Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-31 / 25. szám
10, SPORT HÍRLAP, 1994. január 31., hétfő Az egri gólgyáros... Kis kapu, betömörülő védők — s mégis 8 gól! Ez a dicséretes tett az Eger SE labdarúgójának, Csató Jánosnak a nevéhez fűződik. A nagypályán jobbára védőt játszó fiatalember a gólkirályi címhez egy rá jellemző tulajdonságot — kiváló rdgótechnikáját — kamatoztatta. Egészséges, lapos bombákkal átlőtte a mások előtt átjátszhatalan falat. Nyolcszor is! Előcsatározás Gyöngyösön Bajnok a Gyöngyszöv JO-ZI Dreher Szombaton rendezték Gyöngyösön a megyei kispályás teremlabdarúgó-torna előselejtezőjét a városi bajnokságok múlt évi győztesei számára. A körmérkőzések eredményeképp a következő sorrend alakult ki: 1. Egri Lendület AM-Trans, 2. Gyöngyszöv JO-Zi Dreher, 3. Ital Kft. Hatvan, 4. FORG-ORG Heves, 5. Füzesabony. A küzdelmek érdekessége, hogy a legjobbak párharcában a gyöngyösiek már 3-0-ra vezettek, az egriek úgy fordítottak 4-3-ra a maguk javára. Tegnap a Hírlap-kupa döntői előtt találkozott ismét a két együttes, a hivatalos megyei kispályás döntőn, az egri körcsarnokban. Gyöngyszöv JO-ZI Dreher - Egri Lendület AM-TRANS 2-1 (0-1) G. Tóth Gy„ Urbán, ill. Takács. Hiába szerzett vezetést a Lendület, most a Gyöngyszöv fordított és nyerte meg a megyei bajnoki címet. A Gyöngyösön lejátszott mérkőzések alapján a torna gólkirálya Trestyánszki (Gyöngyszöv) lett 10 találattal. A legjobb kapus különdiját Szabó László (Lendület) kapta, a legjobb mezőny- játékosnak járó dijat pedig Tóth Attila (Gyöngyszöv) vehette át. Futbalett Tomi Ami vitán felül áll: a torna egyik legpengésebb játékosa a Heves Megyei Válogatott első sorában Horváth Tamás volt. Ezt a szurkolók is nyugtázták, a maguk egyszerű módján, amikor egy-egy megmozdulását így kommentálták: „Ez az Tomi!” Mert a besenyőtelki labdarúgó bizony be-beültette az ellenfeleket a hintába, bőkezűen osztogatta a kötényeket, s az ilyesmi ugyan melyik fut- ball-ínyecnek ne tetszene? Amit művelt, mégsem volt valamiféle öncélú mókázás, nagyon hasznosan játszott, csapata vezéralakjának bizonyult. Olykor fényként tűnt fel az éjszakában, es akkor tá- maszotta fel a csapatot, amikor már sokan keresztet vetettek rá. Az Eger SE ellen például. Már 4-2-re az NB lies gárda vezetett, de Tomi remekbeszabott góljával és nemkülönben kiváló gólpasz- szával elvitte az egyenlítésig a válogatottat. Minden villanásával azt igazolta, amit eddig is tudtunk, hogy a teremfoci a pillanat művészete, a rögtönzésé, a szinte már ösztönös megérzéseké. Mint ahogy Tomi tette egy szabadrúgásnál, amikor egy tizedmásodpercre nyűt csak szét a sorfal, de a labda máris a hálóban táncolt. Világos: aki mer—játszani —, az nyer. De legalábbis beférkőzik a közönség kegyeibe... Csuhay elkezdett valamit... A kis 4-es Akár egy örökmozgó, úgy szaladt fáradhatalanul a labda után. Cselezett, eleget futott, ütközött, szerelt, passzolt, s mindezt meggyőző magabiztossággal tette. Olyannyira, hogy egy idő után a lelátón is észrevették, pedig a termete — hát az nem volt éppen óriási. „Nézd csak, milyen ügyesen te- szi-veszi a lasztit az a kis 4-es!” jegyezték meg egyre többen, s végül már innen is, onnan is csak