Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-24 / 46. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1994. február 24., csütörtök Hazánk a harmadik legnagyobb európai „pénzmosoda”? Fehér és barna borítékok Mit kell tudni a kárpótlási kérelmek benyújtásának meghosszabbításáról? Mi is az „pénzmosoda”? Az értelmező szótárban hiába keressük ezt a nálunk alig két éve ismertté vált fogalmat. Dr. Krá- nitz Mariann, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet csoportvezetője szerint a fogalom nem mást takar, mint a tisztességtelenül szerzett pénz különböző módszerekkel történő törvényesítését. Hogy ez miként történik? Erre néhány példát is említett: — A megvesztegetésből származó pénzt — hogy gyanúba ne keveredjünk, adjuk át egy strómannak, aki helyettünk licitál, mondjuk, egy értékes műtárgyra, ingatlanra. Az így vásárolt ingóságot vagy ingatlant aztán „a befektető” megtartja, illetve megfelelő haszon fejében eladja. A „tulajdonáért” kapott pénz máris makulátlanul tiszta. — Hogyan lettünk Wales és Itália után a harmadik legnagyobb európai pénzmosoda? Egykori magyar műtárgyak fotókiállítása Voltak... Voltak... címmel nyolcvankilenc — 1945 előtt készült — műtárgyfotót mutat be az Iparművészeti Múzeum nemrégiben megnyílt kiállítása. Az amúgy is izgalmas tárlat különlegességét az adja, hogy a rangos festményeket és iparművészeti remekeket, enteriőröket megörökítő felvételek segítségével vált lehetővé jó néhány olyan műalkotás azonosítása is, amelyet a II. világháború idején hurcoltak el Magyarországról. Az eredeti negatívok részint az Üllői úti gyűjtemény, részint pedig a Magyar Nemzeti Galéria birtokában vannak. .Helyet kaptak olyan művekről készült felvételek is, amelyek már szerepeltek az amatőr gyűjtők 1907. évi országos kiállításán az Iparművészeti Múzeumban. Láthatók az Andrássy-, a Batthyány- és a Zichy-család, továbbá Glück Frigyes, Emst Lajos és Hopp Ferenc műgyűjteményének egy-egy féltett kincsét megörörökítő felvételek. A budapesti kamaratárlat február végéig tart nyitva, majd — a rendezők tervei szerint — vidéken is bemutatják a rendkívül érdekes fotódokumentumokat. — 1980-1992 között a különböző bűncselekményekből — vesztegetésből, sikkasztásból, betörésből, lopásból — mintegy 80 milliárd forint került az alvilág kezébe. Hová lett ez a hatalmas összeg? Biztosan nem tartják a ládafiában, jelentős részét gondosan befektették valamilyen üzleti vállalkozásba. Korábban vendéglőt béreltek, ma a privatizáció a legjobb „mosoda”. — Ön szerint a magánosítás együtt jár a vesztegetéssel? — Mivel nagy a tét, majdnem kizárt, hogy ne legyenek olyanok, akik nem tudnak ellenállni a kísértésnek. A korrupció ugyanúgy egyidős az emberiséggel, mint a „rossz lányok” mestersége. — Mikor esünk a korrupció „bűnébe”? — Olyankor is, ha nem szándékosan tesszük. Ha az előre átnyújtott borítékkal arról szeretnénk „meggyőzni” az orvost, hogy számunkra nincs hely a húszágyas kórteremben; a hivatalnoknak azért adunk csúszópénzt, hogy a kérelmünket lehetőleg ne tegye az irathegy legaljára. Ezek az apró umbuldák persze, eltörpülnek a szervezett bűnözés korrupciói mellett. A külföldi szakirodalom szerint a maffia számára a kormányzati tevékenység befolyásolása a legfontosabb, tehát — bármilyen meglepő is — a jogalkotásba igyekszik mindenáron beférkőzni. Egyrészt, mert sokkalta egyszerűbb megakadályozni a számára kedvezőtlen törvények elfogadását, mint a már meglévők hatályon kívül helyezését; másrészt, mert a neki kedvező törvények az ő zsebére dolgoznak. Pénzt, vagyont, magasabb beosztást ígérnek azoknak, akiken mindez múlik. Rendőr legyen, aki rájuk bizonyítja az ilyen „lobbyzást”. — Külföldi példákat említ, mi a helyzet idehaza? — A példák külföldiek, de a módszerek nemzetköziek. — Hogyan lehet megvesztegetni, mondjuk, a végrehajtó hatalmat? Mi az, ami a legmagasabb poszton is csábító lehet? — Zsarolni akár pénz nélkül is lehet. Fogalmazzuk finoman, nevezzük ezt