Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-16 / 39. szám
4. AZ OLVASÓK FÓRUMA HÍRLAP, 1994. február 16., szerda Állásfoglalás a gyógyszer- áremelésről A Nyugdíjasok Országos Ka- marájahatározottan tiltakozik az 1994. január 1-iével bevezetett gyógyszeráremelés ellen. A kamara delegációjának dr. Surján László miniszter úr 30 százalékos emelést jelzett. Másnap már az Egészségbiztosítási Pénztár főgyógyszerésze 40 százalékról nyilatkozott. A lapokból értesültünk, hogy a gyógyszergyárak átlagosan 15-17 százalékos emelést hajtottak végre, mely a nagy- és kiskereskedelmi árréssel, valamint a csökkentett térítésű gyógyszerekkel együtt sem jelenthet 25 százaléknál nagyobb kiadásnövekedést a gyógyszertérítés Egészségbiztosítási Pénztárra eső részénél sem. A január elseje utáni napokban — a tényleges árak ismeretében — sorozatosan kaptunk jelzéseket idős állampolgároktól (és kisgyermekes hozzátartozóiktól), hogy az általuk az orvos előírása szerint vásárolt egyes gyógyszerek térítési dija a decemberi többszöröse (például Cavinton ötszöröse, Algopyrin több mint kétszerese stb.). Ugyanakkor megszüntették a lázcsillapítók és fájdalomcsillapítók térítését, mellőzve a minimális humanitást is. Már decemberben is tapasztaltuk — és ezt a gyógyszertárak dolgozói is megerősítették —, hogy az idős állampolgárok nem tudják anyagiak hiányában vényüket kiváltani. A jelenlegi áremelés számukat többszörösére fogja növelni. Felhívjuk a népjóléti miniszter úr, a Nyugdíj- és Egészségbiztosítási Önkormányzat elnökségének figyelmét, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya minden állampolgár elidegeníthetetlen alanyi jogának deklarálja az élethez és egészséghez való jogát. Ugyanezt teszi az ENSZ Egyetemes Deklarációja, melyet a magyar Parlament ratifikált. A jelenleg érvényben lévő térítési dijak nem teszik lehetővé, hogy minden idős állampolgár élni tudjon jogával, és ez feltétlenül egészségük romlásához, szerencsetlen esetben (például magas vérnyomás!) halálukhoz is vezethet. Kéijük tehát a népjóléti miniszter urat és a két önkormányzat elnökségét, vizsgálja felül, hogy egyhavi szükségletnek megfelelő mennyiségű gyógyszer vásárlása milyen kiadásnövekedést jelent decemberhez viszonyítva a nyugdíjasoknak (szerintünk mintegy kétszeres!), és hozzon megfelelő intézkedést az egészség védelmének lehetősége biztosítósára számukra. Nyugdíjasok Országos Kamarája Küldjön egy fotót! Egri iskolások a Magas Tátrában A közelmúltban az egri Hunyadi Mátyás Általános Iskola 4/a osztályos tanulói egy hangulatos hétvégét töltöttek a Magas Tátárában osztályfőnökükkel, Boros Gyulánéval. A szánkózás nagy örömet és felejthetetlen élményt jelentett mindannyiuk számára. A kirándulásról készült pillanatképet Szabady Leventétől (Eger, Kiskanda u. 2. 11/25.) kaptuk. Pórul járt bérlők Hatvanban A Heves Megyei Hírlap 1994. január 29-30-i, szombat-vasárnapi számában megjelent egy újsághír a következő címmel: „Dobra vert hatvani lakások”. A bérlők, a várható vevők ennek az írásnak a következő címet adták: „Átvert bérlők!” Ezzel a címmel, az eredetit felváltva, én is jobban szimpatizálok, a következők miatt: Áz eladást végző megbízásából eljáró szakértő nem tett eleget a hatályos jogszabályban foglalt kötelességének, mert az eddig kiadott árajánlatokban nem közölte a jogszabályokban foglalt adatokat. De nem vizsgálta a lakóépületek értékét meghatározó olyan értéknövelő és