Ezek a gyerekek egészen biztos, hogy tudni fogják, miként kell majd vállalkozni „odakint” is, hiszen pár év múlva már a szakma minden csínja-bínja a kisujjukban lesz. Magyarországon egyelőre ti- zenegynéhány oktatási intézmény részese még csak a programnak, ám már működik egy hazai alapítvány, így gyakorlatilag bármely iskola be tud kapcsolódni. (kg) Polgárőrök találkozója A megyei rendőr-főkapitányságon holnap délelőtt 10 órakor rendezik meg a szűkebb pátriánkban tevékenykedő polgárőrök találkozóját. Ez alkalomból megalakul a Polgárőrség Heves Megyei Szövetsége is. Verpeléti színház Újjáéledt a verpeléti színjátszók köre. A műkedvelő csoport hosszú szünet után új bemutatóval lépett a közönség elé. Két alkalommal is nagy sikerrel mutatták be a Füredi komédiások című darabot. „Keresem a jótevőt” Az elmúlt héten már közreadtuk egy idős hölgy kérését, aki keresi azt a 30-40 év közötti zöld tréningruhás férfit, aki férje, De- áki András múlt évi, június 24-i temetésén virágcsokorral rótta le tiszteletét az elhunytnak. Az idős asszony személyesen szeretné megköszönni mindezt a jótevőnek, akit kérünk, szerkesztőségünkben jelentkezzen telefonon vagy személyesen. A homályos színpadon félbemaradt cigaretta, a sötét, üres nézőtér széksorai között elhaló gondolatok és érzések kavarognak. Az előadásnak vége, a városra ráborult a csend, de aki ezen az estén végighallgatta Béré ményi Géza — Cseh Tamás — Másik János dalait, az magával vitt egy darabot abból a mélységes óceánból, melyből magányos szigetként merültek fel napjaink tragikus hősei: a szemétben guberáló nyugdíjas tanárnő, a demokráciát éltető munkanélküli, és a Nagy Fehér Elefánt. Futni szeretnék, elmenekülni a világból, vagy legalábbis leinni magam, mert a valóság mindig gyomron vág, de Cseh Tamástól ezt már megszoktuk, és talán el sem fogadnánk azt, ha szívet melengető szerelmekről, boldog álmokról énekelne nekünk. 18 év telt el az első levél óta, és a bélyeg ára is pont ennyivel lett drágább, de az érzés nem változott. Füstös szobában ülünk, körülöttünk üres üvegek, és nehéz bármit is kérdezni attól a legendától, aki velem szemben ül, hisz személye, dalai mindent elmondanak róla. Mellette Másik János, kinek neve éppúgy összefonódik az Irénhez írott levelekkel, mint a Cseh-Bereményi szerzőpárosé. — Kinek is jutott eszébe, hogy ennyi idő után folytassátok a levélírást? Másik János: — A Katona József Színház akarta, hogy adjuk újra elő az első levelet, és ekkor Bereményi Géza felhívott engem. Nekem tetszett az ötlet, de rögtön meg is kérdeztem, hogy miért nem csinálunk egy újat, hisz témánk is volna hozzá. — Az első „Levél nővéremnek” című albummal magasra tettétek a mércét. Nem féltetek attól, hogy a megváltozott körülmények között nehéz lesz túlteljesíteni? Cseh Tamás: — Féltünk attól, hogy jó lesz-e, mert a hetvenes évek közepén egy olyan különleges hatást értünk el, aminek megismétlése kihívást jelentett. Az emberek akkor nem beszéltek egymással, olyan világot éltünk, amire a fiatalok már nem emlékeznek. Az a levél titkos üzenet volt. Ez a levél nem arról szól, hogy szépek vagyunk-e, s hosszú hajat hordunk még, hanem egy sokkal mélyebb érzést közvetít. Most, hogy túl vagyunk a premier előtti bemutatón, úgy érzem: ilyen szépet eddig nem csináltunk, még akkor is, ha közben hibáztunk néha. — Gyomorszorítóbb volt ez az előadás, mint az 1977-es album... M. J.: — Ilyen a kor, amelyben élünk, de másfél hónapja úgy érezzük, hogy sikerült megfogni a hangulatát. Cs. T: — Két nyers szívet láthattál a színpadon. Nekünk kellene először lesütni a szemünket, ha ez nem felelne meg a valóságnak. — Kilátástalanabb világot jelenítettetek meg. Valóban ilyennek érzitek? M. J.: — Lehet, hogy a rettenetes jelenségek korát éljük, de amíg képesek vagyunk Szent Jánoson elmélkedni, addig nincs túl nagy baj. Azok a gyerekek, akik lakótelepen nőnek fel, azt látják gyönyörűnek, persze tudják, hogy vannak szebb vidékek, de nekik itt kell élni, ezt kell elfogadni. Cs. T.: — Veszélyesebb, sűrűbb világ, néha reménytelenebbnek tűnő, de gazdagabb. Jó benne élni annak, aki ma fiatal. A szorongó világban az ember nem mindig fél, és nem jelenti azt, hogy nincs remény. Az elsőt egy szomorú, ezt pedig már egy összeszorított fogú fiú úja, akit éppúgy megérint a leszálló est, az árnyképek, mint régen, s a kicsengése sem olyan pesszimista, mint az elsőnek, hiszen van mit mondanunk egymásnak, rengeteg. — Ezt a műsort nem éreztem olyan direkt-politikusnak, mint az előzőeket... M. J.: — Kár kiragadni olyan részleteket, hogy „már megint a gyilkosok győztek”... Cs. T.: — Nem szándékos fricskák voltak ezek, de ismerem a komcsi lányát, és azt az embert, aki'56-ban lőtt, miért ne énekelnék akkor róla? De ha a dalok csak erre teijednének ki, akkor ez egy ócska hírlap lenne, és semmi más. A dalnoknak az a dolga, hogy elmondja, amit érez és lát, nekünk ezt vállalni kell, hisz nincs más rajtunk kívül... Na tessék, ötvenegy éves koromra rátarti lettem! Sokáig nem akartunk erről tudni, de már vállalnunk kell. — Egy ember érzéseit, látomásait énekeltétek meg ketten. Mennyire volt ez nehéz feladat? M. J.: — Ez skizofrén állapot, de épp ez az izgalmas benne. Mindenki beszélget saját magával és magában, éppen ezért nem áll távol a valóságtól. Cs. T.: — Nagyon féltünk a premier előtti főpróbától, és sok mindent nem tudtunk, amiről kiderült, hogy most már tudjuk. Nagy volt a kockázat, hogy agyonvernek bennünket, vagy sikerünk lesz... Legalább tíz előadás kell ahhoz, hogy úgy szóljon a dolog a színpadon, ahogyan elképzeltük. — Legbelül mennyit változtatok az első levél óta? Cs. T.: — Csak egy klasszikusokkal tudok válaszolni: változnak az idők, és benne mi is változunk. M. J.: — Bereményi egyszer azt mondta, hogy széllelbélelt emberek vagyunk, és azok is maradtunk. Nekem mindig hihetetlen nagy élmény lesz ez a hármas, aminek a munkáját ma láthattátok. — Vannak-e közös terveitek a jövőben? M. J.: — Volt egy ötletem, ha még élünk, és nem bottal járunk, akkor legyen egy „Levél nővéremnek — 2010”... Cs. T.: — Nem tudom, lesz-e a Földön egyáltalán élet, és jár- nak-e emberek a Marson. Azt a levelet két öregember énekli majd el, de akkor már ti sem lesztek fiatalok... Szuromi Rita