Heves Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-29-30 / 24. szám
12 CSALÁD, OTTHON, SZABAD IDŐ 1994. január 29-30., szombat-vasárnap Kertész leszek Kertek krónikája IV. A sorozat keretén belül eddig csak az előkelőségek kertjeiről volt szó. Ám az ismertető semmiképpen sem lenne teljes, ha nem szólnánk a paraszti kertekről, amelyek szintén rendkívül érdekesek... Konyha-, illetve parasztkertekről már a XIII. század okmányaiban is van szó. Hüvelyesek, zöldség, vetemények, fokhagyma, póréhagyma, len, kender, mák, hasznos gyógyerejű füvek, „méhlegelő” növények voltak „plántálva” bennük. Az egyszerű ember a kertészkedést, a palántázást a monostorok szerzeteseitől tanulta, akik a kertek első művesei voltak, és a középkorban gyógyfü- vekkel orvosoltak. Ezeket a varázs- és gyógyfüveket régi írásokból viszonylag jól ismeijük. Köztük nagyon sokat a faluról falura járó „füvesember” árult, némelyeket pedig az egyszerű parasztember a mestergerendán szá- rítgatott, a sublót fiókjában rejtegetett, mint féltett kincset, hogy aztán mindig kéznél legyen... Parasztkertjeinket régen élő sövénnyel, többnyire szúrós, tövises cserjével, csipkebokorral, tövissel megrakott árokkal keretezték. Szegényebb helyeken még ma is ilyen egyszerű „házőrzőt” alkalmaznak. A régi kerítésszokásokat őrzik még a palánkok, vagy a kerítés mögött sorakozó bokrok, kúszónövények, csipkebokor (vadrózsa), galagonya, bodza, krisztustövis. Ezek a „szegény” növények - különösen a bodza - manapság újra rendkívül közkedveltek, mondhatni divatosak lettek - többnyire gyógyászati értékük miatt. Bizonyítja e megállapítás J . L .vmonny— A kettős udvarú székely paraszti kert ma is minta lehet a gazdálkodók számára igazságát, hogy ezeket a növényeket immáron elegáns faiskolákban is meg lehet vásárolni... Ilyen növényekkel védte a parasztember a kertjét. Elsősorban azért, hogy a különféle „lábasjószág”, „aprómarha” jóvátehetetlen károkat ne okozzon azokban. Később már igazi kerítés (betűzdelt vessző, vagy gyepűkerítés), hegyes karókból álló „lé- sza”, vagy - hegyes, köves vidékeken - kőből rakott kerítés óvta a tulajdont. A régi konyha- és parasztkertekről, illetve ezek elrendezéséről konkrét rajzok, leírások nem beszélnek. Inkább hagyományokból sejtjük, következtetjük, milyenek lehettek. A kisebbeket négy, a nagyobbakat több zöldséges, veteményágyás darabolta föl. Elsősorban a már említett növények számára. Később már virág is került közéjük, főleg az utak szegélyezésére. A XVI. században a „palánta” még káposztát jelentett. Ismerték a kettős, illetve többes termesztést. Ez azt jelenti, hogy egyidejűleg többféle vt teményt vetettek, például salátát, retket, sárgarépát, zellert. A két első jókor kifejlődik, ezeket előbb kiszedték, a sárgarépa, zeller pedig tovább fejlődött. Házikertekben ez a módszer ma is használható. A nehezen kelő sárgarépa, petrezselyem közé nagyon kevés saláta-, illetve retekmagot vetve, elérjük, hogy „jelezze’ hol vannak a sorok, emellett pedig jóval egyenletesebb mageloszlást is lehetővé tesz... A parasztkertek elsődleges rendeltetése az életszükségletek kielégítése volt. A kertekbe bevonuló első virágok is gyakorlatias igényeket elégítettek ki, mint péládul a levendula, a zsálya, a fodormenta, a rozmaring. Ez utóbbi hosszú ideig népünk legkedveltebb virága volt. Imádságos könyvbe tették, lakodalmas csokornak használták, a pörge kalap mellé tűzték... Ugyanakkor a gyász kifejezésére is szolgált. E kedvelt virágot télen pincében tartották, nyáron kertbe ültették, vagy mivel legtöbbször lyukas fazékba ültették - fazekastól az ablakba tették. Mellé díszes, faragott létrácska került egyrészt dísznek, másrészt a növény tá masztójának. A rozmaring mellett az