Heves Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-12-13 / 36. szám

HÍRLAP, 1994. február 12—13., szombat-vasárnap GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. Solymosi környezetvédelem Gyöngyössolymoson is gon­dot fordítanak a környezet vé­delmére. A törekvések során a helyi önkormányzat új szeméttá­rolót szeretne kialakítani. A ter­vek szerint még az idén megvaló­sítják a gyűj tőtelep tervét. Közös rendelöfejlesztés Körzeti ellátást biztosít a detki fogászat. Az orvosi rendelőt az idén fejleszteni is próbálják. Új gépet vásárolnak, amihez a szomszédos község, Ludas is hozzájárul. Beke Kata a vendég A gyöngyösi műsorszervezők új sorozatában neves közéleti személyiségekkel, ismert szak­emberekkel találkozhatnak az érdeklődők. Legközelebb Beke Kata tanár, író a vendége annak a beszélgetésnek, amelyre február 18-án, pénteken 17 órától a Fő tér 8. sz. épületében — a volt Családi Intézet helyiségében — kerül sor. Jobb utak Adácson Az idén tovább javítják a köz­lekedés feltételeit Adácson. A helyi önkormányzat itatásos burkolatot rendel a Petőfi útra, a Damjanich utca pedig aszfaltré­teget kap. Ez utóbbival — pályá­zati támogatást is remélve — sze­retnék az új gyöngyösi és a régi vámosgyörki utat összekötni, hogy az átmenő forgalmat elte­reljék a község belterületéről. A borra alapoznak Markazon (Folytatás az 1. oldalról) — Úgy tűnik, a többéves munka meghozza az eredményét — mondja Kaszás György. — Nem születtünk marketing-sza­kembernek, de kénytelenek vol­tunk ezt is megtanulni. Bejutot­tunk például a német piacra, ahonnan addig hiányoztunk. Onnan már erre az évre is van rendelésünk. Sőt az országban — hazánkban — már több helyen is értékesíthetjük a markazi bort. Ezért már a visszaérkező gön­gyöleg mosása, töltése is nagyon precízen és higiénikusan törté­nik. A „szőlős falu” a tavaszt várja Ismertté váltak a palackos bo­rok is, és többek között Litváni­ából is érdeklődnek iránta. Most már a fizetéssel sincsenek prob­lémák, mindig időben megkap­ják a vételárakat, így ezzel nin­csenek gondok. A litvánok hosz- szabb tavra is szívesen szerződ­nének, éppen ezért is tarják fon­tosnak a markaziak, hogy hely­ben palackozzanak. — Önerőből szeretnénk meg­valósítani minden beruházást — S kozza Kaszás György. — helyről kaptunk már aján­latot, Olaszországból kaphat­nánk például 3-4 éves használt gépsort, s arra a szükséges összeg (Fotó: Perl Márton) is megvan. Ha pedig a piac to­vábbfejlődik, akkor tökéletesen új gépet is tudunk vásárolni. Ad­óívedig ez is megfelel... Egyébiránt más új berendezé­sekről — amelyek szükségesek — folytatnak tárgyalásokat. S elő­fordulhat, hogy nem készpénz­zel, hanem borral fizetnek majd értük. Még nem tudják, melyik ajánlattal foglalkozzanak komo­lyabban. Egy tárolótér-bővíté­sen is gondolkodnak. Sőt hasz­nosnak tartanák, ha egy földbe ásott pincét is tudnának szerezni, mivel ott a klíma megfelelőbb lenne. (kova) Száz éve történt Egy sima, egy fordított Arra, hogy az idők változnak, találtunk egy kitűnő bizonyíté­kot a Gyöngyösi Lapok 1894-es februári szamában. Annyiban aktuális is az idézet, hogy ma­napság is sok szó esik az állami és egyházi iskolák kapcsolatáról, csak éppen fordítottan, mint ahogy egy évszázaddal ezelőtt Gyöngyösön. Most ugyanis egy­házivá válik néhány iskola, ak­kor viszont — száz éve! — álla­mosítottak. íme: „Elemi iskoláink államosítása minden valószínűség szerint még a folyó év közepe táján keresztül lesz vezetve, úgy, hogy a jövő ta­név megnyíltával elemi iskoláink már mint tanintézetek nyílnak meg. Balogh Gyula polgármes­ter a napokban járván Budapes­ten, a Tanügyi Kormány iránya­dó egyéniségeitől akként érte­sült, hogy a város ajánlatának el­fogadása