Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-31 / 25. szám
VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1994. január 31., hétfő Göncz Árpád Davosba utazott Göncz Árpád vasárnap reggel Svájcba utazott. A köztársasági elnök bekapcsolódik a davosi világgazdasági fórum tanácskozásába. A tervek szerint kedden beszédet tart a konferencia záróülésén és több kétoltalú megbeszélést folytat a davosban tartózkodó vezető politikusokkal és gazdasági szakemberekkel. Göncz Árpád részt vesz a Világművészeti Tanács munkájában is, amelynek keretében döntenek egyebek között a „Global city” rendezvénysorozat házigazdáiról. Mint ismeretes, Budapest is a pályázók között van. Határhelyzet A Határőrség Országos Parancsnokságának tájékoztatása szerint a személygépkocsival utazóknak a határátkelőhelyeknél nem kell várakozniuk, a teherautóknak Rédicsnél belépéskor 6 órát, kilépéskor 2 órát, Nagylaknál 5 órát, Gyulánál 15 órát kell várniuk. NATO-kiildöttség Moszkvában A NATO és Oroszország katonai együttműködéséről tárgyalt csütörtökön és pénteken Moszkvában az észak-atlanti szövetség küldöttsége. A Krasz- naja Zvezda című lap szombati szűkszavú beszámolója szerint megvitatták az orosz védelmi minisztérium és a NATO katonai vezetése közötti idei katonai együttműködési program tervezetét. A program meghatározza a kapcsolatok fejlesztésének irányát és egyebek közt lehetővé teszi orosz megfigyelők részvételét a NATO hadgyakorlatain. A védelmi minisztérium lapjának rövid beszámolója szerint szó van a programban Moszkva és a NATO közötti katonai kapcsolattartás más formáiról is, de ezeket nem részletezi a mininsztérium közleménye. Súlyos harcok a Neretva völgyében Három olasz újságíró is életét vesztette A boszniai horvát erők tüzérsége péntek délután óta heves tűz alatt tartja Mostar muzulmán negyedeit: a tüzérségi csapásoknak eddig legalább kilenc halálos áldozata és tizenöt súlyos sebesültje van a muzulmánok kezén lévő területeken—jelentette a dpa. A Neretva folyó völgyén kívül súlyos harcok dúlnak a középboszniai Gornji Pa/íM/város körzetében is a horvátok és a bos- nyák kormány egységei között. A jugoszláviai ENSZ-erők parancsnoka, Jean Cot tábornok tiltakozást jelentett be a boszniai horvát erők parancsnokságál a polgári lakosokat és a kéksisakos egységeket is fenyegető mostari tüzérségi csapások miatt. ENSZ-források szerint pénteken a horvát aknák és mesterlövészek legalább öt ember — köztük három olasz újságíró — életét oltották ki. Cot tábornok közleményében ugyancsak elítélte azt a támadást, amelyet a boszniai Horvát Védelmi Tanács (HVO) egységei hajtottak végre az ENSZ-erők egyik konvoja ellen. A konvoj a bakovici gyermek- kórházba szállított fűtőanyagot. Itt két kéksisakos sebesült meg. A horvát rádió jelentése szerint a HVO részvétét nyílvánította az elhunyt olasz újságírók családjainak. Közleményében ugyanakkor hozzáfűzte, hogy a tudósítók akkor vesztették életüket, amikor a horvát erők egy muzulmán csapásra adtak választ. A bosnyák kormány Szarajevóban közzétett nyilatkozatában határozottan eh'télte és érthetetlen akciónak nevezte a zenicai segélyezés megzavarását — Ze- nicában eddig ismeretlen fegyveresek megölték a segélyprogramok egy brit munkatársát és két másikat megsebesítettek. Haris Silajdzic bosnyák miniszterelnök bejelentette, hogy azonnali vizsgálatot indít az incidens ügyében, s ígéretet tett a bűnösök felelősségre vonására. Silajdzic felhívta a figyelmet: az incidensre olyan pillanatban került sor, amikor minden eddiginél nagyobb szüksége van Bosznia lakóinak a