Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-21 / 43. szám
10. KALEIDOSZKÓP HÍRLAP, 1994. február 21., hétfő A megyeszékhelyen Már nemcsak sportol a Kordax A Kordax név egycsapásra ismert lett Egerben. Talán nem is él a városban olyan ember, aki ne tudná a sztorit. Pár héttel ezelőtt - egy televíziós interjút látva - gondolt egyet a részvénytársaság elnök-vezérigazgatója, Kelemen Iván: miért ne siessen a szakadék szélén álló női röplabdacsapat segítségére. Aztán két nappal később megszületett az a megállapodás, amelynek egyenes folytatása volt, hogy a múlt héten megalakult a megyeszékhelyen a Kor- dax-Eger Sportklub. De milyen cég is a Kordax? Azon túl, hogy jelenléte ismert a sportban, mivel foglalkozik? Egert gazdasági szempontból milyen terepnek tartja, egyáltalán megelégszik-e azzal, hogy a röplabdások jó reklámot csinálnak a társaságnak? Ezekre a kérdésekre is választ kaptunk a Kelemen Ivvánnal folytatott beszélgetésben. Az elnök-vezérigazgatótól megtudhattuk, hogy a Kordax elődje az a Nívó Vegyesipari Szövetkezet volt, amely többek között a vasiparban, az élelmiszeriparban, a kül- és belkereskedelemben volt érdekelt. A nyolcvanas években a szövetkezeti szféra sikeres képviselői voltak. Aztán a német egyesülés egy sor megrendelőt „szippantott” el tőlük, s a korábbi 400-500 milliós forgalom is ezzel arányosan csökkent. A váltás szele a Nívót is elérte. Előbb kft.-ké alakult, majd - miután ezek egyrésze elvérzett - 1991-ben megalakult a Kordax Rt. Koordináló szerepkörrel jött létre, ám ebben a funkcióban nem sokáig maradt életképes. A gazdaság, az üzlet kapott elsőbbséget. Mivel kevés kitaposott ösvény volt, több mindennel próbálkozott, végül a kereskedelem mellett vetett horgonyt. A cél az volt, hogy ne olcsó áruk tömkelegével lássák el az itthoni piacot, hanem a régi kapcsolatok felélesztésével vessék meg a lábukat. Ehhez pedig elengedhetetlen a minőség garantálása. Menetközben a fővárosban több üzlet bérleti jogát vették meg, így a kis Úttörő Aruházat és a Verseny áruházát is. Raktározási gondjaik enyhítésére egy tizenkét hektáros területet vásároltak meg a privatizáció során. (Itt kell megjegyeznünk, hogy a napokban épp a soroksári Du- naág vízszennyezésével kapcsolatban hozták szóba a Kordax Rt. nevét. Mint utólag megtudtuk, a Kordax az olajszennyeződés mértékéről, annak okáról három héten belül várja a szakértői vizsgálat eredményét. Ez dönti el, hogy a Kordax menynyire vétkes az említett ügyben.) Három évvel ezelőtt a társaság egy fillér nyereséget nem tudott elkönyvelni, s még ennél is rosszabbul sikeredett az 1992-es esztendő. A magyar „bingóláz” idején - a Csepellel karöltve - a Ferenciek terén megnyitott szerencsejéták-sza- lon egy huncot krajcárt sem fia- dzott, sőt, több millió forintot felemésztett. Végül is a Csepel Sportegyesülettel kötött házasság itt nem szakadt meg, nem sokkal később e klub „kiegyenlítette” a számláját azzal, hogy egy - ingatlaneladásból származó - tisztes summát a Kordax rendelkezésére bocsátott. Nos, ez adta meg a kezdő lökést, ami mára oda vezetett, hogy közel félmilliárdos nyereséget könyvelhetett el az elmúlt évben a cég. Amikor arról kérdeztük Kelemen Ivánt, hogy Egerben stratégiai megfontolásból tették-e meg a kezdeti lépést a sportban, kategorikus nem volt a válasz. Ilyen elképzelés akkor kizárt volt, hiszen csak annyit tudott, hogy egy érték, egy csapat veszélybe került. Egerben aztán olyanokkal találkozott, akik a gazdasági életben is otthonosan mozognak, így, ha már vannak lehetőségek, miért ne éljenek vele. A Kordaxot érdekli például a bútoripar privatizációja - konkrétan az Agria Bútorgyárra gondolt de fantáziát lát a Szent József vízben is. A sporton kívüli első bemutatkozásuk épp e héten lesz Egerben a Katona téri áruház első emeletén. Az „Otthon a Kordaxban” elnevezésű vásáron hazai és import bútorokkal, lakberendezési