Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-01 / 26. szám
HORIZONT HÍRLAP, 1994. február 1., kedd Látószög Páratlan pártmunka Új választásra készülődvén, erősödik, mind kíméletlenebb a küzdelem a hazai politikai életben. A siker érdekében a hadszíntéren nem válogatnak az eszközökben, módszerekben, csatakiáltásokban. Ha kell, siketek és gyengénhallók sajátos képességeit is segítségül hívják. Szájról-olvasásra bíztatják a jóhiszemű szerencsétleneket, hogy az ellenfelek olykor legdiszkrétebb megjegyzései, beszélgetései sem maradjanak rejtve az avatatlanok előtt, amikor a távolság miatt lehetetlen meghallani azokat. Kétségbe vonják az országosan ismert, s meglehetősen népszerű pártvezető legitimitását. Egy másikról, ha csupán emlegetni tudják is, hogy régen kikhez tartozott, ám konkrét bűneiről máig nem tudnak mit mondani — azért kitartóan szedik a keresztvizet. Az pedig, aki eddigi pályáján képtelen volt nagyobb érdeklődés mellett szerepelni, most pártkosz- tümbe bújva csahol a nagyobb figyelemmel kisért honfitársra, mert történetesen annak szüleire haragszik. A fiút különösebben nem mocskolhatja, apjára, anyjára kiabál hát kígyót, békát nekihevülve. S esküvel fogadja, hogy a gyermek bárhol is próbál indulni újabb babérjaiért, elkíséri, útját állja hát, tartson az üldözés akármeddig. Nő létére is megmutatja, hogy ki a legény a gáton! Jól fésült kollégája ugyan sokkal mértéktartóbb, választékosabb megnyilatkozásaiban — a maga pódiumán egyenesen a tökély! — jeles példaképéhez igazodva, csak mikiegerezi riválisait, miközben magabiztosan Európa felé iparkodik stábja élén. A többivel — noha észre sem vesszük. Ahány, annyiféle. Egyedül az a közös bennük, hogy mindannyiunknak alakítanak. Valamennyiünket hívnának magukhoz, s sodornának az általuk páratlanul helyesnek, igaznak tartott úton. No, de kinek higyjünk, kire hallgassunk, kivel menjünk tovább? Hihetünk, hallgathatunk-e rájuk, mehetünk-e bármelyikükkel is nyugodt szívvel, meggyőződéssel? Szeretnénk velük menetelni, legalábbis némelyikükkel — de kiket, kit választhatunk közülük, kire bízhatjuk magunkat megbánás nélkül? Előbb vagy utóbb, sajnos abban is csalódunk, csalódhatunk, akiben esetleg ma még bízunk, bízhatunk. Hiszen valójában alig láttunk, hallottunk eddig többet is az ígérgetésnél, a marakodásnál. Alig adott valamit a legjobbnak vélt, tartott párt és pártvezér is — pedig de sokat vártunk mindegyiktől! Mitol lehet holnap a legkiválóbb is kedvünkre valóbb? Olyan, amiről álmodtunk, amit vártunk, ami, aki mögé bátrabban sorakozhatnánk? Idő kell hozzá? No, de mennyi? Any- nyi-e csak, hogy igazán kiböjtölhetjük? Hosszú, nagyon hosszú már ez a böjt. Fogy a kedvünk, a türelmünk. Lassan elfogyunk magunk is, csak a vágyaink, ábrándjaink maradnak. S nélkülünk, ugyan, mit érnek...? Talán még nem késő a szánom-bánom. Változtathatunk valahányunk megelégedésére, örömére. S mi, ki tarthat vissza bennünket ettől — ha együtt akaijuk?! Gyóni Gyula A Szent Péter Bazilikába belépve, a roppant csarnok harmonikus műtárgyai között egy irányba néz tekintetünk, a szemben lévő szentélyzáródás aranysárgán csillogó ablakára. A bazilikát kétszáz ablak világítja meg. Egyik sem színes. Fényüket diszkréten a díszítésre és műtárgyakra vetítik. Szerényen visszahúzódnak, alig észre- vehetőek. A szóban forgó ablak azonban felhívja a figyelmünket, mert ovális alakú, és aranysárga fényben pompázik a tüzesen izzó fényben. A sugárkompozíció