segélyekre, és a segélyprogramok esetleges — hasonló cselekmények kiváltotta — leállítása katasztrofális következményekkel járhat. Amerikai kémgépek Albániában Az amerikai Központi Hírszerző Hivatal (ClA) hamarosan két, pilóta nélküli kémgépet fog működtetni Albániában, hogy adatokat gyűjtsön a lehetséges katonai célpontokról a volt jugoszláv köztársaságokban — közölték washingtoni védelmi forrásokból, megerősítve az Aviation Week and Space Technology szakmagazin értesülését. A CIA nem volt hajlandó megjegyzést fűzni a sajtóhírhez. A Gnat 750 néven ismert, öt és fél méter hosszú gépek akár huszonnégy órán keresztül is képesek fenn maradni a levegőben. Földről vagy levegőből lehet irányítani őket; hét és fél ezer méter magasságban repülnek, s olyan digitális kamerákkal vannak felszerelve, amelyekkel nappal és éjszaka egyaránt készíthetők felvételek. Klestil barátnője Budapestre készül? Osztrák sajtóértesülések szerint a bécsi külügyminisztérium budapesti kiküldetést tervez felajánlani Margót Löfflernek, Thomas Klestil államfő munkatársnőjének, aki miatt az elnök és felesége szétköltözött. Eszerint Löffler kisasszonyt a budapesti székhelyű Duna-bizottsagnál akkreditált osztrák küldöttség élére neveznék ki. A 39 éves diplomatanő, Klestil államfő kampányának szervezője, nélkülözhetetlen munkatársa néhány nappal ezelőtt írásban kért külföldi kihelyezést Alois Mock külügyminisztertől, miután az államfőhöz fűződő szerelmi kapcsolata nyilvánosságra került, s a Klestil házaspár külön költözött. A külügyminisztérium eddig elzárkózott a kérés elől, mert az idei váltásokról már döntöttek. Másrészt Margot Löffler a nagyköveti kinevezéshez sem korban, sem a ranglétrán még nem jutott el, bár távol-keleti országokban dolgozott már diplomáciai kiküldetésben. Most a külügyminiszter mégis fontosnak tartja, hogy Löffler kisasszony a lehető leghamarabb elkerüljön Klestil államfő közvetlen közeléből. Az ok az, hogy Klestil magánélete változatlanul központi téma, s nem csupán Ausztriában, hanem külföldön is. Nagy lapokban került címlapra a hír, amely szerint az elnök február elején esedékes egyiptomi hivatalos útján nem tudja nélkülözni a küldöttségből Margót Löfflert. Bár a hazai közvéleményben a felmérések szerint nem okozott megrendülést az ügy, és Klestil népszerűbb mint valaha, az osztrák diplomácia vezetője attól tart, hogy a külföld nem ilyen megbocsátó. A budapesti posztot egyelőre nem ajánlották fel, és sokak szerint kétséges, vajon a céltudatosnak és igen tehetségesnek ismert diplomatanő éppen ilyen, a — különösen a jugoszláviai háború miatt erősen korlátozott tevékenységű — nemzetközi bizottságnál szeretne-e dolgozJoseph P. Crowley 66 esztendős amerikai férfi hat évvel ezelőtt 3 millió dollárt nyert a lottón Ohióban. Most ismét megütötte a lottófőnyereményt. Ezúttal Floridában lett része 20 millió dolláros szerencsében. (FEB Fotó) Biztonsági űr Magyarország körül A Le Monde helyzetelemzése Magyarország a Varsói Szerződés felszámolásáért vívott küzdelem élharcosa volt, de azután megszenvedte a kommunista világ szétesését. Alig néhány nappal az utolsó szovjet katonák magyarországi kivonulása után a jugoszláviai háború kitörése napfényre hozta a védelmi struktúrák törékenységét, s azt a biztonsági őrt, amellyel a volt keleti blokk államainak szembe kell nézniük — olvasható a Le Monde című tekintélyes francia lap szombati számában, amely ösz- szeállítást közölt a térség országainak katonai helyzetéről. A Magyarországról szóló cikket Yves-Michel Riols, az újság volt budapesti tudósítója írta. A