csökkentő tényezőket, mint: — nem ázik-e be a tető, — nincs-e olyan el nem végzett karbantartási munka, amelyet a bérbeadó évek óta elmulasztott, például kidől a válaszfal, életveszélyesen hullik a vakolat a homlokzatról, stb. Olyan értékelést adott egy régebben épült lakótömbre, mint a később épült és három éve felújítottra. Ide kívánkozik az is, hogy az önkormányzat 3 millió forintot ad arra az épületre, amelyik vaskorlátja korrodálódott, de semmit nem vesz figyelembe annál az épületnél, amelyik beázik, és több mint 28 éves épület, tehát korábban épült. A sajnálatos az, hogy amikor ezeket a várható vevők szóvá tették, arra hivatkoztak, hogy ez a szakértő feladata, vele kell az ügyet tisztázni. Hiába van az érvelés és a jog, hogy mi nem a szakértővel, hanem az önkormányzattal vagyunk jogviszonyban. Ha nem értünk egyet, végső soron forduljunk a szerződés megkötése után a bírósághoz! De azt sem tudjuk, hogy a vételár befizetése után megkötött szerződés mit fog az épületek állapotával kapcsolatban tartalmazni. Magyarul tehát: vegyünk zsákbamacskát! A legutóbbi, 1994. január 27- én tartott önkormányzati ülésen az előbbieket és még számtalan tisztázatlan kérdést felvetettek a bérlők, amelyekre nem kaptak választ. Ezt pedig tetézték azzal, hogy nem döntöttek abban az előtelj esztett javaslatban, hogy kötelezzék a szakértőt a jogszabályok szerinti szakértői eljárás lefolytatására, vagy csökkentsék az 50 százalékos vételárat 40 százalékra. Mindehhez párosulhat etikátlan magatartás is. Ezért átverés tehát az, ami ebben az ügyben történt, a részletek ismertetése nélkül is. Dr. Zölei Dávid Hatvan, Gádor Kálmán u. 1. Válasz cikkünkre Tófalusi nézőpont - más szemszögből E lap december 30-i számában Fazekas István szerkesztő úr tollából megjelent cikkre kívánok reagálni — igaz, erre csak erősen korlátozott terjedelemben van lehetőségem. Nevezett cikk egy állítólagos, az önkormányzat és annak polgármesterét és jegyzőjét dicsérő névtelen levél apropóján alapul, majd részletezi a helyi vezetés gondjait és „érdemeit”. Nem lehet megállni szó nélkül, hogy e cikkben közöltekre hasonló nyilvánosság előtt ne válaszolnék. Sajnos, a terjedelmes cikkel szemben mindössze 30 sornyi válaszadásra kaptam lehetőséget, ami nem a lap pártatlanságát bizonyítja, különösen akkor nem, ha számításba vesszük, hogy nevezett Szerkesztő úr már korábbról tudomással rendelkezik arról, hogy az általa leírtak nem a falu lakossága egészének véleményét tükrözik. Cikkét megelőző időszakban is indokolt lett volna, hogy a helyi önkormányzat véleményével szemben álló nézettel is foglalkozzon, ezt azonban számomra ismeretlen ok miatt elmulasztotta. Tekintettel arra, hogy nem kaptam garanciát nagyobb terjedelmű írás szó szerinti közlésére, úgy gondolom, a szóban forgó cikk teljes egészének megválaszolása egy helybéli vitafórumon a legkorrektebb tisztázási módja mindazon kérdéseknek, amelyek a nevezett cikkben kizárólag egyoldalú beállításban, csak a pozitív vonások hangsúlyozásával tárják a nyilvánosság elé a helyi önkormányzat ténykedését. Erre a vitafórumra a tófalusi ön- kormányzat tagjain kívül szívesen látom Fazekas szerkesztő urat is, de másokat is, akik őszintén érdeklődnek egy, az önállóságáért a saját vezetőtestületével küzdő település gondjai, eredményei, feladatai iránt. Ez a vitafórum lehetőséget biztosít mindazok számára, véleményük kifejtésére, akik pozitív vagy negatív