ablakszemekben viola, tulipán, porcsin, rezeda, nefelejcs sorakozott... V. Pénzes Judit A közéleti és politikai megszólalás felelőssége A közéleti és a politikai szereplést vállalóknak nemcsak politikai ismeretekre és tapasztalatokra van szükségük, hanem a közéleti és politikai nyelvhasználat, a meggyőző beszéd hatékony eszköztárának, retorikai és módszertani követelményeinek ismeretére is. Ne a nagy hangerő, ne a kijelentésszerű szólamok vonzása vagy taszítása, ne a célszerűtlen személyeskedés központba állítása játsszon kulcsszerepet, hanem a megszólalás logikus rendje, érvelő és vitázó értelmezési módja, hitelessége, őszintesége. A beszédfegyelem megteremtésének ne legyen egyetlen módja a leírt szövegek felolvasása, a papírról beszélés. Ugyanakkor a szabadon beszélés pontosságát, logikus felépítését, az ismeretadás tartalmasságát biztosító leírt jegyzetekbe való „bepillantás” célszerűségét senki sem vitatja. De azt igen, hogy „ne épüljön papírfal” a monoton felolvasással a közönség és a felolvasó között. A legmegfelelőbb beszéd- környezet kialakításában arra is törekednünk kell, hogy bár a szó a gondolat visszhangja, de nem a gondolat maga. A felesleges szóáradat, a szófecsérlés a mondanivaló lényegéről, valósághátteréről tereli el a hallgatók figyelmét. Nem véletlen, hogy éppen napjainkban - a közelgő választások kampányfogásainak körében felmerülő esélylatolgatások között - központi szerepet kapott a pártpolitika, az ideológia, a választók rétegeivel kapcsolatos problémák latolgatása. Eddig legalább is a választók, a szavazók megszólításával, a választási kampányfogások nyelvhasználati, frazeológiai, szólás- és kifeje- zéskészletbeli formák és módok felhasználásával kapcsolatos követelményekről keveset olvashattunk és hallhattunk. A rádiós és televíziós adások, a parlamentben elhangzó élő, szóbeli közlések és felolvasások azt tanúsítják, hogy van javítanivalónk a hallható, a szóbeli megnyilatkozásokkal kapcsolatban is. A közeli választásokra felkészülés feladatkörét ebbe az irányba is tágítani szükséges. A politikai megnyilatkozások hangzásának, mondanivalójának, stílusának kritikai mérlegelésében a parlamentben elhangzó megnyilatkozásokkal kapcsolatban ezek a hibás jelenségek jelentenek tehertételt: a lassú vagy gyors beszédtempó, a túl halk, vagy a nagyon megemelt, harsány hangnem, a dünnyögő, a motyorékoló, a hablatyoló, vagy éppen a feleslegesen finomkodó hangzásmód, a mesterkélten fölényes, gúnyos stílus. Végighallgatva a honatyák parlamenti megnyilatkozásait, gyakan kerültek jegyzetpapíromra ezek a minősítések: üres, igénytelen, nyers, pongyola, nem világos, értelmetlen, hitelesség nélküli takti- zás, csúsztatás, stb. A stiláris visszafogottság, óvatosság gyakran ódzkodik attól, hogy a nyelvi humorban rejlő lehetőségek is szerephez jussanak szóbeli megnyilatkozásaikban és monoton, felolvasásaikban. De az útszéli szellemesség ötletpetárdái se vonják el a hallgatók figyelmét a mondanivaló lényegéről, az együtt gondolkozás lehetőségéről. A felsorakoztatott, nemkívánatos jelenségek és gyakorlat elkerülését célzó lehetőségekre követendő, jó példát nyújtanak azok a honatyák, akik az előre megírt szövegeket úgy formál ják közléssé, hogy érvényre jus sanak benne az élőszó, a szabad beszéd legjellemzőbb előadási módjának hatásmechanizmusát is erősítő tényezők. Több képviselőnk hozzászólásának felolvasásában már eleve a hangos stílushoz idomítja a szöveg megfogalmazását. A mondatsorok szórendje, ritmusa nemcsak a gondolatfolyamat szabadabb áramlását biztosítja, hanem a jól érthető és hatásos hangosítás előfeltételeit is. Az egybehangzó felolvasási modort mind többen tudatosan kerülik már azzal is, hogy a fül számára erő sítik