bevégzett dolognak te­kinthető. Némi késedelmet a do­log végleges megoldásában azon körülmény idéz elő, hogy a Má- ria-tanoda elvitázhatatlanul kat- holikus jellegű, az épület, a fel­szerelés mind katholikus jellegű alapítványból állíttatott elő. A Tanügyi Kormány tehát kérdést intéz az egri érsekséghez, hogy kívánja-e saját költségén ezen intézetet továbbra is mint katho­likus jellegű intézetet fenntarta­ni, és ha nem kívánná, miként rendeztessék a felekezeti épület kérdése. Mihelyt az érsekség nyi­latkozott, a kormány azonnal ér­tesíti a várost, hogy elemi iskoláit állami kezelés alá veszi.” Gyönyörű szöveg. Ráadásul úgy tűnik, hogy akkor sem volt zökkenőmentes az átadás. Csak ellenkező irányú volt — mint már említettük. Százévenként fordul a kerék. (-ács) Mi jellemzi a mindennapjaikat? A Gyöngyszöv nyereséges maradt Aligha kell erősítgetnem, hogy nemcsak a megyénkben, de ország­szerte is nehéz gazdasági helyzetbe kerültek az áfészek. Kevés kö­zöttük az olyan, amelyiknek nem kell attól tartania, hogy beleful­lad adósságtömegébe. Ilyen a Gyöngyszöv Áfész is. Ezért voltam kíváncsi arra, sikereinek, eredményeinek mi a magyarázata. Ro- hánszky Ferenciül, a szövetkezet elnökétől kértem tájékoztatást. — Van valamilyen titkuk, el­nök úr? — Titkunk nincs. Nálunk mindennek az alapja a munka, az eredményes munka. Elmondha­tom, ilyen jó és szorgalmas csa­pattal, mint amilyen a mi gár­dánk, számomra nagy megtisz­teltetés dolgozni. Nem mellékes az a tény sem, hogy nálunk 50- 60 olyan ember van, akinek főis­kolai vagy egyetemi diplomája van. — Mi jellemzi a mindennapja­ikat? — Először is az, hogy egyre rosszabb körülmények között kell tevékenykednünk. Azt hit­tük 1992 után, hogy rosszabb már nem jöhet utána. De 1993 még annál is rosszabb volt, Azt gondolom, 1994 sem lesz köny- nyebb. Igyekeztünk a megválto­zott körülményekhez alkalmaz­kodni. így például bérbe adtuk a kisebb forgalmú üzleteinket. Kft. -két hoztunk létre, amelyek jól működnek. Annak ellenére, hogy Gyöngyösön legalább 70 új bolt nyűt rövid időn belül, és még ott van az úgynevezett lengyelpi­ac is, az árbevételünk elérte a 109 százalékot az előző évhez képest. — Létszámleépítést végeztek? — Csak a központban. De ott sem tettünk ki az utcára senkit, hanem korengedményes nyugdí­jazással oldottuk meg a létszám- csökkentést. — Nyereségük hogyan ala­kult? — Úgy, hogy már az elmúlt év decemberének elejére elértük a tervezett éves nyereséget. — Hitelállományuk? — Hitelt nekünk is kellett fel­vennünk. A legnagyobb gond a kamat-visszatérítés, ami évente sok-sok milliót igényel. Ami a kamatra vonatkozik: ez nem normális állapot. — Hogyan gondoskodnak a szövetkezet tagjairól? — Miután szövetkezet va­gyunk, gondoskodnunk kell a tagjainkról is. Megrendeztük a nyugdíjas-találkozót. Szemé­lyenként ezerforintos vásárlási utalványt adtunk mindenkinek, és vacsorával is kedveskedtünk. A törzsgárdatagjainknak össze­sen félmilliós jutalmat adtunk. A nagycsaládosoknak és a gyere­küket egyedül nevelőknek 300 ezer forintot juttattunk. A kis­mamák babakocsi-utalványt kaptak. Az étkezési átalány érté­ke ezer forint. Karácsonyra 3000 forintot vehetett át minden dol­gozónk. A tagsági vásárokkal pedig a beszerzéseket könnyítet­tük meg. A helyi intézőbizottsá­gok minden tag után egy megha­tározott összeget vesznek fel, amit arra használnak fel, amire jónak látják. — A gyűléseken a tagság ho­gyan nyilatkozik meg? — Általában pozitív a véle­ményük, de kisebb észrevétele­ket is megfogalmaznak. Például: baj van a felvásárlással. Vagy: miért nem friss a kenyér? De alapvető kifogás nincs. — Milyenek az idei kilátá­sok? — A külső körülmények az idén sem fognak javulni. De tud­juk, hogy talpon