azt lehetett hallani, „a kis 4-es, a kis 4-es.” Talán nem árt, ha leírjuk a nevét a Csuhay-csapatban focizó siroki kissrácnak: Porkoláb Péter. Porkoláb Péter A labdarúgó utánpótlás kérdése állandó beszédtéma a sportág szerelmesei körében, ám sajnos, a diskurzusnál több egyelőre nem sok helyen történik. Egerben viszont tavasszal elkezdődött valami, s hogy nem is rossz dolog, azt mindenki tapasztalhatta, aki látta a körcsarnokban az Egri Diáfoci Egyesület mérkőzéseit. Az élvezetes játék mellett, az eredményességükkel sem volt baj, hiszen 10-1- es gólkülönbséggel, no és persze pontvesztés nélkül nyerték meg a tornát. A gyerekeknek fülig ért a szájuk, miközben átvették a jól megérdemelt aranyérmeket. Eközben a trénerrel, Csuhay Józseffel beszélgettünk. — Hogyan sikerült röpke néhány hónap alatt ilyen remek kis csapatot összehozni? — Bizonyára szerencsém is volt, mert zömében ügyes, a focira termett gyerekek jelentkeztek, nemcsak Egerből, hanem Sírokból és Ostorosról is. A tavasszal negyvenen kezdték el a munkát, jelenleg 25 körül mozog a létszám. — Ön szerint mi a legfontosabb, amit az edzőnek mindenképpen szem előtt kell tartania, ha 10-11 éves gyerkőcökkel foglalkozik? — Kulcskérdés a hozzáállás. Ha a gyerekek megérzik, hogy valaki csak linkeskedik, bohóckodik, akkor előbb-utóbb maguk is átveszik ezt a magatartást. Igaz viszont ennek az ellenkezője is. Végzetes, ha mondjuk valaki a kocsmából „esik be” az edzésre... — Az ön gyerekei viszont — a szevezett és meglepően tudatos játék mellett — éppen fegyelmezettségükkel és komolyságukkal tűntek ki. Hogyan lehet ezt elérni? — Ilyen korban még nem kell semmi különleges hókuszpókusz, mert ezek a gyerekek még tiszták és romlatlanok. Egyszerűen hozzáértéssel kell foglalkozni velük, ennyi az egész. — Tudományos alapokon, vagy a saját játékosmúltjának tapasztalataira támaszkodva vezeti az edzéseket? — Felsőfokú edzői képesítéssel rendelkezem, és jó kapcsolatban állok a utánpótlás nevelésében élenjáró szakemberekkel. Tőlük kapok jó tanácsokat és szakmai anyagokat, de persze, a játékosmúltamból is merítek. — Milyen versenyek lesznek a közeljövőben? — Örömmel elvinném a csapatomat a Grund Grand Prix elnevezésű országos gyermektornára. A gond csak az, hogy valamennyi meccs a fővárosban lesz, ami egy csomó pénzbe kerül. Ehhez még elő kell teremteni az anyagiakat. — Ha felajánlanák Önnek, hogy üljön az Eger SE NB ll-es csapatának kispadjára, akkor elvállalná, vagy maradna a kicsik mellett? — Erre a kérdésre hadd maradjon függőben a válasz. Diákmérkőzések Egri Diákfoci SE — FC Hatvan 2-1 (1-1) V: Sipeki. G.: Szabó N., Urbán (öngól), illetve Koszok. Eger SE — Gyöngyösi SE 0-2 (0-1) V: Sipeki G.: Kecskés, Fekete. A diáktorna végeredménye: 1. Diákfoci SE, 2. FC Hatvan, 3. Gyöngyösi SE, 4. Eger SE. A „kisfőnök” elment síelni Mégsem csúsztak el a bírók Most már elmondható, az edzők csapatának főpróbája a múlt héten csak egy sajnálatos következtetés levonására voltjó: csupán öten jöttek össze. Ügy tudtak kiskapuzni, hogy Lán- czos, aki egyébiránt játékvezető, nagy unszolásra beszállt. Erre mi történt? Az előadásra, a bírók elleni „barátságos” összecsapásra annyian öltöttek mezt, hogy