szerb-horvát harcok kezdete súlyosbította a destabilizáció- val kapcsolatos aggodalmakat Magyarországon — írja Riols, utalva a menekülthullámra, a Vajdaságban élő magyarok sorsáért érzett nyugtalanságra és a magyar légtér többszöri megsértésére. — Az instabilitás új tényezőinek megjelenése drámai módon napfényre hozta Magyarország sebezhetőségét: hadserege Szlovákia kivételével a legkisebb a közép-európai térségben, elhasznált, 80 százalékban szovjet eredetű fegyverzete van csupán, a védelmi költségvetés a rendszerváltás óta csaknem a felére csökkent, és a hadseregnek — amely a demokratizálódással vesztett társadalmi presztízséből — szembe kell néznie a jobb fizetést kereső tisztek eláramlásával. — A magyar kormánynak a pénztelenség és a nyugati országok óvatoskodása miatt (ezek ugyanis nem nagyon akartak fegyvereket szállítani egy olyan országba, amely ilyen közel van a „válságövezethez”) nem volt más választása, mint hogy Oroszországhoz forduljon — írja Riols, beszámolva a MIG-gépek beszerzésének körülményeiről. A francia újságíró szerint ennek a megállapodásnak két következménye volt: egyrészt a korszerű gépek megérkezése elsősegélyt nyújtott az elavult MiG-23- asokból álló légierő számára, ugyanakkor az ügylet fenntartotta a Moszkvával szembeni katonai függőséget, éppen mikor Magyarország igyekszik elvágni a régi szocialista köldökzsinórt. Ráadásul Budapest nincs védve a tartalékalkatrészek felett rendelkező orosz vezetés esetleges változásától sem — írja, hozzátéve: ugyanakkor Moszkva számára ez a cserekereskedelem csodálatos nyomásgyakorlási módszert jelent, hiszen csak még tovább bonyolítja a közép-kelet- európai országok és a NATO fegyverzetei közötti harmonizálást — márpedig ez elengedhetetlen feltétele lenne az esetleges integrációnak. — Mindezen problémák ellenére is a magyar hadsereg mélyreható változáson ment át az 1990-es szabad választások óta. Magyarország modern kori történelmében most először polgári személy áll a védelmi tárca élén, a tavaly decemberben elfogadott honvédelmi törvény pedig véget vetett a hadsereg ellenőrzéséről folyó hároméves vitának. Az új katonai doktrína kizárja a katonai erő alkalmazását a határok megváltoztatása végett, kinyilvánítja azonban, hogy a kisebsé- gek kérdését olyan problémának kell tekinteni, amely Európa közös biztonságát érinti — olvasható a Le Monde cikkében. Riols végezetül az egész témakört összefoglalva leszögezi: az orosz gyámságtól megszabadult magyar hadsereg feladatait határozottan nyugati perspektívába helyezte — még akkor is, ha a költségvetési megszorítások arra kényszerítik, hogy infrastruktúrájának elengedhetetlen korszerűsítése végett egyez- kedjen az egykori „nagy testvérrel”. Ágoston András a VMDK taktikájáról A vajdasági magyarság politikai szubjektum Jeszenszky Géza és Milosevic elnök megbeszélésén jelen voltam, de a beszélgetésben nem vettem részt — nyilatkozta a az Újvidéki Rádiónak Ágoston András. A VMDK elnöke hangoztatta, hogy a tárgyalásokon a magyar érdekvédelmi szervezet négy témakört vetett fel, amelyek közül az első három a magyarság perszonális autonómiájának alapjait tartalmazza, míg a negyedik egy leendő területi autonómia csírája lehet. Ágoston a tárgyalásokra történt meghívását így értékelte: az, hogy jelen lehetettem a a magyar külügyminiszter és a szerb elnök tárgyalásain, számomra azt bizonyítja, hogy a szerb állam feje úgy tartja: a vajdasági magyarság — az ellene folyó propagandaháború ellenére is — politikai szubjektumként van jelen a szerbiai politikai színtéren. — A Milosevic