maradunk, ha hagynak bennünket dolgozni, és nem kell állandóan a módosítá­sokkal bajlódnunk. — Úgy látják, hogy a főható­ságok támogatják a szövetkeze­teket? — A törvénymódosítások ed­digi tapasztalatai nem ezt sugall­ják. Mintha a szövetkezetek va­lami sajátos magyar és megszün­tetni való „kitalálások” lenné­nek. Mintha nem látnák, nem tudnák, hogy a világ minden ré­szén működnek szövetkeze­tek. — Nyereséggel számolnak? — Mindenképpen. Ahhoz, hogy talpon maradjunk, hogy biztonsággal nézzünk a holna­pok elé, nyereségesen kell dol­goznunk. Bízom is abban, hogy így lesz. G. Molnár Ferenc A főiskolán hallgatói önkormányzat alakult A GATE Gyöngyösi Főisko­lai Karán február 9-én megala­kult a hallgatói önkormányzat. Takács László másodéves hall­gató ismertette a működési sza­bályzat tervezetét, amelyet a hallgatók megvitattak és elfo­gadtak. Az alapszabály legfonto­sabb céljaként a főiskola vezeté­sével való korrekt együttműkö­dést, a hallgatók érdekvédelmét, érdekképviseletét, a tudomá­nyos, szakmai munka, a kulturá­lis, a sport- és az alkotócsopor­tok anyagi, erkölcsi támogatását határozták meg. Megszavazták, hogy minden szak és évfolyam képviselőt választ a 31 hallgató­ból álló közgyűlésbe és a 7fős ve­zetőségbe. Megállapodtak, hogy az ön- kormányzat ideológiamentesen és pártoktól függetlenül tevé­kenykedik. Határoztak a pénz­ügyi forrásokról is. A hallgatók által rendszeresen befizetett ösz- szegeket a Páneurópai Unió által biztosított anyagi támogatás egé­szíti ki. Megteremtették a jutta­tások és különböző pénzügyi alapok kezelésével és felosztásá­val kapcsolatos döntési jogkörö­ket. Elfogadták, hogy a hallgatói önkormányzat „ Vészkijárat” címmel diákújságot jelentet meg, amely igyekszik sokrétűen informálni olvasóit a főiskola életéről. Késnek-e a nyugdíjak Gyöngyöstarjánban? Az emelés is okozhat gondot Telefonálónk aggódva emlí­tette munkatársunknak, hogy Gyöngyöstarjánban késve vitték ki a nyugdijakat, s ez nem kis gondot okozott a meglett korú embereknek, hiszen sokan van­nak közülük, akik napról napra élnek. Megkerestük a helyi postahi­vatal vezetőjét, Bakos Istvánnét, miután ők kézbesítik a pénzt, s így ők tudják leginkább, hogy mi lehet a késés — akár rajtuk kívül álló — oka. Bakosné elmondta, hogy szó nincsen mulasztásról, ugyanis mindig a hónap harma­dik vagy negyedik napján kézbe­sítik az összeget. Hogy előfor­dulhatott mégis fennakadás, azt az magyarázza, hogy az év elején emelték a nyugdijakat, s így a munkálatok miatt csak egy nap­pal később kapták meg a pénzt, ám azt azonnal „házhoz szállítot­ták”. Egyetlen esetben nem tud­tak kézbesíteni: egy asszony ugyanis kórházban tartózkodik, s ő így nem tudta átvenni a jogos járadékot, ám azt félretették, s amint hazatér, megkapja azt. Helyi adó nélkül is haladnak Yiszneken Nem egészen 44 millió forin­tos költségvetésből gazdálkodik Visznek önkormányzata az idén. Benne van ebben az is, amit a gázprogram megvalósítására tar­talékoltak. Ám, hogy a korsze­rűbb tüzelésre-fűtésre áttérhes­sen a község, kevés a lakáson­ként erre befizetett 40-40ezer is, a terv alighanem csak községi hi­telfelvétellel sikerülhet. Tóth Józsefné polgármester­nek ez már önmagában gondot okozhatna. Nem feledheti azon­ban ő sem a közalkalmazotti tör­vény végrehajtásának feladatát, az intézmények fenntartásának kiadásait, az elkerülhetetlen se­gélyezést, s azt, hogy — a lakos­ság nagyobb megelégedésére — természetesen még fejleszteni is kellene valamennyit. Nehéz ele­get tenni minden kérésnek, elvá­rásnak — manapság még sok más önkormányzat sem vállalkozhat ilyesmire. Nos, ezért Viszneken sem ígérgetnek nagyon, hogy csalódást ne okozzanak. Mindenesetre az itt élők azért most is kapnak. Nem csupán