több sorba is rendeződhettek! Az évek óta sikert sikerre halmozó megyei játékvezetők jóval Edzők — Játékvezetők 3-3 (1-2) G.: Kiss T. 2 (képünkön), Csuhay, illetve Szabad 2, Márta. kevesebben voltak. Nem azért, mert közülük Bartos nagy hirtelen — nem a péntek esti kritika hatására — külföldre utazott, hanem annak következtében, mert csak ennyien értek rá. Az edzők fellépését Kiss Tibor góljai tették hatásossá. Már- táék fogcsikorgatva igyekeztek fordítani, de Szabad (kétszeri) jóvoltából is csak kiegyenlíteni tudták hátrányaikat. Nyertese a mérkőzésnek nem volt, a büntetőktől mindkét gárda irtózott. Jobb ez a döntetlen, amely akár meg is kövesedhet az esztendők során. Ezt nehéz lenne kikezdeni, egyébként meg egy szava sem lehet annak, aki nem nyer. Kalicz bíró nem „hajtotta” övéi számára a vizet, tárgyilagosságához nem férhet kétség. Végtére is, igazságos volt ez a 3-3. Megyénk játékvezetői megőrizték több esztendős veretlenségüket. Legfőbb szervezőjük hiányában sem égtek le, nem vallottak szégyent. Az edzésekről sem mondható el, hogy elkényelme- sedtek a kispadon, mert határtalan lelkesedésükkel elkerülték a fiaskót. Szép volt, fiúk! Vevő — volt rá A betétprogramok sorában szerepelt női foci is. A közönség vevő volt rá, hiszen dacára annak, hogy a délutáni műsor első összecsapásaként játszották, a lelátó megtelt. A címeres mezes — öt csapatra épített — Ligaválogatott ellen állt helyt az Egri Lendület. Női Ligaválogatott — Egri Lendület 6-3 (3-2) V: Márta. G: Pádár 2, Komáromi 2, Lévai, Fodor, ill. Gál, Szabó, Vajmi. Ha az élvonal szintjén védő kapussal rendelkeznének az egriek, akkor még szorosabb az eredmény. Hiszen a Gál-Szabó csatársor sokszor zavart tudott kelteni abban a védősorban is, ahol többek között a 25-szörös magyar válogatott Bukovszkiné szerepelt. A Lendület 3-3-ig tartotta magát, s a találkozó végén nagy tapsot kaptak a lányok. Nem érdemtelenül. Nem kisasszony-futballt játszottak Érzelmek, döntések, intések Senki sem lehetett halvérű, senki sein maradhatott egykedvű sem a lelátón, sem a pályán, mert a látottak nem engedték. Az érzelmek hulláma olykor mindent és mindenkit elöntött, nemegyszer éppen bizonyos döntések, egynémely intések váltották ki, amelyekért nem járt ki a „korona” — legalábbis a nagyérdemű szerint, nem... Az erő és a lendület esetenként légies könnyedséggel párosult. A legjobbaknál feltétlenül... A boldogi „kicsi” Amikor egy hete a megyei válogatott találkozott a körcsarnokban, névsorolvasáskor félénken húzódott meg a „nagyok” között Lit kei Ákos. Amikor pályára küldték már sokkal bátrabb volt, ügyesen illeszkedett be az ismeretlen társak közé. A második gyakorláskor egyértelművé vált, egy tehetséges fiatal próbálgatja „szárnyait”, nem is erőtlenül. A „kicsi”, mert mindenki úgy nevezte, a megyei II. osztályú Boldog középpályása, novemberben múlt 15 éves. Elsős gimnazista Hatvanban, és kevésnek találja a testnevelési órákat. Litkeire már NB-s klubok is felfigyeltek, hívták az FC Hatvanhoz is, de marad Boldogon, eszébe sincs máshol focizni. Keveselltük, hojgy mindössze néhány percet láthattuk a pályán, a GYSE ellenében. Szerencsére van még ideje. A nevét azért érdemes megjegyezni.
