Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-15 / 38. szám
4 HORIZONT HÍRLAP, 1994. február 15., kedd Látószög Címert vegyenek! Akárki, akármit mond — jó ez a demokrácia! Az ember nemcsak visszaüthet még a rendőrnek is, hanem ha kedve tartja mindjárt a minisztert, vagy éppenséggel a miniszterelnököt, sőt, egyenesen a köztársaság első méltóságát becsmérelheti, szidhatja. Előszedheti a kékvérű megint a régi címét, címerét, lefújhatja a port ősei megmaradt képeiről, a családi kutyabórről. Parádézhat mentében, s természetesen jöttében is, atillájában. No, és persze, a pórnép «sok mindent megengedhet magának! Ha bírja szuflával, van szerencséje hozzá — például vállalkozó lehet egy részéből. Ilyeténképpen aztán szintén felkapaszkodhat. Esetleg még amazok közé is. Nem biztos, hogy észreveszik: kölcsönözte-e jelmezét, vagy varratta, vette a ruháját, amiben az előkelőségek bálján, estélyén megjelenik. Mi több: tovább, jóval tovább mehet ennél! Csináltathat ő is saját címert, netán mire e sorok megjelennek — talán oklevelet írathat. Ha nem is mindjárt nemesit, valami ősit feltétlenül. A címerig mindenesetre már most elérkezett. A minap olvastam a közönségesebb hirdetések között a meglepő ajánlatot, biztatást. Ez kell a magyarnak! Gondol egyet, akár a magára többet is adó italdiszkontos, esetleg a sikeresebb üzletvitelű kaparósorsjegy-árus, s szakemberekhez — történészhez, heraldikához, művészhez — pontosabban az őket egymagyában megtestesítő, vagy képviselő illetőhöz fordul. S az űj címer felkerülhet még a panelházi lakásbejáró falára, ajtajára is, az elegánsabb családiház, villa díszkapujára pedig kiváltképpen. Meg a pecsétgyűrű fejére, vagy a pecsétnyomóra. Esetleg — hogyha nem leginkább — mindkettőre. A levélpapírra, a diplomatatáska oldalára, a gyerek sportszatyrára. Hadd csodálják, hadd irigyeljék! Akinek fáj, vigasztalja magát saját rendelésével! Nincs akadálya, senki meg nem tilthatja neki. Sem a viselését, sem azt, hogy örökül hagyhassa. S ez utóbbi alighanem a legnagyobb öröm! Tessék csak elképzelni! Ötven, száz, sokszáz esztendő múlva is él majd az a címer, generációk sorát örvendeztetheti, múlhatja túl. Ha másról nem is, az alapításról egészen biztosan emlegetik az őst, akinek eszébe jutott. Mivel — valljuk meg! — azért dicső dolog címerrel is flangálni időtlen időkön át. Pompás érzés használni azt, amivel más véletlenül sem dicsekedhet, mindenki pedig sohasem. S nem csak azért, mert valamennyi egyedi alkotás, hanem mindannyiunknak a legnagyobb demokráciában sem telik még rá. Ha pedig telnék is ennek-annak, megeshet, hogy egyébben leli inkább a kedvét. Előfordulhat, hogy „csak” dinasztiát alapít, s nem címert. Pusztán azon lesz, hogy a sikereivel ébresszen figyelmet családja körében, s eredményeit, szakmáját, hivatását próbálja tovább örökíteni gyermekeinek, unokáinak, dédunokáinak meg a többieknek. Fittyet hány a legcsábítóbb hirdetésre is, nem hajlik a bizarr, raffinált ajánlatra. Akkor sem, ha címer nélkül tartják címeresnek, akiket a nem mindennapi lehetőség most magával ragad, s — megeshet — egyenesen az egekig emel. Legalábbis a halhatatlanság*3a " Gvóni Gyula í k' - , /ú.Ár%;';-r-,V Á--'/' Tunyogi Péter budapesti bravúrja Sikeres beugrás a Padlás-ba Egy kicsit Egerről is szólt a múlt heti budapesti Színházi élet, s a Vígszínház pedig nagyon is! Tunyogi Péter jóvoltából színházunk neve újra betöltötte a Nyugati pályaudvar egyik szögletét, a Vígszínház-sátor közvetlen közelében. Történt ugyanis, hogy Méhes László hirtelen megbetegedett, s a Herceg széke megüresedett. Veszélybe került egy teltházas produkció. A Padlás minden előadásában játszó színészeket „átlapozva”, /Vesszertanácsait is kikérve, végül 12 órára kiderült, hogy Csipkerózsikát csakis Tunyogi Péter mentheti meg. Ekkor indult az autó Egerből Pestre. Rövid, feszült próba után, megtörtént a csoda. A Gárdonyi Géza Színház művészét hosszú perceken át ünnepelte a közönség, s kollégái is tapssal, bravó- zással