személyes tapasztalat alapján alkotnak véleményt a helyi önkormányzat tevékenységéről. Farkas János Gyula Tófalu, Kossuth u. 48. x Nagyon őszintén megvallva: semmi kedvet nem éreztem arra, hogy a levélíróval szópárbajba keveredjek, már csak. azért sem, mert meggyőződtem az elmúlt évek során rosszindulatáról, a valós tények hamis színben való beállításáról. De hogy mégis reagálnom kell a fentiekre, több ok is indokolja. Farkas úr pontosan ezeken a hasábokon jelentette be fogadalomszerűen egy jó évvel ezelőtt, hogy nem kívánja publikáltaim magát a Heves Megyei Hírlapban! Ezt a fogadalmát megszegte, mint azt a megállapodását is, amelyet kolléganőmmel „kötött”, hogy mondanivalóját 30 sorban közli, mert a kifogásolt cikknek terjedelmét meghaladó, csak sejtéseket, lezáratlan gondolatokat tartalmazó fogalmazvány közlésére nincs lehetőségünk. (Erre még bírói ítélet sem kötelezhet bennünket.) Ezt is felrúgta a fenti levélben, amikor többször is ezen morfondírozik, nemhogy azt írná meg: mi is a kifogása a köztiszteletben álló tófalusi polgármester nyilatkozatában. A megfogalmazásában személyes lejáratásomat is érzem, amelyet ezúttal visszautasítok. Nagyon sok mindent fel tudnék hozni „mentségemre”, de igyekszem a terjedelemhez igazodni, mert engem is köt a szerkesztő „sor-stopja”. A lényeg a következő: a mindenkori szerző joga eldönteni, hogyan kezdi és fejezi be írását. Főleg, amikor az indítás valós tényeken alapszik. Az interjú három tisztségviselő előtt hangzott el, s a lap szó szerint adta vissza. Reklamáció az interjúalanytól nem érkezett. A kényes pontoknál a polgármester neveket nem említett, akik „megmérgezték ” az előző önkormányzatinduló munkáját, amiért az le is mondott. Az aknamunka persze most is folyik, igaz, más eszközökkel. Ám az eddig benyújtott feljelentések a felsőbb szervek részéről elutasításban részesültek, mert a vizsgálatok kiderítették, hogy a tófalui képviselő- testület eddigi minden határozata törvényes volt. Ennek tükrében világossá vált az is, hogy a dicsérő jelzőket használó, névtelenségbe burkolózó idős levélírónk miért őrizte meg inkognitóját. Ha én a polgármesterrel készítettem interjút, ahol még véletlenül sem hangzott el Farkas úr neve, tevékenysége, akkor miért beszéljek pontosan ővele? Harminchat évi pályafutásom alatt volt szerencsém világhírű emberekkel, sportolókkal, minisztériális személyekkel, többek között az UEFA, a FIFA, a NOB elnökével is interjút készíteni, és egyetlen reklamációt sem kaptam. Farkas úrtól igen, mint ahogy azok a kollégáim is, akik előttem voltak bátrak igazságot írni Tófaluról. Nem tudom, a vitafórum létre- jön-e vagy sem, azon részt veszek, avagy sem. Mint újságírót a téma érdekel, magánemberként nem, mert nem szeretem a mesterségesen keltett indulatokat. Ezzel magam részéről a témát lezártnak tekintem, s kérem Farkas urat, hogy olvassa ela„ Kopogtató” múlt év decemberi számában megjelent „Közös dolgunkról” című írást, az ottani művelődési központ kiadványában. És gondolkodjon el rajta... Fazekas István Utoljára a pozíciószerzésről... „A jelenséget nem cáfolták!” Lapjuk február 9-i számában „A köz szolgálata, vagy pozíciószerzés” címmel közreadott olvasói levelemre jött írásos válaszok és a hozzám érkezett reagálások arról győztek meg, hogy az Postabontás ______ M iért nincs parkoló...? ...Kérdezik egymástól Eger Északi-lakótelepének lakói a betonházak között szabálytalanul parkoló