elnökkel folytatott megbeszélésünkön négy problémát: a Magyar Sajtóház, a magyar iskolahálózat kiépítésének elkezdése, a magyar művelődési intézmények működtetésének és finanszírozásának, végül a magyar többségű közigazf atási körzet létrehozatalának érdéskörét vetettem fel — mondotta Ágoston András. — Az első három témakörben Milosevic elnök egyértelműen indokoltnak látta felvetéseinket — éspedig azon a módon, ahogyan azt a VMDK már korábban kinyilvánította. A magyar többségű közigazgatási körzetről az elnök azt mondta? hogy ebben az ügyben még át kell tekinteni a lehetőségeket. — Bizonyos, hogy magatartásunk rákényszeríti a szerbiai nagy pártokat a beszélgetésre, a közös megegyezés kidolgozására. Én azt hiszem, hogy ez mindenképpen jó nekünk magyaroknak is, de jó Szerbia polgárainak is. Arra a kérdésre, hogy miért nem állnak a magyar képviselők a parlamentben sem a kormánypárt, sem az ellenzék mellé, Ágoston a következőket válaszolta: — Minden vajdasági magyarnak érdeke az, hogy politikai érdekszervezetük ne húzzon ujjat a szerb politikai paletta felével. Időben és egyértelműen megmondtuk állásfoglalásunkban, hogy nem kívánunk a mérleg nyelve lenni. Az, hogy nem szavaztunk, ennek az állásfoglalásnak a gyakorlati megvalósítása. Azt hiszem, hogy a továbbiakban ezt a taktikát folytatnunk kell, hiszen az az érdek amit mi képviselünk — ha objektíve nézzük a dolgokat — magasabb rendű, mint az, amelyet a nagy pártok képviselnek a szerb parlamentben. Bárhova szavaznánk, a másik, igencsak fontos fele a szerb politikai pártoknak minket hibáztatna, és meg kell mondani, hogy indokoltan —, hiszen semmi okunk nincs arra, hogy az egyik vagy a másik oldal iránt elkötelezzük magunkat. FKP-kongresszus Robert Hue az új vezető A „nagy nevek” helyett egy fiatalabb, külföldön kevésbé ismert, de a párt tagsága körében igen népszerű politikust, Robert Hue-t választotta meg a Francia Kommunista Párt vezetőjévé az FKP szombaton zárult XXVIII. kongresszusa. A párt választási eredményeinek hanyatlása, népszerűségének csökkenése, s a több mint húsz éve a főtitkári poszton álló Georges Marchais távozása eleve a „megújulást” tette a kongresszus központi kérdéskörévé. Ezt a szándékot tükrözte a demokratikus centralizmus elvének feladása, a vezető szervek névváltoztatása (megszűnt például a központi bizottság és a politikai bizottság elnevezés), s az új — főtitkár helyett országos titkárnak minősített — vezető, a mindössze 47 éves Hue megválasztása. Legfőbb vetélytársaval, az apparátus emberének tekintett (s az FKP képviselőházi csoportját vezető) Alain Bocquet- tel szemben ot inkább a helyi alapszervezetek „emberének” vélik, aki csak 1990-ben, a legutóbbi pártkongresszuson került be a csúcsnak számító politikai bizottságba. Ugyanakkor kétségtelen, hogy o is Marchais támogatottjai közé tartozik: a valódi reformszárnyat képviselő elnökjelölt, Philippe Herzog, kilátástalan helyzetét látva szombaton eleve visszalépett a jelentkezéstől. A párt legfőbb vezető testületébe, a PB utódjának számító országos irodába egyébként minden korábbi állítása ellenére bekerült az eddigi főtitkár, Georges Marchais — de az eddigi gyakorlatnak megfelelően tag lett a „belső ellenzék” két tagja, Philippe Herzog és Guy Hermier is. Ugyanakkor lemondott minden magasabb tisztségről, így eddigi PB- és KB-tagságáról, a reform- szárny vezetője, Charles Fiter- man, aki Mitterrand hatalomra- jutása után egyike volt az első szocialista kormány négy kommunista miniszterének. Mint sajtótájékoztatóján közölte: a kongresszus a megújulás szempontjából