Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-12-13 / 36. szám

HÍRLAP, 1994. február 12-13., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 11. Filmen a Germinal Paradicsom a Holland-Antillákon Szuperprodukció született Emilé Zola egykor nagy vihart keltett regényéből: filmre került az észak-franciaországi bányák múlt századbeli életét natura­lista hűséggel megörökítő műve, a Germinal. Ez minden idők legdrágább francia filmje, a két óra negyven perces alkotás 160 millió frankba került, vi­lághírű művészeket és sok száz főnyi statisztériát vonultat fel - s nagy vitákat váltott ki. Claude Berri, a jól ismert francia rendező nem először nyúlt igényes irodalmi és a francia múltat felidéző témák­hoz, most azonban mindennél látványosabb filmet alkotott Zola művéből. Kritikusainak egy része szerint szinte betűhí­ven ragaszkodik a regényhez, mégis képes volt azt átültetni a filmszalagra úgy, hogy az önálló film, ne csupán illusztrá­ció legyen - mások viszont ép­pen ebbe a kategóriába sorolják. Vannak, akik politikai monda­nivalóját tartják elavultnak és eltúlzottnak, hiszen nem csupán a keserű bányászsors múlt el egy évszázad alatt, hanem ma­guk a bányák sem léteznek már: az utolsó aknára nemrég került rá a lakat. Ismét mások egyene­sen azt állítják, hogy ,,rossz hí­rét kelti” az észak-francia vi­déknek - viszont hívei szerint nem csupán látványos, hanem mélyreható, Zola mondanivaló­jának lényegét megragadó alko­tás született. Hogy mennyire na­turalista, vagy realista a film, az vita tárgya lehet a szakkörökben - de hogy látványos és megra­gadó alkotás, azt aligha vitatják. Drámai erővel jelenik meg a filmvásznon a bányászok tragi­kus sztrájkja, a bányaomlás, megdöbbentő a bányászok min­dennapi életének ábrázolása. A Germinal főhőse Etienne Lantier, a munka nélkül sod­ródó fiatal, aki belekerül a múlt század észak-franciaországi bányászainak keserves, sötét, de mégis mélységesen emberi vi­lágába. Ennek a szerepnek ala­kítója meglepetés: egy népszerű énekes, Renaud alakítja. Fő „ta­nítómesterét”, a bányászok sor­sának javításáért a maga sajátos módszereivel küzdő Maheu-t viszont a legismertebb francia filmszínész, Gérard Depardieu eleveníti meg. Néhány más „nagy név” a produkcióból: Bonnemort alakítója Jean Car- met, Chavalé Jean-Roger Milo, Maheude az immár évtizedek óta az élvonalban lévő, furcsa nevű színésznő, Miou-Miou. Maheu lánya, Catherine Judith Henry, aki nemrég az év ígérete címet nyerte el a filmművészek díjainak kiosztásánál. Souva- rina, az anarchista Laurent Ter- zieff. Aki a kis karibi szigetre, Sá­bára látogat, a helyi rádióadó jóvoltából már az éteren keresz­tül meleg fogadtatásban része­sül. A személyre szabott, csalá­dias hangulat a sziget egyik nagy vonzereje, bár a Hol- land-Antillák egyik vulkáni szi­getének ezer lakosú falva nem dicsekedhet a hagyományos idegenforgalmi látványossá­gokkal: nincs kaszinó, szóra­koztatóközpont, strand. Akadnak viszont más cso­dák... és veszélyek: például a repülőtér, amelynek leszállópá­lyája mindössze 400 méter hosszú, és olyan, 50 méter ma­gas sziklaplatóra építették, ame­lyet tenger vesz körül. A pilóták különleges gépeken, különleges kiképzés után kísérelhetik csak meg a leszállást. így is sokan az érkezők közül rögtön vásárol­nak egy „Túléltem a landolást Sábán” feliratú trikót, annak el­lenére, hogy a leszállópálya hatvanas évekbeli megnyitása óta az ideérkezett mintegy 200.000 vendég egyikének sem esett bántódása leszálláskor. Aztán itt van az autózás is. A szigeten rendelkezésre álló 300 autó sokszor soknak tűnik, hi­szen a vulkáni sziklák, veszé­lyes kanyarok miatt ötszáz éve holland mérnökök még azt mondták, hogy ide utat építeni lehetetlen. A lakosság azonban nem nyugodott ebbe bele: ásók­kal, lapátokkal és cementtel „felfegyverkezve” láttak neki az útépítésnek. Az első, 1150 mé­teres útszakasz, mindössze 20 százalékos emelkedéssel, már 