hármas osztatban halványul, s észrevétlenül beolvad a környező bronz szobrok közé. Fénye uralja a 193 méter hosszú teret. Hatását nem halványítja el a csodálatos kozmata padló, a pillérek között felsejlő mellékhajók és oltárok dísze, sőt, a pápai oltár bronz baldachinja sem. Ennek oszlopai között is az aranyban ragyogó ablak fénye uralkodik. Közelebbről nézve, a ragyogó ablakot bronz angyalok tömege veszi körül. Az angyalsereg le- Jteg, szárnyal, énekel, imádkozik. Mögöttük a fénycsóva átsüt a mennyezetre és az oldalfalakra is. Alul négy egyházatya óriás szobra áll. Szent Ambrus és Szent Ágoston 5,35 méteres, Szent Atanáz és Arany szájú Szent János 4,45 méteres. Ennek a gazdag díszítésnek közepén — az angyalok és az egyházatyák között — díszes ereklyetartó lebeg, amely azt a széket őrzi, amelyet Szent Péter trónusának tartott a közvélemény. A csodás mű Gianlorenzo Bemini szellemének szülötte. Megőrzött egy ősi trónust, magasra emelte, és központi helyre állította. Ki akarta fejezni a pápai tanító hivatal központi helyét és rangját. Ezért nevezzük ezt a széket Cathedra Petri-nek, Szent Péter székének. Nem okoz-e csalódást a tudományos kutatás, amikor a művészet páratlan remekébe foglalt trónusról megállapítja, hogy nem lehetett Szent Péteré? Amikor a régészek kibontották a világ legnagyobb ereklyetartóját, Február benne egy fából faragott trónszéket találtak, amelyet 18 domborműves elefántcsontlemez burkol. Megtalálták rajta II. Károly német-római császár (Kopasz Károly) alakját, aki jobbjában jogart, baljában országalmát tart. Ebből következtették, hogy a trónszéket a császár ajándékozta VIII. János pápának, amikor őt 875 december 25-én császárrá koronázta. A díszítések azonban régebbi időre utalnak. Hat elefántcsontlemezen görögrómai mitológiai jelenetek láthatók. Tizenkét lemez pedig Herkules híres erőpróbáit örökíti meg. A domborművek stílusa a IV. századra utal, az Alexandriában virágzó művésziskolára. Egy régésznő bebizonyította, hogy ez a trónszék Nagy Konstantin császáré volt, aki pogány korában különös módon tisztelte Herkulest. A lateráni palotában állott, és a palotával együtt került Szent I. Szilveszter pápa birtokába. Ezt a feltevést igazolja a vatikáni kömyvtámak egy XVII. századi kézirata, amelyben a könyvtáros megjegyzi: minden kétségen felülinek tartom, hogy Konstantin ajándékozta ezt Szent Szilveszternek. Ha ez így van, miért éltette meg a csodás ereklyetartót Bernini? És miért hívják a kompozíciót Cathedra Petri-nek, Szent Péter tanítószékének? A tudomány eredményeit nem tagadhatjuk meg, mert az igazságot tagadnánk. A történeti igazságon túl azonban van a Cathedrának eszmei mondanivalója is, amit viszont tartunk. Ezt fejezi ki Bernini dekorációjának középpontja, az aranyló ablak közepén lebegő galamb, ahonnan kiindulnak a sugarak, mint a Szentlélek fényei, és végigpásztázzák az óriási templomhajót. A Cathedrá- ban a pápai tanító szolgálatot szemléljük, ezért tesszük első Közigazgatási szakemberek tanácskozása Az önkormányzati törvény módosításáról Dr. Gyula Zoltán elnök vezetésével Egerben ülést tartott a Magyar Közigazgatási Kamara Heves megyei tagozata. A megyeházán megrendezett munkaülésen részt vett dr. Balás István is, a köztársasági megbízott területi hivatalának vezetője. A megjelent szakemberek tájékoztatást hallgathattak meg a jegyzők országos konferenciáján elhangzottakról, illetve a Magyar Köz- igazgatási Kamara múlt év decemberi