egy újabb elmulasztott alkalmom volt, s a párt nem lesz képes megvalósítani a kongresz- szuson meghirdetett törekvéseket. Médiaháború muravidéki magyar módra Lassan egy éve tart a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség és a Muravidéki Magyar Rádió (MMR) szerkesztősége közötti vita a rádió további sorsáról. A nemzetiségi politikai szervezet képvi- selő-testülete ugyanis megalapította a Nemzetiségi Tájékoztatási Intézetet, amelyben a szlovéniai magyarok hetilapját, a Népújságot, s nemzetiségi tévé szerkesztőségét és a MMR-t szeretnék egyesíteni. És míg a Népújság már az intézetben működik, a tv-szerkesztőség maradt egyelőre a szlovén központi tévé illetékességében. A rádiósok közölték, hogy ők is inkább a szakmai intézményben, tehát a Szlovén RTV-ben látják helyüket. Annál is inkább, mivel éppen ez az intézmény pénzeli a rádió működését. A Szlovéniában élő tízezernyi magyar szervezete, a Mura vidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség (MMNÖK) tavaly májusban döntött úgy, hogy változtatni fog a nemzetiségi tájékoztatási eszközök státuszán. Ez a változás elsősorban a MMR-t érintené, mivel az eddig egy tájékoztatási vállalat keretében működött és fejlődött — a MMNÖK szerint is eredményesen. Mivel azonban Szlovéniában is folyik a privatizáció és az említett tájékoztatási vállalatban működő szlovén hetilap és rádió is a magánosítás útját járja, a nemzetiségi közösség úgy döntött, nem lehet privatizálni a nemzetiségi rádiót, inkább létrehozzák a Nemzetiségi Tájékoztatási Intézetet. A MMR közszolgálati jellege miatt ugyan a rádiósok is elvetették a nemzetiségi rádió privatizálását, a megoldást azonban nem az újonnan megalapított intézetben, hanem a szlovén RTV- ben látják, ott ahol az olasz kisebbségi rádió kezdettől fogva működik. Egyszóval azt követelik, hogy egyenlítsék ki a Szlovéniában működő két nemzetiségi rádió státuszát. A másik oldalon a MMNÖK kitart saját határozata mellett, nevezetesen amellett, hogy a nemzetiségi rádiónak a Nemzeti Tájékoztatási Intézetben van a helye. A vezetőség véleménye szerint nincs a Kárpát-medencében egyetlen olyan magyar szerkesztőség, amely ne ragadná meg a saját intézet alapításának lehetőségét. A rádiósok érvelése szerint azonban nem működtethető egy házban az újság, a rádió és a televízió, hiszen mindegyiknek megvan a sajátos szakmai helyzete. Másrészt egy RTV intézetben sokkal biztosabbnak látják saját fejlődésüket. Aztán attól is tartanak, hogy a nemzetiségi közösség alapította Nemzetiségi Tájékoztatási Intézetben veszélybe kerül szakmai függetlenségük. Ugyanakkor nem vonják kétségbe a MMNÖK alapítói státuszát, vagyis azt, hogy hasonlóan mint A dupla nyertes eddig is, a nemzetiségi közösség megvitassa és jóváhagyja az éves programtervezeteket, a felelős szerkesztők kinevezését és más, a rádió fejlődésével kapcsolatos jelentős kérdést. Az elmúlt hónapokban így számtalan összejövetelen tárgyaltak a rádió további sorsáról, nem sok eredménnyel. Nem született megegyezés a szlovén parlament nemzetiségi bizottságának legutóbbi ülésén sem, illetve csak annyi, hogy otthon, a kisebbségiek beszéljék meg a további utat. Mivel ez az elmúlt majd egy évben nem sikerült, most sincs rá semmi esély. így tehát folytatódik a médiaháború muravidéki magyar módra. A gond csak az, hogy ilyen idegtépő helyzetben a tíz főállású rádiós (hét szerkesztő, egy zenei szerkesztő és két hangtechnikus) egyre nehezebben készíti el a napi nyolcórás magyar nyelvű műsort, a januárra tervezett egész napos műsorbővítés pedig jobb időkre vár.