fel a felolvasás hangvételét, és úgy hangosítják a monda tok sorát, hogy az valóban sző vegfelolvasás legyen, s nem egymástól elszakított mondatok hangosítása. Kerülni kell a személytelen hanghordozást és a mindent kiemelt hangsúllyal hangosított modorosságot. Az eddigiekből kitűnt: a képviselőknek retorikai ismeretekkel is fel kell vértezni magukat. De a hatásos retorikai figurák nem helyettesíthetik a korszerűtlen ismeretanyagot, a gondolatbeli szegénységet, a megfelelő anyanyelvi műveltséget. Dr. Bakos Józsej Az írás, mint jellemünk tükre (A Grafológiai Intézet rovata) Néhány gondolat a deviáns magatartásformák főbb sajátosságairól Arra a kérdésre, hogy ki is tekinthető deviánsnak, tulajdonképpen azt a választ adhatnánk, hogy: mindenki, aki egyéni viselkedésmódjával eltér a társadalmi normáktól... De mielőtt a fentebbi megállapításon túllépnénk, világítsuk át több oldalról ezt a fogalmat. Először is: mik lehetnek ezek a társadalmi normák? Olyan írott és íratlan erkölcsi, etikai szabályoknak az összessége, amelyek egy adott földrajzi helyzetű, adott történelmi múltú kultúrának a termékei. Kultúránk meghatározza, hogy egy-egy emberi, kapcsolati helyzethez milyen viselkedésrepertoár tartozik, és mindenki, aki megszegi ezeket a normákat, tehát eltér ezektől, az már deviánsnak tekinthető. Eredetileg ennek a fogalomnak nincs előjele, csak a másságot jelölték vele, de mivel a pozitív előjelű eltérések „bocsánatosabb” bűnök a társadalom szemében, a köznyelvbe a deviancia a „bűnösség” előjelével épült be. Pozitív előjelű másság lehet az emberek szemében valamilyen művészi, tudományos alkotómunkát végző személyek „rendellenes” viselkedésmódja. Nem véletlenül, ugyanis - s ennek igazolására sok-sok példát lehetne felsorakoztatni mind a jelenből, mind pedig a közel-, avagy a régmúltból - átlagon felüli képeségeikből a társadalom is jelentős hasznot húzhat. Egészen más a helyzet az egyszerű, átlagos egzisztenciájú deviánsokkal. Az ő esetükben - s ez is megcáfolhatatlan tény - a társadalom már nem ilyen elnéző, sőt, sokszor megpróbálja kivetni magából őket... Szüksége is van ilyen megbélyegzett, stigmatizált emberekre, hiszen a deviánsok, a „mások” azok, akikkel szemben az emberek magukat mint normatartókat, „normálisokat” tudják definiálni. Ami deviáns, az „rossz” is; ez lehetőséget ad arra, hogy társadalmi méretekben történjen meg az elhárítás. Ä társadalom kivetettjeire az „egészségesek” rávetíthetik mindazt, amivel ők maguk nem akarnak szembenézni magukban... A legtöbb deviáns magatartás pszichés eredetű, s ha megfelelő időben felismerik és kezelik, még visszafordítható. Hazánkban napjainkban - sajnos - még korántsem tartunk ott, hogy a lelki folyamatok karbantartására, „szervizelésére” valaki nyugodtan, a megbélyegzés veszélye nélkül vállalkozhatna... Mert mi is a helyzet? Lényegében arról van szó, hogy mihelyt valaki beteszi a lábát (önszántából) egy ilyen intézménybe, máris megpróbálják rásütni a „leírt” ember címkéjét. Ilyenkor aztán szinte valamennyien hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy tőlünk nyugatabbra mindez olyan természetes, akárcsak a test rendszeres karbantartása. Mint ahogyan ma már senki sem várja el azt, hogy valaki saját maga legyen képes az autója megjavítására, annak is természetesnek kellene lennie, hogy a psziché rendben tartása is az erre hivatott szakemberek dolga. Itt és most tegyük félre a már súlyosabbá vált eseteket, ahol már gyakran az orvosok sem tudnak mit tenni, hiszen az egyén tartósan képtelenné vált társadalmi szerepeinek ellátására. Persze, pontosan ez a pont, ez az állapot az, amelynek nem szabadna bekövetkeznie, amelynek létrejöttét nem kellene úgymond ölbe tett kézzel