Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-17 / 40. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1994. február 17., csütörtök Okos ötlet Az elmúlt hét szombat délelőttjén — hosszú idő után ismét — szembesülhettem egy általam régen kedvelt programmal, a korábban sugárzott színvonalas műsorok ismétlésével, az Ismét a javából!-\a\. Egykor már többször megírtam, hogy érdemes tallózni, jó érzékkel válogatni, mert ez az egyik leghatásosabb módja a rádió iránti érdeklődés felkeltésének. Érthető, hiszen az effajta megközelítés ízelítőt ad abból a sokrétű, abból az egyértelműen rangos tevékenységből, amelyet az ott dolgozó kollégák nap mint nap produkálnak. A legutóbb — s ez törvényszerű — számos blokk hatott rám. Megszólalt az az asszony — ezt a részt a Helykeresőből vették ki —, akit megtépázott az élet, akinek egyéni tragédiáihoz társult ez a lassan már elviselhetetlen jelen, a tűrhetetlen anyagi nyomorúságával. A hölgy nem politizált, nem kötődött semmiféle csoporthoz, mindössze beszámolt katasztrofális sorsáról. Utalva például arra — ezt le kell írni —, hogy sokszor már csak puszta kenyérre futotta, s fogalma sem volt arról, hogy hogyan tovább. Megráztak ezek az adalékok, mert a riportalany nincs egyedül. Legalább másfél millió polgártársunk harcol így fizikai fennmaradásáért. Ők azok, akikről a csinnadrattás átalakulás során a szűk gazdag réteg, a milliomos, a milliárdos csapat tökéletesen megfeledkezett, nekik bizony semmit sem mondanak a szólamok, s kizárólag azokra voksolnak majd, akik konkrét, kézzelfogható javulást garantálnak. A bajban csupán az a megnyugtató, hogy akadnak olyan zsurnaliszták, akik észreveszik az árnyakat is, nemcsak a fényben kívánnak sütkérezni. Velük értek egyet, mert valamirevaló tollforgató egyedül az elesettekkel, a felkarolásra szorulókkal azonosulhat, az ő jogaikért kardoskodhat, ekként lehet kiegyensúlyozott karaktere, másként aligha teljesíti küldetését. Azt a missziót, amelyre ugyan soha nem eskették, ám mégis ennek jegyében munkálkodik. A meddig rendeltetett... Emlékeztünk A negyedszázados jubileum alkalmából megint műsorra tűzték — február 12-én este az egyes adón — az Angi Verát, a Vészi Endre kisregényéből készített alkotást, amelyet Gábor Pál álmodott celluloidszalagra. A kifejezés egyáltalán nem túlzás, mert ezt a filmet átlengte, áthatotta, átsugározta valamiféle tiszta, lírai tónus, olyan búsan szép naivitás, amely folyvást lelkűnkbe lopózik. Akkor is, ha lassan már égnyi távol esik tőlünk az az éra, amelyben a történet játszódik. Ráadásul azok az ötvenes évek j ó néhányunkban keserű impressziókat hagytak, s a fájdalmas élmények elidegenítették tőlünk ezt az időszakot. Ez akkor is igaz, ha ma sem vagyunk szuper- bizakodóak, csakazértis optimisták. Ennek ellenére úrrá lett felettünk a művészet ritka erénye, az a varázslat, amellyel semmi sem versenghet. Ráhangolódtunk a főhősre. Megmosolyogtuk cset- lését-botlását, az azóta elavult elvek iránti értelmetlen rajongását. Sajnáltuk, gondolatban ékelődtünk vele, ám a katarzis ennyi furaság ellenére is osztályrészünkké vált. Persze némi keserűséggel, borongással ötvözve, hiszen nemcsak azzal vagyunk tisztában, hogy az általa remélt kiút zsákutca, hanem azzal is, hogy a frissen ajánlott, a fennen hirdetett sem ível az egekbe. Önkéntelenül is eszembe