nyomásgyakorlásnak. Kiderítik például a szóban forgó köztisztviselőről, hogy megcsalja a feleségét. Máris van mivel kézben tartani. — Lehet egyáltalán küzdeni a korrupció ellen? — Lehet, sőt, kell is. Nemcsak a bűnös úton szerzett tetemes profit az így okozott kár, mert a megzsarolt, megfélemlített polgárok jogosan tehetik fel a kérdést: érdemes tisztességesen élni? Érdemes szegénynek maradni? Szabó Margit Az Országgyűlés döntése alapján lehetőséget kapnak az állampolgárok, hogy 1994. február 15-e és március 15-e között benyújthassák kárpótlási igényüket. A beadási határidő újbóli megnyitásával azok jelentkezését várják, akik a három kárpótlási törvény valamelyike alapján jogosultak lennének a kárpótlásra, de igényüket korábban nem érvényesítették, vagy a határidő letelte után adták be, ami akkor jogvesztéssel járt. Nem élhetnek a mostani lehetőséggel azok az állampolgárok, akiknek a kérvényét korábban a kárpótlási hivatal — az igény megalapozatlansága, vagy a bizonyítékok elégtelensége miatt — már elutasította. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy a hivatalos döntés vele szemben jogszerűtlen volt, a hatósági döntést bíróság előtt megtámadhatja. A kérelmek — most már valóban utolsó — benyújtásának határideje március 15-e mivel azonban ez a dátum munkaszüneti napra esik, március 16-án éjfélig lehet postára adni a kitöltött nyomtatványokat. Azoknak, akik korábban a törvény által előírt határidőn túl, megkésve, de benyújtották igényüket, és még nem kaptak elutasító határozatot, most nincs különösebb teendőjük, kérelmüket a kárpótlási hivatalok az újból megnyíló határidőn belül beadott kérelmeknek tekintik, és intézkednek. Más a helyzet azoknak az esetében, akiket a kárpótlási hivatal — a határidő elmulasztására hivatkozva — már jogerős határozatban elutasított. Ezeknek az állampolgároknak ajánlott levélben kérniük kell kérelmük újbóli elbírálását. Az új kérelmezők, a már korábban ismertetett, megszokott igénylőlapokon nyújthatják be követelésüket a területileg illetékes kárpótlási hivatalokhoz. Azok számára, akik postán kívánják eljuttatni kérelmeiket, mintegy könnyítésképpen, az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal kétféle igénylőlap-csomagot hozott forgalomba, fehér és barna borítékban. A postahivatalokban kapható fehér borítékban lévő adatlapokat azoknak kell kitölteniük, akik szabadságelvonás miatt nyújtják be kárpótlási igényüket, míg a barna borítékban a vagyoni kárpótlási igények benyújtásához szükséges adatlapok találhatók. Mindkét borítékra szükségük van azoknak az állampolgároknak, akik a politikai jellegű szabadságelvonással összefüggésben szenvedtek vagyoni sérelmet. Nekik a fehér borítékban található adatlapokon kívül egy vagyoni adatkérő lapot is ki kell tölteniük, és az egészet a fehér borítékban kell eljuttatniuk a címzetthez. A most benyújtott kérelmek alapján kárpótlásban részesülők ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint azok, akik korábban, az eredeti határidőn belül nyújtották be igényüket. Változás any- nyiban van, hogy a most beadott kérelmek alapján már nem igényelhető kárpótlási utalvány. (Az Alkotmánybíróság az utalvány rendszerét alkotmányellenesnek minősítette.) Módosult a földhöz jutás feltételeinek a szabálya is, eszerint a kárpótlásra jogosult csak az állandó lakhelye szerinti településen kijelölt termőföldre licitálhat az árveréseken. Az élet elvesztéséért járó egyösszegű kárpótlásban, illetve annak reá eső hányadában csak akkor részesülhetnek a kárpótlásra jogosultak, ha a kárpótlás összegét még nem osztották szét az elhunyt közeli hozzátartozói között az eredeti határidő folyamán benyújtott kérelmek alapján. (FEB) Közpénzen csak magyar árut! A magyar Parlament már 1907-ben is elfogadott egy törvényt, amely előírta, hogy az állami intézmények közpénzekből lehetőleg magyar termékeket vásároljanak. A kormány hasonló paragrafusok elkészítésén dolgozik, s ha a T. Ház is egyetért