1943-ra elkészült. Az erőfeszí­téseknek emléktáblával állítot­tak emléket, de ettől a 400 mé­teres szintkülönbséget áthidaló, 20 kanyarral tarkított út nem lett kevésbé veszélyes. Saba ezer lakosa családias légkörben és paradicsomi kö­rülmények között él. A füge, banán, papaya és más egzotikus gyümölcsültetvényektől szín­pompás vidék látványát, a kris­tálytiszta tengert azonban meg kell fizetni: egy szoba negyven dollárba kerül egyetlen napra. Sábát különösen a búvárok sze­retik, a sziget körüli tengeri park vizében ugyanis a látótá­volság rendkívül jó. A parkban azonban igen szigorú termé­szetvédelmi szabályok érvénye­sek: csak bizonyos hajótípuso­kat engednek be ide, s a horgo­nyok nem sérthetik meg az ér­tékes korallokat. A korallgyűj- tőket is igen szigorúan büntetik. S hogy hogyan juthatunk el Sabára? Nos, a szomszédos St. Maartenig kell elvergődnünk, ahonnan csupán 20 perces repü­lőút Saba. St. Maartenbe Frank­furtból, Amszterdamból és Pá­rizsból is indulnak járatok. Eltűnt veteránok Születőben a lengyel FBI Moszkvában a hetve­nes-nyolcvanas évekig, de talán még most is, május 9-e, a győ­zelem napja volt a remény sok idős, gyermekét elveszített anya számára. A Bolsoj Színház előtt ilyen­kor hatalmas táblákon kérdez­ték, tud-e valaki a fiúról, aki itt meg itt harcolt. Kievben is vol­tak hasonló, megdöbbentően tragikus május kilencedikék. Az idő azonban múlik, jött Afga­nisztán, s mostanában már az ott eltűnt (többnyire meghalt) fiatalok számítanak veteránnak az ukrán anyák számára. Időről időre az érintett szülők levelekkel bombázzák az ukrán hatóságokat, amelyekben a nyomozás folytatását követelik, mert nem hiszik el, hogy fiuk tényleg örökre eltűnt. A hivata­los adatok szerint 80 ukrán ál­lampolgár tűnt el vagy esett fogságba Afganisztánban, ám közülük 42 hozzátartozója nem fogadta el a sorsukról szóló je­lentéseket. Kétkedéseiket egyébként több tényező is alátámasztja, bár kétségtelen, hogy az ukrán kormányközi bizottság sokat tett és a jövőben is mindent megtesz azért, hogy a lehető legpontosabb információkkal szolgáljon az elhúzódó háború A mondabeli Trója városa va­lóban olyan nagy volt, mint ahogy Homérosz leírta. Erre az eredményre jutott három évig tartó ásatás után egy kutatócso­port, amelyet Manfred Korf- mann tübingeni régész vezetett. Korfmann professzor újság­íróknak nyilatkozva elmondta, hogy csapatának sikerült fel­tárni egy védőárkot, amely a trójai háború idejéből, a Krisz­tus előtti XIII. századból szár­mazik. A sziklába vájt árok va­lószínűleg egy falban folytató­dott, és mintegy 450 méterre fekszik a már korábban megta­lált trójai vártól. Korfmann sze­rint az árok délről óvta a várost az ellenséges támadásoktól. - Ezt a védelmi rendszert Homé­rosz vagy egyik ismerőse bizo­nyára látta, amikor 500 évvel a trójai háború után megírta az Iliászt - állítja Korfmann. A professzor úgy véli, Trója két részből állt, a várból, egy al­sóvárosból, és mintegy 130 ezer négyzetméteren terült el. Az új lelettel megdőlni lát­szik egy fontos érv, amelyre hi­vatkozva sokan megkérdőjelez­ték az Iliász történelmi magját. A régészek ugyanis mindig fel­hívták a figyelmet, hogy a Schliemann német amatőr ré­gész és követői által kiásott ma­radványok a törökországi Hisar- lik-dombon egy jóval kisebb várost zártak körül, mint ame­lyet Homérosz megörökített. ide vonatkozó történéseiről. Ki­derült egyebek között, hogy az eltűntek vagy meghaltak szemé­lyi dossziéiba csak nagyon fe­lületes meghatározások, leírá­sok kerültek. Például: „Meg­halt, a holttestet nem találtuk meg”, vagy „Szakadékba zu­hant, a temetés jelképes volt”. A nyomozás kiderítette ugyanak­kor azt is, hogy a bajtársak és a parancsnokok sokszor túl szépre akarták festeni bajtársuk elestét, amikor a szülők erről kérdezték őket. Nem kevés bajt okoznak a különböző természetgyógyá­szok, pszichológusok és szél­hámos társaik - állítják az ukrán