a kigödrösödött utak javítására, hanem új járdára is számíthatnak a közlekedők. A Vörös Hadse­reg és az Alkotmány utcai házak előtt érezhetik majd, hogy keve­sebb a bosszúságuk a sárral. Míg a Szondi utcában — mert ez is fontos! — a közvilágítástbőyítik. Ha mégannyi is a gond — s mégoly kevés is a pénz —, a jobb ivóvízről sem feledkeznek meg. A hálózathoz vas-mangántala- nítót terveztetnek, hogy legalább az előkészületeken túl legyenek a ciklusváltás idejére, a követke­ző önkormányzatnak könnyebb legyen a dolga később. Hiába ugyanis az 1991-ben fúratott új kút, ha nem egészséges a víz, amit ad. A gáztalanítással a víz kellemetlenségének csupán egy részét tudták megszüntetni, túl­zott fémtartalma máig megma­radt, ilyenformán bármekkora a hozam, csak tartalékként szere­pelhet a rendszerben. A szennyvíztisztításra és -el­vezetésre egyelőre csak gondol­hatnak. A 12 kilométernyi csa­torna meg a derítő a mostani ára­kon is 100 millió forint körüli ki­adást jelentene, s más település­sel társulva sem lenne jóval ol­csóbb. Ezért a központi támoga­tásra is pályázniuk kell. Tiszteletre méltó, hogy az ön- kormányzat eddig még kölcsön nélkül gazdálkodott, s pénzéből a legszükségesebbekre mindig jutott. Ráadásul mindeddig helyi adó nélkül. — Nem akartunk, s ezután sem igen kívánjuk a lakosság éle­tét külön terhekkel keseríteni — mondta a polgármesternő. — Hi­szen, hogy csak a legutóbbiakat tekintsük: éppen elég például a gázért jelentkezett 170 család­nak a 40-40 ezer forint február­ban esedékes utolsó részlete is, nem még a vele összefüggő to­vábbi kiadás, a bekötés és a ké­szülékek beszerzése, felszerelte- tése. S kinek-kinek egy sor egyéb kiadása is van. Mást ne mondjak: a telefont sem adták ingyen... Száztizenöt új előfizető van a fa­luban, pénzbe került mindegyi­küknek, hogy a saját készülékét használhassa, ne a három nyilvá­nos állomás valamelyikét vegye igénybe, amely előtt esetleg ép­pen sorban is állnak mások. Egy­szóval azon van az önkormánya zat, hogy lehetőleg csak a maga zsebében kotorásszon, s ami ke­veset talál benne, azzal a legjob­ban sáfárkodjék. Öröm szá­munkra, hogy ez többé-kevésbé sikerült eddig. Reméljük, hogy ezután is így lesz.-igy­Nem szabad elrontani Egy kis zseni Gyöngyösön Szász Endre írta róla: „Ez a lány egy kis zseni. Nem zseninek kicsi, hanem lánykának. ” Ugyanis a gyöngyösi Richter Gyógyszertárban kiállított rajza­it hatéves korában készítette Mischitz Veronika. Hogy milyen tehetséggel, azt ugyancsak Szász Endre fogalmazta meg, amikor azt mondta róla: „így szeretett volna rajzolni Picasso is.” Hogy ebben a megállapításban mennyi az elfogultság, nem tudom meg­mondani. De hogy a „kis mű­vész” valódi őstehetség, mi sem fejezi ki jobban, mint az a féltő kívánsága Szász Endrének, hogy arra kér ő mindenkit, ezt a kis­lányt ne rontsák el a művészi kö­vetelmények megtanításával. Ő úgy meghökkentő, ahogy van. Rajzai nagyon szűkszavúak. De egyszerűségükben is mindent elmondanak. A vonalak hibátla­nok, bár nem mindig felelnek meg a grafika klasszikus törvé­nyeinek. Érdekességük az is, hogy az egy lapon található, oly­kor több tucatnyi figura átlós irányban, jobbról balra és alulról felfelé haladva lódul ki az alap­pontból. A rendkívül érdekes kiállítást Keresztes György, a város pol­gármestere nyitotta meg, majd Karácsondi Imre költő méltatta a „kis művész” mondanivalóját, ismertette eszköztárát és magya­rázta lelkiségét. A kiállítást dr. Bartus József, a gyógyszertár ve­zetője vette gondjaiba.-In­ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS szuper NAGYKER nyílik EGER, EGRI V. 17. sz. (Tárkányi elágazónál) 1994‘febr. 15-én ^ Jöjjön! Nézze meg! Megéri! ^ (Horváth)

Next

/
Thumbnails
Contents