vele, az államháztartásról szóló törvényt is ebben a szellemben kívánják módosítani. Miért van szüksége hazánknak ilyen szabályozásra? — kérdeztük Botos Balázst, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárát. — Szeretnénk a közkiadásokkal is támogatni a hazai ipart, s egyben erősíteni a piaci versenyhelyzetet, célunk, hogy a hivatali megrendelésekben egyenlő esélyt biztosítsunk az állami és magánszektor cégeinek. — Milyen forrásokat érint majd az új törvény? — Közbeszerzésnek minősül minden olyan beruházás, vásárlás vagy szolgáltatás, amelyet valamilyen hivatal, közintézmény „befizetési kötelezettség alapján keletkező pénzből” vásárol. Éb- be a vásárlói körbe a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítási szervezetek, a közhivatalok és az állami szervezetek tartoznak. — A törvény, miszerint közpénzen csak magyar termékeket vásároljanak, nem ellenkezik a nemzetközi kereskedelem szabályaival? — Természetesen nem. A magyar piac továbbra is nyitott marad, de hogy a közpénzekből egy közhivatal milyen nemzetiségű árut vesz, az mindenütt az adott ország kormányának „bel- ügye”. — Várhatók-e a beszerzésekben valamiféle prioritások? — A legfontosabb szempont: a rendelkezésre álló pénzek minél hatékonyabb felhasználása, a magyar termelés, a hazai foglalkoztatás támogatása. így például hatékonyabban tudja a pénzét egy hivatal felhasználni, ha olcsóbb, Magyarországon gyártott gépkocsit vásárol, mintha egy hasonló kategóriájú, de drágább franciát, vagy németet. Mi következik ebből? Kiszorítják a Mercedeseket, Volkswageneket, Audikat a Magyarországon gyártott „szolgálati” Suzukik, Astrák... Nemzetközi konferencia az expo idején Tudósok a falusi turizmusért A tudósok is fontosnak tartják a falusi turizmus fejlesztését hazánkban, ezt támasztja alá az a tény is, hogy a közeli napokban megalakult a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Országos Szövetségének tudományos tagozata. A tagozat céljául a szekció munkájában résztvevő tudományos szakemberek azt tűzték ki, hogy a falusi tanyasi vendégfogadás szakszerűbbé, minőségileg színvonalasabbá váljon. Kiemelt jelentőségűnek tartják a falusitanyai vendégfogadást az expóra készülő vidék komplex fejlesztésében. Ezért is ítélik fontosnak, hogy a világkiállítás ideje alatt A falusi turizmus a XXI. században elnevezésű nemzetközi konferencia e témával foglalkozzon. A tagozat elnökévé Mőcsényi Mihály egyetemi tanárt, a Kertészeti Egyetem rektorát, titkárává, Tasnádi Józsefet, a Közgazdaságtudomány Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát választották. HANG-KÉP Film- és videopremierek Sylvester Stallone A pusztító című film főszerepében Indulatok nélkül Több mint fél évtizede zajlik az úgynevezett rendszerváltozás, az az átalakulás, amelyet valaha egy nemzet várt, remélt, s amelytől most szinte országnyian bor- zonganak. Nem véletlen, hiszen milliók sorsa vált mind sanyarúbbá. Egyre erősödött a bizonytalanság, felborult az etikai rend, az íratlan erkölcsi törvények örök reguláira csak kevesen figyelmeznek. Harácsolok hada szerzett milliárdos vagyonokat, miközben a szegények seregének ingyenkonyhán osztogatják a nyomorebédeket. A cseppet sem rózsás légkört csak keseríti a divatozó vagdalkozás, fröcskölő- dés, mások értékeinek sárbatip- rása. Félő, hogy a választások közeledtével méginkább felforrósodnak az indulatok, s az eddig sem varázslatos atmoszféra tovább fertőződik. A rádiós programokban egyelőre — s ez némileg bizttó — nem érzékelhetők ezek a kóros tünetek. A közéleti hangvételű programok témamegközelítési módja higgadt, tárgyilagos, mentes mindenféle sanda szándéktól. A reggeli, az esti krónikák információgazdagok. A párthíreket és tudósításokat az esélyegyenlőség jegyében tálalják. Nemcsak ígérve a semleges nézőpontot, hanem alkalmazkodva is annak követelményeihez. Mivel a zsurnaliszták is emberek, s léteznek kötődéseik, ezek olykor érvényesülnek egy-két műsorban. Kár, de