Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-10 / 34. szám
HÍRLAP, 1994. február 10., csütörtök HATVAN ÉS KÖRZETE 5. Báloztak a tűzoltók Boldogon A boldogi kultúrházban tartották ünnepélyes gyűlésüket a tűzoltók a műit hét végén. A mintegy 180 meghívott között jelen volt dr. Jókai Oszkár, a Magyar Tűzoltó Szövetség elnöke, valamint Bóta Lajosné megyei elnök. Rohács Gyulától, a helyi egyesület parancsnokától megtudtuk, a gondos megelőző munkának köszönhetően az elmúlt esztendőben összesen 5 alkalommal riasztották őket a helybéliek, s a gyors beavatkozásnak köszönhetően a kár értéke nem érte el a 300 ezer forintot. A beszámolót vacsora, majd hajnalig tartó tánc követte. A biztonságért Hatvan és környéke óvodavezetőinek tartott előadást dr. Göcző Géza munkavédelmi főfelügyelő hétfőn Horton. A hallgatóság megismerkedhetett az új munkaügyi és -biztonsági jogszabályokkal és feladatokkal. Mindennapi természetgyógyászat Ferenczy László természetgyógyászt látja vendégül február 18-an a hatvani városi művelődési központ. Az előadó ez alkalommal —péntek délután öt órától— a gyógynövények, a vízkúra, az akupresszúra és a manuál- terápia hasznát ecseteli hallgatóságának. Expo és barokk fesztivál Egyeztető fórumot tartottak nemrégiben Egerben a megyeházán, ahol többek között arról folyt a tárgyalás: ki milyen programmal jelentkezik ebben az esztendőben, mivel vonzza a turistákat a környékre. Szóba került, hogy Hatvan az elmúlt évhez hasonlóan újból megrendez két, igen színvonalas programot: az Expót és a barokk fesztivált. Minden bizonnyal az előbbi ren- dezvény'96-ra az eddigieknél is nagyobb volumenű, és a vendégeket a fővárosból vidékre is elcsalogató rendezvénysorozattá fejlődik — az eddigi folyamatok ugyanis ezt látszanak erősíteni. ^ T% ^ kedvezmény a DUMBÓ-nál Naponta más-más termék kedvezményes áron! KISKERESKEDŐK nagy kér Áron VÁSÁROLHATNAK! V Eger, MALOMÁROK ÚT 34. Nyitva : H-P 8-17 óráig Szó 8-12 óráig. Falugyűlés Horton Horton mintegy háromszázan vettek részt a nemrégiben megrendezett falugyűlésen. Elsőként a Gázépítő Közösség Intéző Bizottságának elnöke, Turcsányi László tájékoztatta a hallgatóságot a lakosság által biztosított, mintegy 63 millió forint felhasználásáról. Ezután Kassa László polgár- mester beszámolójában kitért az elmúlt időszak beruházásaira — így a gázbevezetésre, a telefonhálózat kiépítésére, az úthálózat javítására és néhány utca közművesítésére. Röviden értékelte az elmúlt három év munkáját is, kiemelte a tornaterem-építést, az óvodabővítést, az egészségügyi gépműszer-ellátást, s a település intézményeinek működéséhez elengedhetetlen feltételek megteremtését, szintentartását. A beszámolót élénk vita követte. Több hozzászólás és kérdés hangzott el. Főként a célkitűzésben szereplő, a jövő szempontjából létfontosságú szennyvízcsatorna-hálózat megépítését sürgették. Mások arra hívták fel a település vezetésének figyelmét, hogy a lakosság a gázépítés során már épp eléggé kiköltekezett, hiteleket vett fel. Ugyancsak felkavarta a kedélyeket a Tüzeléstechnikai Vállalat tájékoztatója, amely a kéményseprési díjszabás és munkavégzés kapcsán hangzott el. Kassa