hatóságok. A szülők lelkének birtoklói - ezt a kifejezést hasz­nálta a kormányközi bizottság egyik vezetője - olyannira fel­hergelték őket, hogy az apák és az anyák néha teljesen abszurd állításokra ragadtatják el magu­kat. Ráadásul nemrégen az egyik halottnak hitt fiú édesapja Do- nyeckben saját maga exhumálta azt a sírt, amely fölé az ő fia ne­vét írták. Mint kiderült, egyér­telműen bebizonyítható volt, hogy nem az ő gyermeke fek­szik ott. Az eset nyomán újabb és újabb családokban ébredt fel a remény. Ezen maradványok alapján Trója legfeljebb futballpálya nagyságú lehetett. Korfmann csapata már korábbi ásatásaik során is arra a következtetésre jutott, hogy Schliemann és kö­vetői a felsőváros, azaz a vár maradványait találták meg, ahol a nemesség lakott. Az alsó tele­pülésen ezzel szemben az egy­szerű nép élt: „egy kikötőváros sajátos népessége”. Amikor Homérosz a Krisztus előtti VIII. században megírta a Trója bevételéről szóló eposzát, még maga is látta a K.e. XIII. században virágzott hatalmas kereskedő- és kikötőváros rom­jait, vagy szemtanútól hallott róluk. Ez egyébként nem bizonyítja, hogy a Homérosz által megörö­kített trójai háború, valamennyi hősével együtt, Akhilleusztól Hektorig, valóban a K.e. XIII. században játszódott. - Ez soha nem lesz bizonyítható - hangsú­lyozta Korfmann. A professzor szerint az azonban nyilvánvaló, hogy a jelentős kikötőváros kö­rül mindig dúltak háborúk, így ebben az időben is. Régészetileg az is igazoló­dott, hogy Trója környékén eb­ben az időben hamvasztásos temetkezés folyt. Eddig a kuta­tók azt állították, a hamvasztás Homérosz idejében elterjedt volt, de nem volt szokásos ab­ban a korban, amikor az Iliász játszódott. Születőben van a lengyel FBI. Az év elejétől megkezdte működését az a különleges rendőri alakulat, amelynek fel­adata a szervezett bűnözés el­leni harc. Egyelőre az ország 11 legnagyobb vajdaságában kez­dik meg munkájukat, 20-40 fős csoportokban. A szervezet va­lamennyi egysége azonban az országos rendőr-főparancsnok­ság alá tartozik, nem pedig a he­lyi kapitányságokhoz. Egy ré­szük annyira titkos titkosrendőr lesz, hogy társaik sem tudhatják róluk. Elsősorban az ő feladatuk lesz a legveszélyesebb felada­Régészek felfedezték a világ két legrégibb átkát. Az egyip­tomi ásatások során talált átkok egyike a férfiaknak, a másik a nőknek szól...- Ha bármilyen baj történik, ráfoghatjuk az átkokra — mondta Mansur Boriak régé­szeti felügyelő, aki három év óta vezeti az ásatásokat a Gi- zah-i piramishoz közel eső he­lyen. A felfedezett temetőben a pi­ramis építőinek munkafelügye­lői, művészei és munkásai nyu- gosznak. 23 nagy és 600 kisebb A puritán szemlélet újjáéle­dése és a harcias feminizmus feltámadása az Egyesült Álla­mokban arra kényszeríti a Play­boyt, a híres erotikus folyóira­tot, hogy új piacokat keressen. Az amerikai eladások ugyanis annyira csökkentek, hogy a ma­gazin veszélyes anyagi hely­zetbe került. Christine Hefner, a Playboy vállalat elnök-vezérigazgató- nője, az alapító leánya bejelen­tette, hogy átalakítja a lapot. Első lépésként elbocsátott 60 munkatársat, ami a dolgozók 10 százalékát teszi ki. Az átalakítás 4,5 millió dollárba fog kerülni, hangoztatta Christine Hefner. A Playboy problémáinak egyik oka az, hogy a fiatalem­berek, akik az olvasók táborá­nak a legnagyobb részét alkot­ták, erotikus étvágyukat video­kazetták bérlésével elégítik ki. A közvélemény-kutatások sze­rint jelenleg a Playboy átlagos olvasója 33 éves férfi, 35 ezer dollár évi jövedelemmel. A bajok orvossága - mondta Christine Hefner az AFP francia hírügynökség munkatársának - új külföldi piacok felkutatása. Legutóbb fontos piacok váltak elérhetővé. A hidegháború befe­jezése, a kínai gazdasági refor­mok és néhány latin-amerikai ország gazdasági sikere ugyan­úgy jelentős lehet a folyóirat tok elvégzése, mint például a beépülés a maffiákba. A szervezetet nem a semmi­ből