Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26-27 / 48. szám

HÍRLAP, 1994. február 26—27., szombat—vasárnap GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE Falugyűlés előtt Gyöngyöspatán Február 28-án, hétfőn tartja soros ülését a helyi képviselők testületé Gyöngyöspatán. A résztvevőkkel az önkormányzat tavalyi éves gazdálkodását is­mertetik, s megbeszélik a márci­us 7-i falugyűlés előkészületeit. Domoszlói adócsökkentés Tekintve, hogy a helyi lakos­ságjelentős áldozatvállalásokkal kezdett olyan beruházásokba is, mint a telefon és a vezetékes gáz megszerzése, a helyi önkor­mányzat az idei évtől már nem szedi a magánszemélyek kom­munális adóját. Ugyanekkor a kommunális adót változatlanul fizetik a vállalkozók, s az ipar­űzést is helyi adóval terhelik. Jelmezben, álarc nélkül A gyöngyösi Kékes étterem­ben álarc nélkül, jelmezben há­lóznak ma, akik karneváli han­gulatra vágynak. Mulatságukat Nagy Bandó András előadómű­vész is színesíti. Toélesztés Kisnánán Volt valamikor tava Kisnáná- nak is, s vizénél a környezete sem vonzott kevesebb kirándulót. Az önkormányzat ezért a pihenő­hely felélesztését szorgalmazza. Az elképzelések szerint a Hrasz- tya alatti halastavat újra megte­remtik, a partját rendezik, hogy a községnek vonzó szabadidőköz­pontja legyen megint. „Likőr” Kultúrház A Gyöngyösi Liberális Köz­életi Kör (Likör) a helyi zeneis­kolában február 26-án este 8 órá­tól tartja első műsoros rendezvé­nyét. Ez alkalommal a „Likör Kultúrház” Gerendás Péter együttesének jazz-programjával várja az érdeklődőket. Megfelelni az ezredforduló kihívásainak Mezőgazdasági szakemberképzés Gyöngyösön Az utóbbi hetekben sokszor csengenek a telefonok a gyöngyösi fő­iskolai kar tanulmányi osztályán. Középiskolák, szülők érdeklőd­nek a továbbtanulás feltételeiről. A „nyílt napokon” pedig a kö­zépiskolások népes serege személyesen tájékozódik és ismerkedik az intézet életével. A mezőgazdasági szakember- képzésről és a jövő tanév beisko­lázásáról dr. Wachtler István egyetemi docenssel, a főiskolai kar oktatási főigazgató-helyette­sével beszélgettünk. — Jelenleg 500 nappali, 500 levelező, 1800 kísérleti levelező tagozatos és közel 200, határain­kon túli, elsősorban erdélyi hall­gató folytatja nálunk tanulmá­nyait — mondta. — A beérkezett jelentkezések azt mutatják, hogy az érdeklődés nem csökkent a mezőgazdasági szakképzés iránt. A hozzánk pályázók a gazdasági mérnöki és a mezőgazdasági mérnöki szakok nappali, illetve levelező tagozatára nyerhetnek felvételt. A gazdasági mérnöki szakon üzemgazdasági, pénz­ügyi és marketing-manager szakirányú, míg a mezőgazdasá­gi mérnöki szakon állattenyész­tési, növénytermesztési, kerté­szeti (ezen belül szőlész és bo­rász), mezőgazdasági minőség­ügyi és szaktanácsadási, vala­mint erdészeti és vadgazdálko­dási szakirányú képzés folyik. A kísérleti levelező tagozat gazda­sági mérnöki szakon indult. — Melyek a felvételi követel­mények? — Felvételi vizsga nincs. Mindkét szakon azok a gimnázi­umban és szakirányú középisko­lában végzettek nyerhetnek fel­vételt, akik legalább 42 pontot hoznak. A rangsorolás ennek kétszerese és a többletpontok ösz- szege alapján történik. Többlet­pont kapható például a nyelv­vizsgákért, a szakirányú techni­kusképesítő bizonyítványért, vagy