László polgármester megköszönte az észrevételeket, s elmondta, hogy az öt évre kapott 184 millió forint céltámogatást mindenképp ki kell egészíteni ahhoz, hogy a szennyvízvezetékhálózat megvalósulhasson. Zárszavában az egyszerű dinnyekertész filozófiájával élt: „ha nem ültetjük el a palántát, még a jégesőre sem lehet számítani”. „Szegényélet” Petofibányán A csípős téli szélben is lassan bandukolva sétál fölfelé. Sapkája a fülére húzva, két kezét a zsebébe rejti. Kérésemre megáll, de nem árulja el a nevét, csak az életéről kesereg néhány mondatban. — Itt Petofibányán most nagyon nehéz — mondja. — A legtöbb üzem bezárt, a Csőszer, a Vegyépszer, a bánya és az erdő- gazdaság is csak néhány hónapja működik újra. Én ott dolgoztam, onnét küldtek el 54 éves koromban. De nem vettek vissza. Azok közül, akiknek felmondtak, inkább a fiatalabbak közül válogattak. — Munkanélküli-segélyt kap? — Kaptam. 7 ezer 200 forintot. De ebben a hónapban lejárt ez is, úgyhogy már csak a polgármesteri hivatal adja az 5 ezer 400 forintos járadékot. — Mire elép ez a pénz? — Jó kérdés... Maga is tudja. 900 forint a lakbérem, kifizetem a villanyt. Eddig a tv-előfizetést is rendesen leróttam, de úgy tűnik, hogy hazugságra kényszerülök, és letagadom, hogy van tévém. Újságot már nem járatok, a Szabad Földet olvastam, az volt a legolcsóbb, de már erre sem telik. — Keresett munkát? — Hogyne kerestem volna. De a környéken semmilyen lehetőség nincs, főleg nem egy 54 éves embernek. Minket mar leírtak. Nem vagyunk jó munkaerők. Most kaptak egy páran munkát Pesten a csokoladegyár- ban, 8 férfi meg vagy 60 asszony. Járnak föl hajnalban, éjszakáznak, de legalább örülnek, mert biztosabb a megélhetésük. — Családja nincs, aki segítené? — A feleségem meghalt, a fiam máshol él, anyámhoz járok át Rózsaszentmártonba, és olyankor ott is maradok egy-két napig. Mindent magamnak csinálok. Főzök, és akkor több napig eszem a bablevest, vagy néhanapján a húslevest is. Nem kell nagy ész hozzá, hogy kiszámolja, hogy a pénzemből leginkább csak kenyeret meg tejet vehetek. — Hogy telik a napja? — így. Sétálok, néha találkozom ismerősökkel, aztán visszamegyek a kuckómba. Este lefek- szek, reggel megint felkelek, és aztán megint egesz nap nem történik semmi. * * * Petofibányán a polgármesteri hivatalban Papp István polgármester és Forral Istvánná jegyző fogad. A helyiségben hideg van, hétvégére lekapcsolják a nítést, és az első munkanapon lassan melegszik fel a levegő. Tisztában vannak a munkahelyek körüli gondokkal, és azzal, hogy nem sokat tehetnek a megoldásért. — A legnagyobb cég, amelyik munkát ad, az most az erdőgazdaság — mondják. — A korábbi száz alkalmazottból 51-et visszavett az új gazda, és többségük pe- tőfibányai. Viszont a középvezetőket más településről hozták ide. Működik még az Elegancia varroda, és az öntödében is alkalmaznak vagy hatvan embert, de többségükben idényjellegű munkára. Ebben a hónapban 98 embernek biztosít a hivatal jövedelem- pótló támogatást, de az előrejelzések szerint nemsokára még 230-an kerülnek ki a munkanélküli-ellátásból. Petofibányán a munkaképes emberek száma 1700, közülük a múlt évben 460- an