köszönték meg kiváló munkáját. Átforrósodott tehát a Vígszínház nézőtere és színpada, ahol Thália lényege fogalmazódott meg két órán át: az örömszerzés szépsége, melyből nem marad ki a közönség sem. És a színész ekkor fontosnak érzi magát, s ha rövid ideig is, de ilyenkor másként kel fel a Nap, és sokkal köny- nyebb a levegő, a tülkölő autók között lépdelve. Sziki Károly Egy másik sikeres darabban Dimanopulu Afroditével Tőkés püspök nem alkuszik Nagyváradi jelentés Közelmúlt hónapokban a magyar közvélemény aggodalommal viseltetett Tőkés László iránt, ama hecckampány kapcsán, amelyet a Királyhágó-mel- léki Református Egyházkerület püspöke ellen indítottak bizonyos romániai körök. Az újabb akció apropójául a németek által nyújtott jelentős anyagi támogatás szolgált, mintha ezt az összeget nem rendeltetésszerűen kívánták volna felhasználni az egyházi vezetők. E téma kapcsán tartottak sajtótájékoztatót múlt hét végén a nagyváradi püspökség székházában, hogy az egész Erdélyt képviselő lapok munkatársai hiteles információkhoz jussanak. Mint a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom ügyvezető elnöke, s egyben a Heves Megyei Hírlap munkatársa, részt vehettem e tájékoztatón dr. Kocsári Péter jogász társaságában, mi több: Tőkés László külön informált bennünket az ügy legújabb fejleményeiről. — Úgy hiszem, leghitelesebben az a tény világítja meg a valós helyzetet, miszerint a marosvásárhelyi cigányszövetség mellett a magyarországi cigányszervezetek is elutasították a román szenny sajtó támadásait, s ugyanekkor megnyilatkozásában visz- szaverte a vádaskodást maga Bu- tu Johan, a Romániai Romák Demokratikus Szövetsége Pártjának politikai tanácsosa is. Továbbá az sem közömbös munkánk megítélése szempontjából, hogy az adományozó Lippische Lajos Landeskirche időközben teljesen a mi belátásunkra bízta a vitatott pénzösszeg jogszerű fel- használását. Sőt további támogatásáról biztosított bennünket. Egyházunknak pedig feltett szándéka, hogy változatlanul a romániai cigányság megsegítésére fordítja a német segélyt — fejtette ki véleményét Tőkés püspök. Egyéb témák kapcsán szintén tőle tudtuk meg, miszerint a Királyhágó melléki Református Egyházkerület első embereként február elején izraeli meghívásnak tett eleget a zsidó-keresztyén párbeszéd keretében. A püspök szavai szerint a világ 94 országából érkezett delegátusok és a két világvallás magasrangú képviselőinek e találkozója történelmi jelentőségűnek mondható, s a nemzetközi ökumenikus mozgalom új távlatait sejteti. A szervezőknek ugyanis feltett szándékuk az ezred végéig egy olyan konferencia összehívása, melyen más vallások, így a mohamedánok is jelen lennének. Ami pedig a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom munkájának itthoni továbbfejlődését biztosíthatja: a püspök nem alkuszik, sőt minden tőle telhetőt megtesz a testvéri kapcsolatok fejlesztése végett. Ennek fix vonásait Nagy Attila püspöki titkár segítségével szintén megállapodásban rögzítettük, így az idén már lehetőség nyílik arra, hogy Heves Megye településein kívül a déli, nyugati végekről is több város — Eger, Vásárhely, Szeged, Kőszeg, Dombóvár, Budapest — csatlakozzék a vnedéglátókhoz. S ezek már az idén fogadhatják a különböző erdélyi intézmények — színház, zene, festészet, szobrászat, irodalom — művészeti vállalkozásait. Moldvay Győző Kitűnő ötlet Érdek nélkül is tetszik Egy nagyon fontos kiállítást néztünk végig az elmúlt napokban a Megyei Művelődési Központban: a gyerekeket, a tizenéveseket mozgósította az Egri Kultúrális Alapítvány arra, hogy fessenek-rajzoljanak Gárdonyi Géza írásainak szellemében, azoknak az élményeknek a hatására, amiket az egri remete regény- és novellahősei ébreszthettek bennük. Az évforduló kissé mondvacsinált, mert az különösképpen nem indok pályázat kiírására, hogy az Egri Csillagok írója százharminc évvel ezelőtt született. Az eredmény feledteti a jogcím keresettségét. Előre kell bocsátanunk, hogy sem a pályázat