jutott, hogy ez a gyorstalpaló kurzuson felszínesen képzett ifjú elvtársnő — akit akkortájt elismerésül a sajtóhoz küldték, erősíteni annak osztályharcos jellegét — vajon miként igazodna el a jelen szövevényes viszonyai között, kikhez vonzódna, kiket utasítana el, miért küzdene, miben csalódna. Szellemi portyának sem rossz az efféle játék. Némi ráérzéssel — talán nem is tévedek — arra tippelek, hogy a hatványozottan fásultak táborát gyarapítaná. Bár ne így lenne... Pécsi István A morbid humor kedvelői kellemes farsangi meglepetésben részesülnek. Az Addams család története folytatódik újabb agyrémekkel, a fekete humor minden jellemzőjével. A film lényegében egy bő év története. Az elején egy Addams-féle csendélet tanúi vagyunk: a gyerekek segítenek Nagyinak eltemetni a család kedvenc ölebét. A szertartást csak a tetem kétség- beesett vinnyogása kíséri... Mor- ticia fontos bejelentésre készül. Hamarosan szülni fog. Vajon fiú lesz? Vagy egy lány? Vagy egy Addams? A történet ezután az újszülött Addams-féle kalandjait mutatja be. A filmet az egri Uránia moziban láthatjuk. Szárnyas fejvadász Az eredeti, rendezői változat 2019-re Los Angeles nyomasztóan embertelen metropolisszá terebélyesedett. Csak a négyszázadik emelet fölött süt a nap, az alsóbb szinteken a szeny- nyezett ipari felhőkből állandóan esik az eső. A Földön gyakorlatilag mindent mesterségesen állítanak elő, és a zseniális tudós, Tyrell konszernje kiváló minőségű androidokkal árasztotta el a piacot. A gyarmatokra kitelepített lények azonban fellázadtak rabszolgasorsuk ellen, ezért kivonták őket a forgalomból. A rejtőzködő szökevények felkutatására és „megszüntetésére” Pol- da Runner-eket, Szárnyas fejvadászokat alkalmaznak. A sci-fi műfaj alapműve most az eredeti, a rendezői változatban megtalálható az egri Videotop videotékában. Magyarországi bemutató Egerben: A pulyka Nyakig a tespedtségben Nem tudom, írtak-e már olyan abszurd darabot a világon, amely egy idő után ne tűnt volna realistának. Sajnos, előbb-utóbb a legvadabb rémálom is teljesülhet, különösen akkor, ha az megjelenik az újságokban és a képernyőn. Talán csak a színpad az, ahol nem hat ránk a valóság erejével a kitaláció, mert tudjuk, hogy a játék előttünk születik meg, a színész és a közönség együttlétéből. Ezért kerülhet idézőjelbe az, amit magunk előtt látunk, s még a döbbenet sem a tényeknek szól, csupán azok „égi másának”. Az egri Gárdonyi Géza Színház egy olyan Mrozek-darabot tűzött műsorára, amelyet hazájában még nem mutattak be. A pulyka című komédia a tehetetlenség és a kilátástalanság különös légkörében játszódik. Egyből ráismerhetünk hajdani, s talán még mai önmagunkra is: sajátos kelet-európai közeg ez, szinte mindenki megélt már hasonló érzést a világ ebben a csücskében. A cél nélküli tespedtség ült erre a vidékre, amelyben ezért minden emberi törekvés elhal. Ide robban be egy szerelmespár, hogy egy újfajta lehetőséget villantson föl a szereplők előtt. Az az egy esély maradt, hogy a legszemélyesebb érzések rázzák föl az embereket, mert — ahogy elhangzik a műben — minden eszme, fogalom és gondolat elvesztette jelentését és tekintélyét. Abban a pillanatban, amikor ezt a legmélyebb vonzalmat „ál- mosítani” akarják, még ez a kiút is elvész, nem marad semmilyen kapaszkodója a hősöknek. Keserű komédia ez, amelyen sokszor