voltak munka nélkül. A Mát- raalji Szénbányák felszámolása abszolút lehetetlenné tette sok ember életét. Üres üzemek tátongnak mindenütt. Az állaguk romlik, pusztul minden. — Most még az önkormányzati hivatalok is rosszul járnak, mert módosították a szociális törvényt — panaszolják beszélgetőtársaim. Korábban jövedelempótló támogatásként többet is lehetett adni, mint a mindenkori öregségi nyugdíj 80 százaléka, és az összeg egy részét visszaigényelhettük. Most szintén megállapíthatjuk magasabban a járadékot, de csak a jogszabály ban megszabott összeg fele jár vissza nekünk. Ezzel egyáltalán nem arra sarkallnak bennünket, hogy a lehetőségeinkhez képest minél inkább támogassuk a rászorulókat. (doros) /Államkötvények vételi és eladási árfolyamaid a Magyar Nemzeti Banknál 1994. február 10. Kötvény Vételi nettó Vételi árthoz Eladási nettó Eladási árt. Felhalmozott áll. tart. hozam árt. tart. hozam kamat 0/0 0/0 1994/A 100.00100.504.79 1994/B 93.59 26.00 94.27 25.00 2.54 1995/A 87.98 24.68 89.12 23.68 5.87 1995/B 87.87 24.48 89.06 23.48 4.15 1995/C 93.29 26.00 94.03 25.00 0.38 1995/F 90.79 25.21 91.80 24.21 10.34 1995/G 93.21 24.99 94.32 23.99 9.78 1995/H 93.13 24.82 94.29 23.82 8.12 1996/A 86.93 23.11 88.73 22.11 1.94 1996/B 90.51 24.09 91.85 23.09 0.86 1996/F 89.58 23.73 91.10 22.73 12.85 1997/C 86.12 22.94 87.97 21.94 17.01 1997/D 99.50100.302.14 1998/A 99.50100.1016.32 V Bruttó árfolyam = nettó árfolyam + esedékesség napjáig felhalmozott kamat. Esedékesség: készpénzfizetés esetén a tárgynap. Átutalással történő fizetés esetén a szerződés megkötését követő 5. naptári nap. A megjelölt árfolyamok 1994/A kötvény esetében maximum 1.000.000 Ft névértékű kötvény vételére, ill. 1.000.000 Ft névértékű kötvény eladására jelentenek kötelezettséget. A többi államkötvénnyel a vételi limit 1.000.000 Ft, az eladási limit 3.000.000 Ft. Magyar Nemzeti Bank Heves Megyei Igazgatósága Eger, Barkóczy u. 3. Telefon: 36/413-444 Pénztári órák: hétfőtől péntekig 8—13 óra között. EROTIKUS KA 0550 F0RR0 RU1A ERŐ 00.972X HIVI AZONNAL 00.972.5656.0554 I Több mint 1000 férfi és női hivő naponta.'* Itt a te lehetőséged új kapcsolatokra! . EL0 TELEFON PARTY Próbáld ki, HÍVD eg^engerentuli hívás: au H./ M2 perc?4 „Szeretnék a magosban hegedülni” ‘ Az igazgató tír és a „gyerekei” (Fotó: Gál Gábor) Ha nem szerepelne írásunk mellett a fotója, s találós kérdésként úgy fogalmaznánk: magas, ötvenes évei ellenére is dús, barna hajú férfi, akit Horton mindenki ismer, ki az?, akkor is bizonyára kitalálnák — Bényei Tamás, az iskolaigazgató. Első találkozásunkkor is oly szívesen fogadott, mint egy régi ismerőst. Közvetlensége, humora magával ragadó, s ha tovább is kéne száguldanom — maradok. Jó őt hallgatni, ahogy a „gyerekeiről” beszél, s a közös eredményeikről. Bényei Tamás ’63-ban a selypi gimnáziumban kezdte a pályát, miután diplomát szerzett Szegeden, a tanárképző főiskolán. Az idő tájt, mint meséli, kampányszerűen mindenki érettségi bizonyítványt szeretett volna, lázasan tanult, s ez a buzgalom őt is „megfertőzte”, beiratkozott az ÉLTE-re — másoddiplomázni. Közéleti embernek tartja magát, ez is magyarázza, hogy a gimnázium megszűntével Lőrinciben vállalt tanácselnök-helyettesi tisztséget. Életének következő állomása Hatvan, ott a művelődési osztályt vezette. Nem titkolja, párttag volt, vélekedése szerint aki annak idején jutni akart ötről a hatra, be kellett lépnie az MSZMP-be. — A szolidaritás eszméje gyönyörű volt — mondja —, hogy aztán ennek zászlaja alatt embereket öltek meg...? Arról abban az időben nem illett beszélni. 