kiírói, sem a szülők, de a nagyközönség sem várt, nem is képzelhetett el olyant, hogy itt majd érett, nagyszerű alkotások fogják benépesíteni a kiállítóterem falait. Mert ez a korosztály fogékony — és ezt a versenyeztetést etikailag, pedagógiailag is igen helyén valónak tartjuk. A gyerek most nyitja ki a szemét a világra, most szerzi az olvasmányi és egyéb benyomásokat, tapasztalatokat. Az érzelmeknek, a szenvedélyeknek a természetét most kezdi felfedezni, amelyek majd a felnőtt korban meghatározóivá válnak, válhatnak életüknek. A gyerekek a címadásban elmondták, mi izgatta fel a képzeletüket, mit szerettek volna művészi formában kifejezni, hogyan is élték át a nagy mesélő mondatait, miért szerették meg egyikmásik alakját, jellemét, olyany- nyira, hogy akár színekkel, akár vonalakkal meg tudták örökíteni. Ha a gyermeki képzelet „színdramaturgiáját” követjük, nem lehet elsiklanunk a komorabb, sötétebb tónusok használata felett. A fiatal „mesterek” vezetik, jól irányítják az ecsetet, a kissé merev járású-tartású hősök, legyenek azok akár fiatal lányok vagy meglett öregek, közvetítik azt a romlatlan érezelemvilágot, amit a lányok és fiúk hordoznak magukban. Nem leplezhetjük meglepetésünket afölött, hogy nem „ragadtak le” az Egri Csillagok témakörénél. Bár kétségtelen, hogy a legjobb munkákat mégis csak ez a regény, ennek a halhatatlan romantikának az alakjai, fényes napjai hozták ki a tehetségekből. A merészebbek, a humorra érzékenyebbek elmentek Durbints- sógor közelébe (Ögye mög a fene!) és ott kutatták ki, hogyan is gondolkodott a népi hangról, a falusi kedélyességről Gárdonyi Géza szegedi újságíróskodása korában. Többen a falusi világból vett novellatémákkal, a szép lejtésű mondatok hátán közelítő falusi népségek házatáján álltak meg. Akadt olyan is, aki nekiveselkedett Attila temetésének. Ember és táj, akár festve, akár rajzolva, lelép a kiaggatott lapok magasából, és elmeséli, hogy a mai gyerek mit él meg az olvasás örömében úszva, és hogyan hívja vissza a századforduló táján megírt, megtapasztalt valóságot önmagának és azoknak, akik kíváncsiak a fiatalok kutatható és kutatandó lelkiállapotára. Örömünkre találkozhatunk olyannal is, aki nem átallotta leközelíteni a Mester portréját; nem sablont szerkesztett-másolt az ismert, zárt arcvonásokról, hanem a szemetáján birizgálva a szarkalábakat, olyan elevenre, fiatalosra sikerítette a remete-író tekintetét, hogy várjuk, mikor is nyílik szóra a bajusz alól a csukott száj. (Cseh Balázs díjazott munkája). A zsűri talpán állt, rendet tartott a mérce használatánál, habár ilyen korú pályázóknál nem köny- nyű mindent jól észrevenni. Pogány Krisztina első dija az itt látottak alapján teljesen megérdemelt, mint ahogyan nehéz lenne vitatni a technikai díj jogát Habis Kinga Durbints-sógorától is. Mire az ember az elevenen lüktető fogalmazásokat ismételten végiglátogatja, akadna mondanivalója — az érezhető tehetség okából — Boros Anikónak, Csapó Vandának, Csík Gábornak, Földvári Juditnak, Gergely Gábornak, Hadházi Katának, Kelemen Dánielnek, Kormos Bálintnak. Még akkor is, ha pedagógiai berkekben járatlan jegyzetíró tudja azt, hogy ilyen korban még a szülők, az otthoni adottságok, a család jelentősen beleszólnak a készség fejlődésébe. Ám a versenyszellemet kialakítani, a jobbra-magasabra tekintés és az alkotás örömét megkedveltetni ezzel a demokráciába majd belenövő fiatalsággal — az egyik legértékesebb tennivalója az egri vezetésnek. Mert a felelősség valahol itt kezdődik, ezeknél a sar- jadzó tehetségeknél. Sőt! Ha csak egyetlen gyermekben-fia- talban pattan ki ezen a napon, a kiálh'tás megnyitása alkalmából az eszmélés, a rádöbbenés, hol is kezdődhetnék és milyen ez a pálya. Tehát annak az első, nagy, pirosbetűs Ünnepnek az áhítata, aminél szebb és olykor kegyetlenebb nincs a világban a tehetség számára, — máris megért minden áldozatot, ráfordítást. De ronda szó! Farkas András Pogány Krisztina: Hős egri nők a várfalon Habis Kinga: Durbints sógor