termékekkel várják szerdától vasárnapig az érdeklődőket. A későbbiekben pedig a volt zsinagógában szeretne állandó jelenlétet biztosítani magának a részvénytársaság. B.F. Vágd az almát, ne siránkozz? Jóstehetség kell ahhoz, hogy valaki előre megmondja, mi várható az idén az almapiacon. Megszűnik^agy folytatódik az almamizéria? Az okok közismertek: a keleti piac összeomlott, a nyugati államokban bőven terem e gyümölcsből, az ízletes magyar jonatánt legfeljebb, ha léalmának vásárolnák fel. Egyesek attól tartanak, hogy újra bekövetkezik az, ami nem is olyan régen megtörtént: „baltával fogják megoldani” a feszültséget, kivágják a fákat. Valóban ilyen tragikus a helyzet? Valóban nem érdemes ma Magyarországon exportra almát termelni? Tagadhatatlan tény, hogy a meglévő gondok a szovjet exportpiac kiesésére vezethetők vissza, ez érintette a legsúlyosabban a hazai termelőket, hiszen nyugatra már az utóbbi húsz évben is csak nagyon kevés almát exportáltunk. Az Európai Unió üzleteinek polcain csak kiváló minőségű termékeknek van helyük. A magyar jonatán nem tartozik ezek közé, nincs is kereslet iránta. A kereskedők ezt a fajtát az alacsony árkategóriájú almák közé sorolják. S ha mégis megveszik, kizárólag ép és friss gyümölcsért adnak pénzt, ehhez pedig drágán fenntartható gáztárolókra lenne szükség. A gazdálkodókat tehát sem rá-, sem lebeszélni nem lehet az almatermesztésről. Segíteni viszont igen, az almatermesztéssel régóta foglalkozókat a fajtaváltásban, az újdonsült vállalkozókat pedig a fajta jó kiválasztásában. Apró jelek már utalnak arra, hogy a kistermelők körében ha csak lassan is, de megindult a telepítési kedv. Felismerték azt a tényt, hogy itthon is lehet olyan fajtákat termeszteni, amelyeket Nyugat-Euró- pában is el lehet adni. Az is tagadhatatlan, hogy a helyzet gyorsan és radikálisan nem változtatható meg, mivel a fajtaváltáshoz az almaültetvények esetében idő kell. Biztató azonban, hogy az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet jóvoltából már vannak olyan új almatermesztési eljárások, amelyek alkalmazásával gyorsan termőre lehet fordítani az ültetvényeket. De a türelem mellett, tőkére is szükség van. Delon magyar hangja Fülöp Zsigmond a szinkronizálásról, a sport szeretetéről, a pécsi „kalandról” A Nemzeti Színház Jászai-dí- jas művésze, Fülöp Zsigmond az egyik legkellemesebb orgánumé férfiszínésze az országnak. Nem véletlen, hogy számtalan szinkronszerep fűződik a nevéhez.- Ha jól emlékszem, a Rocco és fivérei című film volt az egyik első, nagy visszhangot kiváltó magyar szinkronprodukciója...- Valóban az én hangomon szólalt meg először magyarul Delon. Nagyon sokat jelentett a pályámon a szinkronizálás. Jean Marais-tól Belmondón át, Mast- roianniig és Roy Scheiderig fel- sorolhatatlanul sok sztárnak kölcsönöztem a hangomat, és sokat is tanultam tőlük.- Hogyan indult a pályája? Mire emlékszik vissza szívesen főiskolás életéből?- Drága emlékű vívótanárunkra, Róna Ármin bácsira, aki akkor az Újpestnek és a válogatottnak is vívóedzője volt. Odament egyszer Bodrogihoz, és azt mondta neki: „Fiam, beszéld már le ezt a Fritzet - ezen a néven születtem, később magyarosítottam Fülöpre - a színészetről. Én helyette olimpiai bajnokot csinálok belőle.” Persze, engem nem lehetett lebeszélni, igaz, Gyula meg se kísérelte. Szüleim Miskolcon voltak kocsmárosok, ők is kezdettől fogva ellene voltak, de én csak színész akartam lenni. A főiskola után Pécsre kerültem, példaképem Tomanek Nándor volt, aki bonvivánnak éppen olyan kiváló volt, mint jellemszínésznek.- Oly jól ment a vívás, hogy olimpikon is lehetett volna?- Tényleg jól vívtam, de az igazi sportszerelmem a labda volt. NB I-es kézilabdásként előfordult, hogy vasárnap reggel nyolckor meccsem volt a pécsi Dózsával, majd tizenegykor már a színpadon Bob herceg bonvivánjaként énekeltem. A pécsi sikerek után kerültem a Nemzetibe, és ma is itt játszom.