közgyűléséről, majd megvitatták az önkormányzati törvény módosítására készített törvénytervezetet. E tervezetben az szerepel többek között, hogy a polgármesterek indulhassanak az országgyűlési képviselő-választásokon, a hivatalokban pedig a munkáltatói jogok — amint a szakmai felelősség is — a jegyzőket illessék. Az elképzelés jobban körülhatárolná a polgármesteri jogosítványokat, s az elgondolások szerint ezután nemcsak önkéntes, hanem kötelező társulások is létrejönnének az önkormányzatok között, például közös iskola fenntartása céljából. Néhány felmentési feltételtől eltekintve, az ezer fő alatti lélekszámú településeknél kötelező lenne a körjegyzőségbe történő tömörülés. Az ülés résztvevői egyebek mellett felvetették: ne csak főállású és tiszteletdíjas, hanem rész- munkaidős polgármesterek is dolgozhassanak a következő választásoktól. Egyébként a tervezett változtatások nagy részével a megyei szakemberek egyetértettek. A hozzászólók összegzett, tézisekbe foglalt véleményét megküldik a Magyar Közigazgatási Kamarának. helyre, mint a keresztény hit mindent átsugárzó fényét. Akik azon a trónszéken ültek, Szent Péter tanítását hirdették. Innen ered egy nem nyilvános, de meleg bensőséggel megtartott ünnepünk, Cathedra Petri, Szent Péter székfoglalója minden év február 22-én. Az ünnep már a negyedik században létezett, amikor az egyház felszabadult az állami tilalmak alól, szabadon mozoghatott, nyíltan ünnepelhetett, templomot építhetett, és nem kellett éjjeli órán, a sötétség oltalma alatt magánháznál ösz- szegyűlnie. Az ünneplés arról emlékezett, hogy Szent Péter Rómába érkezett, ott élt és ott halt vértanúhalált. Ezenkívül ünnepelte az egyház Krisztus földi helyettesét, a legfőbb tanító hatalmat, aki tanító székből, katedrájáról hitelesen közli az Üdvözítő tanait. A z ünnepi himnusz így énekel: „Péter, jó pásztor, halld meg esdeklő szavunk — bűneink láncát oldozd meg, hisz Jézusunk — rád bízta egykor a mennyország kulcsait: — szavaddal nyithatsz, zárhatsz eget, poklot is.” A katedra magasan van, és súlyos bronz foglalat rejti el az emberi szem elől. Nehezen lehetne megközelíteni. Előtte oltár áll, ahol minden pap misézhet. Szent Péter alakját egy emberközeli bronzszobor örökíti meg, amely a hosszanti hajó jobb oldalán található, ahol az oldalhajók és kápolnák kitárulnak a pápai oltár imponáló térségévé. A szobor fehér márvány trónuson ül. Baljával a kulcsokat szorítja kebléhez. Jobbja az ókori tanítói gesztussal emeli fel mutató és középső ujját. Annyira emberközelben van, hogy előre nyúló lábát a századok simogatá- sa és csókjai lekoptatták. XXIII. János pápa is idejárult alázatos lábcsókra. Ezzel becsatlakozott a számolatlan milliók közé, akik hódoltak az igazság fényének, amely a Cathedráról sugárzik. (V. ö. Tóth: Római virágszedés). Miklós Béla Reggeltől reggelig, raketahajtóval a vízen Orvhalászat a tavon, arzenál a szekrényben Még november közepén történt, hogy egy közúti ellenőrzés során belekukkantottak a rendőrök egy autó csomagtartójába. Onnét a szálak egy kissé messze vezettek, és az elmúlt két hónapban igen érdekes történet bontakozott ki az esetből. A csomagtartóban az egyenruhások kétszáz liter gázolajat találtak. A szóban forgó járművet Á. Ferenc, kiskörei lakos vezette, és az üzemanyag eredetéről a következőket mondotta: mint a Köti- vizig hajóvezetője, a kikötőbe viszi a vizij árműhöz. A közegnek csupán az tűnt föl, hogy a magyarázatot adó épp ellenkező irányba