1977 januárjától másfél évig Aszódon dolgozott nevelőtanárként. — A hatvani művelődési osztályt azért hagytam ott, mert az erkölcsi mércémnek nem felelt meg, hogy a tanácsi és a pártvezetés nem tűrte az ellentmondást. Pedig korábban szerettem ott lenni, bábáskodtam az olvasótábor megszületésénél, ami a későbbiekben országos mozgalom lett, s oroszlánrészt vállaltam a kisegítő iskola létrehozásában is. Nem bántam meg azóta sem a döntésemet, végtelenül hasznos volt az aszódi időszak. Szívem szerint elküldeném oda az összes pedagógust, hadd tapasztaljanak. Amióta Horton vezeti az iskolát — immár 15. esztendeje —, megduplázódott az épület alapterülete, áll a tornaterem, s annyi szaktantermük van, ahány tantárgy. A diákok megyei és országos versenyeken vesznek részt, s az élmezőnyben végeznek. — A kollégák érdeme, én csak hagytam őket dolgozni, így lettünk egy jó hírű iskola. A békés körülmények között munkatársaim megmutathatják, mire képesek. Mégis, mi volt az én szerepem? Felismertem a kollégákban a talentumot, s ügyeltem arra, hogy ne bántsák egymást, ne piszkálódjanak, ha valaki különc. Családi életéről így beszél az igazgató úr: — Először még főiskolás koromban kötöttem házasságot. Két gyermekünk született, a fiam geofizikus (Tunéziában keresi az olajat), a lányom óvónő. Úgy alakult, hogy ’81-ben elváltunk, de nem sokáig voltam magányos. ’82-ben újranősültem, s azt az elvált asszonyt vettem feleségül, akit mint tanácselnök-helyettes, én adtam hozzá az első férjéhez. Tanítványom is volt a feleségem, úgyhogy több ponton is találkozott az életünk. Ő anyakönyvvezető Lőrinciben. Kisfiúnk 9 esztendős. Mit kellene még tudnunk egy emberről, ha igazán a közelébe szeretnénk férkőzni? Talán a valóságos vagy az irodalmi példaképét: — Karinthy cirkuszi hősével azonosulok. Addig rakom a székeket egymásra újra és újra, míg végül biztonsággal felállhatok a tetejébe. Szeretnék a „magosban hegedülni”, hogy megmutassam magam, és megtapsolhassanak. Négyessy Zita A zagyvaszántói iskola Ahová érdemes ingázni Jó ez az iskola — mondják nemcsak Zagyvaszántón, hanem a környéken is. És hogy ez nem pusztán frázis, azt a számok is bizonyítják: a kétszáz tanulóból 43 nem ebből a beiskolázási körzetből jár, hanem vállalja az ingázást. Éz minden bizonnyal megéri, hiszen általában az általánost végzettek 40 százaléka folytatja szakközépben vagy gimnáziumban a tanulmányait, viszont Zagyvaszántón ez az arány 60 százalék. Ráadásul az ottani diákok jól szerepelnek a különböző megyei és országos megméretéseken is, most éppen a matematikaversenyen jutott az országos döntőbe egy tanuló. Mi a siker titka? — A hosszú, kitartó, alapos munka — mondja Árpád István igazgató. És nyomban el is mosolyodig mivel