- Van-e nosztalgiája a régi Nemzeti Színház iránt?- Van! Méghozzá valódi nosztalgia, nemcsak póz, mint nagyon sokaknál. Mert annak idején, ha bementem a színházba, és nem volt próba, akkor is felmentem a színpadra. Üres, sötét és csöndes volt minden, de „A régi Nemzetiben templomi áhítatot éreztem...” komolyan mondom, templomi áhítatot éreztem, mint a Bazilikában. Mert azon a színpadon igazi nagyok játszottak... Ha egyszer felépül mégis az új Nemzeti, sok-sok szezonnak kell eltelnie, sok-sok jó előadáson nagy művészek sokaságának kell játszania, amíg beívó- dik az új épület új színpadába ugyanaz áhítat, ami annak a „mi” régi Nemzeti Színházunknak sajátja volt. László Zsuzsa Oszter, a gyáros színész Amikor elterjedt a híre, hogy Oszter Sándor a Parádi Üvegy- gyár Rt. igazgatója lett, a színházrajongók nem tudták, örüljenek, vagy szomorkodjanak-e a népszerű művész elvesztése miatt. Oszter azok közé a kevesek közé tartozik, akinek népszerűsége immár több mint húsz esztendeje töretlen.- Egy nehéz pályakezdés indokolja a gyors elfordulást?- 1971-ben végeztem el a főiskolát, de akkor már három filmszerep volt mögöttem: az Agitátorok, a Kitörés, amellyel San Remóban elnyertem a férfi alakítás nagydíját, valamint a Rózsa Sándor. Ez a televíziós sorozat egycsapásra országos hírnevet szerzett. Szóval nem panaszkodhatok a „sanyarú” kezdetekre.- A Vígszínházban szerződtették. Ez már önmagában is rangot jelentett...- Méghozzá nem is akármilyet! A Viszontlátásra drága című Tersánszki-darabban Venczel Vera és Páger Antal voltak a partnereim, az Antonius és Cleopátrában Ruttkai Éva és Darvas Iván mellett az ifjú Cézárt játszottam. 1976-ban - ez akkor még nagy merészségnek számított - a szabadúszást választottam. Hiába mondta Várkonyi Zoltán: ez az ország olyan, mint egy medence, akárhonnan mész bele, ugyanaz a víz van benne. Nem hallgattam rá. Egy ideig ment a dolog, de amikor a minisztériumban is az orrom alá dörgölték, hogy Magyarországon csak annak a játékosnak fúj a bíró, aki csapatban játszik és klubhoz tartozik, el kellett gondolkodnom az intelmeken. Rövidesen vendégnek hívtak a Nemzeti Színházba Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabjának férfi főszerepére. A vendégségből a mai napig tartó, állandó tagság lett.- A Nemzeti Színházat cserélte a gyárigazgatói-tulajdo- nosi székre. Miért?- Kalandvágyból...? Meg kellett próbálnom önmagamat egy másik szerepben is. Az üzleti élet racionalitást, gyors döntéseket kíván, és úgy éreztem, ez is megvan bennem.- Oszter Sándor megint színpadra lépett, ezúttal a Várszínházban.- Furcsa dolog a színház. Föl tud emelni korszakokat, darabokat, vagy éppen sárba tiporni mindent. Ha magam is benne élek ebben a közösségben, akkor föloldódom benne, de ha nem, akkor szinte taszít, nagyon nehezen tudom elviselni. Gondolom, mások is így yannak vele. Tudja min szoktam gondolkodni? Hogy elmúlik az idő egy olyan generáció fölött, amelyik már magában hordja az életben összegyűjtött temérdek tapasztalatát, amit most kellene elvenni tőle és felkínálni a közönségnek, hogy gazdagodjék belőle...- Szóval: miben látjuk újra?- Az egész pályafutásomat végigkísérte a versmondás. Hangzavar címmel egy irodalmi összeállítást készítettem. Sajnos, mostanában nem nagyon van közönsége az ilyen előadásoknak, mert annak a rétegnek, amelynek igénye volna rá, pénze nincsen a belépőre. Az élet, sajnos, mostanában nem a költészetről szól. Illyés Gyula Bartók-verse a címadó. Illyés jelezni kívánta, hogy nehéz sorsú pillanatokban a kultúrának társadalmi szócsővé kell válnia. Sokan eljöttek a Várszínházba a vers barátai közül erre a bemutatóra. Úgy tűnt, megérezték ezt az üzenetet. László Zsuzsa Információ elsőkézből Lesz-e pénz a nővérek béremelésére? Február elejére rendkívül feszült helyzet alakult ki az egészségügyben. Munkabeszüntetést, demonstrációt helyeztek kilátásba az ágazat napszámosai, a nővérek, mert bérük már a megélhetésre sem elegendő. Nemrégiben a kormány javaslatot tett a közvetlenül betegek mellett dolgozó ápolónők kötelező pótlékának 50 százalékos, azaz 4000 forintos emelésére, s ahogyan a népjóléti miniszter bejelentette, a mintegy 4 milliárd forintos bértöbblet fedezetét az Egészségbiztosítási Önkormányzatnak kell előteremtenie. Lesz-e pénz, és ha igen, mikortól a béremelés kifizetésére? - kérdeztük Sándor Lászlót, az önkormányzat elnökét.