hozták létre. Már korábban felállították a Maraton fedőnevű csoportot ugyanezzel a céllal, tulajdonképpen ennek tovább­fejlesztése ez az országos szer­vezet. A Maraton munkájának legfontosabb eredménye, hogy elkészítette a 26 legveszélye­sebb lengyel bűnbanda névsorát - valószínűleg ez a néhány ol­dal a titkok titka ma Lengyelor­szágban. Mint Zdislaw Cent- kowski, az országos rendőrfő­parancsnok helyettese újság­sír közül csak egyben találtak átkokat. A két fő átok közvetle­nül a temetkezési terem előtt ta­lálható. A régi egyiptomi hie­roglifa írással kőbe vésett „fér­fiátok” krokodilokat, oroszlá­nokat és vízilovakat szólít fel, hogy falják fel azt, aki belép a sírba. A „női átok” ugyanezeket az állatokat hívja fel a bosszúál­lásra, de skorpiókat és kígyókat is ad hozzá. A fenyegetés egy Pet-et-ty nevű építési felügyelő és fe­lesége, Nesey-seker túlvilági nyugalmát őrizte. 4600 évig „meggyógyításában”, mint az, hogy megjelenik Lengyelor­szágban, Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és Bulgáriában. Kínában 60 he­lyen árusítják a Playboyt, és a vezetőség arra számít, hogy 1994-ben megduplázza ottani íróknak elmondta, a lengyel bűnbandák a legnagyobb zsák­mányt ígérő bűncselekmé­nyekre koncentrálnak, mint a hitelcsalás, banktisztviselők megvesztegetése, kábítószer­gyártás és -csempészet. A rendőrök szerint Lengyel- országban még nincs országos maffia, és nem sikerült beépíte­niük embereiket az államigaz­gatás legfelsőbb szféráiba sem. Az eddig felszámolt legna­gyobb bűnszövetkezet hatóköre négy vajdaságra terjedt ki, megvesztegetett hivatalnokok egész hálózatával rendelkezett. senki sem lépett be sírjukba, egészen mostanáig. Zahi Hawasz, az ásatásokért felelős állami hivatalnok azt mondta az AP amerikai hírügy­nökség munkatársának, hogy a fáraók idejéből származó átkok a legutóbbi 100 évben sokszor bűnbakként szerepeltek min­denféle bajban, legyen az ter­mészeti csapás vagy gyomor­rontás. A legutóbbi felfedezés azon­ban megmutatja, hogy a régi egyiptomiak fenntartás nélkül hittek az átkok erejében. bevételét. Ázsiában, ahol ret­tegnek az AIDS-től, a Playboy szerepet akar játszani az óvsze­rek használatának népszerűsíté­sében. A vállalat már társult egy malajziai céggel, amely óvsze­reit a Playboy jelképének hasz­nálatával árusíthatja. Gyapjú, juh nélkül? Egy új-zélandi kutató, bizo­nyos Louise Winder, a christ- churchi mezőgazdasági tudo­mányos kutatási központ mun­katársa a legjobb úton van ah­hoz, hogy gyapjút állítson elő retortában. Winder asszonynak sikerült kémiai oldatban 12 nap alatt három milliméteres növe­kedést elérnie a mesterséges gyapjúval. A doktori fokozat elnyerésében reménykedő ku­tató, aki elméletét az emberi hajjal végzett kísérleteinek eredményére alapozza, „nagyon jelentősnek” tartja felfedezését. Persze, nem hiszi, hogy a mesterséges úton előállított gyapjú a közeli jövőben „le­válthatná” a gyapjú hagyomá­nyos szállítóját - a juhot... Egyébként is, a juhtenyésze- téről híres Új-Zélandon, ahol 3,4 millió lakosra csaknem 70 millió juh jut, ez gazdasági ka­tasztrófával lenne egyenlő. In­kább arra keresi a választ kuta­tásaival, hogy mi idézi elő a gyapjú növekedését, és miként lehetne azt esetleg gyorsítani. Természetes körülmények kö­zött egyébiránt a juh gyapja na­ponta 0,3-0,7 millimétert nő. Winder úgy véli, a gyapjú növekedése a prolaktin nevű hormonnak tudható be. A juh testében e hormon termelődését a nappalok hossza határozza meg. Ez magyarázza, miért nő gyorsabban a gyapjú nyáron. A kísérlet lényege, hogy Winder asszony helyi érzéstele­nítéssel kis bőrdarabokat metsz ki a juhokból, s a metszeteket állandóan változtatott tápolda­tokban áztatja, amelyek amino- savakból és vitaminokból áll­nak. A kísérletek inkubátorban folynak, ahol a hőmérséklet ál­landóan 37 Celsius-fok. Trója igazi arca? A világ legrégibb átkai Bajban van a Playboy

Next

/
Thumbnails
Contents