nem tragikus, ugyanis a hallgató ilyenkor is a tényeket csoportosítja, mérlegeli, s aligha befolyásolja a szubjektív színezet. Az efféle kísértések persze, le- győzhetők, ha a riporterek kizárólag az emberi sorsok precíz, árnyalt felvillantására törekszenek, mindnyájunkat érdeklő számvetéseket készítve. A Vasárnapi Újság legutóbbi számában a megyénkbeli Kisköre polgármesterét szólaltatták meg, kérve, idézze fel pályájának fordulóit, tanulságait, s beszéljen csalódásairól, terveiről, álmairól. Szimpatikus értelmiségi karakter rajzolódoott ki előttünk, azé az emberé, akit a korábbi hatalom számos esetben megbántott, megtiport, megalázott, aki ennyi megpróbáltatás ellenére is megőrizte belső integritását, függetlenségét, csorbítatlan hitét, aki a hét évtizeden túl is képes volt újrakezdeni. Azt viszont sajnáljuk, hogy keveset szólt pillanatnyi borúlátásának összetevőiről, hiszen a kor- és a jellemkép ekként formálódott volna még hiánytalanabbá. Talán reménykedhetünk abban, hogy ilyenfajta összegzések felé haladunk, s a Ma és a Holnap színteréről száműzzük a tiszta tudatot bántó, szennyező érdekcsatározásokat. Annál is inkább, mert azok a vágyott, azok a majdani voksok nem a hangoskodóknak, hanem az érvekkel mérkőzőknek, a garanciával ígérőknek dukálnak. A májusi megmérettetéskor... Dumas ajándéka Az ötvenen túliak emlékeznek arra, hogy a Rákosi-érában még a kenyérért is sorba kellett állni. Gyerekként már reggel öt órától ott toporogtam a kisvárosi bolt előtt, s olykor harangoztak, mire hazavittem a keggyel juttatott fél kilós adagot. Közben olvasással múlattam az időt, áttanulmányozva — többek között — Dumas összes műveit. Akkor ismerkedtem meg a Vasálarcos című művével, amely — más munkáihoz hasonlóan — lenyűgözött fordulatos cselekményszövésével, rutinosan megrajzolt alakjaival, s azzal a miliővel, amely feledtette velem ifjúságom kétségbeejtő sivárságát. Ezért — némi nosztalgiától áthatva — vártam a filmes feldolgozást, Az ötödik muskétást, ezt a vasárnap este az egyes adón vetített, angol cégjelzésű produkciót. Mivel nem számítottam remeklésre, önfeledten szórakoztam. Az sem zavart, hogy a stáb tagjai — mindenekelőtt a rendező, Ken Annakin — a kalandos motívumokat, a kardos csetepatékat hangsúlyozták. Nem bántam, hogy eléggé háttérbe szorult a históriai vonulat, mivel az alkotók gondoskodtak — mintegy kárpótlásként — feszültséggel terhelt percekről, izgalmakról, látványról, s hagyták a Mestert mesélni. Méghozzá időtlen magabiztossággal. S az a könnyű katarzis, az igazság csakazértis diadala, akárcsak régen, most is elbűvölt. Mi tagadás: jólesett... Pécsi István A pusztító 1996-ban kezdődik a film története Los Angelesben. Simon Phoenix, a pszichopata bűnöző (Wesley Snipes) 30 túszt tart fogva egy fegyverekkel zsúfolt épületben. A Los Angeles-i rendőrség egyik tisztje, John Sparton őrmester (Sylvester Stallone) vakmerő támadást indít. Sikerül elfognia a bűnözőt, de akciója a túszok életébe kerül. A rendőrt bíróság elé állítják, majd egy börtön mélyhűtött foglyaként „rehabilitációs” programnak vetik alá. Ezután 2032-ben folytatódik a történet a Los-ból San-ná vált Angelesben. Idilli állapotok uralkodnak a nagyvárosban, amíg Simon Phoenixet ki nem olvasztják fagyos börtönéből. Megszökik, és eszelős pusztításba kezd a békés városban. Ekkor Sparton őrmestert is felébresztik, s kezdődhet kettejük nagy párviadala. A kemény akciófilmet az Uránia mozi vetíti. Étkezde 1959., Baltimore. Egy zenétől hangos országúti étkezdében gyűlnek a fiatalok, akik lassan egy évtizede egy bandába tartoznak, együtt csapják a bulikat, és éppen most végezték el a középiskolát. Ez a legtöbb esetben a társaság szétszakadását jelentené, de ez a banda valahogy nem tulajdonít jelentőséget az évek múlásának... Barry Levinson (Jó reggelt, Vietnam) kellemes humorú, könnyed filmet készített Steve Guttenberg, Mickey Rourke főszereplésével. A film megtalálható az egri Videotop videotékában.