azért nevetünk, mert ismerősnek érezzük az elhangzott mondatokat. A darab abszurditása nem a helyzet valószínűtlenségben rejlik, hanem abban, hogy ezeket a viszonylatokat a szerző lemezteleníti. Nem hétköznapi helyzetben ismerjük meg ezeket az alakokat, hanem valamilyen végletekig leegyszerűsített viszonyrendszerben. Ez különösen a mű első jeleneteiben hatásos, mert amikor hozzászokunk a mulatságos és hátborzongató szituációhoz, akkor már a szereplők egyénisége kezd érdekelni bennünket. Az írónak és a rendezőnek mindkét esetben van mit mondania. Költői realizmussal ragadják meg a helyzet lényegét, Mrozek szövege alapján Lengyel Pa7rendező különös, mégis otthonos helyszínt teremt. Szegő György díszlettervező és Harák Juditjel- meztervező sem törekedett arra, hogy erőltetetten aktualizálja a látványt. A ma emberének oly kedves, romantikus környezetA kapitány és Laura „románca” (Dimano- pulu Afrodité és Pálfi Zoltán) ben és viseletben jelennek meg a színészek. Még nagyobb így a feszültség: a XIX. században sejle- nek föl a XX. század emberének a vergődései. A társulat érti és érzi ezt a gondolatvilágot. Szokatlan játékstílust követel a darab, de még azok is vállalják és képviselik ezt, akiket ezelőtt szinte mindig más oldalukról ismertünk meg. A szerelmespár olyan, amilyennek a szerző megálmodhatta okét: üdék és erőteljesek. Különösen Dimanopulu Afrodité alakítása sokszínű, s ez azért nagyon fontos, mert ő mozgatja a szálakat. Vonzza a férfiakat, mint lámpa a rovarokat. Nőiessége magával ragadó, de éppoly riasztó is. Szeszélyessége megzavar mindenkit, ahogy ot is zavaija a férfiak állhatatossága. Nem kis színészi teljesítményt nyújt. Párja, akit Baj esi Lajos alakít, már lényegesen egyneműbb figura. Csak az érzelem hajtja. Szinte nem kell mást megformálni, csak ezt a hevületet, s a csalódást. Pontos, s fegyelmezett Venczel Valentin költője, aki a darab egyik központi alakja. Szinte átmenet nélkül jut a kiábrándultságból a líraiságba, majd a hétköznapi élet viszonyaiba. Romantikus alkat, aki őszintén tetszeleg a pózaiban, mégis ízig-vé- rig modem. Hasonlóan jól fogalmazza meg Pálfi Zoltán a kapitány szerepét. Botladozásával a darab legszórakoztatóbb helyzeteit teremti meg. A herceg és a remete párharca (Réti Árpád és M. Horváth József) Realistán indít M. Horváth József, aki az abszurditást a magajózanságával ragadja meg. Elképzelései logikusan hangzanak, de mint bebizonyosul, ellentmondanak a józan észnek. Réti Árpád remetéje jó társa, mert a világot egy merő lázban éli meg. Összecsapásuk ennek a két szemléletnek a harca, s azért mulatságos, mert szinte teljesen értelmetlen dolgokon vitatkoznak. A három paraszt, Rudas Attila, Baráth Zoltán és Tóth Péter jeleníti meg azt a világot, amely ezt a kiábrándultságot okozza. Valahol megfeneklett ez a világ, értelmetlen a cselekvés, s csupán mechanikus, előre eltervezett gondolatokat és mozdulatokat teremhet. A rendező jól fogta meg a mrozeki világ lényegét. Az ember itt nem hihet semmiben, mert értelmét vesztette minden cél. A görbe tükör mutatja a dolgok igazi lényegét: torzítva is hű képet mutat. Nevetünk, de gyakran arcunkra is fagy a mosoly. Elgondolkodtató és felkavaró ez az előadás, amelyhez az egri Ifjúsági Ház méltó környezetet kínál. Ha nincs is külön stúdiószínháza Egernek, lehet találni méltó