tart — mint később kiderült, az otthona felé. A nyomozás során fény derült arra, hogy az Á. testvérek, Ferenc és József évek óta engedély nélkül hálóval halásztak a Tisza-ta- von. A tanuk állítása szerint helyben és az ország szállodáiban valamint piacain értékesítik az orvul fogott halakat. Állandó vevőjük volt például M. Sándor hevesi kereskedő, aki tudta, hogy minden alkalommal engedély nélkül szerzett pikkelyeseket vesz át — áron alul. Míg a busának kilóját a kofák 95 forintért kapták, addig ők csupán 50 forintot kértek érte, és így mindenki jól járt. Budapesten megbízható felvevőpiacuknak számított a Béke Szálló. Ide a fogások finomabb része került: a süllők és a harcsák. A hotelban az utolsó pillanatig sem fogtak gyanút az áru eredetét illetően, mert a szállító, a poroszlói T. János hiteles számlákat adott a kézpénzért. Viszont ő is tudatában volt annak, hogy orvhalászok fogták a vízi állatokat. Sőt, egy ízben ő maga is megpróbálkozott az illegális halfogással. A szerencse viszont hamarosan elpártolt mellőle, mert a halőrök rögtön lefülelték. Hogy az A. testvérek valóban orvhalászattal töltötték napjaikat — mint az egyik tanú találóan megjegyezte: reggeltől reggelig a vizen voltak —, azt a házkutatás eredménye igazolta. Amikor a nyomozok a tó partján lévő üzemanyagtárolóban a hajóhoz szükséges gázolajat keresték, helyette az orvhalászok hét és fél kilométer hosszú halászhálóját találták meg. Mivel a háló használatához engedélyre van szükség, és ilyen nekik nem volt, megkérdezték, mi célt szolgált ez a halászszerszám? Mire a kérdezettek azt felelték, a szobájukat akarták vele díszíteni. A további kutatások során egyre izgalmasabb dolgokat fedeztek föl Á. József lakásán. Petárdaszerű pirotechnikai eszközöket húztak elő a szekrény aljából. A későbbi szakértői vizsgálatok megállapították, hogy a titokzatos zöld és narancssárga színű rudak robbantásra alkalmasak. Kiderült az is, hogy nem egyszerű petárdák, hanem magas hatóerejű robbanóanyagok, amelyek hő és ütés hatására azonnal működésbe jönnek. Kísérletek után a négy darab zöld színű rúdról megállapították, hogy azok orosz gyártmányú elektromos gyutacsok, azazdeto- nátorok. A tíz darab narancssárga színűvel még a szakértők sem találkoztak élőben, így csak szakkönyvből sikerült azokat azonosítani. A szintén orosz gyártmányú magas hatóerejű robbanóanyagnak hexogén a neve, és a honvédségnél rakétahajtó anyagként szolgáltak. A szoba szekrényében tárolt „arzenál” egyetlen darabja elegendő lenne például a főkapitányság épületének az eltüntetéséhez. A kézenfekvő kérdésre, hogy honnét származnak és mi okból lapulnak a lakásban, az érintettek a következő magyarázatot adták: évekkel ezelőtt pilótaruhát vásároltak a szovjetektől és a színes rudakat ráadásul adták nekik, továbbá azt a felvilágosítást is kapták, hogy meg kell gyújtani és akkor ég. Saját bevallásuk szerint ők ezt sohasem tették, a nyomozók feltételezései szerint viszont ezeket is „bevetették” halászataik során. Arra a mai napig sem derült fény, hogy az évek során mennyi halat orvhalásztak a tóból, de hálójuk óriási volt, így az sem azonosítható, hogy pontosan menynyi jövedelemre tettek szert ebből. A gyanúsítottak kezdetben mindent tagadtak, később arra hivatkoztak, hogy ezzel kellett ótolniuk alacsony jövedelműét. A jelenleg előzetes letartóztatásban lévő testvérpárt a Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon lopással, robbanóanyag való