a mezőgazdasági mérnöki szakon a traktorvezetői és tar­goncavezetői jogosítványért, amelyeket részletesen a felvételi tájékoztatónk tartalmaz. A kí­sérleti levelező tagozatra min­denki jelentkezhet, aki legalább közepes minősítésű középfokú végzettséggel rendelkezik, er­kölcsileg és egészségileg alkal­mas. Személyes beszélgetésre kerül sor, amelynek célja első­sorban a pályaalkalmasság és az előképzettség felmérése. — Mennyi jelentkező számít­hat arra, hogy felvételt nyer? — A gazdasági mérnöki szak nappali tagozatán 120, levelező­in 60, a mezőgazdasági mérnöki szak nappali tagozatán 100, leve­lezőin pedig 60 hallgató felvéte­lére van lehetőségünk. Termé­szetesen ezek irányszámok, amelyek változhatnak. A kísér­leti levelező tagozaton viszont nincsenek irányszámok. Ez az oktatási forma alapvetően táv­oktatás, amely teljesen önköltsé­ges. Vagyis a hallgatók, illetve — tanulmányi szerződés esetén — a hallgatók munkáltatóinak pénz­tárcáját terheli. — Ismeretes, hogy a szakem­berképzés akkor hatékony, ha az iskola a jövő feladataira készíti fel hallgatóit. Mennyire tartja ha­tékonynak a gyöngyösi főiskola képzését? — A képzési céljaink megha­tározásakor figyelembe vettük ezt a követelményt. A gazdasági mérnök hallgatóink olyan leg­korszerűbb természettudomá­nyos, műszaki ismeretekre ala­pozott, a mezőgazdaságban al­kalmazható, kiemelten ökonó­miai tudást kapnak, amelyet ha továbbfejlesztenek, megfelelhet­nek az ezredforduló kihívásai­nak is. A mezőgazdasági mérnö­ki szakon alapvető cél, hogy a végzettek képesek legyenek önállóan gazdálkodni, magán- vállalkozóként, vagy vállalato­kon, szövetkezeteken belüli vál­lalkozóként tevékenykedni. Horváth Mihály A vállalkozók bálját szervezik Gyöngyösön Gyöngyösön elsőként kerül megrendezésre a Vincellér Pan­zió szervezésében a vállalkozók bálja. Az elképzeléseik szerint a március 5-én a Mátra Művelődé­si Központban sorra kerülő ren­dezvényt az elegancia és a szak­értelem fogja jellemezni, és sze­retnék, ha az esemény a Mátravi- dék vállalkozóinak nagy találko­zója lenne — közölte lapunkkal Nagy Imre, a szervező panzió ve­zetője. A rendezvény fővédnöke Barsiné Pataki Etelka, az Expó kormánybiztosa, és amint azt megtudtuk — tájékoztatás is lesz arról, hogy mi módon kapcso­lódhat Heves megye és a Mátra- vidék az 1996. évi világkiállítás munkájába. Gyöngyösön várják a jelent­kezéseket a Vincellérben, a nem mindennapinak ígérkező prog­ramra, amire jellemző, hogy a Vidróczki együttes kezdi meg a táncot, majd a Mikroszkóp Szín­pad művészei adnak vidám mű­sort. Természetesen mindehhez bőven ígérkezik gasztronómiai élmény, és tombola is lesz. A Mátravidék vállalkozóinak bál­ját a Zwack Unicum Rt., az Őr­angyal Vagyonvédelmi Kft. is tá­mogatja, és a befolyt összegből műemlék épületet, konkrétan egy présházat tesznek rendbe a Farkasmályban, hogy vélhetően már a nyáron újabb idegenfor­galmi érdekességgel gazdagít­hassa a Vincellér a Mátraal- ját. (k.) Záróra után Esténként — amikor „bezár” a gyöngyösi bol­tocska — havonta egyszer, s mindig ugyanazon a napon néhány vendég visszamarad a göngyöle­gek között, hátul a raktárban. A tulaj ilyenkor „megszegi” a rendet, felbont néhány üveg sört is a barátoknak, hogy szolid poharazgatás mellett meghittebb legyen a