helyszíneket. _ „ . , ,, Gabor László Az Egri Szimfonikus Zenekar — még a hamvazószerda előtti hétfőn — beült a Megyei Művelődési Központ színpadára a díszterembe, és csinált egy farsangi bált idéző zenei forgatagot a Straussok melódiáiból. A beszámolónak ez az első, szárazra sikerült mondata korántsem jelenti azt, hogy ezek az egri zenészek valami kráglis, kispolgári szorgalommal húzták volna a vonót, fújták a kisebb- nagyobb méretű, öblű és hangú hangszereket, verték-pufogtat- ták volna a dobot, kezelték a hárfát, a xilofont vagy a triangulumot, szó sincs róla. A pótszékes ház szórakozni érkezett a tetthelyre, a hölgyek-urak, családok hangulatukkal-lelkesedésükkel is befűtötték a termet. A Strauss-dinasztia, élén a junior Johannái, mesteri módon kiszolgálta azt a Bécset, amely mindig is szeretett táncolni. Nem akatjuk megtoldani Szepesi György hangversenybéli konferáló szövegeit, a Straussokat fejünk fölé emelő mondatait, de ezek a „gemütlich”, jó kedélyű bécsiek már a Napóleon feletti győzelem és örömmámor idején is ropták úgy istenigazából a táncokat, talán akkor szédültek bele utoljára a francia udvar által tombolásig vitt bálozásba. És ez a tánc-világelsőség ma is tartana, ha a Monarchia — így, nagy M-mel — ki nem töri a nyakát. De vissza a farsanghoz és a hangversenyhez. Ez alkalomra Kollár Imre, a tévé karmester- versenyének közönségdíjasa kapta kézbe az együttest. Lendületes, jó humorú fiatalember, alkatilag más, mint a zenekar szakmai gazdája, Gimesi Géza. Neki jól állt sok figura. Nem átallott kokettálni a közönséggel, a hiányzó álarc helyett tréfás grimaszokat vágott, ráfordulva az ülő seregre, teljes arccal és azzal a szándékkal, hogy ne csak anda- logjanak a vendégek a képzeletbeli táncospárral a csillárok alatt elképzelt forgatagban; mert mi más a tánc, a bál, mint testek forgataga, szívek felbuzdulása, sorsok elindítása, olykor megpecsé- telése. Ha a Denevér-nyitány az európai ízlések szerinti legnyilvánvalóbb farsangi muzsika, akkor arra piruljanak ki, de ha polkák rohannak végig a vonókon, vagy ha induló robog elő, akkor arra! Mert a tempó csak fodroz- za-továbbmintázza azt a hatást, azt a ringást, azt az áramlást, amely a keringőkben leli meg fővonulatát. A Művész-élet, a Bécsi vér, a Császár-keringő, a Szférák zenéje, és persze a Kék Duna színes emlékekbe köti utólag azt a XIX. századot, amely romantikus, biedermeier vonásaival együtt nekünk ma is kétórás örömöt, tapsra indítást teremt. Ötletet ad arra, hogyan kell szórakoztatni azt a nagyérdeműt, amely ilyen kellemes, a napi bajokat feledtető muzsikára vágyik. És a közönség nencsak azért tódult erre az alkalomra, mert farsang van, és mert a zenekar baráti köre mindig is szívesen veszi körül érdeklődésével Eger legstabilabbnak mondható művészi közösségét, hanem azért is, mert felfogja: mekkora ereje és lendítőkészsége támadhat egy ilyen találkozásnak. Mondjuk azért is, mert a karmester a mókában is elöl járt, „dobásba hozta” szólistáit is, akik nemcsak mennydörögni, villámlani akartak a karmesteri intés nyomán, hanem magukat is kifejezni, átadni a művek, a művészet lélekemelő derűjét. És egy kicsit megfürödni a tapsban is, ami az együvé tartozás és egymásra találás egyik legtisztább „elkönyvelési forrná- • » Farsang, Straussmuzsikával HANG-KÉP Film- és videopremierek Addams Family 2.