visszaéléssel és kisebb értékre elkövetett üzletszerű lopással gyanúsítják. (sárközi) Sophia Loren kitüntetése Az 1994. évi Palm Spring-i Filmfesztiválon életművéért kitüntették a kiváló filmszínésznőt, Sophia Lorent. A világhíresség férje betegágya mellől ment a fesztivál helyszínére, hogy átvegye a megérdemelt kitüntetését (FEB Fotó) UKULELE rajz- és fotópályázat A mi szép falvaink: Abasár és Feldebrő Az Új Magyarország című újság által meghirdetett A mi falunk legyen a legszebb!elnevezésű országos pályázatra két Heves megei falu is benevezett: Abasár és Feldebrő. * Dr. Tarján Lászlóné Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumi államtitkár elnökletével a zsűri a napokban értékelte Budapesten a remélhetőleg már országos mozgalommá fejlődő faluszépítési versenyt. Áz államtitkár asszony olyannyira támogatta a kezdeményezést, hogy a pályázott falvakat személyesen is felkereste, illetve felkeresi, hogy mindegyikhez egy-egy felejthetetlen személyes emlék is kösse a jövőben. Nagyra értékelhető a mozgalomban, hogy éppen a háromezer léleknél apróbb létszámú falvakat választották, amelyek az elmúlt évtizedekben nagyobb részt szerepkör nélküliek voltak, s amiket a múlt rendszer végére jórészt elsorvasztottak. A felhívás célja — amellyel egyetértettek Abasáron és Feldebrőn is —, hogy a lakók saját falujukat érezzék olyan szűkebb pátriájuknak, amiért érdemes és szükséges dolgozni, tűrni, lelkesedni, élni. A díjátadáson Fábián László főszerkesztő és Markovics Mara főszervező értékeltek és nyújtották át a 16 díjnyertesnek — köztük Abasárnakés Feldebrőnekis járó — emlékplakettet, oklevelet néhány elismerő, méltató, dicsérő és bíztató gondolat kíséretében, ahol Feldebrőről „a legvirágosabb község, szép, rendezett, remek faluképpel” megállapítás hangzott el. A szervezők a pályázatot még azzal is emlékezetessé akaiják tenni, hogy minden emlékplakettel jutalmazott községről — a beküldött pályázattal, az ott készült fényképfelvételekkel együtt — egy albumot kívánnak kinyomtatni, megjelentetni. Ez hozzájárulhat ismét — Abasár és Feldebrő közreműködésével — egész Heves megye népszerűsítéséhez, értékeinek, szépségeinek ország-világ előtti megismertetéséhez. (kelemen) A Kaláka Alapítvány, a Fővárosi Pedagógiai Intézet Vizuális Esztétikai Módszertani Bázisa és a Magyar Művelődési Intézet Kortárs Művészetek Osztálya „UKULELE” címmel rajz-, és fotópályázatot hirdet óvodások, általános- és középiskolások számára. Erre olyan rajzokat, grafikákat, festményeket, fotókat vár a zsűri, amelyek a Kaláka együttes UKULELE című kazettáján hallható verseket illusztrálják. A pályázatra beküldhető művek maximális mérete 50x70 cm lehet. A zsűri személyenként legfeljebb három pályamunkát fogad el, ezeket ugyanakkor korosztályonként és műfajonként értékeli. Az ötven legjobb művel a nagyközönség is megismerkedhet az alábbi helyszíneken: II. Budapesti Kaláka Folkfesztivál 1994. március 6., Petőfi Csarnok; Almássy Téri Szabadidő- központ 1994. március 10-16.; Marczibányi Téri Művelődési Központ 1994. március 19-31.; XV. Kaláka Folkfesztivál 1994. július 9., Akropolisz Színpad, Miskolc-Tapolca. A beadási határidő: 1994. február 21. Postacím: 1388 Budapest 62. Pf: 96/56, személyesen pedig ugyancsak Budapesten, a VII. kerületi Akácfa utca 25 alatti Gyógynövény- boltba lehet leadni a pályamunkákat. A pályázat ünnepélyes eredményhirdetésére és a díjkiosztásra 1994 március 6-án a Petőfi csarnokban kerül sor.