- Most is, de nem először, váratlan helyzet elé állította a kormány az önkormányzatot ezzel a javaslatával. Augusztusban a minisztérium és az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete hasonló módon állapodott meg a közalkalmazotti törvényben megfogalmazott béremelések mértékéről, és most is ezt tették. Akkor sem gondoskodtak a béremelés költségvetési forrásairól, és most sem. A közeli napokban tárgyaltunk a minisztérium vezetőivel, de akkor még említést sem tettek a kormány szándékáról.- A népjóléti miniszter újságírók előtt kijelentette, hogy azért maradt el az egyeztetés, mert „nem érték el” önöket...- Ha ez így van, akkor tárgyalásaink idején még nem is gondoltak erre a megoldásra. Ha pedig utóbb pattant ki a szikra, akkor talán nem eléggé éretten került a kormány elé a javaslat.- Mi akadálya van annak, hogy egy kormányrendelet módosításával végül is megoldódjon ez a feszültség?- Látszólag semmi. Amikor a közalkalmazotti törvény bértarifáiról folytak a tárgyalások, a diplomások problémáira kerestek csak megoldást, a szakal- kamazottakra nem fordítottak kellő figyelmet a törvény előkészítői. Sem a minisztérium, sem az EDDSZ nem védte kellően az itt dolgozók érdekeit, pedig ez az a szakszervezet, amelyiknek tagságát többségében a szakalkalmazottak alkotják. Ide nyúlnak vissza a mostani probléma gyökerei. A megállapodók egyszerűen elfelejtették meghívni a tárgyalóasztalhoz azt, akinek a zsebére végül is üzletet kötöttek. S mindezek eredményeként a parlamentben felületes döntések születtek, amelyek nem tisztázták a pénzügyi forrásokat, a kifizetési módokat. Amikor kiderült, hogy a rendszer nem úgy működik, mint kellene, akkor mást próbálnak felelőssé tenni a hibáikért. Ez már jól bevált, magyar módszer.- Tehát az önkormányzatnak nincs pénze a béremelésre?- Az önkormányzatnak az egészségbiztosítási törvényben rögzített költségvetése lehetővé teszi, hogy a közalkalmazotti törvényben előírt béreket központi forrásaiból fedezze, hiszen a teljesítményfinanszírozási csatornákon az intézményekhez ebben az évben 35 milliárd forinttal több pénz jut.- Surján László is a társadalombiztosítás többletbevételeit jelölte meg a béremelés egyik forrásaként...- Az a bizonyos 30 milliárd többletbevétel, ami 1993-ban befolyt a kasszába, annyit jelent, hogy nem 40 milliárd az önkormányzatok hiánya, hanem csak 27. Ha valaki erre akar többletkiadásokat tervezni, vállalja magára a kötvénykibocsátás terheit is, mert a két alap ebből fogja fedezni a hiányt. Más húzatja a zenét, és más fizet. Végül is a problémát meg akarjuk oldani, egyelőre a teljesítményfinanszírozás módszerében látjuk a megoldást, de erről a mai közgyűlésnek kell döntenie. Azután a következő lépés a kormányé. Be kell terjesztenie, el kell fogadtatnia a parlamenttel az ígérete beváltásához elengedhetetlen törvények módosítását. Egyértelművé kell tenni a tb költségvetési törvényt, hogy jogunk legyen az átcsoportosításra. Ez pedig a parlament hatáskörébe utalja a döntést. Ami pedig a probléma lényegét illeti... Ha valakinek érdekében áll a megállapodás lehetőségét keresni, az az egészségbiztosítási önkormányzat, hiszen a biztosítottaknak jó minőségű szolgáltatást zavaros viszonyok között nem lehet nyújtani. Somfai Péter „Meg kellett próbálnom önmagamat egy másik szerepben is”