tudja, hogy közhelyet mondott, de ez van: munka. Több mint tíz éve vezeti az iskolát, és megpróbált stabilan jó tanári csapatot csinálni, s a jelek szerint ez sikerült is neki. Azonban megemlíti azt is, hogy gondja is van elég, például nem tud mindenkit úgy fizetni, ahogy szeretné, hiszen köti a kezét a rossz bértáblázat is. Problémát okoz szerinte az is, hogy késik a nemzeti alaptanterv, és a pedagógusokat a kormányzat mostoha- gyermekként kezeli. Az fáj neki a legjobban, hogy ok nélkül ellenkezőknek tüntetik fel őket. Árpád István a tervekről azt is elmondta, hogy szeretnének egy bitumenes kézilabdapályát építeni, és készül az üvegházuk is, amelyből dísznövényekkel szándékoznak ellátni a község köztereit. (t. z. m.) Szakértelem híján — tönkremenés A Hatvan-kerekharaszti Termelőszövetkezet korábbi főkönyvelője, Kontsits Pö7(jelenleg a Hatvani 3. Sz. Általános Iskola gazdasági vezetője) szívügyének tekinti a mezőgazdaságot. A január 24-i lapunkban megjelent újságcikkre reagálva levelet küldött szerkesztőségünkbe. Véleménye szerint dr. Szabó János földművelésügyi miniszter káli fórumán rózsaszín képet festett a jövőről. Úgy véljük, gondolatait — amelyek igen tanulságosak — érdemes megosztanunk olvasóinkkal. — Miniszterünk is egyre többet emlegeti, hogy tőke, kölcsön és piac kell a mezőgazdaságnak a kibontakozáshoz. Mindháromra igen kevés az esély. Igaz, a napokban hallottam, hogy nagyobb összegű hitelt vett fel az állam: 130 millió dollárt. Csak legyen mód annak kedvezményes kamatozású igény- bevételére, mert a jelenlegi 24-26 százalékot a mezőgazdaságban képtelenség kitermelni! Míg a Közös Piac országaiban 48-65 százalékos állami támogatással segítik a termelőket, addig nálunk csupán 8 százalékkal. Ezt már több éve tapasztaljuk. Az ígéretek szerint a mezőgazdaság 70 milliárd forint állami támogatást kap majd 1994-ben, ebből viszont nemcsak a közel 1500 szövetkezet, hanem a 300 ezer új földtulajdonos is számíthat pénzre, akik még csak most kóstolnak bele a gazdálkodásba. — Feltűnt a miniszter úr azon kijelentése is, hogy 500 ezer forintig terjedő, vissza nem térítendő állami támogatást igényelhet bármelyik gazdálkodó, aki kidolgozott termelési tervvel keresi fel a megyei földművelésügyi hivatalt, ahol kérelmét 60 napon belül elbírálják. Ügy vélem, mindenkinek érdemes lesz szerencsét próbálnia, mert könnyen juthat félmillió forinthoz, visszafizetés nélkül! Hamarosan a sokszorosított tervek tucatjai futnak majd be a hivatalokhoz — amennyiben a bejelentést készpénznek lehet venni. — Végiggondolták az illetékesek vajon azt, hogy mennyibe kerül egy „minigazdálkodó” útra indítása? Mikorra valósulhat meg a miniszter úr „farmer- Magyarországa”, miközben a szövetkezetek, amelyek még rendelkeznek használható eszközökkel, szakértelemmel, a tönkremenés előtt állnak? Mezőgazdaságunk teljes mélypontjára jutott, de a gyökeres átalakítást nem lehet tovább folytatni a szakszerűtlen, megalapozatlan elképzelésekkel. Ennek az lesz a következménye, hogy a népgazdaságnak ezt a meghatározó ágazatát is hosszú évekre elveszítheti az ország, és ennek hiánya minden állampolgárt súlyosan érint majd.