találkozó. Kedves klubfélé­vé alakul megannyiszor a helyiség ama szeglete, ahol felfordított üres rekeszre, ládára telepedve, vagy csak úgy álldogálva folyik a diskurzus min­denféléről. Leginkább az emlékekről, a telepü­lés olvasott, vagy szájról szájra terjedt múltjáról, s a megélt legutóbbi évtizedekről. Valahányszor összejön a társaság, kitől-kitől akad érdekes és új — amit talán jegyezni is lehet­ne, hogy folytatódjék a megírott krónika, olyan epizódokkal, fejezetekkel is gyarapodjék, ame­lyek különben talán végérvényesen kimaradhat­nak a későbbi könyvekből. S elvesztésüket eset­leg fájlalhatják a história iránt a továbbiakban is érdeklődők. Igaz, nem nagy dolgok, amik így estelente szóba kerülnek, inkább csak apróságok. Ám ha némely idézett régi utcanévre ugyan olykor töb­ben is rábólintanak, az eltűnt épületek s gazdáik sokszor a beszélőn kívül már mindenki számára ismeretlenek. Mindig tesznek valamennyit a többiek ismereteihez, kétségkívül érdekesebbé, színesebbé formálják a tovatűnt időket. A kis üzlet tulajdonosát is meglepi, hogy ahol most kereskedik, néhány évtizede jókora grund volt. Ráadásul még két hasonló akadt a közelé­ben — az egyik, elhagyott zsákutcavégként, mindjárt a szomszédjában. S alig valamivel ar­rébb pedig egy harmadik is: esztendőkig itt ha­gyott háborús rommal, körülötte vadregényes, gazdátlan kerttel. Az egyiket két hatalmas ko­mondor vigyázta, de bármilyen félelmeteseknek is látszottak, az ismerős apróságok minduntalan levették őket a lábukról, s bevonták játékaikba. A másik kettőt fizetett őr féltette volna a hancú­rozások elől, hiszen az itt felhalmozott teménte- len ócskavas — roncstank, kiszuperált csille, te­herautó horpadt, rozsdás vezetőfülkéje, s mi­egymás — voltaképpen még értéket jelentett. Am ha a jókedvű csapat megjelent, hátat fordí­tott neki. A lebombázott úriház maradványain pedig igazán a legszabadabban hódolhatott ki-ki a fantáziájának. Ebek haragjának, kötelességtu­dó strázsának úgyszólván még a gondolata sem rontotta soha a játékot. Ilyenformán igazán úgy lehetett múlatni az időt, hogy a mai utódok is megirigyelhetik! Közel az utca végéhez, volt egy jó nevű, jó ke­zű cukrász is — s csupán egyike annak az ötnek, aki összesen remekelgetett a közönség megör- vendeztetésére. Nemcsak az egyiknél nyílott sű­rűn az ajtó, hanem mindnél, mivel ahányan mű­ködtek, annyiféle ízt varázsoltak az azonos nevű süteménybe is. A fagyit csengős kis kocsikon is szétküldték nyaranta, hogy a távolabb lakók sem maradjanak ki az élvezetekből. A pék fia a dagasztóteknőhöz-csészéhez, a kemencéhez, a molnáré a malomba is be-behív- ta a társait. Ahol szekér akadt, a hajtó mellé-mö- gé kéredzkedtek rövidebb-hosszabb „kirándu­lásra”. A szatócs tölcsérkét formált a csomago­lópapírból, amikor szopogatnivaló cukrot vet­tek nála. Ha meg csupán egyetlen szem kellett belőle, azért sem haragudott. Gyakran ingyen is adta. Elment azóta a pék, a molnár, a fuvaros meg a boltos is. Mást csinálnak a malomépületben, mint hajdan, előtte elegáns személygépkocsik parkíroznak a zsákokkal rakott lovas kocsik he­lyett. Több házat lebontottak, újabbra cseréltek. Beépítették a grundokat is, az utcabelieknek ta­lán már fele sem ismeri egymást. S távolabb még több az idegen arc. A településen