megvárni. Mi van akkor, ha valaki a társadalmi normák szerint él és viselkedik, de nem tud azonosulni ezekkel a társadalmi szerepekkel? Ezt előbb vagy utóbb sú lyos lelki, majd testi tünetek követik. Amikor ez a külvilág szemében már láthavóvá válik, regisztrálható (túlzott italozás, lázadó kamaszmagatartás, depresszió, stb., stb.), már megkapja az illető a „címkét”. Aligha vitatható, hogy i egyre elterjedtebb probléma a mai Magyarországon, ahol a lélek karbantartásának még egyáltalán nincsenek mély gyökerei. Ezt tetézi ugyanakkor, hogy i társadalmi tolerancia mértéke is jóval alatt marad az úgynevezett jóléti társadalmakban tapasztalható szintnek... Pedig a neurózis itt tényleg társadalmi méreteket öltött (előfordulása 40 százalékra tehető), akárcsak a megszaporodott, normaszegő viselkedések is. Származhat eltérő viselkedés a temperamentum, a karakter szélsőségeiből, s ilyenkor nem beszélhetünk pszichés betegségről. Származhat egyéni látásmódból, amely elveti a nag többség által előregyártott normákat, és átlépi azokat. (A legtöbb forradalmi változást a világ zenei, kulturális, vagy tech nikai életében ilyen emberek hozták.) A devianciának, tehát a másképpen való viselkedésnek a lehetséges okait még közel sem tudtuk összegezni, az azonban bizonyosnak látszik, hogy t egyaránt lehet hasznos is és káros is. Az pedig mindenféleképpen bizonyosnak látszik, hogy minderre feltétlenül od kell figyelni. Katona Agnes Egy Lane-mondás A rejtvényábra fő soraiban Carla Lane egyik mondása olvasható. Megfejtendők a vízsz. 1., 26., valamint függ. 14. sz. sorok. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része (zárt betűk: M, Z, E, K, T) 14. Kárásszal rokon, élénkpiros víziállat 15. Nőkkel erőszakoskodó férfi 16. Csukott 17. Becézett Piroska 19. Úttörők jelszava volt 20. Negatívok fényérzékenységének egysége 22. Gabonanövény 24. Ájul 25. Körülbelül, röv. 26. Az idézet befejező része 29. Nem betűi keverve 30. Világhírű geokémikus (Ernő) 32. Tálaláshoz készül 34. Baki egynemű hangzói 35. Arab fiúnév 36. Sérülés nyoma 38. Függőzár 40. Hasonlóság kifejezésére használt kötőszó 42. Röptét 43. Hím állat 45. Az állat déli pihenőt tart 47. A juh hímje 49. Égitest 50. Kettőzve: édesség 52. Holttest 54. Ipari tanuló - régiesen 56. Részben lődörög! 58. A földre helyeztek 60. Ókori római pénz 61. Loch ... (rejtélyes élőlényéről ismert tó Skóciában) 63. Edzőtábor színhelye 64. Kálium, vaná- dium és oxigén 65. Tasakszerű képződmény a nyálkahártyán 67. Súlymérték röv. neve 69. Régi iskolatípus 70. Tárgyat fiókba csukott 72. Sárga virágú félcserje FÜGGŐLEGES: 2. Szóbeli vizsga kiegészítő része. 3. Az Oka mellékfolyója a volt SZU-ban 4. Némán döntő! 5. Hely páros betűi 6. Nitrogén, hidrogén és foszfor 7. Egyiptom fővárosa 8. Szerkezetet tönkre tesz 9. Németország és Svédország gk.-jele 10. Kiváló színész volt (Lajos) 11. Éneke 12. Az ő személyétől 13. Éles hangot kibocsátó jelzőkészülék 14. Az idézet második része (zárt betűk: E, T, L) 18. Megkóstolják 21. Növényi kapaszkodószerv 23. Értem köny- nyeket hullatott 26. A hélium vegyjele 27. Gyengédségben, ragaszkodásban megnyilvánuló érzés 28. Tyúk - népiesen 31. Az összes 33. Somogy megyei település 37. A táskába helyez 39. Olasz férfinév 4L Műveltető képző 44. Lenvászonféle- ség 46. Talál 48. Külföldi személygépkocsi-márka 51. Mellém telepedett 53. Délelőtti előadás 55. Népköztársaság, röv. 57. Igekötő 59. Fejfedő 62. A cérna hosszabb darabja 64. Karjának része 66. Kisebb úttörőegység 68. Majnem kópé! 69. Nyers - németül (Roh) 71. Virág része 73. Eres! A megfejtéseket február 3-ig küldjék be címünkre. A nyertesek névsorát szombati lapszámunkban közöljük. A borítékra írják rá: „Keresztrejtvény”! Báthory Attilt