személy- és teherautókat, autóbuszokat, különféle munkagépeket látván. Tulajdonosaikat meg lehet érteni, hisz hol hagyják járműveiket, ha nincs elegendő parkolóhely. így aztán ahol csak tudják, leginkább lakásaikhoz közel — hogy szem előtt legyen — tartják azokat. Szabályos, nem szabályos, zöld terület, tiltott útvonal, játszótér — kárt okoznak ezzel vagy sem, teljesen közömbös számukra. Mit lehetne tenni a lehetetlen állapot megszüntetésére? A Kallómalom utcában évekkel ezelőtt építettek a „lila iskola” diákjai számára egy sport-objektumot. Az egyes pályákat — hogy az ott sportolók ne zavarják egymást — magas kerítéssel kerítették el. Ennek az objektumnak nincs gazdája, a látszat azt bizonyítja. A kerítések oszlopairól a dróthálót régen letépték a környék felügyelet nélkül hagyott gyerekei. Az egyes pályákat ellepte a gyom és a szemét. A tá- volugró-pályát a mellette lévő épülettömb lakói gépkocsiparkolónak kisajátították. Ebben az állapotban ez a tér nem öregbíti városunk hírnevét. Nem lehetne-e területet parkolónak átalakítani? Bekerítésével, bejárati kapuval, őrrel sok gépkocsinak adna biztonságos helyet. Gondolom, a kocsik tulajdonosai szívesen fizetnének, csak hogy biztonságban tudják járműveiket. Az ebből származó összeg az önkormányzat bevételét növelné. S megszűnne a környéken a tilosban parkolás, a parkok, játszóterek rongálása. Nem utolsósorban csökkenne a gépkocsifeltörések, -lopások száma — s a rend őreinek munkája is. H-B. A. Eger, Kallómalom u. 54. Szeretetotthon kellene... A téma már régóta foglalkoztat: jó lenne, ha Egerben is létrehoznának az öregek számára egy idősek otthonát vagy egy szeretetotthont. Oly sok városban, kisebb településen nyitnak ilyet, csak városunkban hallgatnak róla. Tavaly írtam az érsek úrnak és a polgármester úrnak is ebben a témában, de választ nem kaptam. Elgondolásom a következő: hozzanak létre egy alapítványt erre a célra. Azt hiszem, sokan adakoznának — még mi, kisnyugdíjasok is —, ha tudnánk, hogy a bekerülési összeg nem rúgna millió forintra. Az egyház és az önkormányzat összefogásával talán akadna olyan épület Egerben, amelyet az alapítványa ból összejött pénzből át lehetne alakítani erre a célra. Esetleg garzonlakások is lehetnének, ahol mi, megfáradt, idős emberek saját megszokott bútoraink között élhetnénk, akár egyedül, testvérünkkel, házastórsunkkal — s nem idegenekkel összezárva. Talán aki ide bekerülne, a lakás értékesítési összegét is be tudná fizetni az otthonnak. Azt hiszem, jóakarattal, jó szándékú hozzáállással segíthetnének rajtunk, magányos, idős embereken. Lakatos Katalin Eger, Rózsa K. u. 2. //7. Mi lesz a lányomékkal? Olvastam lapjukban, hogy bármilyen kéréssel lehet Önökhöz fordulni. A lányom érdekében ragadtam tollat: ugyanis munkanélküli lett, s már lejárt a segély is. Hogy az „évei ne szakadjanak meg”, a biztosítónak havonta több mint 4 ezer forintot kell fizetni. De miből? A félje Ausztriában vállalt munkát, de három hónapja már nem dolgozik, mert nincs munka, s a jövő is bizonytalan. A lányom próbálkozott munkát keresni, de nem kap sehol, mivel a bal csuklóját operálták, és nem hajlik. Egészségcsökkenését harminc százalékban állapították meg csupán, azzal az indokkal, hogy fiatal. Van egy kislánya, akit fel kell nevelni; de kérdem én, mi lesz ezek után? Én, ahogy tudom, segítem őket, de ez édeskevés. Kihez forduljak segítségért? A lányomat egyébként Novák Gézánénak hívják, Petőfibányán, a Sport út 1. szám alatt lakik. Jakubovics László nyugdíjas Liszt Ferenc út 2. sz. x Tisztelt Olvasónk! Gondjait mélyen átérezzük; ám nemcsak ezért közöltük levelét. Akik olvassák — gondolunk itt különböző segítő szervezetekre —, bizonyára nyújtanak támogatást. Mindemellett tanácsoljuk: forduljanak a petőfibányai önkormányzathoz, annak szociális bizottságához, ahonnan segítséget kaphatnak. Mikes Márta országosan és helyileg is érzékelhető jelenséget érdemes volt szóvá tenni. Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy az olvasói megnyilvánulásokból érzékelhető egyfajta félelem a visszavágástól. Ez ellen is legjobb fegyver a nyilvánosság. Én magam ettől nem félek, és ilyet nem is érzékeltem. Ha fogok, annak nyilvánosságot adót. A megszólítottak reagálásából — már akik erre az olvasót méltatták — az állampolgárok levonhatták saját következtetéseiket. Ezért én nem minősíthetek, csak megjegyzem, hogy nem a diplomákat hiányoltam, hanem a jelenségről szóltam. A háttérbe szorításról és a többi témáról is lenne mit mondanom, de az ügy szempontjából ez közömbös. Várkonyi úr viszont általános állításaimat minősíti tévesnek akkor, amikor azt úja:’’...nem vagyok állandó bizottság elnöke... és megmérettés alapján én kaptam meg a kinevezést.” Ez igaz, és személyét érintően én nem tettem ezzel ellentétes megjegyzést — de arról nem ír, hogy a pályázáskor bizottsági elnök volt. Javasolni én is tudnék, de minek... Hiba a választó szellemi képességeit lebecsülni. A tények makacsok. Állítom, hogy a képviselőség, főként a bizottsági elnöki tisztség, összeférhetetlen bármilyen önkormányzati érdekeltségű szervezet vezetésének vagy más pozíciónak az elfogadásával, mert az illető tisztségénél fogva részese egy döntési mechanizmusnak. így a megmérettetésnél is előnnyel indul a kívülállókkal szemben. Még a látszatát is el kellene kerülni annak, hogy szubjektív előnyök és a „tűzhöz közelség” jelentheti a pozíció megszerzését. Ez régebbről is ismerős. Kár, hogy ezt sem a képviselők, és Láng úr utalása alapján a közgyűlés tagjai sem érzik. Ez több mint elgondolkodtató. A választópolgárok — a hozzám érkező jelzések alapján állítom — ezt másként ítélik meg, és nem felejtenek. Gondolom, a választásokon is ki fogják nyilvánítani, ahol ezt szükségesnek érzik. ifj. Bodó Mihály x A témával kapcsolatban több olvasói véleményt is kaptunk, mely nemcsak városunkat, megyénket érinti, hanem honatyáinkat is. Többen kifogásolják: mielőtt az Országgyűlés feloszlatná önmagát, megszavaz saját részére több százezer forintos végkielégítést, függetlenül attól, hogy esetleg újraválasztják az országgyűlési képviselőket. S miközben ilyen gálánsán jutalmazzák önmagukat, nem akadt egyetlen képviselő sem, aki például javaslatot terjesztett volna a minimálbér kérdésében, hogy az elkövetkezendő időkben valakik ne kegyosztásnak tekintsék e százezreket érintő témát. Ugyanakkor a néhány éve vagy esetleg a közelmúltban nyugdíjba került állampolgár életkörülménye nem változott — inkább romlott. Nyilván irritálja mindez az embereket, főleg azt az olvasónkat, aki harminchat évet meghaladó munka után 10 ezer 200 forintot kap. S nincs egyedül ... A lapunkban ezzel kapcsolatos vitát egyelőre lezártnak tekintjük. A kisnyugdíjasok, a „szegény réteg” gondjaival azonban a későbbiek során továbbra is foglalkozunk, szívesen váijuk leveleiket, hogy segíteni tudjunk. (A szerk.)