gyakran akár végiggyalogolhat az ember anélkül, hogy a kö­szöntésre szüksége lenne. Valóságos nyereség az anekdotázó kis társa­ság a boltocska záróra utáni félhomályában, ahol kéretlenül is őrzik, ami mások számára rég elveszett. Gy. Gy. Fiókpatika Halászon Gyöngyöshalászon gondot okoz még a lakosságnak, hogy az orvosságért utazni kell a község­ből. Ezért az itteni önkormány­zat feltétlenül helyi fiókpatiká­val szeretné javítani az egészség- ügyi ellátást. Az elképzelésekhez helyiség is akadna. A volt orvosi lakásból kis költséggel kialakít­ható a minigyógyszertár, amely gyöngyösi patronálással akár már az idei nyáron megnyílhat a medicinát keresők előtt. A kivitelezést négy esztendőre tervezik Nagyrédén a csatornázás következik Nagyréde gazdái nemcsak ér­zik, hanem mutatják is felelőssé­güket a község mind jobb ellátá­sáért, amit a településen úgyszól­ván mindenütt észre lehet venni. A környék falvai közül itt jutott a lakosság talán először vezetékes ivóvízhez, s az idevalósiak példá­ul a gáztüzelést is már évek óta élvezik. Mint Balázs József polgár- mestertől értesültünk: a csator­názásmegkezdése sem várat már magára sokáig. A várhatóan mintegy 200 millió forintos be­ruházás megvalósítása természe­tesen csak központi segítséggel sikerülhet, ezért a bekerülési ösz- szeg 50 százalékáig céltámoga­tásra pályáztak. Magát a kivitele­zést pedig négyesztendősre ter­vezik, hogy biztosabban elvégez­hessék. Az idei évben 27 milliós a juttatás a törekvésekhez, amikhez — ahogy az idő engedi — erőteljesebben hozzá is látnak. További könnyítés a munkában a gyöngyösiekkel teremtett együttműködés, amelynek során a közeli várossal osztozhatnak a tisztításon. — Vizes feladatunk azonban még így is akad — mondta az ön- kormányzat első számú vezetője. — Ha a vízminőséget sikerült is javítani a gáztalanítással, sajnos, ma sem felhőtlen az örömünk. Ami a hálózatépítésben annak idején kétségtelen előnyt jelen­tett a falunak, jó ideje bizony már hátrány. Öregszik a rendszer, tö­redeznek a csövek, alaposabb cserére lenne szükség. Ugyanek­kor annyi más tennivalónk is van, oly sok egyébre kell még a pénz! Mást ne mondjak: már tető alatt van az iskolai tornaterem, 90 százalékban elkészült a kor­szerű sportlétesítmény, de be is kellene fejeznünk, amit elkezd­tünk. Ha az idén esetleg nem is, legkésőbb jövőre. Aztán — ahogy a közmű-korszerűsítéssel és -fejlesztéssel haladunk — az útjainkra is ráférne némi javítás, egyéb közterületeinkre meg a csinosítás. Nem beszélve arról, hogy meglévő intézményeink karbantartása, fenntartása is igen sokba kerül. — 5 mennyiből gazdálkod­hatnak az idén? — A támogatásokkal együtt mintegy 140-150 millió forint áll rendelkezésünkre feladataink­hoz. Nem túl sok ez akkor sem, ha nálunk történetesen a sokat emlegetett közalkalmazotti bé­rek csak 7 millióval terhelik is a költségvetést, saját erőinket pe­dig mindössze 24 százalékban érintik. Igencsak tömi kell a fe­jünket, hogy amink van, a leg­okosabban beoszthassuk! Szerencsére a községet nem csupán az önkormányzati gaz­dálkodás formálja, teszi kelle­mesebbé, vonzóbbá időről időre. Nagyrédén ma 180 bejegyzett vállalkozó van, főleg a mezőgazdaságban s a kapcsolódó tevékenységek­ben, illetve ét hagyományos kis­iparban. Mellettük pedig elég szépszámú már az egyéb üzlet­ember is. Mi több: mindkét kör­zeti háziorvos vállalkozásban folytatja praxisát. Az elfogyott, s az elhúzódó kárpótlások miatt nem pótolha­tott házhelyek miatt az új utcák ugyan egyelőre még váratnak magukra, egy-egy szép lakás, üz­let azért szinte mindig fiatalítja-a faluképet. S változást jelent az is, ami kevésbé szembetűnő. Ez utóbbiakhoz tartoznak az iskolá­val kapcsolatos legújabb elkép­zelések. Az önkormányzat fel­tétlenül szeretné például az okta­tási segédeszközöket gyarapíta­ni, nyelvi laborral is még ered­ményesebbé tenni a diákság kép­zését. A felnövekvő nemzedék hadd formálhassa a lakosságnak még nagyobb kedvére Nagyré­dét! -igy­Tizenöt év után A festő visszatér Szeretném tudni, hogy mi jut eszébe a gyöngyösieknek, ha ezt a nevet hallják: Szinte Gábor. Bár az a tény, hogy a Pincegaléri­ában a festő tárlatának megnyi­tásakor a szokásosnál jóval töb­ben hallgatták Jankovits Béláné hangulatos bevezetőjét, azt sejt­tette, hogy a városban jól emlé­keznek a művészre. Ennek így il­lik lennie, hiszen a másfél évti­zeddel ezelőtt avatott Mátra Mű­velődési Központ előterének ha­talmas üvegfalát ragyogó színei­vel a művész festette. Ennek a ténynek a Pincegalé­ria mostani tárlatán is hangsúlya volt. De ezt szívesen említette maga Szinte Gábor is, mondván, hogy őt ezért is fűzik szoros szá­lak a hangulatos és szép fekvésű mátrai kis polgárvároshoz. Em­lékeiben kiemelkedő helyet fog­lal el Gyöngyös. Éppen ezért igyekezett ezt a mostani kiállítást úgy összeválogatni, hogy témái­ban, de technikai megoldásaiban is teljes képet adjon arról, ami munkájának lényegét jellemzi. A képek arról árulkodnak, hogy alkotójuk lelkivilága sok­színű, témái az élet tág horizont­ját fogják át. Visszatér Erdélyben töltött gyermekéveinek varázsla­tos emléke is. A természet témái iránti érzékenysége talán ezért is olyan magától értetődő. De hogy a fák, az állatok, a zú­gó patakok és a morajló, keskeny öblök ámulata mellett az érzel­mekben kimeríthetetlen emberi lélek varázsa ejti igazán rabul, ez is kitűnik képeiből. Az emberi arc nála nem a portrészerű lélek- ábrázolások hű tükre, hanem an­nál sokkal általánosabb, elvon- tabb megjelenítés. Mintha időt­len időket fogna át, történelmi korok jellegzetességeit sűrítené össze egyetlen alkotásban. Halk, mégis drámaian feszülő jelenetek tárulnak elénk a fest­ményein. Mint ahogyan a nyári hőségben lebegő pára úszik a táj fölött, ugyanezt a vibrálást érzé­kelhetjük a tárlat bemutatott ké­pein. Szinte Gábor soktémájú mű­vész, de alkotásai annyira jelleg­zetes szín- és formavilágúak, hogy semmivel össze nem hason­líthatóak. A festő egyéniségének varázsa átsüt mindenen, minden képén. Jó belemerülni ezeknek a képeknek a hangulatába. Alkal­masak arra, hogy a szemlélődő megfeledkezzék közvetlen kör­nyezetéről, és ott találja magát annak a képnek eszmei közepé­ben, amely odavonzza magához. (gmf) Faluképek múltról, jelenről A Gyöngyös környéki köz­ségek közül Vámosgyörk- nek sem hiány­zik már az új — hosszú idő után először kiadott — ké­peslapja. Kettő is készült belő­le: az egyiken a település ré­gebbi, a mási­kon pedig fia­talabb — mai — létesítmé­nyei. Közülük most az előbbit közöljük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents